Budapesti Hírlap, 1924. augusztus (44. évfolyam, 156–180. szám)
1924-08-17 / 169. szám
10 fogva pattogatott kukoricát minden rendű és rangú falusi gyerek Magyarországon. Már Farkas Jenő dr. huszonöt év előtti ■kitűnő adatgyűjtése szerint a délsomogyi horvátság, a nyugati vendek, a Muraköz tengeri liszten élnek. Prósza, rántott tengerileves, kukoricakenyér a háború kitörése előtt főtápszere ennek az igénytelen népnek. S mintha Clémenceau a kukoricakenyeret irigyelte volna tőlünk, szinte járásig menő pontossággal éppen azokat a területeket kapcsolta le az öreg országról, amelyek kukoricán éltek. Elvitte a kukoricán vagy zabkenyéren nyomorgó beregi és máramarosi rutént, el a krassói oláht, el Erdély végeszakadatlan kásásfazekát. De reszelte gondosan a szatmári kukoricajárásokat, a bihari málézónát s a torontáli puliszka-impériumot is. A kukoricakenyér, — melyet háborús profunkul ugyan ismerünk — ebben az évben is meg fog jelenni közélelmezésünk asztalánál. Hanem most oly nép fogadja, a mely nem szokott élni vele, a Pest vármegye s Jász-Nagykun-Szolnok, Csanád és Csongrád, Hajdú és Békés’ s a Dunántúl szinte végig a kukoricát tehénnek, göbölynek, sertésnek és hidegvérű lónak adja. Vadnay Andor írja, hogy harminc évvel ezelőtt a vármegyei hajdúk csendes megvetéssel emlegették még azt is, hogy a főispán a rozskenyeret kedveli. Ugyanő mondja, hogy „ahol nem tiszta búzakenyeret árulnak a piacon, ott az alföldi munkás idegennek érzi magát“. Hanem azért ínség idején csak belekeverték ezek a kevély vármegyék is vékony búzájuk közé a kukoricalisztet Az 1897-i ínséges évről (melyhez a folyó esztendőt hasonlítottuk) írja Farkas Jenőnek a békési alispán, hogy a szegény lakosság a vármegye 19 községében ebben az évben kivételképpen nagymennyiségű tengerit fogyaszt. S az Ínség előtt fejet hajt a keménynyaku Csanád is, mert onnan azt jelenti az alispán 1897-ben, hogy a szegényebbek kukoricaliszttel keverik a búzalisztet s nagyobb mértékben esznek kukoricamálét is. Sőt a bácskai alispán bemondása szerint abban az évben a vagyonosabb bunyevác parasztok is ráfanyalodtak a kukoricára. A perifériákról, hol nyilván rosszul kezelt, penészes tengerin élt a nép egy része, az 1890-ik évben szórványos, de komoly pellagra-eseteket is jelentenek. Biztosra vehetjük, hogy kivált túl a Dunán, ahol a kalászosok a leggyengébbek s a kukorica a legjobb, a szegény néposztály — mint ahogy azt máris emlegeti — jóformán mindenütt kukoricaliszttel fog magán segíteni. Ha mint most már remélhető, a kukoricák szárazon beérnek, ez az ínséges kukoricafogyasztás magában véve veszedelmet még nem jelentene . Csak a közigazgatási hatóságok tartják szemmel, hogy nyirkos, félig érett, penészes kukoricával a legszegényebb rép sem legyen kénytelen kenyerét és tésztáját pótolni. A kukoricakenyér élelmező használhatósága a kukorica beérésén fordul meg. Kár, hogy a régi világban megőrlésre is exportált kemény kukoricáig, kivált a valamikor kiterjedten ültetett timejuantino termelési aránya, ha jól látjuk, rohamosan csökkent a takarmányértékre és nagyobb száraz anyagra dolgozó ■kukoricamüvelés előnyomulása óta. A kukorica száraz tárolására a kisember padlását használja, hol a cseréket koszorúba kötve, lógatja fel. Sajnos, a nagyobb summájú kukoricatermelés, kivált, ahol korábban ily mértékben nem foglalkoztak vele, nem rendelkezik mindenütt elegendő gázival. A Bácskában él Kalocsa körül nagy termés idején a gazdák ügyes góré-rögtönzésekkel óvták meg a kukoricát a romlástól. Jó volna, ha a kormányzat sürgősen utána nézne ezeknek az értékes és praktikus hagyományoknak.