Budapesti Hírlap, 1923. október(43. évfolyam, 221–246. szám)
1923-10-02 / 221. szám
tak, ahol megtámadták a katonaság épületeit és felszólították a parancsnokot,hogy adja át a kaszárnyákat. A birodalmivédőerőügyi minisztérium jelentése szerinta parancsnok haladéktalan és energikus ellátásával a helyzet ura lett. A helyőrség behatolt a városba és a zavargókat körüljárta. Több vezetőt letartóztattak. A szomszédos helyőrségekből felvonuló erősítéseknek valószínűleg szükségtelen lesz beavatkozniuk. Még nincs szentés a Brainf- B kerdésben. Poincaré legújabb terátadó beszéde. A 4M Pária, okt. 1. / (Wolff.) Poincaré miniszterelnök Meuse megye főtanácsának mai megnyitó ülésén Clar le Dúcban beszédet mondott, amelyben többek közt ezeket jelentette ki: Sok hónapi türelem után benyomultunk a Truhr-vidékre, ahol azonnal a legbámulatosabb komédiát játszották. A franciák tudták ugyan, hogy ezek a hallatlan makinádók összeomlásra vannak ítélve, hiszen A franciák kezükben tartották a német termelés gyűjtőpontjait Most elérkezett az esedékesség napja. (A német kormány a kikerülhetetlen meghátrálást szívesen vásárolta volna meg olcsón, azonban kényszerülve volt elismerni, hogy a harcot nem tudja tovább folytatni.Ezt a beismerést ellenséges kommentárokkal övezték. Kétértelmű formában vonták vissza azokat a rendeleteket, amelyek a passzív ellenállást rendelték volt el. Poincaré óva intett a túlságosan lelkes kifejezésektől. Eddig csak szavakat és kevés szeretetreméltót hallottunk. Franciaország azonban tényeket és realitásokat akar látni. Ne ujjongjunk túl korán, mert a nehézségeinek nincs még végük, sőt a jövőben még nagyobbak, számosabbak és komolyabbak lesznek, mint most. Mindenesetre még nincs semmiféle döntés. A Ruhr-vidéken meg kell várni, hogy mi fog történni. Ha hidegvérünket megőrizzük, a helyzet urai maradunk. 61 bajjép 9®hi2fos intézkedésül. Münkben, okt. 1. (Délnémet Sajtóiroda.) Ruhr főbiztos a szociáldemokrata párt úgynevezett védőosztagait betiltó rendeletében eltilt minden sztrájkot és kizárást, úgyszintén a szabotálás minden nemét. A büntetés fogház, vagy pénzbírság, különösen súlyos esetekben fegyház. A büntetések határa nincs megállapítva. Hazaárulás, vagy emberhalál esetére halálbüntetést is ki lehet mondani. Hasonló súlyos büntetésekkel sújtanakminden terrorisztikus tényt, bántalmazást, sértést, fenyegetést, vagy gazdasági károsítást, amelyet tisztviselők, alkalmazottak és munkások ellen követnek el hazafias, vagy más politikai meggyőződésük miatt. KaSis« p©lifl§sáss!sis3ss^ alsp®^wsl. Halón akciókat nem tűr. - fl sseparatizmusró! szóló hir valótlansg. München, akt. L (Délnémet Távirati Iroda.) Kahr állami főmegbizott újságírókkal folytatott beszélgetésben kifejtette politikájának irányelveit. Kijelentette, hogy fő célja a szilárd és merev államtekintély megteremtése az öszszes hazafias erők egyesítésével. A marxizmussal való paktálásról szó sem lehet. A minduntalan fellépő hírek a szeparatizmusról és arról, hogy ő összeköttetésben lenne Franciaországgal, elcsépelt valótlanságok. Ha már arról beszélnek, hogy ő ki akarja kiáltani a monarkiát, erre csak azt mondhatja, hogy ily dolgokat nem szoktak kikiáltani. Azok maguktól érlelődnek meg, ha az eszme egészséges. A Völkischer Beobachter harcmodorát, mely az államtekintélyt kikezdi, teljes elszántsággal fogja leverni. A német harcos szövetség együttműködését, amely egyelőre távol tartja magát, szívesen