Budapesti Hírlap, 1924. április (44. évfolyam, 76–83. szám)

1924-04-17 / 83. szám

2 kor Ulain rá akarta olvasni Bethlenre régebben mondott beszédeit, azt érte el, hogy az egységes párt tüntető lelkesedéssel ünnepelte a miniszterelnököt. Amit Ulain a fajvédelemről mondott, azzal lapunk első cikkében foglalkozunk. Czettler Jenő teljesen magáévá tette Apponyi Albert gróf aggodalmait a javaslatokkal szemban. Az Ulain és általában a fajvédők által propagált járadék-koronáról megállapította, hogy az az országot a mi viszonyok közepette a romlásba vinné, mert ma már nincs más megoldás, mint a külföldi kölcsön. Súlyt vet arra, hogy a mezőgazdaság a jegybank részvényeinek egyharmadát minden körülmények között lejegyezze. És felvetette azt az ötletet, hogy a nagyobb uradalmaknak adassák meg az a jog, hogy jelzálogleveleket bocsássanak ki. Ily módon következhetik be, hogy a nagybirtokososztály kitermeli magából a magyar Szimeseket és hogy fellendül a mezőgazdaság, amelynek fellendülése nélkül ebben az országban sem ipari, sem kereskedelmi fellendülés el nem képzelhető. Végül még azt sürgette, hogy a tisztviselői kar elbocsátása körül megfelelő módon járjanak el és a megmaradó tisztviselőknek aranyparitásos fizetést juttassanak. Zsilinszky Endre, majd Gömbös Gyula, az előbbi kétórás, az utóbbi pedig közel egyórás beszédben a fajvédők ismeretes álláspontját fejtették ki a javaslatokkal szemben. Zsilinszky a fajvédő gondolat lényegét fejtette ki beszédében, míg Gömbös inkább külpolitikai vonatkozásban szólt hozzá a javaslatokhoz. Gömbös beszéde után az elnök az általános vitát bezárta és Kállay Tibor előadónak adta át a szót. Kállay Tibor osztatlan figyelemmel hallgatott előadói beszédében különösen azokkal az érvekkel vállott szembe, amelyek az infláció és a korona kurzusának mesterséges fenntartása kérdésében hangzottak el. Hangsúlyozta, hogy az adott viszonyok között úgy kellett cselekednie, a most cselekedett; ami pedig a javaslatok elfogadásával járó felelősséget illeti, azt úgy ő, mint a többségi párt annál nyugodtabban vállalhatja, mert ha kitűnik, hogy tévedtek, még mindig mód és alkalom kínálkozik a tévedés helyrehozására. Az a kijelentése pedig, hogy a mai házszabályok nem adnak módot a parlament akaratának szabad érvényesítésére, az ellenzék körében zajos ellentmondást váltott ki, mert ebben a kijelentésben a házszabály-revízió közelségét sejtette meg. Kállay után Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter beszélt. Azoknak, akik azt állítják, hogy a kölcsön elkésett, azt felelte, hogy ki kellett várni az alkalmas időt a kölcsöntárgyalások megindítására. Az ország 1919. évi állapota, de az utána következő évek sem voltak alkalmasak ilyen tárgyalások megindítására, nem szólva arról, hogy a jóvátételnek elintézetlen kérdése szinte lehetetlenné tette külföldi tőkének az országba való hozatalát. A miniszter számadatokkal igazolta, hogy az ország gazdasági téren az utolsóévben mily nagy lépésekkel haladt előre és vázolta azt az erkölcsi hatást, amelyet a kölcsöntől várhatunk. A miniszter beszédét a többség zajosan megtapsolta. Úgy volt, hogy a pénzügyminiszter után Bethlen István gróf miniszterelnök fog felszólalni. Minthogy azonban Korányi beszédének befejezése után az idő későre járt és féltizenkettőkor az interpellációkra kellett áttérni, a miniszterelnök kénytelen volt beszédét holnapra halasztani. A vitát a késő esti órákban is zsúfolt karzatok hallgatták, de a képviselők is nagy számban voltak jelenek !Az ülés végén interpellációk voltak. tott be a hadirokkantak érdekében és az egyesülési és gyülekezési jog biztosítása céljából. Szilágyi Lajos, a következő szónok, kijelenti, hogy a javaslatokat még általánosságban