Budapesti Hírlap, 1924. október(44. évfolyam, 205–231. szám)

1924-10-02 / 206. szám

rf S_­ Írások» írta SsirbiJc Antal. A szerző legközelebb megjelenő Írások II. cimű könyvéből, a m­ely nála már meg­rendelhető 1 aranykorona árban. Címe: Dunaharaszti. I. Magán segít, aki máson segít. Hogyha adok a szükölködőnek, felme­legszik attól az én szivem ... — Nem segítettél nyomorúságomban, véginségemben: óh, mint sajnállak! Mily sivár a szív, amely szeretésre már nem képes! Csak eszel, barátom, iszol és bujál-­­­kodol, de lelked az nincsen, egy halott vagy tehát, egy rohad­másig csupán! Oh, akkor nap, amikor könyörtelenül ott láttalak, akkor nagyon megsajnáltalak én téged! — Nem, nem él az már, akiből kihalt a szeretet lángja! Esezállt abból a lélek. Se’ nem élő már, se’ nem halott, csak itt tén­­fereg körülöttünk. — Szánalom a koldusnak, szánalom a nyomoréknak, de százszor szánalom az ilyen iránt! II. Hamarább nyersz a szegénynél segélyt! A vagyon úgy gyűl, hogyha az ember a szivet nem használja (A gazdag erre ter­mett!) De — mért kívánod? — nem is adhatja vagyonát néked, nem adhat abból: ő, aki oly koldus szivbéli — gazdagságban! III. A gazdagtól irigylik vagyonát, és a sze­génynek nem az ő lel­kél­en gazdagabb voltát, szivbéli gazdagságát! — „Nem igazság“, — könnyen így szól­hatnál!­­ De biz’ igazság ez! A jó szegény nem ki­­vánja, hogy­ gazdagnak iss nézzék, mig a gazdag azt kívánja, hogy jónak is tartsák. Szóval, hogy két birtoka legyen! Ezért sze­retnék aztán az egyiket elvenni tőle! IV. Mikor a szegény a vagyonért nagyon kö­­vetelődzik, akkor már romlott! Elvesztette lelkierejét, egészségét; ő maga is támasz­tékra vágyik ! Elvennéd a gazdagtól a vagyont? („El­osztanád?“) Úgy látszik, már te is meg­romlott vagy­, — a vagyonnak nagy hiányát érzed!... De hol is az igazságérzésed? Kell­­ neki az! (Isten akit azzal felruházott!)­­• Gon­dold meg: egy sántát fosztaná­ me­g a man­kójától! ... V. Eljő az idő, mikor az emberek vagyo­nukat, (amelyekkel most dicsekszenek, hogy ,,ez is az enyém, az is az enyém“) le­tagadják majd (vagy eldugdossák), mond­ván: „ez se az enyém és az se az enyém!“ — Megtudván, hogy­ az az ő alantas voltuk kész bizonyítéka. Igen, lészen idő, amikor az emberek a vagyont mint piszkot dobják el maguktól és viselése ellen tiltakoznak... VI Vagy kinyitóban van valami már, vagy bimbóban van még. Vagy kinyílt a gazdagság-virága szá­modra már, vagy még csak bimbójában Vagy kinyílt a bölcseség-virága szá­modra már, vagy még bimbóban csak. Vagy kinyílt a boldogság-virága is, vagy csak még bimbóban van! Kinyilt, azaz: elmúlt. Nem ny­ílt, azaz: még ezután jő el. . . Óh, oly szépen van alkotva e világ! s beözönlését igen problematikusnak látja. A közgazdaság szempontjából reálisnak csak azt a tőkét találja, a­mely belföldön gyűl össze, tehát minél több ily belföldi tőke összehalmozása volna igen fontos. Csonkamagyarország mai helyzetében élet­képtelen. — Hajós Kálmán két indítványt nyújtott be. Az egyikben, tekintettel a tőke­hiányra, indítványozza, hogy a legalább öt évre lekötött, külföldi hitelező által nyúj­tott kölcsöntőke adó- és illetékmentességet élvezzen. Második indítványában az 1877. évi Vili. törvénycikk hatályon kívül he­lyezését kívánja. Hajós Kálmán indítvá­nyához a pénzügyminiszter hozzájárult. — Temesvári­ Imre a jövedelem- és vagyon­adóra vonatkozóan beterjesztett rendelet­tervezetekben igazságtalanságot lát. Szük­ségesnek tartja, hogy a 100 holdon felüli birtokoknál elviselhető adókulcsot állapít­son meg a pénzügyi kormányzat. Kifogá­solta, hogy a befizetési határidőt novem­ber 15-ére állapították meg; szükségesnek tartja, hogy ezt a határidőt hátrább tolják s a kormány engedje meg, hogy a most kivetendő jövedelemadót három részletben fizethessék be. Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter, válaszolva az elhangzott felszólalásokra, rámutatott arra, hogy pénzügyminiszter­sége idején figyelmeztette a közvéleményt, hogy erős megrázkódtatások lesznek, a­miért őt meg is támadták. Ezek a megráz­kódtatások azonban a valóságban kisebbek mint a­milyeneknek várta. A kormány a beruházások tekintetében minden lehetőt megtett. Négymillió aranykorona helyett hat és félmillió aranykoronát fordított be­ruházásokra, tatarozásra száz milliárdnyi kölcsönt, vidéki közmunkákra pedig tíz milliárdnyi kölcsönt bocsátott rendelke­zésre. A szociáldemokrata szakszervezet kimutatása szerint a munkanélküliség csökkent az utolsó időben, a tett intézke­dések tehát éreztették hatásukat. A for­­galmiadó-rendszeren a kormány változ­tatni fog. Az előkészületek e tekintetben folyamatban vannak. Vigyázni kell azon­ban, hogy a rendszer megváltoztatásával ne álljanak elő oly meglepetések, melyeket azután jóvátenni nem lehet. A külföldi tőke tekintetében a kodifikációs tevékeny­séggel máris foglalkozik a pénzügyminisz­térium, itt azonban a legnagyobb óvatos­sággal kell eljárni. Nem osztja Marschall Ferencnek azt a nézetét, hogy a jövede­lem- és vagyonadó megállapításánál az ér­tékelésre vonatkozóan merev utasításokat adjon a kormány, mert a merev szabályok még több panaszra vezetnek. A pénzügyminiszter ezután bemutatta azt a rendelettervezetet, a­mely szabá­lyozza, hogy azok a vállalatok, a­melyek­nek telepe és székhelye nem ugyanabban a községben van, a forgalmi adót hol és mikor tartoznak leróni, a­mi a községek háztartása szempontjából fontos. A bizottság a rendelet kibocsátásához hozzájárult s elhatározta, hogy legköze­lebbi ülését a jövő héten fogja tartani. Budapest? Hírlap 1924 október 2. (206. sz­á) a politika flipei. A kormány és a bírói függetlenség. . .A szolnoki ítélet utolsó hullámai. — A napilapokban az a hir jelent meg, hogy a kormány a bírói hatalom gyakorlásáról szóló 1869. évi IV. törvénycikk módosítása iránt törvényjavaslatot fog benyújtani. A Magyar Távirati Iroda legilletékesebb helyen azt a felvilágosítást kapta, hogy a kormány sem az 1869. évi IV. törvénycikk, sem a bírói függetlenségre vonatkozó vala­mely más törvény módosításának gondola­tával nem foglalkozik. Pesthís Pál igazságügyminiszter ma dél­ben tett nyilatkozatában is kifejezetten meg­cáfolta az erre vonatkozó híreket s hozzá­tette, hogy ilyen irányú kerdésre a maga részéről soha sem lenne hajlandó. Itt említjük meg, hogy az igazságügymi­niszter az ítélettel kapcsolatban tett kon­krét panaszok megvizsgálásával az erre ille­tékes budapesti kir. ítélőtábla elnökét bízta meg. Egyelőre csak a honvédelmi minisz­ter panasza érkezett meg az igazságügym­i­­niszterhez. Ma este egyes lapközlemények még fen­­tartják a politikai válságról szóló értesülé­seiket s említést tesznek arról, hogy a teg­napi miniszteri tanácskozásnak izgalmas le­folyása után Pestiiy Pál fog áldozatul esni az ügynek. Értesülésünk szerint a minisz­teri tanácskozáson semmiféle