Budapesti Hírlap, 1923. december (43. évfolyam, 272–294. szám)
1923-12-01 / 272. szám
Nagy vita az Ulain-ÜgypSI. — I nemzetgíUSs illése. — Nagy Emil igazságügy- miniszter kérelme a Házhoz. - a nemzetgyűlés szombaton és hétfőn is ülésezik. - Anemzetgyülés ma is kizáróan az Ulain ügyet tárgyalta. Fölszólalt Gömbös Gyula is, akinek a beszédét figyelemmel hallgatták. Gömbös sokak meglepetésére, meglehetős higgadtsággal s amint ő hangoztatta, „felsőbb állami érdekek szemszögéből“ bírálta el nemcsak az Ulain-ügyet, hanem a bombamerényleteket és puccskísérleteket is. Kijelentette, hogy ők nem azonosítják magukat sem a puccsistákkal, sem a bombamerénylőkkel, akik veszélyeztetik a fajvédelmi politika sikerét. Feltűnést keltett az a nyilatkozata, hogy ő bizonyos esetekben a diktatúrát jogosultnak tartja. A vita elhúzódása miatt Nagy Emil igazságügyminiszter azzal a kérő szóval fordult a nemzetgyűléshez, hogy éppen az Ulainfigy gyors elintézése végett lehetően még ma fejezzék be a vitát, hogy az ügyészség végre befejezhesse vádiratát. A Ház azonban ezúttal sem hallgatott a kérő szóra és mintha semmi sem történt volna, vígan folyt tovább a vita. Ez az oka azután annak, hogy a nemzetgyűlés, most már holnap, szombaton és hétfőn is ülést tart, amire évek óta már nem volt eset. Holnap fölszólal Bethlen István gróf miniszterelnök is, aki a kormány ellen elhangzott vádakra felel, ügyekben. Tagadja, hogy az akció sikere esetében a legsúlyosabb belső- és külső Politik bonyodalmak támadhattak volna. Semmi van körülmény sem forog fönn, mely Lain szerepét bármiképp is menthetné. Képviselői mandátummal külpolitikai kalandorságot elkövetni nem lehet. A kisebbségi vélemény okfejtése egészen hibás. Azt indítványozza, hogy a mentelmi bizottság jelentésének azt a részét, mely az Ulain ügyéhez hasonló esetekben a Ház azonnali egybehívását tartalmazza, töröljék, egyebekben hozzájárul a bizottság javaslatához. Gömbös Gyula beszélt ezután. Közöttük és a kormány között folyó küzdelem nem tárgyilagos vita alapján mozog, hanem személyeskedések merítik ki. Jelszavakkal küzdenek ellenük. Barth A Andor: Hát Mátérzalkán mit csináltak? Lendvai István: Vállalom. Barthos Andor: A törvényszéken is vállalni fogja? Gömbös Gyula: Ünnepiesen a Ház színe előtt fölszólítja a kormányt, hogy agyilagos alapon szedje szét a fajvédő programját és igyekezzen meggyőzni a fajvédőket. Visszautasítja a jelzők osztogatását és azt a modort, amelyet velük szemben mutatnak, mert ez csak arra alkalmas, hogy még mérgesebbé és elkeseredettebbé tegye a küzdelmet. Senki közülök a belügyminiszter megállapításait nem vállalhatja. (Rakovszky belügyminiszter egy újságot mutat Gömbös felé és azt mondja: Tessék ezt elolvasni.) Ennek az országnak semmiféle kalandormunkára szüksége nincs. Lendvai István: Nem csinálunk kalandokat. Gömbös Gyula: Most én beszélek, hallgass! (Általános zajos derültség.) ők a hidegvér politikájának hívei. Az ország ma ellenzéki hangulatban van, és ha általános választás lesz, akkor meglátják az eredményt. (Ellenmondások jobbról.) Mi — úgymond — a puccsistákkal és bombavetőkkel nem azonosítjuk magunkat, mert mi reálpolitikát akarunk,csinálni. fajvédelmi programban megvannak a magyar nemzet létét biztosító feltételek is. Viszszautasítja azt a beállítást, mintha ők az alkotmányos felfogással és Magyarország érdekeivel ellentétes eszközökhöz nyúlnának de a betyárbecsület is megkövetelné, hogy akikkel együtt