Budapesti Hírlap, 1923. június(43. évfolyam, 122–145. szám)
1923-06-01 / 122. szám
Budapest, 1923. XLIII. évfolyam, 122. szám. (Ára 50 kor.) Szombat, junius 2. --------r.—rr . DAPESTI Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Egy hónapra 1000 korona, negyedévre 2800 korona, 25gyes szám ára 50 korona. Külföldi előfizetések fenti árak kétszerese., Ausztriában egy példány ára hétköznap 1500 o. kor., vasárnapon 2000 o. kor. Hirdetéseket Budapesten, felvesznek az összes hirdetési irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajtinay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vill. ker., József-körut 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Párosság: Budapest, jan. 1. Legyen .világosság, mondották tegnnap ezen a helyen, és nem jön világosság. Mindazonáltal mintha némileg mégis derengene. A miniszterelnök a minap egy, pártjához intézett beszédében világosan kimondotta, hogy nem fogja megtűrni a szélsőségeket. Ezt pártjának szélsőjobb része magára vette és e töredék egyik vezére kijelenti, hogy a fővezérrel nem ért egyet s meg fogja kérdezni az egységes pártot, hogy tartja-e magát vagy sem eredeti programjához. Ez annyi, hogy Gömbös keztyünek nézte Bethlen minapi szavait és most bevallottan felvette a keztyüt. A lappangó s eddig mindig látszólag sikeresen elkompromittált két ellentétes áramlat az egységes pártban ezzel nyilván, elvetette az álarcát és immár nyílt sisakkal száll egymással szembe. Ha röviden akarnék összefoglalni a kitörőfélben levő mérkőzés értelmét, azt mondhatnék, hogy arról van szó: a kurzus-szellem legyen-e továbbra uralkodó, vagy kezdődjék a keresztény éra. Mert úgy van igazában, hogy a keresztény szellem már erősen jelentkezik és a kurzus látja, ha így fejlődnek a dolgok tovább, akkor neki bealkonyodik. Ezért élesedik ki az ellentét az egységes pártban. A kurzus azt hiszi, ma meg lehet győznie, ha elbre állítja a dolgot. A holnap már bizonytalan. Az az igazság azonban már teljesen kiderült, hogy az ilyen vegyes elemekből alakult egységes párttal az ország dolgát előbbre vinni nem lehet. Állandó meg- és lealkuvásokkal, örökös kompromisszumokkal se egységes politikát csinálni, se harmonikus és logikus alkotásokat létrehozni nem lehet. Csinálnak egy földbirtokreformot. Két évig vesződnek a végrehajtásával. Akkor kiegészítik egy novellával. Még ez meg sincsen törvényes formában, csak éppen javaslatképpen és máris új probléma elé kerülünk: a novella módosításával. Mily jellemző felületesség, hebehurgyaság és könnyelműség ily elsőrendű érdekszféra körül egy agrárállamban. A föld az életünk. Attól reméljük boldogulásunkat, ahogy a földet termésre kényszerítjük, s mert a földnélküli földmunkások helyzete igen szomorú és méltán javításra szorul: nem tudunk, nem is keresünk más módot, mint hogy az egész mezőgazdaságot bizonytalanságba, talán válságba döntjük és beérjük azzal, hogy a többtermelésről cikkeket, könyveket írunk és egyesületekben beszédet mondunk, azokat pedig, akiktől a többtermelést várjuk, elkeserítjük és tétlenségre serkentjük, így van ez más tereken is. Nincsen lakás, a leglehetetlenebb, szinte fantasztikus körülmények uralkodnak ebben a birodalomban. Ha valaki lakáshoz akar jutni, ahány szobára van szüksége, annyi millió korona lelépési díj fejében juthat hozzá, ha valahol valaki abba a