Budapesti Hírlap, 1924. január (44. évfolyam, 1–26. szám)

1924-01-23 / 19. szám

Budapest, 1924. XLIV. évfolyam, 19. szám. (Ára 500 kor.) Szerda, január 23. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árait Uffy hónapra 10.000 korona, negyedévra 30.000 korona. Ausztriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2500 o. kor. Egyes szem ára hétköznap 500 korona. Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az összes hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csalikay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kerület, Rökk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vill. ker., József-kórut 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. diadém Égis regensinija. Bmintpest, jan. 22. Múlt vasárnapi cikkünknek volt ez a címe. Belekiáltottuk e cikkben a ma­­gyar nemzet rengetegébe lelkesedésünk sizavát József királyi hercegünk csa­ládja ama nagylelkű adományáról, mellyel egyetemi diákságunk nyomo­rát kívánta enyhíteni. Ma érkezett hoz­zánk kiáltó szavunk első visszhangja az erdőből. Meghalt és lélekemelő cse­lekedete egy szerény magyar család­nak, mely egy életen át ékszer képé­ben gyűjtött kincsét odahelyezi a haza oltárára József királyi herceg ado­mánya mellé, egy levél kíséretében, melyet e helyen kiadunk s mely egy­szerű, keresetlen, hivalkodás nélküli szavakban ajánlja fel drágaságait, mint a hogy a derék integer férfi minden­napi kötelességét teljesíti. A levél így szól: Méltóságos Uram! Sokszor megfordult elmémben, hogy a franciák az 1870-iki háború befejezése után egy-kettőre megfizették a rájuk rótt 5 milliárdot. Mért nem tehetne a magyar hasonlóképpen hazánk megmentésére? Íme, József királyi herceg urunk, mint katona, jobban szereti hazáját, mint bárki más, oly példát ad mindenkinek, hogy valóban könnyeznie kell az em­bernek. A B. H. vasárnapi vezércikke megvilá­gítja, hogy igenis, kölcsön nélkül is meg lehet mentenünk országunkat. Szegényen születtem, katona lettem, szolgáltam a háborús évekkel 53 és fél esztendőt megszakítás nélkül. Teljesen vagyontalanul hat gyermeket neveltem föl. Sokat nélkülöztünk és nélkülözök most is, ékszerekre nem igen került. Azt, a­mim van, az utolsó darabig Méltóságod kezeihez szolgáltatom. Tegye a haza ol­tárára. Alázatos szolgája, a B. H. régi előfize­tője és Méltóságod bámulója Kanézi József nyug. őrnagy, számvevő tiszt II., Csalogány­ utca 52. 1 darab 160 centiméteres lánc, 2 darab nagy pecsétgyűrű, 1 kígyós gyűrű, 1 karikagyűrű, 1 pár emberal­. Az itt felsorolt ékszerdarabokat ke­zünkhöz vettük és megőrizzük, a­míg az illetékes testület róla nem intézkez.­z­ik. Kunczi őrnagy úrtól pedig bocsá­natot kérünk, hogy sorait megkérde­zése nélkül nyilvánosságra hoztuk. Sorai és adománya oly lelket árulnak el, melyet büszkén vallunk magyar­nak. A­ki az ő sorsában, nehéz idők­ben, ily áldozatkész, az bizony nem a feleslegéből ad, hanem a lemondás heroikus érzelmétől hajtva.. Áldást ké­rünk Istentől rá és családjára, azt az áldást, a­melyet legszebbnek tartunk, hogy gyermekei, a­kiket fölnevelnie adatott, egy hosszú életen át apjuk méltó gyermekeinek bizonyuljanak. Nincs róla tudomásunk, hogy az ifjúságnak ama hatósága, a­mely a ki­rályi hercegi család ékszerének érté­kesítésével foglalkozik, szintén kapott-e újabb