izgalmi s­­tár­gyalás nem volt. Az ellentétek, — mint Rakovszky Iván belügyminiszter ma dél­utáni nyilatkozatában is hangoztatja — tel­jesen elsimultak. Maga az igazságügymi­niszter pedig egyelőre nyugodtan haza­utazott Ózdra s folytatja a szüretet s csak jövő kedden tér vissza a fővárosba. Tóth János dr. a miniszterelnöknél. Tóth János dr., az Országos Földbirtok­­rendező Bíróság elnöke ma délben a minisz­terelnökségen tanácskozott Bethlen István gróffal, a kit a fontosabb földbirtokpoli­tikai ügyekben informált. Tanácskozás a munkanélkülségről. Ma délelőtt Vass József népjóléti minisz­ter elnöklésével értekezlet volt a munka­­nélkülség ügyében. A tanácskozáson az ér­dekelt minisztériumok képviselői vettek részt s a munkanélküliség enyhítésének mód­jait tárgyalták meg s a most megin­dítandó fővárosi és vidéki közmunkák ügyével foglalkoztak. Október 9-én lesz az *»­• párt érté­ke? Almássy Lászlóhoz­­gy égés párt ügy­vezető alelnöke ma délelőtt megjelent Bethlen István gróf miniszterelnöknél. Je­lentést tett neki a magyar képviselők olaszországi útjáról s aztán a pártügyek­­ről folytattak tanácskozást, melynek során a nemzetgyűlés munkaprogramja került legelsőnek szóba. Értesülésünk szerint a munkaprogramra nézve teljes megállapo­dás még nem történt. A nemzetgyűlés min­denesetre folytatja a fővárosi törvény tár­gyalását, mely után rövidesen a költség­­vetésnek kell sorra kerülni. A párt tagjai­nak egy része azonban mindenekelőtt a házszabályrevíziót akarja elntéztetni. Erre vonatkozóan — mint ismeretes — készen van a javaslat is s ezt az egységes párt legközelebbi értekezletén bemutatja Őrsy Imre. A pártértekezlet, melyen a miniszter­elnök a munkaprogramot ismertetni fogja, ismét két nappal eltolódott. A mai tár­gyaláson elhatározták, hogy nem októ­ber 7-én, hanem 9-én tud­ják meggtartani. Tárgysorozata azonban az eredeti marad. Az értekezlet után pártvacsora lesz, me­lyen a kormány tagjai is rész­tvesznek. Beszámolók: Petrovits György nemzetgyűlési képvi­selő múlt vasárnap tartotta Makón beszá­molóját, melyben az egyetértés és meg­értés szükségét hangoztatta. Beszéltek még Herczegh Béla és Urbanits Kálmán képvi­selők. A beszámolóról táviratilag üdvözöl­ték a miniszterelnököt. ft mnsnehfi­tfiagi hivatal negyéüi m­ü­ifes. — A hivatalt megszüntették. — A mene­kültek a népjóléti minisztérium hatás­körében.­­ A segítés adatai. — Petrichevich-Horváth Emil báró népjó­léti és munkaügyi államtitkár mód tette közzé a vezetése alatt álló Országos Mene­kültügyi Hivatal négyévi működéséről szóló jelentését. A rengeteg menekültnek ellátása és elhelyezése érdekében nagy és erős küzdelmet folytatott ez a hivatal és a jelentés c sok érdekes adattal szolgál a hiva­tal buzgó és serény munkásságáról. A hi­vatal többnyire a középosztályhoz tartozó háromszázötvenezer menekültet adminisz­trált, a­kik államhű­ségből lettek bujdo­sókká. A jelentés rámutat arra az eljárásra, me­lyet a megszálló államok a békeszerződés­­sel ellentétben követtek el azzal, hogy a magyarságot tömegesen utasították ki a megszállott területekről. A menekültek 1920 tavaszán egységesen a menekültügyi hivatal gondozásába kerültek. A hivatal fő­célja volt: önálló ekszisztenciák biztosítása, hogy ilyképp az állami segítés mennél rö­­videbb ideig terhelje az állami költségve­tést, de a társadalmat is. A menekültügyi hivatalnak a budapesti osztályokon kívül hat