Budapesti Hírlap, 1925. március (45. évfolyam, 49–73. szám)

1925-03-17 / 62. szám

s szabadságot, a tulajdont, a társadalmi békét. A rend ellenségei már nem is tit­kolják felforgató szándékaikat, ezért mi is szemükbe mondjuk: el vagyunk tö­kélve megvédelmezni tűzhelyeinket és országunkat, szemben a tékozlásnak és a fojz­togat­ás­nak szellemével. A francia közvélemény óriási többségé­nek hangulatát kifejező e vádakon­­kívül a Herriot-kormány minden érthető ok nél­kül felvetette a vatikáni nagykövetség meg­szüntetésének kérdését s azt a kamarában csekély­­többséggel keresztül is hajtotta. Ezzel maga ellen szólította nemcsak a kato­likus egyházat, nemcsak a vallásos érzé­sükben megsértett katoliku­soka­t, hanem az összes mérsékelt politikai elemeket is. E körül a kérdés körül került döntő mérkőzésre a francia szenátus pénzügyi bizottságában, amely tudvalévően elhatá­rozta a kamara által elébe terjesztett költségvetési törvény lényeges megváltoz­­tatását, több mint másfél milliárdot tö­rölve belőle. A külügyi költségvetésnél azonban nem érte be a puszta törléssel, hanem annak egész kilencedik szakaszát, a­mely Franciaország összes külképvisele­teinek költségeit foglalja magában, eluta­sítáiig azért, mert nincs benne a vatikáni nagykövetség költségeinek tétele. Ilyen­formán az összes francia követségek költ­ségeire nincs törvényes fedezet. Ilerriot miniszterelnök személyesen pró­bálta meggyőzni a szenátus pénzügyi bi­zottságát s mikor látta, hogy nem ér el eredményt, indulatosan odakiáltotta a sze­nátoroknak: — A vatikáni naonkövetsénet ám csi­nál­ni meg más, én nem csinálom meg. Ezzel a legélesebb formában felvetette a kabinetkérdést. Az események­ rohamosan követik egy­mást. A miniszterelnök fenyegető szavai mellett a radikális-szocialista csoportok is fenngető határozatokat hoznak a fran­cia bíborosok és püspökök ellen azért, mert állást foglaltak­ a Herriot-kormány­­nval­­szemben. Elzász-Lotaringiában erő­szakolják a felőkezetközi iskolát, amely ellen a katolikusok tüntető iskolasztrájkot rendeztek. A nemzeti irányú pártok gyű­léseit a forradalmi szocialisták és kommu­nisták mindenfelé megtámadták és szét­zavarni próbál­ták. S a dulakodás közben a nemzetiek és a katolikusok részéről felzendül a Marseil­laise, míg a szocialista­ komm­imi­sok az Inter­náció wile himnuszt éneklik. A fran­cia nép visszavette nemzeti dalát a nem­zetközi munkásságtól, mely most már a szovjet himnuszával száll harcba a nem­zeti eszme, a vallás és a társadalmi rend ellen. Egy este, midőn Jókai már nagyon el volt merülve munkájában, házigazdája hi­vatta őt, az író sietett a hívásnak eleget tenni. Mikor az egyik terem felé közele­dett, bájos női hangok szólamát hallotta. Mit látott? Nagyanyám és két idősebb leá­nya átkarolva tartották egymást és a zon­gora hangjai mellett énekeltek. Ruhájuk né­pies magyar parasztimba volt. De szép bús magyar nótákat énekeltek. „Tündéri quar­tet!" emlékezik meg .Jókai. Szavait idézem: „József főherceg eredeti debreceni csikós­­ruhájában pompázott, lobogós ingujakkal, birkaprémes mentéje félvállára vetve, alatta ólompilykékkel kivarrott pruszlik, sallangos küszök a szij melllé dugva­­meg­súgta később, hogy szűz dohány van belé­­vágva) a gyúrttorkú csizmán hatalmas pengő sarkantyú sa vállán keresztülcsavarva a kivertnyelű karikás ostor. Millióm bo­csánat, hisz ebben az egész társaságban én magam vagyok egyedül a német. Ennek a mulatságnak lánc lett a vége s József fő­herceg azt