Budapesti Hírlap, 1925. június(45. évfolyam, 123–143. szám)

1925-06-03 / 123. szám

1925 június 3. (123. sz.) Budapesti Hírlap azért tartóztatták le, mert egész terjedel­mében közzétette az Az Újság című lapban azt a beadványát, amelyet a Somogyi— Bacsó-féle gyilkosságban a dandárügyész­­ségnek átadott, s a­melyben sértő módon aposztrofálja a kormányzót. Ez a beadvány az említett újság pünkösdi számában jelent meg. Egy másik félhivatalos híradás sze­rint Beniczky Ödönt régebben Sréter Ist­ván volt hadügyminiszter panaszára becsü­letsértésért kétheti fogházra ítélték és noha ez a büntetés jogerőre emelkedett, Beniczky nem jelentkezett, hogy a büntetést leülje. E miatt április 28-án elfogató parancsot is adtak ki ellene és ennek alapján történt most a letartóztatása. Hogy a két félhi­vatalos jelentés közül melyik az igaz, a későbbi fejlemények fogják megmutatni. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy a két verzió között bizonyos összefüggés van. A büntetőtörvénykönyv 141. paragra­fusa ugyanis azt mondja, hogy a­ki bűn­vádi eljárás alatt áll és annak tartama alatt újabb bűntettet vagy vétséget követ el, előzetes letartóztatásba helyezhető. Be­­niczkyt — mint említettük — jogerősen kétheti fogházra ítélték, és mivel most a beadvány közzétételével újabb vétséget kö­vetett el, közel fekszik az a feltevés, hogy letartóztatására a pünkösd vasárnapján megjelent cikke szolgáltatott alkalmat. Beniczky és a Somogyi—Bacsó-féle gyilkosság. A Somogyi—Bacsó-féle gyilkosság nyo­mozása során Beniczky Ödön, aki a gyil­kosság elkövetésekor belügyminiszter volt, tudvalévően olyan nyilatkozatot tett, hogy amennyiben a hivatalos titoktartás alól felmentik, hajlandó részletes vallomást tenni a gyilkosság körülményeiről és haj­landó megnevezni a gyilkosokat is. A fel­mentés nemrég megtörtént és erről értesí­tették a honvéddandárügyészséget, amely a gyilkosságban a nyomozást folytatja, és amely Beniczkyt június 6-ára idézte meg kihallgatásra. Beniczky már szombaton jelentkezett a katonai ügyészségen és írás­ban adta át vallomását. Hogy előbb jelent meg, mint a­mikorra az idézése szólt, azzal okolta meg, hogy június 2-án kell megkez­denie azt a kétheti fogházbüntetést, ame­lyet a Sréter István sérelmére elkövetett becsületsértésért róttak ki rá, és amely már jogerőssé vált. A honvéd-ügyész átvette a beadványt s az eljárásról jegyzőkönyvet vett föl Beniczkyvel, aki írásban tett val­lomását szó szerint közzétette az Az Újság című lapban, amelyet vasárnap reggel ha­tóságilag lefoglaltak és vizsgálóbírói vég­zéssel elkoboztak. Az elkobzásról szóló vizsgálóbírói végzés így szól: A budapesti királyi büntetőtörvényszék vizsgálóbírója az .4. Újság című napilap május 31-ről keltezett 122. számának le­foglalását rendelte el, mert a benne fog­lalt Beniczky Ödön vallomása a Somogyi­­gyilkosságról fölirat alatt megjelent cikk az 1912. 34. törvénycikk második sza­kasza alá eső, a második pont második bekezdése szerint minősülő és az 1920. évi első törvénycikk tizennegyedik sza­kaszára való tekintettel kormányzósértés vétsége és az 1912. évi 34. törvénycikk (honvédségi, katonai bűnvádi perrend­tartásról szóló törvény) 264. szakaszába ütköző és a 263. szakasz szerint bünte­tendő tiltott közlés vétsége jelenségeit tünteti föl. Mit mond a katonai büntető perrendtartás ? A honvédség katonai bűnvádi perrend­tartásából idézzük az 1912. évi XXXIII. t.