kirendeltsége volt a vidéken és­ pedig Székesfehérvárott, Szombathelyen, Kapos­várott, Debrecenben, Miskolcon és Szege­den. A hivatal a mindenféle segítés és egyéb gondozás mellett gazdasági átképző tanfo­lyamokat állított föl. 1922. év tavaszán a menekültügyi hivatal a népjóléti és munkaügyi minisztérium fő­hatósága alá került. Ezzel egyidőben egy­felől a takarékossági elv, s ezzel kapcsola­tosan keresztülvitt tisztviselő-létszám­aipasz­­tás, de másfelől a menekülés csökkentése, valamint a menekülteknek lassan kint való elhelyezkedése szükségessé tették a hivatal szervezetének lebontását, illetve összevo­nását. Ez évi június 30-ával a hivatal teljes megszűnését rendelte el a kormány, s a me­nekültek ügyeit a népjóléti minisztérium hatáskörébe utalta. A jelentés osztályok szerint részletesen foglal­ta össze ezután a hivatal működését Az általános főosztály 5658 esetben volt segítségére a menekülteknek. A hivatal fennállása alatt 38.038 menekült összesen 23.716.121 ,korona segítésben részesült. A la­k­oss­ág­­i és­ az első időben budapesti szál­lóktól árkedvezménnyel bérelt szobák ki­utalásából állott. Ez idővel megszűnt, s a szállókban lakott menekültek hatvan százalékát az Auguszta telepen épült egy­­szoba-kamrás állami kislakásokban helyez­ték el. Hálával emlékezik meg a jelentés azokról a gazdasági, társadalmi szervekről, valamint magánosokról és jótékonysági akciókról, a­melyek lehetővé tették a me­nekülteknek ruházati cikkekkel való ellá­tását. Ingyenes segítésként kiadott a hi­vatal 7.073.112 korona értékű ruházati cikket. Teljesen ingyenes ruházati segítés­ben részesült 4141 menekült, kedvezmé­nyes megtérítés ellenében 2043 egyén és család. Szeretetadománnyból kiadtak 4632 darab férfi, 2861 darab női és 4156 da­rab gyermekruházati cikket. A budapesti vendéglősök ingyenes és kedvezményes áru étkeztetésében 1589 menekült kapott ingye­nesen renaclit, ebédet, vacsorát és uzson­nát, míg árkedvezmény mellett 13.062 ebédet és 10.592 vacsorát adtak ki. Tü­zelőanyag akciója keretén belül körülbelül 20.000 métern­ázsa­­szenei és 7000 méter­mázsa fát juttatott menekültjeinek a hiva­tal. Nagy szociális tevékenységet fejtett ki anya- és gyermekvédelmi tekintetben is, valamint elhelyezés és munkaközvetítés szempont­jából: 10.578 munkakeresőből 10.009-et juttattak álláshoz. Orvosi és gyógykezelési segítést 32.134 esetben nyúj­tott, jogi segítést pedig 3000 esetben. A jelentés ezután a hivatal intézményeinek és pedig az élelmezési üzemnek, a diák­­védelmi osztálynak, a nyaraltatási akciók­nak, a menekült töm­e­gsz/.ilásoknak, az Auguszta-daraktelepnek és Bocskay-telep­­nek működéséről, valamint a vidéki me­nekültek elhelyezésének kérdéséről számol be. Ipari és gazdasági üzemeinek révén kedvezményes beszerzési forrásokat nyi­tott a menekülteknek, a gazdasági szak­­tanfolyamokkal pedig lehetővé tette a me­nekült és régi foglalkozási ágában el nem helyezhető tisztviselők, katonatisztek új­­nlván való elhelyezkedését E célra ti­zenhat kurzust rendezett. Földhöz való juttatásra 700 igényjogosult menekült je­lentkezett, kik közül eddig tizenkilenc csa­lád összesen 766 katasztrális hold földhöz jut­ott, a többinek földhöz juttatása érde­kében folyik az eljárás. A negyvennégy oldalra kiterjedő jelen­tés érdekes statisztikai táblázatokat, s a hivatal működéséről szóló fényképeket közöl. lámpásai. Az eső megszűnt, bóra van az Adrián, de a levegő enyhe. Az állomás előtt egy sereg bérkocsi­ cározza.