Budapesti Hírlap, 1923. december (43. évfolyam, 272–294. szám)

1923-12-01 / 272. szám

­ Nagy vita az Ulain-ÜgypSI. — I­ nemzetgíUSs illése. — Nagy Emil igazságügy- miniszter kérelme a Házhoz. - a nemzetgyűlés szomb­aton és hétfőn is ü­lésezik. - A­­nemzetgyülés ma is kizáróan az Ulain ügyet tárgyalta. Fölszólalt Gömbös Gyula is, a­kinek a beszédét figyelemmel hallgat­ták. Gömbös sokak meglepetésére, megle­hetős higgadtsággal s a­mint ő hangoztatta, „felsőbb állami érdekek szemszögéből“ bí­rálta el nemcsak az Ulain-ügyet, hanem a bombamerényleteket és puccskísérleteket is. Kijelentette, hogy ők nem azonosítják ma­gukat sem a puccsistákkal, sem a bomba­­merénylőkkel, a­kik veszélyeztetik a fajvé­delmi politika sikerét. Feltűnést keltett az a nyilatkozata, hogy ő bizonyos esetekben a diktatúrát jogosultnak tartja. A vita elhúzódása miatt Nagy Emil igaz­­ságügyminiszter azzal a kérő szóval fordult a nemzetgyűléshez, hogy éppen az Ulain­­figy gyors elintézése végett lehetően még ma fejezzék be a vitát, hogy az ügyészség végre befejezhesse vádiratát. A Ház azon­ban ezúttal sem hallgatott a kérő szóra és mintha semmi sem történt volna, vígan folyt tovább a vita. Ez az oka azután an­nak, hogy a nemzetgyűlés, most már ho­l­­nap, szombaton és hétfőn is ülést tart, a­mire évek óta már nem volt eset. Holnap fölszólal Bethlen István gróf mi­niszterelnök is, a­ki a kormány ellen el­hangzott vádakra felel, ügyekben. Tagadja, hogy az akció sikere esetében­ a legsúlyosabb belső- és külső Politik bonyodalmak támadhattak volna. Semmi van körülmény sem forog fönn, mely L­­ain szerepét bármiképp is ment­hetné. Képviselői mandátummal külpoliti­kai kalandorságot elkövetni nem lehet. A kisebbségi vélemény okfejtése egészen hi­bás. Azt indítványozza, hogy a mentelmi bizottság jelentésének azt a részét, mely az Ulain ügyéhez hasonló esetekben a Ház azonnali egybehívását tartalmazza, töröl­jék,­­ egyebekben hozzájárul a bizottság javaslatához. Gömbös Gyula beszélt ezután. Közöttük és a kormány között folyó küzdelem nem tárgyilagos vita alapján mozog, hanem személyeskedések merítik ki. Jelszavakkal küzdenek ellenük. Barth A­ Andor: Hát Mátérzalkán mit csináltak? Lendvai István: Vállalom. Bart­hos Andor: A törvényszéken is vál­lalni fogja? Gömbös Gyula: Ünnepiesen a Ház színe előtt fölszólítja a kormányt, hogy agyi­­lagos alapon szedje szét a fajvédő pro­gramját­ és igyekezzen meggyőzni a faj­védőket. Visszautasítja a jelzők osztogatá­sát és azt a modort, a­melyet velük szem­ben mutatnak, mert ez csak arra alkal­mas, hogy még mérgesebbé és elkeseredet­tebbé tegye a küzdelmet. Senki közülök a belügyminiszter megállapításait nem vál­lalhatja. (Rakovszky belügyminiszter egy újságot mutat Gömbös felé és azt mondja: Tessék ezt elolvasni.) Ennek az országnak semmiféle kalandormunkára szüksége nincs. Lendvai István: Nem csinálunk kalan­dokat. Gömbös Gyula: Most én beszélek, hall­gass! (Általános zajos derültség.) ők a hi­degvér politikájának hívei. Az ország ma ellenzéki hangulatban van, és ha általános választás lesz, akkor meglátják az ered­ményt. (Ellenmondások jobbról.) Mi — úgymond — a puccsistákkal és bombave­­tőkkel nem azonosítjuk magunkat, mert mi reálpolitikát akarunk,­csinálni. faj­védelmi programban megvannak a magyar nemzet létét biztosító feltételek­­ is. Visz­­szautasítja azt a beállítást, mintha ők az alkotmányos felfogással és Magyarország érdekeivel ellentétes eszközökhöz nyúlná­nak de a betyárbecsület is megkövetelné, hogy