Budapesti Hírlap, 1925. március (45. évfolyam, 49–73. szám)

1925-03-17 / 62. szám

1925 március 17. (62. sz.) Budapesti hírlap A Petőfi-Társaság Jókai-ünnepe. A Petőfi-ház megnyílása. — A Jókai emlékezetének szentelt nagy­­gyűlés. — József Ferenc kir. herceg Jókairól és Petőfiről. — Bársony István emlékbeszéde a Petőfi-lakomán- A Petőfi-t­ár­saság tradíciójához hiven vásárnál? március 15-én tartotta meg nagygyűlését, amelyet Jókai Mór emléke­zetének szentelt. A nagygyűlést megelő­­zően a Bajza­ utcai Petőfi-házban volt rö­vid megnyitóünnepség, amelyen a java­részt lelkes fiatalságból álló közönséghez Pekár Gyula intézett tüzes beszédet, majd Halfas István mondott emlékbeszédet Jó­kairól. A Petőfi-ház és ereklyemúzeum megnyi­tásáról a Társaság tagjai átmentek az Akadémiába, amelynek dísztermében már hatalmas közönség várta a nagygyűlés megnyitását. A közönség sorában ott lát­tak Tóth Lajos államtitkárt, a kultuszmi­niszter képviseletében. Preszly Elemért, Pestmegve főispánját. Lobmauer Jenő ta­nácsost, a főváros képviseletében. Balogh Jenőt, az Akadémia főtitkárát Lukács György nyug. minisztert, vitéz Nagy Pált, a honvédség főparancsnokát. Csécsy Nagy Imre tábornokot. Némethi­ Károly nyug. államtitkárt, Csaithay Ferenc főszerkesz­­,tőt. Pontosan fél 11 órakor megérkezett József kir. herceg és József Perelte kir. herceg Bolza gróf főudvarmester kíséreté­ben, A mire Pekár Gyula elnöklésével bevo­nult a terembe a Petőfi­ Társaság elnök­sége és megkezdődött a Jókai emlékének szentelő nagygyűlés, Pekár Gyula elnöki megnyitója. A nagygyűlést Pekár Gyula elnök költői szárnyalású beszéddel nyitotta meg, amely­ben Petőfi és Jókai, a magyar Kasztor és Fóliás barátságáról szólott és arról a mély hatásról, amelyet a két zseni egymásra gyakorolt. — Ez a barátság — mondotta Pekár — két költői lélek egymásra­­ismerése és ra­­jonr­á váallakozása az őseredeli eauséa után.. Ez a misztikus vágy szinczi oly fen­­kört szépre a magyar Kasztos- és a magyar Pollux barátságát s mi az­ ám­uló utókor érezzük: lelki testvérek, sőt talán mid an­nál is többek ők, egyek: két-egy.­eouniós kiegészitői ikerláncelme ők keljen. Nem lehet az egyikről­­ másik nélkül szólni. Mi ma Jókaival együtt ezt a csodás barát­ságot is üfinap-­ljuk, melyben kettőjük énje oly Szépen egyesült, kicserélődött Petőfi és Jókai pápai találkozásuk­­ után Kecskeméten egybeforrottak, attól fogva egy az életük s a fenséges egységet mú­­lóan csak Jókai első házassága szakilja meg. Nagy vihar a Petőfi haragja, elsza­kadnak, csak 1849 májusában Budavár bevételét ünneplő banketten békülnek ki. Petőfi pár hét múlva elesik Segesvárnál. Jókai a Petőfi „lelke megmaradt felével“ magára maradt. Petőfire a nemzetnek 1849. előtt volt szüksége, a mesemondással gyógyító vigasztaló reményt keltő Jókaira 1849. után. A kettőjükben testet vett szent ifjúság nevében­­ Jókai az, aki barátjáról irodalmi társaságát, ezt az immár fél szá­zadja virágzó Petőfi-Társaságot alapítja. Így gyermeke ez a mi Társaságunk Petőfi és Jókai barátságának. Szávay Gyula főtitkári jelentése. A nagy tapssal fogadott elnöki megnyitó beszéd után Szávay Gyula terjesztette elő főtitkári jelentését,­­ melyben beszámolt a Petőfi-Társaság 1924. évi működésének minden nevezetes mozzanatáról. A társa­ság 1924-ben 117 nyilvános ülést tartott, amelyen 34 tag szerepelt. Ezenkívül a tár­saság öt vidéki fölolvasó-ü­lést is tartott. Ezután beszámolt a főtitkár a pályázatok eredményeiről, majd elparentálta a társa­ság halottját, Szabó Endrét és