­­ Taksa­­mérővel vannak ellátva. Mikor a hágcsóra lépek, megnézem, jól van-e beigazítva. A rendőr is odaugrik, megtekinti és int, hogy rendben van. A vonaton három trieszti úriemberrel ismerkedtem össze. Ők három szállót is ajánlottak, mert megesik, hogy egyik­másikban nincs szoba. De én egyikben sem tudtam szobát kapni. Végre a Metro­­pol előtt ajánlkozik valaki, hogy ő szerez szobát. Felültetem kocsimra, melynek tak­­samérete veszedelmesen ugrándozik előre. Egy hatodrangú szállóba visz — Parenzo város nevét viseli, itt van a szoba, a ne­gyedik emeleten. Csak 16 lírát kérnek érte, — È molto-caro, — mondom a jól táp­lált tulajdonosnőnek, — adjon olcsóbb szobát. — Niente — mondja ő nevetve. Miért sokallom az árát, mikor két ágy van benne. — Hát vitesse ki az egyiket — mondom én, de magamban örültem, hogy fedél alá jutottam. Verőfényes, gyönyörű reggelre virrad­tam. Ki ebből a rozzant albergóból! Kávé­­házba megyek. A kávét itt nem a konyhá­ban, hanem a vendég szeme láttára főzik egy alumíniumból készült pompás gépe­zeten. Ilyképp mindig friss a kávé, benne van minden nemes zamatja Napkeletnek, caffe espresso-nak hívják az így készült kávét, valóban ízletes. Sietnem kell, mert nyolckor indul Gra­­doba a vaporetto. Kihaj­tatok a kikötőbe. Itt azzal a hírrel fogadnak, hogy csak dél­után négykor megy a hajóm. így is jó, legalább jobban megtekinthetem Triesztet Annyit eddig is megállapítottam róla, hogy utcái tágasak, tiszták, forgalma élénk, villamosai kettesével járnak, autója sok van, a bérautók legtöbbje ezzel a fel­irattal: tariffa ridotta, vagyis, hogy a vitel­­díja mérsékelt. Épülő házat azonban alig Képek a nagyvilágr­ól Trieszt, szeptember. Ha régebben a volt monarkia területén nagyobb útra készültünk, az államvasutak nagy menetrend-könyve minden felvilágo­sítást megadott. Most bezzeg másként va­gyunk. Az ösztövér menetrend-füzet csak a magyar vasutakról ad tájékozást. Utunk Semmeringen, Grácon át vezet, a cél az Adrian Grado-fürdőhely. Az osztrák menetrend is csak Strass-Spielfeldig ad részletes felvilágosítást. Ott talán már a világnak is vége van s lelógathatjuk a lá­bunkat a semmibe, mint az egyszeri ma­gyar vitéz az óperenciás-tenger partján. És mennyi mindenre kell gondolnia az utasnak. Külföldi útlevélen kívül minden ország vízumát meg kell szerezni, a­me­lyet érinteni akarunk, kell annyiféle pénz, a­hány országon átrobog vonatunk. A Semmering csodaszép vidéke tárul elénk. Sok utas szállt fel a bécsi gyorsra, most van a híres gráci Messe. Az ég fel­hős, itt-ott csepereg. Strass-Spielfelden az osztrák vasutasokat szerbek váltják fel. Új útlevél- és vámvizsgálat. Közben rohan tovább­­a vonat. Marburg — most Mari­­bor — szláv köntösben kelleti magát. A határtól kezdve minden felírás cirillbetűs. A mi reánk utasokra nézve éppoly rej­tély, mintha kínai írást látnánk. A helyne­vek mind megváltoztak. Laibak például Ljublana, magyar ember nyelve beletörik a kiejtésébe. Égbenyúló hegyek közt kanyarog Vona­tunk előbb a Mura, majd a Dráva, végül a Száva partján. Festői vidékek váltakoz­nak, közben egyre sűrűbben esik. Mire Adelsberg­be — most Postumra — érünk, öregeste van. Itt kezdődik Itália; a vonat személyzete ajra változik, ij útlevél- és l­íz­ógyász-vizsgálat stb. Végre mind val mis fényes aranylánc, felcsillannak a trieszti kikötő villamos

Next