adományokat? Sem azt nem tud­juk, hogy gondoskodott-e az ily ado­mányok gyűjtésének szervezéséről, mert hisz nyilvánvaló dolog, hogy bár egyesek, mint a mi adományozónk pél­dája mutatja, az első perc hatásától megihletve, önként járulnak áldozni a haza oltárához, de azokat az arányo­kat, a­melyek nélkül a nagy szükség­gel szervben komoly eredmény el nem érhető, szervezkedés nélkül megközelí­teni sem lehet. Érintettük vasárnapi cikkünkben, hogy az ország első tíz asszonya tömö­rüljön bizottsággá és vegye kezébe a dolgot. Hogy ki az a tíz, azt mi nem mondhatjuk meg, de van tíz olyan asszony az országban, a­kit meg­nevezhetnénk, a­ki a másik kilen­cet egy órán belül megtalálhatná. De nemcsak országosan, városonként is hívjuk azokat az asszonyokat, a­ki­ket köztisztelet, közszeretet, közbiza­lom vesz körül, hogy álljanak élére városukban az ügynek és siessenek a szorongatott diákság, a megpróbálta­tásokban vergődő nemzet segítségére. Sokat emlegetjük ezeréves múltún­kat és fel tudjuk sorolni azokat az eré­nyeket, a­melyek ezer év viharaiban a magyart föntartották. Bölcs királyok, rettenthetetlen vitézek, had­verő vezé­rek, halálmegvető katonák, ihletett ál­lamférfiak és a tudomány fölvilágoso­dott elméi s a nemzet államalkotó ké­pessége: ezek az elszámlálható éltető tulajdonságai a ma­gyarnak. De mind­ezek egy közös forrásból erednek: abból a titokzatos, a lélek mélységében rejlő ihletből és erőből, a­mely a vál­ság, a szükség pillanataiban megmoz­dul bennünk és cselekvéssé változik akár a királyi hercegben, akár Kunczi őrnagyban. Ezek a magyar faj feje­delmi mozdulatai. Kárhozat volna, ha a magyar asszonyok, dicső nagyasszo­nyaink utódai és unokái, meg nem ihle­­tődnének rajta, hogy megmentsék ta­nuló gyermekeinket s bennük a magyar jövőt. L®nEn meghalt. Varsó, jan. 22. A Lengyel Távirati Iroda jelenti Moszkvából: Mint hivatalosan körült, Lenin tegnap hirtelen meghalt­ gyökeret verni és még hatalma világában ő volt az, a­ki szekere rúdját megfordította és bár névleg fentartotta a kommunista rendszert, hiveit lépésről-lépésre bevezet­tette oda, a­hol a mai Oroszország van: egy vegyes kapitalista-kommunista rend­szerbe, a­mely most van kialakulóban. Halála ezt az alakulást, a­melyet ő meg­indított, immár nem tarthatja fel, mert hi­szen egy év óta már csak szemlélője és nem cselekvője volt az orosz közéletnek. Halála versengést és ezzel kisebb-nagyobb bonyodalmakat támaszthat azok között, a­kik helyére aspirálnak, de a fejlődést, a­mely az ő nyomán megindult, a­melyet ter­mészetesnek kell mondani, nem valószínű, hogy megállítsa. Lenin neve a világtörténe­lemben a nagy nyitók közé kerül, mert új világrendet tervezett a szó szoros értelmé­ben nemcsak Oroszország, hanem az egész világ számára. Hogy megbukott vele, azt nevezhetjük tragikumnak, vagy bűnhődés­­nek, való, hogy a­mit ő, mint filozófus ideá­lisnak láthatott, véresebb és kegyetlenebb a gyakorlatban, mint a cárizm­us legvére­sebb és legsötétebb korszaka. Budapest, jan. 22. Lenin halálhíre nem először járja be ez­úttal a világot. Ismételten írtunk már róla nekrológot, de minden méltatás időelőtti­nek bizonyult eddig. Most azután hivata­losan jelentik Moszkvából, hogy az orosz kommunista állam elvesztette első uralko­dóját. Az egykor sokat emlegetett orosz