sem fogadja el. Az úgynevezett zsidóüldözéssel kapcsolatban annak a véleményének ad kifejezést, hogy a keresztény középosztály a maga pozícióját a gazdasági életben oly módon igyekezzék elfoglalni, amely mód nem árt az ország hírnevének. Sürgette, hogy a szabadkőművesek palotáját adják vissza jogos tulajdonosának. Végül határozati javaslatban a nemzetgyűlés feloszlatását és új választás elrendelését követelte, természetesen általános egyenlő titkos választójog alapján. Ulain Ferenc mondott ezután egy több, mint három órán át tartó beszédet, amelyben a javaslatok egész komplexumát hoszszasan és részletesen bírálta. Az általános európai helyzet megvitatása után a kölcsön kérdését tárgyalta. Kétségtelen, — mondotta — hogy a külföldi kölcsön elvileg jó is lehet és ha megfelelő feltételek mellett adják, akkor célravezető is. Csakhogy az államháztartást kölcsönnel nem szabad rendbehozni. Azután a kereskedelmi mérleg alakulásáról szólott, majd a maga és elvbarátai nevében ismertette a fajvédők pénzügyi javaslatait, amelyekkel az ő hitük szerint az ország reorganizációját keresztül lehet vinni. A fajvédők pénzügyi kibontakozása, illetően programja a német Rentennr.krk szisztémáján alapszik, amelynek keletkezését hosszasan ismerteti a szónok, majd megállapítja, hogy Magyarország pénzügyeit 300 millió ilyen járadékoronával, vagy amint ő nevezte, „földkoronával“ rendbe lehetne hozni. Azután a jegybank kérdéséről beszélt, majd a mezőgazdasági hitel rendezését sürgette. Beszéde további folyamán a miniszterelnök bemutatkozó beszédével foglalkozott. Éppen ma három esztendeje, — mondotta —a hogy Bethlen István gróf miniszterelnök lett. (Erre a kijelentésre az egységes párt tüntetően ünnepli a miniszterelnököt.) A miniszterelnök akkorazt mondotta, hogy a dolgok vitelét nem lehet ott folytatni, ahol Tisza István gróf elhagyta és hogy a keresztény nemzeti irányzat a lelkekből fakadt, hogy szükség van a kisgazda társadalom megerősítésére, mert ez a nemzet gerince. (A miniszterelnök beszédének felolvasásánál az egységes párt minden passzus után hangosan helyesel. Eckhardt Tibor állandóan közbeszól, mire az elnök többszöri figyelmeztetés után rendreutasítja.) Azt kérdi a szónok, vájjon a magyar keresztény társadalom csak megközelítően is abban a helyzetben van-e, amelyben három esztendővel ezelőtt volt? Három évvel ezelőtt a bankjegyforgalom 15 milliárd volt, ma közel kétbillió. Tudja, hogy a többség abszolút bizalommal viseltetik a miniszterelnök iránt. (Zajos helyeslés és tüntető éljenzés az egységes párton.) Ám ő és elvbarátai a kormány ellen anemzet, érdekében ,harcolni fognak mindaddig, amíg el nem bukik. Eckhardt Tibor: Ha kell, húsz évig is harcolunk! Ulatti Ferenc ezután a miniszterelnöknek 1922 novemberében Hódmezővásárhelyen mondott beszédéből idéz egyes részeket és ezzel okolja meg azt a határozati javaslatot, amelyet benyújtani készül. Ebben a beszédben a miniszterelnök — úgymond — többek között kijelentette, hogy Magyarország nem tud jóvátételt fizetni, és hogy a trianoni szerződés nem is írja elő a jóvátételt, csupán a más országoknak okozott károk megtérítését. Magyarország azonban területének oly nagy részét vesztette el, hogy ezzel minden tartozását régen megfizette. Ennek az álláspontnak megfelelően tehát azt kívánja a szónok, hogy a nemzetgyűlés utasítsa a kormányt, hogy a külföldi kölcsönt, annak súlyos feltételeire való tekintettel, ne vegye föl, hanem dolgozzon ki egy, a Rentenmark rendszerén alapuló tervet és ezen az alapon kísérelje meg az ország talpraállítását. A javaslatot nem fogadja el. Az elnök felhívására ezután Kiss Menyhért a Ház határozatának megfelelően ünneplésen megköveti a nemzetgyűlést. Czettler Jenő, a Keresztény