Budapesti Hírlap, 1925. június(45. évfolyam, 123–143. szám)
1925-06-03 / 123. szám
1925 június 3. (123. sz.) Budapesti Hírlap azért tartóztatták le, mert egész terjedelmében közzétette az Az Újság című lapban azt a beadványát, amelyet a Somogyi— Bacsó-féle gyilkosságban a dandárügyészségnek átadott, s amelyben sértő módon aposztrofálja a kormányzót. Ez a beadvány az említett újság pünkösdi számában jelent meg. Egy másik félhivatalos híradás szerint Beniczky Ödönt régebben Sréter István volt hadügyminiszter panaszára becsületsértésért kétheti fogházra ítélték és noha ez a büntetés jogerőre emelkedett, Beniczky nem jelentkezett, hogy a büntetést leülje. E miatt április 28-án elfogató parancsot is adtak ki ellene és ennek alapján történt most a letartóztatása. Hogy a két félhivatalos jelentés közül melyik az igaz, a későbbi fejlemények fogják megmutatni. Annyi azonban valószínűnek látszik, hogy a két verzió között bizonyos összefüggés van. A büntetőtörvénykönyv 141. paragrafusa ugyanis azt mondja, hogy aki bűnvádi eljárás alatt áll és annak tartama alatt újabb bűntettet vagy vétséget követ el, előzetes letartóztatásba helyezhető. Beniczkyt — mint említettük — jogerősen kétheti fogházra ítélték, és mivel most a beadvány közzétételével újabb vétséget követett el, közel fekszik az a feltevés, hogy letartóztatására a pünkösd vasárnapján megjelent cikke szolgáltatott alkalmat. Beniczky és a Somogyi—Bacsó-féle gyilkosság. A Somogyi—Bacsó-féle gyilkosság nyomozása során Beniczky Ödön, aki a gyilkosság elkövetésekor belügyminiszter volt, tudvalévően olyan nyilatkozatot tett, hogy amennyiben a hivatalos titoktartás alól felmentik, hajlandó részletes vallomást tenni a gyilkosság körülményeiről és hajlandó megnevezni a gyilkosokat is. A felmentés nemrég megtörtént és erről értesítették a honvéddandárügyészséget, amely a gyilkosságban a nyomozást folytatja, és amely Beniczkyt június 6-ára idézte meg kihallgatásra. Beniczky már szombaton jelentkezett a katonai ügyészségen és írásban adta át vallomását. Hogy előbb jelent meg, mint amikorra az idézése szólt, azzal okolta meg, hogy június 2-án kell megkezdenie azt a kétheti fogházbüntetést, amelyet a Sréter István sérelmére elkövetett becsületsértésért róttak ki rá, és amely már jogerőssé vált. A honvéd-ügyész átvette a beadványt s az eljárásról jegyzőkönyvet vett föl Beniczkyvel, aki írásban tett vallomását szó szerint közzétette az Az Újság című lapban, amelyet vasárnap reggel hatóságilag lefoglaltak és vizsgálóbírói végzéssel elkoboztak. Az elkobzásról szóló vizsgálóbírói végzés így szól: A budapesti királyi büntetőtörvényszék vizsgálóbírója az .4. Újság című napilap május 31-ről keltezett 122. számának lefoglalását rendelte el, mert a benne foglalt Beniczky Ödön vallomása a Somogyigyilkosságról fölirat alatt megjelent cikk az 1912. 34. törvénycikk második szakasza alá eső, a második pont második bekezdése szerint minősülő és az 1920. évi első törvénycikk tizennegyedik szakaszára való tekintettel kormányzósértés vétsége és az 1912. évi 34. törvénycikk (honvédségi, katonai bűnvádi perrendtartásról szóló törvény) 264. szakaszába ütköző és a 263. szakasz szerint büntetendő tiltott közlés vétsége jelenségeit tünteti föl. Mit mond a katonai büntető perrendtartás ? A honvédség katonai bűnvádi perrendtartásából idézzük az 1912. évi XXXIII. t.-c. következő két paragrafusát, amelyre a vizsgálóbíró végzése hivatkozik: 263. §. A haditörvényszék, ha a nyilvánosságot az állambiztosság, vagy a katonai szolgálati érdekek veszélyeztetésének okából zárja ki, a jelenlévő egyéneknek végzéssel kötelességükké teheti, hogy azokat a tényeket, amelyekről a tárgyalás útján tudomást szereznek, titokban tartsák. Ezt a végzést a tárgyalási jegyzőkönyvbe bele kell foglalni. Aki ezt a titoktartási kötelességet jogosulatlan közléssel megszegi azt, ha a honvéd vagy a hadseregi büntetőbíráskodás alatt áll, illetékes bírósága egy héttől három hónapig, különösen súlyosító körülmények közt hat hónapig terjedhető egyszeri, vagy szigorú fogsággal bünteti. A polgári büntető bíráskodás alatt álló azokat az egyéneket, akik ily bűncselekményt követnek el, vétség miatt az illetőket polgári büntetőbíróság három hónapig terjedhető fogházzal és ezer koronáig terjedhető pénzbüntetéssel bünteti. 