forradalmár hosszú idő óta úgyszólván az embereknek már csak az emlékezetében élt, olyan csendes volt körülötte minden. Az a név, a­mely naponta közszájon for­gott, a­míg egy súlyos betegség Lenin munkaképességét meg nem bénította, már hosszú idő óta nem volt forgalomban. Le­nint az elvtársak, mint élőhalottat meg­hagyták ugyan a trónon, a­mire ültették, de az egykor félelmetes név nem volt már szereplő tényező és így könnyen megeshe­­tik, hogy mai halálhíre az első megbízható hír, a­melyet a kommunista állam világgá bocsát. Az orosz nemesi családból származott Lenin életpályája a legváltozatosabb és leg­nevezetesebbek közé tartozik. Ennek a pá­lyának az útja kezdetben jó sokáig állan­dóan lefelé tartott, hogy azután egy merész lendülettel hirtelen a magasba törjön. Az orosz nemes ivadék nagyon korán a föld­alatti forradalmárok közé keveredett, ott vezető szerepre tett szert és igy természete­sen sok üldözésnek és kemény megpróbál­tatásnak volt kitéve. Ezektől a külföldre való szökésben talált menedéket és így ju­tott el Budapestre is, a­hol kisszámú közön­ségnek kávéházakban tartott előadást, de nem a kommunizmusról, hanem csak filo­zófiáról, igaz, hogy erős forradalmi színek­kel kevertem Leninnek ezeket a száműze­tésben töltött éveit sem lehet meddőknek mondani, mert ez alatt az idő alatt műve­lődött azzá a félelmetes teoretikussá, a­ki­nek később új szerepében bizonyult. Történeti pályája azonban ott kezdődött, a­mikor a világháború utolsó szakában a német hadvezetőség segítségével visszatér­hetett hazájába, a­hol a már forradalmi légkörben rövidesen magához ragadta a hatalmat és a cár testén keresztül megadta a cárizmusnak a kegyelemdöfést és meg­alapította fantasztikus birodalmát nem ke­vesebb vérrel, mint a­mennyit a legkegyet­lenebb cárok is ontottak. Trockij volt az első segítő, majdan versenytársa, de Lenin zsenije, szervezőképessége, nagy tudása mindig biztosította az ő tekintélyének elsőbbségét. Ő volt a lelke az új világrend­nek, a­melyben rendszerét meg akarta valósítani, de csak rombolni tudott, építeni nem, így rendszere az életben nem tudott ír kommunista Internationálé felhívása. Moszkva, jan. 22. A kommunista internacionálé végrehajtó­­bizottsága a kommunista internacionálé valamennyi osztályához felhívást intézett, a­melyet Zinovjev írt alá. A felhívás ezeket mondja: A nemzetközi proletariátust ma érte a legnagyobb veszteség Marx Károly halála óta. Le a kalappal a munkásosztály mesterének friss sírja előtt. A nemzetközi proletariátus tudja, hogy mit vesztett Le­nin személyében. A kommunista interna­­cionálé és a szovjetek összetömörülnek, hogy folytassák a munkát abban a szel­lemben, a­melyet Lenin örökségül hagyott. szovjet-kormány kommüniké «. Moszkva, jan. 22. A Lenin haláláról kiadott kormány-kom­müniké ezeket mondja: A Moszkvában ülé­sező nagyorosz tanácskongresszus és a szovjet­uniónak a legközelebbi napokban kezdődő kongresszusa teszik meg a szük­séges döntéseket a szovjet­ kormány to­vábbi megszakítás nélküli munkájának biz­tosítására. Lenin nincs többé köztünk, műve azonban rendületlenül megmarad. A szovjet­ kormány folytatni fogja Lenin mű­vét és továbbra is az általa megjelölt úton halad. A holttestet kedden Moszkvába viszik, addig a szakszervezet épületében marad. A lakosságnak