Nemzeti Gazdasági Párt szónoka az általános vitában beszédét Apponyi Albert gróf beszédébe kapcsolja bele, mert őt és pártját is ugyanazok az aggodalmak töltik el, a melyeket az ország legnagyobb élő államférfia a nemzetgyülés szine előtt kifejtett. A javaslatokat bizonyos feltételek mellett elfogadja, bár hiányzanak belőlük azok a milliók, amelyeket beruházásokra kellene fordítani és bár olyan súlyos adóemelés rejlik a javaslatokban, hogy szinte lehetetlennek tetszik, hogy a kormány képes lesz azoknak a pontoknak a betartására, amelyeket a nemzetközi megállapodás előír. Hibáztatja, hogy a javaslat nem kreál a kormány mellé olyan ellenőrző szervet, mint a minő Ausztriában az államtanács. Részletesen foglalkozik ezután a német járadékmárka kérdésével és megállapítja, hogy Németország helyes pénzügyi politikát folytatott, mert megtalálta azt a módot, hogyan lehet papirosból aranyat csinálni és megtalálta az utat Szovjetoroszország felé, mely most az ő számára termel. Mindennek ellenére nálunk járadékkoronával kísérletezni nem lehet, mert az a teljes összeomlást vonná maga után. Az újjáépítő program kardinális részeinek a tisztviselőkérdés megoldását tartja és megállapítja, hogy a tisztviselők elbocsátása terén eddig helytelen rendszert alkalmaztak. Adatokkal bizonyítja, hogy 1920-ban összesen 300 volt az ötödik fizetési osztályban lévő, tehát méltóságos, tisztviselők száma s 1921-ben ez a szám 856-ra emelkedett. A tisztviselők elbocsátása körül — hiszen 150.000 emberről van szó— kellő megfontolással kell eljárni és a megmaradó tisztviselőknek tisztes megélhetéséről kell gondoskodni. Az összes állami üzemeket üzleti alapra kell helyezni és azokat az államnak ellenszolgáltatás nélkül nem szabad igénybe vennie. A külföldi ellenőrzés ellensúlyozására a legfőbb állami számvevőszék megreformálását sürgeti. Két óra lévén, az elnök a vitát félbeszakítja. (9 délutáni ülés: Czettler Jenő folytatta beszédét. Főképpen a mezőgazdasági hitel biztosítását sürgette. E rettenetes helyzetben elfogadja a javaslatokat, mert a kibontakozásra más lehetőséget nem lát, de kéri a kormányt, hogy határozati javaslatait tegye magáévá. Első javaslatában azt kéri, hogy a tisztviselők fizetését aranyparitásban állapítsa meg, a második javaslat az állami főszámvevőszék ellenőrzéséről és a nemzetgyűléssel való szorosabb kapcsolatáról szól, a harmadik javaslata a házbérhaszonrészesedésnek házépítésre való fordítását kívánja. (Élénk helyeslés. Sokan üdvözlik.) Pakots József a javaslat pénzügyi és gazdasági vonatkozásait bírálva, azt vitatta, hogy a kereskedelmet és ipart jóval súlyosabban adóztatták meg, mint a földbirtokot. A javaslatban a legsúlyosabbnak tartja, hogy a lakásügyet is belevonták. Lehetetlenség a lakásokat fölszabadítani addig, amig elegendő lakás nem épül, de a lakásbéreket sem szabad oly túl magasra fokozni. Azután az ÉME ellen fordult és föloszlatását követelte, ami a fajvédők soraiban heves ellenmondásra talált. Zsilinszky Endre és Ulain Ferenc tiltakoztak erősen ellene, mire Pakots azzal folytatta, hogy a kormány ismeri az ÉME bűneit, vagyis hogy a rombolások mindig az ÉME- hez vezettek. Lendvai István közbeszólására Sándor Pál Lendvainak odakiáltotta: Maga néni keresztény! Pogány! (Nagy derültség.) Pákost Végül határozati javaslatában az ÉME föloszlatását és a numerusz klauzusz eltörlését követelte. Haller István azzal kezdte beszédét, hogy a numerusz klauzuszról most nem nyilatkozik, majd megjön az ideje annak, amikor beszélni fog róla. A kölcsönjavaslat törvényerőre emelését megakadályozni nem lehet, de ő nem fogadja el. A kormánynak gondoskodnia kell arról, hogy a külföldi kölcsön után külföldi magántőke is jöjjön az országba, mert e