helyzetbe jut, hogy átadhatja a lakását. Építeni nem érdemes, mert a házakba fektetett tőke nem vet annyi kamatot, hogy érdemes legyen építeni. A tőke nem szolid vállalkozásba, hanem a spekulációba, a börzejátékba menekül vagy kosztba megy.Vannak jeles iparosaink s gyáraink. De megmondotta egy szókimondó gyáros a mintavásáron a kormányzónak, hogy negyven asztalnál kell (a hivatalokban) inkvizitórius eljáráson kereszülmennie, míg egy szőnyeget kiszállíthat az országból. A drágaság meg oly fojtogató mértékben nő a boltokban s az élelmipiacon, hogy ha a bankóprés és a külföldi kölcsön összeállanak, azok se tudnak már rajtunk segíteni, a rajtunk alatt a sokaságot értjük, amely munkájából kívánna megélni, ha lehetne. Folytathatnám a dolgot a vasúton, villamoson, minden közlekedési eszközön, a gázon, szénen, tűzifán, villamosságon, postán, sőt a vízen is keresztül, mert mindez ma már luxusszámba megy. És ez tart már három-négy éve és egy pillanatra sem csökkent, hanem mindig — néha geometrikus mértékben — folyton emelkedett és emelkedik. És akárhogy csóválja is valaki a fejét, mindennek alapja a pártviszonyok, melyek megkötik a kormányzat kezét. Az országnak boldogtalan helyzetében gyors és nagy cselekvő erőre van szüksége. Nem nagy, reformokra, hanem a mindennapi élet szorongató szükségeinek szabályozására és kielégítésére. Értem a cseheket, románokat és szerbeket. Azoknak az agrárreformra azért vann szüksége, hogy kipusztítsák a magyarságot. Kit akarunk mi kipusztítani? Nyilván a magyar értelmiséget. Másképpen nincsen értelme a hevenyészett nagy reformoknak, melyek végre is meg nem valósíthatók, mert akikért tervezik, azokon nem segítenek, akiknek a bőrére megy, azokat tönkre teszik vagy elkeserítik. Szép álma volt Bethlennek az egységes párt álma. De ennél az egységesnél még alig látott a világ kétségesebb dolgot. Ezen a helyen ismételve kifejezést nyert az az aggodalom, hogy a mi meghalt, kaotikus állapotunkból ilyen alkotmányos útán, amilyenre sorsunk terelődött, kibonyolódni nem lehet. Most folyik, hitem szerint, az erőfeszítés az utolsó kísérletre. Vagy sikerül Bethlennek egy egyakaratú, egységes szellemű pártot maga köré tömöríteni, akkor még megpróbálkozhatik. Vagy nem sikerül s akkor olyan probléma elé kerülünk, amilyenre van a történelemben példa, de nincsen mindig hozzá — ember. ifeflf izgfafens RSémetopszSighan a zuhanása és a dragasag gsfin@ig&ilés® miatt. — Zavargások Ssife réséstől félnek. — Bécs, jan. 1. Tudósítónk jelenti telefonon: Berlini jelentés szerint a márka zuhanása és a drágaság rohamos növekedése rendkívül felizgatta a lakosságot. A lapok rámutatnak arra, hogy a német márka immár kevesebbet ér, mint akár az osztrák, vagy a lengyel korona és biztosra veszik, hogy nemsokára eljön az ideje annak, hogy még a szovjetpénznél is kisebb értékű lesz. A vasút személyi tarifája, a kenyér alig néhány nap alatt a duplájára emelkedett és rövidesen még további drágulás várható, mert a gabona mindenképpen a világpiac árait akarja elérni, ötven százalékkal drágult a szén is, s hatvan százalékkal a cipő. A munkásság helyzetére vonatkozóan a Vorwärts azt írja, hogy a műhelyekben igen nagyfokú az elkeseredés, mert a fizetések nem elegendők a megélhetésre. Nagyon kevés kell már ahhoz, hogy a nélkülözések következtében zavargás törjön ki és hogy a kínzó