a­kikkel együtt harcolnak, azokról az itt elhangzott megállapításokat ne tegyék. Rakovszky István: Becsület nincs, csak betyár van. (A szocialisták és az ellenzék egy része tapsol.) Gömbös Gyula: Most is azt mondja, hogy ha az állam érdeke megkívánja, jogi for­mák ne lehessenek akadályai az állami ér­dekek védelmének. A Házban itt a többség akarata érvényesül s ha a bíróság ellenkező megállapításra jut, mint a többség, az a nemzetgyűlés tekintélyének a rovására megy. Lévai Ernő: Nincs ennek tekintélye. (Til­takozások jobbról és balról.) Gömbös Gyula: Ezt nem merné mondani az 1790. évi XXXIX. törvénycikk el is rendelt. Ilyen viszontagságok között kezdette meg működését a kir. táblai És ha ma vissza­tekintünk a megfutott kétszázesztendős pá­lyára, meg kell állapítanunk, hogy alig van hazánknak közintézménye, mely hivebben tükrözné vissza magának az országnak tör­ténetét, mint a királyi Ítélőtábla. A XVIII. század első évtizedeiben kezdi meg műkö­dését, a rendi alkotmány békéiba verve. A birák nem függetlenek, hanem a király által a saját kamarai jövedelméből fizetett alkalmazottak. A táblai ülnökök legtöbbje ezenfelül valamely előkelő főnemes, vagy főpap jószágigazgatója. Ezek a főpapok és világi főurak pedig az udvar érdekeit szol­gálják és csak természetes, hogy befolyá­solják a bírákat, a­kik tőlük javadalmakat élveznek. Hozzájárul ehhez, hogy a királyi tábla integráns része, a személynök pedig új elnöke az országgyűlés követi táblájának. A kir. tábla tehát a politika forgatagába ke­rül, a­melyben az ellenzéki érzelmű bírák az udvar és a király neheztelését vonják magukra. Ez történt 1729-ben Zichy Ádám nádori itélőmesterrel, a­kinek azután a ki­rály, az udvari kancellária javaslatára, a saláriumát beszüntette. Ilyen bírói testületnek természetesen hosszú és nehéz küzdelmet kellett folytatni a maga f­eüggetlenségéért. Csak a mikor az 1848 : IV c. megalkotta a népképviseleti parlamentet s abból a kir. táblát kirekesz­tette; a mikor győzött e hazában is a de­mokratikus gondolat s megszülettek a bí­rói függetlenség törvényes garanciái, akkor bontotta ki igazán a kir. ítélőtábla műkö­dése a maga szárnyait s akkor emelkedett a nemzetgyűlésről, mely a nemzetnek tör­vényes képviselete. A nemzet érdeke meg­kívánja, hogy a nemzetgyűlésnek igenis tekintélye legyen. A liberális sajtó el akarja hitetni, hogy az Ulain-ügyhöz az összes faj­védőknek közük van. Úgy látja, hogy a ke­resztényeket a színfalak mögül egymásra uszítják, hogy még mérgesebben harcolja­nak akkor, a­mikor keresztény egységre volna szükség. Sajnálja, hogy a fajvédelmi mozgalom úgynevezett szabad csapatai ön­álló vállalkozásra adják fejüket, önállóan dolgoznak olyanok, a­kik nem viselnek akkora felelősséget, mint a­kik a parla­mentben a fajvédelmet képviselik. Okosab­bak akarnak lenni, mint ő. Ezek veszedel­­meztetik komolyan a fajvédelmi irányzat sikerét. Ne akarjanak azok külön utakon járni, hanem bízzák azokra, a­kik e politi­káért a nemzetgyűlésen küzdenek. Most nagy átalakulás korszakát éljük s ez átala­kulásnál a parlamentet alkalmatlannak tartja arra, hogy a nemzetet irányítsa. (Óriási zaj, heves tiltakozások jobbról és balról.) Azt is bevallja, hogy nem tudja el­gondolni a helyes utat és gondoskodni kel­lene arról, hogy milyen intézmény helyette­síthetné a nemzetgyűlést. (Nagy zaj és til­takozás.) Nem diktatúrára gondol, annak csak akkor lenne a híve, ha káosz van. Farkas István (szocialista): Minden dik­tatúra a kisebbség terrorja. Gömbös Gyula (a szocialisták felé): A mi diktatúránk nem olyan, mint az önöké, mi a lelkek szeretetét akarjuk megsze­rezni, az önöké más volt. (Viharos tiltako­zás és zaj a szociáldemokraták padjain: Nem a mi diktatúránk volt!) Ellenséges gyűrűben élünk, a­mervből egyelőre nincs kibontakozás, a nyi­alan lelkek tehát ke­resik a kivezető utat (Közbekiáltások: Ek­­razittal!) A vidéki gyűlések megtiltása ellen tiltakozott azután, a­mikor Lendvai István újra közbeszólott, erre Gömbös jobbra és balra mutatva,­­ ingerülten azt mondja: Ezekkel is, azokkal is vitatkoztam és még veletek is! (Élénk derültség.) Tiltakozik az ellen, hogy Kiebelsberg miniszter kalan­dor- és katasztrófapolitikusoknak mondotta vidéken a fajvédőket. Csak a nemzet ér­deke követelhet erős, de nem erőszakos in­tézkedéseket. (Az elnök inti, hogy a tárgy­hoz beszéljen.) Gömbös kéri a Házat, hogy a tárgytól eltérhessen. Bethlen István gróf miniszterelnök: Be­szélhet egész bátran. Gömbös Gyula hozzájárul Ulain kiada­tásához, feleljen azért, a mit tett, de fö­lösleges fogva tartani, mert nem étező sze­méllyel akart szerződést kötni. Elszökni nem fog s ha megszöknék, fölajánlja, csuk­ták be őt. (Általános, hosszas óriás derült­ség.) Ha a kormány óhajtja a Treuga Deit, akkor az ne csak az ellenzéket löte­­lezze. Nem fogadja el Kaas Albert javasla­tát, hanem igenis, azt kívánja, a­mit az előadó is, hogy ilyen esetekben azonnal hívják össze a nemzetgyűlést Nem szól hozzá a kérdéshez, mert annak elintézését a bíróságra bízza. A­mi az ellene tett vádat illeti, hogy az ügyet nem statá­­riális, hanem a rendes bíróság elé utasítot­ták, kijelenti, hogy őt semmi,Abe kérdésben politikai szempont nem vezette. Tévedhetett, de a­míg e helyen van, csak az objektív igazságszeretet vezérli. Ha valahol hibázott, nyiltan és férfiasan beismeri. Az Ulam­­­ügyet a hatóságok minden részletében meg­vizsgálták s a szakértők véleménye az, hogy az ügy a rendes bírósághoz tartozik. Hogy az ügy fegyházi, vagy államfogházi büntetést von-e maga után, egészen az ügyészség dolga. Ismételten kéri, hogy ezt az ügyet rövidesen, lehetően ma intézzék pl IFVr*V hpfvpclps -M.) Györki Imre csodálkozik azon, hogy a­míg itt harminc esztendő óta produktív munkát végző munkásokat kiutasítanak, egy Bobula Titusz nevű amerikai polgár évek óta puccsokat szervezhet. Egész sereg bombamerénylet történt, a­nélkül, hogy a bombamerénylőket elfogták volna és most is csak azért volt eredménye a vizsgálatnak, mert a merényletet idegen követség ellen követték el. Nagy Emil igazságügyminiszter, a­mikor állását el­foglalta, a legerélyesebb kijelentéseket tette a törvény uralom biztosítása dol­gában, egészen­­ hangokat ütött meg és ők pártatlan örömmel várták az intézke­déseit, Nagy Emil ellenben semmit sem tett. Nagy Emil igazságügyminiszter: Csak várjon! Györki Imre: Nem szavaz arról, hogy megsértették-e a mentelmi jogot vagy sem, de a kiadatás mellett foglal állást. Szakács Andor: A kormány szabálysze­rűen járt el, mikor a szervezett puccsot megakadályoz■ és ezért az érdekért Ulaint letartóztatták A további eljárásról ellen­ben kizáróan a nemzetgyűlésnek kell gon­doskodnia. Azt indítványozza, függesszék föl Ulain mentelmi jogát, de a további fogvatartást azonnal szüntessék meg. (He­lyeslés a balközépen.) Rakovszky István elfogadja Szakács An­dor indítványát, hozzájárul Ulain mentel­mi jogának a felfüggesztéséhez is, de meg­állapítja, hogy Ulain mentelmi jogát meg­sértették azzal, hogy fogvatartják. A nem­zetnek egyetlen