Budapesti Hírlap, 1925. január (45. évfolyam, 1–25. szám)

1925-01-01 / 1. szám

1925 január 2. 1(3. sz.) Budapesti Ki­lip tani orosz erők lekötése céljából, de nem volt szabad ott döntő akcióba belemenni. Dank­ és Aultenberg offenzívája hasonló volt a víztükör ellen irányított kardcsapás­­hoz, az orosz fronton mutatkozó rések a nagy tartalék segélyével nyomban zárkóz­tak. A döntő akció gondolata az orosz erők csoportosításának felismerése és az orosz balszárny különálló offenzívája által magától adódik. Kelet-Galicia északi, Volhyniával határos részén van a Fekete tenger víz­környékéhh­ez tartozó Dnyeszter mellékfolyói és a Keleti tenger vízkörnyékéhez tartozó Bug és mel­lékfolyói közt egy kisebb vízválasztó, 50— 100 méteres viszonylagos magasságú nyu­gat keleti irányban húzódó tensik. Ennek a vízválasztónak taktikai fontosságát az 1917. év eseményei később beigazolták. Az orosz balszárny a vízfolyások által nyújtott természetes védelmi vonalak makacs vé­delme esetében csak nagy veszteségek árán és kifáradva juthatott Lemberg közelébe. Egy pillantás a térképre elegendő, hogy az orosz balszárny válságos helyzetét megítél­hessük, ha szeptember hó­l­ án Lemberg­­ben nagy erők állanak készen az ellentá­madásra,­ nagyjában Lemberg-Zlocsov irá­nyában. A topográfia ismerete a hadviselés szempontjából azért fontos, mert nagy em­­bertömegek mozgása szinte azzal a tör­vényszerűséggel történik, mint az elemeké. A vízválasztó birtokában az osztrák-magyar hadsereg nemcsak tartósan megakadályoz­hatta az orosz balszárny kooperációját az orosz hadsereg többi részével, hanem al­kalma volt az itt kivivott sikert a leg­gyengébb ellenállás irányában, a­ Dnyeszter mellékfolyóinak folyása mentén dél felé kiterjeszteni. A Dnyeszter és mellékfolyói­­ közé beékelt orosz balszárny nem tudott­­ volna északi irányban homlokzatot val­lani és katasztrofális vereségnek nézhetett elébe. Konrád elkésett egy gondolattal. Szep­tember 3-án Auffenberg hadserege zömének hátraarcot parancsolt és délnek irányí­totta a győzelmes orosz balszárny oldalába. . Azonban az oroszoknak idejük volt az ú­ helyzetnek megfelelő átcsoportosítást ke­­­­resztül vinni. Repülőink megállapították, hogy a harc szünetelése alatt a déli szárny­ról nagy csapateltolások történtek északi irányban. Az újra kitört harcban Auften­­berg nem tudott előrehaladni s az orosz centrum azon gyenge erőket, a­melyeket az arcvonalváltás után vele szemben ma­radtak, visszaszorította és Auffenberg ol­dalába és hátába tört. A katasztrófa kike­rülése végett el kellett rendelni az általános visszavonulást, a­mi csak óriási vesztesé­gek árán történhetett meg. 1917. július havában az orosz forradalmi hadsereg által kezdett offenzíva eseményei beigazolják feltevéseink helyességét. Az oroszok nem a vízválasztó irányában tá­madtak, hanem lejebb délen, Brzezany irá­nyában. Noha az oroszok a vízválasztó taktikai fontosságát ismerték, tudták, hogy ebben a fontos szakaszban német csapatok van­nak és azt remélték, hogy lejebb, a mo­­narkia nagyrészben szláv nemzetiségű csa­pataival könnyebben boldogulnak. Értek is el kezdett sikereket, de két hét alatt az offenzíva kitombolta magát és a vízválasztó fensíkon, Zrocsov irányában, keresztülvitt német ellentámadás, mely a támadó orosz csoport,­oldnnába csapott le, teljes sikerrel járt és­ az oroszokat egész Kelet-Galicia és Bukovina kiürítésére kényszerítette. Igaz, hogy ez esetben az orosz vereségnek nem voltak olyan katasztrofális következményei, mint lehettek volna 1914-ben, mert az oro­szok