Budapesti Hírlap, 1923. június(43. évfolyam, 122–145. szám)
1923-06-08 / 127. szám
Budapest, 1923. XLIII. évfolyam, 127. szám. (Ára 50 kor.) Péntek, junius 8. DAPESTi Hírlap botosa. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak: Este hónapra 10OO korona, negyedévre 2800 Egyes szám ára 50 korona, külföldi előfizetések fenti árak kétszerese. Ausztriában, egy példány ára hétköznap 1500 o. kor., vasárnapon 2000 o. kor. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Ceajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili, kerület, Rökk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal. Vill. ker., József körút 8. sí. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Hat ünnep. Budapest, jun. 7. Két ünneplés színhelye volt ma fővárosunk. Az egyik zajos, szinte látványos, úgy hogy szinte természetesnek találtuk, hogy egy színház színpadán s nézőterén folyt le. A másik csendes, méltóságos és bensőséges, az Akadémia komoly helyiségeiben. Ez utóbbi Berzeviczy Albertet köszöntötte hetvenedik életéve fordulóján. Azt a férfiút, aki a munka és alkotás embere volt egy hosszú politikai pályán keresztül, szinte kora ifjuságában jutva a nemzet vezérelemei sorába s mint nagynevű államférfiak munkatársa járt élén a nemzeti kultúrának. A forradalom s a mi utána következett, mindent kivetett a sarkából, alkotmányt, intézményeket, embereket, hatalmat, hagyományt s megfordította viszszájára a világfelfogást is. De az igazi férfiút csak a hatalomból tudta kivenni, önmagából kiforgatni nem volt képes. És vannak a nemzetnek a versenyző fórumon kívül, hogy úgy mondjam, közvetetten szolgálati ágai, melyeknek abban az arányban növekedik a fontossága, amelyben a fórum munkája elégtelennek bizonyul az óriási feladatokkal szemben, melyeket a kora nemzet válfajra rakott. Az egész embereket ki lehet tudni állásból, befolyásból, hatalomból, de nem lehet kitudni értékükből. Kevés aranykészletünket elboríthatta a bankó özöne, de hogy arany és érték ne maradjon, azt meg nem akadályozza semmi bankó, még ha Svájcban nyomtatják is. Berzeviczy Albert a lármás fórumról a csendes munka terére húzódott. A hivalkodó politikai szereplés teréről a tudományok szerény hajlékába és ma az ország szellemi vezérségének a pálcáját tartja a kezében s minden tudás, tudomány, irodalom és kultúra intézményeinek a papjai siettek őt köszönteni az utolsó hatalom nevében, mely még a mienk maradt, nevében a magyar kultúrának. A másik ünneplés a Hangya jubiláns ünnepe volt. Anyagi életünk egy régi s érdemes tényezője. Egy lelkes és nagylelkű férfiú szerény kezdéséből országos jelentőségű intézménnyé lett, mely mai jubileumán ez alapítója, Károlyi Sándor gróf emlékét is ünnepelte. Alább erről is bővebb tudósítás olvasható, és szinte fölösleges dolognak látszik, hogy az ünnepi szónokok beszédeit mi még itt külön megkoszorúzzuk. Való, hogy ma az anyagi gondok szorongatását érzi legjobban a polgár s az ország egyaránt, így méltó dolog, hogy egy intézményt, mely gyökeret vert népünkben s a falunak és jólétének úgyszólván alapjává tudott lenni, jubiláris fordulóján tisztelettel és szeretettel ünnepeljünk. Napjaink tele vannak az új idő szellemének veszedelmeivel. Könnyen fordul ki magából az uj áramlatoktól s a nehéz idők szorongatásaitól ember és intézmény egyaránt. Remélnünk kell, hogy a Hangya a maga hivatása számára úgy meg van alapozva, hogy az idők szele nem fújja ki alóla a földet, mert nem homokon épült, hanem sziklán emeltetett. A gazdasági válság rengései nem fogják ezt a sziklát megingatni vagy éppen helyéből