Budapesti Hírlap, 1923. július (43. évfolyam, 146–170. szám)

1923-07-01 / 146. szám

1923 július 1. (146. sz.) BUDAPESTI filmlAP Japán, mOzelül a ÍI®Í Rodinán­. A minap fejezte be mezőgazdasági tanul­­mányútját Kimura tokiói tanár a tőlünk elszakított Bácska, Bánát és Szerémség te­rületén. Japánban a túlnépesedés aktuálissá tette ugyan az újabb földosztást, de a sárga bölcsek szívesebben tanulnak más­nak a kárán. Kimura jól megnézte a régi magyar végeket. Sok mindent mutogattak neki, de a ferdeszemü japán hihetőleg a következőket látta: Törvény híján hebe­hurgva rendelet hét­holdas parcellát biztosít minden dobrovol­­­nak. Ha a dobrovol­ megjelöl egy bir­tokot: „ime ebből akarom a földemet“, az állam komiszáriust ad melléje s a dobro­volc beül a birtokba. Még jó ,ha parcel­láját falubeli parasztnak adja albérletbe, ő maga pedig betelepszik a községi korcsma áliamába. A személyes gazdálkodáshoz leg­feljebb egy lova van, ez is Ó-Szerbiából való lehajtott mokány, mely a szerbiai he­gyeken s fensikon bevált, de Bánát és Sze­rémség vastagsaras televényével nem bol­dogul. Sekély tavaszi szántásba veti el a kukoricát, a szárt oly későn vágja le, hogy a fogatos őszi munkáról lemarad; ha lova megromlik, földjét parlagon hagyja. A dobrovok­nak van szép haszonállatja, de a telivér szimmentáliakat, a kitenyésztett sertést úgy rekvirálta „későbbi elszámo­lásra“ Chotektől, Csekonicstól. Most pusz­títják fel a mezei vasutat Moldeggen gróf és Tal­ián báró birtokain, mivelhogy az 500 holdas földimaxim­umon vasútnak ér­telme nincs; az európai nevezetességű fut­taki ménes létalapja veszélyben forog; az uradalmi épületek tégla- és faanyagát az új parancsosok hordják széjjel éjnek idején; a bánsági világhírű ármentesítő társulatok­­- csekély kivétellel — elszéledőben vannak s újak alakítására az uj földesurak félvad tömegét nem lehet összehozni, a védőgátak beroskadnak, a szivattyútelepek nem mű­ködnek, a csatornákat lassan iszap tölti fel: már a Maideggen-, Tallinn-, Ghorck­­birtokok meghagyott részein száz és száz holdon vadrécék raknak nyugodalmas fész­ket, akár kétszáz évvel ezelőtt. Khuen-Be­­lassi gróf elnöklésével Rumán annak idején európai színvonalú vetőmag-nem­esítés in­dult meg; most a részvénytársaság osztrák igazgatója, Bauer megjelentette Belgrádnak, hogy a délszlávok egyetlen vetőmagneme­, siló-állomása kénytelen üzemét megszün­tetni, mert a maradék 800 holdon kísérleti és szaporító­ tevékenységet kifejteni nem tud. A kisemmizett magyar birtokosnak rendszerint nincsen tőkéje, hogy földjének roncsain belterjes üzemre térjen; gépeit, féltett tenyészállatait elkótyavetyélve ten­geti szerény háztartását s fizeti az adót, mely háromszorosan a dobrovol­ok által vállalt (de meg nem fizetett) „haszonbér­nek.“ Az istállók kiürülnek, a tető beázik, a cselédség koldussoron hagyja el a régi majorokat. Csókáról fenyegetődző paraszt­küldöttség követeli az uradalom megha­gyását; öreg cseléd s tanult iparos nem találja helyét. Lederer mintagazdaságának idei hozamát húsz mázsára becsülik, de szomszédjában felhagyott parcellák nem teremnek semmit. A fejetlen osztást a ren­delet réseibe s forum-Cat­ek-ügy­véd-Catili­­nák „tanácsaiba“ kapaszkodva halogatják az ügyesek. Pasics már érzi, hogy baj van s földosztó miniszterét, Miljeticsot szélső javaslatával együtt elejti; a radikális párt­­klub mérsékelt, a termelés érdekeivel tö­rődő tervezet elkészítésére kéri fel a zom­­bori ügyvédből szkupszinataggá választott dr. Lalosievicset. Az agrártörvényhozás bal­felé lejtő élesedésétől csak akkor kellene tartani, ha Pasics Radicsékkal vagy a demokratákkal koalícióra kényszerülne. Csakhogy Pasics meghökkenése a dobro­voli anarkiának csupán jogi szentesítését tolta ki. Már­pedig az önkényes foglalások tényeivel szemben keveset ér a törvényhozó mérséklete. Hacsak jobb földet nem szi­matol, a dobrovol­ ugyan le