Budapesti Hírlap, 1924. október(44. évfolyam, 205–231. szám)
1924-10-07 / 210. szám
10 *Oly vehemens érdeklődés mutatkozik a Marica grófnő jegyei iránt, hogy a Király-Színház igazgatósága elhatározta, hogy az első kilenc előadás, (október 18—27.) már most árusítja. A világjáró Kálmán operettet olyan páratlan, sőt izgalmas érdeklődés előzi meg, hogy a Király-Színház igazgatósága az eddigi premier előjegyzéseket is csak e hét szerdájáig tartja fent. * (Táblás házak jelzik a Nagyhercegnő és a pincér sikerét) a Belvárosi Színházban, amelynek nézőtere estéről-estére hangos a kacagástól. A közönség elejétől végig neveti és végigmulatja a szezon legihletesebb vígjátékát. ’resig Misalkostya. — A vasárnapi labdarugó mérkőzések. — A nagy egyesület jelzőjét vezető csapataink azon az alapon érdemelték ki, hogy többet tudtak, mint a többiek s tehetségükkel arányosan a kisebbek fölé emelkedtek sportbeli érték és gazdasági erő tekintetében egyaránt. A nagy és kis egyesületi megkülönböztetés ma is még virágjában áll, de még néhány, a tegnapihoz hasonló nap és a sportbeli értékelés megszűnik s csupán az anyagi jólét dolgában marad érvényben a meghatározás. A három nagy egyesület csapata nevezetesen a vasárnapi mérkőzés során nagy kudarcot vallott. Az MTK nem tudta legyőzni a BEAC-ot, amely három héttel ezelőtt 9:0 arányban szenvedett vereséget a Törekvéstől, az UTE legyőzőjére talált a III. ker. TVE csapatában, az FTC pedig kénytelen volt meghajolni a bécsi Ilakoah előtt. Ha azonban az MTK, az UTE és az FTC vasárnapi balsikere csak a véletlenen, vagy indiszpozíción múlott volna, aligha lehetne szólani a ,,nagy" egyesületek alkonyáról, ellenben a megvívott mérkőzéseknek a képe, a három csapat bemutatott teljesítménye arról győzte meg a közönséget, hogy a nagy egyesületek nem állanak többé a régi nívón s lebocsátkoztak tudás dolgában a kis egyesületek színvonalára. Természetesen örvendetes volna ez a kigyengítődés, ha a kis egyesületek fejlődését s a futballsport emelkedését jelentené, de bizony az a szomorú megállapítás fedi a valóságot, hogy a kicsinyek sem lettek nagyobbak, ellenben a nagyok váltak kicsinyekké. Ilyen körülmények között jogosult a félelem a nyílt professzionalizmusnak a bevezetésétől, mert a futball nívójának fokozatos hanyatlása lassan kint el fogja riasztani a hűséges közönséget a labdarúgás pártolásától. Egyenesen siralmas volt az MTK játéka. Csatázósorában két fiatal erő foglalt helyet, akik azonban nemcsak pótolni nem tudták a hiányzó öreg játékosokat, mint Molnárt és Opatát, de egyszerűen kerékkötői voltak a támadásoknak. E mellett a Kertész II helyére állított s idegen egyesületből átpártolt Weszter is messze elmaradt a megkívánt képességektől. De igen silány volt a csapat hírességeinek, Orthnak, Braunnak, Nyúl II.