Budapesti Hírlap, 1923. július (43. évfolyam, 146–170. szám)

1923-07-23 / 163. szám

6­ T Az akta♦ Az akta, a különböző keltezésekkel, alá­írásokkal és megjegyzésekkel gazdagon föl­cifrázott „ügydarab“ mindig időszerű, mert mindig forog, vándorol, viszi magával az emberek kérését, panaszát, a­mely lehetőleg jó későn talál meghallgatást és nyer elinté­zést. Most is alkalmat ad a róla való meg­emlékezésre a belügyminiszternek a nem­zetgyűlésen tett ama kijelentése, — a­mely nyilván megnyugtatásra volt szánva, de ép­pen ellenkező lett a hatása, — hogy egy bi­zonyos panasz dolgában nem intézkedhetik, mert — nincs még előtte akta. Formailag lehet, hogy igaza is van. Hiszen az akta a hivatalos életben rettenetes nagy úr, pillér, a­mely bonyodalmas ügyek szövevényes­­épületét tartja és alapzat, a­melyen min­­­denféle elintézés nyugszik. Az akta ellen nem is lehetne szólni nagy általánosságban, ide mindenesetre kifogásolni lehet igen gyakran, talán legtöbbször, elintézésének a módját. Pedig éppen erről már igen bölcs tanácsok hangzottak el nem egyszer a saj­tóban, az országgyűlésen és a legfőbb kor­mányzati helyeken is. "A kultuszminisztérium mostani feje,­­Klebelsberg gróf, a­mikor annak idején ugyan a minisztérium államtitkárja lett, hivatala elfoglalásakor igen érdekes és bölcs beszédet mondott a minisztérium tisztviselőinek az aktáról. Körülbelül azt mondta — és az újságok tele voltak sza­vainak méltánylásával — hogy az aktát nem szabad sohasem csupán teleírt, élette­len papirosdarabnak tekinteni. Az aktában mindig az élet egy része pihen, az akta könyeket rejteget, jajokkal van tele, egész­­családok exisztenciája függ tőle és becsü­letes szándékok, jogos kívánságok köpe­nye lehet. Éppen ezért szívvel, lélekkel, teljes megértéssel kell minden aktát elin­tézni és főként­­ gyorsan. De más nagy­­rangú tisztviselők, miniszterek és államtit­károk is rendszerint bírálgatni szokták nem is nagyon tartózkodóan hivatalbalé­­péskor a bürokrácia lassúságát és kemé­nyen hangoztatják, hogy a hivatali szobák és a zöld asztalok élénk összeköttetésben legyenek az élettel, a­melyhez alkalmaz- tkodniok kell. Az újságok, a­melyek ezeket az örvendetes fogadkozásokat és tanításo­dat az Új söprő jól söpör ismert címmel szokták olvasóikkal megismertetni, nagyon jól tudják, hogy mindez a fölbuzdulás­­csak ideig óráig tart, mert a szó még el sem röpült, a nyomdafesték még meg sem száradt, már vigyorogva régi hatalmát kezdi mutogatni az örök akta. Hivatalviselt emberek sok érdekes és szomorúan mulattató eseteket tudnak el­mesélni az aktáról, a­mely számot kap, azután megkezdi vándorlását egyik szobá­ból a másikba, egyik kézről a másikba, míg a sürgős ügyben egyre eljáró és kérde­zősködő fél hiti bizalommal várja az el­intézést. Sokszor nagyon hasonlít a dolog az egyszeri falusi küldöttség esetéhez. Tűz ütött ki a faluban és a falusiak, a­kik a pajtában pihenő és berozsdásodni engedett tüzifecskendőjüket régi jó szokás szerint a tyúkok tojáskeltető helyévé engedték vál­tozni, nem bírván a veszedelemmel, gyor­san küldöttséggel kopogtattak a szomszéd városban segítségért. — Küldjenek hamar tűzoltókat és fecs­kendőket, mert elpusztul az egész falu! A polgármester úr meghallgatván a sür­gős kérést, ezt felelte: — A városi rendtartás értelmében tűz­oltóságunkat