Budapesti Hírlap, 1925. január (45. évfolyam, 1–25. szám)

1925-01-18 / 14. szám

Fej vagy írás. ■—• Lakatos László komédiájának bemutatója a Belvárosi Színházban január 17-én. — Az egyszeri székely népmese is azt mondja, hogy a nőt nem lehet megőrizni, hűségét megtartani. Ha csak az uráé marad, szerencsés véletlen. Ez a kesernyés vezérgondolata és éppen nem megnyugtató konklúziója Lakatos László dombjának, amelyet ma este mutattak be a Belvárosi Színházban. Tévedés volna azt hinni, hogy Lakatos csupán meg akar nevettetni. A sziporkázó ötletek, elmés fordulatok és műlabágos dialógusok mögött súlyos probléma húzódik meg, amelyet epikusok és színművészek százai kíséreltek megoldani, vagy — miután maguk is beismerik, hogy nem Indiák — legalább minden oldalról megvilágítani. Lakatos témája tehát nem új, de örökkön aktuális. Ellenben egyéni, ahogyan a megoldhatatlan problémát beállítja. Igen helyesen komédiának nevezi darabját. Hiszen komédia minden: szerelem, hűség, hűtlenség, az egész élet úgy, ahogy van. A jónevű tehetséges műépítészt csak azért nem csalja meg a felesége azon a bizonyos éjjelen, mert a „rózsalovagot“ öt perccel megelőzi a leskelődő s hirtelen hazatérő férj, aki a hátulról, lopva adott csók pillanatéban bizonyosodik meg arról, ami már jóideje félbizonyos megérzésekben kínozta, hogy a felesége meg akarja csalni. Sőt, hogy lélekben már meg is csalta. Figyelése, kellő pillanatban való hazatérése csupán lélekjelenlét és szerencse dolga. És amikor a harmadik felvonás végső jelenetében, a férj korántsem megnyugodva, csak bizonyos rezignáltsággal elgondolkozva magyarázni kezd és összecsukódik a függöny, a nézőtér kitáruló ajtóin nemcsak a metsző téli levegő vágódik be, hanem az a biztos IS ----_---------------------------.------|-—.—■........... ..__ _____ ... —...-___ Budapesti Hirup 192a .iartuar 18. fii. fc*0 SZÍNHÁZ és zene. Színházi est. Mózes. (Madách drámai költeményének előadásai Nemzeti Színházban január 17-én) Madách géniuszának voltaképpen igen kevés köze volt a színpadhoz. Arisztokrata írói karaktere, mélységes bensősége, a legszélesebb körű és legmélyebb filozófiai tudásból és ismeretből kisarjadzott világnézete, mind-mind súlyos ballaszt a színpadon. Ami a színpad világába utalta volna, az egyedül nagy lírai szubjektivitása, mert hiszen amennyire át nem hidalható ellentét van az epikus és a színműíró között, olyan közeli a rokonság a lírai költő és a drámaíró között. A lírai költő arról ad számot, hogy mint tükröződik a külső világ képe lelkében, a drámaíró pedig mindazt a gondolatot, akaratot, érzést, amit lelkében hordoz. Istenről, emberről, sorsról, gondviselésről, mennyországról, vagy pokolról kivetíti a külső világ jelenségei közé. Szóval az egyik arról ad számot, mi a világ az ő lekében, a másik, hogy mi az ő lelke kint a világban? Csak transzponálási, megformálási, átültetési kérdés az egész, lényegében a két dolog egy és ugyanaz. Madácsit csakis lírai szubjektivitása vonzhatta a színpadhoz, meg talán az a forró,pedő nosztalgia, mely a legkiválóbb írókat és költőket is elfogja a fórum után. Hallani saját szavait, megittasulni a közvetetten hatástól, élő, eleven instrumentummal, emberekkel dolgozni! . . . Ennek kapróznia vonzza az írót, mint a pillér a fényesség. Pedig úgy áll a dolog, hogy sehol sem kell úgy megalkudni magunkkal, annyit föláldozni magunkból, mint éppen a drámaírásban. Hogy egy elmés kritikus’kollégám mondását idézzem. ..A színpad mindig tönkreteszi az irót, kivéve a legnagyobbakat, mint például Shakespeare. Neki még a drámaimban bírt megártani.