épségben lévő alkotmány­­biztosítéka a mentelmi jog, őt az Ulain­­ü­gyben semmiféle személyes indíték nem vezérli, animozitás sem, noha Ulain sze­mélye és politikája antipatikus volt előtte, s ő csupán a mentelmi jog biztosítása ér­dekében kívánja, hogy Ulaint most m­ár szabadon bocsássák s ezért hozzájárul a ki­sebbségi véleményhez, esetleg pedig Sza­kács Andor indítványához. (Taps a fajvé­dők soraiban.) Az elnök javaslatára a Ház holnap, szombaton is ülést tart és folytatja a vitát. Az illés lefolyása. Az ülés elején beterjesztettek több kép­viselő megbízóleveléről szóló igazoló bizott­sági jelentést, a­rr­v szerint Pesthy Pál, Rubinek István és Petrovácz Gyula man­dátumát igazolták, Frühwirth Mátyás és Lendvai István megbízóleveleit ellenben a bírálóbizottsághoz tették át. Hs Uistin-Ogsy, Pallavicini György gróf szólalt föl első­nek az Ulain mentelmi ügyéhez. Ulain sze­mélyével nem kíván foglalkozni, mert po­litikája és szabadkőműves múltja teljesség­gel ellenkezik az ő fölfogásával, mindaz­­által azt hiszi, hogy ebben az ügyben nagy szerepe van a pártszempontoknak és a személyes gyűlöletnek. A tettenérés esete itt nem forog fönn, mert nem lehet olyan nagy bűn, ha valaki Münchenbe utazik és az Ulainnál talált szerződésnek sem lehet nagy jelentőséget tulajdonítani. A fogva­­tartást helyteleníti, már azért is, mert a terrorfiukat szabadlábon hagyják. Nánássy Andor személyes kérdésben azt felelte Szilágyi Lajosnak, hogy neki való­ban van egy elintézetlen ügye, de az most vizsgálat alatt van és nem tartozik a nyil­vánosságra. Kaas Albert báró behatóan fejtegette a képviselői mentelmi jog fogalmát s azt vi­tatta, hogy az immunitás tökéletesen védi a szónokokat, a politikusokat, ha hivatá­sukban járnak el, de nem védi őket a bűn-Hanem a működése elején nagy hábo­rúskodásban állott a kir. tábla Pest város tanácsával. Bár a birák szerződést kötöt­tek a városbeli háztulajdonosokkal, a sze­­mélynök túl magasnak találta a lakbéreket, rászent tehát egy jurátussal a városbiróra, hogy szállíttassa le a béreket, mert külön­ben a kir. tábla hivatalosan fogja ezt meg­tenni. Mikor pedig pár nap múlva egyik hajdúnak cipőt rendelt és a suszter nem akarta „maximált“ árban szállítani, meg­­szente, hogy ne ellenkezzenek, mert külön­ben annyi katonát fog beszállásoltatni, hogy moccanni se tudnak majd. Ha pedig a kézművesek okoskodni fognak, hát majd csinál a kir. tábla egy még keményebb limitációt. Mit volt mit tenni, a városbiró becsu­­katta a jámbor cipészt, a tanács azonban az udvari ágensek útján bepanaszolta Szá­raz Györgyöt az udvarnál. A­mikor azon­ban Kubovics ágens értesítette a tanácsot, hogy „illetékes“ körök elítélik a perszoná­lis magatartását, akkor szörnyen megijedt az érdemes magisztrátus és sietve irt az ágensnek, hogy: „damit war uns mit einem solchen, quem semper habebimsis nobis­cum, und der doch im Stande uns schaden zu können, ist, abzuwerfen nicht möchten gezwungen sein“ hát csak’vonja vissza ezt a panaszt, de azonnal! Ettől fogva aztán szent a béke a tábla és a város között. A tanács belátta, hogy a Kúria működése a városnak erkölcsi és anyagi fellendülést szerez és mikor II. Jó­zsef Budára helyezte át a Kúriát, a tanács volt az, mely a legkétségbeesettebben látott­­futott, hogy helyezzék vissza, a­mit azután Nagy Emil igazságügyminiszter arra kéri a Házat hogy az Ulain-ügyet még ma fe­jezze be, hogy az ügyészségnek módja le­gyen a vádirat sürgős elkészítésére. Az ügyészségnek ma tétlenül kell várnia a