26. §. Aki tény vázlatot, vádiratot, vagy honvédbűnvádi eljárásra vonatkozó más hivatalos ügyiratot, mielőtt nyilvános tárgyaláson előterjesztették, hatósági engedelem nélkül, akár a maga egészében, akár kivonatosan közzétesz, továbbá, aki oly honvédségi bűnvádi eljárásból, amelyben a tárgyalás nyilvánossága ki volt zárva, a tárgyalásnak a nyilvánosság kizárásával Beniczky Ödönt letartóztatják. Pünkösd hétfőjén délután két detektív jelent meg Beniczky Ödön lakásán. A cselédség közölte velük, hogy Beniczky nincs otthon, a detektívek azonban ezt nem hitték el s udvariasan fölkérték Beniczky anyósát, hogy nyissa föl az összes szobákat, sőt a szekrényeket is, hogy megállapíthassák, várjon csakugyan nem tartózkodik Beniczky a lakásban. Amikor a detektívek meggyőződtek, hogy Beniczky valóban nincs otthon, a ház kapujában várakoztak, amíg Beniczky hazaérkezik. Beniczky ugyanis pünkösd hétfőjén több barátjával a Margitszigeten ebédelt. Ebéd után azzal búcsúzott el barátaitól, hogy június 2-án, kedden reggel kilenc órakor jelentkezik a Markó utcai fogházban, hogy leülje tizennégynapos fogházbüntetését. Ez a büntetés már régen jogerőre emelkedett, de Beniczky a büntetés megkezdésére többször kért és kapott is halasztást. Legutóbbi halasztása június 2-án járt le. Már az ünnepek alatt összecsomagolt, ruhát, ágyneműt tett a bőröndjébe és készen várta bevonulását a fogházba. A Margitszigetről délután három órakor tért haza Múzeum utca 5. számú lakására. Amikor a ház kapuján belépett, a detektívek közrefogták és tudomására adták, hogy parancsuk van rá, hogy elővezessék. Felkérték Beniczkyt, hogy kövesse őket a főkapitányságra. Beniczky a detektívekkel kocsiba ült és a főkapitányságra hajtatott. Fél öt óráig volt a rendőrségen, ekkor egy rendőrségi autón két detektív az ügyészség Markó utcai fogházába kísérte. Beniczky az ügyészségen. A megérkezés után Sztrache ügyészségi elnök telefonon utasította az ügyészséget, hogy Beniczky Ödönt adják át a fogháznak. Beniczkyt lekísérték a fogházba, törzskönyvbe foglalták családi körülményeit, majd a fogház második emeletén a 15. számú cellába csukták. Beniczky letartóztatásáról és a lapelkobzásról a következő félhivatalos közleményt adták ki: Az Az Újság május 31-iki számában Beniczky Ödön vallomása a Somogyigyilkosságról cím alatt megjelent közlemény miatt, melynek nyilvánvaló tendenciája, vakmerően rágalmazó tartalma általában nagy felháborodást keltett, az illetékes kormányhatóságok a megtorláshoz szükséges törvényes intézkedéseket azonnal foganatosították. Beniczky Ödön ellen hamis vád vétsége, kormányzósértés vétsége és a hivatali titoktartás megsértésének vétsége miatt, az Az Újság című lap ellen pedig tiltott közlés vétsége miatt az eljárás megindult. Ma délelőtt megjelent az ügyészségen Beniczky Ödön védője, Vajda Ödön úr„ aki az újságírók kérdésére, hogy mi lehet az oka Beniczky letartóztatásának a következőket jelentette ki: — Valójában nem tudom, hogy miért tartóztatták le. Az tény, hogy ma reggel kellett volna tizennégynapos fogházbüntetésének kitöltését megkezdenie. Alkalmasint cikkének hatása alatt történt a letartóztatás. Beniczky nem kapott írásbeli idézést a büntetés megkezdésére, hanem csak szóval közölték vele, hogy június 2-ikán meg kell kezdenie a büntetését. Elhatározott szándéka volt, hogy mareggel kilenc órakor jelentkezik a soros ügyésznél és megkezdi büntetését. Megjelent a büntető törvényszéken ma az Az Újság főszerkesztője, Ágai Béla dr. is és engedelmet kért, hogy Beniczkyvel beszélhessen. Fölkereste Kovács Péter dr. ügyészségi alelnököt és kérte, hogy adja meg neki a beszélgetésre az engedelmet. Kijelentette, hogy csak meg akarja kérdezni Beniczkyt, hogy van-e valamire szüksége és hogy van-e valami kívánsága. Az ügyészségi alelnök azonban az engedelmet megtagadta. — Tudomásom szerint — mondotta az ügyészségi alelnök — Beniczkynek jelenleg semmiféle különös kívánsága nincs. Beszélgetési engedélyt most nem adhatok. Kívánságát közölni fogom felettes hatóságommal, amely a minisztériumban fogja jelenteni