harcolnak, azokról az itt elhangzott megállapításokat ne tegyék. Rakovszky István: Becsület nincs, csak betyár van. (A szocialisták és az ellenzék egy része tapsol.) Gömbös Gyula: Most is azt mondja, hogy ha az állam érdeke megkívánja, jogi formák ne lehessenek akadályai az állami érdekek védelmének. A Házban itt a többség akarata érvényesül s ha a bíróság ellenkező megállapításra jut, mint a többség, az a nemzetgyűlés tekintélyének a rovására megy. Lévai Ernő: Nincs ennek tekintélye. (Tiltakozások jobbról és balról.) Gömbös Gyula: Ezt nem merné mondani az 1790. évi XXXIX. törvénycikk el is rendelt. Ilyen viszontagságok között kezdette meg működését a kir. táblai És ha ma visszatekintünk a megfutott kétszázesztendős pályára, meg kell állapítanunk, hogy alig van hazánknak közintézménye, mely hivebben tükrözné vissza magának az országnak történetét, mint a királyi Ítélőtábla. A XVIII. század első évtizedeiben kezdi meg működését, a rendi alkotmány békéiba verve. A birák nem függetlenek, hanem a király által a saját kamarai jövedelméből fizetett alkalmazottak. A táblai ülnökök legtöbbje ezenfelül valamely előkelő főnemes, vagy főpap jószágigazgatója. Ezek a főpapok és világi főurak pedig az udvar érdekeit szolgálják és csak természetes, hogy befolyásolják a bírákat, akik tőlük javadalmakat élveznek. Hozzájárul ehhez, hogy a királyi tábla integráns része, a személynök pedig új elnöke az országgyűlés követi táblájának. A kir. tábla tehát a politika forgatagába kerül, amelyben az ellenzéki érzelmű bírák az udvar és a király neheztelését vonják magukra. Ez történt 1729-ben Zichy Ádám nádori itélőmesterrel, akinek azután a király, az udvari kancellária javaslatára, a saláriumát beszüntette. Ilyen bírói testületnek természetesen hosszú és nehéz küzdelmet kellett folytatni a maga feüggetlenségéért. Csak a mikor az 1848 : IV c. megalkotta a népképviseleti parlamentet s abból a kir. táblát kirekesztette; a mikor győzött e hazában is a demokratikus gondolat s megszülettek a bírói függetlenség törvényes garanciái, akkor bontotta ki igazán a kir. ítélőtábla működése a maga szárnyait s akkor emelkedett a nemzetgyűlésről, mely a nemzetnek törvényes képviselete. A nemzet érdeke megkívánja, hogy a nemzetgyűlésnek igenis tekintélye legyen. A liberális sajtó el akarja hitetni, hogy az Ulain-ügyhöz az összes fajvédőknek közük van. Úgy látja, hogy a keresztényeket a színfalak mögül egymásra uszítják, hogy még mérgesebben harcoljanak akkor, amikor keresztény egységre volna szükség. Sajnálja, hogy a fajvédelmi mozgalom úgynevezett szabad csapatai önálló vállalkozásra adják fejüket, önállóan dolgoznak olyanok, akik nem viselnek akkora felelősséget, mint akik a parlamentben a fajvédelmet képviselik. Okosabbak akarnak lenni, mint ő. Ezek veszedelmeztetik komolyan a fajvédelmi irányzat sikerét. Ne akarjanak azok külön utakon járni, hanem bízzák azokra, akik e politikáért a nemzetgyűlésen küzdenek. Most nagy átalakulás korszakát éljük s ez átalakulásnál a parlamentet alkalmatlannak tartja arra, hogy a nemzetet irányítsa. (Óriási zaj, heves tiltakozások jobbról és balról.) Azt is bevallja, hogy nem tudja elgondolni a helyes utat és gondoskodni kellene arról, hogy milyen intézmény helyettesíthetné a nemzetgyűlést. (Nagy zaj és tiltakozás.) Nem diktatúrára gondol, annak csak akkor lenne a híve, ha káosz van. Farkas István (szocialista): Minden diktatúra a kisebbség terrorja. Gömbös Gyula (a szocialisták felé): A mi diktatúránk nem olyan, mint az önöké, mi a lelkek szeretetét akarjuk megszerezni, az önöké más volt. (Viharos tiltakozás és zaj a szociáldemokraták padjain: Nem a mi diktatúránk volt!) Ellenséges gyűrűben élünk, amervből egyelőre nincs kibontakozás, a nyialan lelkek tehát keresik a kivezető utat (Közbekiáltások: Ekrazittal!) A vidéki gyűlések megtiltása ellen tiltakozott azután, amikor Lendvai István újra közbeszólott, erre Gömbös jobbra és balra mutatva, ingerülten azt mondja: Ezekkel is, azokkal is vitatkoztam és még veletek is! (Élénk derültség.) Tiltakozik az ellen, hogy Kiebelsberg miniszter kalandor- és katasztrófapolitikusoknak mondotta vidéken a fajvédőket. Csak a nemzet érdeke követelhet erős, de nem erőszakos intézkedéseket. (Az elnök inti, hogy a tárgyhoz beszéljen.) Gömbös kéri a Házat, hogy a tárgytól eltérhessen. Bethlen István gróf miniszterelnök: Beszélhet egész bátran. Gömbös Gyula hozzájárul Ulain kiadatásához, feleljen azért, a mit tett, de fölösleges fogva tartani, mert nem étező személlyel akart szerződést kötni. Elszökni nem fog s ha megszöknék, fölajánlja, csukták be őt. (Általános, hosszas óriás derültség.) Ha a kormány óhajtja a Treuga Deit, akkor az ne csak az ellenzéket lötelezze. Nem fogadja el Kaas Albert javaslatát, hanem igenis, azt kívánja, amit az előadó is, hogy ilyen esetekben azonnal hívják össze a nemzetgyűlést Nem szól hozzá a kérdéshez, mert annak elintézését a bíróságra bízza. Ami az ellene tett vádat illeti, hogy az ügyet nem statáriális, hanem a rendes bíróság elé utasították, kijelenti, hogy őt semmi,Abe kérdésben politikai szempont nem vezette. Tévedhetett, de amíg e helyen van, csak az objektív igazságszeretet vezérli. Ha valahol hibázott, nyiltan és férfiasan beismeri. Az Ulamügyet a hatóságok minden részletében megvizsgálták s a szakértők véleménye az, hogy az ügy a rendes bírósághoz tartozik. Hogy az ügy fegyházi, vagy államfogházi büntetést von-e maga után, egészen az ügyészség dolga. Ismételten kéri, hogy ezt az ügyet rövidesen, lehetően ma intézzék pl IFVr*V hpfvpclps -M.) Györki Imre csodálkozik azon, hogy amíg itt harminc esztendő óta produktív munkát végző munkásokat kiutasítanak, egy Bobula Titusz nevű amerikai polgár évek óta puccsokat szervezhet. Egész sereg bombamerénylet történt, anélkül, hogy a bombamerénylőket elfogták volna és most is csak azért volt eredménye a vizsgálatnak, mert a merényletet idegen követség ellen követték el. Nagy Emil igazságügyminiszter, amikor állását elfoglalta, a legerélyesebb kijelentéseket tette a törvény uralom biztosítása dolgában, egészen hangokat ütött meg és ők pártatlan örömmel várták az intézkedéseit, Nagy Emil ellenben semmit sem tett. Nagy Emil igazságügyminiszter: Csak várjon! Györki Imre: Nem szavaz arról, hogy megsértették-e a mentelmi jogot vagy sem, de a kiadatás mellett foglal állást. Szakács Andor: A kormány szabályszerűen járt el, mikor a szervezett puccsot megakadályoz■ és ezért az érdekért Ulaint letartóztatták A további eljárásról ellenben kizáróan a nemzetgyűlésnek kell gondoskodnia. Azt indítványozza, függesszék föl Ulain mentelmi jogát, de a további fogvatartást azonnal szüntessék meg. (Helyeslés a balközépen.) Rakovszky István elfogadja Szakács Andor indítványát, hozzájárul Ulain mentelmi jogának a felfüggesztéséhez is, de megállapítja, hogy Ulain mentelmi jogát megsértették azzal, hogy fogvatartják. A nemzetnek egyetlen