fogadja. Külön akciókat azonban nem fog tűrni. Remélhető, hogy az egyetértés létrejön. Elvárjuk, hogy mindenki, aki Bajorországban lakik, csatlakozik a nagy nemzeti eszméhez. a vasSpsaap polntSIeSla. — S3 bel«Egymfasisztier ss fafwes$©§« eBS®st. — PestSiy Pál besxämoS&fH. — FpiesfricSi és © üssbSsös a tagträcitöh £3P@g§Pc3mJésPog. — A simontornyai kerület képviselője, Pesthy Pál, a nemzetgyűlés alelnöke vasárnap jelent meg választói előtt, hogy elmondja beszámolóbeszédét. Pesthy Pál beszámolójának jelentőséget ad az, hogy ebből az alkalomból Rakovszky Iván belügyminiszter nagyobb beszédet mondott, amelyben határozott és kemény szavakkal szállt szembe azzal a felelőtlen izgatással,amely ma a fajvédők részéről a kormány és politikája ellen folyik. Pesthyt — a belügyminiszteren kívül — az egységes párt számos tagja, közöttük Krakker Kálmán, Bugyi Antal, Gubicza Ferenc és Nagy János képviselők kísérték el útján. A vendégeket a simontornyai állomáson egybegyűlt, százakra menő tömeg igen meleg fogadásban részesítette. Pesthy Pál beszámolójában leginkább az ország súlyos gazdasági helyzetével és a külföldi kölcsön ügyével foglalkozott. Megállapította, hogy a kölcsönre föltétlenül szüksége van az országnak, mert ezzel stabilizálható lesz a korona és megszűnik a drágaság. A kormány és különösen elnöke, Bethlen István gróf óriási munkát végzett, a mig biztosítani tudta a külföldnek Magyarország iránt való bizalmát. Majd részletesen foglalkozott a kormány és az egységes párt parlamenti működésével és a választók viharos tetszése közben jelentette be, hogy bizalommal van Bethlen István gróf iránt. Rakovszky Iván Fidesarneszter linsze. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Rakovszky Iván belügyminiszter emelkedett szólásra és mindenekelőtt a miniszterelnöknek a kerület képviselőjéhez intézett üdvözletét tolmácsolta, majd rátért azokra a támadásokra, amelyekkel őt balatonfüredi beszéde óta az úgynevezett fajvédők illetik. Ezután a külföldi kölcsön szükségességéről beszélt. Ha ma — úgymond — egy külföldi kölcsönnel megteremtjük a gazdasági újjáépítés előfeltételeit, akkor az öszszes gazdasági bajok meg fognak szűnni. Amikor a keresztény ellenzék a külföldi kölcsönt kifogásolja, nem benső meggyőződésből teszi, hanem azért, mert fáj nekik, hogy ezt a kölcsönt a Bethlen-kormány szerezte meg. — Azt mondja az ellenzék egyik része — röviden fajvédőknek szokás nevezni őket, — hogy ők megoldják a gazdasági kérdéseket, mert nekik egy varázsvessző van a kezükben és ez a tettrekész antiszemitizmus. Én megvallom őszintén és azt hiszem, minden becsületesen gondolkozó ember úgy fog beszélni, a magyar faj boldogulásának problémája nagy és súlyos kérdés, de nagyon helytelen úton járunk akkor, amikor erre a célra először is le akarjuk rombolni és tönkre akarjuk tenni gazdasági életünket, csak azért, mert azon zsidók is keresnek. Ha nem vagyok megelégedve a házammal és értelmes ember vagyok, akkor vagy ráépítek, vagy hozzáépítek ahhoz elegendő szobát, vagy építek egy másik házat és amikor fedél alatt vagyok, akkor rombolom le a viskómat, de olyan embert még nem láttam, aki lerombolja a régi házát, mielőtt még az újat felépítette volna. Az ő gazdasági politikájuk is ebből áll. Ez a kormány és én is a legerőszakosabb eszközökkel akadályozzuk meg azt, hogy ebbe az országba további beszivárgás, bevándorlás folyjék, mert azt akarjuk, hogy a magyar nép saját magából