nem tesz foglalásáról. Belgrád tessék-lássék evakuáló rendeleteit tudomásul nem veszi, bárha c­ensaratású évben is már messziről megis­merni hibás, hiányos vetését. Kimura a Dungyerszkyék Eszterházytól frissen vásárolt ménesét is megnézte. Mr. Bőse, az angol tréner széles nevetéssel ha­sonlítja össze a telivérek döbbent palotá­ját az emberek mostani odúival. Egy német agronómus szegődik hozzájuk harmadik­nak: a magyar végekről beszélnek Újvidék piacterén. A német Európát említi. Kimura professzor elmosolyodik. Talán kínai ültet­vényeket, komposzthordó, öreg kulikat, rakott cseresznyefákat lát e pillanatban. (L.) Belifelia Sándor lemondott, a&­­aj Sseatnesiegßch missisitfer: teán­g gpef. Mint az alábbi kormányzói kézira­tokból olvasható, Belitska Sándor hon­védelemügyi miniszter lemondott és a kormányzó lemondását tudomásul is vette. Belitska Sándor lemondó szándéka nem újkeletű. A Budapesti Hírlap mintegy három hónappal ezelőtt is hírt adott a honvédelmi miniszter távozásáról, akkor azonban sikerült még őt maradásra bírni. Mostani —­ harmadszori — lemondásának semmiféle politikai háttere vagy oka nin­csen, a­minthogy előbbi lemondása sem­ függött össze a politikával. Belitska Sán­dor, mint ismeretes, az utóbbi időben középfülgyulladásban megbetegedett és — mint mondják — ez a betegség volt a leg­nagyobb ok arra, hogy a miniszter föl­­mentését kérje. Belitska Sándor nehéz vi­szonyok között, a parlament összes párt­jainak megelégedésére vezette a reála bi­­­zott minisztérium ügyeit és távozását min­denfelé nagy sajnálattal látják. Utóda Csáky Károly gróf vezérkari ezredes volt és néhai Csáky Albin gróf fia. 13 feopsnensf­ő S­őzsa Natali. A Magyar Távirati Iroda jelenti: A hiva­talos lap holnapi száma a következő kor­mányzói kéziratokat közli: A magyar királyi miniszterelnök előterjesz­tésére Belitska Sándor altábornagyot saját ké­relmére magyar királyi honvédelmi miniszteri állásától fölmentem és körösszegül és adorjáni Csáky Károly gróf szolgálatonkivüli viszony­­beli magyar királyi tábornokot magyar királyi honvédelmi miniszterré kinevezem. Az illetők­höz intézett kézirataimat ide zárva megküldöm. Kelt Gödöllőn, 1923. június 28. napján. Horthy s. k. Bethlen István gróf s. k. * Kedves Belitska altábornagy! Sajnálattal ér­tesültem, hogy megrendült egészségi állapota miatt miniszteri állásától megválni kénytelen. A­midőn önt ennélfogva a magyar királyi mi­­niszterelnök előterjesztésére a magyar királyi honvédelmi miniszteri állásától saját kérel­mére ezennel fölmentem, fáradhatatlan buz­galommal és odaadással teljesített kiváló szol­gálataiért teljes elismerésemet és köszönetemet fejezem ki. Kelt Gödöllőn, 1923. június 28. napján. Horthy s. k. Bethlen István gróf s. k. * Kedves gróf Csáky tábornok! A magyar ki­rályi miniszterelnök előterjesztésére önt ma­gyar királyi honvédelmi miniszterré kineve­zem. Kelt Gödöllőn, 1923. június 28. napján. Horthy s. k., Bethlen István gróf s. k. 18 BBihapiak 5z®ii­ László- Emlékünnepet rendezett Péter és Pál napján a Biharmegyeiek és Nagyváradiak Szövetsége. Szent László királynak, Nagy­várad megalapítójának emlékezete előtt hódolt a Biharországból számkivetett ma­gyarság égő könnyekkel és mégis — tör­hetetlen bizalommal a lelkében. Reggel kezdődött a bihariak emlékün­nepe a koronázó-főtemplomban, áhitatos nagymisével, a­melyet Székely István dr. egyetemi tanár, nagyváradi prelátus-kano­­nok celebrált fényes segédlettel. És imád­koztak a várad­iak ii Mindenhatóhoz, hogy segítse őket vissza a szabad hazába, Szent László sírjának ősi városába. Pálffy Béla esperes, a debreceni Teréziánum igazga­tója, gyújtó beszédet mondott a szószék­ről, a mely lelkesedéssel és reménységgel teliti meg a búsuló bihari menekültek szá­zainak szivét... Délután hat órakor, az Újvárosház dísz­termében, ünneplő díszbe öltözötten gyűlt egybe a Biharmegyeiek és Nagyváradiak