Budapesti Hírlap, 1923. szeptember (43. évfolyam, 196–220. szám)
1923-09-01 / 196. szám
t a hultuszmlási sztep beszéde. Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter elismeri, hogy a létszámcsökkentés talán egyik tárcánál sem olyan fontos, mint a kultusztárcánál. A kultusztárca már elbocsátotta összes felesleges alkalmazottait. Ha mi itt egy lépéssel tovább akarunk menni, akkor már szervezeti intézkedésekre, reformokra van szükség. Az iskolák terén a rosszul alkalmazott takarékosság végzetessé válhat. Sikerült keresztülvinni, hogy az óvónők, néptanítók és polgári iskoláknál alkalmazott tanerők ne kerüljenek elbocsátásra. Megállapítja, hogy egy pénzügyminiszternél sem talált még akkora megértésre, amint Kállaiinál, akinek támogatása nélkül a magyar kultúra omló épületét nem lehetett volna épen tartani. Reméli, hogy a létszámcsökkentést úgyfogja keresztülvinni, hogy a magyar kultúra kárt ne szenvedjen. Vigyázni kell,mert a 6 éven felüli analfabéták száma ma Magyarországon 1 millió 900 ezer. Atanítóság száma tehát nemcsak, hogy nem torgy, de kevés. A polgári iskolák terén rendkívül örvendetes mozgalom indult meg. Egymásután érkeznek hozzá magyar falvak kérvényes polgári iskolák fölállítása iránt. Mindenütt engedélyezni fog polgári iskolát, ahol a lakosság száma elbírja. Fontos, hogy a polgári iskolai oktatást gazdasági irányba tereljük. A közoktatásügyi tanácsb csal kidolgoztatott egy tervezetet egy elsőfokú gazdasági iskoláról. A tanterv és atörvényjavaslat készen van, csak bürokratikus hatásköri villongások miatt nem terjeszthette be. A javaslat kiterjed nemcsak a középfokú, de a felsőfokú gazdasági oktatásra is. A polgári iskolák felügyeletét is reformálni kell, mert ezek szakszerű felügyeletnélkül állanak. A reform emelni fogja apolgári iskolák nívóját. Meggyőződése szerint Magyarországon nincs felesleges fává nő, tanító és polgári iskolai tanár. Felkiáltások a szociáldemokrata párton:!'Az elbocsátásoknál ne érvényesüljön abosszúállás. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter: Mutassanak kinevezésem óta egyetlen rendelkezést, a melyben bosszuállás vagy politikai és pártszempontok vehetők észre. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Korábban történt dolgok! Klebelsberg Kunó gróf: Elődeinek intézik édeseiért őt, nem lehet, felelősségre vonni. Horváth Zoltán: Hozunk konkrét eseteket. Klebelsberg Kunó gróf: Állok elébe. Klárik Ferenc:Vissza kell helyezni az ,ártatlanokat. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter ezután arról szól, hogy az első lépés lenne •a kinevezések decentralizációja, amelynél kéri, hogy ne lássanak benne politikai lépést. Fölszólítja az ellenzéket, hogy mondjon egyetlen tényt, amikor tudatosan pártpolitikai célokat elegyített annak a nagy célnak a szolgálatába, hogy a nehéz viszonyok között megmentse azt a magyar művelődést, melyet föntartani e szerencsétlen nemzedéknek becsületbeli kötelessége. Ma nem jöhet, eszményi reformokkal. Minisztersége tragikumának azt tartja, hogy ezt a gondolatot kénytelen egy boldogabb jövőnek átengedni. Most egy modern jövendőt tud csak javasolni, hogy ne kelljen iskolákat rombolni. (Zajos heilyeslés.) Mint felelős miniszter, nemcsak a nemzetgyűlésnek, hanem az egész országnak beszél. Azt akarja, hogy meghallja hangjáta tanítóság is. A tanítói kinevezéseket a jövőben olyan garanciákhoz kívánja kötni, amelyek mindenkit megnyugtathatnak. Horváth Zoltán: A tanfelügyelő nevezze ki a tanítókat, ne a főispán. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszterkifejti, hogy adminisztrációs apasztást akar, nem iskolarombolást. A kisgazdák részéről soha nem hallott kifogást azért, hogy a magas kultúrát igyekszik fejleszteni, csak a honoradorok támadták politikai okból. (Úgy van! Úgy Van!) De nem is igaz, hogy az alsóbb fokú oktatást elhanyagolta volna, egy évi kultuszminisztersége alatt a népoktatás 880 új osztálya nyílt meg. Az az igyekvése, hogy leépítse az adminisztrációt. Kijelenti, hogy készen van a gazdasági szakoktatás reformjáról szóló törvényjavaslat is. Új iskolatíflust létesít: a reálgimnáziumot. — Amikor odaállottam mint kultuszminiszter és láttam a magyar kultúra épületén a repedéseket és láttam azt a veszedelmet, amely a nemzet katasztrófájára vezet, hogy ez a mű, amelynek alapkövét Bessenyei tette le, a melyet Kazinczy és a többi nagyjaink tovább építettek, hogy ez ma ma veszedelemben van, (Úgy van! Úgy Van! a jobboldalon.) akkor éreztem csak annak végzetszerű komolyságát, hogy ilyen körülmények között micsoda súly Magyarország kultuszminiszterének lenni. (Élénkhelyeslés a jobboldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Politizálhatunk, s becsmérelhetünk, személyeskedhetünk ez újabban divattá lett, ezzel azonban a nemzeti jövőt nem bizosíthatjuk. Ezt csak azzal biztosíthatják, ha megmaradunk a jövőben is Kelet-Európa legműveltebb népének. (Helyeslés a jobboldalon.) Ebben a szent feladatban kell együttműködni, a napi politika válságait ki kell küszöbölni és minden alantjáró megfontoláson túl kell emelkedni.. Vanczák János: A zalaegerszegi egyetem is hozzátartozik. Klebelsberg Kunó gróf kultuszminiszter: ■ Ezek a szempontok vezettek engem ennek a javaslatnak a megkonciliálásánál, ezektől a megfontolásoktól vezetve kérem a javaslat elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Csik József: Egy államnak nem a katonaság a főereje, hanem a népoktatás, ebbe tehát politikát bevinni nem szabad. A tanítóságot ezzel a törvényjavaslattal lezül■lesztenék a politikai ágensek színvonalára. Megnyugvással veszi tudomásul, hogy csak az adminisztratív oktatási tisztviselőket fogják redukálni. Fontos, hogy minden elbocsátott munkaalkalmat találjon. Östör József fölszólalása után az elnök öt perc szünetet rendelt el, amely után még Kiss Menyhért szólt a javaslathoz. Több felszólaló nem lévén, az elnök a vitát bezárta. feszuisgspiasisiiszflsB» Sü&'szérász. Most Rakovszky Iván belügyminiszter kért szót, hogy vázolja a szempontokat, ■a melyek a kormányt a javaslat benyújtására késztették. Kötelességemnek tartom, — mondotta a belügyminiszter — kifejezést adni annak, hogy a javaslat a nemzet életében és az egész ország közigazgatásában nagy horderővel bír. Mikor a kormány a javaslatot beterjesztette és a nemzetgyűlés afelett szavazni fog, igen szomorú feladatot teljesítünk. Nemcsak az ország megcsonkítása, nemcsak a trianoni szerződés következményei voltak azok, melyek a tisztviselői létszámapasztást szükségessé tették, hanem elsősorban az ország gazdasági és pénzügyi helyzete. Bizonyos, hogy a létszámcsökkentés mindenkire nézve csak fájdalmas lehet. El kell végezni ezt a szomorú kötelességet és vállalni is kell azért a felelősséget. Gondolni kell arra, hogy már az ország területi épségének megcsonkítása előtt is szükség volt bizonyos fokú létszámcsökkentésre. Aki Magyarország közigazgatásának rejtekutait ismeri, nem tagadhatja le, hogy vannak fölösleges hivatalaink és hogy a hivatalok komplikáltabbak, mint ahogy ez szükséges. Vannak hivatalok, melyeketa háború