Budapesti Hírlap, 1924. október(44. évfolyam, 205–231. szám)
1924-10-01 / 205. szám
1924 október 1. (205. sz.) Budapesti Hirlap zónát leszedték róla. És itt-ott helyet foglal benne a francia generalis. Mainz városának még szomorúbb a helyzete. A főpolgármestere épp velünk együtt tért haza másfél esztendei száműzetéséből. Szállóban kénytelen lakni, mert villáját lefoglalták a franciák. Az iskolák 38 százalékában a megszálló sereg lakik. Miután a franciák 1573 lakást elrekviráltak és még vagy 4000 lakásra tartottak számot, a város egész új utcát építtetett számukra. De még így is 3296 családnak nincs rendes lakása és a gyermekek 30 százalékának nincs rendes ágya! Van-e ennél szomorúbb statisztika a világon? .. . A megszállás minden keservét átérzi e kis város naponta és óránként, de a szeparatista kísérletek letörése után, amely egy táborba egyesítette az egész lakosságot, kezdve a nemzeti pártiakon és végezve a kommunistákon, bizalommal tekint a jövendőbe. ők mondják, hogy sokszor bizony csak egy vigasztalójuk maradt: a rajnai bor, az egyetlen jó barát, amely ebben a rettenetes időben a szívet és lelket erősíteni tudta. Természetesen végigkóstoltatták velünk e borok minden fajtáját és végül elvitték Kupferbergék pezsgőgyárába. Hogy hogyan lesz a borból pezsgő, nem kell elmondanom. A pezsgő jósága egyedül a borok kínáltságától függ. A Kupferbergék titka, hogy hogyan keverik a boraikat. Hogy sok boruk van, azt láttuk, hisz van hordójuk, amely csekély 100.000 litert tud elnyelni. Kisebb tíz-húsz ezer literes hordóikból van néhány tucat, össze-vissza ötvenhat pincében rejtegetik kincseiket. Az ötvenhat pince csak hat emeletnyi mélységben terjeszkedik ki, egy óriási ház a föld alatt, amely még egyre nő és gyarapodik, mert a sok millió palacknak egyre több hely kell. A tulajdonos büszkén meséli, hogy egykor Bismarck is házukba járt és nagyon dicsérte termésüket. Hogyne, hisz 1870-ben a Kupferbern-házban kapta az első diadalmis jelentéseket. Egyébként naponta pontosan 15200 palack pezsgőt termelnek és ha a jó sors is úgy akarja, lassan elérik a húszezret — száz munkással. Miután végighaladtunk a rettenetes hoszszú palack-raktárakon, amelyekben egy rövid esztendeig érnek a gyár büszkeségei, szerényen megkérdeztük, várjon mennyit adnak el hónaponként a Kupferbern Goldból, meg Rieslingből. — A mi produkciónk volt a felelet. — teljesen a kereslethez alkalmazkodik. Mentül többet adunk el, antál többet gyártunk. Miután manapság 15200 palack készül el naponta le lehet szögezni a tényt, hogy az emberiség pezsgőfogyasztása a nagy pénztelenség ellenére is nem csökkent. A Rajna vidékének bora és pezsgője tagadhatatlanul versenyképes maradt... . P ítélet ügye a tisiisácsSic&zásSieleit. — Csak perPendszes’U SittogásoSinskas? hclije a tsípős Ítélet ellen. — Rabovszky és Csáky miniszterei* írásos panasza az Efgasszagság^mi mniniszter Sioez. — Pál felé igyeseiB jogon alapwSö vizsgálta foieant. — Nincsen szó kormányvátlásról. A szolnoki ítélet körül fölkavart politikai hullámok a mai nap folyamán tovább tornyosultak, hogy aztán a végén tökéletesen elsimuljanak. Rakovszky Iván belügyminiszter tegnap este kiadott nyilatkozata, mint előre is gondolható volt, a legszélesebb mederben megmozdította a legkülönfélébb politikai áramlatokat. A belügyminiszter ma délelőtt újabb nyilatkozatban válaszolt azokra a megállapításokra, melyek