“ Madách drámái közül nem tudott megállni a színpadon egy sem, kivéve Az ember tragédiáját, mely azonban színpadi sikerét nem költői értékének, hanem a virtuóz átdolgozásnak köszönheti. Ez az átdolgozás a világirodalom egyik legmélyebb és legfényesebb drámai költeményéből ügyes, látványos és minden mozzanatában hatásos, színpadi munkát tudott csinálni. Ám jaj annak, aki Az ember tri- médiája-vic a színpadon ismerkedik meg és nem magányos, dolgozószobája csöndjében. Mózes közvetellenül .1. ember tragédiája után íródott, közben csakis Csák végnapjain dolgozott a külső. A mű fogantatást eszméje, a mit csodálatosképpen akkoriban nem vettek észre, mit Kalágyi Menyhért említ meg először Madáchról írott értékes könyvében, az osztrák elnyomatás alá vetett magyar nemzet sorsának rajzolása és biztosan eljövendő jobb jövő válása. 1860—61-ben írja Madách Mózesét és beküldi a karácsonyi pályázatra. A bírálók: Arany János, Kemény Zsigmond, Jókai. Kompéra összehasonlítják Mózest Az orleánsi szűzzel, akit szintén Isten szava küld el hivatására, de nem beszélnek, vagy talán nem beszélhetnek a csiráról, melyből kipattant. Külügyi Menyhért ír erről legelőször a Madáchról Írott könyvében. Ő meg is csinálja az összhasonlítást a kor és a személyek között, talán néhol nagyon is önkényesen. Mert a menynyire igaza van Palágyinak abban, hogy Mózest nem annyira a biblia, mint, a magyar elnyomatás és szenvedés sugalla, úgy felette nehéz megmondani, hogy egyes alakok rajzában kire gondolt a költő? Voinovich Géza is megemlíti Madách Imre és az Ember tragédiája című könyvében Mózes hazafias vonatkozásait. Szóval megint bebizonyosodik, hogy mindig időbeli távlat kell egy irodalmi vagy művészi munka teljes megértéséhez. A kortársak mindig többet, vagy kevesebbet látnak benne, mint mi, utódok. Madách Mózesének legnagyobb fogyatékossága, epikai szétesése. És hogy bősen hisz elindul az isteni szózatra és vállalja a ember feletti hivatást, hogy a rabszolganépből szabad nemzeteit, a csőcselékből törvénytisztelő hazafit, a hontalan bujdosó tömegből, hazával, országgal bíró polgárt, az aranyborjúért epedő sártömegbül Urát, Istenét félő, tisztelő és annak engedelmeskedő embert faragjon, — drámai alakká nem bir, nem tud válni. Ennyi nagyságot csak az eposz bír el. „Ha Homéroszt olvassuk, magunk is naggyá válunk“ mondja Emerson. Az eposz tag keretén belül meg lehet fépinálni a népet vezető szabadsághőst s a népet vasigába törő szörnyű zsarnokot. — A törvényt adó bölcset és a törvény szavának nem engedelmeskedő tömeget irgalmatlanul legyilkoltató bírót — mert ez Mózes. A fáraó hatalma ellen felkelt forradalmárt és népének még lelkére is vasláncot verő despolát, — mert ez Mózes. A legmagasabb hegycsúcsra felérkezett ember, ki egyszerre megérti, hogy ő annak a sárban, porban vergődő tömegnek a lelke, a jobb akarása, a szebb reménysége, a tiszta avagy a fenséges álma. Le kell hát szállni a hegycsúcsról, hogy valóra váltsa, a mi fajának lel-ikében öntudatlanul ég, aminek ő a megtestesülése, inkarnációja. Együvé tartoznak ők: a vezér, a hős, a nagy bölcs, a tiszta és a tömeg, a hitvány, a gyáva, az okiakul. Egymásban élnek, mint a lélek és a test. Gyötrik, üldözik, kínozzák, halálra hajszolják egymást, de egymástól el nem válhatnak, mert az Úr adta Mózest Izraelnek és Izraelt Mózesnek. Egyik sem bírja elvégezni, betölteni hivatását a másik nélkül. Ez a biblia Mózese, kinek fejedelemsége alatt: egy rabszolga nép; egy örök Istene alatt: az aranyborjú előtt táncoló tömeg; s az egész emberiségnek etikát adó tízparancsolatra. frigyládája alatt, egy minden bűnökkel megterhelt, rabszolgaságban daljasodo ember csorda