Budapesti Hírlap, 1925. április (45. évfolyam, 74–97. szám)

1925-04-05 / 78. szám

6 Az irodalmi kávéházak. írta és a budapesti kávésok Ipartestülete tegnapi Jókai-ünnepén felolvasta: Mészáros Győző. "Amióta Budapest irodalmi központja lett az országnak, azóta az irodalmi kávéház fogalma nem választható el Budapest életétől, nem választható el a magyar irodalmi élettől. Az irodalmi kávéház Budapest életében szinte már nem is magánintézmény, hanem közintézmény jellegét ölti fel és igy volt ez már a múlt század negyvenes éveiben is, abban a hősi korszakban, amelyben a modern Magyarország alapjait megvetették és amelyhez Jókai Mórnak ifjúsága fűződik. Legyen szabad Jókai Mór életére visszaemlékezni az irodalmi kávéház fogalmának kapcsolatában. Az irodalmi kávéház, amely napjainkban otthont nyújt a tudomány és az irodalom minden világnézeti és felfogású embereinek, amelyben irodalmi mozgalmak születtek, — elég ha a kávéforrásra gondolunk, ahol Rákosi Jenő, Dóczis Lajos és társai egy új költői iskolának összejöveteleit tartották a hatvanas években, hozzá kapcsolódik a legnagyobb magyar regényíró életéhez is. Jókai életének legnagyobb részét Budapesten élte le. Azt mondhatjuk róla, hogy Budapest szerelmese volt, ő volt az első rajongója, jövőbe látó megálmodója annak a ma hatalmas városnak, amelynek, mi mindnyájan hódolói és polgárai, kultúrájának és anyagi civilizációjának részesei vagyunk. Erről a Budapestről írta meg Jókai szép álmát a Törökvilág Magyarországon című regényében, ahol így nagy himnuszt zeng a fővárosról, amelyet országunk diadémjának, büszkeségének nevez. Jókai élete összeforrott ennek a városnak az életével. Valahányszor a távolból meglátta Budapest tetőit, lelkesítő önérzet dagasztotta keblét. ..Sírtam, megsirattalak és leborulnék földedet megcsókolni ... Írja a fővárosról. Azután megrajzolja Budapest képét. 1852-ben írta ezt, de azzal a fantáziával, amely a jövő századba lát, amely meglátta Budapest mai ragyogó képét. Ez a Budapest a fiatal Jókai életében, a negyvenes években, még kisváros volt a maihoz képest. De az irodalmi kávéház ekkor lép be, mint tényező, a magyar közéletbe. Ez a kor viszi először színpadra is a kávéházat. Volt Pestnek egy híres kávéháza a Hatvani-utca sarkán, a mai Astóriaszálló helyén. Zrinyi-kávéháznak hívták és azok az első népszínműírók, akik — mint például Szigligeti Ede a Szökött katonában — be akarták mutatni a világot jelentő deszkákról Pest életét, a Zrínyi-kávéházat vitték színpadra, mert ezt a miliőt tartották a legjellegzetesebben pestinek, itt hozták össze a kiváncsi közönség elé a pesti élet típusait. És a színpadra vitt kávéházi jelenetnek óriási hatása volt a közönségre és az irodalomra egyaránt. Petőfi nem tudott aludni a Szökött katona sikere után. És 11 kávéház szimbóluma lett a faluból nagyvárossá növekedett Pestnek, ahová csakhamar Jókai is feljön Kecskemétről és pesti életének legnevezetesebb helye az irodalmi kávéház, a Pilvax lesz. Csak néhány mozzanatot elevenítek itt fel azokból ez ismert tényekből, amik a Pilvax-kávéházhoz, Petőfi és Jókai alakjaihoz fűződnek. Jókai maga állított irodalmi emléket a PivaX-kávéháznak a Politikai divatok című regényében, abban a regényes korrajzban, amely a negyvenes évek és a szabadságharc kiváló szakjait kelti életre. Ebben a regényben úgy említi Jókai a Pilvax-kávéház asztalát, amelynél Petőfi és Jókai találkozni szoktak, hogy a közvélemény asztala. A Pilvax-kávéházkerek