kifelé csak írott kérésre és csak tanácsi határozat alapján bocsáthat­juk. Előadott kérésükről azonnal, aktát ké­szíttetek és rögtön tanácsülést h­ívok össze. A határozatról majd értesíteni fogom önö­ket —­holnap. A tűz csak fölfa­ mindent, az élet rohan, Ide az akta az ráér. Intézkedni pedig, mint a belügyminiszter is mondja, akta nélkül nem lehet Sok személyes tapasztalatból tudjuk, hogy nem mindig a hivatalveze­tőkben, a főnökökben, az irányításra és intézkedésre jogosultakban­ van a hiba. Hiszen rendszerint minél nagyobb rangú tisztviselő elé juthat az ügyes-bajos fél, annál több megértésre, talál, baját meg­hallgatják, útbaigazítják, sokszor hivatal­iból azonnal intézkednek is, de ha i­ár egy­szer valamely sérelem orvoslása megin­díttatott és az igazát kereső fél köszönő ajakkal és csupa hálával a szivében biza­kodva hazamegy, hetekig, hónapokig, sőt — nem túlozunk — évekig várhat, míg megtudja, mi is történt az ügyével a meg­indítása óta. Hol rekedt meg vándorlása közben az akta, mely akadály állott vá­ratlanul az útjába, annak kinyomozása maga is nagy munka, hát még elérése, hogy az így halottaiból föltámasztott akta folytassa. De nem többé álomszuszékosan, hanem elevenen, gyorsan, az ügyhöz méltó buzgósággal az érdemleges elintézéshez szolgáló utat. Vagyoni és erkölcsi értékekben évenként rengeteg kárt okoz az államnak is, a pol­gároknak is az akta lassú vándorlása és a hozzája való görcsös ragaszkodás, a­mely semmi esetben, a legégetőbben sem tud fölülemelkedni a bürokratizmus formasá­gain. Pedig nem az a legjobb tisztviselő, a­ki a legtöbb és legszebb aktaszámokat írja, a legpontosabban hajtogatja szép hosszúkásra az aktát és a legakkurátosab­­ban tudja vékony zsineggel összekötözni az együvé tartozókat. A jó tisztviselő az, a­ki a hivatalában sem felejti el, hogy a tekin­tély, a­melyet a hivatal ad neki, a köz ér­dekében adatott neki és hogy mégsem az akta a fontos, hanem az akta elintézése. Legjobb lenne minden tisztviselő asztalára szembetűnő helyre odatenni a következő sorokat: Úgy bánj mindenkivel, a­hogyan kívánod, hogy veled bánjanak. Ha ez a tanács megszívlelésre talál, kevesebb lesz az alapos panasz az aktás világ ellen és egészen bizonyos, hogy nem egy esetben tenni tudnak majd akkor is, ha még nincs is számozott, fölszerelt, titokzatos kékceru­zás hieroglifákkal büszkélkedő, szabály­szerű akta. —jó. e NAPIHEREK. ElfogtaBi­gg­ara#ag@ml3@s*f. A minap elfogtak egy fiatalembert, mert pénzt bíztak rá és elköltötte. Nem az egyet­len eset, majdnem minden héten fognak el egy-két fiatalembert ilyen okból. A­mi­kor az ilyen hírt átfutom, mindig megsa­jog tőle egy kicsit a szívem, hogy megint egy fiatal élet bukott bele az élet salakjába. De ez egy eset különösen meghatott. Né­hány nappal előbb beszéltem vele az utcán,­ aztán olvasom a nevét a lebukottak kö­zött. Elvégezte a középiskolát, katona is volt, az egyetemen is járt egy-két esztendőt, az­tán, a­mint mondani szokás, gyakorlati pályára ment. Megpróbált kereskedni mindennel. Bele­avatkozott egy romániai faüzletbe, ez sike­rült is neki. Egy hazai burgonyaszállításon elvesztette egész pénzét, mert valaki ki­facsarta a kezéből az üzletet. Egypár in­gatlaneladásnál is jutott neki valami mel­lékszerep azzal, hogy címeket hajtott föl, de aztán az ingatlan­forgalom is