bemutatta néhány jellemző szóval az új tagokat, Bar­­tóky Józsefet, Gáspár Jenőt, Balázs Árpá­dot és Kemény Györgyöt. Üdvözölte ezután a hetven éves tagokat, Bársony Istvánt és Jakab Ödönt, majd közölte a közönséggel, hogy a társaság az idei Petőfi-nagydíjjal Vargha Gyulát tüntette ki egész írói műkö­dése értékének elismeréséül; a Jókai-nagy­­díjat Bársony Istvánnak adta ki különösen nyelve magyarságának és gazdag színpom­­pájának jutalmazására; a Tőzsde-díjjal Császár Elemért jutalmazta a társaság ér­tékes esztétikai munkásságának elisme­réséül. A főtitkári jelentést követően Jakab Ödön olvasta föl Jókairól szóló szép köl­teményét, amelyet egyik legközelebbi szá­munkban közölni fogunk. A mélyen át­­érzett, meleg sorok, amelyekkel Jakab Ödön áldozott Jókai zsenijének, négy ha­tást gyakoroltak a közönségre. József Ferenc kir. herceg fölolvasása. Most Pekár Gyula elnök fölkérésére Jó­zsef Ferenc kir. herceg, a Petőfi-Társaság vendége ,foglalt helyet a fölolvasó asztal mellett és fölolvasta nagy figyelemmel kí­sért, meleg hangú, szép visszaemlékezését a barátságról, amely Jókait a királyi her­cegi családhoz fűzte. A királyi herceg föl­olvasását mai számunk tárcarovatában kö­zöljük. A közönség lelkesen ünnepelte a kir. her­ceget kedves közvetetlenséggel előadott szép megemlékezéséért. A program következő pontja Juhász Gyula Ének Jókairól című hatásos költeménye volt. Császár Elemér Jókai­ méltatása. Császár Elemér, a Társaság alelnöke, ült ezután az előadóasztalhoz, hogy méltassa Jókai irodalmi működését. — A tartalmas, szép­ességben kifejtette, hogy Jókai legna­gyobb erénye éppen az, amit sokan hibá­jául rónak föl, a túlságosan nagy optimiz­musa, amely átfűti regényeit. Ezzel a nagy optimizmussal Jókai abban az időben, ami­kor regényeit írta, valósággal szent hiva­tást teljesített, mert ezzel beleszuggerálta a nemzetbe a magyar nép, a magyar faj nagy értékeinek a tudatát. Ezért idealizálta Jókai magyar vonatkozású regényeiben férfi- és nőhőseinek alakját, s ezzel elérte, hogy százöt kötetből álló könyvsorozatában alig van egyetlen sor, amelyet ne olvashatna el a serdülő leány is. Jókai ezzel tanúbizony­ságot tett a mai és a jövő krógenerációnak, hogy a magyar nemzet és az erkölcs legya­­lázása nélkül is lehet írni. A nagy figyelemmel hallgatott és lelkesen megtapsolt előadás után Gáspár Jenő föl­olvasta Magyar biblia című nagyhatású ünnepi ódáját, majd befejezésül Hettyey Aranka nagy tetszés mellett részleteket mondott el Jókai Szigetvári vértanuk című drámájából. A szép ünnepség Pekár Gyula zárószavaival ért véget. A Petőfi-lakom­a. A nagygyűlés után a társaság tagjai a Pritz-szál­lóban lakomára gyűltek össze, amelyen rászívott József Ferenc kir. herceg is, valamint a nagygyűlésen jele­n volt­ többi előkelőség is. Elsőnek Pekár Gyula emelkedett szólásra és üdvözölte József Ferenc kir. herceget a nagygyűlésen föl­olvasott szép megemléke­zéséért. Az ünnepi beszédet a Petőfi-serleg­­gel a kezeljen Bársony István a jubiláló író­­ mondotta. Ékes szavakkal, nagy szó­noki hévvel méltatta Jókait és kiemelte, hogy a nagy mesemondó sokaktól kifogá­solt szertelensége speciális magyar tulaj­donság — a virtus, amelyre egyik legma­­gyarabb és legnemzetibb írónknál büsz­kék lehetünk. Majd Jókai otthonáról szó­lott és hangoztatta, hogy Jókai optimizmu­sának a forrása az alatt a harmincnyolc év alatt buzogott legélénkebben, amikor Laborfalvy Róza sugározta be Jókai ott­honát melegséggel. Csak boldog ember ír­hatott olyan napfényes regényeket, mint