Budapesti Hírlap, 1924. november (44. évfolyam, 232–256. szám)
1924-11-01 / 232. szám
1924 november 3. (232. sz.) BUMPEST! Hsnap A nemzetgyűlés földművelésügyi és közgazdasági bizottsága november 4-én déli 12 órakor a II. számú bizottsági teremben együttes ülést tart a tejtermékeknek állami ellenőrző jeggyel ellátásáról szóló törvényjavaslat ügyében. A nemzetgyűlés közigazgatási bizottsága szintén november 4-én délelőttáll órakor tartja ülését az 1. számú bizottsági teremben. Az ülés tárgya a bizottság egybehívásának megokolása. Wild József Albrect királyi hercegnél. A Magyar Országos Tudósító jelenti: Wild József nemzetgyűlési képviselőt tegnap délután fogadta budavári palotájában Albrekt királyi herceg. Ez alkalommal Wild József annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a herceg Gömbös Gyula szervezkedési kísérleteitől távol áll. Felhasználta ezt az alkalmat Wild József arra is, hogy sajnálkozását nyilvánítsa a felett, hogy Gömbös Gyulához intézett nyílt levelével a sajtó kapcsolatba hozta a királyi herceg személyét. A rekonstrukció és a gazdasági bajok. Illetékes kézből vesszük a következő sorokat: Pár hónap óta bizonyos oldalakról heves támadás indult meg az ország pénzügyi rekonstrukciójának munkálatai ellen, amely a sajtó egy részében talált igen hangos szócsőre. A rekonstrukció ellen irányzott ez a kohtremin főként azzal az eszközzel dolgozik, hogy a középosztály egy részének nyomorúságáért, valamint az ipar egyes szakmáiban és a kereskedelemben mutatkozó pangásért a rekonstrukciót vagy ,,szanálást“ teszi felelőssé, mintha ezek a bajok megszültek volna, ha a „szanálás“ nem történik meg, vagyis, ha a korona nem stabilizáltatott volna, a jóvátételi kérdés nem elimináltatott volna, a jegybank nem állíttatott volna fel s az államháztartásba nem hozatott volna rend. Mert hiszen a „szanálás“ eddigi művelete ebben állott. Hogy ez a kontrémia, amelynek világos célja a be nem avatott nagyközönség bizalmának megrendítése, milyen eszközök alkalmazására ragadtatja magát, annak bizonyítéka az a visszaélés, amely Luther dr., a német birodalmi pénzügyminiszter nevével legutóbb történt Ehónap 18-án egy hírlap interjút közölt, amely szerint Luther dr. a magyar „szanálás“ ellen nyilatkozott volna olyan kifejezésekkel, amelyek a szanálás ellen ! eddig csak a magyar sajtó említett részeiben volt közkeletű. Korányi pénzügyminiszter a P. Lloyd október 22-iki számában felelt erre az állítólagos nyilatkozatra s egyben kifejezte azt a gyanúját, hogy olyan kiváló szakember, mint Luther dr., ezt a kritikát alig mondotta. Luther dr. most nyilatkozott a Wolff-ügynökség útján s kijelentette, hogy a neki tulajdonított nyilatkozatot nem tette meg, s illetve az állítólagos intervju nem történt meg. A józan közönség megtanulhatja ebből az esetből, mit tartson a pénzügyi rekonstrukció ellen ilyen eszközökkel indult hadjárat jóhiszeműségéről és céljairól. fissá Istiián emlékezet®. Az Országos Veszsa István-emlösbizottság ©m2©Bí“útsraop®. — üs gesaut»síriadniüssíi. Az Országos Tisza István-emlékbizottság ma este hat órakor tartotta meg Tisza István emlékünnepét a Tisza Kör helyiségében. A nagy és díszes közönség zsúfolásig megtöltötte a Kör nagytermét. Az emléki ünnepnek tulajdonképpen két száma volt: Berzeviczy Albert elnöki megnyitóbeszéde és Herczeg Ferenc előadása Tisza és a ma I gyár nép címmel. A két szónoklat, melyben ma a gyönyörű közönség, mondhatni a főváros legelőkelőbb I közönsége gyönyörködött, valósággal emlékezetessé tette a mai estét. Berzeviczy Albert megnyitójában oly tömörjellemrajzát