épségben lévő alkotmánybiztosítéka a mentelmi jog, őt az Ulainügyben semmiféle személyes indíték nem vezérli, animozitás sem, noha Ulain személye és politikája antipatikus volt előtte, s ő csupán a mentelmi jog biztosítása érdekében kívánja, hogy Ulaint most már szabadon bocsássák s ezért hozzájárul a kisebbségi véleményhez, esetleg pedig Szakács Andor indítványához. (Taps a fajvédők soraiban.) Az elnök javaslatára a Ház holnap, szombaton is ülést tart és folytatja a vitát. Az illés lefolyása. Az ülés elején beterjesztettek több képviselő megbízóleveléről szóló igazoló bizottsági jelentést, arrv szerint Pesthy Pál, Rubinek István és Petrovácz Gyula mandátumát igazolták, Frühwirth Mátyás és Lendvai István megbízóleveleit ellenben a bírálóbizottsághoz tették át. Hs Uistin-Ogsy, Pallavicini György gróf szólalt föl elsőnek az Ulain mentelmi ügyéhez. Ulain személyével nem kíván foglalkozni, mert politikája és szabadkőműves múltja teljességgel ellenkezik az ő fölfogásával, mindazáltal azt hiszi, hogy ebben az ügyben nagy szerepe van a pártszempontoknak és a személyes gyűlöletnek. A tettenérés esete itt nem forog fönn, mert nem lehet olyan nagy bűn, ha valaki Münchenbe utazik és az Ulainnál talált szerződésnek sem lehet nagy jelentőséget tulajdonítani. A fogvatartást helyteleníti, már azért is, mert a terrorfiukat szabadlábon hagyják. Nánássy Andor személyes kérdésben azt felelte Szilágyi Lajosnak, hogy neki valóban van egy elintézetlen ügye, de az most vizsgálat alatt van és nem tartozik a nyilvánosságra. Kaas Albert báró behatóan fejtegette a képviselői mentelmi jog fogalmát s azt vitatta, hogy az immunitás tökéletesen védi a szónokokat, a politikusokat, ha hivatásukban járnak el, de nem védi őket a bűn-Hanem a működése elején nagy háborúskodásban állott a kir. tábla Pest város tanácsával. Bár a birák szerződést kötöttek a városbeli háztulajdonosokkal, a személynök túl magasnak találta a lakbéreket, rászent tehát egy jurátussal a városbiróra, hogy szállíttassa le a béreket, mert különben a kir. tábla hivatalosan fogja ezt megtenni. Mikor pedig pár nap múlva egyik hajdúnak cipőt rendelt és a suszter nem akarta „maximált“ árban szállítani, megszente, hogy ne ellenkezzenek, mert különben annyi katonát fog beszállásoltatni, hogy moccanni se tudnak majd. Ha pedig a kézművesek okoskodni fognak, hát majd csinál a kir. tábla egy még keményebb limitációt. Mit volt mit tenni, a városbiró becsukatta a jámbor cipészt, a tanács azonban az udvari ágensek útján bepanaszolta Száraz Györgyöt az udvarnál. Amikor azonban Kubovics ágens értesítette a tanácsot, hogy „illetékes“ körök elítélik a perszonális magatartását, akkor szörnyen megijedt az érdemes magisztrátus és sietve irt az ágensnek, hogy: „damit war uns mit einem solchen, quem semper habebimsis nobiscum, und der doch im Stande uns schaden zu können, ist, abzuwerfen nicht möchten gezwungen sein“ hát csak’vonja vissza ezt a panaszt, de azonnal! Ettől fogva aztán szent a béke a tábla és a város között. A tanács belátta, hogy a Kúria működése a városnak erkölcsi és anyagi fellendülést szerez és mikor II. József Budára helyezte át a Kúriát, a tanács volt az, mely a legkétségbeesettebben látottfutott, hogy helyezzék vissza, amit azután Nagy Emil igazságügyminiszter arra kéri a Házat hogy az Ulain-ügyet még ma fejezze be, hogy az ügyészségnek módja legyen a vádirat sürgős elkészítésére. Az ügyészségnek ma tétlenül kell várnia