Budapesti Hírlap, 1924. október(44. évfolyam, 205–231. szám)

1924-10-07 / 210. szám

10 *­­Oly vehemens érdeklődés mutatkozik a Marica grófnő jegyei iránt,­ hogy a Ki­­rály-Színház igazgatósága elhatározta, hogy az első kilenc előadás, (október 18—27.) már most árusítja. A világjáró Kálmán ope­rettet olyan páratlan, sőt izgalmas érdeklő­­dés előzi meg, hogy a Király-Színház igaz­gatósága az eddigi premier előjegyzéseket is csak e hét szerdájáig tartja fent. * (Táblás házak jelzik a Nagyhercegnő és a pincér sikerét) a Belvárosi Színházban, a­melynek nézőtere estéről-estére hangos a kacagástól. A közönség elejétől­ végig ne­veti és végigmulatja a szezon legihletesebb vígjátékát. ’resig Mis­­alkostya. — A vasárnapi labdarugó mérkőzések. — A nagy egyesület jelzőjét vezető csapa­taink azon az alapon érdemelték ki, hogy többet tudtak, mint a többiek s tehetsé­gükkel arányosan a kisebbek fölé emel­kedtek sportbeli érték és gazdasági erő te­kintetében egyaránt. A nagy és kis egye­sületi megkülönböztetés ma is még virág­jában áll, de még néhány, a tegnapihoz hasonló nap és a sportbeli értékelés meg­szűnik s csupán az anyagi jólét dolgában marad érvényben a meghatározás. A három nagy egyesület csapata neveze­tesen a vasárnapi mérkőzés során nagy kudarcot vallott. Az MTK nem tudta le­győzni a BEAC-ot, a­mely három héttel ezelőtt 9:0 arányban szenvedett vereséget a Törekvéstől, az UTE legyőzőjére talált a III. ker. TVE csapatában, az FTC pedig kénytelen volt meghajolni a bécsi Ilakoah előtt. Ha azonban az MTK, az UTE és az FTC vasárnapi balsikere csak a véletlenen, vagy indiszpozíción múlott volna, aligha lehetne szólani a ,,nagy" egyesületek alkonyáról, ellenben a megvívott mérkőzéseknek a képe, a három csapat bemutatott teljesít­ménye arról győzte meg a közönséget, hogy a nagy egyesületek nem állanak többé a régi nívón s lebocsátkoztak tudás dolgá­ban a kis egyesületek színvonalára. Ter­mészetesen örvendetes volna ez a kigyen­gí­­tődés, ha a kis egyesületek fejlődését s a futballsport emelkedését jelentené, de bi­zony az a szomorú megállapítás fedi a valóságot, hogy a kicsinyek sem lettek na­gyobbak, ellenben a nagyok váltak kicsi­nyekké. Ilyen körülmények között jogosult a félelem a nyílt professzionalizmusnak a bevezetésétől, mert a futball nívójának fo­kozatos hanyatlása lassan kint el fogja riasztani a hűséges közönséget a labdarú­gás pártolásától. Egyenesen siralmas volt az MTK játéka. Csatázósorában két fiatal erő foglalt he­lyet, a­kik azonban nemcsak pótolni nem tudták a hiányzó öreg játékosokat, mint Molnárt és Opatát, de egyszerűen kerékkö­tői voltak a támadásoknak. E mellett a Ker­tész II­ helyére állított s idegen egyesület­ből átpártolt Weszter is messze elmaradt a megkívánt képességektől. De igen silány volt a csapat hírességeinek, Orthnak, Braunnak, Nyúl II.