Budapesti Hírlap, 1925. március (45. évfolyam, 49–73. szám)

1925-03-05 / 52. szám

6 Budapesti Ksup 1925 március 5. (52. sz.)( Leírer Lőríncet előzetes letartóztatásba helyezték. — Ma meggyónt Csiszarik püspöknek. — A Teréz-körúti rablógyilkosság szörnyű vádjával gyanúsított Leírer Lőrinccel szemben alkalmasint megreked a rendőri nyomozás szekere, mert az apa ellen semmiféle tárgyi bizonyíték nincs. Mindaz, amit a nyomozás során a fürge detektívek összehordtak, csupán különös körülmény és külsőség, amelyek az apa ellen szólanak, de mindez a helyzet mai stádiumában fatális véletlen is lehet, ami a hatvanhárom éves embernek szörnyű tragédiája. A nyomozás újabb munkájáról tudósítónk a következőket jelenti: A második éjszakát Letrer Lőrinc tudvalévően már nem a detektívszobában töltötte, hanem tegnap este fölvezették a kétszázas cellába, ahol számára besűtött helyiségben az öreg úr csakhamar mély álomba merült. Ma reggel a hivatalos óra megkezdésekor két detektív kisérte a főkapitányság sérülési osztályára, ahol Horváth Antal rendőrtanácsos elé vezették, mert Leirer megkérte a detektíveket, hogy beszélni akar a főtanácsossal. Leirer a főtanácsos előtt azt a kívánságát fejezte ki, hogy gyónni szeretne és ehhez kért önviedelmet. Kérelmét a főtanácsos tudomásul vette azzal, hogy később fog dönteni kérelme dolgában. Leher Lőrincet azután az ügy referense elé vezették, ahol azonban csupán néhány felvilágosítást kértek tőle, azután visszavitték cellájába. A bűnügy referensei a délelőttöt az ügy aktáinak tanulmányozásával töltötték el és összegezték azokat a gyamokokat és terhelőnek látszó momentumokat, amelyek az akták szerint Leher Lőrinc ellen szólanak. Ennek a munkának az eredménye a déli órákban készült el s a nyomozást végző tisztviselők ismét megállapították, hogy bár több kérdés tisztázásra vár Leiter Lőrinc személyével kapcsolatban, dle semmi tárgyi bizonyyíték sincs ellene. A nyomozásnak ebben a stádiumában a nyomozást vezető rendőrtisztviselők úgy döntöttek, hogy nem vállalhatják a felelősséget Leiter Lőrinc letartóztatásáért, vagy esetleges szabadonbocsátásáért s ezért az ügyészséghez fognak fordulni, kérve az ügyészség irányítását. A rendőrségen azért helyezkedtek erre az álláspontra, mert Sciter Lőrincet hétfőn este hét órakor vették őrizetbe s a perrendtartás értelmében az őrizetbe vétel után negyvennyolc óra alatt kell döntnei abban a kérdésben, hogy a gyanúsítottat letartóztatják-e, vagy szartadonbocsátják. A sérülési osztály erről az elhatározásáról telefonon értesítette az ügyészséget, ahonnan délután fél két órakor megérkezett Soóky József dr. ügyészségi alelnök, aki egyenest Végl József rendőrkapitány szobájába ment. Az ügyészségi alelnök a referens rendőrkapitánytól átvette a bűnügy egész aktacsomóját, amely ebben a pillanatban 265 jegyzőkönyvből áll s magával vitte azzal, hogy az ügyészség az őrizetbevétel határidejének lejárta előtt közölni fogja utasítását a rendőrséggel. A nyomozás mai munkája. Említettük már, hogy Leirer Lőrincet a délelőtt folyamán mindössze néhány jelentéktelenebb dologban kérdezték ki. Ezek a kérdések Leirernek vagyoni viszonyaira vonatkoztak. Leirer Lőrinc minden kérdésre pontos felvilágosítást adott. Alig negyed óra múlva már véget is ért a kihallgatása s azután hozzáfogtak az ujabban érkezett bejelentések átvizsgálásához. Ezek között figyelmet érdemel egy orvos leányának vallomása, aki vallomást tett arról a