a­milyenek Jókainak ebben az időben szüle­tett regényei. A nagyszerűen felépített, gyönyörű em­lékbeszédet, amely voltaképpen igen érté­kes Jókai-tanulmány, bosszants­átó lelkes tapssal köszönték meg a lakoma résztvevői. Azután Pekár Gyula fölkérésére József Fe­renc kir. herceg vette a kezébe a Petőfi­­serleget és emelkedett, lelkes hangon a többi között a következőket mondotta: -- A legnagyobb megilletődéssel és a legnagyobb szeretettel érintem ezt a serleget s azt hiszem, amikor megérintem, hogy az integer Magyarország testét érinteni. Mert hiszen e serleg abból az időből ered, amikor Magyarország még integer volt s érte is meg a serleg a jobb korszakot. Je­lenti e serleg a magyar múltat, a magyar jövőt s csodálatos az erő, mely belőle szí­vünkbe árad. Négyszáz évig nem tudott szóhoz jutni a magyar nemzet lelke, míg végre kitört egy hatalmas kiáltásban. Ez a kiáltás volt Petőfi költészete. Petőfi mindig a fiatalságot képviselte. Azt üzeni Petőfi: Szeressétek a mai ifjúságot. Ennek az ifjú­ságnak álmait elmosta a sok könny. Ápol­játok, hogy megvalósíthassa majdan Jókai és Petőfi nagy álmait. Legyen a mi lel­künk a Petőfi lelke, mert ha testünket el is fárasztották, el is nyűtték a jelen küz­delmei, annál erősebben kell lobogni ben­nünk a magyar léleknek. Erős lelkünknek kell lennünk és akarásunkban legyen az ősmagyaroknak kemény vonása. Érintse Petőfi szellemútja a mi nemzetünket, a mi lelkünket és rázzon meg bennünket, éb­resszen fel! Alszik a nemzet és álma be­tegség. Petőfi életereje töltse el nemzetün­ket. Emelem poharamat Jókai és Petőfi nagy fényes álmainak megvalósulására. A királyi herceg pohárköszöntőjét kö­vető ováció elültével ifj. Hegedűs Sándor szólalt föl és a Jókai-család köszönetét tol­mácsolta a királyi hercegnek a nagygyűlé­sen elhangzott meleghangú megemlékezé­séért. Tomory Jenő felszólalása végén föl­olvasta József Ferenc kir. hercegnek édes­anyjához írt költeményét. Majd Csajthay Ferenc, a Budapesti Flirlap főszerkesztője, Berlin, márc. 14. (Saját levelezőnktől.) A német nemzeti párt új szokást próbál meghonosítani: a külföldi sajtó állandó informálását törek­véseiről, céljairól és propagandájáról. így született meg az első politikai délután az Esplanade-szálló fényes termeiben. Miután kormányt támogató párt lettünk, beszélt a párt sajtófőnöke, ... szabadabban moz­gunk. Több az időnk. Nem akarjuk többé a külföldi sajtót elhanyagolni. Minden hó­napban össze fogunk jönni. Egyelőre még kevesen vagyunk. A fran­cia újságírókat nem hívták meg. Az oro­szokat természetesen kihagyták. Az úgyne­vezett utódállamokból csak ... a cseh sajtó­főnök kapott meghívót. Ellenben az ango­lok, meg az amerikaiak majd teljes szám­ban megjelentek. Osztrák van kettő, Ma­gyarországot csak magam képviselem. A párt két minisztere sorra üdvözli a ven­dégeket. Pleitsch tanár fáradhatatlanul játsza a házigazda szerepet. Alkalmam­ nyí­lik a párt vezéreivel sorra beszélgetni. Schiele belügyi miniszter nem telivér po­litikus. Ma is inkább nagybérlő­­és gyáros, aki a maga gazdasági szemüvegén keresz­tül nézi a világot. — Németországnak ebben a pillanatban és talán még hosszú esztendők során két dologra van szüksége: munkára és olcsó kenyérre. Hogy e célt elérhessük, előnyös kereskedelmi szerződéseiket kell kötnünk. Én a legszívesebben eltörölném a vámokat, a szabad kereske­delem híve vagyok. Csodálkozva hallgatom a miniszter sza­vait, hisz kijelentései ellentétben állanak pártja nagy részének törekvéseivel, külö­nösen az agráriusok ama