Budapesti Hírlap, 1924. augusztus (44. évfolyam, 156–180. szám)

1924-08-17 / 169. szám

10 fogva pattogatott kukoricát minden rendű és rangú falusi gyerek Magyarországon. Már Farkas Jenő dr. huszonöt év előtti ■kitűnő adatgyűjtése szerint a délsomogyi horvátság, a nyugati vendek, a Muraköz tengeri liszten élnek. Prósza, rántott ten­gerileves, kukoricakenyér a háború kitö­rése előtt főtápszere ennek az igénytelen népnek. S mintha Clémenceau a kukorica­kenyeret irigyelte volna tőlünk, szinte já­rásig menő pontossággal éppen azokat a területeket kapcsolta le az öreg országról, a­melyek kukoricán éltek. Elvitte a kuko­ricán vagy zabkenyéren nyomorgó beregi és máramarosi rutént, el a krassói oláht, el Erdély végeszakadatlan kásásfazekát. De reszelte gondosan a szatmári kukorica­járásokat, a bihari málézónát s a torontáli puliszka-impériumot is. A kukoricakenyér, — melyet háborús profunkul ugyan ismerünk — ebben az év­ben is meg fog jelenni közélelmezésünk asz­talánál. Hanem most oly nép fogadja, a mely nem szokott élni vele, a Pest vármegye s Jász-Nagykun-Szolnok, Csanád és Csongrád, Hajdú és Békés’ s a Dunántúl szinte végig a kukoricát tehén­nek, göbölynek, sertésnek és hidegvérű ló­nak adja. Vadnay Andor írja, hogy har­minc évvel ezelőtt a vármegyei hajdúk csen­des megvetéssel emlegették még azt is, hogy a főispán a rozskenyeret kedveli. Ugyanő mondja, hogy „a­hol nem tiszta búza­ke­nyeret árulnak a piacon, ott az alföldi mun­kás idegennek érzi magát“. Hanem azért ínség idején csak belekever­ték ezek a kevély vármegyék is vékony bú­zájuk közé a kukoricalisztet Az 1897-i ín­séges évről (melyhez a folyó esztendőt ha­sonlítottuk) írja Farkas Jenőnek a békési alispán, hogy a szegény lakosság a várme­gye 19 községében ebben az évben kivétel­képpen nagymennyiségű tengerit fogyaszt. S az Ínség előtt fejet hajt a keménynyaku Csanád is, mert onnan azt jelenti az alispán 1897-ben, hogy a szegényebbek kukorica­­liszttel keverik a búzalisztet s nagyobb mér­tékben esznek kukoricamálét is. Sőt a bács­kai alispán bemondása szerint abban az év­ben a vagyonosabb bunyevác parasztok is ráfanyalodtak a kukoricára. A perifériák­ról, hol nyilván rosszul kezelt, penészes tengerin élt a nép egy része, az 1890-ik év­ben szórványos, de komoly pellagra-esete­­ket is jelentenek. Biztosra vehetjük, hogy kivált túl a Du­nán, a­hol a kalászosok a leggyengébbek s a kukorica a legjobb, a szegény néposztály — mint a­hogy azt máris emlegeti — jófor­mán mindenütt kukoricaliszttel fog magán segíteni. Ha mint most már remélhető, a kukoricák szárazon beérnek, ez az ínséges kukoricafogyasztás magában véve vesze­delmet még nem jelentene . Csak a köz­igazgatási hatóságok tartják szemmel, hogy nyirkos, félig érett, penészes kukoricával a legszegényebb rép sem legyen kénytelen kenyerét és tésztáját pótolni. A kukoricake­nyér élelmező használhatósága a kukorica beérésén fordul meg. Kár, hogy a régi vi­lágban megőrlésre is exportált kemény ku­koricáig, kivált a valamikor kiterjedten ül­tetett tim­ejuantino termelési aránya, ha jól látjuk, rohamosan csökkent a takarmány­­értékre