teadélutánról, amelyen ő is jelen volt december 18-án Leirer Amália lakásán. A tea alatt a vendégleány gyanús zörejeket hallott, mire megkérdezte Leirer Amáliától, hogy ki van nála a lakásban, Leirer Amália kitérő választ adott. A tanú azt a gyanúját fejezte ki, hogy a leánynál az apja lehetett. A bejelentésre kikérdezték Leher Lőrincet, aki azt felelte, hogy valóban ő volt a leányánál, aki őt a vendégek érkezésekor elbújtatta az éléskamrában. Hogy mi volt ezzel a leányának a célja, nem tudja. Még egy különös momentumot állapított meg ma délelőttre a rendőrség. Kétségtelenül megállapították ugyanis, hogy mikor a gyilkosság felfedezésének napján reggel fél hét órakor Kerstens Tivadar megérkezett s a pályaudvaron Leirer Lőrinc Mészner István ügyvéd társaságában várta. Leirer Lőrinc több mint másfél óra hoszszat beszélgetett a pályaudvaron Kertem Tivadarral. A detektívek most azt kutatják, hogy mi oka volt, vagy lehetett Leirer Lőrincnek arra, hogy a pályaudvaron anyagi ideig beszélgetett, holott tudta, hogy Kertens Tivadar csak azért érkezett Budapestre, mert aggódott a magáról életjelt nem adó Leirer Amália sorsa miatt. A detektívek ma délelőtt kimentek Leirer Lőrincnek a Márton-úton és a Slungária-úton lévő telkére és bár meggyőződtek róla, hogy az öreg úr karácsony óta egyik telkén sem járt, mégis mind a két telket alaposan átvizsgálták. A kutatás eredménye azonban ezeken a helyeken is teljes negatívummal végződött Leirer Lőrinc délutáni kihallgatása. A kora délutáni órákban Katona Rezső rendőrfőtanácsos detektívvel értesítette a cellájában lévő Leirer Lőrincet, hogy helyet ad reggel előadott kérelmének és meggyónhat. Alig egy félóra múlva megjelent az öreg úr cellájában Csiszárik János címzetes püspök. Leirer Lőrinc körülbelül félóra hosszat beszélgetett négyszem között gyóntatójával. Amikor a püspök eltávozott, Katona Rezső magához hivatta Leirer Lőrincet abban a reményben, hogy magába száll és sikerül őt jobb belátásra bírni. Hosszasan beszélgetett vele, de Leirer Lőrinc csökönyösen megmaradt régebbi állítása mellett, úgy hogy mire a hivatalos órának vége volt, a főtanácsos eredmény nélkül kisértette őt vissza cellájába. Délután négy óra tájban tért vissza Soóky József dr. ügyészségi alelnök a főkapitányságra. Hosszasan tanácskozott a nyomozást vezető rendőrtisztviselőkkel, akiktől információkat és felvilágosítást kért, majd újra eltávozott a főkapitányságról. Kevéssel hat óra után Vogt József rendőrkapitány ismét kihallgatta Leirer Lőrincet. Horváth Antal rendőrfőtanácsos a sérülési osztály és Katona Rezső rendőrfőtanácsos a bűnügyi osztály vezetőjének jelenlétében. A kihallgatás során Leirer Lőrinc tagadott, esküdözött és kijelentette, hogy a rendőrség a városban elterjedt pletykák alapján produkálni akar valamit és ezért lett ő a bűnbak és az áldozati bárány. Horváth Antal rendőrfőtanácsosnak arra a kérdésére, hogy miért emlékezik vissza oly pontosan a december 22. és 23. napokra, azt a választadta, hogy akkor ő hivatalos volt a leányához és még a menüt is el tudja mondani, amelyet a két estére terveztek. 