állt. A bibalia Mózesét még nem bírta emberi erő fölérni, egyedül a Michel Angéláé. Aki más hozzányúlt, azt mind leteperte, agyonnyomta az alak nagysága. Hogy Madách sem bírt vele, az mit sem vesz el a költő nagyságából. Próbálkozása mindenesetre az irodalom legtiszteletreméltóbb kísérletei közül viló. Mózesben is megtaláljuk Madách írói erényeit. Gondolkozásának, érzéseinek előkelőségét, világszemléletének széles horizontját és emberismerettel párosult tömegmegvetését, ami éppen olyan erősen jelenik meg Mózesében, mint .1. ember tragédiában. A Nemzeti Színház tevéközelt méltó keretek között megismertetni a közönséggel Madách művét. A címszerepet Adonni Géza játszott.". Ez a fiatal színész Voinonich Géza Mohácsának II. Lajosával, Calderon A. élethálom Zsigmondnéval olyan művészi erőről tett tanúbizonyságot, hogy a legnagyobb művészi feladatok interpretálását is vállalhatja. Mózese megint egy nagy lépés volt előre és fölfelé. Illúzióként«, és nem bántotta sem históriai, sem művészeti érzékünket. Nagyon helyesen nem igyekezett minden áron .kilakítani“, hanem szépen, értelmesen elmondta szerepét. Egy úgynevezett „ ..reális alakítás“ tönkretett volna minden illúziót. Abonyi megértette a darab és a szerep stílusát és annak értelmében játszott. Jászai Mari volt Mózes édesanyja. Csupa erő fenség, mint ahogy a színpad nagyasszonyától már megszoktuk. Egy-egy gesztusa, mozdulata, mega a megtestesült plaszticitás. Nagy Adorján Áronja, Mihályfi K. Jet npja, Kethes Margit Máriája, Harasztos ,rózsája, Beleznai/ Margit Cipporája, Pataky faradja. Bodnár tiszttartója mind csupa elismerésreméltó munka. Külön meg kell említenünk Sugár és Gabányi két veszekedő zsidóját. A rendezés Siklószy Pál érdeme. A közönség a témát és írót egyaránt megillető hódolattal és tisztelettel nézte végig az előadást. Pániekié Lengyel Laura, tudat is, hogy az asszony mégis csak meg fogja csalni a férjet. Lehet, hogy egy másik, vagy egy harmadik rózsalovaggal, de egészen bizonyosan. Mert mindig és mindent nem lehet idejében észrevenni. És ha észre is veszik, mit ér az?fis ez ellen nincs appelláta, mert mint a feleség mondja: „csak nem gondolja, hogy arról álmodozom, aki a szomszéd ágyban alszik?“ És ez a mondása lerontja azt, amit a második felvonásban mond, hogy „ha Isten volnék, csak gazdag embereknek engedném meg hogy szeressenek“. Mert a nőnek nem a másikért kell megcsalnia az urát, vagy akár a barátját, hanem magáért a „csalásért", amelynek indító oka női lélek örök nyughatatlansága, az öregségig nem oltható szomjúsága: úgy lehet, maga sem tudja, mi után. És elvileg nincs kivétel. Lakatos komédiájának egyik férfialakja A megcsalatáson már átesett bölcselő azt mondja, hogy nincsenek egyének, csak néhány típus van férfiban és nőben egyaránt. A nő a korán elhunyt német filozófus, Weininger szerint részben kerítő, részben a szerelem papnője. A férfi egyszerűbb, készebb karakter és inkább tud egy nőt szeretni, mint fordítva. Körülbelül ez kívánkozik ki a „Fej, vagy írás“-ben színre hozott probléma rekesztéseiből. Lakatos László régi, igazi jó újságíró, tanult, művelt fő és jónevű elbeszélő. Ezek a kvalitásai épp olyan pompásan érvényesülnek komédiájában mely nem első színpadi próbálkozása, mint kiforrott, kesernyés világszemlélete. Lehiggadtsága visszatartja attól, hogy moralizáljon, s csupán elővezeti alakjait. •Anélkül, hogy megtudna nyugodni mindnyájunk közös sorsában. Lakatos nem egészen a színpadnak él s ez meglátszik művének a felépítésén, különösen a harmadik felvonáson, mely a darab legerősebb, mondhatni új erőre kapó része. Kissé merész és a drámai szerkezetnek