előbbi nyilatkozata nyomán elhangzottak s amelyeknek többé-kevésbé éles, támadó jellege is volt. Az újabb nyilatkozat tiltakozott az ellen a beállításellen, mintha a belügyminiszter a bíróság ítéletét kívánta volna bírálat alá venni. Bírálata — úgymond — a bírói eljárás egyes fázisaira és a megokolásban mutatkozó jelenségekre vonatkozott. Neki, mint miniszternek, ki a közügyek egyik ágazanem tudott tőle elmaradni és nem tudta a fejét elfordítani, csak nézni, nézni tudta folyton. Valami önkínzási vágy, mint az aszkétáké, ha testüket sanyargatták, odahajtotta őt közelükbe, mintha csak el akart volna pusztulni a nézésükbe. Látta, amint a nagyterem előtt Ulászló kézen fogta a királynét és elsőnek lépett vele a roskadásig megrakott asztalhoz, melyen délszaki virág koszorúzta tálakban, Marcone ötvözte vedrekben nápolyi aranyalmák, kisázsiai ananászok, burgundi szőlők diszlettek. Az asztalfőre ültek, mintha ők ketten volnának a vendéglátók, mint ahogy ők ketten voltak itt az első emberpár, a kimagaslók, az el nem érhetők, — az egyedüliek. S az apród odaállt mögéjük, mint egy álomjáró. — Menj odébb, ha nem értesz hozzá, — szólt a hopmester, amint nem vette észre a feléje nyújtott arany mosdótálat. Menj a királyné ajtaja elé, ott a helyed. Ne aludj, —– tette hozzá bosszúsan, sértőn. A fiú ment tántorogva, mint a részeg. A hosszú folyosókon kétszer is eltévedt. Végre elérte az ajtót. Az édenkert ajtaját, honnan ki lesz csukva! Mintha valamit széttéptek volna keblében, irtózatos fájdalom ütötte meg s hangosan felzokogott. De csak egy percre. Azután megigazitotta szőke fürtein a bársony süveget, feszesen állt az ajtó elé és várt. Várta a királynét. A nercek órákká váltak, az órák napokká, meg nem mérhetőkké, el nem érhetőkké. Távolról zene és zajfoszlányok csapódtak a folyosó mély csendjébe, mint egy képzeletbeli hallomás és még messzebb vitték az elmúlt percet, ez látott valót. Lassanként a hely varázsa feltámasztotta benne az elsiratott tegnapot — és még jobban várt. S ebben a feszültségben már nem érezte az idő múlását. A nagy mozdulatlanság merevségében külső környezete kiesett öntudatából s csak belső kínja élt tovább benne külön életet. Hallotta, hogy a zaj közelebb jön. Léptek, fegyverek csörrenése, hangos beszéd közeledett a folyosón. A fordulónál a Sárkány Rend terme elé fáklyások soratáért viseli a felelősséget, megvan a joga arra, hogy a vezetése alatt álló ügykört érintő kérdésekben a bíróság eljárását és nem az ítéletét, szóvá tegye. Megállapította nyilatkozatában, hogy amennyiben a rendőrségi hatóságok nyomozó munkájában hiányok, vagy bajok mutakoznak, ezek orvoslására a bíróságnak megvan a módja, de nem tartja helyesnek, ha minden ellenőrzés mzellőzésével fölényes és sértő kritikával illetik a hatóságok nyomozását. Ilyen előzmények után valósággal feszült érdeklődés előzte meg azt a rendkívüli miniszteri tanácskozást, melyet ma délutánra hívott össze Bethlen István gróf miniszterelnök, amelyen, mint előre hivatalosan bejelentették, a kormány a csongrádi bombánati politikai fejleményével is foglalkozott. A sajtó minden mást felülmúló részleteikoztak. Apródok tárták fel az ajtókat. Jött az udvar, a király és királyné, majd az idegen hercegek és előkelőségek, hogy Zsigmond király a keresztes Sárkány Renddel tüntesse ki őket, melyet a Husz János követői ellen küzdők számára készíttetett. S jöttek a Sárkány