Budapesti Hírlap, 1925. március (45. évfolyam, 49–73. szám)

1925-03-17 / 62. szám

1925. március IV. (62. sz.) BUDAPESTI hírlap Újabb kommunista tüntetés Németországban. Legutóbbi számunkban részletesen beszá­moltunk a Saale melletti Halléban lefolyt véres kommunista gyűlésről. A távíró most Berlinből hozza újabb kommunista tünte­tések híreit. Ezek szerint az egyik tüntető és tiltakozó gyűlést a németországi kom­munista párt berlin-brandenburgi kerülete rendezte a .­hallei elvtársak közt elkövetett Severing-féle tömeggyilkolás­ miatt. A másik kommunista tüntetés Bertan kül­városában, Deukel­­ben, a Hermann-téren volt Vasárnap délután körülbelül 450 tün­tető vonult át a téren, midőn egy — a té­ren áthaladó — villamoskocsit a tüntetők erőszakkal megállítottak, a kocsivezetőt megtámadták. A tér északi részén álló köz­lekedési rendőrök a tettest le akarták fogni, hogy az őrszobára vigyék, a tünte­tők azonban a tettest kiszabadították a rendőrök kezéből. A tér déli részéről elő­­siető rendőrtisztviselőt a tömeg szintén megtámadta és földre teperte. Egy rendőr­­tisztviselő, aki polgári ruhában bajtársai­nak segítségére setett, a végső szorultság láttára riasztó lövést adott le. A tömésből is estek lövések. A rendőrök támadói közül az egyik tüntetőt egy golyó felsőcombján eltalálta, kis idő múlva elvérzett, még mi­előtt beszállíthatták volna a kórházba. A rendőröknek, akik továbbra is életveszede­lemben forogtak, csak előreszegzett fegy­verekkel és a következményekre való uta­lással sikerült a tömeget féként tarta­niuk, míg segítség érkezett, amely a tömeget a szétosztásra rávette. A Saafie melletti Halléból érkezett újabb hírek szerint a Volksparkban történt véres összeütközésnek újabb két halottja van, úgy hogy összesen eddig kilencen haltak meg. Az egyik súlyos sebesült állapota re­ménytelen. Az anyák és a gyermekek védelme — A Teleia-egyesület felvilágosító elő­adásai nők részére. — A Teleia-egyesület vasárnap délelőtt ki­zárólag nők részére tartotta meg ötödik propaganda előadását a közegészségtani intézet előadótermében, amelyet zsúfolásig megtöltött a hallgatóság. Bevezetésül Te­mesvári­ Rezső dr. egyetemi tanár, udvari tanácsos szólott a közönséghez és hangoz­tatta, hogy a nemibetegségek ellen való küzdelemben a nőknek az első csatasorban kellene állatok, mert mint feleségeket és anyákat leginkább őket sújtja a veszede­lem, amely hosszú időre sínylődővé, egész életükre szerencsétlenekké teheti őket és gyermekeiket és megfoszthatja a családot a gyermekáldástól. Ezután Fekete Sándor dr. tartott elő­adást, amelyben szembehelyezkedett azzal a nagyon, elterjedt felfogással, amely nem engedi meg, hogy a nemi betegségekről beszéljünk s amelynek az a következménye, hogy ezek a „titkos“ betegségek egyre job­ban elterjednek. A nemi betegségek nem­csak az egyén szempontjából jelentenek súlyos károsodást, amennyiben hetekre, hónapokra ágyhoz szegezik a beteg nőket, hanem az új generáció épségét is veszé­lyeztetik. Az újszü­löttnek gonoreás fertő­zése vakságra vezethet. Ezt a veszedelmet a törvény célszerű intézkedéssel előzi meg. A vérbaj következtében a terhesség igen gyakran elvetéléssel, koraszüléssel végző­dik, s az élve született magzat is beteg. Úgy a gonoreát, mint a vérbajt eredmény­nyel tudjuk gyógyítani, ehhez azonban tü­relem és idő kell. Igen fontos tehát a be­tegségek megelőzése, ami kellő