nélkül az újjáépítés sikerülni nem fog. Tiltakozik az antiszociális adózás ellen és igazságos adóztatást kíván. Végül a tőzsdéről beszélt. A tőzsdét megrendszabályozni kell és kinövéseit le kell nyesegetni. Zsilinszky Endre tiltakozott az ellen, hogy a fajvédők a keresztény és nemzeti állásponttól eltértek volna, összehasonlítást tett az osztrákok és a magyarok külföldi kölcsöne között s azt vitatta, hogy az osztrák kölcsön jóval kedvezőbb. Az antant, de főképpen a kis-antant nem barátunk. A kis-antant semmiesetre sem akarja a mi boldogulásunkat, amin nem csodálkozik, de viszont nem szabad föltételezni sem a kis-antantról, hogy minket segíteni akarna. Épp ellenkezően, csak azért biztosította a kölcsönbe való beleszólási jogát, hogy belső ügyeinkbe is beleavatkozhassék. Nekünk ellenségeinkkel élethalálharcot kell vívnunk és ha külföldi kölcsönt kapunk, aminek következtében folytonos ellenőrzés alatt állunk, életünkért való harcunkat nem folytathatjuk. Adatokat sorol föl arról, hogy Csehország mennyire iparkodik beleavatkozni belső ügyeinkbe is. A leghatározottabban tiltakozik a katonai ellenőrzés ellen, ezt gyalázatosnak mondja, mire az elnök figyelmezteti, hogy szavait válogassa meg, Zsilinszky azzal folytatta, hogy a kisantant követelte a katonai ellenőrzést, mert az van leginkább érdekelve. Csehországgal minden együttműködést megtagad, mert a csehekkel való együttműködés lehetetlenség. (A fajvédők tapsolnak.) Csak Olaszországgal tud és kell is vele együttműködni, mert valamennyi érdekünk közös. A javaslatot nem fogadja el s ezért vállalja a felelősséget. Nagy Ernő a javaslat gazdasági vonatkozásairól beszélt. Az újjáépítésre több határozati javaslatot terjesztett elő, így a földadó kulcsának újabb megállapításáról, továbbá arról, hogy a vagyonváltság földet adják el az amerikai magyaroknak holdankint 1000 aranykoronáért. A javaslat megszavazását nem akadályozza meg, de nem fogadja el. Gömbös Gyula: A vita jellege általában kielégítette, csak a baj, hogy diagnosztanemzet vagyunk, megállapítjuk a hibákat és nem cselekszünk. Szemben áll a javaslattal, mert a várható előny nincs arányban az áldozattal. A kormánypárthoz sok kötelék fűzi, érzelmi momentumok ma is odafűzik, de megállapítja, hogy bár imponáló volt a párt szervezettsége, ahogy felsorakozott a javaslat mellett, igazi ereje mégis akkor fog kidomborodni, amikor a vezér igazi célja felé fogja vezetni. A harc azonban nem fog odáig elfajulni, hogy történelmi pillanatokban együtt ne harcolhassanak. A nyomdászsztrájkban azt híresztelték, hogy a fajvédők paktumot kötöttek a szocialistákkal. Cáfolja ezt a vádat, mondván, hogy a fajvédők lapját, mint minden lapot, szocialista munkások szedik. Attól fél, hogy a mai gazdasági helyzet stabilizálódni fog. Az az érzése, hogy bizonyos gazdasági diktatúrára szükség van, de a két gazdasági alapnak, a pénzügyinek és a földmivelésügyinek, nem szabad ellentétes úton járni. Új gazdasági rendszert akar, le akarja törni a bankokráciát. Nem zárkózik el eleve a külföldi tőke beengedésének gondolata elől, de attól tart, hogy amikor megerősödtünk, megjelenik a nagyantant, hogy az akkori közgazdasági helyzetnek megfelelő jóvátételt követeljen. Nem bízik az arnykoronában és a járadék-márka megvalósításának meggondolását óhajtja. Bethlen István tevékenységének csak a propaganda terén elért sikereit ismeri el. Azt kívánja, hogy a kölcsön ne csak közgazdaságilag állítson talpra, hanem újjászületője legyen a magyar életnek. Nagyon tart attól, hogy el fog sorvadni a magyar színészet és feleslegesnek fogják tartani a testedzést. A mi jövőnknek útja, hogy fajerőnk kifejtésével a nemzeti erőnket konzerváljuk. A felülről jövő megértő szocializmusnak híve, nem