Szövetségének minden tagja és kivülök sok lelkes, hazafias magyar ember. Megjelen­tek a többi között: Petényi Zsigmond báró, Vadász Lipót, Sebess Dénes, Cséczi-Nagy Imre és Kratch­will Károly tábornokok, Szilágyi Lajos, Létay Ernő, Könyves Lajos és Homonnay Tivadar nemzetgyűlési kép­viselők, Baróthy Pál dr. kir. főügyészhe­­lyettes, Lukács Ödön dr. miniszteri taná­csos, Nagyvárad volt polgármestere, Jancsó Benedek, Barabás Endre, Vutka Ákos és még sokan mások. A gyűlésnek világossá­got és szint adott a hölgyek nagy száma a tömött padsorokon. A Tabáni Énekkar Egyesület nyitotta meg az ünnepséget a Szózat-fantázia el­­éneklésével. Ezután Hoványi Géza dr. ud­vari tanácsos, a biharmegyeiek szövetségé­nek elnöke mondott megnyitó beszédet. — A hontalanná lett biharmegyeiek és nagyváradiak — úgymond — ezúttal ne­gyedszer jöttek össze, hogy Szent László királynak, Nagyvárad város megalapítójá­nak, Erdély védőszentjének emlékét meg­ünnepeljék. Szent László szelleme megkö­veteli, hogy megerősödött bizalommal te­kintsünk a jobb jövő elé. Szent László szel­lemében kell nevelnünk az elkövetkező nemzedéket, a­mely hivatva lesz arra, hogy hazánk megmentésére, vallásra és nemre való tekintet nélkül közreműködjék. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a jelenlévők lelkes tapsai közepett kezdte el ünnepi beszédét Prákosi Jenő, Rádass Iene­s ünnepi beszéde. — Szent­misével kezdődött ez az ünnep­ség — mondotta a többi között Rákosi Jenő. Egy Nagyváradról származott fiatal pap megható prédikációjával. A mostani ünnepi gyűlést pedig egy szimfonikus kom­pozíció nyitotta meg, a­melyben fiatal leá­nyok és erőshangú férfiak ajkáról hallot­tuk, hogy itt nekünk „élnünk és halnunk kell“. De nem élhetünk, s nem halhatunk meg méltón, ha elszakadunk múltúnktól. Áttért Szent László alakjának jellemzé­sére, kiben mint királyban két ellentét: fenség és alázatosság misztikusan egyesült. Ki mint törvényhozó bölcs, bár szigorít, de korát megelőzőleg humánus volt; mint vi­téz, halálosan félelmes, de könyörületes. Igazi halhatatlan nagyságát hirdeti, hogy a költők és a népm­ondák világába utat talált. A magyar nemzet a gondviseléstől azt a a küldetést nyerte, hogy a Dél és Kelet sötétségeiből előtörő hódítók ellenében a nyugati keresztény civilizációt megvédje. Szent László volt az, a­ki az első betörést, a különben rokonfaju kunokét háromszor is megtörte. Majd a tatárokat tartóztatta fel vérző testével a nemzet, végül a török ellen vívott századokra terjedt védelmi harcot. A magyar minden támadást, a mely karddal s kelevézzel jött, karddal és kelevézzel vert vissza. De jöttek menekülők, oltalomkeresők, jöttek, a kik jobb életre áhítoztak s a ma­gyar ezeket oltalmába vette, jogot, kivált­ságot, földet­ adott nekik. És meg kellett élnünk olyan időket, a­mikor ezek támad­tak fel árulással, hits­zegéssel és hálátlan­sággal a magyarra, s az ily fegyver ellen nem vértezett magyar nemzet hazáján osztoztak, földjét megtépték, mint Krisztus köntösét a­­ Golgotán. A magyar királyi vér több szentet adott az égnek, mint bármely nemzet királyi családjai. Ott ülnek a mindenható taná­csában Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent Erzsébet és boldog Margit. Kiáltsunk fel Szent Lászlóhoz, emelje fel szavát az Úr tanácsában s ha kell, dobja le nekünk hadverő csatabárdját. Mi tudni fogjuk, mit kell vele csinálnunk, mert minden szó, minden beszéd, minden gon­dolatunk csak köszönü­kő legyen, melyen köszörüljük Szent László harci szekercéjét. Szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel és tapssal, helyéről fölállva ünnepelte a kö­zönség Rákosi­­Jenőt beszédének elhang­zása után. A tabáni énekkar régi, Szent László-korabeli dalokat énekelt, majd S­ zettyey Aranka, a Nemzeti Színház mű-­ vésznője Dutka Ákosnak két mélységes poézissel megírt költeményét szavalta maga is megindultan és mindenkit