nem éppen válik a javára a második felvonás. Az első és a harmadik felvonás a műépítő lakásán játszik, a második egy bárban és szereplői más társadalmi osztályból való emberek, de ugyanaz az embertípus, mint az élő és második felvonás alakjai. Ez a felvonás így — bárba a szerző a konstruktőr nagy készségével illeszti be — kissé megakasztja a drámai fejleményt, kiesik belőle. Az első és második felvonás közé ékelt rövidke utcai közjáték pedig egészen fölösleges és bátran el is lehetne hagyni. A darab elejétől-végül fölötte mozgalmas, a feszült érdeklődést egy pillanatra nem engedi ellankadni s mondani is fölösleges, hogy a dialógusokban Lakatos írói készsége uralkodik. Finomult ízlése ellenére — nyilván a közönségnek tett engedmény egynéhány kiszólás, melyet egy-két újsütetű pesti alakjának a szájába ad. Az előadás igen jó. A férjet Törzs játssza. Meleg, okos és egész egyénisége megérezteti mekkora komiszság ilyen embert megcsalni. Titkos Ilona a feleség. Szép, meggyőzően igazi asszony. Mészáros Gizii ideálisan ellenszenvessé tudja tenni a kerítő barátnőt. Ilahnel Aranka és Gárdonyi kedélyesek. Kubinyi, a bölcselő barát, szépen beszél. Kertész, mint rózsalovag, ellenben merev és nem hódító. Játéka öntudatlanul is még inkább kiélezi, mennyivel különb nála a férj. A díszletek szépek és Szerb Antal rendezése friss. A színházat egészen megtöltő közönség a darabot melegen fogadta és a szerzőket a szereplőkkel együtt minden felvonás végén sokszor kitapsolta, zengett a zárótétel csodálatos antikasnibusz& rohanó, fényes hanghullámaival, röpülve száguldó ritmusaival. De Blech Leó mesteri keze nemcsak a bécsi zenekaron érzett meg, hanem a mi közreműködőinken is. Tihanyi Vilma, Marschalkó Rózsi, Székelyhídi Ferenc és Kálmán Oszkár pompásan énekelték a roppant nehéz magánnégyest, a Palesztrina-kónus pedig, ha intonálásban és dinamikában nem is tudta feltüntetni fogyatkozásait, kifogástalan biztossággal követte a szédületes tempókat. A közönség zsúfolásig megtöltötte a Vigadó termeit és viharos lelkesedéssel ünnepelte akiváló német karmestert. (h. c.) * (Gyermekek a gyermekekért.) A Zeneművészeti főiskola kamaratermében működő művészi gyermekelőadások művészei: Szécsi- Hédi, Babos Éva, Lenkey Gyöngyi és Tusi és Oszkár bácsi elhatározták, hogy ezentúl a budapesti szegény elhagyott gyermekek részére rendezik előadásaikat. Az előadások jövedelme a Gyermekért Országos Gyermekegészségügyi Társaság gondozó intézeteinek javára szolgál. Az előadások vasárnaponként délután 3 órakor kezdődnek a Zeneművészeti főiskola termében. Az első előadás január 18-án, vasárnap délután 3 órakor kezdődik. * (Magyar művésznő Bécsben.) Véghelyné Deáky Flóra zongoraművésznő, aki most érkezett vissza nagysikerű finnországi körútjáról, a múlt héten a bécsi Musikverein címűtermében rendezett önálló hangversenyt. Műsorát kizárólag Liszt műveiből állította össze. A közönség nagy tetszéssel hallgatta a művésznő produkcióit, melyeket a kritika is melegen méltatott. * (Simfonikus hangverseny Kecskeméten.) Kecskeméten a 42 tagot számláló Műkedvelők Zenekara szimfonikus hangversenyt rendezett a következő műsorral: Beethoven: Prometheus nyitány, Mendelssohn: hegedűversenye. Brahms: Intermezzo és Schubert: Scherzo M. Bodon Pál kitűnő hangszerelésében és Grieg: Peer—Gynt suite I. A Mendelsson hegedűversenyét Szabadi Sándor zeneiskolai tanár játszotta a zsúfolt hangversenyterem közönségének őszinte és hálás elismerését érdemelve ki. A kitűnően fegyelmezett zenekart M. Stodon Pál tanította be és vezényelte s a sok tapsnak, ünneplésnek és a helyi sajtó osztatlan elismerő kritikájának oroszlánrészeit illeti. 