asztala jelentette a negyvenes évek végén a közvéleményt — legalább is azoknak a szemében, akik a közvéleménynek ahhoz a harcos pártjához tartoztak, amelyik a Pilvac-ban tartotta főhadiszállását. Jókai akkortájbaa hagyta ott az ügyvédi pályát. Első és utolsó perét vesztette el: egy korcsmárost védett, akinek a helyiségét szívesen keresték fel az írók. A közéleti szereplés akkor kezdődik Jókai életében, mikor otthagyja a prókátorságot és beáll abba az írói körbe, amelynek e Pilvax-kávéház nyújtott baráti otthont. Itt, a közvélemény asztalánál, fontos irodalmi és politikai események történtek. Az irodalom szabadságharca itt szervezkedett, hogy később a fegyveres szabadságharc is innen induljon ki. Ha valaki 1846-ban belépett a Pilvaxkávéházba, ott találhatta a fiatal írói gárda legkiválóbbjait: Petőfit, Jókait, Tompa Mihályt, Lisznyay Kálmánt, Vasvári Pált, Kerényi Frigyest, Obernyik Károlyt, Pakli Albertet. Ott gyüléseztek a fiatalok, ott fogalmazták irodalmi kiáltványaikat, felhívásaikat, ott tárgyalták meg az irodalom és a jövendő Magyarország kérdéseit. És a Piuax-kávéház otthont adétt a fiatal magyar irodalomnak, falai között ápolta az irodalmi kávéház hagyományait, azaz, hogy voltaképpen ő teremtette meg ezeket a hagyományokat, hogy később maga is hagyománnyá, történelmi hellyé legyen. A Pioax-kávéház közönsége olyan volt, mint valami földrengésjelző. Ha valahol Európában valami nagy politikai esemény történt, például forradalom tört ki, akkor ezt az eseményt Magyarország számára legelőször a Pszipax-kávéház szeizmográfja .Jelezte. A párisi forradalomról, a bécsi forradalomról a Pilvax-kávéház ifjúsága értesült legelőször. A császári helytartótanács öreg tagjai, akik a budai várból a Török császárhoz címzett kávéházba jártak le feketézni, sehogysem akarták megérteni, hogy a közvélemény mágnestűje közelgő vihart jelez. A márciusi napokban érte meg aranykorát a Pilvax. Tele volt, mint egy búcsújáróhely. Mikszáth Kálmán írja, hogy ,,az emberek friss levegőt szívni mentek be a füstös kávéházba, ahol pörköltkávészagon és füstön kívül egyebet nem szívhattak, de ez is olyan jól esett a tüdőnek azon a nevezetes helyen, mint a legfrissebb, legüdítőbb tavaszi levegőn. Persze a nagy nap közeledtére meglehetősen viharos is volt a Pilvax levegője. Ebben a robbanásra kész atmoszférában Jókainak az a szerepe jutott, ami az ő páratlanul jó szívét egész életén keresztül jellemezte: a tömeghangulat fékezése, a józanság, a fegyelem, a békés, jóindulatú habozás a forradalmárok hevessége közben. Az ifjú óriások oroszlánbarlangjában Jókai a szelídség és a szív embere maradt. Egész Pest ott tolongott március 15-ének előestéjén aV/pax-kávéház előtt. A jámbor pesti nyárspolgárok ösztönszerűleg , megérezték, hogy innen, ebből a füstös, zsúfolt kávéházból, egy új, történelmi korszak indul győzelmi útjára. Az ifjúság idevonult, hogy a mérsékelt ellenzék helyett maga határozzon a cselekvés dolgában. Éjfélre járt már az idő és a tüzes szónoklatokból még nem született meg a szabadság határozata. A szelid lelkü Jókai azt javasolja, hogy aludjanak rá egyet, mielőtt a fegyveres fellépést elhatározzák. Petőfi mennydörgésszerű hangja leinti Jókait: — Ne aludjunk, Marci, határozzunk előbb. Ekkor a kávéház már megszűnt kávéház lenni. Az egész helyiséget egy közös nemzeti ügy emelte népgyűlés színterévé, ahol már nem egymástól idegen emberek ültek, hanem az egész társaság egy lelkes töméssé olvadt össze. A