Budapesti Hírlap, 1924. május (44. évfolyam, 84–105. szám)

1924-05-08 / 86. szám

r Í924 mä'jus 8. (88. &zj Budapesti Hiriap törvényszék, Kádár Lehel sajtépere. A Lázár-kávéházban történt halálos ki­menetelű verekedés alkalmából Kádár Le­hel A Nép című lapban Sakterkés címen cikket írt, a­melyben a királyi ügyészség hitfelekezet ellen való izgatást látott s a cikk szerzője ellen vádiratot adott. A sajtó­­pert ma tárgyalta a budapesti büntetőtör­­vényszék Töreki­ Géza kúriai bíró elnöklé­sével. A tárgyalás megnyitása után az el­nök fölolvasta A Nép­ben megjelent cikket, a­mely a vádhatóság szerint Tremmel Má­tyás őrvezető halálát a zsidóság egyetemes­ségének terhére rónta és alkalmas a zsidó­ság ellen való gyűlölet kiváltására. Kádár kijelenti, hogy a cikket közérdekből írta. Az elnök: Milyen célt akart ön ezzel a cikkével elérni? Kádár: Azt, hogy a gyilkosokat büntes­sék meg, hogy a zsidó bűnfészkeket a rendőrség ellenőrizze. Szent meggyőződé­sem, hogy a közérdeknek tettem szolgála­tot. Különben is azt mondják állandóan, hogy én izgatok. Még nem vettem észre ennek semmiféle nyomát. A fajtaharcban nekünk sokkal hathatósabb eszközök álla­nak rendelkezésünkre és ha eljön az ideje, mi élni is fogunk ezekkel az eszközökkel. Mészner Tivadar királyi ügyész mon­­dotta el ezután vádbeszédét. A vádlott — úgymond — Lobi József esetét, a­mely sajnálatos incidensnek volt következ­ménye, a­melyről a nyomozás megállapí­totta, hogy benne semmi tervszerűség nem rejlett, fölhasználta arra, hogy a zsidókér­dést összekapcsolja vele. Úgy állította be a zsidóságot, hogy az mindenütt minden­fajta nemzetiség és hitfelekezet ellen a leg­ádázabb és legkérlelhetetlenebb fegyverek­kel küzd, a­melyben ősi ösztön a gyűlölet a nem hozzá tartozókkal szemben. A­ki egy közönséges korcsmái verekedést ki­használ arra, — úgymond az ügyész — hogy egy osztályt gyűlöletes színben tüntes­sen, az izgat. Ennek alapján megfelelő büntetés kiszabását kéri. Ezután Ulain Ferenc dr. védő szólalt föl. Vannak faluk. — mondotta a védő. — a­hol a főtéren áll a zsinagóga. Ez a faji im­perializmus. Ezt a faji imperializmust ve­tette papírra Kádár, a­kinek cikkében kü­lönben nincs semmiféle izgató momentum. A törvényszék minősnek mondotta ki Ká­dár Lehelt az izgatás vétségében, mert in­kriminált cikkében a magyar társadalomnak zsidókból álló osztálya ellen a többi osztá­lyokat gyűlöletre izgatta és ezért kétheti fogházbüntetésre ítélte. Az ítélet megokolása hangoztatja, hogy a törvényszék úgy látta, hogy a cikk irá­nya odamutat, hogy egy magyar katonának egy zsidó által történt megölése jellemző tünete annak a harcnak, a­melyet a zsidó­ság a nem zsidó népek ellen folytat. Két­ségtelen, mondja a megokolás, hogy a zsi­dóság gazdasági téren elhatalmasodott, szociális téren való szereplésükben is előre­tört, valóban tárgyalják ilyen tendenciával és ilyen felfogásban ezt a kérdést és taglal­hatja ezt a vádlott is, a­míg megmarad a tárgyilagosság határain belül és még eset­leges tévedések és túlzások sem hozhatnák összeütközésbe a büntető törvénnyel. A ki­rályi törvényszék a maga gyakorlatához híven ebben a cikkben is egy társadalmi osztály ellen való izgatást lát fennforogni. Az egész társadalom szempontjából a zsi­dók különleges