-nek a játéka is, nem csoda tehát, hogy a saját lágymányosi kisméretű pályán otthonos és határtalan lelkesedéssel küzdő REAC meg tudta gátolni a bajnokcsapatot a győzelem kivívásában. Voltak jó helyzetei az MTK-nak, Jeny és Braun időközönkint erős lövéssel forszírozta az eredményt, de Fábián kapuvédő minden kísérletet szerencsésen elhárított Az MTK meddő támadásait többször megszakította a BEAC előretörése, de ha az egyetemiek csatárai között akadt volna egy-két biztos góllövő, még Mandl kitűnő játéka mellett is megtörténhetett volna, hogy vereség éri a bajnokcsapatot. Amíg az MTK megúszta a vasárnapot egy pontnak az elveszítésével, addig az UTE-et teljes vereség érte az újpesti stadionban. Bár a csapat annyira igyekezett, hogy még a testi erőnek és a különböző szabályellenes akcióknak az alkalmazásától sem idegenkedett, végül mégis kikapott 1:0 arányban. A játék finomságaival szintén nem kacérkodó III. ker. TVE 11-es büntetőrugásból szerezte meg a sorsdöntő gólt. Hasonló alkalma volt a góllövésre az UTE-nek is, ám Fogl II. a kapu fölé lőtte az UTE 11-esét. A mérkőzést vezető bírónak a szemére lobbantják, hogy nem tudta kellő erővel megfékezni a durván dolgozó játékosokat s igazságtalannak tartják, hogy csak Dresszlert állította ki, holott mások is túllépték a fair játék keretét. Az FTC jó védelemmel, de igen gyarló csatázósorral vonult föl a bécsi Hakoah ellen, amelynek csapatában öt magyar játékos képviseli a klasszist. Fábián, Eisenhoffer, Schwarcz, Guttmann és Nemes között azonban csak Fábiánnak és Nemesnek volt határozott sikere, a többi elfogadva játszott hűtlenül elhagyott közönsége előtt. A vezető gólt az FTC szerezte meg Sándor révén, de a félidő végén Eisenhoffer kiegyenlített, majd a második félidő elején ugyancsak Eisenhoffen- győztes gólhoz is juttatta a bécsi csapatot. A Hakoah—FTC meccse mellett még két elsőosztályú bajnoki mérkőzés izgalmaiban is volt része a Hungária-sporttelep 15.000 főnyi közönségének A BTC—„Vasas" mérkőzésében a BTC, óriás meglepetésre, már három góllal vezetett, amikor a Vasas-csapat lendületbe jött s az eredményt egalizálta. Közben sajnálatos baleset érte a Vasasok középcsatárát, Jellineket. Egy összefutás alkalmából sípcsonttörést szenvedett. A VÁC—Törekvés meccse is csak a második félidőben vett váratlan fordulatot, amennyiben a vezető Törekvésnek a kezéből az utolsó hét percben csavarta ki a győzelmet a VÁC. A vasárnapi mérkőzéseknek számszerű eredménye itt következik. Nemzetközi mérkőzés: Hakoah—FTC 2 : 1 (1 : 1). Első osztályú bajnokság: MTK—BEAC 0:0. III. ker. TVE—UTE 1:0 (1:0), BTC—Vasas 3:3 (2:0), VÁC—Törekvés 2:1 (0:1). Második osztályú bajnokság: 33FC—MAC 3:0 (2 :0), Húsiparos SC—BTC 1:0 (0:0), UTSE—UMTE 1:0 (0 0), Kőbányai TE—BAK 1:1 (0:0), Ékszerész SC—TTC 3:1 (2:0), Főv. TKör—Postás SE 7:2 (3:1). Barátságos mérkőzés: NSC—Kispesti AC 5:0 (3:0). A KAC hét tartalékot, az NSC hármat szerepeltetett. Testvériség Zugló VII. ker. AC 3:0 (2:0). BTK—Főv. TE kombinált— Glowworm monitor segéstsége 8:2 (3:2). A külföld eseményei: Bécsben az Amatőr 2:1 (1:1) arányban legyőzte a Viennát, a Simmering 5:4 (2:2) arányban a Rapidot. — Prágában 20.000 főnyi közönség előtt a Slavia 2:1 (1:0) arányban legyőzte a Spartát. — Hamburgban a