-nek a játéka is, nem csoda tehát, hogy a saját lágymányosi kis­méretű pályán otthonos és határtalan lel­kesedéssel küzdő REAC meg tudta gátolni a bajnokcsapatot a győzelem kivívásában. Voltak jó helyzetei az MTK-nak, Jeny és Braun időközönkint erős lövéssel forszí­rozta az eredményt, de Fábián kapuvédő minden kísérletet szerencsésen elhárított Az MTK meddő támadásait többször meg­szakította a BEAC előretörése, de ha az egyetemiek csatárai között akadt volna egy-két biztos góllövő, még Mandl kitűnő játéka mellett is megtörténhetett volna, hogy vereség éri a bajnokcsapatot. A­míg az MTK megúszta a vasárnapot egy pontnak az elveszítésével, addig az UTE-et teljes vereség érte az újpesti sta­dionban. Bár a csapat annyira igyekezett, hogy még a testi erőnek és a különböző szabályellenes akcióknak az alkalmazásá­tól sem idegenkedett, végül mégis kika­pott 1:0 arányban. A játék finomságaival szintén nem kacérkodó III. ker. TVE 11-es büntetőrugásból szerezte meg a sorsdöntő gólt. Hasonló alkalma volt a góllövésre az UTE-nek is, ám Fogl II. a kapu fölé lőtte az UTE 11-esét. A mérkőzést vezető bírónak a szemére lobbantják, hogy nem tudta kellő erővel megfékezni a durván dolgozó játékosokat s igazságtalannak tart­ják, hogy csak Dresszlert állította ki, hol­ott mások is túllépték a fair játék keretét. Az FTC jó védelemmel, de igen gyarló csatázósorral vonult föl a bécsi Hakoah ellen, a­melynek csapatában öt magyar játékos képviseli a klasszist. Fábián, Eisen­­hoffer, Schwarcz, Guttmann és Nemes kö­zött azonban csak Fábiánnak és Nemesnek volt határozott sikere, a többi elfogadva játszott hűtlenül elhagyott közönsége előtt. A vezető gólt az FTC szerezte meg Sándor révén, de a félidő végén Eisenhoffer­­ ki­egyenlített, majd a második félidő elején ugyancsak Eisenhoffen- győztes gólhoz is juttatta a bécsi csapatot. A Hakoah—FTC meccse mellett még két elsőosztályú bajnoki mérkőzés izgal­maiban is volt része a Hungária-sporttelep 15.000 főnyi közönségének A BTC­—„Va­sas" mérkőzésében a BTC, óriás meglepetésre, már három góllal vezetett, a­mikor a Va­sas-csapat lendületbe jött s az eredményt egalizálta. Közben sajnálatos baleset érte a Vasasok középcsatárát, Jellineket. Egy összefutás alkalmából sípcsonttörést szen­vedett. A VÁC—Törekvés meccse is csak a má­sodik félidőben vett váratlan fordulatot, a­mennyiben a vezető Törekvésnek a kezé­ből az utolsó hét percben csavarta ki a győzelmet a VÁC. A vasárnapi mérkőzéseknek számszerű eredménye itt következik. Nemzetközi mérkőzés: Hakoah—FTC 2 : 1 (1 : 1). Első osztályú bajnokság: MTK—BEAC 0:0. III. ker. TVE—UTE 1:0 (1:0), BTC—Vasas 3:3 (2:0), VÁC—Törekvés 2:1 (0:1). Második osztályú bajnokság: 33FC—MAC 3:0 (2 :0), Húsiparos SC—BTC 1:0 (0:0), UTSE—UMTE 1:0 (0 0), Kőbányai TE—BAK 1:1 (0:0), Ékszerész SC—TTC 3:1 (2:0), Főv. TKör—Postás SE 7:2 (3:1). Barátságos mérkőzés: NSC—Kispesti AC 5:0 (3:0). A KAC hét tartalékot, az NSC hár­mat szerepeltetett. Testvériség Zugló VII. ker. AC 3:0 (2:0). BTK—Főv. TE kombinált— Glowworm monitor segést­sége 8:2 (3:2). A külföld eseményei: Bécsben az Amatőr 2:1 (1:1) arányban legyőzte a Viennát, a Sim­mering 5:4 (2:2) arányban a Rapidot. — Prágában 20.000 főnyi közönség előtt a Slavia 2:1 (1:0) arányban legyőzte a Spartát. — Ham­burgban