Rend magyar lovagjai: Garai Miklós, Laczk István, Tamássi János és ez atyja hosszú menetben a Sárkányterembe. Kezdődött a ceremónia. S a fiú állt mereven tovább. Mint távoli, számára nem élőként vonult el szeme előtt minden. Az is, midőn egy idő múlva, — melyet gondolata nem mért meg, — ismét ugyanabban a sorrendben kivonultak a teremből és eltűntek a folyosó fordulójánál. Atyja, egyike az utolsók közül, még visszafordult és felére nézett, de nem ismerte meg s neki most oly idegen volt, mintha most látta volna először. És sötét és csend lett ismét a folyosón, csak a távolban erősbödött a mulatozás zaja. Egyszerre — mintha villám ütötte volna. Két magas alak tűnt fel a homályban. Kíséret nélkül, fáklyások nélkül, csak ketten, szorosan egymás fölé hajoltam Lassan lassan közeledtek feléje, már látta, kivehette Cilei Borbála szemét, mely mámoros önfejledtséggel tapadt a férfi arcára. S jöttek közelebb, közelebb. Feléje csapott a belőlük áradó szenvedély heve. Már ott voltak mellette, de nem látták meg. Csak egymást látták. A királyné keze reszketett, amint a kilincsre tette s az ajtón együtt léptek be termeibe — Ulászlóval. S az apród egy pillanatig még ott állt mereven. Azután rekedt, halk torokhang hagyta el inkát és imbolyogva, támolyogva, mint hajótörött gálya magányos árboca a viharvert, sötét habok fölött, rohant végig a folyosókon, űzve, hajtva tébolyító kétségbeesésétől, ösztönös öntudatlansággal le ei lépcsőkön, le a meredek váratom le a Dunához. A homokos part még visszatartotta egy percig, azután szerelme sodorta a folyam árjába s a folyam sodorta odébbodébb, az enyhülés, a vigasztalás felé. .séggel tárgyalta egész nap a várható fejleményeket. Nemcsak a belügyminiszter nyilatkozatát, hanem a belügyi és az igazságügyi tárca között az eset miatt fölmerült állítólagos ellentéteket és azok konzekvenciáit is tárgyalták, az esethez fűzött kommentárok komoly politikai válságot állapítottak meg. Mindezekre a mai miniszteri tanácskozás rövid és egyszerű választ adott. Határozata a csongrádi ügyben simán és békésen elintézte a fennforogni látszó ellentéteket. A ma esti miniszteri tanácskozás. A ma esti miniszteri tanácskozás a miniszterelnöki palotában hat órakor kezdődött és féltíz órakor ért véget. Bethlen István gróf elnöklésével részt vettek benne a kormány összes tagjai. A tanácskozás az egyes minisztériumok szakügyeivel foglalkozott, melyeket előzetesen a miniszterek már meg is tárgyaltak a miniszterelnökkel. A tanácskozás nagy részét az arany költségvetés tárgyalása töltötte be, melyet Korányi Frigyes báró pénzügyminiszter mutatott be. A költségvetést alapos és széleskörű vita után főbb vonásaiban elfogadta a miniszteri tanácskozás, csak egyes részletkérdésekre hagyták későbbre a döntést. A tanácskozás végén került a sor a csongrádi bombamerénylettel kapcsolatos politikai és igazságszolgáltatási ügyek megvitatására. Ebben az ügyben a tanácskozás egészen rövid ideig tartott. Foglalkoztak a szolnoki ítélet ügyében felmerült aggályokkal s a miniszteri tanácskozás megállapította, hogy a csongrádi bombaügyben hozott bírói ítélet ellen minden felszólalás és aggodalmaskodás kifejezetten csak a Perrendtartás legszigorúbb megtartásával bírálható el. A királyi ügyész a megfelelő törvényes után bejelentette a maga felebbezését az ítélet ellen s így az ügy további illetékes bírói ítélkezés alatt áll s végleges befejezését a független bíróság ítéletében való teljes bizalommal és megnyugvással kell bevárni. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter bejelentette, hogy a szolnoki tárgyaláson észlelt egyes jelenségek miatt írásban foglalt panaszt nyújtott be az igazsánygyminiszterhez. Értesülésünk szerint a honvédelmi miniszter körülbelül ugyanazokból az okokból tette meg panaszát, mint a belügyminiszter. Az alája tartozó csendőri nyomozóközegeknek a szolnoki tárgyalás során és a bírói ítélet megokolásában történt kezelését kifogásolja és teszi panasz tárgyivá. Rakovszky Iván belügyminiszter is bejelentette, hogy amennyiben a most megindított vizsgálatok befejezése után szükségesnek mutatkoznék, hasonló módon írásos panaszt tesz az általa kifogásolt jelenségek miatt az igazságügyminiszternél. (Ehhez egyébként minden polgárnak is joga van. Ezúttal csak annak a szokatlansága teszi különösen feltűnővé ennek a jognak a gyakorlását, hogy miniszterek élnek ezzel, a felelősségük alatt működő hatóságok és nyomozó közegek védelmében.) A két miniszter bejelentése után a miniszteri tanácskozás akként határozott, hogy Pesthy Pál igazságügy miniszter a panaszok alapján felügyeleti jogát gyakorolva, vizsgálat alá veszi a szolnoki tárgyalás egész menetét s a mennyiben erre szükség látszik fennforogni, megteszi a szükséges törvényszerű lépéseket. A miniszter által indítandó felügyeleti vizsgálat természetesen nem érinti magát a bírói ítéletet, melyet az elsőfokú bíróság hozott, amely a törvényes úton kerül másodfokú elbírálás alá. A miniszeri tanácskozás után illetékes helyen külön is megállapították, hogy a csongrádi bombaüggyel kapcsolatos politikai vonatkozások elintézést nyertek, a fennforogni látszott ellentétek kiegyenlítődtek és egységes megegyezés történt az ügy minden vonatkozásában, válságról tehát egyáltalában nincs szó. Itt említjük meg, hogy a Diószeghy miniszteri tanácsos által önmaga ellen kért fegyelmi eljárás vezetésével nem Nádassy Imre országos főkapitányt, hanem Schreiber Lajos helyettes államtitkárt bízták meg. 3 lengyelomag rárelsajtja a Hisenlsségi (Saját tudósítónktól.) A lengyel minisztertanács elfogadott már egy törvényjavaslatot a közigazgatás egységesítéséről s a belügyminiszter be is nyújtja a nemzetgyűlés őszi ülésszakán. Lengyelországban eddig területenkint az osztrák, orosz és német közigazgatás volt érvényben s éppen ideje a háromféle rendszerből az önálló lengyel közigazgatási törvényt megalkotni Annál is sürgősebb és szükségesebb a helyi autonómiák törvénybeiktatása, mert a mai nappal, — október elsejével — életbe lép a júliusban megszavazott nemzeti kisebbségi törvény. Ez pedig elsősorban a helyi önkormányzatok terén érvényesül. Lengyelország egyelőre az 1919 december 9-iki kisebbségi nemzetközi egyezményt rutén, fehérorosz és litván nemzetiségeivel szemben vezette be ebben a speciális törvényben. Az elszórtan lakó németek kisebbségi jogviszonyának rendezése külön törvényben fogja követni. A zsidó zsargonnyelvet nem ismeri el a lengyel törvényhozás külön nemzetiségi nyelvnek, valamint a zsidókat sem nemzetiségnek, így tehát ezekre nem terjeszti ki a párisi egyezmény hatályát. ♦ Lengyelország ruténjei zárt és összefüggő tömegekben laknak az öt keleti vajdaság területén. Ugyanilyen tömegei vannak a fehéroroszoknak a két északkeleti vajdaságban és az északinak egy járásában. A félszázezret