és nagyobb száraz anyagra dolgozó ■kukoricamüvelés előnyomulása óta. A ku­korica száraz tárolására a kisember padlá­sát használja, hol a cseréket koszorúba kötve, lógatja fel. Sajnos, a nagyobb sum­­májú kukoricatermelés, kivált, a­hol koráb­ban ily mértékben nem foglalkoztak vele, nem rendelkezik mindenütt elegendő gázi­val. A Bácskában él Kalocsa körül nagy termés idején a gazdák ügyes góré-rögtön­­zésekkel óvták meg a kukoricát a romlás­tól. Jó volna, ha a kormányzat sürgősen utána nézne ezeknek az értékes és praktikus hagyományoknak.* Emberi táplálékul közvetlen formában a kukoricát csak kivételképpen veszi igénybe Csonka-Magyarország népe. Nagy-­­ értékű állatállományunk, melyet Európa legintelligensebb pusztai népe kezel, módot nyújt nekünk arra, hogy a kukorica-feles­leget veszteség nélkül válthassuk át — ál­lati termékek exportja útján — kenyér­­gabonára. A kukoricának a tavalyinál alighanem legalább hárommillió méter má­zsával nagyobb fölöslege gazdaságosabban pótolhatja a kenyérlisztet, ha előbb a ku­koricafelesleget zsírrá, hússá, tejjé dolgoz­zuk fel s azután a nélkülözhető zsirt, húst és tejet cseréljük be kenyérlisztre. Éppen ahhoz kell a stabil értékmérő, hogy urai lehessünk ilynemű szándékainknak: mó­dunkban áll már a világforgalmat észszerű arányban kihasználni. Nem kell félni az áruforgalom egészséges anyagcseréjétől; ennek funkciói már túlnyomóan meggyó­gyultak: a londoni Economist indexe sze­rint a leghatalmasabb élelmiszer-itt, az amerikai, ma nem drágább, mint volt a bé­kében, holott 1920 februárjában még hat­szor olyan drága volt.* A kukorica helyét ez esztendő nemzeti jövedelmében akkor jelöljük ki legtalálób­ban, ha lehetően ott használjuk fel, a­hol értékesülése maximális, állati termékek formájában. S itt is elsősorban a legkeve­sebb veszteséggel járó értékesü­lésre, az itt­honira gondolunk. Ha a kukoricát a mon­dott kikészítés nélkül használjuk kenyér­­helyettesítésre, nem választottuk a leggaz­daságosabb módot. Ha viszont a feleteté­sével nyert zsírt, húst, tejet oly mértékben exportáljuk, hogy saját népünk élelmezése sínyli meg s utóbb a kivitt tápszert drá­gán kell pótolnunk, vagy pedig az produk­tiv erők elvesztésével egyenlítedik ki, akkor megint csak pazaroltunk, holott azt hittük, megjavítottuk fizető mérlegünket. Talán még nem jutottunk odáig, hogy kénytelenek legyünk eladni azt a kenyér-, zsír-, hús- és tejminimumot is, melyre né­pünknek előállaga föntartása céljából, sze­rény számolással szüksége van. A gyakor­latban pontosan nem követhető, de ideális módszer ez volna: a) a kukoricát feletetni s nem megenni; b) a kukoricával előállított állati termékekből exportálni annyit, a­mennyit kenyérhiányunk múlhatatlanul szükségessé tesz; c) ezentúl pedig expor­tálni az állati termékekből még rendelke­zésre maradó végső felesleget, de csak saját ilynemű szükségletünk kielégítése után./ *­ségeké. Bajos is elképzelni, hogy Toldi Mik­A táplálék megszokott és megszolgált mi­nimuma nem csupán a testi épség, hanem a lelki egyensúly és a népi karakter fenn­tartására is szükséges. Az olasz, a­kinek