kimozdítani, s az intézmény újabb jubiláris fordulók felé biztos léptekkel, nagy alapítója szándékaihoz és szelleméhez méltón fog előre menni. Mert igaz, hogy csak szövetkezet, igaz, hogy anyagi érdekek intézménye, de nagy erkölcsi és népnevelő erő lakozik benne, mert hit és bizalom és kű nösség az a kötelék, mely a szövetkezetek tagjait, a szövetkezeteket szövetkezethez, falut faluhoz, embert emberhez kapcsol és a közösség érzetét ápolja. A közösség pedig a hazát, a nemzetet jelenti. Ily érzéseket vittek magukkal nyilván haza, akik a mai ünnepen résztvettek, szónokaikat megtapsolták és a Himnusz hangjaitól meghatva, lélekkel eltelve mentek haza hitükben megerősödve. a fixiisE^fésii^Ssifife a Bteimet» — SsiSácpjl SLaJos — A nemzetgyűlésben ma kizáróan a fixfizetésű alkalmazottak ügyéről volt szó. Nemcsak az állami tisztviselőkéről, hanem az összes köz- és magánalkalmazottakéról, a nyugdíjasokéról, a nyugdíjban részesülő özvegyekéről és a nevelési járulékban részesülő születlen árvákéról. Ezt a legégetőbb kérdést, a legsajgóbb sebet ezúttal Szilágyi Lajos vitte a Ház elé, egy hosszú beszédben okolva meg a minap beadott indítványát. Az ellenzéki pártok tudvalévően szövetségre léptek avégből, hogy mindaddig napirenden tartják a tisztviselőkérdést, amíg dűlőre nem viszik. A szövetség hetek óta tanulmányozta a szövevényes ügyet, tárgyalt a kormánnyal és gondosan távol tartotta akciójától a politikát, mert mint Szilágyi Lajos ma mondta, a nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés és mozgalmukkal nem akarnak másképpen, mint csakis parlamenti utón célt érni. Ez az önzetlen keret, nemes szándék és cél biztosította a nemzetgyűlés szimpátiáját úgy a mozgalom részére, mint Szilágyi Lajos részére, aki fáradságot nem kímélve, merült bele a probléma rejtelmeibe és nehézségeibe. Meggyőzően mutatta ki a mostani fizetési rendszer tarthatatlanságát. Ma annyiféle a járulék, a pótlék, a segítség és a rendkívüli segítség, hogy a tisztviselő sem ismeri ki magát és az adminisztráció sem bír vele. A sokféle járandóságot le kell szállítani a törzsfizetésre, a lakáspénzre, és a családi pótlékra. A létminimumot többféle alapon lehet megállapítani, de valahogyan meg kell állapítani. A tisztviselő a drágasággal csak akkor tud majd megküzdeni, ha fizetését ugyanazon a napon emelik, amikor a kormány rendeletileg szabályoz valamilyen árat. A sok panasznak, gyűléseknek, dikciózásnak, cikkezésnek, deputációzásnak, politikai izgatásnak, elkeseredésnek akkor lesz vége, ha a fizetési rendszerből kiküszöbölik az aránytalanságokat, igazságtalanságokat és ha a fizetések automatikus emelkedését biztosítják. Ami eddig történt az alkalmazottak érdekében, rendszerint megkésve történt és megfoghatatlan szűkkeblűséggel. Legyen vége a pepecselésnek, kormány és törvényhozás gyökeres megoldásra törekedjék. Sorba vette a tisztviselők kategóriáit, miként kell eljárni az elbocsátandókkal, a már elbocsátottakkal és nyugdíjasokkal. A fronton küzdött tisztviselőket különös kedvezményben kell részesíteni. Az elbocsátott tisztviselőknek földet kell adni. Meg van arról győződve, hogy a gyökeres megoldáshoz elő lehet teremteni a pénzt. De sietni kell, a 48-as idők törvényalkotásához hasonlóan, órák alatt kell korszakalkotó törvényeket alkotni. Szilágyi Lajos beszéde kitöltötte az egész ülést, mikor befejezte, az egész Ház melegen üdvözölte. A miniszterek közül Bethlen, Kállay és Vass József hallgatták nagyérdeklődéssel. A karzatok tele voltak tisztviselőkkel. Szilágyi őket is aposztrofálta. A tisztviselőkkel