meg­akadt. A börzéhez nem tudott jókor hozzájutni, mert nem volt se pénze, se hi­tele. Aztán megpróbált minden lehető és lehe­tetlen módot a­­pénzszerzésre. Nagyon rosz­­szul ment a dolga. Minden üzlet elöl föl­­szívja a pénzt a börze. Az apja is megbe­tegedett. Közeledett a kétségbeesés. Akkor biztat­ rá pénzt, elköltötte, följelentették, elfogták. Igen tisztelt nagyságos és méltóságos bölcsek, a­kik olyan szépen el tudjátok mondani, hogy tessék gyakorlati pályára menni, álljatok meg ennél a szegény em­beri homokszemnél és nézzétek, hogyan pörög le a mélységbe. Gyakorlati pályára menni arra való elő­képzettség, tőke és összeköttetések nélkül, ez előbb-utóbb a rendőri rovatba vezet. A gyakorlati életnek is nagy szervezettsége van és ebbe csak úgy vaktában beleugrani nem lehet. Belehajszolni ide az embereket, csak azért, hogy könnyebb legyen a hiva­talos fizetések mérlege, ez nagyon hasonlít az aktatoláshoz, mikor a lusta beamter úgy segít magán, hogy átteszi az aktát egy másik osztályba, de ezzel nincs elintézve, sőt nagyon valószínű, hogy megint vissza­kapja. A lateiner, a­kinek nem jutott tiszt­viselői ellátás, rabkosztra kerül és így tartja el az állam. Ne beszéljünk olyan nagyon szépen ar­ról a gazdasági pályáról. Olyan ez, mint a csábítás a kivándorlásra. Azért mert egy­két kivándorló újságárusból milliárdos lett, nem szabad elfeledni, hogy hányan pusztultak el nyomorultan. A gazdasági pálya a nagy tömegeknek épp olyan nehéz, szűkös élet, mint minden más és különösen nehéz a kezdetén, a­míg az inaséveken át nem esik a jövevény, pedig ez a fontos. A mi korunk embere pedig éppen nem alkalmas a hosszú, küz­delmes, kitartó munkára.­­ (Az időjárás.) Közép- és­­ Nyugat- Európát nagy légnyomás borítja: a maxi­mum Észak-Franciaország felett van, a minimum Izlandtól keletre ismerhető fel. Az idő a kontinensen részben felhős, túl­nyomóan száraz és mérsékelten meleg. Ha­zánkban csak elvétve volt csekély eső; a hőmérséklet átmenetileg általánosan sü­­lyedt; tegnapi maximuma 28 fok Buda­pesten s az Alföld egyes helyein, ma reg­geli minimuma 10 fok Debrecenben és Csengeren. Időprognózis: Túlnyomóan szá­raz és mérsékelten meleg idő várható. SWit esisaálian­s wadashepf Esen ? Alig múlt egy hete, hogy az Állatkert európai bölényeit továbbtenyésztés céljá­ból, nagy anyagi áldozatok árán a visegrádi udvari bölénytelepre kiszállították, máris feltámad bennünk az a kérdés, hogy e nemzeti kincset tevő négy tenyészképes állat, hogyan érzi magát új, szabad tanyá­ján, s vájjon e szabadon bocsátással meg­tudjuk-e menteni h­alalmas állatfajtán­kat a kipusztulástól. Az Állatkert vezető­sége a kitelepítéssel egyidejűleg gondosko­dott arról is, hogy a bölények megfelelő gondozásban részesüljenek és ezért ápoló­jukat kinthagyják mindaddig, a­mig új gondozójuk kezelésüket elsajátítja. Cerva Károly állatkerti felügyelőt pedig megbíz­ták azzal, hogy a bölényeket, — a­mig új életmódjukat megszokják, — hetenkint te­kintse meg és tapasztalatairól esetenként tegyen jelentést. Cerva felügyelő legelső érdekes észrevételeit az alábbiakban is­mertette: — Mikor a bölénytelepre kiértem, — mondja a felügyelő — az állatok ápolójá­tól megtudtam, hogy a bölények a kitele­pítés első éjszakáján már a szabad erdő­ségben aludtak. A kis bölénycsapat na­ponta alig száz lépésnyi