a prágai DFC 2:1 (0:1) arányban ve­reséget szenvedett Németország bajnokcsapa­tától, a Hamburger Sport Vereintől. * Budapest atlétikai bajnokságai. Va­sárnap délután a margitszigeti sporttelepen folytatták a szombaton megkezdett bajnoki mítinget, de folytatódtak a meglepetések is. Kurunczy Lajos és Gáspár Jenő veresége volt a legváratlanabb s különösen Kurunczy ku­darca a 400 méteres síkfutásban a hosszú kampány és a sok versenyzés kimerítő hatá­sára vezethető vissza. Kiemelkedő eredményt a második nap sem hozott s az egyetlen or­szágos rekordot Somfai Elemér érte el a 400 méteres gátfutásban. A részletes eredmény ez: 110 méteres gátfutás: 1. Püspöki Tibor (MAC) 16.6 mp. 2. Farkas Mátyás (MAC) 17.6 mp. 3. Ujfaluczky József (FTC) 18 mp. Muskát László (MTK) megbotlott az első gátban s föl­adta a küzdelmet. 100 méteres síkfutás: 1. Rózsahegyi Gusztáv (MAC) 11.2 mp. 2. Kurunczy Lajos (MTK) 11..3 mp. 3. Muskát László (MTK). 100 méteres síkfutás: 1. Barsi László (BBTE) 1 p. 59.1 mp. 2. Rózsa Ármin (MTK) 2 p. 05.1 mp. 3. Fonyó Márton (MTK) 2 p 02.4 mp. Magasugrás: 1. Serf Egyed (FTC) 184 cm. 2. Gáspár Jenő (MAC) 184 cm. 3. Szilágyi István 181 cm. Súlydobás: 1. Bedő Pál (REAC) 13 m. 49 cm. 2. Forbát Sándor (FTC) 13 m. 30 cm. 3. Toldi Sándor (FTC) 13 m. 08 cm. 400 méteres síkfutás. 1. Juhász György (MAC) 50.1 mp. 2. Barsi László (BBTE) 50.3 mp. 3. Kurunczy Lajos (KAOE). Távolugrás. 1. Püspöki Tibor (MAC) 6 m. 93 cm. 2. Somfai Elemér (MAC) 6 m. 80 cm. 3. Ghillány Antal (MAC) 6 m. 72 cm. 400 méteres síkfutás. 1. Somfai Elemér (MAC) 56.2 mp. (Országos rekord.) 2. Bereits László (MAC) 58.4 mp. Diszkoszdobás: 1. Toldi Sándor (FTC) 41 m. 90 cm. 2. Somfai Elemér (MAC) 40 m. 55 an. 3. Szűcs Árpád (MAC) 39 m­. 55 cm. 5000 méteres síkfutás: 1. Kuttsár István (MAC) 16 p. 06 mp. 2. Gross István (MTK) 16 p. 22.5 mp. 3. Váradi Mihály dr. (MTK) 16 p. 30.4 mp. Nagy Sándor, Király Pál, Bel­­loni és Steiner feladta a versenyt. * Ma­gyarország kerékpáros hegy­mászó bajnoksága. A Budai Kerékpáros Egyesület rendezésében vasárnap délelőtt folyt le a kerékpáros hegymászó bajnokság mintegy százötven versenyzőnek a részvételé­vel. A versenyzőket csoportokban indították az Istenhegyi-út és a Kékgolyó-utca kereszte­zésénél, a cél pedig a Svábhegyen volt ki­tűzve az iskolaépület előtt. A startnál és a célnál sok ezer főnyi tömeg állott sorfalat s biztatta a nagy erőfeszítéssel küzdő verseny­zőket, a­kik között Mazák Kálmán (MTK) vívta ki a győzelmet Velvárt Nándor (MTK) előtt. Úgy a főversenyzők, mint a haladók, kezdők és szeniorok igen jó teljesítményt mu­tattak föl, de nem csak az időeredmény, ha­nem a résztvevők nagy száma és a jó rende­zés egyaránt jelezték, hogy a hegyiversenyzés szép jövőre hivatott kerékpáros sportunkban, kicsit vállvergető módon kezelje, a­ki kü­lönben a világ legjobb embere volt, fölállt, hogy üdvözöljön bennünket és bemutatta a férfiakat. Az egyiket, egy robusztus kül­sejű, naivul elbizakodott arcú, vadonatúj ruhába öltöztetett ifjút még nem ismertem. — Szabó, — mutatta be őt a doktor. — A