szemben, mondotta, kívánságaink vannak. Jobb és alaposabb munkát végezzenek, a felekkel udvariasan bánjanak. A tisztviselőasszonyoknak, akik önfeláldozással viselik a rájuk mért szenvedést, hódolatát fejezte ki, amire az egész Ház éltette a magyar asszonyokat. Kállay Tibor pénzügyminiszter a holnapi ülésen fog válaszolni Szilágyi Lajos beszédére. Be fogja jelenteni a kormány kész terveit, amelyek hamarosan fognak a nemzetgyűlés elé kerülni. Ugyancsak holnap fog dönteni a Ház arról, hogy Szilágyi indítványát napirendre tűzze-e vagy sem. Ha nem tűzik ki, akkor az akciót az indemnitási vita keretében folytatják, melytől már csak rövid idő választ el. Aiz ülés lefolyása. Scitovszky Béla elnök 11 órakor nyitotta meg az ülést és Usetty Ferenc előadó benyújtotta a gazdasági bizottság jelentését a képviselők fizetésemeléséről és jelenléti díjairól. E szerint a fizetést 50 százalékkal emelik és a jelenléti díjat is JOOO koronáról 5000 koronára emelik föl. Ezután Szilágyi Lajos okolta meg a fixfizetésűekről beadott indítványát. gj£5f©s DSCSEéne. Sziágyi Lajos azzal kezdte beszédét, hogy a nyomor enyhítése nem lehet pártkérdés. A nyomor okozta elkeseredést becsületes ember, vagy tisztességes párt nem használhatja ki. Éppen azért felháborító a Szózat című napilap vasárnapi vezércikke, mely valósággal meggyalázza az ellenzék mozgalmát, holott az összes napilapok közül egyedül a Szózat visz bele politikát ebbe a kérdésbe. Fizetés és társerdőságok. A fix fizetésűek sorában elsősorban a hadirokkantak, hadiözvegyek és hadiárvák ellátása áll, ahol a kormányt súlyos mulasztás és felelősség terheli. A közalkalmazottak illetménye ma legnagyobb zűrzavarban van. Tizenkétféle illetményt kapnak. A segélyek alacsonyak, későn és nagy zajjal jönnek. A március 16-ával, május 1-vel, június 1-vel felemelt segélyek nincsenek még kifizetve. A segélyösszegek megállapítása igazságtalan. Toldozás és foldozás helyett a közszolgálati alkalmazottak kötelességeit, jogait és az államhoz való viszonyát, szóval a szolgálati pragmatikát törvényhozási úton kell szabályozni. Az összes érdekeltek egyhangúan a létminimum megállapítását kérik. Egységesíteni kell a különböző fizetési tételeket és gondoskodni kell arról, hogy a járandóságok hónaprólhónapra automatikusan emelkedjenek és ki-ki aznap kapja meg a fizetését, amelyik nap az számára esedékes. A családi pótlék két év óta nem emelkedett. Igazságtalan a családi pótlékok korlátozására kiadott kormányrendelet. Tisztviselők és nem tisztviselők gyermekei között nem szabad különbséget tenni. Az érdekeltek a családi pótlék 50-szeres összegét kérik. A lakáspénz ügyében súlyosak a sérelmek. Az alaplakáspénzt és az alaplakbérnyugdíjt nem lett volna szabad a kormánynak csökkenteni. Jogtalan, igazságtalan a férjes nőalkalmazottak lakáspénzének elvonása. A dijnokok és gyakornokok lakáspénzt kérnek. A kedvezményes ellátás dolgában vannak, akik inkább a készpénzváltságot óhajtják. Az érdekelteket meg kellene szavaztatni. A cipő és ruhaszövet kiosztásnál protekció érvényesül, ezt ki kell küszöbölni. A tűzifa és szénjárandóság nemcsak 10, hanem 12 hónapra volna természetben kiadandó. Az ingyenutazás, vagy az olcsóbb utazás nem is kedvezmény volt, hanem a fizetés egy része, annak korlátozása tehát csökkentése volt a fizetésnek. A korlátozó rendelkezéseket a gyökeres reformok életbeléptéig fel kell függeszteni. A hivatalos utazásokra kiküldött közalkalmazott mindig ráfizet. X közalkalmazott a költözködésre is ráfizet. A tényleges kiadásokat meg kell téríteni. fi hadvisebek, wníSraíg. A hadviseltek érdemeit az 1922. XX. t.