adta a mai meglazult erkölcsi világnak, s mely néha Tacitusi tömörséggel és megkapó ellentétekkel festett egy hátteret, melyből Tisza alakja mint fényes fehérség és sziklás szilárdság emelkedett ki. Herczeg Ferenc Tisza és a magyar nép címen egy szellemtől szikrázó, elmésen könnyed rajzot adott, amely szinte illusztrációja volt a mondatoknak, melyekkel Berzeviczy indult, mondván, hogy nem gyászünnepet ülünk immár ezen a napon, hanem diadalmi ünnepet, mert Tisza jobban hódít, mióta meghalt, mint hódított életében, így Herczeg Ferenc előadásán, tárgya tragikus komorsága mellett is, egy vonzó derű vonult végig, melytől a közönség szinte üdítő italnak élvezte az előadást. A Tisza emlékünnepségen megjelentek József Ferenc és Albrekt királyi hercegek, s akiket Horánszky Lajos, a Tisza István Társaskör igazgatója fogadott. A közélet és társadalom kiválóságai közül ott voltak: Rakovszky Iván belügyminiszter, Balogh Jenő, Beöthy László, Harkányi János báró, Hazai Samu báró, Jankovich Béla, Némethy Károly, Ravasz László püspök, Petényi Zsigmond báró, Rákosi Jenő, Lukács György, Roszner Ervin báró, Horthy István lovassági tábornok, Scilovszky Béla házelnök, Szász Ká-roly, Széchenyi Emil gróf, Tóthváradi Asbóthy István tábornok, Vojnich Sándor báró, Koncek Norwal ellentengernagy, Csécsi- Nagy Imre táborszernagy, Wlassics Gyula báró, Zsitvay Tibor, Almásy László, Fejérváry Imre báró, Horváth Elek, Holjos Miksa gróf, Hajós Kálmán, Károlyi György gróf, Kozma Andor, Kaas Albert báró, Karafiáth Jenő, Sándor Tivadar, Mikszáth Kálmán, Nadányi Emil, Pajip Géza báró, Nádosy Imre, Ujfalussy Sándor ezredes, Vargha Gyula, Wolfner Tivadar báró, Grosz Emil egyetemi tanár, Radvánszky Antal báró, Bíró Pál, Hedry Lőrinc, Péchy László, Károlyi Imre gróf, Clair Ignác helyettes államtitkár, Áldor Lajos és még számosan. Az ünnepséget Berzeviczy Albert az alábbi beszéddel nyitotta meg: Slerzewiczif SalSaert ©!mtiSa £ metusaitöSsesasétle. Azzal kezdte szavait Berzeviczy, hogy ez az összejövetel nem a gyász, hanem a daj dal és a hódítás jegyében megy végbe, mert Tisza István soha életében oly diadalokat nem aratott, mint halála után. Elmondta, hogy eddig 15 törvényhatóság helyezte el ünneplésen Tisza arcképét termében. Sopron- és Csanád megyék most készülnek ilyen ünnepségre. Megemlékezett a bizottság Tisza évkönyvéről s Tisza Írott munkáinak első 44 ívre terjedő vaskos kötetéről, továbbá a most sajtó alá kerülő második kötetről, mely a háború kitörése előtti időből való, azután igy folytatta: — így dolgozik a magyar társadalom Tisza István emlékének ébrentartásán és szerencsétlen hazánk felébresztésének munkájába való bekapcsolódásán, mert ösztönszerűen érezzük mindnyájan, hogy politikai, anyagi, szellemi megújhodásunk előfeltétele erkölcsi megújhodásunk és hogy ezt csak úgy érhetjük el, ha nemzetünket a Tisza István életében, munkásságában és halálában megnyilvánuló erkölcsi nagyság megértésére és az ahhoz való nagy felemelkedésre tudjuk ránevelni. Nem akarom azt állítani, hogy erkölcsi sülyedésünk elszigetelt jelenség volna, sem azt, hogy csak saját hibánkból állott elő. Az erkölcsi fogalmak meglazulásának ijesztő jeleivel találkozunk majdnem világszerte. Ezt a romlást rendesen a négy évig tartó háború erkölcsi pusztító hatásával szokták kapcsolatba hozni. A háború, a hősi erények, az önmegtagadás és önfeláldozás iskolája, de túl soká viselve és különösen ha minden áldozata hiábavalónak bizonyult, egy nemét az erkölcsi nihilizmusnak idézi elő. Még a benne érvényesült erények is hasztalanságuk miatt csak keserű emléket hagynak