Budapesti Hírlap, 1924. február (44. évfolyam, 27–50. szám)
1924-02-01 / 27. szám
Budapest, 1924. XLIV. évfolyam, 27. szám. (Ára 500 kor.) Péntek, február 1. Budapesti Hírlap Megjelenik hétfő kivételével mlmndennap. JKofisetaal arak- hónapra 10.000 korona, negyedévre 30.000 korona« Araastriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor., vasárnapon 2500 o. kor. Est©» szám ára hétköznap 500 korona. Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az Basses hirdetési Irodák. Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő: Csajthay Ferenc Szerkesztőség: Vili. kerület, Rükk Szilárd utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal, Vill. ker., József-körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Igen vagy nem. Budapest, jan. 31. Bethlen István grófnak tegnapi beszéde a kölcsönről és a nemzetgyűlésnek rá következett szavazása, mintha a kölcsön kérdését ránk nézve már eldöntötte volna. A végleges ítélet és döntés érdemlegesen természetesen csak akkor következhetik el, ha az ügy törvényjavaslatokba lefejtve kerül a Ház asztalára és a képviselők ítélete alá. De elvben, úgy látszik, el van döntve a dolog. A miniszterelnök igen szerényen és diszkréten kezelte a kérdést, de kétségkívül ismételt munkája eredményével azonosította magát. Pártja pedig és a kisgazdapárt pártjain túl is sokan tapsoltak előadásának, melyet tudomásul vettek, mint a Biró Pál interpellációjára adott választ. Mégis nem lehet szemet hunyni azon a valóságon, hogy solan vannak, akik Magyarország talpraállítását külföldi kölcsön nélkül is lehetőnek tartják, sőt nemcsak lehetőnek, hanem kívánatosnak is; közöttük olyanok, akik a politikában ponderálnak, politikusok és szakemberek egyaránt. Közeledik pedig mindnyájunkra nézve az óra, a nehéz óra, amikor felelősségünk tudatában igennel és nemmel le kell szavaznunk. A kormány és pártja azt az álláspontot foglalja el, hogy külső kölcsön nélkül helyzetünket megorvosolni nem lehet. Ha ez áll, akkor világos, hogy rájuk nézve életkérdés e kölcsön megszerzése, bármi feltételek szerint. Akik pedig ellenkező véleményen vannak és azt tartják, hogy tanácsosabb feltételek és kölcsön közül a feltételeket választani és nem a kölcsönt és saját erőnkből hozzáfogni beteg gazdasági és politikai állapotaink orvoslásához azok kénytelenek lesznek erre akára vállalkozni is és átvenni a kormánytól a hatalmat. Fölmerülhet egy harmadik eset. Mert kérdés, ha képesek vagyunk előteremteni azokat az összegeket, melyekre gyógyulásunknak szüksége van, nem kényelmesebb, könnyebb és biztosabb dolog lenne-e a kettőt kombinálva, a külföldi mellett azt a belső kölcsönt is megszerezni, hogy azután a kettő együtt hathatósabb méretekben szolgálja és biztosítsa a gazdasági élet megújhodását. Itt ebben az okoskodásban természetesen nem gondolok azokra, akik párt- vagy személyes érdekből foglalnak állást a kölcsön ellen, s akiknek ez ügy roppant anyagában csak az a fontos, amit céljaik szerint oknak vagy ürügynek kiszedhetnek, nem pedig az igazi cél, az ország gazdasági és politikai konszolidációjának helyreállítása. Ellenben gondolok igenis azokra, akiknek célja nem más, mint amit akár a belső, akár a külső kölcsön szolgálni akar: az országnak kivezetése a káoszból a lehetőségek és a fejlődés országjára. A kormány és pártja helyzetét megnehezíti és a kölcsönnel szemben való optimizmusát könnyen elhomályosíthatja az a körülmény, hogy gazdálkodásával az országot úgyszólván kényszerült helyzetbe sodorta, úgyhogy más lehetőséget nem is mérlegelve, fölfogása szerint, katasztrofálisnak látszik a pénzügyi helyzet, ha a