felvilágosí­tás után és a házasság előtti orvosi vizs­gálat útján lehetséges. Ha nincs is törvé­nyünk, amely ezt kötelezően elrendelné, mindenki a maga körében megtarthatja az óvatosság szabályait. Ezután Földes Lajos dr. főorvos a nemi bajoknak a női alkatra és szépségre való hatásáról beszélt. Rámutatott arra, hogy a gonorca milyen feltűnő elváltozásokat okoz­hat a nők külsején. A gyakori vérvesztesé­gek következtében beálló vérszegénység be­teges sápadtságot okoz, a szenv esetleges fertőzése csúnya szemgyuladásra vezet, az ízületbe lehúzódó fertőzés pedig a nők járását, testtartását, szóval külső megjele­nését kedvezőtlenül befolyásolja. Azután beszélt Földes dr. a belső bajokról, amiket a gonorea okoz a nőknél, megemlítette a nagy gyengeséggel, idegességgel járó pete­­fészek-gyuladást, amellyel hosszú ideig fe­küdnie kell a nőknek, s ennek viszont ren­desen az elhízás a kellemetlen következ­ménye. Azután a vérbaj következményeire muta­tott rá az előadó. Megemlítette a többi kö­zött a hajhullást,­­ a bőrön jelentkező csúf kiütéseket, a szájszéleken fellépő sebeket, a fogak kitöredezését, az orr lecsüppedését. mind megannyi megrontóit a női szépség­nek. A súlyosabb bajok közül a hallgató­ság elé tárta a szem vérbajos betegségeit, a szemidegsorvadást, továbbá a veszedel­­­­mes szív- és májbajokat és végül a csontok meszes betegségeit. Végül felhívta hallgatói­nak a figyelmét arra, hogy a nemi beteg­ségek által okozott legsúlyosabb bajok is gyógyíthatók, ha a beteg idejében szak­szerű kezelésben részesül. Felhívta to­vábbá az anyák figyelmét, hogy leányaikat kellő felvilágosítással óvják meg a reájuk váró veszedelemtől. A hallgatóság mind a két tanulságos elő­adást nagy figyelemmel hallgatta. A Teleia-egyesület legközelebbi felvilá­gosító előadása április 5-én lesz, amikor két tanárember, Várkonyi Fridél dr. és Kemény Ferenc dr. tart előadást az ifjú­ságnak a nemi bajoktól való megóvásáról. Ez a két előadás főként a pedagógusokat fogja érdekelni. ss megsemmisítették a Radics-párt mandátumait — Csak a horvát egyesülés hat tagjának kegyelmeztek meg. — A legutóbbi jugoszláviai választásokon a­­ Pasics-kormány tudvalévően a legelkesere-­­­dettebb harcot hirdette és folytatta a hor­vát köztársasági parasztpárt jelöltjei ellen. Igazi balkáni módszerekkel folyt ez a harc: letartóztatták és még mai napig is fogva­­tartják Radics Istvánt, a párt vezérét és a párt több vezető tagját, csendőrszurv­­­­nyokkal és más terrorisztikus eszközökkel­­ akadályozták a párt szavazóit választójo­guk gyakorlásában, — de mindez nem­­ használt. Radics pártja hatvanegy mandá- t tumhoz jutott. Pastes most, hogy legkímé­letlenebb ellenfeleitől szabadul­jon, a szkup­­stina igazolóbizottsága révén megsemmisít­­tette a hatvanegy mandátumot. Nem lehe­tetlen, hogy ez a brutális eljárás még igen súlyos következéssel lesz a jugoszláv állam helyzetére, amely amúgy sem mondható valami rózsásnak. Horvátországban a kor­mánynak ez az erőszakos eljárása aligha­nem lángra lobbantja az alig fékezhető elégületlenség tüzet. És ha Horvátország megmozdul, meginog az egész tákolmány, amelyet ma Jugoszláviának neveznek. Az igazoló bizottság ülésről alábbi táv­iratunk számol be: Belgrád, márc. 16. (MTI.) Az igazoló bizottság tegnap haj­nalig tartó ülésén Simonovics (radikális) azt javasolta, hogy a Radics-párti listát az államvédelmi törvény 