Budapesti Hírlap, 1924. december (44. évfolyam, 257–279. szám)

1924-12-02 / 257. szám

­Az egységes párt, az ellenzéki szövetség-­­ nek ,­ szombat esti értekezlete után kiadott kommünikéjével szemben, szinte össze­forrva, a legerélyesebb álláspontot foglalta el. Megállapították, hogy a szerintük terv­szerűen átgondolt támadással az ellenzék radikális része valósággal kiprovokálta a dolgozószobájában Mértey Erzsi várt rá, a gyógyszerész leánya, Vilma asszony adta elő meleg ajánlással a kérését. Erzsi kis­asszony most adta be a kérvényét a mi­niszterhez. Állami tanítónői állásokat hir­detnek­ a hivatalos lapban. Erzsi kis­asszony kitüntetéssel végezte a tanító­képzőt. A mai világban azonban ez nem elég."­Sok az eszkimó, kevés a fóka. Min­denki" előkelő pártfogót keres. Erzsike megtudta, hogy maga jó barátja a minisz­ternek. A mellett maga olyan büszke és önérzetes, hogy a saját részére semmit sem aikar tőle kérni. Adjon legalább Erzsi­kének ajánlólevelet, hadd nyerje el az állást. Kérem, Béla, tegye meg az én kedvemért! Erzsike nagyon kedves és derék leány! Kosáry Béla nagyot nyert. Egy pillanatig düh és bosszúságérzés fogta el, íme, az alakoskodás eredménye. Most a saját fele­ségével­ is elhitette, hogy nincsenek céljai a miniszternél. De a másik pillanatban már örült, a dolognak. Hiszen végeredményben úgysem kért volna semmit az uborkafára kapaszkodott iskolatárstól. Nemi A maga részére nemi Annál már sokkal büszkébb é­ rátarlibb! Bolondság volt erre gondolni is! Örült, hogy megszabadult a folytonos őrlődéstől, nyugtalanságtól. Ellenben Er­zsikét­ szívesen protegálja. Hadd lássák, hogy ő milyen nagy urakkal barátkozik. Rögtön meg is írta a levelet. Nagy, ékes mondatokban, tisztelettudó és mégis baráti hangon. Erzsike boldogan köszönte meg. Néhány nap múlva válasz jött a minisz­tertől. „Kedves Barátom! ”. soraidat kö­szönöm, szíves ajánlásod nélkül is kinevez­tem volna a kisasszonyt, hiszen oly gyö­nyörű bizonyítványai vannak! Ölel barátod, Elemért, Vilma asszony jókedvűen dörzsölte a kezeit. Látja, milyen kedves ember! Rög­tön átveszem a levelet Erzsikének! Kosáry bosszúsan elfordult. Nem szólt semmit, de a lelkében szörnyű viharok dúlta­k. A gazember, a gazember! — gon­dolta magában. Jól ismerem őt! Meg akart szégyénü­leni, meg akart alázni! Hogy nél­külem, az én ajánlásom nélkül is kine­vezte volna! Keserű érzés fojtogatta a torkát. Hiába, nem jó nagy emberekkel egy tálból cseresznyét enni! Budapesti Hírlap 1924 december 2. (257. sz.) fi radikálisok a házszabályrevízió tárgyalásán nem jelennek meg a Házban. — Az egységes párt­ erélyes állásfoglalása. - Nem enged­nek repapációt és feleslegesnek tartják a parlamenti bizott­­ságot. - A demokratikus szövetség értekezlete. — A radi­kálisok nem veszik tudomásul, ha távollétükben megsza­vazzák a házszabályreviziót. — Az általános sztrájkkal való fenyegetés.­­ Az izgalmas nap csendes eseményei. — A botrányos pénteki események után hétfőt elsőrangú kritikus napnak minősí­tették politikai körökben. Szombat nyu­galma után a vasárnap még nagyobb csendben telt el, a­mii természetesen nem jelenti azt, hogy minden oldalon ne vár­ták volna a legnagyobb izgalomban a mai nap eseményeit. A mai nap az összes elő­leges­­jóslások ellenére izgalmas volt ugyan várakozásokban és találgatásokban, súlyos az eseményekben, de halálosan csendes a külsőségekben. Az összes meg­jósolt eseményekből csak a mentelmi bi­zottság súlyos javaslata után a többség­nek határozott akaratával a kemény kitil­tás­i