külföldi kölcsön dugába dől. Minthogy pedig ez a helyzet elválaszthatatlan összefüggésben áll az ország általános politikai helyzetével és nyilván nagy áldozatokat, elhatározásokat és változásokat fog rámérni a kormányra és pártjára, annálfogva addig is, míg a kölcsön ügye végső eldöntésre kerül, el lehetünk készülve váratlan fordulatokra, talán bonyodalmakra, talán válságokra is. Mindenesetre igen fontos dolog, hogy politikai életünk ama, vezérelméi, akik hivatva vannak az ország gondolkodásának, a közvéleménynek irányítására — akár a kölcsön ellen, akár mellette — hamarosan állásfoglalásukra nézve elhatározásra jussanak és okaikat a közönség elé tárják. Le kell számolni azzal a gondolattal, hogy a kölcsön megkötése esetén az ország pár esztendőre kiadja kezéből a közélet egyik legfontosabb ágára nézve a rendelkezési jogot. A kormány tudniillik oly felhatalmazást kér a nemzetgyűléstől, amely vagy harmadfél évre formális abszolutizmust állít föl az országban. Nyilvánvaló, hogy a kormánynak ahhoz a feladathoz, melyre vállalkozott, e súlyos felhatalmazásra szüksége van. De e felhatalmazás a külfölddel szemben is egyik föltétele a kölcsön lehetősgének. Amikor ilyen erkölcsi és anyagi áldozatok árán tudjuk csak megszerezni a mankót, amelyre szükségünk van, hogy tovább vánszoroghassunk, akkor kétségtelenül csak arra gondolhatunk, hogy hasonlóra csupán a végszükség kényszerítheti az embert. Hogy erre egy nemzet rászánhassa magát, ahhoz államférfiainak minden hitelére, hosszú életen át szerzett tekintélyére szüksége van. Ezt a kérdést tehát nem szabad és nem lehet párttaktikai szempontokból megítélni és intézni, hanem a legkomolyabb, a legönzetlenebb, a leghazafiasabb és legtekintélyesebb férfiak szavára kell figyelnünk és a szerint kell cselekednünk. Mi öt év óta oly borzalmas dolgokon mentünk keresztül, amelyek alkalmasak nemzetek megsemmisítésére, országok határainak eltörlésére. Katasztrófákat éltünk túl, amelyek nemcsak országunk területét csonkították meg, hanem eltemettek régi hagyományokat, régi szellemet, régi érzelmeket; kikezdték a magyar lélek integritását; azt mondhatnám, elsülyesztették a régi Magyarországot és hirtelen, rögtönözve egy újat emeltek az idő hullámai fölé. Hogy ily időben újabb, eleddig ismeretlen áldozatokat és nem ismert elhatározásokat követel tőlünk a helyzet, azt természetesnek kell találnunk. A körülmények és feltételek, melyek közt ez a kölcsön létrejön, nem a kisebb áldozatok közé tartozik, melyek tőlünk követeltetnek. Higgadt megfontolásra, hazafias lelkiismeretünkkel való leszámolásra soha sem volt nagyobb szükségünk, mint most, ezzel az üggyel szemben. Mert a békét ránk diktálhatták, országhatárainkat elrabolhatták, ez az erőszak volt, mellyel fegyvertelenül álltunk szemben. Ezt a kölcsönt, mely a Danaidák ajándéka is lehet, magunk kértük, rá megalkudtunk, föltételei megállapításában részt vettünk és végeredményében vagy elfogadjuk, vagy el nem fogadjuk. Itt, ami jó van benne, ami veszedelem van benne, azt magunk akartuk, az rajtunk múlt és még most is rajtunk ál, rá igent mondani vagy nemet. emzetigyűlés ülése. Negyvenhat módosítás ra osztották szét a képviselő uraknak annak a negyvenhat módosításnak a szövegét, melyet az előadó a földreformnovella tárgyalása során be akar nyújtani. Az ellenzéki képviselők zúgolódtak, hogy a módosítások előzetes bizottsági tárgyalás nélkül kerülnek a plénum elé. A módosítások túlnyomóan stiláris jellegűek, de vannak köztük érdemlegesek is. A többi közt az egyik módosítás lehetővé kívánja tenni, hogy a jogakadémiák megszűnése esetén az állásukat vesztő jogi