18. pontja alapján semmisítsék meg. Ez a szakasz megtiltja a kommunista párthoz tartozóknak, hogy bármiféle nyilvános funkciót lássanak el. Hosszasan iparkodott bizonyítani, hogy a horvát köztársasági parasztpárt kommu­nista párt és kapcsolatban áll a moszkvai paraszt-internacionáléval. Beszédét azzal fejezte be, hogy Macsek és az ő listáján megválasztott képviselők mandátumát sem­misítsék meg. Trumbics a legenergikusabban tiltako­zott az ellen, hogy a horvát népre a forra­­dalmiság béliségét süssék és hogy rágalmaz­zák a horvát népet. A honát köztársasági parasztpárt nem kommunista párt. Ellene az államvédelmi törvényt nem is lehet al­kalmazni, mert azt az akkori kommunista párt és a titkos, nem legális szervezetek ellen hozták, nem pedig egy nyilvános po­litikai párt ellen. A Radics ellen fölhozott dokumentumokat, különösen a paraszt­­internacionáléval kötött állítólagos szerző­dést hamisítványnak mondotta s végül til­takozott a horvát mandátumok megsemmi­sítése ellen. A ma délutáni folytatólagos ülésen, mi­nekutána Pécsics demokrata képviselő az egyesült ellenzék nevében tiltakozott a kormánytöbbség eljárása ellen, a többség elhatározta, hogy bragalnjicai kerületben új választást rendel el és a Radics-pártnak mind a 61 mandátumát az államvédelem­ről szóló törvény alapján megsemmisíti. E szerint a horvát ellenzéki mandátumok közül csak a horvát egyesülés hat tagjá­nak, köztük Trumbicsnak mandátumát igazolják. Nincs nyoma a rablógyilkosnak. Újabb kihallgatás a rendőrségen.­­ Pétört keresik egész Európában. — Lehetségesnek tartják, hogy Pétör meghalt, vagy eltették láb alól. A Teréz­ körúti rablógyilkosnak még min­dig nincs semmi nyoma, bár nemcsak a fő­város, hanem a vidék rendőrsége és csend­­őrsége is keresi s kutatnak utána a szom­szédos államok rendőrségei is. A rabló­­gyilkosnak letartóztatott cinkostársai pedig álhatatosan megmaradtak a mellett, hogy ők csupán a zsákmány értékesítésében vet­tek részt s így a bűnügy nyomozása nem hozott új eredményt. A rendőrségnek va­sárnap és hétfőn folytatott nyomozó mun­kájáról tudósítónk a következőket jelenti: Pétör eltűnt. A főkapitányságon ma délig körülbelül harmincnyolc olyan tanút hallgattak ki, akik azért jelentkeztek, mert a szökésben lévő Pétör Gyulát a fővárosban látták. Mindegyik jelentkezőről jegyzőkönyvet vet­tek föl, de a rendőrség nem nagyon bízik ezekben a fölismerésekben, mert azt hiszi, hogy több bennük az ideges fantázia, mint a valóság. Kétségtelen, hogy a jelentések legnagyobb része arról szól, hogy Pötör Gyulát Újpesten látták, de volt olyan je­lentés is, amely arról számolt be, hogy In­ter Kispesten járt. A főkapitányságon minden egyes beje­lentést alaposan megvizsgálnak, utána jár­nak s lehetőleg a városnak azt a részét vé­­gigrazziázzák, bár ma már a rendőrség sem nagyon bízik abban, hogy Péter Gyula még mindig a főváros területén rejtőznek. Néhány adat jutott ugyanis a birtokába arról, hogy Péter Bécs felé menekülve, el­hagyta az ország határát. Mivel azonban ez sem teljesen megbízható értesülés, azért­­a rendőrség lankadatlan erővel kutatja éjjel­­nappal a megszökött rablógyilkost. A detektívek szombaton, vasárnap és hétfőn éjszaka ismételten végigjárták a fő­város egész területét és a környéket, az összes lebajokat és zughelyeket, ahol betö­rők és tolvajok fordulnak meg, de bizony eredmény nélkül. Munkájuk során elmen­tek