élelmiszerei közt csak minden tizedik kilo­gram állati eredetű, szükségképpen más­­faragású ember, mint a kétharmad rész­ben állati termékeket fogyasztó angol. A magyar jellem lényegét zömök állandó­ság, ki nem forgatható, fejedelmi nyugalom teszi. Ennek a jellemnek a felépítésében s fenmaradásában nem kis­ része van a táp­lálkozás módjának is. A magyar ember ét­kezése — még a jobbágyé is — mindig erő­sebb és ízesebb volt, mint a többi nemzeti­lós puliszkán nevelődett volna. Élelmünk sajátossága a mohácsi vészig, mintha elmosódnék. A tésztanemü körül itt is túlzott súllyal asztalra, mint keleten s ál­lati termékek közül, akár a németeknél, a tej, sajt, túró adja a jobbsza zsiradékot. Az erdőt, árteret járó, a tökön, zabon tartott régi magyar disznó nyurgább és húsosabb állat volt: a zsírrétegeknek azt a vastag le­rakodását, a­melyet száz éve süvegei már a passzaui és drezdai hentes, a régi magyar sertéstartás nem ismerte. Csak, a­mikor a törökkel megjött a kukorica, csak a­mikor szél tibeti kapálni kezdték, a disznózsír s a mangalica szalonnája attól kezdve válik nemzeti eledellé, a­melyet épp oly nehezen nélkülöz a magyar ember, mint a búza­­vagy rozskenyeret. Ez a koncentrált fűtő­anyag, ez a v­izes, remek tápszer tette lehe­tővé, hogy a magyar jellem páratlan szi­lárdsága annyi nyugtalanság között is érintetlen maradt. Hogy bivalynyakkal állt divatot, csapást. Hogy Európa vastengelye itt ment keresztül, a m­íg ketté nem törött. Termelt ki ez a konyha hibát is eleget: kényelemre és közönyre hangolt, de zavaró­ időkben inkább az erények érvényesülnek, a­melyeket az ezeréves szívben megsűrített. Ezzel szemközt a német erőt a nélkülö­zés nevelte naggyá. A tűrni, koplalni tudó, száraz fegyelem teszi oly félelmetessé a né­met erőt. De ez teszi fanyarrá is, feszültté, nyugtalanná. Hiába: Nagy-Ném­etország földje már nem bírja a kukoricát megérlelni s­ Kecskemét határában nagyobb darab föl­dön vetik, mint a német birodalomban. A csontos és izmos, de savanyú poroszok ös­­­sze-vissza vagy ezer holdon kínlódnak vele s bizony kár is volt e néhány véka kukori­cáért 1860-ban a mágocsi remek kocákat — 20 pengő forintot kapott darabjukért Károlyi Lajos gróf — a porosz északra felcipelni. El is tűntek azok ott nyom nél­kül, mint a­hogy eltűnne a narancsfa a kisújszállási közlegelőről. Alap nélkül, túl az 50-ik szélességi fokon, vagy 750 méter ma­gasságon felül, nem és nem akar a Zea Mars megteremni, még ha maga Ludendorff tapossa is a földbe szigorú csizmájával. A kukoricatörést szent ünnepül ülte meg e növény perui őshazája. Az Inkák a Napot imádták a kukoricában. Mi pedig, 1924. magyar gazdái, hajtsuk meg gondba borult fejünket a jó Isten előtt, hogy ime nekünk is van Napunk és van kukoricánk! — A miskolci iparos-kongresszus. A mis­kolci iparos-nagygyűlés második napján Iluska Vilmos ipartestületi elnök nyitotta meg az ülést, a­melyen Dobsa László a ha­tósági üzemek versenyének megszüntetése­­ és a kontárkodás megakadályozása érde­kében terjesztett elő határozati javaslatot. A nagygyűlés a javaslatot elfogadta s hoz­zájárult ahhoz is, hogy az