az igazi huszáros csárdást járta, amilyenre én kecskeméti diákkoromból em­lékszem. Egyszer aztán azt vettem észre, hogy magam is benn vagyok a táncban — vittek,a Királyéknél volt egyszer fogadóest. Nagy­atyám a mesekirály új regényéhez gratu­lált. Én most egészen a Jövő Században élek azt olvasom. Jókai szinte megijedt: „Fenség, rettegek, ha arra gondolok, hogy művemet ily kiváló katona veszi bírálat alá." „Sose rettegjen, nevetett nagyatyám, lássa, nekem épp a hadászati dolgok tetsze­nek regényében a legjobban. Én hiszem, hogy valamikor fel fogják találni a repülő­gépet és az teljesen me­g fogja változtatni a mostani hadfikoz­ári rendszert.“ És aztán kimerí­tően elbeszélgettek a magyar ütera- A szenátus pénzügyi bizottságának ülése. Páris, márc. 10. (Havas.) A szenátus pénzügyi bizottságá­nak szombati üléséről, amelyen a vatikáni nagykövetség ügyével foglalkoztak, még a következőket jelentik: A szenátus, pénzügyi bizottsága múlt szerdán a vatikáni nagy­­követség fenntartása mellett foglalt állást, amennyiben megtagadta valamennyi nagy­­követség tételeinél a hiteleket. A bizottság a szombati ülésen a hiteleket újból meg­szavazta, akaratának azonban újból kifeje­zést adott azáltal, hogy ennek a tételnek a hiteleit kétszázezer frankkal csökkentette és a vatikáni ügyvivő tételének hiteleit el­utasította. Ilerriot miniszterelnök az ülésen mon­dott beszédében a többi közt kijelentette, hogy a vatikáni nagykövetség megszünte­tése számára politikai kérdés s ez egyálta­lán nem jár együtt a katolikus hitélet ül­dözésével, mert azt a francia kormánynak kötelessége védelmezni. Neki csak az a szándéka, hogy az egyház és az állam különválasztásáról szóló törvény szellemé­ben az egyházi és a világi területeket egy­mástól elhatárolja. A különválasztás a bá­bom alatt sohasem vált a nemzeti egység ártalmára. Szerinte a Szentszékhez való viszony dolgát nem kellett volna újra sző­nyegre hozni. Ez azonban megtörtént a vatikáni nagykövetség felállításával. A mos­tani többség akkor, amikor ellenzék volt, a nagykövetség újra való felállítását bel­politikai okokból ellenezte. Erkölcsi köte­lesség tehát, hogy azokat az eszméket, ame­lyekért ellenzék korában síkra szállt, most valóra váltsa, annál is inkább, mert a Szentszék részéről nem történt semmi, ami ennek a magatartásnak megmászását iga­zolná. Ilerriot rámutatott arra, hogy Francia­­ország a Keleten védelmében részesíti a keresztényeket, nem pedig ő a védettjük. .A hit terjesztése Amerika beavatkozása kö­vetkeztében kiesett Franciaország kezéből. Noha Franciaországnak van a Vatikán mellett nagykövetsége, a francia kongregá­ciók befolyása mégis csökken .i külföldön. A bíborosok, érsekek és püspökök felhí­vása, amely a római francia szeminárium hajthata Hanságit tükrözi vissza, kihívást jelent. Ha a lelkiismereti szabadság és a köztársasági eszme viszonyát nézzük, arra a következtetésre kell jutnunk, hogy az állam fölötte áll minden vallási fölfogás­nak. Annak a néhány szenátornak, aki a nyugalom és az egyetértés érdekeire hivat­kozik, azt feleli, hogy az engesztelékeny­­ség szelleme semmiféle eredményre nem ve­zetett. A baloldali pártok, amelyek ellenzéki korukban a nagykövetség visszaállítása el­len szavaztak, most nem tehetik a ma­gukévá ellenfeleik álláspontját. A laiciz­­musnak valóban hadat üzentek. A miniszterelnök azután elhárította ma­gától de Monzáé szenátor ötletét, hogy az az ügyvivő, aki az elzász-lotaringiai érde­keket képviseli a