tanárok a Földbirtokrendező Bírósághoz tárgyalóbírákká legyenek kinevezhetők, ha nincs is bírói, vagy ügyvédi vizsgájuk. Egy másik indítvány a tanítórendek és az autonómiával bíró egyházaik felügyelete alatt álló és kulturális célt szolgáló ingatlanait a megváltási eljárás alól mentesíti. A módosítások egyike a Balatonról sem feledkezik meg. E szerint a Balaton mentén, a víz mellett 500 méternyi körzetben levő terület csak a fürdőügyet intéző miniszter hozzájárulásával vehető igénybe. Egy másik módosítás meghatározza a nagybirtok terjedelmét. Nagybirtok az, amelynek területe, az erdőt és az adó alá nem eső részt kivéve. 1000 kat. holdnál nagyobb kiterjedésű és legalább 8000 korona kataszteri tiszta jövedelme van. A délutáni ülés végén Eörs-Szabó Dezső személyes kérdésben akart védekezni a tegnapi beszéde miatt, de felszólalása viharos derültségbe fulladt. A délelőtti ülés. Az ülést Scitovszky Béla elnök 11 órakor nyitotta meg. Engedelmével Lendvai István személyes kérdésben szólalt föl, hogy a Házat ünnepiesen megkövesse tegnapi viselkedéséért. Azt hozta föl mentségül, hogy a viharos jelenetek magukkal rajzadták. A földreform-novella részletes tárgyalását a második szakasznál folytatták. Dénes István egy új szakaszt indítványozott, melynek értelmében azok is kapnának földet, akik valamikor el voltak ítélve, de azután megjavultak. Mándy Samu elmondotta, hogy amint tapasztalja, olyanok is kapnak földet, akik most is be vannak csukva. Nagyatádi Szabó István földmivelésügyi miniszter ellenzi Dénes István indítványának törvénybe iktatását. A vita során hangoztatott óhajokra kijelenti, hogy elsősorban azoknak kell földet adni, akik a hazáért véreztek, csak azután következhetnek a visszavándorlók. Szívesen figyelembe veszi Rupert Rezső indítványát, amely szerint azok a hadiözvegyek, árvák és hadirokkantak, akiknek van valami ingatlanuk, de azért a törvény által előírt anyagi feltételekkel rendelkeznek: ne vegyék törpebirtokosnak. De ezt módosítás nélkül is lehet biztosítani Szakács Andornak azt az indítványát, hot,' a vadházasság ne legyen kizárási ok, a miniszter megszívlelendőnek tartja, de a kérdésnek törvényhozási úton való elintézése nem lehetséges, mert nagyon ki lehet játszani annak az igazolását, hogy a felek rajtuk kívül fekvő okokból nem szentesíthették házasságukat. A többség nem fogadta el Dénes István módosítását. Gaal Gaszton ir hatodik szakaszt indítványozott a mely szerint az igények kielégítése szigorúan a földreform-alaptörvény által megállapított sorrendben történjék, továbbá, hogy a nemzetgyűlési képviselők, aktív közalkalmazottak és katonatisztek ne juthassanak földhöz a reform alapján. Ezeknek a sorsán is kell javítani, de ezt a törvényt a falu népe javára hozzuk. A javaslatnak ehhez a rendeltetéséhez szigorúan ragaszkodik. E kijelentéseket a száz minden oldalán zajosan megtapsolták és megéljenezték. Gaál Gaszton azután rámutatott bizonyos anomáliákra, melyek a törvény végrehajtásánál történtek. Beszélik, hogy aktív köztisztviselők is kaptak földet. Az meg egyenesen a közéleti morálba ütközik, hogy nemzetgyűlési képviselők igényeljenek és kapjanak földet. Nagyatádi Szabó István földmivelési miniszter kijelenti, hogy a kérdésből nem csinál pártkérdést. A földmivelési minisztérium tisztviselői közül senki sem igényel földet. Hogy az elővásárlási jog alapján ki jutott földhöz, abba a minisztériumnak nincs beleszólása, azt a földbirtokrendezőbíróság dönti el. A nemzetgyűlési képviselők földigénylése dolgában a miniszter egy méltányossági szempontra hívta fel a Ház figyelmét. Vannak olyan kisgazda