nevelje ki a vezető egyéniségeket. De a kormány és közötte én sem vagyunk hajlandók arra, hogy itt egyszerű, oknélküli zsidóüldözésekkel bolondítsák a népet, elhitetvén vele, hogy ebből az országra jó és előny származik. A részvényügyre vonatkozóan kijelentette a belügyminiszter, hogy minden ember becsületesen szerzett pénzével azt teheti, amit akar. Azután a cirkuszügyre tért át. Majd így folytatta: — Nem tudok elképzelni Európában olyan országot, ahol vezető politikusok cikuszengedélyt kérnek, s amikor a sajtó azt kifogásolja, akkor a keresztény ellenzék egyik vezére nem röstelli azt mondani, hogy azért akartak cirkuszt vásárolni, mert azt is keresztény nemzeti alapra akarták helyezni. Keresztény nemzeti alapon lehet politikát csinálni, de keresztény nemzeti cirkuszokból üzletet csinálni és akkor még azt mondani, hogy ezt nem a jövedelem miatt teszik, hanem hogy ezzel nagy politikát csinálnak, ez erkölcstelenség és ennek célja csak a becsületes nép félrevezetése lehet. A kormány rekonstrukciójáról szólva a miniszter kijelentette, hogy a kormány tagjai nem olyan fából vannak faragva, a Budapesti Mim kik meggyőződésüket napról-napra változtatják. Azért, mert Friedrich István vagy Gömbös Gyula megtámad — úgymond — nem szaladunk segédcsapatokért azokhoz, akiknek politikai meggyőződése más, mint a miénk. Azt is híresztelik a fajvédők, hogy rövid időn belül ők veszik át a kormányt. A kormány megbukhatik, mint minden kormány, de ezek az urak rosszul számítanak, hogy akkor majd ők jönnek, akik ma hetedmagukkal ülnek a parlamentben. Egyáltalán csodálatos a hasonlóság Károlyiék és a mostani ellenzék agitációja között. Ami a szocialistákat illeti, kijelentette a miniszter, hogy amíg ő a helyén van, addig sem vörös uralom, de még csak vörös izgatás sem lesz. Beszéde további folyamán fölöslegesnek mondotta, hogy mindenféle ürüggyel mellékszervezkedések folytjának, alakulások, tömörüléseik és mindenféle egyéb rendfentartó intézmények alakuljanak, mert minden ilyen szervezet, amely nem a kormánytól kapja a parancsait, lehet, hogy adott pillanatban a kormány és a hatóság segítségére siet, de viszont az ellenkezője is megtörténhetik. Kijelenti, hogy az állam és az államhatalom teljes mértékben fönn tudja tartani CS rendet és ezért fölösleges, szükségtelen, sőt veszedelmes, hogy bármilyen szimpatikus jelszavak alatt szervezkedés folyjék. Az így szervezett alakulatokat a kormány többé meg nem tűri, azokat eddig is fokozatosan megszüntette és a miniszter biztosíthatja az országot, hogy ezen a téren is beállott a teljes konszolidáció. A beszédet nagy tetszéssel fogadták. A beszámoló beszéd után banker volt, amelyen számos felköszöntő hangzott el. A belügyminiszter és kísérete este hat órakor utaztak vissza Budapestre, Friedrich István beszámolnia. Ugyanakkor, amikor Rakovszky Iván belügyminiszter a simontornyai választókhoz beszélt, itt Budapesten a régi képviselőház termében Friedrich István mondotta el beszámoló beszédét. A választói gyűlést Förster Aurél nyitotta meg s megnyitó szavai után Friedrich István kezdett bele beszámoló beszédébe. Támadta a mai kormányzati rendszert és a nemzetgyűlést, amely utóbbit — úgymond — utólérte a meddőség, a tehetetlenség, amit azzal okolnak meg, hogy rosszak a házszabályok. Azután a spekulációról beszélt, amely a dologtalanság oka és azt fejtegette, hogy a nemzet akkor is talpra áll, ha nem lesz külföldi kölcsön, örömmel