1. (A Kilencedik Szimfónia.) A Wiener Simfonie Orchester mai hangversenyén Blech Leó a Kilencedik Szimfóniát vezényelte. Az előadás tökéletesen és nagyszerűen megfegyelmezett produkció volt, mely végre egyszer megmutatta a budapesti közönségnek, hogyan hangzik Beethoven legfenségesebb alkotása. Birch Leó pálcája drámai elevenséggel ábrázolja a szimfónia mozgalmas polifóniáját; minden szólama hajszálfinom precizitással él és lüktet, a tematikus csoportok plasztikus erővel jelenítődnek meg, sőt a hatás kedvéért kontúrjaik olykor metsző élességgel lendülnek. A hegedűk sokrétű szövedékében sehol semmi elnagyol;*«, vagy elmosódás, az egész szinte egy mechanizmus egyöntetűségével hullámzik; a vonós basszusok energikus merészséggel szálkának föl a magasba, majd zuhannak le a mélybe, a fúvóknál a hangzásbeli szépséget a ritmus szívverése pótolja. Elgondolásban a szimfónia nagyszerű koncepciót mutatott, ez azonban a színházi muzsikus felfogása, mely a klaszszikus muzsika vonalvezetésének nyugodt folyamatosságát gyakran megszakítja drámai poentezéssel. A tempókat általában szereti túlozni; a szkercó, melyet ismétlések nélkül hallottunk, jó néhány árnyalattal gyorsabb volt, mint ahogy megszoktuk. A harmadik tételt viszont túlságosan lassúnak éreztük, az első tételt pedig a sok interntó idegessé tette. Annál nagyszerűbben Színház. * (Az Operaház jövő heti műsora.) holnap, vasárnap a Farsangi lakodalmat adják. Kezdete 7 órakor. Kedden a Wagner tetralógia sorozatos előadásának negyedik estéjén Az Istenek alkonya kerül színre. Szerdán a Mirandolini van műsoron. Kzdete 7 órakor. Csütörtökön a Bajazzókat adják. Ezután a Karasztbecsületet adják. Kezdete 7 órakor. Pénteken a Farsangi lakodalom. Az előadást ezúttal ismét a hosszabb betegségéből felgyógyult Kerner István főző neigazgató vezényli. Az előadás kezdete 7 órakor. Szombatra Sülömét tűzték ki. Ezt az előadást fél 8 órakor kezdik. Vasárnap, január 25-én a Faust kerül színre. Az előadás kezdete 7 órakor. Kedden, január 27-én Schwartz Vera kamaraénekesnő kezdi meg három estére tervezett vendégfellépésének sorát a Troubador Leonórájában. Schwartz Vera január 29-én az Álarcosbálban és január 31-én az Aidában lép fel. * (A Nemzeti Színház heti műsora.) Madách Mózes- a Nemzeti Színház e heti klasszikus bemutatója, a jövő kedden és szombaton is szerepel műsoron, mindig a bemutató pereposztásban. A címszerepet Abonyi Géza, Jokhabéd szerepét pedig Jászai Mari alakítja. Szerdán a Vén gazember, csütörtökön és az utána következő kedden a Házasságai az égben köttetnek, pénteken Hamlet, Ódry Árpáddal a címszerepben, vasárnap délután mérsékelt helyárakkal Stuart Mária, vasárnap este az Egyenlőség, hétfőn pedig a klasszikus ciklus előadásaként és mérsékelt helyárakkal Antonius és Kleopatra van műsoron. * (A Kamara Színház) legújabb nagysikerű repertoár-darabja Francois de Cured Új bálvány című műve ezen a héten szerdán és vasárnap este van műsoron. Három előadást ezen a héten az Örzse néni, Tiszta dolog és Gunybá előtt című magyar elv föl vallásosak foglalnak el, még pedig kedden, szombaton este rendes és vasárnap délután mérsékelt betyárakkal. Csütörtököm a Bunda, a jövő kedden pedig a Candida egészíti ki a heti műsort. * (Postás Katica-hét) lesz a Blaha Lujza Színházban ezen a héten is. Minden este a páratlanul népszerű Zerkovitz— Harmati” operetté megy, amely első jubileumán túl is táblás házakat csinál. Vasárnap délután a pazarul ötletes Fügefalevél. Menyasszonyi kelengyék vászonárak, asztalnemüek, fehérnevűűek elsőrendű minőségű, kedvező árban. FENDRICH IMRE, IV., Deák tér 3.