22-ike után néhány napig nem ment el, mert 22-ike és 23-ika között zárva találta leánya lakását. Hiába beszélték meg a vacsorákat. Ezután Horváth Antal rendőrfőtanácsosnak arra a kérdésére, hogy januárban miért nem kereste fel leányát, így válaszolt: — Mert január 5-én megbetegedtem. E szavaimat egy január 5-éről keltezett receptet húzott ki zsebéből. — Január 10-éig feküdtem. Tizedikén keltem föl az ágyból. Tizedike után láttak azok a tanuk, akik azt vallották, hogy velem találkoztak. Majd kijelentette, hogy gyermekeit szerette. Lóránt nevű fiát Kalocsán neveltette. Amáliának peftig 3 milliót adott, hogy Konstantinápolyba utazhassak. Ezbizonyítja, hogy ő szeretettel volt gyermekei iránt és így nem felelnek meg az igazságnak azok a közlemények, amelyek egyes lapokban napvilágot láttak és azt állították, hogy ő ellenségesen viselkedett gyermekeivel szemben s igy feltételezhető, hogy ő bűncselekményt követett volna el. Ezután a rendőrtisztviselő felé fordulva, igy szólt: — Esküszöm gyermekeim boldogságára, hiszen önök is családapák, hogy nem én követtem el a gyilkosságot. Sándor László a következőképp válaszolt: — Nyugodjék meg és vacsorázzék meg nyugodtan. — Már rendeltem három pohár tejet, — felelte Leher Lőrinc és ezzel Katona Rezső rendőrfőtanácsos elé fordult, meghajtotta magát és túlzott udvariassággal igy szólt: — Köszönöm, hogy meleg takarót küldött és megengedte, hogy meleg szobában alhassak. Majd a többi rendőrtisztviselőhöz fordulva, igy szólt: — Köszönöm szívességüket! A rendőrségnek én kellettem áldozati báránynak! Udvariasan köszönt és elhagyta a szobát. Leirer Lőrincet valószínűen holnap délelőtt kisérik át az ügyészség Markó utcai fogházába. A rendőrség a nyomozást épp úgy folytatja, mint hogyha Leirer Lőrinc még mindig őrizetben volna a főkapitányságon. Leirer búcsúja a főkapitányságtól. Hét óra volt, amikor Leirer Lőrinc kihallgatását befejezték és visszavezették cellájába, de nem sokáig maradhatott ott, mert fél 8 órakor visszaérkezett a főkapitányságra Soóky József dr. ügyészségi alelnök, az ügyészség rendelkezésével. Néhány perccel nyolc óra után újra áthozták cellájából Leier Lőrincet, aki előtt maga az ügyészségi alelnök felolvasta az ügyészség döntését, amely előzetes letartóztatásba helyezi őt rablás és gyilkosság bűntettének alapos gyanúja miatt. A letartóztatást a Bp. 141. szakaszának 2. pontja alapján rendelték el. Az ügyészség döntését Leher Lőrinc az asztal elött állva, nyugodtan hallgatta végig s amikor az ügyészségi alelnök befejezte beszédét, így szólt: — Tudomásul veszem, de előterjesztéssel élek ellene. Kérem, engedjék meg, hogy ügyvédemmel beszélhessék. Ezzel a jelenlévő Sándor László dr. ügyvédihez fordulva, igy szólt: — Ügyvéd ur, egészen nyugodtan vállalhatja védelmemet. Esküszöm az élő Istenre, a törvényekre és mindenre, ami ügyvéd ur előtt szent, hogy tragikus véget ért leányom Gyilkosa nem vagyok és meggyilkolásáról nem tudtam semmit és azt elő nem segítettem. Ma meggyóntam a püspök urnak, nem azért, mintha nem lett volna t szia a lekiismeretem, hanem azért, mert ma volt a rekviem és engem innen el ne engedtek, így kellet lerónom kegyeletemet. A meghurcolt apa. Tizenkétnapi nyomozás után a rendőrség hétfőn este hét órakor őrizetbe helyezte Leher Lőrincet a legborzalmasabb gyanú alapján, hogy leányát meggyilkolta és kirabolta. Azóta kétszer huszonnégy óra telt el s bár az Ernniszek hada szabadjára bocsátva, vetette rá magát a hatvanhároméves öreg urnák minden lépésére, e pillanatban nincsen sem több, sem kevesebb bizonyíték Leher Lőrinc bűnössége mellett, mint amennyi a nyomozást követő második huszonnégy órában volt. Mindezt, ami az apa ellen szól, vagy ellene lászik szólani, olyan ténykörülményekből állították össze, amelyeket a rablógyilkosság