elkülönítésben élnek, kü­lönleges réteget alkotnak a társadalmi élet­ben. A vádlott is a zsidókkal, mint külön népcsoporttal foglalkozott, a­mely faji kü­lönlegességében válik el a lakosság egyéb rétegétől. Súlyosító körülményt a bíróság nem talált, ellenben enyhítő körülménynek vette a vádlott beismerését, hogy egy aljas bűncselekmény hatása alatt irta a cikkét és hogy saját fajtájának és nemzetének sze­­retete vezette a cikk megírásakor. Ugy az ügyész, mint a védő felebbezett. — Megszüntetik az uzsorabíróságot. Az Országos Iparospárt küldöttsége kereste föl ma délben Perlaky György nemzetgyűlési képviselő vezetésével Pesthy Pál igazság­­ügyminisztert. A küldöttség szónoka han­goztatta, hogy az iparosok megokolatlan zaklatásának kiküszöbölésére nem elegendő az Árvizsgáló Bizottság megszüntetése, ha­nem meg kell szüntetni az uzsorabíróságot is. Az igazságügyminiszter kijelentette, hogy véleménye szerint meg kell szüntetni mind­azokat az intézményeket és korlátozásokat, a­melyek a háborús viszonyok következté­ben alakultak ki. Maga is szükségesnek tartja az uzsorabiróság működésének meg­szüntetését és erről a legközelebbi minisz­tertanácsban előterjesztést is fog tenni. A minisztertanács döntései alapján nyomban intézkedni fog, hogy az uzsorabiróság mű­ködését beszüntesse. — Az emigránsok. A hivatalos lap m­ai száma a budapesti büntető törvényszéknek •Egy végzését közli, a­mely Garami Ernőt, Buchinger Manót, Hatvany Lajost, Jászi Oszkárt, Lovászi­ Mártont, Szende Pált, Ká­rolyi Mihályt, Hock Jánost és Linder Bé­lát a magyar állam és a magyar nemzet megbecsülése ellen elkövetett bűntettért m­ájus 20-ra főtárgyalásra idézi meg. Ez a tárgyalás azonban egyelőre elmarad, mert az ítélőtanácsban, a­melyhez ezt a pert utalták, időközben változás történt. A ta­nács eddigi elnökét ugyanis, Seszták La­jost királyi táblai bíróvá nevezték ki és helyét Schadl Ernő dr. foglalta el, a ki­nek az idő rövidsége miatt nem állott mód­jában az iratokat áttanulmányozni. A per tárgyalására tehát újabb határidőt fognak kitűzni. —­ Veér Imre versei. A köztársasági mozgalomnak vezetője, Veér Imre régeb­ben Éjféli nap címen egy kötet verset adott közre. A királyi ügyészség a versek­ben a magyar állam és nemzet megbecsü­lése ellen elkövetett vétséget látott és Veér Imrét perbe fogta. A vádirat szerint a ver­sek allegorikus formában ugyan, de min­denki által könnyen megérthetően azt zen­gik, hogy Magyarországon nincs jogrend, nincs jogbiztosság. A budapesti büntető törvényszék Töreky Géza elnöklésével ma tárgyalta ezt a pert. A tárgyalásra a sze­gedi Csillag-börtönből hozták föl Veér Im­rét, a­ki most üli azt a két évi államfog­házat, a­melyet köztársasági propagandája miatt szabtak rá. Az általános kérdésekre a vádlott kijelenti, hogy atyját Walter Edé­nek hívják. Az elnök: Az ön neve tehát magyarosí­tott név? — Nem az. — Tehát önt tulajdonképpen Walternek hívják? — Nem, engem Veér Imrének hívnak. — Belügyminiszteri engedéllyel magya­rosította a nevét? — Nem, éppen olyan kevéssé, mint a­hogy Lelmer-Lendvai István nem magya­rosította belügyminiszteri engedéllyel a nevét. A vádlott ezután kéri annak a megálla­pítását, hogy a vád elévült, mert az inkri­minált kötet 1920 decemberben jelent meg. A versek