a parlamenti vita befejezését. Politikai nézőpontból sem lehet senkinek sem érdeke, hogy a mentelmi ügy sokáig elhúzódjék föl arra a magaslatra, ahol ma, tiszteletünk és nagyrabecsülésünktől övezve, honol. Azóta tölti be teljes mértékben a maga hivatását a magyar kultúra fejlesztésében. Mert nincs szilárdabb támasza az országnak, mint a jogrend és a nemzetek közjava csak ott lendülhet föl, ahol nem hiányzik a polgárságnak a bíróságokba vetett bizalma. Ki ne ismerné azt a kedves anekdotát Nagy Frigyes porosz királyról és a potsdami molnárról? Büszke önérzettel vágja oda az erőszakoskodó királynak a molnár, hogy: „Vannak még Berlinben birák“ Az anekdota költött, de jellemző a német nép gondolkodására, mely máig is büszkén mutatja a „históriai malmot“, mint egy szimbólumát annak, hogy mekkora kincse a nemzetnek a független bíróság. Ám ha politikai és társadalmi szempontból a rendi korszak királyi táblája sok kívánni valót hagyott is, azt el kell ismernünk, hogy mint jogászi testület elsőrangú volt, melynek klasszikus szövegezésű döntései a magyar jogszolgáltatás legértékesebb forrásai. És ezért is tisztelettel és kegyelettel gondolunk vissza azokra a férfiakra, akik dicsőséget szereztek a magyar jogászi névnek két teljes évszázadon át. A mostani ünnepen pedig büszke öntudattal, emelkedő nemzeti érzéssel és bizalommal köszöntjük a budapesti királyi Ítélőtáblát! Legyen továbbra is megvalósítója annak a szép jeligének, mely fényes palotája homlokzatán ragyog: Justitia regnorum fundatum!“ Budapesti Hírlap 1923 december 1» (272. «.) Az igazságüügyminiszter klsére íme. 18 politika hírei. Mürösicsöző hirek különbözö pártokról. — A nemzetgyűlés karácsonyi szünete. — Huszár Károlynak az egységes párt keddi vacsoráján való megjelenése kapcsán még mindig egyre-másra támadnak pártalakító, belépésekről, kilépésekről, újabb tömörülésről és széthúzásról szóló hírek. Először csak arról beszéltek, hogy Huszár Károly és néhány elvbarátja belép az egységes pártba. Amikor nyilvávalóvá lett, hogy erről egyáltalában nincsen szó, akkor a konzervatív erők tömörüléséről olvastunk hírt. Ennek a tömörülésnek vezéréül Zichy János grófot teszik meg. Ma azután az egyik estilap arról számol be, hogy a pártonkívüli képviselők közül mintegy tizenöten Wolff Károlyékhoz csatlakoznak és megalakítják a keresztény egység táborán belül az intranzigens keresztény pártot. A figyelemre méltó ebben a híradásban az, hogy ez az úgynevezett intranzigens párt egyrészről majdnem ugyanazokból alakulna, a kik — egy másik hír szerint — Zichy János gróf körül óhajtanak csoportosulni, másrészről pedig olyan képviselők nevét emlegeti, akikről egészen bizonyos, hogy az alakulásban nem vesznek részt. Az esti lap híradása szerint különben az új alakulás Csilléry Andrásnak vasárnapi beszámolóján fog testet ölteni. Ezeket a pártalakító mozgalmakat nem tekintve, nem sok történik a politikában. Legalább a színen nem. A kuliszák mögött, ahová a közönség szemet sem lát, kíméletlenül és nem mindig várt eszközökkel folyik a harc a kord ellen, amely azonban a mögötte álló többségretámaszkodva, keményen állja a harcot és megy a maga egyenes útján. Az eddigi szokástól eltérően, a nemzetgyűlés szombaton és hétfőn is ülésezik. Ennek az a magyarázata, hogy a kormány a karácsonyi szünetig, amely előreláthatóan közvetetlenül az ünnep előtt kezdődik és körülbelül január 8-ig tart, tető alá szeretné hozni a földnovellát és az indemnt-