Budapesti Hírlap, 1923. október(43. évfolyam, 221–246. szám)

1923-10-02 / 221. szám

tak, a­hol megtámadták a katonaság épü­leteit és felszólították a parancsnokot,­­hogy adja át a kaszárnyákat. A birodalmi­­védőerőügyi minisztérium jelentése szerint­­a parancsnok haladéktalan és energikus el­látásával a helyzet ura lett. A helyőrség behatolt a városba és a zavargókat körül­járta. Több vezetőt letartóztattak. A szom­szédos helyőrségekből felvonuló erősítések­nek valószínűleg szükségtelen lesz beavat­kozniuk. Még nincs szentés a Brainf- B kerdésben. Poi­nc­aré legújabb terátadó beszéde. A 4M Pária, okt. 1. / (Wolff.) Poincaré miniszterelnök Meuse megye főtanácsának mai megnyitó ülésén Clar le Dúcban beszédet mondott, a­mely­ben többek közt ezeket jelentette ki: Sok hónapi türelem után benyomultunk a Truhr-vidékre, a­hol azonnal a legbámu­­latosabb komédiát játszották. A franciák tudták ugyan, hogy ezek a hallatlan maki­­nádók összeomlásra vannak ítélve, hiszen A franciák kezükben tartották a német termelés gyűjtőpontjait Most elérkezett az esedékesség napja.­­ (A német kormány a kikerülhetetlen meg­hátrálást szívesen vásárolta volna meg ol­­csón, azonban kényszerülve volt elismerni, hogy a harcot nem tudja tovább folytatni.­­Ezt a beismerést ellenséges kommentárok­kal övezték. Kétértelmű formában vonták vissza azokat a rendeleteket, a­melyek a passzív ellenállást rendelték volt el. Poin­caré óva intett a túlságosan lelkes kifejezé­sektől. Eddig csak szavakat és kevés szere­tetreméltót hallottunk. Franciaország azon­ban tényeket és realitásokat akar látni. Ne ujjongjunk túl korán, mert a nehézségei­nek nincs még végük, sőt a jövőben még nagyobbak, számosabbak és komolyabbak­ lesznek, mint most. Mindenesetre még nincs semmiféle döntés. A Ruhr-vidéken meg kell várni, hogy mi fog történni. Ha hidegvé­rünket megőrizzük, a helyzet urai mara­dunk. 61 bajjép 9®hi2fos intéz­kedésül. Münkben, okt. 1. (Délnémet Sajtóiroda.) Ruhr főbiztos a szociáldemokrata párt úgynevezett védő­­osztagait betiltó rendeletében eltilt minden sztrájkot és kizárást, úgyszintén a szabotá­­lás minden nemét. A büntetés fogház, vagy pénzbírság, különösen súlyos esetekben fegyház. A büntetések határa nincs meg­állapítva. Hazaárulás, vagy emberhalál ese­tére halálbüntetést is ki lehet mondani. Hasonló súlyos büntetésekkel sújtanak­­minden terrorisztikus tényt, bántalmazást, sértést, fenyegetést, vagy gazdasági károsí­tást, a­melyet tisztviselők, alkalmazottak és munkások ellen követnek el hazafias, vagy más politikai meggyőződésük miatt. KaSis« p©lifl§sáss!sis3ss^ alsp®^wsl. Halón akciókat nem tűr. - fl sseparatizmusró! szóló hir valótlans­­g. München, akt. L (Délnémet Távirati Iroda.) Kahr állami főmegbizott újságírókkal folytatott beszél­getésben kifejtette politikájának irányel­veit. Kijelentette, hogy fő célja a szilárd és merev államtekintély megteremtése az ösz­­szes hazafias erők egyesítésével. A marxiz­mussal való paktálásról szó sem lehet. A minduntalan fellépő hírek a szeparatizmus­ról és arról, hogy ő összeköttetésben lenne Franciaországgal, elcsépelt valótlanságok. Ha már arról beszélnek, hogy ő ki akarja kiáltani a monarkiát, erre csak azt mond­hatja, hogy ily dolgokat nem szoktak kikiál­tani. Azok maguktól érlelődnek meg, ha az eszme egészséges. A Völkischer Beobach­ter harcmodorát, mely az államtekintélyt kikezdi, teljes elszántsággal fogja leverni. A német harcos szövetség együttm­űködé­­sét, a­mely egyelőre távol tartja