nagy részét különben a kommün alatt írta és a kommün alatti terrorról be­szélt. Bizonyos későbbi események, mint a Somogyi és a Bacsó meggyilkoltatása is, megindították és annak is költői kifejezést adott. Azt beismeri szintén, hogy Az Erdő­ben című versében valóban az orgoványi erdőre gondolt. Azt is elismeri, hogy a­mi­kor a fekete héjjákról írt, Héjjas Ivánra gondolt. A védő több tanú kihallgatását kérte annak a bizonyítására, hogy a kötet 1920- ban már készen volt. Csak két olyan tény­beli állítás van a kötetben, a­melyet bizo­nyíthatónak tart: Somogyi és Bacsó meg­ ASSZONYOK, SZERELMEK... - REGÉNY. - 86 ÍRTA CSÁSZÁR IMRE. Minden egyezett. Tehát akkor történt és ő volt az a szerencsétlen, a­kit a vonat ösz­­szigazolt? A hírlapok, egyértelműen, ön­­gyilkosságot sejtettek, félreérthetetlenül cé­lozgatva egy híres színésznőre és a boldog­talan szerelemre. Milyen különös játéka a sorsnak, így gondolkozott László. Az én ke­zemből kisiklott, de mityzji rettenetesen vé­gezte életét. Atyja nagy szeretettel fogadta ugyan, de hiányzott belőle a biztatás, a jó fordulatban való hit. A Gaálék ügyvédjétől két levél is várta Lászlót. Szántay, fia távollétében, nem­­válaszolt a levelekre. A válóper tehát mégis komoly és ez na­gyon nyugtalanította Lászlót. De nem csüg­gedt el azért egészen. Annyira bízott Kol­­tayékban, hogy a­míg a rossz hír nem tőlük érkezik, nem szabad hitét elvesztenie. Arról is értesült atyjától, hogy Révayné mennyire sajnálja a történteket s kivált azt, hogy éppen ő volt okozója a sok fájdalom­n­ak. Milyen kényelmes és könnyű okosko­dás, vélte László, bár el kellett ismernie, hogy a látszat Révaynénak adott igazat. Ej, ez most már mind semmiség Ezen túlestek. Persze, a Berky szerencsétlen sorsáról re­gélő hír futótűzként terjedt el mindenfelé és a földváriak is, körülbelül Lászlóval egy­­időben, tudták meg. De minden borzalmas­sága mellett is, mit jelentett e híradás Mar­gitnak a László csaknem ugyanakkor érke­zett levelei mellett? Semmivé kellett tör­­pülnie és elmosódnia rögtön a közeledő bol­dogság sugaraitól. De azért m­indannyiuk lelke valami szorongásfélétől szabadult fel a halálhírre. Csak hálátlan gonoszságot ta­pasztaltak a szerencsétlen ember részéről és ez már csírájában megfojtotta a részvétet. Napirendre is tértek felette csakhamar. Teréz Budapestre utazott. Csak egy-két napra. Maholnap visszaköltöznek és neki sok dolga volt. Margit készségesen ajánlko­zott, hogy segíteni fog, de Teréz nem fo­gadta el. Margitnak vigyáznia kell magára. Nyugalomra van szüksége és pihenésre. Egyedül ment el. Az a nyugtalanság, a­mit László első le­vele okozott Margitnak, nagyarányúvá fo­kozódott a második, valóságos izgalommá a harmadik levél olvasására. Hogy, hogy nem, valószínűleg a rossz postaközlekedés miatt, a két utolsó levél egy nap időközben érkezett. Az elsőben a László betegsége, egyedülvalósága mélyen meghatotta Margi­­tot, de nem kevésbé lágyult el azon, hogy ezek után a László hite visszatérőben és bí­zik a jórafordulásban. Célja, az új boldog­ság megépítése, mely tisztább, szebb és erő­sebb lesz az elsőnél is. Most már Margit is hinni merte ezt. Szinte óráról órára nyugodtabb és derül­­tebb lett. Vidám hangja visszanyerte régi csengését és akárhányszor