a forradalomé. Éppen ezért veszedelmesnek tartja, hogy az általános titkos választójogot, mint célt állítják be, a választójog csak eszköz lehet, valaminek az elérésére. Megjegyzi, hogy ebben a kérdésben még fajvédő társaival sincs egy véleményen. A nemzet szuverenitását félti és ezért nem fogadja el a javaslatot. Beszédének végén deklarációt olvas fel pártja nevében, amelyben követeli a kormány haladéktalan távozását, óvást tesznek a trianoni szerződésben vállalt kötelezettségeken túlmenő szolgáltatások elfogadása ellen és tiltakoznak az újjáépítő javaslat trvényerőre emelése ellen. Gömbös beszéde után az elnök az általános vitát befejezettnek jelenít. (Zajos éljenzés az egységes párton.) Kállay Tibor: Elismeri, hogy a külföldi helyzetet illetően Magyarország egész történelmében nem volt oly kedvezőtlen helyzetben, mint a trianoni béke megkötésekor. A mostani javaslatok azonban, amelyek ténylegesen közelebb visznek bennünket a népszövetséghez, ezzel együtt a nemzetek együttes életében már lényeges haladást jelentenek. Immár saját erőnket, saját jövőnk szolgálatába állíthatjuk. Kritizálni a kormányt tehát csak abból a szempontból lehet, hogyan sáfárkodtak az elmúlt négy év alatt a kibontakozás érdekében. Minden intézkedést megtettek, hogy az átmeneti időben a szociális megrázkódtatások kikerülhetők legyenek. A kormány a kiadások korlátozása érdekében a rendszabályok egész sorát valósította meg. Megalkották az adóreformot, amely állandóan biztosítja a szükséges jövedelmeket, részben rendezték az állam külföldi tartozásait, a lehetőség szerint megegyezésre jutottunk a szomszédos államokkal és főképpen rendezték a jóvátétel kérdését, úgy, ahogy az adott helyzetben rendezni lehetett. Csodálkozik azon, hogy egyes képviselők nem hajlandók figyelembe venni a külföldi szakértők megállapítását, azonban mindjárt szakértőkké válnak, ha arról van szó, hogy egymásellen politikai fegyvert kovácsoljanak. Megállapítja, hogy az elmúlt három évben ipari munkanélküliség nem volt. (Zajos ellenmondások a szocialistáknál) A kereskedelmi mérleg deficitje 300 millió aranykoronáról 100 millió aranykorona alá sülyedt, ami szintén bizonyos fokú javulásra mutat. A legnagyobb baj az, hogy a pénz romlása miatt egész társadalmi rétegeknek óriás küzdelmet kell vívniuk az életstandard megtartása érdekében. Ez az a probléma, amelyen változtatni kell és amelyet a korona stabilizációjával óhajtunk elérni a törvényjavaslattal. A korona megóvása tekintetében igyekezett megtenni mindazt, ami szükséges volt, hogy az adott körülmények mérlegelésével kiküszöböljük a szociális bajokat. Majd részletesen cáfolja az újjáépítő javaslat ellen elhangzott főbb érveléseket, így Nagy Emilnek válaszolva, kimutatja, hogy a kormány az első évben 14 millió, a második évben 24 millió, a harmadik évben pedig 34 millió aranykorona értékű beruházást tett. Ami a korona mesterséges fentartását illeti, kijelenti, hogy ezt a szociális nyugalom megóvása érdekében kellett a kormánynak megtenni. Egész tevékenységében a középúton igyekezett haladni. Majd foglalkozik a maga és pártja nevében a felelősség kérdésével. A mai helyzet objektív megbírálásával ez a törvényjavasz a délelőtti ülés. Scitovszky Béla elnök megnyitva az ülést, folytatják az újjáépítő javaslatok általános vitáját. Szeder Ferenc, a mai vita első szónoka, beszédében legbehatóbban a mezőgazdasági munkások helyzetével foglalkozott, majd határozati javaslatban sürgette a mezőgazdasági munkaügyi bíráskodás életbeléptetését, az Alföldön szükségessé váló közmunkák elrendelését és a földreformnak a forradalmi kormányok terve szerint való keresztülvitelét. Ugyancsak határozati javaslatot nyúj Budapesti Hírlap 1924 április 17.(83. szj )