határozat történt meg. Ez még izga­­tottabbá tette a politikai atmoszférát, de nem döntötte el azokat a kérdéseket, melye­ket az ellenzék a mai napon már eldönteni akart egységes és erőszakosnak hangozta­tott föllépésével. Az bizonyos, hogy a mai nap eseményei súlyos és komoly jelentőségűek, de a par­lamenti helyzet a legkiélezettebb szemben­állás ellenére sem mutatkozik olyannal­, hemy végül békés megoldásra ne kerülhes­sen a sor. A szociáldemokraták az első izgalom hevében kiejtett fenyegetéseiket, a nagy tüntető fölvonulást, különféle politikai de­monstrációt természetesen nemcsak hogy nem tartották meg, hanem egyenesen óva intettek a végén mindenkit, a­ki hozzájuk tartozik, attól, hogy a parlamenti esemé­nyek. . következtében tüntetően, vagy éppen erőszakosan lépjen föl. Meg sem kísérel­ték a betiltott vasárnapi népgyűléseik megtartását. A vasárnapi napon azonban mégis ezeknek a fenyegetéseknek a hatása alatt állott mindenki s a politikai világban tagjai hallat kin aggodalommal várták az eseményeket, melyek szerencsére egyálta­lában nem következtek be. Az egységes párt erélyt kiván a kormány­párttól, nemzetgyűlés elnökének kifogásolt intézke­déseit. Megállapították, hogy a Friedrich­­féle hamis levél ügye a zárt ülésen tisztá­zódott, így­­ean volt semmi ok sem arra, hogy a megkezdett akciót az ellenzék to­­vábra folytassa és végül a tömeges kiveze­tések elrendelésére kényszerítse az elnö­köt. Visszautasított a párt minden olyan föltevést, mintha a kiviteli panamák föl­derítését nem akarnák a legmesszebbme­nően elősegíteni, különösen pedig azt az inszinuációt, mintha az előrelátott kitiltá­sokkal csak az ellenzéktől óhajtana meg­szabadulni a kormány és az egységes párt. Az egységes párt tagjainak jelentékeny része, azt mondhatod, hangosan kívánta a kormányból, hogy a legerélyesebben járjon el a rendbontó képviselőkkel szemben s ennek az álláspontnak a kifejezése jutott aztán érvényre a mentelmi bizottság és a Ház határozatában is. Mindennek ellenére az egységes párton nem zárkóztak el a megkísérelt közvetítés alapján megindult békés kibontakozás tár­gyalásaitól sem. Vasárnap délután Zsitvay Tibor, a Ház alelnöke Peidl Gyulával és Vázsonyi Vilmossal, ezek meghívására tár­gyalásokat folytatott. Ezeken a tárgyaláso­kon Vázsonyiék békítő deklarációt kíván­tak a Ház elnökétől, melyben eljárásának házszabály-szerűségét fenntartja ugyan, de sajnálatosnak mondja ki, hogy a fegyveres erő alkalmazásával a nélkül került a sor, hogy­ előbb az ellenzéki pártok vezetőinek segítségével a­ rend helyreállítására kísér­let történt volna. Ezenkívül enyhe határo­zatot, csak egy-egy ülésről való kitiltást kívántak a rendbontó képviselők ellen. Ez a békekísérlet azonban nem sikerült. Az egységes párt nagy többsége ellene volt annak, hogy a pénteki ese­mények ilyen formában orvosoltassanak­, mert ebben a párt az elnöki tekintély meg­­k­isebbítését látta volna. Ugyancsak erélyes tiltakozás hallatszott a pártban az ellen is, hogy a panama-ügyekben parlamenti bi­zottságot küldjenek ki, mert a párt egy­hangúan osztja a miniszterelnöknek azt a megállapítását, hogy a parlamenti bizottság kiküldése fölösleges akkor, a­mikor ezek az ügyek, éppen az ellenzék hangos és folytonos követelésének megfelelően, bírói ítélet előtt állanak. A radikális ellenzék mai tanácskozásai. A radikális ellenzék a mai napra egészen váratlanul és minden bejelentés nélkül tak­tikát változtatott. Szombaton este még a legharciasabb hurokat pengették és szinte készült mindenki