megerősített vonalaik védelmével any­­nyi időt nyertek, hogy a csapatok és hadi­anyag legnagyobb részét megmentették. Magyarország háborús irodalma talán legszegényebb a világháborúban résztvett összes nemzetek között. Viszont Konrád tekintélyének árnyékában egy történetírói gárda szervezkedett, a vezér fanatikus hí­vei közül, kik egyúttal Ferenc Ferdinand politikai hagyatékának lelétendélyesei. Ezek az urak még mindig a Nagy-Ausztria gondolatvilágában élnek s nem tudják el­feledni Magyarországnak, hogy a nagy osz­trák gondolatnak ellensége volt. Ezért tör­téneti munkásságuk fő célja a magyarság háborús teljesítményeinek lekicsinylése, sőt Magyarország felelősségének megállapí­tása a háború elvesztéséért. Mi bátran rá­bízhatjuk az objektív­ történetírásra, hogy a­ magyarságnak igazságot szolgáltasson, viszont Konrád és iskolája „igazságait“ kellő értékükre leszállítsa. Hogyan él I­zabas királyi hercegasszony magyar otthonában. — Bassélgeres a fenséges asszonnyal a budai villában. — A festői Buda legszebb részén, a Rózsa­domb oldalán emeletes, pompás villa fe­hérült a ködös, téli szürkeségben. Nem­csak falainak friss fehérségével, de épít­kezésének kedves eredetiségével is kitűnik a környező villák közül, hatalmas ablakai­ból a legszebb vidékre látni. Itt, ebben a harminckétszobás szép villában rendezték be meleg, de e mellett fenségesen előkelő otthonukat József Ferenc királyi herceg és gyönyörű, alig huszookétéves felesége,­­Anna szász királyleány. Az ürge-utcából visz a bejárat a tükrös, szőnyeges folyosóra, a­melynek jobbolda­láról nyílik az iroda. Mindössze tizenhét szoba lakott a harminckettő közül: négyet­­négyet a királyi hercegi pár, a többit rész­ben Czóbal Mária udvarhölgy és a tizen­­kéttagu személyzet foglalja el. Bolza Rezső gróf kamarás nem lakik bent, csa­k nap­­tárt tartózkodik az irodahelyiségben. A her­­cegasszonyt öreg komorul­ója — a kit a szülői Házból hozott magával — szolgálja, míg József királyi herceg mellett egy magyar fii teljesít szolgálatot s ugyanez végzi az étkezésnél a föszolgálást s a sze­mélye körüli egyéb teendőt is. Az iroda kellemes meleg. Az egyik asz­talon a két látogatási könyv József Ferenc királyi herceg és Anna királyi hercegasz­­szony fölirással. Négy-öt oldal már tele van az eddigi látogatói nevével. Sokan fordul­nak meg a barátságos villákban. Üvegajtón keresztül pirosszőnyeges lép­cső visz fel a szintén hatalmas üvegajtós hallba, a­hol a fenséges pár fogadott. A hercegasszony barna szövetruhában, József Ferenc királyi herceg pedsig katonai forma­ruhában a belső baloldali rózsaszínű sza­lonba vezetnek. Közvetetten magyaros ven­dégszeretettel kínálnak hellyel. Óriási ab­lakok, sok kép köröskörül, hófehér bútor, sok szőnyeg. Anna királyi hercegasszony lelkes, nagy, barna szeme fölragyog a sablonos kérdésre: Hogy érzi magát Magyarországon? A­mikor felel, vakító fehér foga csillog mindig mosolygó, piros szájában, festő ecsetje alá való kép, rózsás arcába omló gretchenesan, fésült barna hajával. Őszinte boldogság füti szavait, a­mint magyarul mondja: — Nagyon, nagyon jó itt. .. Majd felél magyarul, felét németül foly­tatja: — Mindenki oly jó, kedves hozzám. Na­gyon boldog vagyok, szeretek itt él­ni. Bársonyos tekintek egy pillanatra mel­lette ülő férjére simul, s kicsit elgondol­kodik. — Sohasem hittem volna, hogy ilyen könnyű lesz messze élni a szülői háztól. Talán furcsán hangzik, de az igazság az, hogy egy parányi honvágyat sem érzek. Nyugodt, megelégedett vagyok. — Különös is az élet. Már kora