követelésével, hogy a régi gabonavámokat léptessék életbe. Figyelmeztetem is erre a tényre. — Én, feleli a miniszter, csak elméleti világnézetemet ismertettem. De a gyakor­latban is törekszem nézeteimnek érvényt szerezni. Németország egyedül nem nyit­hatja meg határait, ha a szomszédok zárva tartják azokat. A merev vámok életbelép­tetését azonban határozottan ellenezném, a vámokat a pillanatnyi szükséghez képest emelni vagy csökkenteni kell, nálunk nem­zeti életszükség, az életet mesterségesen nem drágítani, hanem igenis olcsóbbá tenni. Ahol tizenkétmillió kéznek munkát kell szerezni és ahol a munkabérek még meglehetősen alacsonyak, az élelmiszerek árát úgy kell szabályozni, hogy a tömeg ne éhezzen, így csinál lassan a miniszteri szék egy merev agráriusból gyakorlati érzésű, mesz­­szelátó politikust . .. Egy­ másik asztalnál az ifjú Bismarck herceg a házigazda, Németország legfiata­labb politikusa. Nagy jövőt jósolnak neki­­ és kétségtelen csak a herceg akaratán­ fog­ múlni, hogy mekkora lesz a szerepe és mily magasba fogja vinni az útja. Rend-­­­kívül egyszerű. A csupa fekete öltözet­­ közül szinte alik­ szürke úti ruhája. A fe­kete keretes szemüvegből két szürke szem pillant barátságosan a beszélgetőre. — Magyarországot nagyon szeretem, kezdi és valahányszor Ausztriába megyek, hisz anyám osztrák származású, átrándu­­lok Magyarországba is. Májusban is elme­gyek. Persze csak pár napra... Nagyon szeretek utazni. Amerikába is szeretnék elmenni, ha más néven, ha inkognito utaz­hatnám. Mert különben nem hagynak az újságírók békében. Csak újságírók ne vol­nának a világon .. . Nagyon elkeseredve néz körül. Rendkí­­vül fél, hogy kinyomatják, am­it mond. Azért sohasem beszél politikáról, csak Hötzsch tanárral, aki nemcsak politikai ba­rátja, hanem... tanítója is. Ila egy új­ságírót bemutatnak neki, szívesen kezet fog, elbeszélget napi dolgokról, de mihelyt hallja, hogy intervjú lehet a dologból, sietve elköszön. Mondom neki, hogy nem baj, ha például amerikai újságírókkal el­beszélget Németország dolgairól. Propagan­dát csinálhat hazájának. Idegesen rázza a fejét. — Ezek az újságírók mindig elrontják a kedvemet... Egy nagy kerek asztalnál Hergth, a császári korszak volt minisztere és volt pártvezér elnököl, ő a mostani vezér, Wes­­tarp gróf mellett a német nemzeti párt egyik feje. Lehet mondani valódi állam­férfin. Minden probléma­ érdekli, minden problémáról lehet és szabad vele beszélni és minden kérdésről elmondja a saját vé­leményét. A német nemzeti párt jövendő­jéről van szó. — A m­i első és fő célunk közviszo­nyaink konszolidálását elősegíteni. Minden más kérdés eltörpül a törekvés előtt. Ter­mészetesen ha a jövendőről beszélünk, nem tagadhatjuk le, hogy mi monarcisták vagyunk. Mi és velünk a németség milliói. A német megszokta és abban a tudatban boldogan és megelégedetten is élt, hogy fö­lötte, a felhők magasságában valaki trón­nőtt, aki gondoskodott politikai törekvé­seinek helyes irányításáról. Nem az a kér­dés tehát, hogy köztársaság, vagy monar­chia, hanem igenis a nemzeti hagyomá­nyok folytonosságának fentartása. — A német nemzeti párt folytatta, a va­lódi néppárt, mert benne egyesítve vannak a nép összes rétegei. A centrum is az, de egyoldalú, mert tisztán katolikus. Nem igaz, hogy kizárólag agrár­párt vagyunk, mert a földművelés csak 40 százalékkal van képviselve sorainkban. Ellenben van másfélmillió munkás választónk,s vannak munkásképviselőink, akik nagyon jól érzik magukat pártunkban. Szervezkedésünket a nagy vidéken már