arra, hogy a Ház mai ülésén folytatódni fognak a botrányos jele­netek. A szociáldemokraták nyíltan hangoz­tatták, hogy készek továbbra folytatni a pénteki dolgokat s el vannak szánva, hogy újból kivezettessék magukat. E helyett aztán ma reggel a szociáldemokrata párt tagjai közül csak Hébert Ede, Batitz Gyula, Két­híg Anna, majd Peyer Károly és Pikter Emil jelentek meg, a­kik a folyosón hosz­­szasan tárgyaltak Baross Jánossal és Hegy­­megi-Kiss Pállal. A radikális ellenzék többi tagja a szociáldemokrata párttitkárság Er­­zsébet-körúti helyiségében gyülekezett ösz­­sze. Ide mentek át a Házban megjelentek is, Hegymegi-Kiss Pál kivételével, a­ki ké­sőbb a mentelmi bizottság ülésének és a Háznak határozatát közölte az ellenzéki ér­tekezlettel. A polgári ellenzék tagjai közül Vázsonyi Vilmos, Fábián Béla, Rupert Rezső és Nagy Vince vettek részt ezen az ülésen, mely csak azután kezdette meg tanácskozásait, mikor a mentelmi bizottság javaslatáról a híradást megkapták. Vázsonyi Vilmos, Nagy Vince és az összes felszólalók a pasz­­szivitás szükségességét hangoztatták és megállapodtak abban, hogy az összes kitil­tott képvielőkkel szolidárisak maradnak és a házszabály re­vízió tárgyalásának ideje alatt távolmaradók a nemzetgyűlés ülé­seiről. Elhatározták, hogy permanens ér­­tekezésk­kel fognak tartani és ezeken a par­lament eseményeit és további állásfoglalá­sukat fogják­ megvitatni. Különösen figye­lemre méltó határozatuknak az a része, mely­ben kimondták, hogy a házszabály­­revízió letárgyaalásáról ne­m vesznek tudo­mást és visszatérésük után a parla­mentben a régi házszabályok alapján fognak tovább működni. Elhatározták vé­gül annak a deklarációnak a kibocsátását, melyet Vázsonyi Vilmos szövegezett meg és Hegymegi-Kiss Pál olvasott fel a Ház mai ülésén. A mentelmi bizottság ülése. A mentelmi bizottság ma reggel kilenc órakor tartott ülése volt tulajdonképpen a mai eseményekben a döntő jelentőségű. Szinte páratlan érdeklődés előzte meg ezt a bizottsági ülést, melynek befejezése és határozata után a Ház ülése és annak le­folyása iránti a legminimálisabbra csap­pant ez az érd­elő­dés. A bizottság ülésén Fáy Gyula elnökölt, az érdekelt kivezetett képviselők nem je­lentek meg a bizottság előtt hanem leve­let intéztek a bizottság elnökéhez, mely­ben hat pontba foglalva okolták meg el­maradásukat és kifejtették, hogy házsza­bályel­lenesnek tartják, hogy ügyükben a mentelmi bizottság ítélkezik. Vitatták az elnöki eljárás jogtalanságát, tiltakoztak az ellen, hogy őket a parlament épületéből kivezették, szerintük az elnök sértette meg a képviselők jogát. A bizottsági tárgyalás­nak az előadói javaslatra a Haller József és Kaas Ivor báró által támogatott és Varga Gábor által előterjesztett kisebbségi javaslatra vonatkozó részeit részletesen ismerteti a nemzetgyűlésről szóló tudósí­tásunk. Egyébként a bizottság ülése nem volt ugyan olyan viharos lefolyású, mint az egyes lapközlemények beállítják, az vi­szont érthető, hogy a túlfűtött politikai levegőben izgalmas volt ez a tárgyalás is. Rassay Károly, Rubinek István előadó és Varga Gábor indítványával szemben csak jegyzőkönyvi megrovást javasolt, melyet azért is elég súlyosnak tartott, mert a jegyzőkönyvi megrovás az ezzel sújtott képviselők kerületével falragaszok útján közlendő. Érdekes, hogy Buday Dezső még az előadói javaslatot is nagyon eny­hének tartotta, még nagyobb szigort, még hosszabb kitiltást indítványozott. A bizottság foglalkozott ezután azzal a mentelmi bejelentéssel, melyet a kivezetett