tölti el Bársony János lelépő rektor beszéde, aki az ifjúságot az intranzigens keresztény nacionalizmusmelletti kitartásra buzdította. Mert tévednek azok, akik azt hiszik, hogy a régi liberális világot visszacsinálhatják. Azután a küszöbön álló fővárosi választásokról beszélt és közölte a megjelentekkel, hogy a keresztény ellenzéki blokk felveszi a harcot a legintranzingensebb és a legnacionalistább alapon. Friedrich után Gömbös Gyula szólott az egybegyűltekhez. A legnagyobb katasztrófája ennek az új Magyarországnak — mondotta — hogy nemcsak az a faj áll utunkban, amely ellen küzdünk, hanem elsősorban azok, akiknek vonatkozásaik vannak különösen materiális téren ezzel a fajjal. Ezután Bethlen miniszterelnök nyilatkozatával foglalkozik és ezzel a nyilatkozattal szembeállítja Bársony János lelépő rektornak a beszédét. A külföldi kölcsönről szólott és kijelentette, hogy mindaddig, amig a magyar politika nem terelődik helyes alapokra, nem lesz béke ebben az országban. — Mi numerusz klauzuszt követelünk nemcsak az egyetemeken — mondotta ezután — hanem mindenben, a mi magyar. A zsidó nagytőkét nem azok növelték meg, akik annak birtokosai, a zsidó nagytőkét naggyá és erőssé és sok hasznot hozóvá a keresztény magyar mérnökök és munkások tették. Ébredjetek tehát fizikai és szellemi munkások, mert ha ti szervezkedtek a fajvédelem politikája mellett, a zsidó nagytőkének nem lesz haszna, mert papírpénzből nem lehet megélni, csak magyar zsenialitásban és magyar munkából. Lendvai István támadta meg a belügyimnisztert, mire a gyűlés Förster Aurél zárószavával véget ért. 19 kopondnyző karcagi beszéde és a kis antany. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Románia, az SHS állam és Csehszlovákia budapesti követei szeptember 28-án eljártak a m. kir. kormánynál és kifejezést adván annak, hogy meg vannak győződve a kormányzó úr őfőméltóságának, valamint a magyar kormánynak szomszédaival szemben táplált békés szándékairól, barátságos módon fölhívták a magyar királyi kormány figyelmét arra, hogy a kormányzó úr őfőméltósága karcagi beszédének tartalmáról forgalomba hozott híreket a külföldön, nevezetesen a szomszéd államokban igen kedvezőtlenül kommentálták. A magyar királyi kormány utalva Fass József miniszterelnök-helyettesnek a nemzetgyűlé1923 október 2. (221.)A sen szeptember hónap 6-án a kormány nevében tett kijelentéseire, megadta a kért fölvilágosítást és újólag megállapította, hogy annak a híresztelésnek, mintha az említett beszéd a kisantant államai ellen bármilyen fenyegetést tartalmazott volna, semmiféle alapja nincs. A követek ezt a kijelentést tudomásul vették. takács György beszámolója. Vasárnap mondotta el beszámoló beszédét Lukács György volt közoktatási miniszter, nemzetgyűlési képviselő kerülete székhelyén, Gyulán. Lukács beszédében hangoztatta, hogy ma a külföld rokonszenvét biztosítanunk kell. Ma a kormány mögött álló párt a fajvédő csoport kiválásával valóban egységes. Külpolitikai kérdésekkel foglalkozva megjegyzi, hogy nekünk okos megfigyelő szerepre kell szorítkoznunk. Bethlen István gróf miniszterelnök okos, céltudatos és körültekintő politikája a közeljövőben meghozza a külföldi kölcsönt. A miniszterelnök elgáncsolása a jelen helyzetben nem az ő személyének, hanem a nemzetnek bukását jelentené. A nagy tetszéssel fogadott beszámoló után a választókerület polgársága a miniszterelnökhöz táviratot intézett, amelyben bizalmáról biztosítja