* Emberi táplálékul közvetlen formában a kukoricát csak kivételképpen veszi igénybe Csonka-Magyarország népe. Nagy- értékű állatállományunk, melyet Európa legintelligensebb pusztai népe kezel, módot nyújt nekünk arra, hogy a kukorica-felesleget veszteség nélkül válthassuk át — állati termékek exportja útján — kenyérgabonára. A kukoricának a tavalyinál alighanem legalább hárommillió méter mázsával nagyobb fölöslege gazdaságosabban pótolhatja a kenyérlisztet, ha előbb a kukoricafelesleget zsírrá, hússá, tejjé dolgozzuk fel s azután a nélkülözhető zsirt, húst és tejet cseréljük be kenyérlisztre. Éppen ahhoz kell a stabil értékmérő, hogy urai lehessünk ilynemű szándékainknak: módunkban áll már a világforgalmat észszerű arányban kihasználni. Nem kell félni az áruforgalom egészséges anyagcseréjétől; ennek funkciói már túlnyomóan meggyógyultak: a londoni Economist indexe szerint a leghatalmasabb élelmiszer-itt, az amerikai, ma nem drágább, mint volt a békében, holott 1920 februárjában még hatszor olyan drága volt.* A kukorica helyét ez esztendő nemzeti jövedelmében akkor jelöljük ki legtalálóbban, ha lehetően ott használjuk fel, ahol értékesülése maximális, állati termékek formájában. S itt is elsősorban a legkevesebb veszteséggel járó értékesülésre, az itthonira gondolunk. Ha a kukoricát a mondott kikészítés nélkül használjuk kenyérhelyettesítésre, nem választottuk a leggazdaságosabb módot. Ha viszont a feletetésével nyert zsírt, húst, tejet oly mértékben exportáljuk, hogy saját népünk élelmezése sínyli meg s utóbb a kivitt tápszert drágán kell pótolnunk, vagy pedig az produktiv erők elvesztésével egyenlítedik ki, akkor megint csak pazaroltunk, holott azt hittük, megjavítottuk fizető mérlegünket. Talán még nem jutottunk odáig, hogy kénytelenek legyünk eladni azt a kenyér-, zsír-, hús- és tejminimumot is, melyre népünknek előállaga föntartása céljából, szerény számolással szüksége van. A gyakorlatban pontosan nem követhető, de ideális módszer ez volna: a) a kukoricát feletetni s nem megenni; b) a kukoricával előállított állati termékekből exportálni annyit, amennyit kenyérhiányunk múlhatatlanul szükségessé tesz; c) ezentúl pedig exportálni az állati termékekből még rendelkezésre maradó végső felesleget, de csak saját ilynemű szükségletünk kielégítése után./ *ségeké. Bajos is elképzelni, hogy Toldi MikA táplálék megszokott és megszolgált minimuma nem csupán a testi épség, hanem a lelki egyensúly és a népi karakter fenntartására is szükséges. Az olasz, akinek élelmiszerei közt csak minden tizedik kilogram állati eredetű, szükségképpen másfaragású ember, mint a kétharmad részben állati termékeket fogyasztó angol. A magyar jellem lényegét zömök állandóság, ki nem forgatható, fejedelmi nyugalom teszi. Ennek a jellemnek a felépítésében s fenmaradásában nem kis része van a táplálkozás módjának is. A magyar ember étkezése — még a jobbágyé is — mindig erősebb és ízesebb volt, mint a többi nemzetilós puliszkán nevelődett volna. Élelmünk sajátossága a mohácsi vészig, mintha elmosódnék. A tésztanemü körül itt is túlzott súllyal asztalra, mint keleten s állati termékek közül, akár a németeknél, a tej, sajt, túró adja a jobbsza zsiradékot. Az erdőt, árteret járó, a tökön, zabon tartott régi magyar disznó nyurgább és húsosabb állat volt: a zsírrétegeknek azt a vastag lerakodását, amelyet száz éve süvegei már a passzaui és drezdai hentes, a régi magyar sertéstartás nem ismerte. Csak, amikor a törökkel megjött a kukorica, csak amikor szél tibeti kapálni kezdték, a disznózsír s a mangalica szalonnája attól kezdve válik nemzeti eledellé, amelyet épp oly nehezen nélkülöz a magyar ember, mint a búzavagy rozskenyeret. Ez a koncentrált fűtőanyag, ez a vizes, remek tápszer