magát, szívesen fogadja. Külön akciókat azonban nem fog tűrni. Remélhető, hogy az egyet­értés létrejön. Elvárjuk, hogy mindenki, a­ki Bajorországban lakik, csatlakozik a nagy nemzeti eszméhez. a vasSpsaap polntSIeSla. — S3 bel«Egymfasisztier ss fafwes$©§« eBS®st. — PestSiy Pál besxämoS&fH. — FpiesfricSi és © üssbSsös a tag­­träcitöh £3P­@g§Pc3mJésPog. — A simontornyai kerület képviselője, Pesthy Pál, a nemzetgyűlés alelnöke vasár­nap jelent meg választói előtt, hogy el­mondja beszámolóbeszédét. Pesthy Pál be­számolójának jelentőséget ad az, hogy eb­ből az alkalomból Rakovszky Iván belügy­miniszter nagyobb beszédet mondott, a­melyben határozott és kemény szavakkal szállt szembe azzal a felelőtlen izgatással,­­a­mely ma a fajvédők részéről a kormány és politikája ellen folyik. Pesthyt — a bel­ügyminiszteren kívül — az egységes párt számos tagja, közöttük Krakker Kálmán, Bugyi Antal, Gubicza Ferenc és Nagy Já­nos képviselők kísérték el útján. A vendé­geket a simontornyai állomáson egybe­­gyűlt, százakra menő tömeg igen meleg fo­gadásban részesítette. Pesthy Pál beszámolójában leginkább az ország súlyos gazdasági helyzetével és a külföldi kölcsön ügyével foglalkozott. Meg­állapította, hogy a kölcsönre föltétlenül szüksége van az országnak, mert ezzel sta­bilizálható lesz a korona és megszűnik a drágaság. A kormány és különösen elnöke, Bethlen István gróf óriási munkát végzett, a mig biztosítani tudta a külföldnek Ma­gyarország iránt való bizalmát. Majd rész­letesen foglalkozott a kormány és az egy­séges párt parlamenti működésével és a választók viharos tetszése közben jelen­tette be, hogy bizalommal van Bethlen Ist­ván gróf iránt. Rakovszky Iván Fid­­esarneszter linsze. A lelkes éljenzéssel fogadott beszéd után Rakovszky Iván belügyminiszter emelke­dett szólásra és mindenekelőtt a minisz­terelnöknek a kerület képviselőjéhez inté­zett üdvözletét tolmácsolta, majd rátért azokra a támadásokra, a­melyekkel őt ba­latonfüredi beszéde óta az úgynevezett faj­védők illetik. Ezután a külföldi kölcsön szükségessé­géről beszélt. Ha ma — úgymond — egy külföldi kölcsönnel megteremtjük a gazda­sági újjáépítés előfeltételeit, akkor az ösz­­szes gazdasági bajok meg fognak szűnni. A­mikor a keresztény ellenzék a külföldi köl­csönt kifogásolja, nem benső meggyőződés­ből teszi, hanem azért, mert fáj nekik, hogy ezt a kölcsönt a Bethlen-kormány szerezte meg. — Azt mondja az ellenzék egyik része — röviden fajvédőknek szokás nevezni őket, — hogy ők megoldják a gazdasági kérdé­seket, mert nekik egy varázsvessző van a kezükben és ez a tettrekész antiszemitiz­mus. Én megvallom őszintén és azt hiszem, minden becsületesen gondolkozó ember úgy fog beszélni, a magyar faj boldogulásának problémája nagy és súlyos kérdés, de na­gyon helytelen úton járunk akkor, a­mikor erre a célra először is le akarjuk rombolni és tönkre akarjuk tenni gazdasági életün­ket, csak azért, mert azon zsidók is keres­nek. Ha nem vagyok megelégedve a házam­mal és értelmes ember vagyok, akkor vagy ráépítek, vagy hozzáépítek ahhoz elegendő szobát, vagy építek egy másik házat és a­mikor fedél alatt vagyok, akkor rombolom le a viskómat, de olyan embert még nem láttam, a­ki lerombolja a régi házát, mi­előtt még az újat felépítette volna. Az ő gazdasági politikájuk is ebből áll. Ez a kor­mány­ és én is a legerőszakosabb eszközök­kel akadályozzuk meg azt, hogy ebbe az országba további beszivárgás, bevándorlás folyjék, mert azt akarjuk, hogy a magyar nép saját magából