gyer­mekkoromban megmagyarázhatatlan von­zalmat éreztem a magyarok iránt. Pedig nem sokat tudtam róluk. Egyszer a társa­ságunkban valaki beszélt a magyar jó szív­ről s temperamentumról. Talán ez ébresz­tette föl bennem a szimpátiát, a­mely az­óta csak fokozódott. — Már régen ismerik egymást, József kir. herceg és fenséges asszonyom? — kér­deztem. — Mindössze egy éve. Férjem unokanővé­­rének esküvőjén, Regensburgban találkoz­tunk először. — ... Azután elkezdtem magyarul ta­nulni Gamerra bárónőtől. Eleinte bizony nem ment könnyen, de erős akarattal meg­tanultam olvasni, írni, s valamit beszélni is. Most már ott tartok, hogy majdnem mindent értek. A­mióta Budapesten va­gyok, ebben a drága, szép városban, még könyebben megy a tanulás, mert mindenütt magyar szót hallok. — Tanul most is valakitől, fenséged? — Az uramtól — válaszolt mosolyogva. — De ő azt mondja, hogy rendszeresen fog ezután megint taníttatni, mert teljesen meg kell tanulnom a magyar nyelvet. És én nagyon szívesen, örömmel tanulok, főleg, a mióta a magyar írók, Petőfi, Arany mű­veit is olvasgatom. Mindig több és több szépséget fedezek föl a nyelvben és tudom, hogy ez még fokozódni fog, ha jobban meg­ismerkedem a sajátosságaival. — Petőfi Szabadság, szerelem című verse végtelenül tetszett, már többször elolvas­tam. Ha valamit nem értek, — s ez bizony még elég gyakori eset — az uram megma­gyarázza. Arany János Toldiját is nagyon szeretem olvasgatni, olyan egyszerű és mégis kifejező minden sora. Jókai Mór re­gényei már nehezebb feladatot jelentenek számomra, mert komplikáltak a mondatai, a­melyek lefordítása nem könnyű. De hi­szem és remélem, hogy ez is menni fog, s minden szép magyar könyvet elolvashatok. — S a külföldi írók közül melyiket ked­veli, fenséges asszonyom? — Ó, sok kedvelt íram van. Elsősorban Dickenstül szeretek olvasni s a többek kö­zött Bourget, Goethe. Heine műveit is ál­landó olvasmányaim — Az olvasás és a zene, — de talán első­sorban a zene — jelentik számomra a leg­kellemesebb szórakozást. 11 a hosszú sé­táinkról hazajövünk, órák hosszat zongo­rázunk — az uram kitünően játszik — s én énekelek is. (A­ki hallotta, elragadtatva meséli, hogy nagyon kellemes, lágy s kifejező hangja van a fiatal fenséges asszonynak.) — A zenében egészen felolvadok — foly­tatta rajongással — a legszebb gyönyörű­ség hatja áz egész valómat. Az uram is na­gyon szereti a muzsikát, s így­am csak le­het, minden szabad időnket muzsikával töltjük. — Ez az oka annak is, hogy koncertekre olyan szívesen megyünk. A magyar filhar­monikusokat is meghallgattam már több­ször s mondhatom, az eddig hallott legjobb zenei előadások közé sorozhatom ezeket. — A magyar operaházban, sajnos, eddig még keveset voltam, nagyon tetszett a Far­­sangi lakodalom. Gyönyörű volt s különösen talán azért is tetszett, mert a librettója és ze­néje is magyaros, üde, temperamentumos. Nagyon érdekesek a magyar tárgyi­ szín­darabok. Valami eredeti zamat érzik belő­lük, a­mi nagyon tetszik nekem . Az operetteket is szeretem. Itt láttam Marica grófnőt, A nótás kapitányt s most újabban a Postás Katicát. Pécsi finom meg­jelenés. Lábass Juci szép asszony s Honfi Hanna igazán bájos postás Katica. Kelle­mes estéimet szaporították ezek az előadá­sok. A legmaradandóbb színházi élményt talán mégis Madách Az ember tragédiája nyújtotta. Mélyen szántó gondolata rend­kívül intenzív hatást váltott ki belőlem. Csodálatos zseni terméke ez a mű. Még egy­­szer megnézem. El is olvasnám, de még nehéz egy kicsit a klasszikus szöveg, majd talán később erre is