jókedvűen kaca­gott is. Gaál Sándor ezt mind a maga iga­zára könyvelte el és a Terézre vetett gúnyos pillantások azt bizonyították, hogy meg van győződve leánya teljes kigyógyulásáról. Ez idő szerint csak a kis Koltayné tudta volna Gaált alapos tévedése felől kioktatni, de ez, persze eszébe sem jutott. Nagy gyönyörűség lehet ám valami érde­kes rejtély szálait a kézben tartani. Mióta Margit meleg szívvel nyilatkozott a kibékü­lésről, a fiatal asszonyok, mint két boldog összeesküvő, egyik tervet a másik után szőtték. A László berlini levele, mely már hazaérkezését jelezte, érthető izgalommal töltötte el Margitot és Lucka is alig várta már a szerelmesek találkozását. De mit te­gyenek? Az a csúf válóper és a Gaál Sándor me­revsége visszariasztották őket a nyílt szín­vallástól. Margitban nem volt elég bátorság, de viszont túlontúl sok büszkeség volt, hogy apjával nyíltan szembeszálljon. Pedig Ivoltayék erre biztatták, de nem mert bele­fogni. Előbb Lászlóval akart találkozni. Neki kell mindent rendbehoznia, hiszen ő za­varta meg a boldogságot. Lucka igazat adott Margitnak, csak Miklós csóválta a fe­jét ez igazi asszonyi okoskodáson. Miért okoskodni, mikor cselekedni lehet? A László utolsó sürgönye aztán a tető­pontra fokozta az izgalmat. Mikor Miklós a sürgönyt a feleségének átadta, az halott­halvány lett, úgy hogy Miklós ijedten tuda­kolta okát. Ekkor aztán lángra gyuladt az imént még fehér arc és feleletre sem mél­tatta hites urát, Lucka szaladt Margithoz, megtárgyalni a nagy eseményt. Harmadnapra, egészen váratlanul, az öreg Szántay érkezett Földvárra. Gaál Sán­dort kereste és hosszú ideig tárgyaltak egy­mással a nyaraló egy belső szobájában. Mindenki izgatottan leste az eredményt. De az öreg úr hiába jött. Gaál hallani sem akart a békülésről. Nem bízik Lászlóban. A­ki egyszer meg tud ilyet tenni, igy szólt, megteszi másodszor is. Nem szolgáltatja ki leányát kényre-kedvre, a­ki különben tel­jesen az ő nézetén van és már belenyugo­dott a válásba. Ez az értesülés volt a leglesújtóbb ha­tású Szántayra. Ha Margit is válni akar, úgy­ igazán semmi keresni valója sincs itt. Leverten távozott a Gaál-nyaralóból és egyenesen a vasúti állomásra ment, el sem búcsúzva senkitől. A két fiatal asszony a Margit szobájában várta az értesítést. Vagy beszólítják Margi­tot, a­ki e pillanatban el volt készülve a nyílt vallomásra, vagy Szántay keresi föl őt és akkor elmond neki mindent, a­mit érez. E helyett távozni látták az öreget, komolyan és szomorúan. „ 1 1 ' ■ 1 Az ablakból lesve ki az utcára, nem tud­tak hinni a szemüknek. Margit Szántay után akart szaladni, de Lucka visszafogta. Csak nyugalom és semmi elhamarkodás. Csináljanak az öregek, a­mit akarnak, majd mi is cselekedni fogunk, így szólt, most már rajtunk a sor. Nagy nehezen sikerült lecsendesíteni a Margit kétségbeesését. Csak a Lucka bizto­sítására nyugodott meg, hogy minden jóra fog fordulni. Bízzék benne. Már a terv is ott motoszkált a fejében, de még előbb Miklóssal kell beszélnie. Lelkére kötötte Margitnak, hogy el ne mondjon, se ne te­gyen semmit az ő tudta­ nélkül. Ezzel haza­sietett. Mint a bomba, úgy pattant be Miklós­hoz, a­kinek sebbel-lábbal előadott min­dent. Szántay váratlan érkezését és csüg­gedt távozását, Margit