éhség tébolya úrrá legyen az emberek öntudatán. Pápistán helyezőbbb a hangulai, mint az els»öst&t&ssf jj@gjsszé& Sdejjésa. Bécs, jun. 1. (Saját tudósítónktól.) A Times párisi tudósítója azt írja, hogy Franciaországban a hangulat most sokkal kedvezőbb, mint volt az első német jegyzék idejében. Akkor ugyanis már a jegyzék közzététele előtt is nyilvánvaló volt, hogy a német javaslatot elvetik. Most más a helyzet. Semmiesetre sem akar túlzott reményeket kelteni, úgymond, de végre is dőreség lenne azt hinni, hogy a franciák minden német javaslatot vissza fognak utasítani. Tinta Imfmmminf emlékezete Pápán és Üskolcon. — ?isza°aic skép@f8 leleplezése a dunántúli református egsi2cEzftsE’£iS@fi és Borsod vármegye díszközgyűlésén. — Fölemelő, diszes ünnepség keretében áldozott Tisza István gróf dicső emlékezetének a dunántúli református egyházkerület, a melynek Tisza István főgondnoka volt. Az egyházkerület Balló Ede festőművész által elkészíttette Tisza István gróf arcképét, a melyet díszközgyűlés keretében lepleztek le Pápán, a kollégium felvirágozott tornatermében szerdán délelőtt. Kilenc órakor nyitották meg a közgyűlést Németh István püspök és Balogh Jenő főgondnok. A kormányzó képviseletében Magyar Károly veszprém megyei főispán jelent meg, a kultuszminisztert pedig Tóth István miniszteri tanácsos képviselte. A megjelent egyházi és társadalmi előkelőségek között ott voltak: Kozma Andor, Szász Károly, Kenessey Miklós, Chernel Antal, Kenessey Gyula, Segesdy Ferenc, Huszár Aladár, Miskolczy Imre, Konkoly-Tege Béla, Darányi Kálmán, Kiss Albert, Lipcsei Lajos, Szabó György stb. világiak, továbbá Antal Géza, Medgyasszay Vince, Csizmadia Lajos, Czeglédy Sándor, Szűcs József stb. egyházi képviselők. Veszprém vármegye küldöttségében Bibó Károly alispán, Jókay- Ihász Miklós, Vécsey Tamás, Pápa város képviseletében Tentzlinger József polgármester jelentek meg, a testvér evangélikus egyházat Gyurátz Ferenc nyug. püspök, a katolikus egyházat pedig Töreky Árpád apátplébános képviselte. Németh István püspök magasan szárnyaló megnyitó beszéde után Kozma Andor egyházkerületi tanácsbíró mondott ünnepi beszédet. — Valahányszor szemembe ötlenek —mondotta a többi között — többé nem élő, csak élethűen festett vonásai ama dicsőnek, akiért szomorú az én lelkem halálig, mindig szeretném odakiáltani az egész országnak Hamlet szavait, melyeket anyjához intéz, a meggyilkolt király arcképére mutatva: „Tekints e képre!... Nézd, milyen fenség ül e homlokon... Oly összetétel és idom valóban. Hogy minden isten, úgy látszik, pecsétet Nyomott reája, biztosan ! Egy férfit a világnak.“ — Ha valaha illettek ezek a szavak, nemcsak a Shakespeare képzelte királyi alakra, hanem valóban élt igazi férfiúra is, úgy az a férfi — Tisza István volt. — Ám, ha lázadó keservemben átkozódnám, hogy ennek a lélekben és testben fenséges férfinak drága életét is orgyilkosok oltották ki — s ha égbe kiáltanék, Is-ten büntetését kérve nemcsak a gyilkosokra, hanem azokra is, akik évtizedekenát szították a gonoszok és buták dühét a leghívebb magyar ellen, elnémítana Tisza Istvánnak emlékemben éledő utolsó szava: „Ennek így kellett lennie.“ — S ha elkeseredésemben még közös: anyánknak, a hazának is fölpanaszolnám,- hogy nem védte őt eléggé a hűség és szereetét pajzsával, — magának Tisza Istvánnak szelleme vágna tiltóan szavamba, mint Hamletébe a meggyilkolt királyé: „Ne törjjön anyádra lelked!