iparosok adó­­sérelmeinek orvoslása érdekében a kor­mány támogatását kérjék. A napirend so­rán a gyűlés a baleset és betegsegítés kér­dését, továbbá a tanonctartás ügyét tár­gyalta. Javaslatot fogadott el a kongresszus arra vonatkozón is, hogy a nagyvállalatok és a bankok a tanonciskolák fentart­­si költségeikre­ külön megadóztassanak. Budapesti hírlap 1924 augusztus 17. (169. sz.) * — A túl nagy szorzószám következései. Ismételten írtunk arról, hogy az aranyko­rona átszámítására megállapított 17.000- szeres szorzószám túl nagy s nem felel meg pénzünk értékelésének. Rámutattunk arra is, hogy bár az aranyköltségvetési és a tiszt­viselők fizetése ennek a szorzószámnak a figyelembevételével lett megállapítva s igy ezek a szempontok a jelenlegi szorzószám fentartása mellet szólnak,­­ mégis a szor­zókulcsnak ez az eltávolodása a valóságos helyzettel, sok visszásságnak lesz az elő­idézője a gazdasági életben. Feltevésünk helyes volt, mert már itt vannak a példák. Köztudomású, hogy úgy az adók, mint ál­talában az összes közterhek és a vámok aranyalapon fizetendők. Miután az arany­korona, helyesebben az aranyérme (a húsz- és tízkoronás arany) eddig olcsóbban volt megszerezhető, mint a­mennyinek tíz, ille­tően húsz aranykorona a szorzószám alkal­mazásával papírkoronában megfelel, erős kereslet indult meg az aranyérmék után, hogy azok vám és adófizetéseknél felhasz­nálhatók legyenek. Az aranytermék iránti — Az 1¥13 drásgafita az árakat ? importárukat terhelő illetékek, adók és egyéb költségek. — A szomszédos államokban utazó közön­ségnek is feltűnik, hogy azok a cikkek, a­melyeket úgy mi, mint az utódállamok kül­földről importálunk, nálunk még a valuta­különbözetek beszámítása mellett is, sok­kal többe kerülnek, mint másutt. Ennek az a magyarázata, hogy a vámhatárt átlépő külföldi áru­ nálunk a vámon felül még igen sok más költséget is visel. Ezek a többletköltségek természetesen kifejezésre jutnak a piaci árakban. Az importáru a behozatali vámon felül még a következő költségekkel van sújtva: a benyújtott behozatali engedelmek kezelési illetékével, a behozatali engedelem kikézbe­­sítési díjával, a Horthy-akció, a gyermek­jótékonysági és menekültjegvési illetékek­kel, a külkereskedelmi statisztikai illeték­kel, forgalmi adóval, mérlegpénzzel, raktár­díjjal, városi vámmal, vasúti elvámolási költségekkel s esetleg külön elvámolási díjakkal. Ezeknek a költségeknek jelentőségét az alábbi adatok szemléltetik. A behozatali korlátozások által a legtöbb importárua kü­lön engedelmet kell sze­rezni. A benyújtott ingedelmekre kezelési illeték címén az áru értékének alapján min­den millió korona után ötszáz korona fize­tendő. A megadott behozatali engedelem kézbesítési díja fejében az áru értéke alap­ján külön illeték rovandó le, a­mely 2 szá­zalék, ha az áru értéke nem több 5 millió koronánál ér 1.250.000 koronára rúg, ha az áru értéke eléri a 250 milliárdot. A Horthy-akció javára a behozott áru értéke után 1 százalékot fizet az importőr, de fizet ezenkívül körülbelül ennyit a gyermekjóté­konysági és me­ne­k­ült segít­és­i célokra is. A külkereskedelmi statisztikai illeték cí­mén az áru súlya után szednek illetéket. Ez az ileték 100 és 1500 korona között mo­zog, ha az áru súlya nem több 20.000 kg.