rákerülhet a sor. Őszintén mondom, kevés színdarab tetszett nekem ilyen nagyon, mint ez. — Kedves és jó előadásban láttuk pár napal ezelőtt, a Máv­ gépgyár ünnepén a Hamburgi menyasszonyt. Szép ünnepség volt, kellemesen éreztük magunkat. — Voltunk egynéhány mozgóképszínház­ban is, szeretem a jó filmeket, s tudom azokat élvezni. — Sok bálba megyünk a téli évedban s talán egy-kettőben .Ráncolni is fogunk. A szép táncot szívesen nézem, a modern tán­cokat is szeretem, ha azokat finoman tán­colják. — Hol fogják a nyarat tölteni fensé­­gedek? — Azt hiszem, Tihanyban. A Balaton gyönyörű, már előre örülök a hosszú sé­táknak és a víznek. Nyárra kész lesz az építkezés s valószínűen már ott fogadhat­juk nővéreimet, a­kik látogatásomra jön­nek. Most, a téli hónapokban, a gyerme­kekkel nem utazhatnak, a­mikor még fel­nőttnek is veszélyes ilyen hosszú út eb­ben a hidegben. A tavaszt itt fogom élvezni ezen a szép helyen. Most is szép, hát még a madárdalos, ibolyás márciusban milyen gyönyörű lesz. — Nagyon, nagyon jó itt — mondta, úgy, mint a beszélgetés kezdetén. Mindvégig lányos egyszerűséggel, ter­mészetes bájjal beszélt a fenséges asszony, a­ki egyszerű ruhájában olyan, mintha most került volna ki valamelyik intézetből Fenséges férjével a hall ajtajáig kisérnek. A csöndes Rózsadomb környéke az egész magyarsággal együtt szívébe fogadta a szépséges királyleányt, a­ki jó magyar asszony akar lenni magyar férje oldalán. Egész legendákat mesélnek a budaiak bol­­dogságukról, jóságukról, minden etikett n­él­­kü­li kedvességükről. A kis ablakok hor­golt függönyei mögül szerető szemek kö­vetik a sétáló fiatal párt, a­kik mindig vidámak, gondtalanok: fiatal, szerető, bol­dog — emberek. Somo­ly Erzsébet. ­ A bolysevikellenes balkán­szettelség befejezett dolog. — A bolgár sajtó a Jugoszláviával való megegyezés ellen. — Szófiából jelentik, hogy a bolgár sajtó élénk magyarázatokkal kíséri Cankov bel­gád­ útját.Az agráriusok lapja tiltakozik mindenféle katonai természetű szövetség ellen, mert az káros következményeket vonna Bulgáriára. A kommunisták lapja megvádolja a Cankov-kormányt, hogy el­árulta macedóniai és dobrudzsai kivándor­lók ügyét. A liberális lapok szerint az antibolysevik balkán-szövetség megalakítása már befeje­zett dolog, de Bellgrád követeli, hogy Bul­gária mondjon le végleg Macedóniáról, még­pedig olyan feltételek mellett, mint a­mi­lyen feltételeket annak idején Sztambu­­linszki elfogadott. Ennek ellenértékéül a szerb ko­rmány Bulgária előnyére fogja­ megoldani a jugoszláv területre menekült bolgár agrárius kivándorlók ügyét. A szerb kormány mindenesetre ellene lesz, hogy Bulgáriában helyreállítsák a kötelező kato­nai szolgálatot, vagy emeljék a létszámot. A kölni zóna kiürítése. — Az angol és az olasz kormány nem haj­­landó elhamarkodott nyilatkozatra. — A jegyzék hír szerint feltűnően rövid lesz. — A párisi német nagykövet kérése Her­­riothoz. — London, dec. 31. ’ A Daily Telegraph diplomáciai tudósítója szerint a német kormányhoz a katonai ellenőrzés és a kölni kiürítés tekintetében intézendő jegyzék előzetes szövegét tegnap Londonban a külü­gy- és hadügyminiszté­riumban mérlegelték. A tervezett jegyzék feltűnően rövid. Ma már távolról sem olyan valószínű, mint még két nappal ezelőtt, hogy az előzetes­­jegyzék végleges alakjában a szövetségeseknek azt a meggyőződését fogja kifejezésre juttatni, hogy Németor­szág komoly és nyílt mulasztást követett el, minthogy a bizottság végleges jelentésének beérkezéséig és mérlegeléséig sem a brit, sem az olasz kormány