képviselők, akiknek birtoka olyan kicsi, mint azoké, akik az igénylők közé tartoznak. Voltaképpen a kisgazdaképviselőket szorítanánk ki a Házból, ha az igényléstől elütnénk őket. A miniszternek ezt az okoskodását a Ház több pontján nagy zajjal fogadták és többen közbekiáltották, hogy azok a kisgazdák, akik földet igényelnek, mondjanak le. Dénes István pártolja Gaál Gaszton indítványát. A miniszter a minap jelentette ki, hogy a földigénylők számára sincs elég föld, mégis egy választáson megbukott volt főispán fájdalomdíjul egy 600 holdas bérletet kapott, melyet hatvan millióért árusított. Többen kíváncsiskodtak, hogy ki az a volt főispán, de Dénes csak a folyosón volt hajlandó a nevet megmondani. Vasady Balogh György kijelentette, hogy a neki juttatott földről szívesen lemond a szegények javára, ha az ügyvéd képviselőket eltiltják a birtokügyekben való képviselettől. Kívánja továbbá, hogy a javaslatnak visszaható ereje legyen. Még többen szólottak Gaál Gaszton indítványához, közben Neubauer Ferenc előadó indítványozta, hogy Gaál Gaszton indítványának második részét, mely a képviselőkről, katonatisztekről stb. szól, válasszák el az első résztől, mely a kielégítés sorrendjéről intézkedik. Rácz János úgy látja, hogy Gaál Gaszton indítványa túlló a célon, helyette javasolja, hogy a törvényhozás tagja, katonatiszt stb. földhöz nem juthatnak az előbbi szakaszokban felsorolt pontok kivételével. Sokorópátkai Szabó István elmondta, hogy községében, Sokorópátkán, 50 holdra egészítették ki a földjét. Rupert Rezső: Kicsit sok az, Pista bácsit Horváth Zoltán: Mennyi volt azelőtt az az ötven hold? Sokorópátkai Szabó István: Semmi köze hozzá. Szeder Ferenc: Ha nem lett volna képviselő, nem kapott volna 50 holdat. Sokorópátkai Szabó István kijelenti, hogy Rácz János módosításához hozzájárul. Gaál Gaszton kijelentette, hogy hozzájárul Rácz János indítványához, de a saját indítványának első részéhez ragaszkodik. A Ház többsége elfogadja Rácz János indítványát. A következő pontnál Dénes István indítványozza, hogy azok a kisemberek, akiknek iparigazolványuk van, de főfoglalkozásuk a földművelés, földhöz juthassanak. Az elnök az ülést 2 órakor félbeszakítja. A délutáni ülés. Este 17 óráig kizáróan a második szakaszt tárgyalta a Ház. Egész sereg jelentéktelen felszólalás után Dénes István a szakaszhoz új pontot ajánlott, amelyben kimondani kívánta, hogy a földigénylőknek ne a községet 3—4 óra járásra adják a földet, mert ezzel tönkreteszik az igénylőket, hanem kötelezzék a földbirtokost, hogy a községhez közel adjanak földet a jogos igénylőknek. Gaal Gaszton azt a közvetítő indítványt tette, hogy csak abban az esetben változtassanak a föld kiutalásán, ha visszaéléssel adják messze a földet a jogosultaknak. Ezt az indítványt Nagy Ernő írásban is beadta. De ekkor már olyan kavarodás keletkezett a pont körül, hogy az elnöklő Huszár Károly felfüggesztette az ülést. A szünet után Szabó István földmivelésügyi minszter szólalt föl. Ő sohasem helyeselte, ha a földbirtokosok túl messze adnak földet, ez csak elkeseríti a kisembereket és az nem is érdeke a földbirtokosoknak, hogy elégedetlenséget szítsanak. Ha szándékosan rossz földhelyet jelölnek ki, a földmivelésügyi minisztérium nem fogja jóváhagyni. Élénk helyesléssel fogadta a Ház a miniszter nyilatkozatát, az ellenzék pedig tüntetően megéljenezte nagyatádi Szabó Istvánt. A Ház azután Gaál Gaszton indítványát elfogadta. A harmadik szakasznál újra nagyobb vita után Szabó István földmivelésügyi miniszkerekedett és a tárgyalását nyolc hafél óra után megszakították. Rubinek István a mentelmi bizottság elé-