Vatikánnál, képviselje egész Franciaországot és kijelentette, hogy az ügyvivő Franciaországot csakis azok­ban a kérdésekben fogja képviselni, ame­lyek Elzász-Lo­taring­iára és a Saar vidék­re vonatkoznak. Az elzász-lotaringiai konkor­dátumot Clemenceau hívta életre; ezt a kérdést nem a mostani kormány vetette túráról. A végén persze nagyatyám ismét csak kirukkolt azzal, amit örökké szeretett hangoztatni Jókai előtt: „Kedves Jókai, lássa, én nem győzőm ismételni. Én az Ön lapjának, az ön regényeinek köszönhetem, hogy távol hazámtól katonáskodásom alatt nem felejtettem el magyar anyanyelvűmet De azzal haladtam folyton fejlődésében, mert magam után hozattam minden uj munkáját!“ Szép viszony, szép barátság. A természet magányában — őserdők titkos templomá­ban — sőt néha országutak mentési is, hol az élet jár; látni ily ölelkező vén fákat: így tűnik fel emlékemben na­gyatyám és Jókai barátsága, így látom őket és elgondolkodom a te­remtő emberi elme fölött. Mi a teremtés? Az ihlet tavaszi óráiban lombot hajt a fa. Aranylombja és gyümölcse hull őszkor — ismét kihajt és ismét lehull, míg végre nem hajt ki többé semmi élet. Tavasz van, az ihlet szép tavaszi reggele, de meghalt a te­remtő, elszállt a gondolat. Vájjon nem ilyen-e a költő, az ember? Elmúlt idők emlékeit idéztem: Leha­nyatlott nap utóégései, az estnek búcsupir­­kadása. Az idők örvényes tengerében egy­­egy megmaradt szirt áll magában. Mik az emlékek? Elmúlt emberek egyé­niségének maradványai. Elmúlt egykori vi­lágrészek legmagasabb hegyormai. Levél fekszik előttem, áldott öregasszony kezeirása. Ez a kéz még kezet fogott a m­esekirállyal. Ez a kéz idézte bennem fel az emlékezés gondolatait, d­e így akartam letenni szerény szavakban, de igaz szeretettel családunk egy kis babér­ágát a nagy Jókai emlékezetére. fel. Idővel majd megoldják. Az utolsó szó a francia parlamentet illeti meg. Saint-Martin szenátor kérdésére vála­szolva, kijelentette Ilerriot, hogy ha a Szentszék belép a Nemzetek Szövetségébe, Franciaország előzékenységet fog tanú­sítani. Raiberli szenátor kifejtette, hogy nem­zetközi politikai üitv, hogy Franciaország tart-e képviseletet a Vatikán mellett. A pápaság a világ közvéleményének nagyha­talma s ezt most egyszerű doktriner kérdés miatt nem célszerű elkedvetleníteni. Ilerriot elismeri, hogy a pápaságnak óriási a befolyása, de csak lelkiekben. Arról van szó, hogy megtudjuk mi az ér­deke Franciaországnak: a katolikusokat védje-e vagy a lelkiismereti szabadságot. Amerikának, Svájcnak és Olaszországnak nincs képviselete a Vatikánnál. Keresztút­­hoz értünk: vagy konkordátum a nagy­­követség fenntartásával, vagy szabad egy­ház a szabad államban, a nagykövetség megszüntetésével. A miniszterelnök nem tudja. "-"ion beleegyezik-e a Vatikán ügy­vivő kiküldésébe. De Monzie szenátor kijelenti hogy a nagykövetség megszüntetése ellen fog sza­vazni, noha szembenáll a bíborosokkal, akik okai a rend megzavarásának. Ijerriot miniszterelnök azzal fejezte be a vitát h­ogy ő az engedmények terén el­ment a legszélső határig. Hiven kitart el­vei mellett. Ha mások fenn akarják tar­tani a nagykövetséget, ám tegyék: ő nem teszi. Budapesti Hírlap 1925 március 17. (62. sz.) A francia bíborosok és püspökök levele Paris, márc. 16. (Havas.) Dubois bíboros, párisi érsek, a Notre Dame-templomban a pápai ngneius jelenlétében böjti prédikációt mondott. A prédikáció végén nyilatkozatot tett a bíbo­rosoknak és püspököknek múlt héten ki­bocsátott levele ügyében