nem hajlandó arra, hogy magát elhamarkodottan egy ilyen nyi­latkozat következményeire kötelezze. A jegyzék ennek folytán talán csak jónak a gondolatnak a kifejtésére fog szorítkozni, hogy a szövetségesek nincsenek abban a helyzetben és nem is hajlandók arra, hogy a kölni zóna kiürítése tekintetében mind­addig véglegesen döntsenek, a­míg az ellen­­őrző bizottság előzetes jelentésének birto­kában nincsenek és hogy a dolgok ilyen állása mellett a versaillesi szerződésben megállapított határidőn belül kiürítésről semmiesetre sem lehet szó. Általános kife­jezések használata által talán sikerül elke­rülni azt, hogy a jövőben történendő dön­téseknek prejudikáljanak. Olyan körülmény ez, a­melynek a mérlegelése a brit kormány felfogása szerint a legnagyobb fontosságú. Azt remélik, hogy a nagyköveti értekezlet ma olyan megállapodásra jut, a­melynek értelmében a kormányok által javasolt vál­toztatásokat foganatosítani lehet. A Páris­­ban megállapított végleges szöveget azon­ban esel­eg újból a londoni miniszterek elé kell terjeszteni, azoknak végleges­ hozzájá­rulása végett, mielőtt a jegyzéket Berlin­ben átadnák. Azt kell még továbbá eldön­teni, várjon a jegyzéket mint­­a szövetsége­sek közös jegyzékét fogják-e átnyújtani, vagy pedig valamennyi szövetséges külön­­külön nyújtja-e át. London, dec. 31. A Németországhoz intézendő jegyzék a Reuter-iroda szerint ki fogja emelni, hogy­ a Rajna balpartjának megszállása főbiztosí­­téka annak, hogy Németország teljesítse a ráhárított kötelezettségeket. Paris, dec. 31. : Von Hösch német nagykövet a Journal­­ jelentése szerint arra kérte Herriot minisz­­terelnököt, hogy legyen tekintettel Német­ország jóakaratára és vessen számot azzal a visszahatással, a­melyet a kölni zóna ki­ürítésének elhalasztása a német politikai helyzetben mag­a után volna. London, dec. 31. (Wolff.) A Westminster Gazette azt írja, hogy Hughes államtitkár nagy szolgálatot teljesítene az európai béke ügyének, ha rá tudná venni Franciaországot a Ruhr-vidék kiürítésére és meg tudná nyerni Francia­­ország hozzájárulását ahhoz, hogy az an­golok a tavasz elején elhagyhassák Kölnt. Anglia és Amerika bizonyára hajlandóbbak volnának a francia tartozások ügyében kompromisszumra, h­a látnák, hogy Francia­ország kész a­ német ügyet észszerűen ke­ s A Dnevnik azt tanácsolja, hogy a kor­mány ne vállaljon Oroszországgal szemben hosszabb időre szóló kötelezettségeket, a­melyek akkor is érvényben maradnának, ha a mostani szovjeturalom megbuknék. Egyébként Cankov útjának tényleges eredménye még nem ismeretes és hivatalos nyilatkozat csak két hét múlva várható, a­mikor a szünetelő szobranje újból egybe­­gyű­l. zelni. . . A szakszervezeti bizottság tiltakozása Köln, dec. 31. (Wolff.) A megszállott területre illetékes szakszervezeti bizottság, mint a dolgozó la­kosság képviselője határozatot hozott, a­melyben tiltakozik a kölni körzet megszál­lásának további fentartása ellen, miután a kiürítésnek a versaillesi békeszerződés ér­telmében 1925. január 10-én kell megtör­ténnie. A szakszervezeti bizottság elvárja, hogy az ügyben érdekelt kormányok nyom­ban tárgyalásba bocsátkozzanak a fennálló ellentétek kiküszöbölésének érdekében. ­ A nagyköveti konferencia ülése. Paris, dec. 31. A nagyköveti konferencia ma délután fél­öt órakor Combon elnöklésével a külügyi hivatalban összeült. A konferencia elhatá­rozta, hogy a szövetséges kormányokhoz a kölni zóna ügyében jegyzéket intéz. A szö­veget a konferencia a kormányok egyes képviselőinek instukciói szerint fogalmazta

Next