nevelje ki a vezető egyéniségeket. De a kormány és közötte én sem vagyunk hajlandók arra, hogy itt egy­szerű, oknélküli zsidóüldözésekkel bolon­­dítsák a népet, elhitetvén vele, hogy ebből az országra jó és előny származik. A részvényügyre vonatkozóan kijelen­tette a belügyminiszter, hogy minden em­ber becsületesen szerzett pénzével azt te­­­heti, a­mit akar. Azután a cirkuszügyre tért át. Majd így folytatta: — Nem­ tudok elképzelni Európában olyan országot, a­hol vezető politikusok cikuszengedélyt kérnek, s a­mikor a sajtó azt kifogásolja, akkor a keresztény ellen­zék egyik vezére nem röstelli azt mon­dani, hogy azért akartak cirkuszt vásárolni, mert azt is keresztény nemzeti alapra akar­ták helyezni. Keresztény nemzeti alapon lehet politikát csinálni, de keresztény nem­zeti cirkuszokból üzletet csinálni és akkor még azt mondani, hogy ezt nem a jöve­delem miatt teszik, hanem hogy ezzel nagy politikát csinálnak, ez erkölcstelenség és ennek célja csak a becsületes nép félre­vezetése lehet. A kormány rekonstrukciójáról szólva a miniszter kijelentette, hogy a kormány tagjai nem olyan fából vannak faragva, a Budapesti Mim kik meggyőződésüket napról-napra változ­tatják. Azért, mert Friedrich István vagy Gömbös Gyula megtámad — úgymond — nem szaladunk segédcsapatokért azokhoz, a­kiknek politikai meggyőződése más, mint a miénk. Azt is híresztelik a fajvédők, hogy rövid időn belül ők veszik át a kormányt. A kormány megbukhatik, mint minden kormány, de ezek az urak rosszul számíta­nak, hogy akkor majd ők jönnek, a­kik ma hetedmagukkal ülnek a parlamentben. Egyáltalán csodálatos a hasonlóság Ká­­rolyiék és a mostani ellenzék agitációja között. A­mi a szocialistákat illeti, kijelentette a miniszter, hogy a­míg ő a helyén van, addig sem vörös uralom, de még csak vö­rös izgatás sem lesz. Beszéde további fo­lyamán fölöslegesnek mondotta, hogy min­denféle ürüggyel mellékszervezkedések foly­tjának, alakulások, tömörüléseik és minden­féle egyéb rendfentartó intézmények ala­kuljanak, mert minden ilyen szervezet, a­mely nem a kormánytól kapja a paran­csait, lehet, hogy adott pillanatban a kor­mány és a hatóság segítségére siet, de viszont az ellenkezője is megtörténhetik. Kijelenti, hogy az állam és az államhata­lom teljes mértékben fönn tudja tartani CS rendet és ezért fölösleges, szükségtelen, sőt veszedelmes, hogy bármilyen szimpa­tikus jelszavak alatt szervezkedés folyjék. Az így szervezett alakulatokat a kormány többé meg nem tűri, azokat eddig is foko­zatosan megszüntette és a miniszter bizto­síthatja az országot, hogy ezen a téren is­ beállott a teljes konszolidáció. A beszédet nagy tetszéssel fogadták. A beszámoló beszéd után banker volt, a­melyen számos felköszöntő hangzott el. A belügyminiszter és kísérete este hat óra­kor utaztak vissza Budapestre, Friedrich István beszámolnia. Ugyanakkor, a­mikor Rakovszky Iván belügyminiszter a simontornyai választók­hoz beszélt, itt Budapesten a régi képvi­selőház termében Friedrich István mon­dotta el beszámoló beszédét. A választói gyűlést Förster Aurél nyitotta meg s meg­nyitó szavai után Friedrich István kezdett bele beszámoló beszédébe. Támadta a mai kormányzati rendszert és a nemzetgyűlést, a­mely utóbbit — úgymond — utólérte a meddőség, a tehetetlenség, a­mit azzal okolnak meg, hogy rosszak a házszabá­lyok. Azután a spekulációról beszélt, a­mely a dologtalanság oka és azt fejtegette, hogy a nemzet ak­kor is talpra áll, ha nem lesz külföldi kölcsön, örömmel tölti