-c. következő két paragrafusát, amelyre a vizsgálóbíró végzése hivatkozik: 263. §. A haditörvényszék, ha a nyilvá­nosságot az állambiztosság, vagy a katonai szolgálati érdekek veszélyeztetésének oká­ból zárja ki, a jelenlévő egyéneknek vég­zéssel kötelességükké teheti, hogy azokat a tényeket, amelyekről a tárgyalás útján tu­domást szereznek, titokban tartsák. Ezt a végzést a tárgyalási jegyzőkönyvbe bele kell foglalni. Aki ezt a titoktartási kötelességet jogosu­latlan közléssel megszegi azt, ha a honvéd vagy a hadseregi büntetőbíráskodás alatt áll, illetékes bírósága egy héttől három hó­napig, különösen súlyosító körülmények közt hat hónapig terjedhető egyszeri, vagy szigorú fogsággal bünteti. A polgári büntető bíráskodás alatt álló azokat az egyéneket, akik ily bűncselek­ményt követnek el, vétség miatt az illető­ket polgári büntetőbíróság három hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig ter­jedhető pénzbüntetéssel bünteti. 26­­. §. Aki tény vázlatot, vádiratot, vagy honvédbű­nvádi eljárásra vonatkozó más hivatalos ügyiratot, mielőtt nyilvános tár­­gyaláson előterjesztették, hatósági engede­­lem nélkül, akár a maga egészében, akár kivonatosan közzétesz, továbbá, aki oly honvédségi bűnvádi eljárásból, amelyben a tárgyalás nyilvánossága ki volt zárva, a tárgyalásnak a nyilvánosság kizárásával Beniczky Ödönt letartóztatják. Pünkösd hétfőjén délután két detektív jelent meg Beniczky Ödön lakásán. A cse­lédség közölte velük, hogy Beniczky nincs otthon, a detektívek azonban ezt nem hit­ték el s udvariasan fölkérték Beniczky anyósát, hogy nyissa föl az összes szobá­kat, sőt a szekrényeket is, hogy megállapít­hassák, várjon csakugyan nem tartózkodik Beniczky a lakásban. Amikor a detektívek meggyőződtek, hogy Beniczky valóban nincs otthon, a ház kapujában várakoztak, amíg Beniczky hazaérkezik. Beniczky ugyanis pünkösd hétfőjén több barátjával a Margitszigeten ebédelt. Ebéd után azzal búcsúzott el barátaitól, hogy június 2-án, kedden reggel kilenc órakor jelentkezik a Markó­ utcai fogházban, hogy leülje tizen­­négynapos fogházbüntetését. Ez a büntetés már régen jogerőre emelkedett, de Beniczky a büntetés megkezdésére többször kért és kapott is halasztást. Legutóbbi halasztása június 2-án járt le. Már az ünnepek alatt összecsomagolt, ruhát, ágyneműt tett a bő­röndjébe és készen várta bevonulását a fogházba. A Margitszigetről délután három órakor tért haza Múzeum­ utca 5. számú lakására. Amikor a ház kapuján belépett, a detektívek közrefogták és tudomására ad­ták, hogy parancsuk van rá, hogy előve­zessék. Felkérték Beniczkyt, hogy kövesse őket a főkapitányságra. Beniczky a detek­­tívekkel kocsiba ült és a főkapitányságra hajtatott. Fél öt óráig volt a rendőrségen, ekkor egy rendőrségi autón két detektív az ügyészség Markó­ utcai fogházába kísérte. Beniczky az ügyészségen. A megérkezés után Sztrache ügyészségi elnök telefonon utasította az ügyészséget, hogy Beniczky Ödönt ad­ják át a fogház­nak. Beniczkyt lekísérték a fogházba, törzskönyvbe foglalták családi körülmé­nyeit, majd a fogház második emeletén a 15. számú cellába csukták. Beniczky letartóztatásáról és a lapelkob­zásról a következő félhivatalos közleményt adták ki: Az Az Újság május 31-iki számában Beniczky Ödön vallomása a Somogyi­­gyilkosságról cím alatt megjelent közle­mény miatt, melynek nyilvánvaló ten­denciája, vakmerően rágalmazó tartalma általában nagy felháborodást keltett, az illetékes kormány­hatóság­ok a megtorlás­hoz szükséges törvényes intézkedéseket azonnal foganatosították. Beniczky Ödön ellen hamis vád vétsége, kormányzósér­­tés vétsége és a hivatali titoktartás meg­sértésének vétsége miatt, az Az Újság című lap ellen pedig tiltott közlés vét­sége miatt az eljárás megindult. Ma délelőtt megjelent az ügyészségen Beniczky Ödön védője, Vajda Ödön úr„ aki