habozás pillanatában Vajda János, az elnyomatás korának majdani költője, a kávéház ajtajához rohant és becsukta ezekkel a szavakkal: — Uraim, addig innen ki nem mennek, amig nem határoztak. Erre azután elhatározta az ifjúság, hogy másnap, március 15-én cselekedni fog. A tizenkét pont megszövegezését Jókaira bízták és ezen a rendkívüli éjszakán szokatlanul késő időben, éjjeli két órakor, oszlott szét a közvélemény asztala, azzal a jelszóval, hogy másnap reggel nyolc órára ismét az összeesküvés helyén, a Pioax-kávéházban találkoznak. Azon az éjszakán keveset aludtak a történelmi jelenet szereplői. Petőfi már hét órakor talpon volt. Ő keltette fel Jókait, de be sem várva, amíg felöltözik, sietett a Pilvaxba, ő ért oda elsőnek Vasvári Pállal. Azután visszamentek Jókaiért, aki óvatosabb lelkesedéssel nézte a forradalmi tevékenységet és még a kávéházba éne is azt hajtogatta: — Nem rebellis a magyar korán reggel! De ekkor már magával ragadta őt is a készülő forradalom hangulata. Felolvasta a 12 pontot, amelybe összefoglalták, mit kiván a magyar nemzet. Erről a szerepléséről maga Jókai írja emlékezéseiben, hogy valami villanyos melegség járja át mindentagját. Érezte, hogy végzetes szavak lesznek, amiket ott, a Pi'Ioax-kávéház asztalára állva, a türelmetlen ifjúság, a pincérek és a kiváncsi reggelizők előtt, ki fog ejteni. De akkor már el volt szánva, hogy megy a megkezdett után, még akkor is, ha talán áldozatául esik a szabadság mozgalmának. Ez a Pioax-kávéházbeli jelenet volt a főpróbája az orvosi egyetem, a Landerernyomda és a Múzeum előtt lejátszódó március 15-iki eseményeknek. Azután a szabadságmozgalom már kilépett az utcára, a terekre, a Lánchídra, a Vár feljáróira, kilépett a kis kávéházból, ahol az eszme megszületett és megérlelődött. Ezzel a Pilvax-kávéház meg is szűnt a történelem színtere lenni. Jókai és a kávéház kapcsolata azonban nem szűnt meg. Budapest a szabdságharc után is ápolta az „irodalmi kávéház“ hagyományait. Az ötvenes, hatvanas években is megvoltak az írói kompániáknak a maguk gyülekezőhelyei, a különböző vendéglők és kávéházak. Ezek között a legnagyobb hírre és a legfontosabb történelmi szerepre a Hatvani utcai Aammon-kávéház emelkedett. Több irodalmi nemzedéknek volt állandó fészke ez a kávéház. Odajárt a bozontos fejű Vajda János, aki nemcsak külsejével, hanem haragos természetével is olyan volt, mint az oroszlán. A Kammonkávéház épp úgy tanúja volt az írói ambícióknak, törekvéseknek, sikernek és kudarcnak, mint 15—20 évvel azelőtt a Pilvax. A fiatal titánok és az öreg oroszlánok akkoriban a Kossuth utcai tükörablakok mögött tanyáztak. Toldi István, Berczik Árpád, Ágai Adolf, Rákosi Jenő innen válnak ki, hogy külön írói fészket alapítsanak. A kezdő írók, akik más kisebb kávéházakban kezdték pályafutásukat, első sikerüknek tekintették, ha belekerültek a Rammon-kávéház kerek asztalának társaságába, ahol hatalmas Pöstyén, április. (Saját tudósítónktól.) A tavasz ráköszöntött a világhírű fürdőhelyre és a vonatok már hozzák mesze országokból az idegeneket, akik kínzó fájdalmaiktól jönnek megszabadulni a Felvidék egykori, messze földön híres fürdőjébe. Prestyánynak nevezte el ez új hatalom, de az idegenek csak Pöstyénbe jönnek mankókkal a hónuk alatt, hogy a kiapadhatatlanul buzogó csodaforrások vizének hatásaként messzire eldobják ezt a kellemetlen kopogó szerszámot és akár táncra perdülő lábakkal üljenek vonatra. A fürdő ébredezik. A hatalmas szállók már