el Bársony János lelépő rektor beszéde, a­ki az ifjúságot az intranzigens keresztény nacionalizmus­­melletti kitartásra buzdí­totta. Mert tévednek azok, a­kik azt hiszik, hogy a régi liberális világot visszacsinál­hatják. Azután a küszöbön álló fővárosi választásokról beszélt és közölte a meg­jelentekkel, hogy a keresztény ellenzéki blokk felveszi a harcot a legintranzingen­­sebb és a legnacionalistább alapon. Friedrich után Gömbös Gyula szólott az egybegyűltekhez. A legnagyobb katasztró­fája ennek az új Magyarországnak — mon­dotta — hogy nemcsak az a faj áll utunk­ban, a­mely ellen küzdünk, hanem elsősor­ban azok, a­kiknek vonatkozásaik vannak különösen materiális téren ezzel a fajjal. Ezután Bethlen miniszterelnök nyilatkoza­tával foglalkozik és ezzel a nyilatkozattal szembeállítja Bársony János lelépő rektor­nak a beszédét. A külföldi kölcsönről szó­lott és kijelentette, hogy mindaddig, a­mig a magyar politika nem terelődik helyes ala­pokra, nem lesz béke ebben az országban. — Mi numerusz klauzuszt követelünk nemcsak az egyetemeken — mondotta ez­után — hanem mindenben, a mi magyar. A zsidó nagytőkét nem azok növelték meg, a­kik annak birtokosai, a zsidó nagytőkét naggyá és erőssé és sok hasznot hozóvá a keresztény magyar mérnökök és munkások tették. Ébredjetek tehát fizikai és szellemi munkások, mert ha ti szervezkedtek a faj­­védelem politikája mellett, a zsidó nagy­tőkének nem lesz haszna, mert papírpénz­ből nem lehet megélni, csak magyar zsenia­litásban és magyar munkából. Lendvai István támadta meg a belügyim­nisztert, mire a gyűlés Förster Aurél záró­szavával véget ért. 19 kopondnyző karcagi beszéde és a kis­ antany. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Romá­nia, az SHS állam és Csehszlovákia buda­pesti követei szeptember 28-án eljártak a m. kir. kormánynál és kifejezést adván annak, hogy meg vannak győződve a kor­mányzó úr őfőméltóságának, valamint a magyar kormánynak szomszédaival szem­ben táplált békés szándékairól, barátságos módon fölhívták a magyar királyi kor­mány figyelmét arra, hogy a kormányzó úr őfőméltósága karcagi beszédének tartal­máról forgalomba hozott híreket a külföl­dön, nevezetesen a szomszéd államokban igen kedvezőtlenül kommentálták. A ma­gyar királyi kormány utalva Fass József miniszterelnök-helyettesnek a nemzetgyűlé­1923 október 2. (221.)A sen szeptember hónap 6-án a kormány nevében tett kijelentéseire, megadta a kért fölvilágosítást és újólag megállapította, hogy annak a híresztelésnek, mintha az említett beszéd a kis­antant államai ellen bármilyen fenyegetést tartalmazott volna, semmiféle alapja nincs. A követek ezt a ki­jelentést tudomásul vették. takács Györ­gy beszámolója. Vasárnap mondotta el beszámoló beszé­dét Lukács György volt közoktatási minisz­ter, nemzetgyűlési képviselő kerülete szék­helyén, Gyulán. Lukács beszédében han­goztatta, hogy ma a külföld rokonszenvét biztosítanunk kell. Ma a kormány mögött álló párt a fajvédő csoport kiválásával va­lóban egységes. Külpolitikai kérdésekkel foglalkozva megjegyzi, hogy nekünk okos megfigyelő szerepre kell szorítkoznunk. Bethlen István gróf miniszterelnök okos, céltudatos és körültekintő politikája a kö­zel­jövőben meghozza a külföldi kölcsönt. A miniszterelnök elgáncsolása a jelen hely­zetben nem az ő személyének, hanem a nemzetnek bukását jelentené. A nagy tet­széssel fogadott beszámoló után a választó­­kerület polgársága a miniszterelnökhöz táv­iratot intézett, a­melyben bizalmáról bizto­sítja őt és további munkájához sikert kíván.