az újságírók kérdésére, hogy mi lehet az oka Beniczky letartóztatásának a kö­vetkezőket jelentette ki: — Valójában nem tudom, hogy miért tartóztatták le. Az tény, hogy ma reggel kellett volna tizennégynapos fogházbünte­tésének kitöltését megkezdenie. Alkalma­sint cikkének hatása alatt történt a letar­tóztatás. Beniczky nem kapott írásbeli idé­zést a büntetés megkezdésére, hanem csak szóval közölték vele, hogy június 2-ikán meg kell kezdenie a büntetését. Elhatáro­zott szándéka volt, hogy ma­­reggel kilenc órakor jelentkezik a soros ügyésznél és megkezdi büntetését. Megjelent a büntető törvényszéken ma az Az Újság főszerkesztője, Ágai Béla dr. is és engedelmet kért, hogy Beniczkyvel beszélhessen. Fölkereste Kovács Péter dr. ügyészségi alelnököt és kérte, hogy adja meg neki a beszélgetésre az engedelmet. Kijelentette, hogy csak meg akarja kér­dezni Beniczkyt, hogy van-e valamire szük­sége és hogy van-e valami kívánsága. Az ügyészségi alelnök azonban az engedelmet megtagadta. — Tudomásom szerint — mondotta az ügyészségi alelnök — Beniczkynek je­lenleg semmiféle különös kívánsága nincs. Beszélgetési engedélyt most nem adhatok. Kívánságát közölni fogom felettes hatósá­gommal, amely a minisztériumban fogja jelenteni és csak a minisztériumban fog­nak dönteni, hogy kiállítható-e ön részére beszélgetési engedély.­ Elmondotta még Ágai dr., hogy eddig semmiféle megkeresés hozzá nem érkezett ebben az ügyben, kivéve az, hogy kor­­m­ányzósértés és tiltott közlés miatt lapja vasárnapi számait elkobozták. Ugyancsak beszélgetési engedélyt kért Beniczky védő­ja, Vajda Ödön dr. is, de nem Kovács Péter ügyészségi alelnöktől, hanem egy másik ügyésztől, aki a beszél­getési engedelmet meg is adta. Vajda dr. kérésére ezután a fogházgondnoki irodába vezették Beniczky Ödönt. Vajda dr. első kérdése az volt, hogy van-e valamire szük­sége, van-e valami különöse­bb kívánsága? védett valamelyik tárgyát hatósági engede­­lem nélkül közzéteszi, e bűncselekmény miatt a 263. §. 2. és 3. bekezdése szerint büntetendő. — Nincs szükségem semmire — felelte Beniczky — semmit sem kérek senkitől, ne fárasszák magukat az urak. Vajda dr. még több kérdést akart hozzá intézni, de közben megjelent Kovács Pé­ter dr. fogházügyész, aki félbeszakította a beszélgetést s közölte a védővel, hogy Sztrache Gusztáv ügyészségi elnök külön engedélye nélkül Beniczky Ödönnel egy­előre senki sem beszélhet. A fogházügyész utasítására ezután Beniczkyt visszavitték a cellájába. Az ügyészség Beniczky előzetes letartóztatását indítványozta. A budapesti kir. ügyészség a Beniczky­­ügyre vonatkozóan a következő közlést tette: Az Az Újság pünkösdi számának lefog­lalása miatt előterjesztést adtak be, ennél­fogva a rendőrségtől beérkezett erre vonat­kozó összes iratokat az előterjesztés elbí­rálása végett a budapesti büntetőtörvény­­szék vádtanácsához küldjük meg. .Ír ügyészség Beniczky Ödön ellen indítvá­nyozza az előzetes letartóztatás elrendelé­sét kormányzósértés, hivatali titok megsér­tésének vétsége és tiltott közlés vétsége miatt. Amennyiben a bíróság az előzetes letartóztatásra vonatkozó ügyészi indít­ványnak helyt adna, ez csak akkor kerül foganatosításra, ha Beniczky letölti a rá jogerősen kiszabott 14 napos fogházbünte­tését. A büntetőtörvényszék helyettes el­nöke, Töreky Géza kúriai bíró Medves- Medico István vizsgálóbírót rendelte ki ez ügyben való intézkedésre, úgy hogy a le­tartóztatásra vonatkozó ügyészi indítvány tárgyában is ő dönt első fokon. A rendőr­­főkapitányságról már beszállították az ügyészségre az Az Újság elkobzott pél­dányait is. Tizenkét nagy zsákba varrva és lepecsételve