hátra, s az éveken át megszokássá vált erőszak, kegyetlenség minden jognak a magántulajdonnak, a könyörületnek és emberi érzésnek megvetése oly elvadulást eredményez, amelyet sohá nem lehet a jog és erkölcs régi korlátai közé viszaszorítani. A minden legyőzött országban bekövetkezett forradalmak és ellenforradalmaik nem jártak volna annyi vérlázító kegyetlenséggel, hanem egy, a hosszú háborúban minden jogi és erkölcsi kötelékből kivetkőzött nemzedék életébe estek volna bele. De bármennyire túlnyomóvá vált a háború erkölcsrontó hatása az erkölcsnemesítő felett, merem állítani, hogy az a béke, amely az utolsó nagy világháborút befejezte, az európai emberiség erkölcsi világában sokkal nagyobb rombolást vitt végbe, mint maga a háború. Mert az úgynevezett békekötés szentesítette és állandó formákba öntötte a háború minden erőszakát, minden kegyetlenségét, minden jogtalanságát és minden hazugságát is. Ez a békekötés hazugságon épült föl, a háború előidézésében való bűnösség hazugságán és csak egy nagy, másik hazugsággal volt betetőzhető, az elnyomottak felszabadításának hazugságában, mely a valóságban minden eddiginél kíméletlenebb, durvább és energikusabb elnyomást honosított meg. Ez e békekötés kiirtotta Európa erkölcsi világából a jog és igazság fogalmát. megtanította a népeket arra, hogy a jog csak addig terjed, a meddig az anyagi hatalom védi. a győztes hatalmasnak minden szabad,gonak minden szabad, mindig igaza van, csak a legyőzött gyöngének ellenben soha. Annak még panaszkodnia sem szabad, mert ez terhükre van a birtokban lévő hatalmasoknak. Ennek az állapotnak az állandósításáról is gondoskodtak a békekötések szerzői. Csodálható-e, ha az ilyen, minden jogi fogalmat kigúnyoló jogrend az erkölcsi rendet is fenekestül felforgatta, megalapította a féktelen és telhetetlen önzés uralmát. Csodálható-e, ha ilyen világban egyre jobban szaporodnak körülöttünk a Nietsche-féle Übermensch felfújt torzalakjai, akik zsarnok kényurakként készek szétütni mindig maguk körül és rettegést keltve erőszakolni rá akaratukat embertársaikra. Az ilyen erkölcsvilág valóban nem tűrhette meg magában Tiszta Istvánt, akinek egész lénye, benne az önzetlenség fanatizmusa és martiriuma, tagadása volt mindannak, ami ma fennáll és hitvallása mindannak, amit ma lábbal tipornak. Majd ha egykor ez a mai erkölcsi világ megundorodik a sírjás képétől és elfordul tőle, akkor, de csak akkor fogja erkölcsi megújhodásunk és vele a politikai, nemzeti és gazdasági is igazán elejét venni. A Tisza-kultusz terjesztésében én a ma uralkodó erkölcstől való megundorodásnak első , szinte önkéntelen jelét látom és ebben ismerem fel legnagyobb és legörvendetesebb jelentőségét. Amit a nagy férfiú életének tettei valóra nem válthattak, azt folytatva teljesíti köztünk lévő szelleme, emléke és példája. A beszédet, melyet a közönség nagy figyelemmel hallgatott meg, többször szakította meg tetszésnyilvánításával. Ezután Herczeg Ferenc rajzszerű finomságú felolvasása következett, melyet tárcarovatunkban egész terjedelmében talál meg az olvasó. A mély benyomást tett előadásért Berzeviczy elnök zárószavaiban mondott köszönetet Herczeg Ferencnek s ezzel az emlékünnepség véget ért. 18 geszti ziizáneioikus. Tisza István gróf geszti sírjához kegyeltes zarándoklás lesz hétfőn délelőtt. Budapestről az Országos Tisza István Emlékbizottság küldöttsége Berzeviczy Albert vezetésével vasárnap reggel indul el és hétfőn délelőtt Tisza István temetésének évfordulóján tartják meg a sírnál az emlékünnepet. Ekkor Antal Géza dunántúli református püspök, akit Pongrácz