őt és további munkájához sikert kíván. — Petricsevich-Horváth Emil báró előadása. — A Mérnökegyesületben ma este Petricsevich-Horváth Emil báró népjóléti államtitkár igen nagy előkelő közönség előtt érdekes előadást tartott a lakáskérdésről. Közgazdasági és szociális életünknek e legégetőbb és immár legkínosabb ügyét valamennyi oldaláról világos, szabatos előadásban ismertette. Petricsevich-Horváth Emil báró azzal kezdte előadását, hogy az építkezés az ország alpraállásának előfeltétele. A cél: a lakásínség enyhítése. A bérekre nézve szabad rendelkezési jogot kell adni. Közvetetlenül nem lehetett a lakásínségen enyhíteni, mert senki sem építhet, ha csak nem állapíthatja meg korlátlanul a béreket. E nélkül lehetetlen a befektetett tőke amortizációja. A mai építési költségek ugyanis körülbelül elérik az aranyparitást. Ma a ház nagy értéket jelent — de csak akkor hoz hasznot, ha eladják. Eladni azonban csak u. n. beköltözhető házat lehet. A többire csak értéken alul van vevő. Más a helyzet az u. n. családi házaknál. Erre a fedezetet érthető, de merőben immorális uton teremti elő. Eladja lakását, lei lépési dijat szed s ebből épít. Immorális, de érthető. A legtöbbje tisztviselő, kinek az állam a béke lakáspénznek csak 40-szeresét adja, mikor fizetésében már 1OOO- szeresét kénytelen adni. A lakásínséget palliativ szerekkel csak enyhíteni lehet, de orvosolni radikális kúrákkal kell. Ilyen radikális kúra pedig csak a visszatérés a szabadforgalomhoz, kellő kautélák és átmenet mellett. Addig a spekulatív tőke csak állami kedvezmények mellett fog lakásépítésre vállalkozni. Az állami segélyeknek pedig két rossz kihatásuk van a gazdasági életre. Először leszoktatják a vállalkozókat az önálló vállalkozásoktól, másodszor az egyeseknek juttatott túlnyomó hasznot az összes többi adózó polgárral fizettetik meg. A lakásépítő törvény éppen azt célozza, hogy megteremtse az előfeltételeket ahhoz a gazdasági helyzethez, amelyben veszélytelenül át lehet térni a gazdasági szabadság terére ezen a téren is. A vállalatokra rótt építési kötelezettség teher is, nem is. Igen könnyen előnyös üzletté válhatik, ha kellő gonddal hajtják végre. Elvégre e kérdésnek nemcsak financiális oldalai vannak, hanem gazdasági és szociálpolitikai jáv Megindul ugyanis az építési anyagok gyártása az eddiginél fokozottabb mértékben. Fejlődnek a vállalatok, jórészben azok is, amelyek építenek. Az építőanyag-gyárak részvényei emelkednek, bőséges nyereség et finanszírozó,bankoknak, bankároknak és a tőzsdén működő értékpapír-kereskedőknek. Új és fokozott munkaalkalom a munkásoknak, mérnököknek, tisztviselőknek. Harminc iparág fejlődésnek indul, a magyar közgazdasági élet legjelentősebb iparai. De nemcsak pusztán anyagi hatása van a lakásépítésnek, hanem erkölcsi, politikai és szociális hatása is. Ha valóban nemcsak frázis az, úgymond, hogy újra kell építenünk ezt a rombadőlt országot, akkor valóban elérkezett az utolsó óra, ne szónokoljunk, ne vessünk gáncsot azoknak, akik tudnak és mernek akarni, hanem fogjunk hozzá valóban az építéshez. Az építkezést nálunk a kötött forgalom akadályozza. Ezt kell eltüntetni. Két után lehet: a) szabad forgalom, kereslet és kínálat útján; b) a többletépítési költségnek állami kedvezmények útján való nyújtásával. Tőkét vagy évi járulékot adjunk. Mindaddig, amíg elegendő lakás rendelkezésre nem áll, felelőssége tudatában mondja, hogy a szabad lakásforgalmat ne az