tette lehetővé, hogy a magyar jellem páratlan szilárdsága annyi nyugtalanság között is érintetlen maradt. Hogy bivalynyakkal állt divatot, csapást. Hogy Európa vastengelye itt ment keresztül, a míg ketté nem törött. Termelt ki ez a konyha hibát is eleget: kényelemre és közönyre hangolt, de zavaró időkben inkább az erények érvényesülnek, amelyeket az ezeréves szívben megsűrített. Ezzel szemközt a német erőt a nélkülözés nevelte naggyá. A tűrni, koplalni tudó, száraz fegyelem teszi oly félelmetessé a német erőt. De ez teszi fanyarrá is, feszültté, nyugtalanná. Hiába: Nagy-Németország földje már nem bírja a kukoricát megérlelni s Kecskemét határában nagyobb darab földön vetik, mint a német birodalomban. A csontos és izmos, de savanyú poroszok össze-vissza vagy ezer holdon kínlódnak vele s bizony kár is volt e néhány véka kukoricáért 1860-ban a mágocsi remek kocákat — 20 pengő forintot kapott darabjukért Károlyi Lajos gróf — a porosz északra felcipelni. El is tűntek azok ott nyom nélkül, mint ahogy eltűnne a narancsfa a kisújszállási közlegelőről. Alap nélkül, túl az 50-ik szélességi fokon, vagy 750 méter magasságon felül, nem és nem akar a Zea Mars megteremni, még ha maga Ludendorff tapossa is a földbe szigorú csizmájával. A kukoricatörést szent ünnepül ülte meg e növény perui őshazája. Az Inkák a Napot imádták a kukoricában. Mi pedig, 1924. magyar gazdái, hajtsuk meg gondba borult fejünket a jó Isten előtt, hogy ime nekünk is van Napunk és van kukoricánk! — A miskolci iparos-kongresszus. A miskolci iparos-nagygyűlés második napján Iluska Vilmos ipartestületi elnök nyitotta meg az ülést, amelyen Dobsa László a hatósági üzemek versenyének megszüntetése és a kontárkodás megakadályozása érdekében terjesztett elő határozati javaslatot. A nagygyűlés a javaslatot elfogadta s hozzájárult ahhoz is, hogy az iparosok adósérelmeinek orvoslása érdekében a kormány támogatását kérjék. A napirend során a gyűlés a baleset és betegsegítés kérdését, továbbá a tanonctartás ügyét tárgyalta. Javaslatot fogadott el a kongresszus arra vonatkozón is, hogy a nagyvállalatok és a bankok a tanonciskolák fentartsi költségeikre külön megadóztassanak. Budapesti hírlap 1924 augusztus 17. (169. sz.) * — A túl nagy szorzószám következései. Ismételten írtunk arról, hogy az aranykorona átszámítására megállapított 17.000- szeres szorzószám túl nagy s nem felel meg pénzünk értékelésének. Rámutattunk arra is, hogy bár az aranyköltségvetési és a tisztviselők fizetése ennek a szorzószámnak a figyelembevételével lett megállapítva s igy ezek a szempontok a jelenlegi szorzószám fentartása mellet szólnak, mégis a szorzókulcsnak ez az eltávolodása a valóságos helyzettel, sok visszásságnak lesz az előidézője a gazdasági életben. Feltevésünk helyes volt, mert már itt vannak a példák. Köztudomású, hogy úgy az adók, mint általában az összes közterhek és a vámok aranyalapon fizetendők. Miután az aranykorona, helyesebben az aranyérme (a húsz- és tízkoronás arany) eddig olcsóbban volt megszerezhető, mint amennyinek tíz, illetően húsz aranykorona a szorzószám alkalmazásával papírkoronában megfelel, erős kereslet indult meg az aranyérmék után, hogy azok vám és adófizetéseknél felhasználhatók legyenek. Az aranytermék iránti — Az 1¥13 drásgafita az árakat ? importárukat terhelő illetékek, adók és egyéb költségek. — A szomszédos államokban utazó közönségnek is feltűnik, hogy azok a cikkek, amelyeket úgy mi, mint az utódállamok külföldről importálunk, nálunk még a valutakülönbözetek beszámítása mellett is, sokkal többe kerülnek, mint másutt. Ennek az a magyarázata, hogy a vámhatárt átlépő külföldi áru nálunk a vámon felül még igen sok