József teológiai tanár kísér Gesztre, mond imát, utána pedig Berzeviczy Albert mondja el emlékbeszédét. Az idén az ország minden részéből küldöttségek mennek Gesztre, hogy leróják kegyelüket. A Tisza István Emlékbizottság küldöttségében résztvesznek Berzeviczy Albert elnök, a küldöttség vezetője, Jankovich Béla, Jeszenszky Pál, Csécsi Nagy Imre, Sándor Tivadar, Keblovszky Lajos báró, Radvánszky Antal, Fráter Jenő, Jeszenszky Sándor és Bíró Béla. Békés vármegye háromtagú küldöttségét Kovácsics Dezső főispán vezeti, akik Gyulán csatlakoznak a budapesti küldöttséghez. Hajdú vármegyét Újhelyi Andor és Újvárosi Szabó La i 3 jós, Zala vármegyét Kolbenschlag Béla, Balás Béla, Hajós Kálmán, Mesterházi Jenő és Bartha László, Bihar vármegyét Baranyi András, Fráter László, Misszolczy Pál, Ugocsa, Bereg- és Szatmár vármegyéket Streicher Andor, Szuhántsi Frenc és Péchy László, Veszprém vármegyét Horváth Lajos és Cseresnyés József. Heves vármegyét Széky Péter és Szent- Ivány Farkas. Bácsbodrog vármegyét Latinovich Endre. Vas vármegyét két kiküldött árvaszéki elnöke és Földessy biz. tag. Borsod vármegyét Zsóri György és Gyürky Gyula. Sopron vármegyét Szukováthy Imre. Pest vármegyét Schóczky Antal és Wágner Ernő. Szolnok vármegyét Almásy Sándor, Vadász Károly dr., Sefcsik István, Balázsovich Ernő. Szabolcs vármegyét Virányi Sándor és Kubassy Béla. Győr, Moson és Pozsony vármegyéket Bihar vármegye alispánja. Somogy vármegyét Hoyos Miksa gróf és Somssich Miklós. Zemplén vármegyét és Nógrád vármegyét pedig egy kéttagú küldöttség képviseli. A Magyar Egyetemi és Főiskolai Hallgatók Országos Szövetsége képviseletében Pásint Ödön alelnök, a Területi Szövetség képviseletében Moravek Endre dr., az Országos Jegyzőegyesület nevében pedig Koncz János dr. és Varga Károly utaznak Gesztre. Debrecenből külön küldöttségek mennek a geszti emlékünnepre. Megjelenik ott a Biharmegyei Szövetség, a Nagyváradiak Szövetsége képviseletében Lukács Ödön miniszteri tanácsos, a debreceni 2. számú huszárezred tiszti küldöttsége és a Tisza Egyetem képviselői, Varga dékán és Pap Károly rektor. Mi az ellentét Benes expozéjában? Lefegyverzést akar-e Benes, vagy fegyverkezést? — Az expozé hatása a magyar politikusokra. Benesnek a cseh képviselőházban tegnapelőtt mondott és tegnap a reggeli lapunkban ismertetett expozéja élénken foglalkoztatta a magyar politikai köröket. Az egységes pártban élénk eszmecserére adott alkalmat a cseh vezető politikus beszéde, melyről egészen figyelemreméltó vélemény alakult ki. Meglehetős egyhangúsággal állapították meg, hogy Benes expozéjának az első része kiáltó ellentétben van az expozé második részével. Előbb hosszasan, szinte áradozva dicséri a háború végleges eltűnését jelentő genfi jegyzőkönyvet és hangoztatja, hogy a háború elhárítása ezzel tökéletesen biztosítottnak vehető. Beszédének következő részében viszont kijelenti, hogy ragaszkodik ez úgynevezett regionális szerződésekhez, melyeket bizonyos területeken az egyes államok közös védelmére tart megkötendőknek. Ezek a szerződések bizonyos háborús készülődést és fegyverkezést jelentenek még ekkor is, ha Benes a genfi jegyzőkönyvet feltűnően dicséri. Ezeket a „védelmi“ szerződéseket a többé-kevésbé lefegyverzett államokkal s ezek között elsősorban a fegyvertelen Magyarországgal szemben tartja szükségesnek. Ez mutatja, hogy Benes expozéja hol sántít, ez mutatja az őszinteség hiányát. A magyar politikusok felfogása ebben, mint munkatársunk előtt kifejtették az, hogy a magyar közvéleménynek nagy óvatossággal kell fogadni Benesék békeszerető nyilatkozatait