­ ­ — Petricsevich-Horváth­ Emil báró előadása. — A Mérnökegyesületben ma este Petricse­­vich-Horváth Emil báró népjóléti államtit­kár igen nagy előkelő közönség előtt ér­dekes előadást tartott a lakáskérdésről. Közgazdasági és szociális életünknek e leg­égetőbb és immár legkínosabb ügyét vala­mennyi oldaláról világos, szabatos előadás­ban ismertette. Petricsevich-Horváth Emil báró azzal kezdte előadását, hogy az építkezés az or­szág alpraállásának előfeltétele. A cél: a lakásínség enyhítése. A bérekre nézve szabad rendelkezési jogot kell adni. Köz­­vetetlenül nem lehetett a lakásínségen eny­híteni, mert senki sem építhet, ha csak nem állapíthatja meg korlátlanul a bére­ket. E nélkül lehetetlen a befektetett tőke amortizációja. A mai építési költségek ugyanis körülbelül elérik az aranyparitást. Ma a ház nagy értéket jelent — de csak akkor hoz hasznot, ha eladják. Eladni azonban csak u. n. beköltözhető házat le­­het. A többire csak értéken alul van vevő. Más a helyzet az u. n. családi házaknál. Erre a fedezetet érthető, de merőben immo­rális uton teremti elő. Eladja lakását, lei lépési dijat szed s ebből épít. Immorális, de érthető. A legtöbbje tisztviselő, kinek az állam a béke lakáspénznek csak 40-sze­res­ét adja, mikor fizetésében már 1OOO-­ szeresét kénytelen adni. A lakásínséget palliativ szerekkel csak enyhíteni lehet, de orvosolni radikális kú­rákkal kell. Ilyen radikális kúra pedig csak a visszatérés a szabadforgalomhoz, kellő kautélák és átmenet mellett. Addig a spe­kulatív tőke csak állami kedvezmények mel­lett fog lakásépítésre vállalkozni. Az állami segélyeknek pedig két rossz kihatásuk van a gazdasági életre. Először leszoktatják a vállalkozókat az önálló vállalkozásoktól, másodszor az egyeseknek juttatott túl­nyomó hasznot az összes többi adózó pol­gárral fizettetik meg. A lakásépítő­ törvény éppen azt célozza, hogy megteremtse az előfeltételeket ahhoz a gazdasági helyzethez, a­melyben veszély­telenül át lehet térni a gazdasági szabad­ság terére ezen a téren is. A vállalatokra rótt építési kötelezettség teher is, nem is­. Igen könnyen előnyös üzletté válhatik, ha kellő gonddal hajtják végre. Elvégre e kérdésnek nemcsak financiális oldalai van­nak, hanem gazdasági és szociálpolitikai jáv Megindul ugyanis az építési anyagok gyár­tása az eddiginél fokozottabb mértékben. Fejlődnek a vállalatok, jórészben azok is, a­melyek építenek. Az építőanyag-gyárak részvényei emelkednek, bőséges nyereség et finanszírozó,­­bankoknak, bankároknak­ és a tőzsdén működő értékpapír-kereske­dőknek. Új és fokozott munkaalkalom a munkásoknak, mérnököknek, tisztviselők­nek. Harminc iparág fejlődésnek indul, a magyar közgazdasági élet legjelentősebb iparai. De nemcsak pusztán anyagi hatása van a lakásépítésnek, hanem erkölcsi, poli­tikai és szociális hatása is.­­ Ha valóban nemcsak frázis az, úgy­mond, hogy újra kell építenünk ezt a rom­­badőlt országot, akkor valóban elérkezett az utolsó óra, ne szónokoljunk, ne ves­sünk gáncsot azoknak, a­kik tudnak és mernek akarni, hanem fogjunk hozzá való­ban az építéshez. Az építkezést nálunk a kötött forgalom akadályozza. Ezt kell eltüntetni. Két után lehet: a) szabad forgalom, kereslet és kíná­lat útján; b) a többletépítési költségnek állami kedvezmények útján való nyújtásá­val. Tőkét vagy évi járulékot adjunk. Mindaddig, a­míg elegendő lakás ren­delkezésre nem áll, felelőssége tudatában mondja, hogy a szabad lakásforgalmat ne az

Next