megindítva. A Nemzeti Hiszekegy és a Himnusz ak­­kordjai közben ért eget a lélekemelő ün­­nepség. Este az ügyvédi kör helyiségében la­koma fejezte be az ünnepet. Hoványi Géza a bihariak és váradiak összetartására és testvéri szeretetére ürítette poharát. Szi­lágyi Lajos képviselő az ünnep szereplőit és különösen Rákosi Jenőt ünnepelte a kö­zönség lelkes, tüntető tapsa mellett. Rákosi Jenő, sajnos, akadályozva volt a megjele­nésben. Az angol munkáspárt politikai programja. Londonból érkező jelentés szerint az an­gol parlament, egyik legerősebb pártja, az angol munkáspárt tegnap konferenciát tartott s ezen igen érdekes határozatokat hoztak, a­melyek jellemzők a párt gondol­kodásának és politikájának a megítélése szempontjából. Az egyik határozat, a­melyet Ramsay Macdonald terjesztett elő, követeli, hogy a Ruhr-megszállás kérdését választott bí­rósági döntéssel rendezzék. Egy másik ha­tározat kívánja a szovjet kormány elisme­rését. Egy harmadik kimondja, hogy az angol munkáspárt ellene lesz az angol repülőflotta fejlesztésének s követeli, hogy Anglia a repülőflották megszüntetésére nemzetközi konferenciát hívjon egybe. Ér­dekes azonban, hogy ezzel szemben nagy többséggel elvetették azt a javaslatot, hogy a munkáspárt elvileg minden katonai ügy­ben a kormány ellen szavazzon és hogy egy mor­arkiaellenes javaslatot egyáltalán vitára sem engedtek. Országos iparos kongresszus Veszprémben, Veszprém, jún. 30. (Saját tudósítónktól.) Ma folyt le az or­szágos iparos-kongresszus első napja nagy érdeklődés mellett. Negyedmilliónyi iparos képviseletében 250 ipartestület küldte el megbízottjait a kongresszusra, mely az ország iparosainak elkeseredését viharos jelenetekben robbantotta ki és ismételten, erős szavakkal hangoztatták az iparos ér­dekeknek hivatalos részről való elhanya­golását. Sürgős segítséget követelnek úgy a szervezkedés, mint a pénzügyi segítés terén. Rott Nándor püspök nyitotta meg a kon­gresszust nagyszabású iparpolitikai elő­adással, melyben kiemelve a megvalósí­tandó célokat, a maga részéről a legmele­gebb támogatást ígérte. A nagy tetszéssel fogadott előadás után Pálffy Dániel, kir. főtanácsos, az ipartes­tületek országos szövetségének elnöke mondta el megnyitóját. Hajagos Imre, a veszprémi ipartestület elnöke nagyhatású szózatot intézett az iparosokhoz, melyben arra buzdította őket, hogy fogjanak össze, dolgozzanak együtt, zárják ki körükből a felekezeti villongást, csak a munka értékét becsüljék és ennek szerezzenek elismerést. Dobsa László dr. az iparosok nyugdíjá­ról tartott előadást. Azt a javaslatot ter­jesztette elő, hogy minden iparos kötelez­­tessék a nyugdíjintézetbe való belépésre, a szervezet államilag szabályoztassék és az illetékeket a tagok adójával együtt kell beszedni. A javaslatot egyhangúan elfogad­ták. Pálffy Dániel azt javasolta, hogy alakít­sanak országos kézműves kamarát, ezzel nem akarják a mai kereskedelmi és ipar­kamarai rendet megbontani, de külön ér­dekeik védelmére erre a szervezetre feltét­­len szükségük van. A javaslatot abban az értelemben fogadták el egyhangúan, hogy az ipartörvény végrehajtási utasításával kívánják életbeléptetését. Az ipari szövetkezetek kérdésének tár­gyalásánál heves viták voltak. Fölpana­szolták, hogy a pénzügyminiszter a több év óta ígért támogatást még mindig nem adta meg. A­míg a földmivelés nagy segít­ségekben részesült, az iparosok munkája kétségbeejtő válságba sodródott az által, hogy a hitelt a kormány részéről nem kap­ták meg. Vágó Jenő, a Szabóipar szerkesztője éles hangon támadta a politikát, mely elgán­csolja az ipart és lehetetlenné teszi ezen a téren a temetést. A kongresszus nagy tet­szése mellett követelte, hogy a pénzügymi­­ niszter fölkérendő az iparossegítség sürgős. Díjtalan EEFMCTi©“ speciális félsserészeti intézetben, Budapest, IV., Sierilla-tér S. 'S Délelőtt '­,12-1k ig, délután 4-6-ig.

Next