­­nál. E súlyon felül, minden megkezdett 20.000 kg. után további 1500 korona fize­tendő. Mérlegpénz címén az áru súlya után 100 kg. ként 10 aranyfillér rovandó le, míg a kövezetvám címén az áru­ értéknek körül­belül 1 százaléka esedékes. Ezenfelül­­az im­portált áru értéke után lerovandó 3 száza­lékos forgalmi adó és annak ellenére, hogy az áru akkor is forgalmi adó köteles, a­mi­kor eladás útján­­valóban forgalomba kerül. A raktárba kerülő importáru 3 napi zá­rolás után naponként és 100 kg.-ként 3 aranyfillér raktárdíjat fizet, ha pedig az importőr soronkívül gyorsan akarja elvá­moltatni az áruját, akkor vagononként kö­rülbelül 200.000 korona külön költséget fizet. Mindezeken felül a vasút sem mu­lasztja el, hogy az elvámolási bejelentés költségei címén bizonyos összeget fel ne számítson az importőrnek. Ha ezeket a vámon felüli költségeket figyelembe vesszük, akkor érthetővé válik mindjárt, hogy miért drágább ugyanaz az importáru nálunk, mint a szomszédos álla­mok piacain. Értesülésünk szerint, a gazda­sági körök azzal a tervvel foglalkoznak, hogy ezeknek a többlet költségeknek mér­séklése iránt, mely előrenőv fogyasztási érdek, javaslatot tesznek­­a kormánynak. üssrS lieisiSg ss hiwMteSi Siapäfän« EW©gi&8sa*2l«tés« ? A MÁV vezetősége a gazdasági körök sür­getésére elhatározta, hogy bizonyos áruk exportjának elősegítése érdekében kedvezé­­ses kiviteli tarifákat léptet életbe. A tarifa­se­rvezetet a MÁV az érdekeltséggel letár­gyalta és annak végleges szövegét jóváha­gyás céljából felterjesztette a kereskedelem­ügyi miniszterhez. Ennek ellenére ezek a kedvezés-és kiviteli tarifák a mai napig sem lettek meghirdetve, a­mi úgy a mezőgazda­ság, mint az ipar és kereskedelem körében nagy megütközést kelt. Értesülésünk szerint a kiviteli tarifák ki­hirdetésének késedelmét az okozza, hogy a földművelésügyi minisztérium kifogást emelt a mezőgazdasági kiviteli tari­fák ter­vezett alakja ellen. A földművelésügyi mi­nisztérium szerint ugyanis a kiviteli tarifák tervezett alakjukban a balkáni államok nyerstermékeinek Magyarországon keresztül való tranzitálását s így e cikkeknek a ha­sonló magyar cikkekkel szemben való foko­zott versenyképességét mozdítanák elő. A földművelésügyi minisztériumnak e felfo­gásával szemben az érdekelt szakkörök rá­mutatnak arra, hogy a magyar tarifáknak semmi befolyásuk sincs a balkáni termény­es élőállatkivitel fokozására, mert a jugo­szláviai és romániai termények és élőálla­tok Magyarország kikerülésével olcsóbban szállíthatók nyugat felé, mint Magyarorszá­gon keresztül a tervbevett kiviteli tarifák igén­ybev­é­teléve­­. A kiviteli tarifák meghirdetésének kése­delme már máig is nagy károkat okozott a termelőknek és az exportőröknek, mert nem képesek külföldi üzletfeleiknek a kalkulá­ciós bázis hiányában árajánlatot tenni, s így a konkurrens külföld megelőzi őket és vevőiket elhódítja. Úgy értesülünk, hogy a fentiekre való tekintettel az érdekképvisele­tek