Thubay gróf uradalmi intézője, a kit meg fogunk házasítani. — Na tessék. — fordult oda Kata a háziasszonyhoz, itt véka alatt tartasz egy jó partit és valósággal eldugod előlünk. —­­Megint szerettem volna mérgemben haza­menekülni.) — Hé, Laci, az kemény dió, — szólt oda a kis kövér, erősen befűzött patikusné, a­kinek rokona volt az intéző, — hiába próbálkozunk meg vele, nem áll kötélnek! — Majd eléri a végzete! — nevetett a doktor. — Miért, ha tudsz egy megfelelő millio­mos leányt, szívesen megkezdtem a tárgya­lásokat, a felelt dagadó önérzettel az in­téző és megigazította sokgyűrűs kezével a nyakkendőtűjét, melyen grófi korona ékes­kedett gyémántokból kirakva, a gróf aján­déka. Kata vérpiros lett a méregtől, azt hiszem. Ha vércse lett volna, egyszerűen lecsap az elbizakodott intézőre. — Milliomos leányoknak kedves Szabó, nagyok ma az igényeik . . . A postamesternő két leánya rémülten hallgatta Kata merészségét. ők a grófkisasszonyokat utánozták min­denben, azzal akartak imponálni az intéző­nek, a­ki, sajnos, nagyon kevés figyelmet szentelt nekik. Kata fölcsapta a zongora fedelét. — „Fáradt vagyok. Unatkozom, nem ér­dekel semmi . . .“ — énekelte. Jó, csengő hangja volt és cigányos temperamentum­mal zongorázott. Az urak fölvillanyozva A részletes eredmény a következő: Főversenyzők: 1. Mazák Kálmán (MTK) 10 p. 42.1 mp. 2. Velvárt Nándor (MTK) 10 p. 46 mp. 3. Csati József (Horgony KK) 10 p. 47 mp. 4. Szécsényi István (Világosság KK) 10 p. 48 mp. 5. Horváth Lajos (Főv. KE) 10 p. 49 mp. 6. Magyar Sándor (TTC) 11 p. 36 mp. 7. Horváth Dezső (MTK) 11 p. 38 mp. 8. Rei­chert Károly (Jóbarát KK) 12 p. 43 mp. 9. Schmiedt Sebestyén (Világosság KK) 12 p. 48 mp. 10. Bániczky József (Kitartás KK) 12 p. 50 mp. 11. Trachtuletz Rezső (Világos­ság KK). 12. Löwinger A. (MKSz.). 13. La­dányi Miklós (Világosság KK). 14. Havrenszky F. (TTC). 15. Kozdor, Gy. (KAC). 16. Farkas Ferenc (MTK). Haladók és kezdők: 1. Lichter József (UTE) 10 p. 45 mp. 2. Jerzsabek Károly (MTK) 11 p. 22 mp. 3. Sipek L. (Condor KE) 11 p. 24 mp. 4. Ploninger Károly (Condor KK) 11 p. 30 mp. 5. Schader R. (Condor KK) 11 p. 31 mp. 6. Szilágyi Imre (MTK) 11 p. 32 mp. 7. Kencz­ler Lajos (TTC) 11 p. 35 mp. 8. Bocza István 11 p. 41 mp. 9. Kovács Dezső (Diadal KK) 11 p. 41 mp. 10. Pelikán Imre (Vasas SC) 11 p. 45 mp. 11. Benjámin István (Jóbarát KK) 11 p. 46 mp. Szeniorok: 1. Tóth Gyula (Edison KE) 11 p. 25 mp. 2. Paula Ferenc (Világosság KK) 11 p. 29 m­p. 3. Greger Károly (TTC) 11 p. 50 mp. 4. Érti J. (FTC) 11 p. 54 mp. 5. Dankó Fe­renc (Világosság KK) 12 p. 16 mp. 6. Tandory István (Budai KE) 12 p. 44 mp. 7. Litter. 