- nem méltányolta eléggé. Revízió alá vonandó és kiterjesztendő az összes közalkalmazottakra, akár tisztviselői, akár pedig alacsonyabb kategóriákban vannak azok. Mivel a háborúból a fiatalabb generáció vette ki a nagyobbik részt, a törvény mindazokra kiterjesztendő, akik a háború befejezte, tehát 1918. novembere után 52 hónapon belül, tehát 1923. február 28-ig kineveztettek. A törvény revíziójáig is azonban gondoskodni kell arról, hogy a hadviseltek az egygyel magasabb fizetési osztály-nak összes mostani járandóságait teljes összegben megkapják. A beteg,ellátásra vonatkozóan legutóbb kiadott intézkedéseket a nem állami közalkalmazottakra, sőt a magánalkalmazottakra is ki kell terjeszteni. Az államrendőrség tisztikara, a csendőrség, vámőrség és folyamőrség tisztikarával egyenlő fizetést kíván. Kérelmük jogos és teljesítése napokig sem halasztható. A nem állami tanszemélyzet az állami tanszemélyzettel egyenlő fizetést követel. A MÁV, mérnökök igen szerényen a saját munkásaik keresetével egyenlő járandóságokat kérnek. Az elkeseredés és a nyomor rendkívül kiélezte azokat az igazságtalanságokat is, amelyek az előléptetéseknél és státusrendezéseknél keletkeztek. A keresztényszocialista magántisztviselők memorandumát az előkészítés alatt álló törvényjavaslatnál akceptálni kell. 19 magántisztviselők is a-listások A Magántisztviselők Országos Szövetsége, a Pénzintézeti Tisztviselők Országos Szövetsége, Biztosítási Tisztviselők Országos Szövetsége, a Kereskedelmi Alkalmazottak Országos Szövetségének kérelmei: a létminimum törvénybe iktatása valorizációs alapon, az index vezetése, a paritásos béregyeztető intézmények fölállítása és a Ferenc József-kórház autonómiájának visszaállítása szintén olyan kérelmek, melyek megfontolást érdemelnek. A B-listások revízió iránt benyújtott kérvényei, ha június végéig el nem intézhetők, a revízió határidejét december 31-ig meg kell hosszabbítani. Az újabb elbocsátásokra vonatkozó rendelkezéseket sürgősen a nemzetgyűlés elé kell terjeszteni. A szükséges szakembereket ne zavarják el, nehogy helyettük minden szakképzettség nélküli embereket kellessen fölvenni. i (5 nyuggszi!&sc?g) A nyugdíjasokkal hihetetlenül mostohán és közönyösen bánnak. A nyugdíjas bírák azért a különbségért panaszkodnak, amelyet az állam az 1920 júilius 1. előtt és után nyugdíjazott bírák között tesz. A dús javadalmazású római katolikus egyházfők ellen a nyugalmazott római katolikus lelkészek panaszkodnak. A szolgálati évek beszámításánál is sok az igazságtalanság. A nyugellátásban részesülő özvegyek kétharmad részét kérik annak a nyugdíjnak, amelyet férjük, mint nyugdíjas élvezne. A hadiözvegyek hősi halált halt férjeik teljes nyugdíját követelik. A nyugdíjas jegyzők, akiknek legnagyobb része menekült, az 1923.XII.cikk végrehajtási utasításának hiánya miatt panaszkodnak. Járandóságaikat a régi méretekben kapják. A segélyek fölemelése az ő helyzetüket nem érintette. Szabályozni, illetve rendezni kell a nyugdíjasok lakásügyét, ellátását és a betegsegítő ügyeit. A katonai nyugdíjasok számára biztosított előleg az összes járandóságok 10 évi összegére emelendő. A nyugdíjas magánalkalmazottak különösen sürgetik a magántisztviselők jogviszonyait szabályozó törvényt. Általános és kötelező nyugdíjbiztosítást kérnek. El kormány és a tisztulsejlik feladata. A mostani helyzet keresztény, nemzeti, antibolgsevista és irredenta szempontból egyaránt elítélendő. A szövetkezett polgári ellenzéki képviselők ebből kifolyóan politikai pártkülönbség nélkül magukévá tev