küldöttségileg fogják kérni a kereske­delmi minisztériumtól a kiviteli tarifák azonnal való meghirdetését és életbelépte­tését. kereslet felvette az arany árát és az arany­érméknek alaptalanul ázsiót teremtett. Igaz, hogy azok, a­kik az aranyérméket adófize­tésnél való felhasználás céljából gyűjtik és vásárolják, rosszul járnak, mert az adóhi­vataloknál a fizetést nem fogadják el csak papírkoronában, a­minek az a magyará­zata, hogy így az adózónak lényegesen többet kell fizetnie, mintha effektív arany­iján teljesíthetné a fizetést. Az aranyak el­fogadása tehát megakadályozná, hogy a szorzószám figyelembevételével előirányzott adójövedelem valóban befolyjon.­­ A békéscsabai ipari és mezőgazdasági kiállítást Kovacsich Dezső főispán nyitotta meg s ő üdvözölte a földmivelésügyi és a kereskedelmi miniszterek kiküldötteit is. A kiállításon több mint 1400 helybeli és vi­déki iparos, valamint mezőgazda állít ki. E8*f&!IiiSS!ig3l&3pS&C. Budapest. A londoni konferencia sikeres befejezéséről érkező hírek a külföldi tőzsdék hangulatát megjavították. Az általános szilárdulás hírére a budapesti magánforgalomban is megjavult az irányzat. Kezdetben vélemény­es vásárlások, majd később a konkzemin fedezései hatottak erősítően a piacra. Forgalom különösen a ve­zető nehéz papírokban és az arbitrázsértékek­­ben volt. A pénzp­acon ma is erős volt a kí­nálat és egynegyed százalékos alapon sem lehetett elhelyezni a kínálatot. Árak délelőtt: Pénzintézetek: Magyar Hitel 594—607, Osz­trák Hitel 195—205, Hazai bank 165—67, Le­­szám­­oló 82—86, Keresk. bank 1295—1340, Hermes 44, Olasz 26, Magyar-Német 27, Cseh­­ bank 26—27, Amerikai bank 3­5, Pesti hazai 3800—890, Egyesült fővárosi 138—45, Belvá­rosi 27—28, Általános Takarék 145—50, Első Magyar Általános Biztosító 9500—10250, Fon­­csére 215—20. Gőzmalmok: Budapesti gőzm. 135—42, Bor­­sod-im­skolci 133—135, Viktória 255—265, Trans-Danubia 88—97. Bányák és téglagyárak: Salgó 610—35, Kő­szén 3200—300, Beocsini 1050, Borsod 128, Kohó 480, Magnezit 2125—50, Szentlőrinci 70 —72, Urikányi 1000—040. Vas- és gépgyárak: Ganz-Danubius 3050— 175, Ganz-Villamossági 1525, Fegyver 1440— 80, Hofherr 150—54, Láng 135, Kistarcsan 48— 50, Kühne 43, Csáki 17, Kaszab 63—4, Vagon 87, Vegyipari 24, F­ia 122—30, Schlick 66—70. Nyomdák: Globus 110, Athenaeum 135, Pal­las 105, Stefaneum 6. Közlekedési vállalatok: Közúti 55—58, Vá­rosi 60—65, Búr 150—55, Déli 66, Mftr. 288— 95, Nova 163—70, Levante 240—50, Állam­­vasút 550—55, Tröszt 138—45. Faipari vállalatok: Hazai fa 140—145, Gutt­­mann 1300, Csergő 35, Ofa 555—65, Nasici 2500, Szlavónia 85, Zabolai 100. Különféle vállalatok: Magyar cukor 2800— 2825, Délcukor 560, Georgia 580—88, Mezőhe­­gyesi cukor 230, Czinner 78, Szalam 50 —60, Villányi 75, Püspöki 26, Részvénysör 300—305, Pannónia 18—20, Gschwindt 160, Légszesz 700 —750, Auer 545.50, Lámpa 148, Gyapjúmosó 48—50, Goldberger 155—65, Karton 75—80, Pa­mut 250—55, Spódium 156—58, Danica 120, Flóra 90—95, Klotild 72—78, Műtrágya 138— 42, Szikra 44, Pharmacia 16, Brassói 460, Do­rogi 23, Gummi 325, Bárdi 22,G­este­rmela 230, Telefon

Next