8. Taby (Világosság KK). A versenyzőket Ary Pál dr. államtitkár, a rendező egyesület elnöke üdvözölte s kiosz­totta a győzteseknek a jól kiérdemelt emlék­érmeket. Kata jól számított. Kovátséknál, így hív­ták a patikusokat, éppen vendégek voltak. — Tudod, — szólt rám az előszobában, — hogy botrányosan szép vagy. Nekem kellene a te szépséged! — Nem tehetek róla Kata, egész őszin­tén mondom, hogy szebbnek látlak ma­­gamnál . . . — Mert be tudom neked szuggerálni, hogy szebb vagyok. Be kell szuggerálni a környezetünknek a szépségünket, ez a hó­dítás titka. De hát kinek szuggeráljon itt valamit az ember, ebben a buta fészekben. A szalonba vezettek, a­hol több hölgy­vendég volt már együtt, a­kiknek az arcán a beléptünkkor vegyes érzelmek tükrö­ződtek. A háziasszony a helyzet és az etikett magaslatára emelkedett. És később beszéd­­közben nem mulasztotta el megjegyezni, hogy: — Úgy emlékszem, első vizitre még nem volt szerencsénk . . . — Ah, csakugyan, — szólt Kata imper­­tinensen, — de tekintsetek el kérlek, a kedvemért a helyi sablontól. Nekem, a­ki­nek vérébe mentek át már a nyugati tár­saság illemszabályai, nehéz új szokásokat betanulni és a­milyen szórakozott vagyok néha, úgyis elvéteném. Legyen ez hát a má­sodik vizit. Az elsőt majd holnap adom le. — Tehát a második vizit, a­nélkül, hogy én az elsőt visszaadtam volna — szólt csip­kedő tréfásan a háziasszony. Én elpirul­tam, de Katára nem volt semmi hatással. Elengedte a füle mögött. Következtek a be­­mutatások. A nők kényszeredett nyájasság­gal üdvözöltek. Az urak a szomszéd szobában ültek és tarokkoztak a háziúrral. Kakukfalván ez bevett széké volt, hogy az urak külön le­gyenek. Afféle óvatossági rendszabály a nők részéről, a­kik ismerték a példabeszé­det, hogy az alkalom szüli a tolvajt. — Mondd, — fordult Kata a háziasszony felé — szokás ez nálatok, hogy az urak külön legyenek? Mert én még ilyent nem láttam. És ezt a tüntetésszámba menő visz­­szavonulást egy kicsit különösnek, hogy ne mondjam, udvariatlannak találom. A háziasszony elpirult. Aztán nagyon nyugodtnak akart látszani. — Nézze kedvesem, ezek már mind ki­érdemesült öreg családapák, a­kik elszoktak a nők mulatta­tásától. Kihúzott sorsjegyek ezek a maguk számára (Szerettem volna r­ögtön fölkelni és távozni, annyira kínos volt a helyzet.) Kata az ajkába harapott. Úgy látszik, észrevette, hogy a patikusné nem tegezi vissza. — Bocsáss meg, kedvesem, hogy sokkal fiatalabb létemre tegezlek — szólt (bár az ellenkezője volt igaz) — de nálunk odahaza, a­hol mindenki egyenlőrangú dzsentricsa­­ládból származik, ez olyan magától értetődő, hogy mindenkinek rájár a nyelve. És a ven­dégnek mindig respektálni szokták a jogait. — Ők kérlek, igazán csak véletlenü­l ma­­gáztalak vissza — hebegte a patikusné sarokba szorítva. — Remélem, nem teszed fel, hogy valami szándékosság volt bennem. — Oh, a világért sem. Hiszen ha nem tar­tanálak föltétlen úrasszonynak, le sem vizi­teltem volna nálad. A postamesternő a sarokban elismerő pillantásokat vetett Kata felé. A patikusné gazdag városi fűszeresnek volt a leánya és megvolt benne a nyárspolgársőg minden kenyérkereső nő iránt. Ezt most ügyesen letörte egy kicsit Kata. Úgy látszott, meg­nyerte a csatát. Kakukfalva emberére akadt. Azzal Kata Karmen-fordulatokkal az urak felé tartott. A háziúr, a­ki megszokta, hogy az embereket, mint pácienseket, egy csoportosultak a zongora köré. Különösen a magas, evikkeres patikus volt oda a lel­kesedéstől. — Bravó! Bravó­ — tapsoltak a férfiak. Kata ragyogott. Elemében volt. De annál kevésbé ragyogott a patikusné. Akkor . . . akkor, a­mint egyszer oldalt fordultam, látom ám, hogy Szabó Laci szeme gúnyosan és m­erően tapad rám. A fejem búbjáig elpirultam és alig vártam, hogy megfujják a takaródét. Másnap ... másnap kipattant Kakukfal­­vának talán a követválasztás óta legna­gyobb szenzációja. Engem lepett meg a leg­jobban, mert sejtelmem se volt róla: Szabó Laci levelet írt, melyben megkéri a keze­met. Azaz a maga kedvesen naiv „szerelmi levelező“-stílusában bejelentette, hogy el­vesz feleségül. A levélírónak, úgy látszik, halvány sejtelme se volt, hogy kosarak is vannak a világon, ha nem is Kakukfalván. Hogy a dolog mit jelentett, talán a mai napig se tudok magamnak helyes képet al­kotni. Tény az, hogy az érdeklődés­ közép­pontjába kerültem, mert másnap a verebek is csiripelték a nagy eseményt. Halász néni berontott hozzám és ékes­szólóan vázolta a nagy szerencsét, mely engem ért. — Hiába, a jó bornak nem kötl cégér, ugy­e Fruzsinkéul. — Az emberek viselkedése egyszerre megváltozott irá­nyomban. Már láttak Szabó sallangos foga­tán röpülni Kata eleinte sötéten meredt maga elé. Majd fölugrott és a nyakamba borult. Estefelé beállított hozzánk Tamássy. Nem tudom, a félhomály tette-e, de nagyon sápadt volt. Jókedvűen köszönt de látszott, hogy a jókedve erőltetett. — Hallottam a nagy szenzációt — kezdte. — És ha lehet, gratulálni jöttem. (Folyt, köv.)." Budapesti Bírlak 1924 október 7. (210. sz.) LÓVERSENY. )( Az alagi futtatás. Napsugaras őszi idő­ben nagy közönség érdeklődésétől kisérve folyt le vasárnap az októberi mitingnek első napja. Nívós, szép mérkőzések követték egymást, job­bára az általános várakozásnak megfelelő eredménnyel. A nap főversenyében, a Károlyi emlékversenyben hét pályázó sorakozott föl az indító előtt s a kétéves kancáknak klasszikus mérkőzésében Katrinen megőrizte veretlensé­gét. Hatodik győzelme volt ez Harkányi Sán­dor Woo Winder—Kamilla kancájának s most már nem kétséges, hogy magasan fölötte áll kor és nembeli társainak. Katrinca a távolság­oszlop előtt igen könnyedén nyomult az élre s nagy sinusban, felsőbbségesen győzött a ja­vulást produkált Novara, valamint az utolsó száz méteren kibontakozott Brisbane előtt. Katrinca a legközelebb a Kozm­a Ferenc em­lékversenyben vesz részt s még tegnap oly élénk keresletnek volt a tárgya, hogy Ol­tondi mellé került első favoritnak másfélszeres kur­zussal. A napot a Rolschud-szinekben és Janek Géza kezében Save győzelme nyitotta meg s az éppen olyan népszerű volt, mint a Scheibal által vezényelt Pántlikás győzelme Szepes és Elopement első helyezése is fedte a várako­zást, nagy meglepetést keltett ellenben Tandi­­nak végtelenül könnyű győzelme a nyeretlen kétévesek versenyében. Tandert az árvere­zésen élénk versengés folyt s végül is 51 mil­lió koronán visszavásárolta a saját istálló­ja. Ilyen módon tulajdonosának 21 millió koroná­jába került lovának a győzelme, mert Tandi 30 millió koronáért volt eladónak bejelentve. SODORJON m mmK

Next