nyitogatják kapuikat, a Vág sietve szalad végig a fürdőn, a tutajosok hosszú sorát szállítja dél felé. Várjon hová mennek, hiszen Trianon nagyobb dicsőségére a határon eléjük is zord arcú katonák állnak és az új határok előttük is sorompót emelnek. Néhány napig nagy sürgés-forgás volt itt. A cseh-szlovákiai idegenforgalmi szövetég most tartotta kongresszusát, amelyen ez alkalommal arról tárgyaltak, hogy miképpen tudják a Felvidék idegenforgalmát növelni. Egész seregrendszabályt fogadtak el, amelyek között talán az a legérdekesebb, hogy a külföldi fürdővendégek részére 60 százalékos vasúti utazási kedvezményt fognak biztosítani. A konferencia tárgysorozatán szerepelt egy pont, amely bizonyára szélesebb nyilvánosságot fog érdekelni: a csehszlovák nemzeti park ügye. A nemzeti parkról már hosszabb idő óta beszélnek, de a terv konkrétebb formát csak a pöstyéni konferencián öltött. A nemzeti parkot, amely angol és amerikai mintára fog elkészülni, a Tátrában akarják megteremteni. A Magas-Tátra vadregényes szépségű területének legnagyobb része a magyar állam tulajdona volt és a nagyhatalmak „jóindulata“ folytán a csehszlovák állam birtokába került. Kisebb objektumok vannak még egyesek és községek birtokában, nagyobb területtel egyedül Hohenlohe herceg rendelkezik, aki nagy anyagi áldozattal csodás vadaskertet rendezett itt be, exotikus állatokat telepített a fenyvesek közé és nem kimért pénzt és fáradságot, hogy a természet pazar szépségeit még fokozza. A csehek most ezt a hatalmas vadaskertet egyszerűen ki akarják sajátítani és az így elkobzott területtel, valamint az állami tulajdont tevő földrészekkel adva volna a nemzeti park gerince. Arra nem gondolnak, hogy ez egyszerű magánjogi rablás és Hohenlohe berreg aligha fog belenyugodni kincseket érő vadaskertje elkobzásába, hanem a hágai nemzetközi bíróságnál fog panaszt tenni a cseh kormány ellen. Beneséket azonban ez nem zavarja és tovább űzik kisdedjátékaikat. Vannak azonban még olyan területek, amelyeket a tág lelkiismeretű cseh törvények értelmében sem lehet kisajátítani. Ezek megszerzésére három terv merült föl. Az első szerint ezeket a területrészeket az szerkesztők és kiadók trónolták és osztogatták az aranyat és a dicsőséget. Valósággal irodalmi börze volt ez a kávéház. Nem olyan politikai jelentőségű, mint a Pilvax, de az irodalom adminisztrációjában nagyobb befolyású: itt talált munkatársat a szerkesztő, itt írták, itt adták át, itt korrigálták a kéziratokat és nyomdaíveket, itt érintkezett a nyilvánossággal az irodalom. Jókai Mór soha nem jelent meg ebben a kávéházban, de a Kammon-kávéház irodalmi bálványa mégis Jókai Mór volt. Az öregebb írók Aranyt tartották a legnagyobb irodalmi tekintélynek, de a fiatavibbak már Jókait bálványozták és a Kammonkávéház íróinak eszményképe, olvasmánya, mintája, beszédtémája, kritikai fóruma Jókai volt, akivel odakünn lehetett találkozni a Hatvani utcán, vagy a Ferenciek temploma előtt. A százéves Jókai Mór ma már kegyeletes hellyé avat minden olyan helyet, amely az ő irodalmi dicsőségével valamikor kapcsolatban állott. Ezek között a helyek között idézzük fel emlékét a Pioax-kávéháznak, annak a történelmi helynek emlékét, ahol egy hősi nemzedék a magyar irodalom klasszikus korát megalkotta és onnan a modern Magyarország első cselekedete, a szabadságharc útjára elindult állam svájci mintára örök bérletbe venné, amelyet a tulajdonos nem mondhat föl, csupán az állam élhet a felmondás