felfedezése után Leirer Lőrinc mondott el. Kiderül ezekből a vallomásokból, hogy noha különböző referenseknél és különböző napokon ugyanazt a dolgot beszélte el Leirer Lőrinc, vallomásai még szinte hajszálpontossággal megegyeznek. A terjedelmes, sok-sok ívre terjedő vallomási jegyzőkönyvek teljesen megegyeznek s csak gondos rendőri munka után sikerült egy helyen, a karácsonyfaügy dolgánál némi ingadozást felfedezni. Ez, mint ismeretes, abból áll, hogy Leier Lőrinc különbözőképpen mondotta el azt a körülményt, hogy kitől tudta ő meg azt a tényt, hogy 11 cukrászda az állala megrendelt karácsonyfát nem tudta leányának eljuttatni. Az öreg úr egyszer azt mondotta, hogy a cukrászda tulajdonosától, másodszor, hogy a cukrászinastól, később meg arról beszél, hogy ő érdeklődött a cukrászdában, illetve hogy egy barátja hozta neki a hírt. Ennél a pontnál Leirer Lőrinc ma is határozatlan. Kijelentette, hogy nem emlékszik pontosan. Ha egyéb ellentmondás nincs az öreg úr vallomásában, ez még nem lehet elegendő ok a meghurcolásra. Elvégre, mikor Leirer Lőrinc értesült arról, hogy a karácsonyfát hiába vitték leányának lakására, még csak néhány nap múlt el karácsony után s akár ő érdeklődött, akár közölték vele ezt, mint természetes dolgot vette tudomásul, mert hiszen akkor már ő is meggyőződött róla, hogy a leány lakása zárva van s azt hitte, hogy leánya Olaszországba utazott. Nem volt tehát fontos ránézve, hogy ki közli vele ezt a körülményt. Mikor tehát ő először a tulajdonost, majd az inast, harmadszor meg önmagát s végül barátját említette, nem gondolt és nem gondolhatott arra, hogy ebből ellene fegyvert kovácsolhatnak, mert nyilvánvalóan csak azt tartotta fontosnak, hogy neki erről a körülményről tudomása volt. Ebből tehát csak az következik, hogyha nem közölték vele és ő mégis tudta, hogy a karácsonyfát leánya nem kapta meg, ez természetes, mert hiszen ő sem tudott bemenni a lakásba Ha pedig nem akarta volna megmondani, hogy tudott arról, hogy a karácsonyfát leánya nem kapta meg, igen könnyen válaszolhatta volna azt is, hogy leánya keresése közben az egész karácsonyfa-ügyről megfeledkezett. Feltéve, de meg nem engedve, hogy a rablógyilkosságot tényleg Leiter Lőrinc követte el, abban az esetben ő is, mint minden gyilkos, a gyilkosságot követő órákban és napokban tízszer, húszszor, sőt százszor is elképzelte magában, hogy miképpen fog védekezni. Minthogy neki két hónapi ideje volt a védekezésre, tizezerféle variációt is kigondolhatott, hogy számolva minden eshetőséggel, minden kérdésre megfelelő választ adhasson. Mikor azután a titok kipattant és ő a rendőrségre került, bizonyosan kitalálta a tizezeregyedik védekezési módot és kihallgatása folyamán a sok elképzelt védekezési módot egész biztosan összezavarta volna. Okvetlenül beleesett volna az önmaga által készített csapdába és egy vallomása sem egyezett volna meg a másikkal. Ez olyan régi és a bűnügyi prakszisban bebizonyosodott igazság, hogy a jelen esetben csak az feltűnő, hogy a gyanúsított érdekében ezt az igen fontos prakszisbeli momentumot tudomásunk szerint nem vették figyelembe. " A rendőrség és a sajtó viszonya. « Abban, hogy ez igy történhetett, mar már hangok hallatszanak, hogy a rendőrség holtponton van s hogy a nyomozás zsákutcába került, tagadhatatlanul része van a sajtónak is. A sajtó, hogy a közönség egy részének érthető kíváncsiságát kielégítse, nap-nap után hasábos tudósításokat közölt, nem