kerültek a vádhatóságra ezek a lappéldányok. A vidéki lefoglalás és elkobzás eredményéről még nincs jelentés. Váry koronaügyészhelyettes nyilatkozata. A következő nyilatkozatot kaptuk: Beniczky Ödön volt magyar királyi bel­ügyminiszter az Az Újság napilapban köz­zétett vallomásával kapcsolatban szüksé­gesnek tartom kijelenteni, hogy annak­idején mint a budapesti királyi ügyészség vezetője, hivatalos kötelességemet teljesí­tettem, amikor neki mint magyar királyi belügyminiszternek Somogyi Béla útlevél­­ügyében hivatalos felhívására jelentettem, hogy Somogyi Béla ellen a budapesti ki­rályi ügyészség több izgatás bűntette címén bűnvádi eljárást folytat. Beniczky Ödön nekem az útlevél-kérdés hátteréről emlí­tést nem tett. Egyébként ez a dolog még 1919 novemberében történt, Somogyi Béla 3 meggyilkolása pedig három hónap múlva, 1920 február 17-én következet be. Meg­jegyzem, hogy az útlevél-ügyek nem tar­toznak a királyi ügyészség hatáskörébe és azok kiadása felett kizáróan a budapesti főkapitányság, illetve a magyar királyi bel­ügyminiszter dönt. Budapest, 1925. június 2. Ugry Albert dr. s. k. koronaügy­ész-helyyettes. „Nem adom ki a fegyvert.“ Az első nemzetgyűlés 229. ülésén, 1921 július 15-én, pénteken, Bottlik József elnök­lete alatt, Bethlen István gróf miniszterelnök, Ber­­nolák népjóléti miniszter úr tegnap felszó­lította az ország összes közhatóságait, fel­szólította az egész magyar társadalmat, hogy ha ismernek bűnöket, visszaéléseket, melyek nincsenek még megtorolva jelent­­sék föl azokat, mert a magyar kormány igenis el van szánva arra, hogy mindent megtoroljon. (Élénk helyeslés.) Nem volt szükség tegnap Bernolák Nándor tisztelt barátomnak erre a felszólítására, mert amikor ide programbeszédet jöttem mon­dani, ezt már aznap megmondtam és har­madnapra a tisztelt képviselő úr (Beniczky Ödön) fölkeresett engem, mert én hallot­tam, hogy neki vannak adatok a zsebében, s akkor felszólítottam a tisztelt képviselő urat, hogy tessék ideadni az adatokat, mert el akarok járni (Zaj: Az elnök csönget.) s akkor a tisztelt képviselő úr azt felelte, hogy: egy politikai fegyvert nem enged ki a kezéből. (Nagy mozgás és zaj a jobbolda­lon.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha valaki ebben a Házban bűnös azért, hogy eddig meg­­tartatlan dolgok vannak, úgy az Beniczky Ödön képviselő úr. (Nagy z­aj.) Én alkal­mat adtam neki és felszólítottam, hogy adja elő bizonyítékait, mert bizonyítékok nélkül nem vagyok hajlandó senkivel szemben sem eljárni, miután meg kell hallgatni a másik felet is. (Igaz! Úgy van! Helyeslés.) És ma is csak azt ismétlem, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy annak ellenére, hogy a képviselő úr politikai fegyvernek kívánta itt használni azt, ami a becsület és a jog kérdése, én mégis el fogok járni ezekben az ügyekben. (Általános helyeslés és taps.) Beniczky Ödön a miniszterelnök beszé­dére válaszul többek közt a következőket mondta: Beniczky Ödön: Miután két izben felszá­ntottak arra, hogy menjek föl a Várba, mert a miniszterelnök úr vár rám, és szol­gáltassam ki adataimat, válaszom egysze­rűen az volt hogy bolond ember vetkő­ződis­ pőrére, mikor jégeső esik. Vass József helyettes miniszterelnök nyilatkozata. Vass József dr. népjóléti és munkaügyi miniszter, a miniszterelnök helyettese, ma este Rakovszky Iván belügyminiszter és Ángyán Béla sajtófőnök társaságában a népjóléti minisztériumban fogadta a sajtó képviselőit. A miniszterelnök helyettese a sajtó kép­viselői előtt rámutatott arra, hogy a körül­mények milyen sajátságos találkozása az, hogy akkor, amikor Bethlen Is­tán gróf