nehéz gazdasági viszonyai teremtettek meg. Most, amikor a fokozatosan, lépésről-lépésre át kell térnünk a békegazdálkodásra, ezeket a hivatalokat meg kell szüntetni. El kell bocsátanunk azt a létszámot, amely az ország területi megcsonkítása révén vált feleslegessé, másrészről pedig meg kell válnunk attól a létszámfeleslegtől, amely eddig ahelyett, hogy javítani tudta volna a közigazgatás menetét, csak komplikáltabbá tette és elnehezítette azt. Az állam módját igyekszik ejteni annak, hogy állami és társadalmi eszközökkel az elbocsátott tisztviselőket valamiképpen kárpótolhatja. A belügyminiszteri tárcát érdeklő részletkérdések közül eminente a legfontosabb a vármegyék egy részének összevonása, illetőleg megszüntetése. Vissza kell utasítanom azt az érvet, hogy azáltal, hogy bizonyos megcsonkított vármegyék közigazgatását a kormány egyszerűsíteni kívánja, ezáltal már az ország, a nemzetgyűlés, a kormány pregnáns kifejezését adná annak, hogy a trianoni békeszerződést igazságosnak ismeri el. Ezt nem lehet a törvényjavaslattal kapcsolatba hozni, mert a létszámapasztási javaslat a vármegyék közigazgatásának egyszerűsítését célozza és csak annyiban függ össze valóban a trianoni szerződéssel, hogy az ország megcsonkítása a szerződés következménye volt. Mindenki tisztában van azzal, hogy kizárólag adminisztratív és pénzügyi intézkedésről van szó. Nincs arról szó, hogy végképp megszüntessünk egyes vármegyéket, a szükség azonban azt kívánja, hogy ideiglenesen egyesítsük egyes törvényhatóságok közigazgatását. Az egyes vármegyék meg fogják tartani elnevezésüket is, éppen a tradíciók ápolása érdekében. Ezután az egyes megjegyzésekkel foglalkozik a belügyminiszter. Klárik azt kérdezte, hogy miért nem szüntetik meg legalább részben a főispáni állásokat, a belügyminiszter erre azt válaszolja, hogy negyvenhét törvényhatóságunk van, ebből csak tizenegynek van önálló főispánja, a többinek összesen tizenhat főispánja van, tehát nem lehet itt azt mondani, hogy túlságosan sok volna a főispáni állás. A megyei székhely jelentőségét túlzottan ítélik meg. A gazdasági élet nem mindig követi a megyei életet. Hogy az elbocsátandó tisztviselőket a törvényhatósági bizottságok válasszák ki, gyakorlatilag lehetetlennek tartja. Azt sem lehet állítani, hogy az elbocsátásoknál a főispán.’'politikuii szeri I vita vége. Ezután az elnök a zárószó jogán Szilágyi Lajost szólítja fel a felszólalásra. Szilágyi Lajos a zárószó helyett a házszabályokhoz kér szót. — A tanácskozást — mondja — folytatni nem lehet, mert a pénzügyminiszter úr, aki benyújtotta a javaslatot, nem nyilatkozott azokra az észrevételekre, amelyeket a vita során a javaslatra vonatkozóan megtettek, de nem nyilatkozott a benyújtott határozati javaslatokra vonatkozóan sem. Kétszázezer közalkalmazott holnapi fizetéséről van szó és mégsem hangzott el semmiféle nyilatkozat erre vonatkozóan. Kérem, hogy a tanácskozást függeszszék fel addig, amíg a kormány a parlamentarizmus útjára nem tér. Rassay Károly: Akkor sokáig kell felfüggeszteni! Rakovszky Iván belügyminiszter: Sajnálom és sajnálja az egész kormány, hogy a pénzügyminiszter úr nem jelenhetett meg és nem reflektálhatott az elhangzott észrevételekre. Ebben azonban súlyos betegsége akadályozta meg. Ami az ügy érdemét illeti, nem tudok olyan házszabályról, amely szerint a vitát nem lehetne lezárni azért, mert az illetékes miniszter erre vonatkozóan nem adta le nyilatkozatát. A pénzügyminiszter úr az első alkalmat meg fogja ragadni, hogy az észrevételeket válasz nélkül