a rendőri nyomozás eredményéről és kétségtelen megállapításairól, hanem egyrészt Leher Amália életéről és múltjáról, gazdag hollandi barátjáról, majd apjáról, apjának családjáról és az áldozathoz való viszonyáról. Ezeket a jelentéseket kapcsolatba hozták a nyomozás során tapasztalt egyes jelenségekkel, ebből következtetéseket vontak le. Így természetesen befolyásolták és sokszor téves utakra kalauzolták a nyomozó hatóságokat is. Kétségtelenül helyes, ha a rendőrség a nyomozás során munkájáról különösen annak kezdetleges stádiumában, már csak a nyomozás érdekében is, nem közöl mindent a nyilvánossággal, de a Leher Lőrincnek esete viszont megköveteli, hogy a rendőrségnek, amikor a közjogból eredő kötelességét teljesíti az igazságszolgáltatás szolgálatában, nem lehet és nem szabad a sajtó nyilvánosságát és tájékoztatását teljesen mellőzni, úgy amint a Teréz körúti gyilkossággal kapcsolatban félte. Igenis, közérdek az, hogy a sajtó helyesen informáltassék, mégpedig éppen a rendőrség részéről. A rendőrség a múltban mindig megtalálta a módját és formáját az informálás mértékének s meg fogja találni a jövőben is. Ha ebből az informálásból a múltban a nyomozásnak egy - két vonatkozásban néha kára is volt, és elenyésző Leirer Lőrinc és az esetleg utána következő Lehrer Lőrincek sérelméhez képest, akik ilyen módon abba a helyzetbe kerülnek, hogy egyelőre még ok nélkül elítéltként ülnek a rendőrség cellájában. Távol áll tőlünk, hogy mi a rendőrségnek egy ilyen nehéz bűnügyi nyomozása során, amikor kétségtelen bizonyítékok hiánya miatt semmit sem lehet tudni, könynyelműen és bizonyos felületességgel, az iratoknak teljes ismerete nélkül kritizáljuk a rendőrség érdemes főtisztviselőinek munkásságát. Elértük célunkat, ha a nyomozást vezető főtisztviselők figyelmét felhívtuk a sajtó munkásságának fontosságára és ha ők ezt a meggondolásunkat figyelemre méltatva a jövőben a bűnügyeket és a közvéleményt egyaránt kielégítő megoldást találnak. TaVIRNTON. Románia elfogadja Németország feltételeit. Bukarest, márc. 4. A lapok jelentése szerint a kormány illetékes tagjai kijelentették, hogy igen nagy a valószínűsége annak, hogy Románia a Banca Generala bankjegyeinek kérdésében elfogadja Németország ajánlatát és hozzájárul ahhoz, hogy a kérdést a jóvátételi bizottság előtt vitassák meg. A legújabb értesülések megerősítik, hogy a német ajánlat elfogadása befejezett tény. A török kormányválság. Konstantinápoly, márc. 4. (Havas.) Izmed basát megbízták a kabinetalakítással. Külügyminiszter valószínűleg Tevfik Ruki lesz. Az antant nagykövetei Konstantinápolyban maradnak. Paris, márc. 4. (Wolff.) Az egyik konstantinápolyi hírügynökség jelentése szerint az angol, a francia és az olasz kormány legközelebb tudatni fogja a török kormánnyal, hogy képviselőik a jövőben Konstantinápolyban fognak székelni és Angolában csupán öszszekötő szolgálatot végző külügyi tisztviselők maradnak. Japánország és a leszerelési konferencia, Tokió, márc. 4. (Wolfft) A külügyminiszter egy interpellációra válaszolva kijelentette, hogy Japánország hajlandó az Egyesült Államok részéről esetleg összehívandó leszerelési konferencián résztvenni, azt óhajtja azonban, hogy a napirend előbb megvitatásra kerüljön. A kurd felkelés: London, márc. 4. Mint Angolából jelentik, a török csapatok csak egy későbbi időpontban kezdik meg a harcot a kurd felkelőkkel. Csemir- Gezékben, Kharputtól északra helyi ütközetek folynak.