más költséget is visel. Ezek a többletköltségek természetesen kifejezésre jutnak a piaci árakban. Az importáru a behozatali vámon felül még a következő költségekkel van sújtva: a benyújtott behozatali engedelmek kezelési illetékével, a behozatali engedelem kikézbesítési díjával, a Horthy-akció, a gyermekjótékonysági és menekültjegvési illetékekkel, a külkereskedelmi statisztikai illetékkel, forgalmi adóval, mérlegpénzzel, raktárdíjjal, városi vámmal, vasúti elvámolási költségekkel s esetleg külön elvámolási díjakkal. Ezeknek a költségeknek jelentőségét az alábbi adatok szemléltetik. A behozatali korlátozások által a legtöbb importárua külön engedelmet kell szerezni. A benyújtott ingedelmekre kezelési illeték címén az áru értékének alapján minden millió korona után ötszáz korona fizetendő. A megadott behozatali engedelem kézbesítési díja fejében az áru értéke alapján külön illeték rovandó le, amely 2 százalék, ha az áru értéke nem több 5 millió koronánál ér 1.250.000 koronára rúg, ha az áru értéke eléri a 250 milliárdot. A Horthy-akció javára a behozott áru értéke után 1 százalékot fizet az importőr, de fizet ezenkívül körülbelül ennyit a gyermekjótékonysági és menekült segítési célokra is. A külkereskedelmi statisztikai illeték címén az áru súlya után szednek illetéket. Ez az ileték 100 és 1500 korona között mozog, ha az áru súlya nem több 20.000 kg.nál. E súlyon felül, minden megkezdett 20.000 kg. után további 1500 korona fizetendő. Mérlegpénz címén az áru súlya után 100 kg. ként 10 aranyfillér rovandó le, míg a kövezetvám címén az áru értéknek körülbelül 1 százaléka esedékes. Ezenfelülaz importált áru értéke után lerovandó 3 százalékos forgalmi adó és annak ellenére, hogy az áru akkor is forgalmi adó köteles, amikor eladás útjánvalóban forgalomba kerül. A raktárba kerülő importáru 3 napi zárolás után naponként és 100 kg.-ként 3 aranyfillér raktárdíjat fizet, ha pedig az importőr soronkívül gyorsan akarja elvámoltatni az áruját, akkor vagononként körülbelül 200.000 korona külön költséget fizet. Mindezeken felül a vasút sem mulasztja el, hogy az elvámolási bejelentés költségei címén bizonyos összeget fel ne számítson az importőrnek. Ha ezeket a vámon felüli költségeket figyelembe vesszük, akkor érthetővé válik mindjárt, hogy miért drágább ugyanaz az importáru nálunk, mint a szomszédos államok piacain. Értesülésünk szerint, a gazdasági körök azzal a tervvel foglalkoznak, hogy ezeknek a többlet költségeknek mérséklése iránt, mely előrenőv fogyasztási érdek, javaslatot teszneka kormánynak. üssrS lieisiSg ss hiwMteSi Siapäfän« EW©gi&8sa*2l«tés« ? A MÁV vezetősége a gazdasági körök sürgetésére elhatározta, hogy bizonyos áruk exportjának elősegítése érdekében kedvezéses kiviteli tarifákat léptet életbe. A tarifaservezetet a MÁV az érdekeltséggel letárgyalta és annak végleges szövegét jóváhagyás céljából felterjesztette a kereskedelemügyi miniszterhez. Ennek ellenére ezek a kedvezés-és kiviteli tarifák a mai napig sem lettek meghirdetve, ami úgy a mezőgazdaság, mint az ipar és kereskedelem körében nagy megütközést kelt. Értesülésünk szerint a kiviteli tarifák kihirdetésének késedelmét az okozza, hogy a földművelésügyi minisztérium kifogást emelt a mezőgazdasági kiviteli tarifák tervezett alakja ellen. A földművelésügyi minisztérium szerint ugyanis a kiviteli tarifák tervezett alakjukban a balkáni államok nyerstermékeinek Magyarországon keresztül való tranzitálását s így e cikkeknek a hasonló magyar cikkekkel szemben való fokozott versenyképességét mozdítanák elő. A földművelésügyi minisztériumnak e felfogásával szemben az érdekelt szakkörök rámutatnak arra, hogy a magyar tarifáknak