és azt mondotta, hogy a levelet sokan balfogásnak minősí­tették. A bíboros kijelentette, hogy sem Rómának, sem a nunciusnak a közzététel előtt nem volt tudomása a levélről. Végül kijelentette, hogy­ a püspökök tévéjének nincsen semmiféle politikai jelentősége és kizáróan dogmatikus meghatározást jelent. Louch­eur pártja a püspökök ellen Paris, márc. 16. (XVIIIf.f­­. Loucheur pártja tegnap érte­kezletet tartott, amelyen­ a püspökök állás­foglalása ellen szinte azzal a hevességgel fordult, mint ahogy a kamara radikális pártja tette. Az elzász-lotharingiai tanuló­sztrájk. Mühlhausen, márc. 16. (Wolff.) A polgármesteri hivatal plaká­tokon figyelmezteti a polgárságot, hogy azok a szülök, akik a gyermekeket hétfőn nem­ küldik iskolába, a kötelező iskolaláto­­gatásról szóló állami törvény ellen vétenek. A templomokban röpcédulákat osztogattak, amelyekkel a tanulókat sztrájkra szánt­ják fel. Strassburg, márc. 16. (Havas.) A francia kormány ebben­ ha­tározata folytán, hogy Elzász-Lotharingiá­­ban behozza a felekezetközi iskolát, a strassb­urgi püspök és több elzász-lotha­­ringiai politikus felszólította a katolikus diákokat, hogy három napra maradjanak távol az iskolától. A mai első napon a sztrájkoló diákok száma mintegy­­10 szá­zalék. A Jaurès-emlék leleplezése: Paris, márc. 16. (Wolff.) Castros városban tegnap lelep­lezték Jaurés emlékművét. Az ünnepen részt vett Ilerriot miniszterelnök is, to­vábbá a radikális és szociálisig­ párt szá­mos vezető tagja. Emlékbeszédet mondott a többi között Jouhaux, az országos szakszervezeti szövet­ség főtitkára, aki beszédében foglalkozott a biztosság kérdésével. Paul Boncour szocialista képviselő is a jövő békéjéről beszélt. Kijelentette, hogy Ilerriot kormányának jelszava a „nemzet­közi egyetértés“; ez a jelszó igazolja a szo­cialisták részéről nyújtott támogatást. A mostani kormány politikáját — mondotta tovább Paul Boncour — e két szó jel­­­lemzi: biztosság és béke. Ennek a politiká­nak gyakorlati megvalósítása céljából a kormány törvényjavaslatot fog beterjesz­teni, amelyben leszállítja a katonai szolgá­lati időt. Ezzel keresztülviszi Jaurès pro­gramjának javarészét. Boncour ezután rá­tért a genfi jegyzőkönyvre. Franciaország — mondotta — az élen halad, de felszó­lítja a többi népet, hogy kövessék. A népek igazi megmentése abban a szövetségi szer­ződésben keresendő, amelyet Franciaország — Jaurés művének sugalmazása alatt aláírt. Azután Herriot szólalt fel. Franciaország — mondotta többi között, — amelyet Jau­rés szeretett, Franciaország, amelyet mi A politika hívei. A magyar-román közalapok felosztása. Bukarestből jelentik: A belügyminiszter rendeletben értesítette a hatóságokat, hogy a közalapok, jótékony célú alapítványok és egyéb közjavak, amelyek a békeszerződés megkötése előtt a magyar állam kezelésé­ben álltak, s jelenleg is a magyar állam ke­zeli. a trianoni békeszerződés 249. és­ 252.­­szakasza értelmében Magyarország és Ro­mánia közt felosztása alá kerülnek. A két szomszédos állam közötti tárgyalások ez­­irányban április végén indulnak meg. A rendelet utasítja a közigazgatási hatóságo­kat, hogy szólítsák fel jelentkezésre mind­azokat a volt magyar állampolgárokat, akik az impériumváltozás következtében román állampolgárokká lettek és akiknek az­­ala­­pítványokból, közjavakból stb. valamiben jövedelmük volt, vagy ezekhez valamilyen érdekük fűzte. A közjavak, alapítványok stb. a két állam közt való felosztása után az érdekeltek