ne hagyja, — addig is azonban határoznunk kell. Ezután Hegymegi Kiss Pál és Szakács Andor kér szót a házszabályokhoz. Majd ők is Szilágyi Lajos álláspontjához csatlakoznak. Szilágyi Lajos jelentkezik szólásra a zárószó jogán. Scitovszky elnök: A képviselő urat az előbb fölszólítottam már és akkor elállott a szólás jogától. Szilágyi Lajos: Amire most akarok rámutatni, azt voltaképpen a tegnapelőtti interpellációs napon akartam elmondani. Akkor azonban a kormány mindenféleképpen megkörnyékezett, hogy ne mondjam el interpellációmat, hogy ne mondjam itt el, hogy a pénzügyminiszter úr beteg. Interpellációmat elhalasztottam azzal, hogy másnapi beszédembe olvasztottam bele mindazokat a dolgokat, amelyeket fölszólalásom keretében akartam elmondani. Föltétlenül azt vártam volna, hogy lehetően azonnal nyilatkozzék a helyettesminiszterelnök úr, vagy a kormány egy tagja, de ha már ezt nem tették, akkor elvártam volna, hogy a miniszter urak záróbeszédükben nyilatkozzanak. Most én tetszésem szerint magyarázhatom ezt az illetlen eljárást, mert ez a legenyhébb kifejezés, amivel a kormány eljárását illethetem. Farkas István: Mondjon le a kormány. Szilágyi Lajos: Én a kormánynak a nagy nyilvánosság előtt azt vágtam a szemébe, hogy alkotmányellenesen kormányoz és a parlamentarizmus megölője. Megjósoltam azt is, hogy a következése ennek a dolognak az lesz, hogy a többségi párt teljesen és tökéletesen megsemmisül. (Derültség a kormánypárton.) Az elnök: Figyelmeztetem Szilágyi Lajos képviselő urat, hogy maradjon határozati javaslata tárgyának keretei között. Szilágyi Lajos: Arról van szó, hogy holnap reggel milyen fizetést kap kétszázezer közszolgálati alkalmazott Magyarországon. A legutóbbi minisztertanács határozata ellentétbe került a pénzügyminiszter úr nyilatkozataival. Szilágyi Lajos: Soha semmiféle közalkalmazott gyűlésen nem vett részt, a sajtóban nem cikkezett erről a kérdésről, most azonban kijelenti, hogy mától fogva ki fognak menni arra a térre, ahol több megértéssel fognak találkozni. (Nagy zaj a jobboldalon.) Felkiáltások a jobboldalon: Újból lázítani akarnak! Scitovszky elnök rendreutasítja Szilágyit a beszéde közben használt sértő kifejezéséért. Ezután az elnök fölteszi a kérdést, hogy a Ház elfogadja-e a törvényjavaslatot általánosságban részletes vita alapjául. A többség elfogadja. Majd sorra kerülnek az általános vita folyamán benyújtott határozati javaslatok, amelyeket a Ház elvet. Ezután a részletes tárgyalás következik. A javaslat címét változatlanul elfogadja a Ház. Az idő előrehaladottságára való tekintettel az elnök a vitát megszakítja és javasolja, hogy a legközelebbi ülés szeptember 4-én, kedden délelőtt 10 órakor legyen és annak napirendjén a létszámcsökkentési törvényjavaslat részletes tárgyyalása továbbá, a borra és a szőlőtelepítésre vonatkozó törvényjavaslatok tárgya-lása szerepeljen. Szakács Andor szól a napirendhez. Elmondja, hogy a gazdasági év küszöbén tömegesen mondják fel a kishaszonbérleteket és a bérlők tízezrei veszítik el megítélhetésüket. Beszéde a közbeszólások ára, hatát kelti fel. Szakács Andor érthetetlennek találja, hogy amikor százezer ember érdekében beszél, akkor ilyen türelmetlenek a nemzetgyűlés tagjai. Az történt, hogy aholt földreformot már dűlőre juttatták, de a lakosság óhajára póteljárás indult, tehát a kishaszonbérleteket nem lehetett megvonni, a földesurak ezt mégis megvonták. Elfogadja az elnök napirendi javaslatát, de indítványozza, hogy utolsó pontnak a mezőgazdasági kishaszonbérletek kérdésének