képviselők mentelmi jogának megsértése ügyében Baross János még a pénteki ülé­sen tett. A bizottság egyhangúan megálla­pította, hogy a kivezetett képviselők men­telmi jogán nem esett sérelem. Fenyegetőzés az általános sztrájkkal. A parlamentnek a harcos baloldali el­lenzék távollétében csendes folyosóin ma élénken tárgyalták azokat a híradásokat, melyek a szociáldemokrata pártnak az ál­talános sztrájkkal való fenyegetőzéséről szólottak. Ezek a híradások nem keltettek komolyabb aggodalmakat, nemcsak azért, mert a szociáldemokrata párt hivatalosan a sztrájk ellen emelt szót, hanem azért is, mert teljesen biztosra vették, hogy ehhez az eszközhöz a mai gazdasági helyzetben a szociáldemokrata párt és a munkásság nem nyúlhat. Az ilyen kísérletek csak rosszul végződhetnek a munkásságra, mely a mai nehéz gazdasági viszonyok között alig tudja azt elérni a munkaadóknál, hogy további lnxunikás elbocsátlások következze­nek be. Azok a szocialista forrásból eredő híradások, melyek különösen a vidéki munkásságnak az erélyes rendszabályokat követelő határozatairól szólottak, szintén nem voltak megfelelő hatással. Az egységes pártban ugyan mindezeknek meg­volt a maguk hatása, a párthoz tar­tozó képviselők ugyanis nyíltan hangoztat­ták, hogy a politikai kérdésekben az ilyen­féle eszközök felhasználását a legszigo­rúbb eszközökkel kell megtorolni s min­den rendbontást a legerélyesebb kézzel kell letörni. Általában üres fenyegetéseknek minősítették ugyan ezeket a híreket, de komolyan is foglalkoztak azokkal a lehe­tőségekkel és megállapították, hogy a kor­mánynak minden lehetősége és ereje meg­van arra, hogy az ilyen politikai fegyvere­ket egyszer s mindenkorra lehetetlenné tegye. A fajvédők állásfoglalása. Hegymegi-Kiss Pál deklarációjának el­hangzása után a fajvédő képviselők ma a radikális ellenzékkel együtt kivonultak az ülésteremből. A fajvédők magatartásáról több híradás látott ma napvilágot, a­mely a csoport kebelében fennálló ellentétről ad számot s utal Diámi Ferenc és Gömbös Gyula egymással szemben álló felfogására. Ez a differencia azonban, értesülésünk sze­rint, egyelőre csak temperamentumbé­li. A fajvédők — mint halljuk — legközelebb értekezleten döntenek arról, ne fordulja­nak-e ők is deklarációval az országhoz. A fajvédők álláspontjáról nyilatkozik ma egy kőnyomatos útján Gömbös Gyula is, a­ki kijelenti, hogy azért nem vett részt a kormány elleni támadásban, mert a zárt ülésen meggyőződött arról, hogy a szóban­­forgó átirat hiteles szövege eltér a Fried­rich által felolvasott szövegtől. Harms volt tehát az alap, a támadás nem vezethetett célhoz. A szocialistákkal való kooperáció különben is ellenkezik az ő felfogásával, mert a fajvédők a szuverén nemzeti gon­dolat érvényesüléséért küzdenek. A kitiltás foganatosítása. A mai nap eseményeinek egyik doku­mentuma az az utasítás, melyet a kitiltás foganatosítása céljaiból a nemzetgyűlés ház­nagyi hivatala bocsátott ki s a melynek szövege a következő: Utasítom a képviselőház kapusait, a leg­szigorúbb fegyelmi felelősség mellett, hogy a nevezett (és név sz­erint előbb felsorolt) képviselő uraknak a Házba való belépését ez alatt az idő alatt ne engedjék meg, a­mennyiben felhívásuk dacára a Házba be­hatolni igyekeznének, kötelesek a melléjük rendelt karhatalmat (palotaőröket vagy rendőröket) erre a körülményre figyelmez­tetni. Dessewffy tanácsos. e­v­ ű politika flipei. A külügyminiszter nyilatkozata a párisi Temps-ben, Parisból jelentik, hogy a Temps tudó­sítója beszélgetést folytatott