a kórházakba, e­­­megyógyitóintézetekbe, sőt még a hullaházakba is, mert az a fölte­vés merült föl, hogy Pétör Gyula időköz­ben meghalt, mert eltették láb alól s mint ismeretlen halottat temették el. A rendőr­ségnek azonban ilyen irányú fáradozása se hozta meg a kívánt eredményt. A rendőrség, tekintettel arra, hogy min­den ravaszsággal áthatott embert keres, a mai nap folyamán ismét megkereste a kül­földi hatóságokat. Megkeresésében felhívja a külföldi hatóságok figyelmét arra, hogy Péter Gyulát az elmegyógyító intézetekben is keressék, mert időközönként elmezavar tünetei mutatkoznak rajta. Meghal irodá­nak jellegzetes sajátsága, hogy állandóan egy holttesttől retteg, kétségbeeseten ordí­tozik, de ezek a tünetek negyedóráig vagy legfeljebb félóráig tartanak, azután meg­nyugszik. A rendőrség azért tartotta szüksé­gesnek, hogy ezekről a külföldi hatóságo­­­­kat is értesítse, mert az angyalföldi elme-­­ gyógyító intézettől szerzett orvosi véle­­­­mény szerint Pétör Gyula határozottan­­ üldözési mániában szenved. A kórleirás sze­­­­rint ez a félelme egy halottól vagy a halál­tól származik s félelme olyan mértékű ret­tegéssé fajul, hogy amikor kitör rajta, én­es közveszedelmes. A külföldre küldött megkeresésekre ma estig mindössze a Cseh-Szlovnikiába kül­dött első táviratra érkezett válasz. A fele­let negatív. Közli, hogy Pötör Gyulát, alias Rakovszki Gyulát nem találják, mert sem a nevén, sem az álnevén a határon át be nem lépett cseh területre. Jelezte a cseh­szlovák hatóság azt is, hogy területén há­rom napon át kerestette, de egyelőre fel­találnia nem sikerült. Egy érdekes falu. A főkapitányságon állandóan tanukihall­­­­gatások folynak a gyilkossággal kapcsolat-­­­ban, de a tanuk mind jelentéktelen vallo­másokat tettek. Az összes tanuvallomások­­ból csupán egy újpesti asszonynak az elő­adása érdemel figyelmet, aki bejelentette, hogy Péter Gyula február 22-én nála aludt Újpesten. Azért volt értékes vallomása, mert ezzel a rendőrség Pötörnek egy újabb lakóhelyét fedezte fel, amelyről eddig nem tudott. Az asszony igen érdekes dolgokat mondott el Pötörről, amiket a rendőrség eddig nem tudott így elmondotta, hogy Pötör kecskeszakállal és bajusszal jelentke­­zett nála. Mikor ugyanis az elmegyógyító intézetből kiszökött, kecskeszakállt és ba­juszt növesztett, hogy fel ne ismerjék és vissza ne vigyék az intézetbe. Huszonkette­dikén az újpesti asszonynál aludt, reggel elment tőle s azóta az asszony se látta. A tanú kihallgatását végző rendőrkapitány azonban több dologra kiváncsi volt s kér­déseket intézett az asszonyhoz, hogy mégis mit csinált Pétör azalatt, mialatt nála volt. Ekkor az asszony elmondotta, hogy este, amikor megérkezett, a kisleányát elküldte és meghozatta vele az összes újságokat. Va­lamennyiben végigolvasta a Leh­er Amália meggyilkolásáról szóló tudósításokat, mi­kor befejezte, újra elküldötte a kisleányt menetrendért s hosszasan tanulmányozta a vonatok indulását. Azt is látta, hogy a me­netrendből jegyzeteket készít magának. Az­után lefeküdt. Reggel korán kelt s első dolga volt, hogy borbélyhoz ment, s sza­­kállát és bajuszát leberetváltatta s azután sietve eltávozott. Az asszony vallomásában bizonyos héza­gokat fedeztek föl, amiből a rendőrség arra következtet, hogy egy-két dolgot nem akar elmondani .Valószínűnek tartja a rendőr­­ség, hogy ez a tanú nem először adott szál­lást