kétségbeesését. Most már valamit tenni kell, hiszen a Sándor bácsi viselkedése egyszerűen vérlázító. A kis jószág egészen ki volt kelve magából. Miklós csitította. Megmagyarázta neki, hogy Gaál, a saját szempontjából fogva föl az ügyet, nem is tehetett mást, hiszen hal­vány sejtelme sincs arról, a­mi a háta mö­gött készül. Az öreg Szántaynak is igaza van, a­ki bizonyosan megbeszélte fiával ezt a küldetést. Csak egyedül Lászlónak nincs igaza, a­ki nem maga jön, hanem mindig mással intézteti el a baját. Most már hiába keresnék Szántayt a vasútnál, mert a vonat ezalatt elment. Nem marad egyéb hátra, mint várni, míg László idefáradni kegyes­kedik és rendet csinál a maga szérűjében. — Sürgönyözni fogok neki, a magam ne­vében, — szólt Lucka. — Holnaputánra itt is lehet. Már az előbb is ez járt a fejemben. Tökéletesen igazad van. Végezze be ő, a­mit ő is kezdett el. Megyek és azonnal el­küldöm a sürgönyt. (Folyt. köv.) gyilkolása és az orgoványi vérengzés* Ezekre vonatkozóan több tanú kihallgatá­sát kéri, de hogy „görcsben vonaglanak az orgoványi fák" annak bizonyítására nem vállalkozhatik. (Derültség.) A bíróság ez* után annak megállapítására, vájjon az in­­kriminált kötet mikor jelent meg, a vizs­­gálat kiegészítését rendelte el és a tárgya­­lást bizonytalan időre elhalasztotta. A legkiválóbb orvos,Sanáro£í rendesül gyenge, vérszegény egyéneknek, serdülő ifjaknak, megtört aggoknak, hurutos bán­­talmakban szenvedőknek a tiszta malá­tából készült kellemes iza, legolcsóbb természetes tápszert a Szent István Malátakivonatot kapható gyógyszertárakban és csemegéseknél. 7 M­ERSENY. )( Ügetőverseny. A májusi miting ma dél­után lefolyt második napjának részletes ered­ménye: I. Gr. Sennyev B. Asta (12 r.) hajtotta Kal­­linka első, Réséit (4) második, Graur II (8). harmadik. Tot.: 10.18. 12. 14, 16. II. Gr. Sennyev B. Marianne (2 r.) hajt. Kallinka első, Árvalegény (4) második, Zsan­,­dár (8) harmadik. Tot.: 10:15, 13. 13, 20. III. Wessely Miki (6) hajt. Peiser első. Muzsika (6) második, Gabi D. (IVá), harma­dik. Tot.: 10:77, 21. 23. 14. IV. Pompás ist. Erzerum (1%) hajt. Cze­­leb­ első, Pancsi (211­) második. Bankár har-­­madik. Tot.: 10:25, 15. 16. V. Br. Rudnyánszky D.-né Bajnok (3) hajt. Kallinka első, Lisette második, Viktoria Watts harmadik. Tot.: 10:26. VI. Kőkuti ménes Dila (3) hajt. Cassolini első, G. Jóska (5) második, Morganat (8), harmadik. Tot.: 10:46, 19: 26. 40. VII. Nemeskosuti ménes és Pompás ist. Bessie L.—Ezredes (3) hajt. Orosz Gy. első. Jóság—Pilius (4) második. )( Az alagi futtatás. A milleniumi-dij előjátéka lesz a Batthyány—Hunyadi-dij a miting harmadik napjának főeseménye, a­melyben összetalálkozik benne a nagy ver­senynek két favoritja, Bicsay és Ascanio. A mérföldes egyenes a szakértők ítélete szerint Ascanionak kedvez, mi is Mindegynek kitűnő ivadékát várjuk győztesnek, de bizalmunkat a milleniumi­ díjban abban az esetben sem ve­szítené el, ha holnap történetesen vereség érné. Tudomásunk szerint kitűnő formában van s a beavatottak bizonyosra veszik, hogy favoritja és győztese lesz a milleniumi­ dijnak is. A többi futásra szóló jelölésünk: I. Corona —Perfection. II. Fruska—Filomela. IV. Ros­­sel—Josma. V. Bia—Integritás. VI. Faluszépe —Pántlikás. ...­­ i

Next