semmi befolyásuk sincs a balkáni terményes élőállatkivitel fokozására, mert a jugoszláviai és romániai termények és élőállatok Magyarország kikerülésével olcsóbban szállíthatók nyugat felé, mint Magyarországon keresztül a tervbevett kiviteli tarifák igénybevételéve. A kiviteli tarifák meghirdetésének késedelme már máig is nagy károkat okozott a termelőknek és az exportőröknek, mert nem képesek külföldi üzletfeleiknek a kalkulációs bázis hiányában árajánlatot tenni, s így a konkurrens külföld megelőzi őket és vevőiket elhódítja. Úgy értesülünk, hogy a fentiekre való tekintettel az érdekképviseletek küldöttségileg fogják kérni a kereskedelmi minisztériumtól a kiviteli tarifák azonnal való meghirdetését és életbeléptetését. kereslet felvette az arany árát és az aranyérméknek alaptalanul ázsiót teremtett. Igaz, hogy azok, akik az aranyérméket adófizetésnél való felhasználás céljából gyűjtik és vásárolják, rosszul járnak, mert az adóhivataloknál a fizetést nem fogadják el csak papírkoronában, aminek az a magyarázata, hogy így az adózónak lényegesen többet kell fizetnie, mintha effektív aranyiján teljesíthetné a fizetést. Az aranyak elfogadása tehát megakadályozná, hogy a szorzószám figyelembevételével előirányzott adójövedelem valóban befolyjon. A békéscsabai ipari és mezőgazdasági kiállítást Kovacsich Dezső főispán nyitotta meg s ő üdvözölte a földmivelésügyi és a kereskedelmi miniszterek kiküldötteit is. A kiállításon több mint 1400 helybeli és vidéki iparos, valamint mezőgazda állít ki. E8*f&!IiiSS!ig3l&3pS&C. Budapest. A londoni konferencia sikeres befejezéséről érkező hírek a külföldi tőzsdék hangulatát megjavították. Az általános szilárdulás hírére a budapesti magánforgalomban is megjavult az irányzat. Kezdetben véleményes vásárlások, majd később a konkzemin fedezései hatottak erősítően a piacra. Forgalom különösen a vezető nehéz papírokban és az arbitrázsértékekben volt. A pénzpacon ma is erős volt a kínálat és egynegyed százalékos alapon sem lehetett elhelyezni a kínálatot. Árak délelőtt: Pénzintézetek: Magyar Hitel 594—607, Osztrák Hitel 195—205, Hazai bank 165—67, Leszámoló 82—86, Keresk. bank 1295—1340, Hermes 44, Olasz 26, Magyar-Német 27, Cseh bank 26—27, Amerikai bank 35, Pesti hazai 3800—890, Egyesült fővárosi 138—45, Belvárosi 27—28, Általános Takarék 145—50, Első Magyar Általános Biztosító 9500—10250, Foncsére 215—20. Gőzmalmok: Budapesti gőzm. 135—42, Borsod-imskolci 133—135, Viktória 255—265, Trans-Danubia 88—97. Bányák és téglagyárak: Salgó 610—35, Kőszén 3200—300, Beocsini 1050, Borsod 128, Kohó 480, Magnezit 2125—50, Szentlőrinci 70 —72, Urikányi 1000—040. Vas- és gépgyárak: Ganz-Danubius 3050— 175, Ganz-Villamossági 1525, Fegyver 1440— 80, Hofherr 150—54, Láng 135, Kistarcsan 48— 50, Kühne 43, Csáki 17, Kaszab 63—4, Vagon 87, Vegyipari 24, Fia 122—30, Schlick 66—70. Nyomdák: Globus 110, Athenaeum 135, Pallas 105, Stefaneum 6. Közlekedési vállalatok: Közúti 55—58, Városi 60—65, Búr 150—55, Déli 66, Mftr. 288— 95, Nova 163—70, Levante 240—50, Államvasút 550—55, Tröszt 138—45. Faipari vállalatok: Hazai fa 140—145, Guttmann 1300, Csergő 35, Ofa 555—65, Nasici 2500, Szlavónia 85, Zabolai 100. Különféle vállalatok: Magyar cukor 2800— 2825, Délcukor 560, Georgia 580—88, Mezőhegyesi cukor 230, Czinner 78, Szalam 50 —60, Villányi 75, Püspöki 26, Részvénysör 300—305, Pannónia 18—20, Gschwindt 160, Légszesz 700 —750, Auer 545.50, Lámpa 148, Gyapjúmosó 48—50, Goldberger 155—65, Karton 75—80, Pamut 250—55, Spódium 156—58, Danica 120, Flóra 90—95, Klotild 72—78, Műtrágya 138— 42, Szikra 44, Pharmacia 16, Brassói 460, Dorogi 23, Gummi 325, Bárdi 22,Gestermela 230, Telefon