tárgyalását tűzzék ki. Schandt Károly államtitkár kijelenti, hogy kétféle kisbérlet van, a húszholdon aluli és az, amelyet a Rubinek-féle rendelet léptetett életbe. Az utóbbiakról már rendeletileg gondoskodás történt. Nincsen szükség arra, hogy ezt az ügyet sürgősen kelljen tárgyalni, mert a miniszteri rendelet teljesen megvédi mindkét illetékes osztály érdekeit. Az elnök napirendi indítványához csatlakozom. Szakács Andor félreértett szavait magyarázza. Csik József pártolja Szakács napirendi indítványát. A Ház többsége azonban az elnök napirendi indítványa mellett döntött. A Ház ülése fél négy óra előtt néhány perccel véget ért. BUDAPESTI HollAP 1923 szeptember 1. (196. o.) ből fog dönteni A belügyminiszter azzal végzi felszólalását, hogy fájdalmas műtét ez a javaslat, roszul esik benyújtani, roszszul esik elfogadni, a kormánynak azonban kötelessége volt benyújtani és kötelessége az elfogadása is, a jövő generáció érdekében. Beetes és baftolini tanácskozása, — a wolti osztrák-magyar Mncstári javak megváltása és a folyami flotta felosztása. — Róma, aug. 31. A Messagge.ro szerint Mussolini és Benet közt fontos tanácskozások folytak a Csehszlovákiának, Jugoszláviának, Romániának és Lengyelországnak jutott volt osztrákmagyar kincstári javak ügyében. A négy utódállamnak be kellett volna fizetni aj jóvátételi bizottsághoz e javak megváltásának megfelelő ellentértéket, de Csehszlovákia vonakodása akadályozza magát a megváltást A lap szerint Benes kötelezte magát Mussolinival szemben, hogy gondoskodni fog a jogos olasz kívánságok teljesítéséről. Állítólag döntöttek a volt osztrák-magyar folyami flotta felosztása ügyében is. A magyar kölcsön ügyében Benes kijelentette Mussolininak, hogy felhagy ellenzéki magatartásával. Valószínű tehát, hogy ez a kérdés rövidesen a megoldás stádiumába lép. (Vérit.) A fiumei kérdés szerb megvilágításban. — Nincsics külügyminiszter genfi útja. — Belgrád, aug. 31. (Avala.) Nincsics külügyminiszter ma este Genfbe utazik, hogy ott részt vegyen a népszövetség gyűlésén. Útközben megállapodik Bledben, hogy jelentést tegyen a királynak a fiumei kérdésre vonatkozó tárgyalások állásáról. Ennek a kérdésnek a rendezése Rómával rövid idő kérdése. A lapok hangsúlyozzák, hogy a fiumei kérdés rendezésének halogatása egyáltalán nem a jugoszláv kormány hibájából történt, mert a kormány őszintén óhajtja, hogy e kérdésben méltányos és lojális megoldásra jusson. A Novosti evvel kapcsolatban a következőket írja: Mi a rapallói szerződést akarjuk érvényben tartani és úgy hiszszük, hogy alkalmazása huszonnégy óra alatt megtörténhetik. Sajnos, a mi akaratunk egymagában nem elégséges, a végrehajtáshoz Olaszország akarata is szükséges. Ha Olaszország ugyanolyan készséget tanúsít, mint mi, akkor a vitás kérdések elsimulnak és a jövőben jóbarátok és jó szomszédok maradunk, amint kölcsönös érdekünk kívánja. Ha azonban Olaszország nem mutat hajlandóságot a rapallói szerződés elismerésére és Fiumét afnnektálja, akkor csak arról tesz bizonyságot, hogy a szerződéseket papírrongynál többre nem becsüli. Az olasz-jugoszláv paritásos bizottság teljes ülése. Grác, aug. 31. A Grazer Tagespost jelenti Belgrádból Római jelentés szerint az olasz-jugoszláv paritásos bizottság ma délelőtt teljes ülést tart, amelyen a fiumei kérdés végleges megoldása várható. Mussolini akként nyilatkozott, hogy Olaszország néhány ponttal csökkentette legutóbbi követeléseit és hogy figyelembe vették a délszláv ellenjavaslatokat. Mára várják a végleges meg-egyezés létrejöttét.