távolságban együtt barangol, a­merre Matyi vezeti őket. Csak Szekfü, az üszőborjú marad közvetlenül anyja közelében. A magassabban fekvő hegyi legelőről, — a­hol az éjszakákat töltik — reggelenkint lejönnek az etető­házba. Belekóstolnak a szénába és a zabba. Végig-végig nyalják az odakészített sótömböt, majd a kaliba előtti forrás friss vizéből nagyot isznak, aztán másnap reg­gelig megint nem láthatók. Manci a leg­szelídebb tehén immel-ámmal még elfo­gadta tőlem a kenyeret, sőt le is kisért a kerítés mentén a kalibáig, de Matyi hívá­somra még csak felém se hederitett. Röfögő dörömböléssel nekivágott az ősi rengeteg­nek. Ő már a bérces erdők komor feje­delme . . . — (Uj helyettes államtitkár.) A kor­mányzó a belügyminiszter előterjesztésére Soltész István dr. miniszteri tanácsosnak a helyettes államtitkári címet adományozta.­­ (A hercegprimás vizsgálatot rendelt el a Mátyás-templomban történt mozifel­­vétel ügyében.) Egy mozivállalat tudva­lévően a minap a budai Mátyás-templom­ban az Egri csillagok című­ filmhez mozi­­fel­vételt készített és ehhez a felvételhez az egyházi ruhákat és az oltárt is felhasz­nálták. Az eset a főváros katolikusai kö­rében nagy megütközést keltett, elannyira, hogy többen az illetékes egyházi hatóság­hoz fordultak, hogy az ilyen profanizálás megismétlődését a jövőben akadályozza meg. Csernoch János dr. bíboros herceg­prímás értesülvén a dologról, szigorú vizs­gálatot rendelt el, és ennek a vizsgálatnak az eredményétől tette függővé további el­határozását.­­ (Ferry Oszkár, Borhy Sándor és Menkina János emlékezete.) Ma délelőtt a krisztinavárosi plébánia­templomban gyászmise volt Ferry Oszkár altábornagy­­nak, Borhy Sándor és Menkina János ez­redesek emlékére mártírhaláluk évfor­dulója alkalmából. •­ (Károlyi Mihály Kanadában telepszik meg.) Londonból jelentik: A Daily Express jelentése szerint Károlyi Mihály gróf az elmúlt héten feleségével és három gyerme­kével Kardiffba érkezett. A gróf nemso­kára folytatja útját Kanada felé, a­hol, a­mint kijelentette, élete végéig tartózkodni akar.­­ (Nincs kolerajárvány a fővárosban.) Ma délelőtt a fővárosban az a hír terjedt el, hogy egyes helyeken koleragyanus megbetegedés fordult elő. Erre vonatkozóan Csordás Elemér dr. helyettes tiszti főorvos kijelentette, hogy most koleragyanús megbetegedés a fővárosban nincsen, sőt az elmúlt évekhez viszonyítva a gyomorbélhurut és vérhas megbetegedés száma is örvendesen csökkent.­­ (Gagyhy Dénes meghalt.) Az erdélyi élet finomtollú írója halt meg pénteken este a Rókus-kórházban. Gagyhy Dénes, mint lelkes és tudós tanár, mint irodalomtörté­netíró és elbeszélő egyaránt tiszteletreméltó nevet vívott ki magának. 50 éves volt. Etá­dén, Udvarhely megyében született, buda­pesti tanulmányai után hosszabb időt töl­tött Franciaországban, Egerben, Székesfe­hérvárott, Pozsonyban, majd Budapesten volt tanár, végül a kultuszminisztérium egyetemi ügyosztályában dolgozott. Teme­tése holnap, vasárnap délután fél öt órakor lesz a kerepesi­ uti temető halottasházából.­­ (Lillafüred.) Nemrégiben szép cikket írt a Budapesti Hírlap­ba Lőrinczy György Lillafüredről és ebben azt mondja, hogy nem tudhatta meg, kiről nevezték el ezt a kies fekvésű fürdőhelyet. Úgy véli, hogy Bulyovszky Lilláról. Most lapunk egy régi olvasója megírja, hogy a borsodiak főis­pánjuk, Vay báró leányáról, Vay Lilla bárónőről nevezték el, a ki később Peja­­csevics Tivadar gróf volt horvát bán fele­sége lett.