alig kitevő litvánság a vilnai kormányzóság egy járásában alkot többséget. A három nemzeti kisebbség nyelvi jogai nem országosan, hanem csak ezeken a területeken érvényesülnek az új törvény szerint. A közigazgatás terén, a törvénykezésben s az alsó és középfokú iskolázásban teljesen egyenlőnek mondja ki a törvény a rutén, fehérorosz és litván nyelvet ezeken a területeken a lengyel államnyelvvel. A községi, járási és vajdasági vagy kormányzósági képviselőtestületek tárgyalásain szabadon használhatják a képviseleti tagok anyanyelvüket, ezen nyújthatnak be beadványokat és ezen kapják meg a választ. A jegyzőkönyv nyelvére nézve az illető képviselőtestület maga dönt, de a nemzetiséginyelv mellett párhuzamosan az államnyelvet is kell használni. A törvény csak a városokra nézve tesz kivételt, mert ezekben a városi tanács határozza meg, hogy milyen mértékben ad helyet a kérdéses kisebbség nyelvének használatára. A törvénykezés egész vonalán szintén érvényesül az anyanyelv. Perbeadványokat ezen lehet megszerkeszteni, a vallomásokat ezen veszik jegyzőknyvbe és a lengyel fordítástól való eltérés esetén az eredeti anyanyelven készült jegyzőkönyv az irányadó. Az ítélet is a kisebbségi nyelven folytatott perekben ezen a nyelven közli az első- és másodfokú bíróság. A közoktatásra vonatkozólag azt a megállapítást teszi a törvény, hogy teljes kiképzést akar nyújtani a kérdéses területen az államnyelven és az illető kisebbségi nyelven a növendékeknek. Nem zárja el egymástól a lengyel és a más anyanyelvű gyermekeket, hanem amint a nemzetiségeket meg akarja taníttatni az államnyelvre, éppen úgy a köztük élő lengyelajkú növendékeket is ki akarja képeztetni az illető kisebbségi nyelvre. Kétségtelen, hogy nagy gyakorlati jelentősége van ennek az intézkedésnek nemcsak a társadalmi béke szempontjából, hanem azért is, mert a kisebbségi nyelveken is kiképzett lengyel tisztviselői kar fog kikerülni az új nemzedékekből. A törvény részletesen intézkedik az egyes községek iskoláinak tanítási nyelvére vonatkozólag A melyik községben huszonötnél több kisebbségi növendék szülője hatóságilag láttamozott nyilatkozatban kívánja gyermeke anyanyelvű tanítását, az illető iskolában külön tanfolyam lesz a növendékek anyanyelvén. Ha negyvennél több ilyen jeelentkező van, a lengyel növendékek száma pedig nem éri el a húszat, vagy ha ezen felül is van, de nem kívánják a lengyel nyelvű tanítást, az iskola tanítási nyelve tisztán az illető kisebbség nyelve lesz. Húszinál több lengyel növendék szülőjének kifejjezett kívánságára .Az iskola vegyes nyelvű, mégpedig pontosan egyforma óraszámban érvényesül a tanításban az államnyelv és az illető kisebbség anyanyelve. Ugyanezek az elvek érényesülnek a középiskolai oktatásban is. Ha valamely járásiban legalább százötven növendék részére óhajtják a szülők az anyanyelvű oktatást, a járás legalkalmasabb községében kétnyelvű állami középiskolát állítanak fel s ezekben szintén mindkét nyelven egyformán folyik a tanítás. Minthogy a litvánok számaránya nem akkora, hogy önálló középiskolára és tanítóképzőre tarthatnának igényt, a törvény nekik annyiban biztosítja ezekben az iskolatípusokban az anyanyelvi oktatást, hogy legalább egy középiskolában és egy tanítóképzőben kötelező tárgyként vezetik be a litván nyelvet. A ruténeknek az osztrák uralom alatt már számos saját trifrésziskolájuk is volt, ezek most tovább