jogával. A másik terv úgy szól, hogy az állam az Alacsony-Tátrában lévő ingatlanait adja a Magas-Tátra ingatlantulajdonosainak cserébe, míg a harmadik terv úgy képzeli a megoldást, hogy állami támogatással egy egyesület alakul, amely megvásárolja a még szükséges földterületeket. Hogy a három terv közül melyik kerül megvalósításra, ma még nem lehet tudni, de az illetékesek erősen fogadkoznak, hogy két esztendőn belül meglesz a nemzeti park. A nemzeti parknak az lesz a célja, hogy a természet kincses szépségeit a maga eredetiségében megőrizze és a világ előtt bebizonyítsa, hogy mennyi eddigelé nem ismert természeti csoda rejlik a Tátra ölében. Ezenfelül meghagyják az őserdőfészekét, megóvják a fiatal hajtásokat az erdőirtástól és megvédelmezik az állatállományt. A medvevadászatot máris megtiltották mert a barnaszőrű bundátok kihalófélben vannak. Különös gondot kívánnak fordítani a Hohenlohe herceg által odatelepített exotikus állatok, bölények, nemes szarvasok stb. ápolására, noha kétségtelen, hogy az igazi tulajdonosnak elsőbbségi joga lenne ehhez. A nemzeti park magába ölelné a Tátra legnagyobb részét, 300 négyzetkilométer kiterjedésű lenne és a Javorinától Tátralomnicon és Tátrafüreden keresztül Liptószentmiklós határáig terjedne. A nemzeti park megteremtésének ügye állítólag döntő stádiumba jutott a nagyköveti tanácsnak tavaly júniusban hozott döntésével, amely kimondja, hogy a cseh-szlovák—lengyel határ végleges megállapítása a nemzeti park megteremtése után válik aktuálissá. A Tátra másik oldalán ugyanis a lengyelek akarnak hasonló nemzeti parkot elővarázsolni. A parkot nem vennék körül kerítéssel, hanem ezt a földterületet állami tulajdonnak és nemzeti parknak nyilvánítják. A csehek féktelensége valóban nem ismer határt, utánzó képességük pedig egyenesen a csodával határos. Benes valamivel el akart dicsekedni a külföldön és ha Angliának és Amerikának van nemzeti parkja, miért ne legyen Cseh-Szlovákiának. Csakhogy Anglia és Amerika megengedhetik maguknak egy nemzeti park luxusát, míg Cseh-Szlovákia, amelyet legföljebb Benes gondol nagyhatalomnak, aligha lehet ilyesmit. Maga a gondolat is bizarr. Nemzeti parkot akarnak csinálni a Magaslátrában, amelynek minden sziklája egy ezer esztendő odafagyott magyar leheletének keménységét viseli magán és amelyet elvehettek tőlünk, de a Tátra szíve mindig magyarul fog dobogni. A nemzeti parkban bizonyára idegenek is meg fognak fordulni, akik a természeti csodák láttára még jobban meg fogják érteni a magyar szívek marcangoló fájdalmát. Benes azt hiszi, hogy történelmet csinál, de az idő az igazság diadalát fogja meghozni. (Nos.) A csetiek nemzeti parkot akarnak csinálni a laps Tátrában — Elkobozzák Hohenlohe herceg vadaskertjét. — A herceg panasszal él a hágai nemzetközi bíróságnál. — EDENTHAZ VII., Király u. fakészlet, valódi karlsbadl 26 részes...................................... K 190.000 készlet, valódi karlsbadl 26 részes, girlanddal............... . 390.COO Caisse, valódi karlsbadl................................................................. , 4.000 Süteménykészlet ............................i.i................ . 25.000 Versenyen kívüli áraki fi húsvéti ünnepekre felmozott árukészlet kiárusítása! Nehéz piros zománcedény I U 2 1. Sí. 4 t. A 32.000 A 34.000 A 40.000 A 50.000 A régen hirdetett és feltűnést keltett SCO darabból álló teljes konyhaberenvezés a húsvéti ünnepekre ismét . Budapesti Hírlap 1925 április 5. (78. sz.)