megengedik, hogy megtekint­hesse a ravatalt. A magyar grí másért szerepe a magyar-olasz ásszeltüttetésekben. Irta H. Havéts Gyula egyetemi professzor Budapest, jan. 22. E címen adott elő olasz nyelven szólva a Korvin Mátyás egyesület mai napon tartott nyilvános felolvasó ülé­sén a magyar tudományos akadémia üléstermében Csemoci János Magyar­­ország hercegprímása arról, hogy a magyar prímások minő nagy szerepet játszottak a magyar-olasz összekötteté­­sekben. A felolvasás tudományos te­­­kintetben is lekötötte az egybegyűlt előkelő közönség figyelmét. Csernoch János prímásunk maga is már nem egyszer járt hivatalosan Ró­­mában, a­hol az ő kiváló adminisztra­tív képességeit jól ismerik. Pápaválasz­táson már kétszer is közreműködött. Úgy XV. Benedek mint XI. Pius vá­­lasztásán. Mindkét alkalommal tevé­­kenyen részt vett a választás előkészí­­ tésében is, így kiválóan hivatott a ma­­gyar-olasz viszonyok méltatására. Azzal kezdte, hogy elődei nem egyszer járták a Magyarországból Rómába s az innét visszavezető utakat. Ezeken az utakon, nem egyszer járva, a­mi mindég elég időt engedett az elmélkedésre, jutottak élénkebben eszébe azok az elődei, kik olasz földön nagy politikát csinálva jár-l­tak-keltek. Hozzátette, hogy fáradsá­gaik nagyban hozzájárultak annak a barátságos viszonynak a létesítéshez, mely a két országot: Olaszországot és Magyarországot egymáshoz fűzték. Az első magyar zarándoklás Rómában Asztrik esztergomi érseké volt, ki még nem volt prímás, ő volt az, a­ki a pápa adta szent koronát Szent Istvánnak hozta. Ezzel a pápaság a mellett fog­lalt állást, hogy Magyarország Európa keletén elsőrendű­­hatalom legyen. Hisz a pápaság az akkor már szakadáros­­kodni tudott keletrómai császárságra nem támaszkodhatott s attól is tartania kellett, hogy a németség idővel fölibe fog kerekedni, a mi a Hohenstaufok­ idejében meg is történt. Már akko­riban nem a legszerencsésebb egy­­házpolítikusoknak bizonyult. A ke­resztény magyarságra a pápaságnak azért kellett támaszkodni, hogy Európa keletéről is féken tudja tartani, ha majd kell, a német-római császárságot. Az Árpádok kihaltával az Anzsuk­­nak kellett jönni, hogy Magyarország a középkori kultúra dicsfényében ra­gyogjon, a­kiket a pápaságnak köszön­hetünk. Róbert Károlyt Nápolyból Bicskei Gergely esztergomi érsek hozta, a­ki nálunk olasz zamata politikát kez­dett csinálni, ő volt az, a­ki mindjárt Anzsut óhajtott a magyar trónra. Ezt a törekvését már VIII. Bonifácius pápa támogatta, a­ki a tizenharmadik évszáz végén már pápa volt, a­mikor már az egyházi politika nagyon is éreztette az erejét, a­mi aztán a tizennegyedik év­száz legelején éppen VIII. Bonifácius által (Unam Sanctam) a pápaság és a franciák között nagy összeütközésekre vezetett. Csakhogy ezek a középkor kultur­ai világát korántsem tették­ tönkre. Ez később is dominált. Hunyadi János kormányzót az korántsem za­varta, hogy az ugyancsak nagy papalis­tával Kapisztrán Jánossal együtt har­colt a török ellen. Erős összeköttetéseink voltak az ola­szokkal Mátyás király alatt is, a­mikor már a magyar prímásság erősen kifej­lett intézmény volt. Vitéz, Aragóniai János, Eszter Ipoly (Hippolit) prímá­sok sokat jelentenek az olasz öszeköt­­tetésekre nézve. A két utóbbi nem volt magyar származású, de olasz eredetük.

Next