Péternek, aki régi ismerőse volt s aki tegeződő viszonyban volt vele. Éppen ezért a tanú kihallgatása után detektíveket küld­tek a lakására, akik házkutatást tartottak nála. A házkutatás során négy zálogcédu­lát találtak, amelyek értékét az utolsó idő­ben vette föl az asszony. A rendőrség azért kutatja a zálogcédulák eredetét, mert nem tartja lehetetlennek, hogy az éjjeli szál­lásért és ellátásért Péter valamivel meg­jutalmazta ezt a régi ismerősét, aki ilyen módon akaratán kívül jutott esetleg a rab­lótt holmiból származó értékekhez. A de­tektívek a zálogcédulák alapján most meg fogják nézni ezeket az értéktárgyakat, hogy váljon nem Leiter Amália értékei voltak-e. Epizód Pétör életéből. A rablógyilkosnak letartóztatásban levő cinkostársai egy szóval sem mondanak el többet a Pétörrel való összeköttetésükről, mint a­mennyit már az első napokban el­mondtak. Bolla József vasárnapi, ismételt kikérdezése során mindössze egy ap­róbb epizóddal volt bőbeszédűbb, amit Pötör Gyula életéről elmondott. Elbeszélte, hogy Pötörrel való ismeret­sége során többször tapasztalta, hogy Pötör ideges és néha zavarosan beszél, de dühön­geni nem szokott. Dühöngeni mindössze egyszer látta egy vagy két nappal a Turul­madárra történt felmászása előtt. Amikor Ceglédről az elásás után visszajöttek — mondotta Bolla — betértek egy ferencvá­rosi kiskorcsmába s borozgattak. Borozga­tás közben hárman voltak: Saguly, Pétör és Ő. Szóbakerült közöttük az elásott ék­szer. Mikor az ékszereket szóbahozta. Pé­tör Gyula felugrott a helyéről s így kez­dett kiabálni: — Ti is eladjátok, a fejemet, én félek tőletek! A következő percben törni-zúzni kezdett, borosüvegeket kapott föl az asztalról és Saauluhoz vágta, akit ugyan nem talált el, de olyan nagy volt a botrány, hogy ida­­ugrott a csaposlegény s a részegnek tartott vendéget átnyalábotta, kidobta az utcára. Péter Gyula a kidobás közben úgy meg­ütötte magát az utca kövezetén, hogy el­vesztette az eszméletet. Ekkor ők segítsé­gére siettek, eszméletre térítették s mire magához tért, idegrohama már lecsillapo­dott. Bár magára a bűnügyre nézve nem nagy fontossága van ennek az epizódnak, a rendőrségen mégis felhasználták arra, hogy kérdést intéztek Bollához aziránt, ami az egész történetből igen valószínűnek látszik, hogy­ az ékszerek elásása után betérve a korcsmába, kétségtelenül arról beszélgettek, hogy Pötör Gyula hogy jutott az ékszerek­hez. Nem is kell nagy rendőrzseninek lenni, hogy ezeket a kézenfekvő kérdéseket a­ rendőrség feladja, csak Bolla tiltakozott a gyanúsítás ellen, mert ők — úgymond —­­eziránt nem intéztek Pötörhöz kérdéseket. Hiába magyarázták a detektívek Bollának, hogy már egyenesen sértő az a naivitás, amit róluk feltételez. Bolla állhatatosan megmaradt a mellett, hogy bizony az ék­szerek csak azért kerültek szóba, hogy megállapodjanak, miképpen fognak rajtuk megoszto­zni. A nyomozás. Vasárnap egyébként néhány detektívet megbíztak azzal, hogy utazzanak le Ceg­lédre, keressék föl azt a helyet, ahol az ékszerek el voltak ásva s ahol elásva meg kell találniok üresen azt a katonaládát, amelyben az ékszerek voltak. Estére azon­ban a Ceglédre küldött detektívek jelen- Lifem­bere R!p*ni Eltiporjak a régi árakat! ROVH) kereszün­k­os, legmodernebb érc* 4n­­célos zongora 15 millió korona etniMPE. jVn. Rákóczi •­err UOffgtMM A HÜlfÖtOHE&áitfflcáBB ZONGOR/lli BLŐSELÓ SZ­U.OW»

Next