miniszterelnök külföldre utazik azért, hogy az országot érdeklő kérdésekben fontos tárgyalásokat folytasson, itthon ilyen vagy olyan formában, s a múltakra visszaemlé­kezve, valamilyen bomba robbanása követ­kezik be. Ez esetben arról a cikkről van szó, amely Beniczky Ödönnek a honvédség ügyésze előtt tett vallomását tartalmazza. Ez a vallomás, amelyet már annyiszor be­harangoztak és beígértek, s melyet az egész kérdés felett mint egy Damoktes-kardot lo­bogtattak, az ügy érdemére vonatkozóan semmi nóvumot nem tartalmaz. Semmi bizonyítékot nem találunk benne olyan irányban, hogy a Somogyi—Bacsó­gyilkosság elkövetői kik voltak. Neveket felhajít a vallomás, a bizonyítékkal azon­ban adós marad. A vallomás inkább azt a benyomást kelti, mintha mindenféle plety­kát és hallomást, pamfletszerűen összeál­lítva mint vallomást adták a honvédügyész kezébe. Minden tárgyilagos szemlélőben erő­sen azt­ a benyomást kelti, hogy a vallo­mást egyetlen novum kedvéért adta­k le, ami a kormányzó személyének az egész ügybe való olyan bevonása, melyre nem talál más jelzőt, mint azt, hogy példátlan. Az államfő meggyanúsítása- Az egész vallomás olyan novum kedvé­ért történt, mely önmagában sem alkal­mas arra, hogy vele azt a célt szolgálják melynek kedvéért mindig hirdette Be­niczky, hogy vallomását le fogja adni, tudniillik, hogy kiderüljenek az igazi tet­tesek, ha csak azt a hallatlan feltevést nem akarná beleint­erp­ret­ál­ni a vallo­­másba, — amely nem volna talán egészen alaptalan. •— hogy az egész ügy ódiumát igen magasan álló személyre akarja vissza­vezetni s oly formában állítja be a kér­­­­dést, mintha nem éppen parancs alakjá­ban, hanem — der Wunsch ist der Vater des Gedankens­­— igen magas helyen kell keresni a gyilkosság értelmi szerzőjét. Ha teljesen eltekintünk attól, hogy az államfő személyéről van szó és tárgyilagos szemmel nézve mérlegre tesszük a vallo­mást, állításokon, gyanúsításokon és gya­ntásokon felül nem találunk benne sem­mit. Ezek közül a gyanúsítások közül, mint már előbb egykorú okmányok betekintése révén megállapítást nyert, egyetlenegy sem tartalmazza az igazságnak egy szemernyi­­jét sem. Kénytelen tehát rámutatni arra, hogy egy másik szempont jut előtérbe. Nem az volt a fő cél, hogy e sokszor emle­getett vallomással rátereljék a tettesekre a nyomozó hatóságok figyelmét, hanem az, hogy példátlan perfidiával megkon­struált politikai hajszát indítsanak meg a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen. A kormány nem fűr forradalmat. Politikailag sokféleképpen oszolhatnak meg az ország polgárai. Nem szeretné azonban feltételezni semmiféle politikai irányzatról sem azt, hogy elfelejti azt, hogy az állam struktúrájának záróköve a legjobb tekintély, az államfő, melyet vagy a király, vagy a kormányzó képvisel. Ezt nem tudja egyetlen irányzatról sem felté­telezni, mert ha ezt feltételezné, azt kel­lene mondania, hogy az az irányzat ki­mondottan destruálni akarja ez állam egész szerkezetét forradalmat akar csi­nálni. Irányzatokról ezt nem tételezi fel, egyik-másik emberről azonban úgy látszik fel kell tételeznie. Az egész vallomás nem jelent egyebet, mint azt, hogy a konszoli­dáció útján keservesen, de mégis előreha­ladó országnak irányzékát ezekről a sínek­ről át akarják váltani egy másik vágányra a forradalomra. Ennek felismerése a kor­mányt arra indítja, hogy ennek a váltó­­állításnak megakadályozására minden in­tézkedést megtegyen.­­A kormány nem fogja tűrni azt, hogy a legfelsőbb tekintély megingatásán keresz­tül destruálják az államot, hogy a kormányzót vénasszonyos men­demondák alapján belevonják a politika-

Next