“ Azután a predesztináció fogalmát fejtegetve, utalt arra, hogy ez az a tan, a mely, — ha beleütközünk a szörnyű emberi igaz- ságtalanságok kemény kiszögeléseibe, —a lelkünkbe kiált, hogy e miatt kétségbeesni annyi, mint bünbeesni. Majd méltatva Tisza főgondnoki tevékenységét, beszédét e szavakkal fejezte be: — Én jól tudom, hogy a mi vallásunk' senkit sem kanonizál szentté, ment hitünk* szerint halandó nem vághat elébe az Örök, Bíró Ítéletének. De azért nekünk is vannak szent életű és szent halálu dicsőink. És, ha az Örök Biró itélőszéke előtt ugyanazok* az emberi ,keresztyéni és hazafius erények' döntők, amelyek tiszteletére és csodálatára bennünket az írás tanít, akkor bizony, mondom, mától fogva egy szentnek képe is függ itt, a mi puritán tanácstermünk falán. Áldott legyen Tisza István emléke mindörökké! A beszéd mély hatást tett a hallgatóságra. Utána Medgyaszay Vince mezőföldi esperes szavalta el ez alkalomra szerzett" nagyhatású ódáját és ezzel a lélekemelő" ünnepség véget ért. Az ünnep után a kollégium udvarán a főiskola Tisza István cserkészcsapatának zászlaját áldotta meg Németh István püspök. A fölavatás előtt Simon Sándor cserkészkerületi felügyelő mondott hazafias beszédet. Az egyházkerületi közgyűlés ezután folytatólagosan tanácskozott és több fontos egyházi kérdést intézett el. Délben lakoma fejezte be az ünnepséget. CB miskolci arckép leleplezése. Borsod vármegye törvényhatósága Miskolcon tartotta díszközgyűlését, amelyen Tisza István gróf arcképét leleplezték. Kedden délelőtt 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést Borbély-Maczky Emil főispán előkelő közönség és a Tisza-emlékbizottság tagjainak jelenlétében. A tetszéssel fogadott elnöki megnyitó után Görgey László főjegyző tett jelentést a megyei Tisza-bizottság működéséről, majd fölolvasták Tisza Istvánné grófné köszönő és a megyét üdvözlő levelét. Tarnay Gyula volt főispán mondotta el ezután emlékbeszédét Tisza Istvánról, a nemzet történelmi hivatású vezéréről, aki „fölfokozta a nemzeti energiát és növelte a kitartást a háborús évek megpróbáltatásai közepett“. Tisza István gróf arcképét Zsóry György alispán vette át, majd Almásy László, a nemzetgyűlés alelnöke mondott nagyszámítású beszédet a Tisza Emlékbizottság képzeletében. Almásy a többi között Tisza István gróf- nak a háború kitörése körül való szerepe-:ről szólt és fölemlítette Tiszának 1914., julius 7-ikén Ferenc József királyhoz intézett fölterjesztését, a melyben végzetesnek jelenti ki Berchtold gróf ama kifejezett álláspontját, hogy a szerajevói rémtettet a Szerbiával való leszámolásra kívánja felhasználni és már ez alkalommal kijelentette Tisza István, hogy ezért nem vállalja a felelősséget. Alig néhány nap múlva tartott közös minisztertanácson Tisza István újra ezt az álláspontot foglalta el az összes jelenlévő szereplőkkel szemben. Azután barabási Kun József kir. kama-rás, a debreceni Tisza István Tudomány- Egyetem tanára mondott, lendületes beszédet. — Egyetemünk Tisza István nevét irta zászlajára — mondotta a többi között — mert az ő vezérlő eszméit akarja szolgálni, az Ő államférfim és emberi nagyságának kivan ezzel a tiszteletadással hódolni és mert szilárd meggyőződése, hogy nemzeti föltámadásunk nagy ügyét szolgálja, mi