prágai DFC 2:1 (0:1) arányban vereséget szenvedett Németország bajnokcsapatától, a Hamburger Sport Vereintől. * Budapest atlétikai bajnokságai. Vasárnap délután a margitszigeti sporttelepen folytatták a szombaton megkezdett bajnoki mítinget, de folytatódtak a meglepetések is. Kurunczy Lajos és Gáspár Jenő veresége volt a legváratlanabb s különösen Kurunczy kudarca a 400 méteres síkfutásban a hosszú kampány és a sok versenyzés kimerítő hatására vezethető vissza. Kiemelkedő eredményt a második nap sem hozott s az egyetlen országos rekordot Somfai Elemér érte el a 400 méteres gátfutásban. A részletes eredmény ez: 110 méteres gátfutás: 1. Püspöki Tibor (MAC) 16.6 mp. 2. Farkas Mátyás (MAC) 17.6 mp. 3. Ujfaluczky József (FTC) 18 mp. Muskát László (MTK) megbotlott az első gátban s föladta a küzdelmet. 100 méteres síkfutás: 1. Rózsahegyi Gusztáv (MAC) 11.2 mp. 2. Kurunczy Lajos (MTK) 11..3 mp. 3. Muskát László (MTK). 100 méteres síkfutás: 1. Barsi László (BBTE) 1 p. 59.1 mp. 2. Rózsa Ármin (MTK) 2 p. 05.1 mp. 3. Fonyó Márton (MTK) 2 p 02.4 mp. Magasugrás: 1. Serf Egyed (FTC) 184 cm. 2. Gáspár Jenő (MAC) 184 cm. 3. Szilágyi István 181 cm. Súlydobás: 1. Bedő Pál (REAC) 13 m. 49 cm. 2. Forbát Sándor (FTC) 13 m. 30 cm. 3. Toldi Sándor (FTC) 13 m. 08 cm. 400 méteres síkfutás. 1. Juhász György (MAC) 50.1 mp. 2. Barsi László (BBTE) 50.3 mp. 3. Kurunczy Lajos (KAOE). Távolugrás. 1. Püspöki Tibor (MAC) 6 m. 93 cm. 2. Somfai Elemér (MAC) 6 m. 80 cm. 3. Ghillány Antal (MAC) 6 m. 72 cm. 400 méteres síkfutás. 1. Somfai Elemér (MAC) 56.2 mp. (Országos rekord.) 2. Bereits László (MAC) 58.4 mp. Diszkoszdobás: 1. Toldi Sándor (FTC) 41 m. 90 cm. 2. Somfai Elemér (MAC) 40 m. 55 an. 3. Szűcs Árpád (MAC) 39 m. 55 cm. 5000 méteres síkfutás: 1. Kuttsár István (MAC) 16 p. 06 mp. 2. Gross István (MTK) 16 p. 22.5 mp. 3. Váradi Mihály dr. (MTK) 16 p. 30.4 mp. Nagy Sándor, Király Pál, Belloni és Steiner feladta a versenyt. * Magyarország kerékpáros hegymászó bajnoksága. A Budai Kerékpáros Egyesület rendezésében vasárnap délelőtt folyt le a kerékpáros hegymászó bajnokság mintegy százötven versenyzőnek a részvételével. A versenyzőket csoportokban indították az Istenhegyi-út és a Kékgolyó-utca keresztezésénél, a cél pedig a Svábhegyen volt kitűzve az iskolaépület előtt. A startnál és a célnál sok ezer főnyi tömeg állott sorfalat s biztatta a nagy erőfeszítéssel küzdő versenyzőket, akik között Mazák Kálmán (MTK) vívta ki a győzelmet Velvárt Nándor (MTK) előtt. Úgy a főversenyzők, mint a haladók, kezdők és szeniorok igen jó teljesítményt mutattak föl, de nem csak az időeredmény, hanem a résztvevők nagy száma és a jó rendezés egyaránt jelezték, hogy a hegyiversenyzés szép jövőre hivatott kerékpáros sportunkban, kicsit vállvergető módon kezelje, aki különben a világ legjobb embere volt, fölállt, hogy üdvözöljön bennünket és bemutatta a férfiakat. Az egyiket, egy robusztus külsejű, naivul elbizakodott arcú, vadonatúj ruhába öltöztetett ifjút még nem ismertem. — Szabó, — mutatta be őt a