parlamenti vita befejezését. Politikai néző­pontból sem lehet senkinek sem érdeke, hogy a mentelmi ügy sokáig elhúzódjék­ föl arra a magaslatra, a­hol ma, tisztele­tünk és nagyrabecsülésünktől övezve, ho­nol. Azóta tölti be teljes mértékben a maga hivatását a magyar kultúra fejlesztésében. Mert nincs szilárdabb támasza az ország­nak, mint a jogrend és a nemzetek köz­java csak ott lendülhet föl, a­hol nem hiányzik a polgárságnak a bíróságokba ve­tett bizalma. Ki ne ismerné azt a kedves anekdotát Nagy Frigyes porosz királyról és a pots­dami molnárról? Büszke önérzettel vágja oda az erőszakoskodó királynak a molnár, hogy: „Vannak még Berlinben birák“ Az anekdota költött, de jellemző a német nép gondolkodására, mely máig is büszkén mu­tatja a „históriai malmot“, mint egy szim­bólumát annak, hogy mekkora kincse a nemzetnek a független bíróság. Ám ha politikai és társadalmi szempont­ból a rendi korszak királyi táblája sok kí­vánni valót hagyott is, azt el kell ismer­nünk, hogy mint jogászi testület elsőrangú volt, melynek klasszikus szövegezésű dön­tései a magyar jogszolgáltatás legértékesebb forrásai. És ezért is tisztelettel és kegyelet­tel gondolunk vissza azokra a férfiakra, a­kik dicsőséget szereztek a magyar jogászi névnek két teljes évszázadon át. A mostani ünnepen pedig büszke öntudattal, emelkedő nemzeti érzéssel és bizalommal köszöntjük a budapesti királyi Ítélőtáblát! Legyen to­vábbra is megvalósítója annak a szép jel­igének, mely fényes palotája homlokzatán ragyog: Justitia regnorum fundatum!“ Budapesti Hírlap 1923 december 1» (272. «.) Az igazságüügyminiszter k­lsére íme. 18 politika hírei. Mürösicsöző hirek különb­özö pártokról. — A nemzetgyűlés karácsonyi szünete. —­ Huszár Károlynak az egységes párt keddi vacsoráján való megjelenése kapcsán még mindig egyre-másra támadnak párt­­alakító, belépésekről, kilépésekről, újabb tömörülésről és széthúzásról szóló hírek. Először csak arról beszéltek, hogy Huszár Károly és néhány elvbarátja belép az egységes pártba. A­mikor nyilvávalóvá lett, hogy erről egyáltalában nincsen szó, akkor a konzervatív erők tömörüléséről olvastunk hírt. Ennek a tömörülésnek ve­zéréül Zichy János grófot teszik meg. Ma azután az egyik estilap arról számol be, hogy a pártonkívüli képviselők közül mint­egy tizenöten Wolff Károlyékhoz csatlakoz­nak és megalakítják a keresztény egység táborán belül az intranzigens keresztény pártot. A figyelemre méltó ebben a híradás­ban az, hogy ez az úgynevezett intranzigens párt egyrészről majdnem ugyanazokból ala­kulna, a kik — egy másik hír szerint — Zichy János gróf körül óhajtanak csopor­tosulni, másrészről pedig olyan képviselők­ nevét emlegeti, a­kikről egészen bizonyos, hogy az alakulásban nem vesznek részt. Az esti lap híradása szerint különben az új ala­kulás Csilléry Andrásnak vasárnapi beszá­molóján fog testet ölteni. Ezeket a pártalakító mozgalmakat nem tekintve, nem sok történik a politikában. Legalább a színen nem. A kulis­zák mö­gött, a­hová a közönség szeme­t sem lát, kíméletlenül és nem mindig vá­­rt esz­közökkel folyik a harc a kor­d ellen, a­mely azonban a mögötte álló többségre­­támaszkodva, keményen állja a harcot és megy a maga egyenes útján. Az eddigi szokástól eltérően, a nemzet­gyűlés szombaton és hétfőn is ülésezik. En­nek az a magyarázata, hogy a kormány a karácsonyi szünetig, a­mely előreláthatóan közvetetlenül az ünnep előtt kezdődik és körülbelül január 8-ig tart, tető alá sze­retné hozni a földnovellát és az indemnt-

Next