teljesen befejeztük, most a városokban folytatjuk sikerrel és sok re­ménységgel, ha e téren is valóvá válnak ter­veink, maradunk a német nemzet első nagy politikai pártja. Majd arról beszéltünk, hogy Németor­szágban is, mint mindenütt a világon, hiányoznak az új előretörő erők, az új ve­zérek, a nagy tehetségek. — Elárulhatom, felelte Height, hogy én és társaim szinte lámpával kerestük nagy Németországban az új erőket. Nem­ talál­tuk. Nincsenek. Vájjon a háborús ideges­ség tüntette-e el őket, nem tudom. Min­denesetre nagy baj. Mert a régi vezérekre támaszkodva kell a nagy harcot Németor­szág jövendőjéért megvívnunk. És még na­gyobb baj, hogy a napi nyomorúságoktól eltekintve, a világnak nincsenek messzebb­menő céljai, programja. Várjon hogy és mint lesz húsz-harminc esztendő múlva, ha a békeszerződéseket végrehajtottuk, ha a teljesítési politikának vége szakad, ha a világnak újra való formálása szóba kerül? A legszívesebben leülnék a világ összes nemzeteivel s zöld asztalhoz, hogy kissé megbeszéljük, mi lesz velünk, ha egy gene­rációval tovább tartunk ... Még Schlieven pénzügyi miniszterrel sze­rettem volna beszélni. De a miniszter meg­írta teáját és távozott. — Ez az ember, mondotta Winkler kép­viselő, a világ legszorgalmasabb hivatal­noka. Azt hiszem, nem is alszik, hanem na­ponta huszonnégy órát dolgozik. És mégis mindig kedves, barátságos, lekötelező és minden szolgálatra kész. Azonban kemény, kellemetlen, sőt goromba, ha ...­­ — Ha pénzt kérnek tőle. Ebben a tekin­tetben teljesen hasonlatos Európa többi pénzügyi miniszteréhez ... V. Beszélgetés a német nemzeti párt vezéreivel. — Schiele belügyminiszter: Én a szabadkereskedelem hive vagyok... Bismarck herceg: Csak újságírók ne volnának a világon. — Height: az első cél: a konszolidálás, a végső cél: a monarchia. — köszönetet mondott tiszteleti taggá való megválasztásáért, amely kitüntetés — mon­dotta — az ő személyében az egész újság­írást érte. Császár Elemér kedves humor­ral átszőtt felszólalásában a vendégeket köszöntötte, végül Pekár Gyula köszönetet mondott a királyi hercegnek me­jelenéséért, s ezután meg is történt az asztalbontás." 3 IMhMIMMUMIttalBWMaMMHMiMII I I IIIWWIW A német elnökjelölés. — A fajvédők jelöltje : Ludendorff. — Berlin, márc. 16. A Montag Morgen különtudósi aapja je­lenti Münchenből: Hitler a Völkischer Ku­rier hasábjain olyan elnökjelöltet követel, akiben megtestesül a ném­et nép szabadság­akarata. Hitler lapjában tegnap Ludendorff nyilatkozatot tett közzé, amelyben kijelenti, hogy egész erejét rendelkezésre bocsátja a nép és az állam javára. Hitler maga idáig erősen tiltakozott minden eddig megneve­zett jelölt ellen. Jarres jelölését szintén elle­nezte. A tudósító azt hiszi, hogy a német fajvédők pártja Ludendorffot hivatalosan elnökjelöltté kiáltja ki, még­pedig igen rö­vid időn belül. Az első választás eredménytelen lesz Berlin, márc. 16. (Saját tudósítónktól.) A pártoknak a március 28-iki elnökválasztásra való fel­vonulása még mindig nem ért véget. A je­löltek közül egyiknek sincs esélye arra, hogy az első választási forduló alkalmával döntő szavazathoz jusson. A választás a köztársaságiak és a titkos vagy többé-ke­­vésbé nyílt monarchisták jelöltjei között fog eldőlni Sok függ a bajor néppárt magatartásától mert végeredményben ez a párt fogja jobbra vagy balra billenteni a választás mérlegét. Éppen ezért Marxnak megválasztása­ látszik bizonyosabbnak, mert a bajor néppártiak inkább támogatják a­ katolikus Marxot, mint a protestáns Jarrest.

Next