doktor. — A Thubay gróf uradalmi intézője, a kit meg fogunk házasítani. — Na tessék. — fordult oda Kata a háziasszonyhoz, itt véka alatt tartasz egy jó partit és valósággal eldugod előlünk. —Megint szerettem volna mérgemben hazamenekülni.) — Hé, Laci, az kemény dió, — szólt oda a kis kövér, erősen befűzött patikusné, akinek rokona volt az intéző, — hiába próbálkozunk meg vele, nem áll kötélnek! — Majd eléri a végzete! — nevetett a doktor. — Miért, ha tudsz egy megfelelő milliomos leányt, szívesen megkezdtem a tárgyalásokat, a felelt dagadó önérzettel az intéző és megigazította sokgyűrűs kezével a nyakkendőtűjét, melyen grófi korona ékeskedett gyémántokból kirakva, a gróf ajándéka. Kata vérpiros lett a méregtől, azt hiszem. Ha vércse lett volna, egyszerűen lecsap az elbizakodott intézőre. — Milliomos leányoknak kedves Szabó, nagyok ma az igényeik . . . A postamesternő két leánya rémülten hallgatta Kata merészségét. ők a grófkisasszonyokat utánozták mindenben, azzal akartak imponálni az intézőnek, aki, sajnos, nagyon kevés figyelmet szentelt nekik. Kata fölcsapta a zongora fedelét. — „Fáradt vagyok. Unatkozom, nem érdekel semmi . . .“ — énekelte. Jó, csengő hangja volt és cigányos temperamentummal zongorázott. Az urak fölvillanyozva A részletes eredmény a következő: Főversenyzők: 1. Mazák Kálmán (MTK) 10 p. 42.1 mp. 2. Velvárt Nándor (MTK) 10 p. 46 mp. 3. Csati József (Horgony KK) 10 p. 47 mp. 4. Szécsényi István (Világosság KK) 10 p. 48 mp. 5. Horváth Lajos (Főv. KE) 10 p. 49 mp. 6. Magyar Sándor (TTC) 11 p. 36 mp. 7. Horváth Dezső (MTK) 11 p. 38 mp. 8. Reichert Károly (Jóbarát KK) 12 p. 43 mp. 9. Schmiedt Sebestyén (Világosság KK) 12 p. 48 mp. 10. Bániczky József (Kitartás KK) 12 p. 50 mp. 11. Trachtuletz Rezső (Világosság KK). 12. Löwinger A. (MKSz.). 13. Ladányi Miklós (Világosság KK). 14. Havrenszky F. (TTC). 15. Kozdor, Gy. (KAC). 16. Farkas Ferenc (MTK). Haladók és kezdők: 1. Lichter József (UTE) 10 p. 45 mp. 2. Jerzsabek Károly (MTK) 11 p. 22 mp. 3. Sipek L. (Condor KE) 11 p. 24 mp. 4. Ploninger Károly (Condor KK) 11 p. 30 mp. 5. Schader R. (Condor KK) 11 p. 31 mp. 6. Szilágyi Imre (MTK) 11 p. 32 mp. 7. Kenczler Lajos (TTC) 11 p. 35 mp. 8. Bocza István 11 p. 41 mp. 9. Kovács Dezső (Diadal KK) 11 p. 41 mp. 10. Pelikán Imre (Vasas SC) 11 p. 45 mp. 11. Benjámin István (Jóbarát KK) 11 p. 46 mp. Szeniorok: 1. Tóth Gyula (Edison KE) 11 p. 25 mp. 2. Paula Ferenc (Világosság KK) 11 p. 29 mp. 3. Greger Károly (TTC) 11 p. 50 mp. 4. Érti J. (FTC) 11 p. 54 mp. 5. Dankó Ferenc (Világosság KK) 12 p. 16 mp. 6. Tandory István (Budai KE) 12 p. 44 mp. 7. Litter. 