illetményeit, ha jelentkeznek és igényjogosultságukat megállapítják, a román államkincstár fogja folyósítani. Nem egységes az ellenzéki blokk. Az ellenzéki radikális blokk ma délben értekezletet tartott. Az erről kiadott­ kom­müniké szerint a fővárosi törvényható­­sági, választások kérdésével fogla­lkoztak. Hangoztatták, hogy teljes és tökéletes megállapodásra jutottak az összes aktuá­lis kérdésekben és elhatározták, hogy az összes választókörökben egységes listával veszik föl a küzdelmet a többi párt ellen. Foglalkoztak a svári választás kérdésével, melyen szintén együttes erővel kívánnak, részt venni, de jelölt személyében csak az ottani pártszervezetek előterjesztése után fognak határozni. Értesülésünk szerint a bizalmas jellegű blokk-értekezlet elvetette Búza Barnának ,a győri kerületben való jelölésére tett ja­vaslatot és elhatározta, hogy a március, 22-ére tervezett választójogi nagygyűlése­ket később fogják megtartani. A nagy egységet hirdető kommünikével szemben egészen bizonyos, hogy a blokk­ban, ha nem is a fővárosi választásokra vo­natkozó kérdésekben, hanem a passzivitás tekintetében még sincs meg az egység. A blokk legutóbb is kénytelen volt deferálni Vázsonyi és Szilágyi Lajos hívei előtt, amikor hozzájárultak ahhoz, hogy a blokk említett két polgári tagja részt vegyen a­ választójogi bizottság tárgyalásain. Most, mint teljesen jó forrásból értesülünk, a szociáldemokrata pártban magában is el­­lentétes nézetek állanak harcban a passzi­vitásra vonatkozóan. A szociáldemokraták egy része és nem látszik érmen, a hango­sabb, most már tiltakozik az ellen hogy a párt végleges passzivitás mellett döntsön. Ma ez a kérdés nem merült föl a blokk ér­tekezletén, mert szándékosan igyekeztek azt elkerülni. Lehet azonban, hogy ezek az ellentétek a közeljövőben még jobban­ megszensítik a blokknak a passzivitás fenntartásában már eddig sem nagyon egyöntetű további ellátását. A­, osztrákok a középeurópai védővám megszüntetéséért. Bécsből jelentik, hogy a kancellári hi­vatalban Ramick dr. elnöklésé­vel tartott ér-­­tekezleten a kereskedelmi politika általános­ kérdéseiről folyt a vita. Ennek során kö­vetelték a középeurópai védővám megszün­­­tetését. szeretünk, nem az előjogok országa, hanem az a hősi nemzet, amely minden időkben szenvedett azért, hogy nemcsak saját gyer­mekeit, de a többi­ nép gyermekeit is fel­szabadítsa Ezt a Franciaországot akarjuk­ ismét helyreállítani. Ez a Franciaország két nagy gondolatot képvisel: kifelé a bé­két hirdeti, befelé a modern nemzetek sza­badságát. Az ünnep után a miniszterelnök tiszte-■ letére lakoma volt, amelyen Herriot­t belpo­­ litikai kérdésekről beszélt. Sohasem fogja­ fenyegetni — mondotta — sem a lelkiis­mereti szabadságot, sem a gondolatszabad­­ságot. Hívei vagyunk —— tette hozzá — a laikus politikának és ezért hirdettük a gon­dolatszabadság jogát. Tiltakozunk azonban,­ ■ ha azt mondják, hogy a tudomány és a szabadság bálvány képek. A kormány — mondotta meg — jóakaró hajlandósággal viseltetik Elzász-Lotaringia iránt. A kor­mán­y programját ebben lehet összefoglalni: béke befelé és béke a világban. Az osztrák külügyminiszter olaszországi útja. Bécsből jelentik: Mataia dr. külügy­­miniszter tegnap Olaszországba utas­zott. A külügyminiszter mindenekelőtt Ró­mában fog tartózkodni, ahol az olasz ki­rály és a pápa kihallgatáson fogadja. Mataia Rómából Szicíliába m­egy és hús­­vétkor visszatér Bécsbe, hogy átvegye külügyminiszteri hivatalos teendőit

Next