Scitovszky Ti­bor dr. külügyminiszterrel, a­ki a francia újságírónak a többek között a következő­ket mondta: 1 — A nehézségeknek ellenére teljes a bi­zalmam az ország sorsában és abban, hogy kötelességemet el tudtam látni. Sok állam — közöttük Franciaország is — egyre jobban érdeklődik Magyarország sorsa iránt és mindjobban kezdi igazságosan értékelni Magyarország szerepét a múltban és a jelenben. Ezek az államok tisztában vannak azzal, hogy Magyarország, a­mely a legnagyobb önmegtagadással a trianoni béke alapjára helyezkedett, számít a nagy­hatalmak támogatására, ha ennek a bé­kének terheit nem bírná elviselni. Hálával ismerem el, hogy Franciaország jó szívvel hozzájárult a rekonstrukció művének megvalósításához. Remélem, hogy Francia­­ország viszonya a legszívesebb lesz. A ma­­­gyar kormányt az a törekvés hatja át, hogy Európa többi országaival gazdasági kapcsolatba lépjen. Fölöttébb kívánatos lenne, hogy szomszédaink a magaik részé­ről is eltávolítsák azokat az akadályokat, a­melyek még útját állják a csereforga­lom újrafölvételének és a gazdasági tevé­kenység kiszélesítésének. A magyar parlamenti botrányok híre Parisban, Parisból jelentik. A francia sajtó nyu­godt hangon ír a magyar nemzetgyűlésen lejátszódott eseményekről. A legtöbb lap a Havas Iroda távirata nyomán pártatla­nul emlékezik meg a történtekről és közli az elnöknek ama nyilatkozatát, a­melyben eljárását megokolta. A lapok egy része egy­általán nem is foglalkozik a rendbontó képviselők kivezetésével. Elmaradt a döntés Zsirkay mandátuma ügyében. Rövid hivatalos híradás közli, hogy a III. számú bírálóbizottság december 2-ára és 4-ére hirdetett ülése a bizottság elnökének, Nemes Bertalannak betegségére való te­kintettel, elmarad s így a Zsirkay János mandátuma elleni petció ügyében később döntenek. Ezt a híradást egész sereg szenzációs kombináció követte. Egyes lapok szerint a kormány és Gömbösék között folyó tár­gyalások eredménye ez a halasztás, a­mely végeredményében a Zsirkay mandátuma ellen beadott petíció elutasítását vonná maga után. Mondani sem kell, hogy ezek a kitalálások cáfolatra is alig érdemesek. A bizottság, mint értesülünk, elnökének felgyógyulása után folytatja a petíció tár­gyalását. N­­áteli fasiszták a bolysevik kormány elismerése ellen. Prágából jelentik, hogy az ottani fasiszta gyűlésen Oroszország elismerése ellen ha­tározati javaslatot fogadtak el, a­mely a következőket mondja: Kijelentjük, hogy mi és az egész nemzet hívek maradunk a pán­szláv eszméhez és a jelenlegi feltételek kö­zött nem járulhatunk hozzá Oroszország elismeréséhez. Tiltakozunk a külügyminisz­tériumnak ama törekvése ellen, hogy a tit­kos diplomácia osztrák rendszerével a kor­mány álláspontját a nép akarata ellen ér­vényesíti és Oroszországot elismeri. Óva, intjük Benes dr.-t attól, hogy ellentétben a washingtoni deklarációval és a cseh alkot­mánnyal, a népképviselet megkerülésével intézkedjék. A bolusevik propagandát nem szabad a diplomácia köpenyébe burkolva az országba hozni, mi­­t azt Angliában meg­­k­érelték.Felhívjuk a képviselőket és sze­nátorokat, hogy tagadják­ meg a külügymi­nisztertől jóváhagyásukat. A szovjet elis­meréséről csak olyan népszavazás dönthet, a­melyből kizárják a kisebbségeket, mert ezek szívesen látnák a zsidó-bolysevik szov­jettel való összeköttetést, hiszen a német­ség és a zsidóság szolgálatában állnak és a szlávságot újból le akarják igázni. Mi tá­madóan fogunk fellépni mindazok ellen, a­kik Szovjetoroszorságot el akarják ismerni.

Next