8. Taby (Világosság KK). A versenyzőket Ary Pál dr. államtitkár, a rendező egyesület elnöke üdvözölte s kiosztotta a győzteseknek a jól kiérdemelt emlékérmeket. Kata jól számított. Kovátséknál, így hívták a patikusokat, éppen vendégek voltak. — Tudod, — szólt rám az előszobában, — hogy botrányosan szép vagy. Nekem kellene a te szépséged! — Nem tehetek róla Kata, egész őszintén mondom, hogy szebbnek látlak magamnál . . . — Mert be tudom neked szuggerálni, hogy szebb vagyok. Be kell szuggerálni a környezetünknek a szépségünket, ez a hódítás titka. De hát kinek szuggeráljon itt valamit az ember, ebben a buta fészekben. A szalonba vezettek, ahol több hölgyvendég volt már együtt, akiknek az arcán a beléptünkkor vegyes érzelmek tükröződtek. A háziasszony a helyzet és az etikett magaslatára emelkedett. És később beszédközben nem mulasztotta el megjegyezni, hogy: — Úgy emlékszem, első vizitre még nem volt szerencsénk . . . — Ah, csakugyan, — szólt Kata impertinensen, — de tekintsetek el kérlek, a kedvemért a helyi sablontól. Nekem, akinek vérébe mentek át már a nyugati társaság illemszabályai, nehéz új szokásokat betanulni és amilyen szórakozott vagyok néha, úgyis elvéteném. Legyen ez hát a második vizit. Az elsőt majd holnap adom le. — Tehát a második vizit, anélkül, hogy én az elsőt visszaadtam volna — szólt csipkedő tréfásan a háziasszony. Én elpirultam, de Katára nem volt semmi hatással. Elengedte a füle mögött. Következtek a bemutatások. A nők kényszeredett nyájassággal üdvözöltek. Az urak a szomszéd szobában ültek és tarokkoztak a háziúrral. Kakukfalván ez bevett széké volt, hogy az urak külön legyenek. Afféle óvatossági rendszabály a nők részéről, akik ismerték a példabeszédet, hogy az alkalom szüli a tolvajt. — Mondd, — fordult Kata a háziasszony felé — szokás ez nálatok, hogy az urak külön legyenek? Mert én még ilyent nem láttam. És ezt a tüntetésszámba menő viszszavonulást egy kicsit különösnek, hogy ne mondjam, udvariatlannak találom. A háziasszony elpirult. Aztán nagyon nyugodtnak akart látszani. — Nézze kedvesem, ezek már mind kiérdemesült öreg családapák, akik elszoktak a nők mulattatásától. Kihúzott sorsjegyek ezek a maguk számára (Szerettem volna rögtön fölkelni és távozni, annyira kínos volt a helyzet.) Kata az ajkába harapott. Úgy látszik, észrevette, hogy a patikusné nem tegezi vissza. — Bocsáss meg, kedvesem, hogy sokkal fiatalabb létemre tegezlek — szólt (bár az ellenkezője volt igaz) — de nálunk odahaza, ahol mindenki egyenlőrangú dzsentricsaládból származik, ez olyan magától értetődő, hogy mindenkinek rájár a nyelve. És a vendégnek mindig respektálni szokták a jogait. — Ők kérlek, igazán csak véletlenül magáztalak vissza — hebegte a patikusné sarokba szorítva. — Remélem, nem teszed fel, hogy valami szándékosság volt bennem. — Oh, a világért sem. Hiszen ha nem tartanálak föltétlen úrasszonynak, le sem viziteltem volna nálad. A postamesternő a sarokban elismerő pillantásokat vetett Kata felé. A patikusné gazdag városi fűszeresnek volt a leánya és megvolt benne a nyárspolgársőg minden kenyérkereső nő iránt. Ezt most ügyesen letörte egy kicsit Kata. Úgy látszott, megnyerte a csatát. Kakukfalva emberére akadt. Azzal Kata Karmen-fordulatokkal az urak felé tartott. A háziúr, aki megszokta, hogy az embereket, mint pácienseket, egy csoportosultak a zongora köré. Különösen a magas, evikkeres patikus volt oda a lelkesedéstől. — Bravó! Bravó — tapsoltak a férfiak. Kata ragyogott. Elemében volt. De annál kevésbé ragyogott a patikusné. Akkor . . . akkor, amint egyszer oldalt fordultam, látom ám, hogy Szabó Laci szeme gúnyosan és merően tapad rám. A fejem búbjáig elpirultam és alig vártam, hogy megfujják a takaródét. Másnap ... másnap kipattant Kakukfalvának talán a követválasztás óta legnagyobb szenzációja. Engem lepett meg a legjobban, mert sejtelmem se volt róla: Szabó Laci levelet írt, melyben megkéri a kezemet. Azaz a maga kedvesen naiv „szerelmi levelező“-stílusában bejelentette, hogy elvesz feleségül. A levélírónak, úgy látszik, halvány sejtelme se volt, hogy kosarak is vannak a világon, ha nem is Kakukfalván. Hogy a dolog mit jelentett, talán a mai napig se tudok magamnak helyes képet alkotni. Tény az, hogy az érdeklődés középpontjába kerültem, mert másnap a verebek is csiripelték a nagy eseményt. Halász néni berontott hozzám és ékesszólóan vázolta a nagy szerencsét, mely engem ért. — Hiába, a jó bornak nem kötl cégér, ugye Fruzsinkéul. — Az emberek viselkedése egyszerre megváltozott irányomban. Már láttak Szabó sallangos fogatán röpülni Kata eleinte sötéten meredt maga elé. Majd fölugrott és a nyakamba borult. Estefelé beállított hozzánk Tamássy. Nem tudom, a félhomály tette-e, de nagyon sápadt volt. Jókedvűen köszönt de látszott, hogy a jókedve erőltetett. — Hallottam a nagy szenzációt — kezdte. — És ha lehet, gratulálni jöttem. (Folyt, köv.)." Budapesti Bírlak 1924 október 7. (210. sz.) LÓVERSENY. )( Az alagi futtatás. Napsugaras őszi időben nagy közönség érdeklődésétől kisérve folyt le vasárnap az októberi mitingnek első napja. Nívós, szép mérkőzések követték egymást, jobbára az általános várakozásnak megfelelő eredménnyel. A nap főversenyében, a Károlyi emlékversenyben hét pályázó sorakozott föl az indító előtt s a kétéves kancáknak klasszikus mérkőzésében Katrinen megőrizte veretlenségét. Hatodik győzelme volt ez Harkányi Sándor Woo Winder—Kamilla kancájának s most már nem kétséges, hogy magasan fölötte áll kor és nembeli társainak. Katrinca a távolságoszlop előtt igen könnyedén nyomult az élre s nagy sinusban, felsőbbségesen győzött a javulást produkált Novara, valamint az utolsó száz méteren kibontakozott Brisbane előtt. Katrinca a legközelebb a Kozma Ferenc emlékversenyben vesz részt s még tegnap oly élénk keresletnek volt a tárgya, hogy Oltondi mellé került első favoritnak másfélszeres kurzussal. A napot a Rolschud-szinekben és Janek Géza kezében Save győzelme nyitotta meg s az éppen olyan népszerű volt, mint a Scheibal által vezényelt Pántlikás győzelme Szepes és Elopement első helyezése is fedte a várakozást, nagy meglepetést keltett ellenben Tandinak végtelenül könnyű győzelme a nyeretlen kétévesek versenyében. Tandert az árverezésen élénk versengés folyt s végül is 51 millió koronán visszavásárolta a saját istállója. Ilyen módon tulajdonosának 21 millió koronájába került lovának a győzelme, mert Tandi 30 millió koronáért volt eladónak bejelentve. SODORJON m mmK