­­ (Házasság.) Tiszabeői vitéz Hellebrontzi Antal táborszernagy és felesége, monteferri Petrini Frida leányát, Ilkát, eljegyezte Krantz Vilmos m. kir. honvédtüzér főhadnagy. Szcepanovszky Zsigmond, a Magyar Mezőgaz­dák Szövetkezetének tisztviselője eljegyezte Tol­nai­ Hust, Tolnay Béni bankfőtisztviselőnek és feleségének leányát, Máriabesnyőn. — (Adakozás.) Beöthy Zsolt síremlékére a mai napon a következő adományokat kaptuk: az Áll. felső keresk. iskola részéről (Sopron) 2000, Rubinyi M. drtól (Révfü­löp) 500 K. — (Kossuth Lajos Tódor temetése Buda­pesten.) Kossuth Lajos kisebbik fiát, a háború alatt elhunyt Lajos Tódort Milánó­ban temették el és mindeddig nem volt mód arra, hogy a Kerepesi-úti temetőben­­tevő, csald­it sírboltba szállítsák (tetemét, most azonban sikerült az olasz kormány­nál kieszközölni, hogy a holttestet haza­hozzák. A temetés rendezésére a kormány által felkért bizottság tegnap tartott ülé­sén a Kerepesi­ úti temetőben a Kossuth­­mauzóleumban tartandó temetés idejét jú­lius 26-ára, csütörtök délelőtt­re 11 órára tűzte ki. A meghívót most küldik szét. A külső kordonon belüli térre szóló belépő­jegyeket Karányi Emil főjegyző (központi városháza, tanácsi XIV. ügyosztály) adja ki. Ha a temetés a holttest késedelmes megérkezése miatt csütörtökön nem volna megtartható, arról az érdekelteket a napi­lapok útján fogják értesíteni. A ravatalra szánt koszorúkat csakis szerdán veszik át a Kerepesi­ úti temető halottasházában. A gyászszertartás sorrendjét a rendező bizott­ság a következőképpen állapította meg: 1. Korái. Énekli az Operaház énekkara. 2. Raffay Sándor evangélikus püspök be­széde. 3. Korái, énekli az Operaház ének­kara. 4. Szcitovszky Béla nemzetgyűlési elnök beszéde, 5. Rakovszky Iván belügy­miniszter beszéde, 6. Sipőcz Jenő helyet­tes főpolgármester beszéde, 7. Preszly Ele­mér Pest vármegye főispánja beszéde, 8. Hoitsy Pál beszéde az újságíró testületek nevében és végül 9. Himnusz, énekli az Operaház énekkara. A temetésen a megje­lenés polgári ruhában történik.­­ (A magyarok olcsó fürdőzése.) Arról értesítenek Trencsénteplic fürdőről (Trenc.­­Teplice), hogy ott napi 37 csehszlovák ko­ronáért lakást, ellátást, gyógyfürdőt, iszap­­kezelést, hidegvíz-kurát vagy strandfürdőt adnak a gyöngevalutáju országokból jövő betegeknek. Vizum és gyógydij féláron. — (Orvosi hir.) Arányi Zsigmond dr., Trencsénteplic fürdő orvosi tanácsadója, minden a fürdőt érintő kérdésekben fel­világosítást ad. — (A Gyermekügyi Kiállítást) (Város­liget, Műcsarnok) megtekinteni mindenki­nek elsőrangú érdeke. Mindennap gyer­mekszépség és szavalóverseny. Nyitva az egész jövő héten délelőtt 9-től este 7-ig.­­ (Fővárosi gyermekek nyaralása Sopron­­m megyében.) Sopronból jelentik: Sopron vár­megyében Simon Elemér főispán lelkes mun­kája következtében teljes sikerrel járt a fővá­rosi gyermeknyaraltatási akció megszervezése. Szombaton és hétfőn két csoportban 250 fővá­rosi gyermek érkezett a megye területére. A gyermekeket­­Csorna, Szili, Nagy-Lons, Nagy­­cenk és Csepreg községekben helyezik el Bímpesti Hmup 1923 Julius 22. (163. sz.) essérgiemű­­é. Mennye vászon, asztalnemű, jutányos árban. FEMNÖRKH IMRE Lírai

Next