és csak a minisztériumban fognak dönteni, hogy kiállítható-e ön részére beszélgetési engedély. Elmondotta még Ágai dr., hogy eddig semmiféle megkeresés hozzá nem érkezett ebben az ügyben, kivéve az, hogy kormányzósértés és tiltott közlés miatt lapja vasárnapi számait elkobozták. Ugyancsak beszélgetési engedélyt kért Beniczky védőja, Vajda Ödön dr. is, de nem Kovács Péter ügyészségi alelnöktől, hanem egy másik ügyésztől, aki a beszélgetési engedelmet meg is adta. Vajda dr. kérésére ezután a fogházgondnoki irodába vezették Beniczky Ödönt. Vajda dr. első kérdése az volt, hogy van-e valamire szüksége, van-e valami különösebb kívánsága? védett valamelyik tárgyát hatósági engedelem nélkül közzéteszi, e bűncselekmény miatt a 263. §. 2. és 3. bekezdése szerint büntetendő. — Nincs szükségem semmire — felelte Beniczky — semmit sem kérek senkitől, ne fárasszák magukat az urak. Vajda dr. még több kérdést akart hozzá intézni, de közben megjelent Kovács Péter dr. fogházügyész, aki félbeszakította a beszélgetést s közölte a védővel, hogy Sztrache Gusztáv ügyészségi elnök külön engedélye nélkül Beniczky Ödönnel egyelőre senki sem beszélhet. A fogházügyész utasítására ezután Beniczkyt visszavitték a cellájába. Az ügyészség Beniczky előzetes letartóztatását indítványozta. A budapesti kir. ügyészség a Beniczkyügyre vonatkozóan a következő közlést tette: Az Az Újság pünkösdi számának lefoglalása miatt előterjesztést adtak be, ennélfogva a rendőrségtől beérkezett erre vonatkozó összes iratokat az előterjesztés elbírálása végett a budapesti büntetőtörvényszék vádtanácsához küldjük meg. .Ír ügyészség Beniczky Ödön ellen indítványozza az előzetes letartóztatás elrendelését kormányzósértés, hivatali titok megsértésének vétsége és tiltott közlés vétsége miatt. Amennyiben a bíróság az előzetes letartóztatásra vonatkozó ügyészi indítványnak helyt adna, ez csak akkor kerül foganatosításra, ha Beniczky letölti a rá jogerősen kiszabott 14 napos fogházbüntetését. A büntetőtörvényszék helyettes elnöke, Töreky Géza kúriai bíró Medves- Medico István vizsgálóbírót rendelte ki ez ügyben való intézkedésre, úgy hogy a letartóztatásra vonatkozó ügyészi indítvány tárgyában is ő dönt első fokon. A rendőrfőkapitányságról már beszállították az ügyészségre az Az Újság elkobzott példányait is. Tizenkét nagy zsákba varrva és lepecsételve kerültek a vádhatóságra ezek a lappéldányok. A vidéki lefoglalás és elkobzás eredményéről még nincs jelentés. Váry koronaügyészhelyettes nyilatkozata. A következő nyilatkozatot kaptuk: Beniczky Ödön volt magyar királyi belügyminiszter az Az Újság napilapban közzétett vallomásával kapcsolatban szükségesnek tartom kijelenteni, hogy annakidején mint a budapesti királyi ügyészség vezetője, hivatalos kötelességemet teljesítettem, amikor neki mint magyar királyi belügyminiszternek Somogyi Béla útlevélügyében hivatalos felhívására jelentettem, hogy Somogyi Béla ellen a budapesti királyi ügyészség több izgatás bűntette címén bűnvádi eljárást folytat. Beniczky Ödön nekem az útlevél-kérdés hátteréről említést nem tett. Egyébként ez a dolog még 1919 novemberében történt, Somogyi Béla 3 meggyilkolása pedig három hónap múlva, 1920 február 17-én következet be. Megjegyzem, hogy az útlevél-ügyek nem tartoznak a királyi ügyészség hatáskörébe és azok kiadása felett kizáróan a budapesti főkapitányság, illetve a magyar királyi belügyminiszter dönt. Budapest, 1925. június 2. Ugry Albert dr. s. k. koronaügyész-helyyettes. „Nem adom ki a fegyvert.“ Az első nemzetgyűlés 229. ülésén, 1921 július 15-én, pénteken, Bottlik József elnöklete alatt, Bethlen István gróf miniszterelnök, Bernolák népjóléti miniszter úr tegnap felszólította az ország összes közhatóságait, felszólította az egész magyar társadalmat, hogy ha ismernek bűnöket, visszaéléseket, melyek nincsenek még megtorolva jelentsék föl azokat, mert a magyar kormány igenis el van szánva arra, hogy mindent megtoroljon. (Élénk helyeslés.) Nem volt szükség tegnap Bernolák Nándor tisztelt barátomnak erre a felszólítására, mert amikor ide programbeszédet jöttem mondani, ezt már aznap megmondtam és harmadnapra a tisztelt képviselő úr (Beniczky Ödön) fölkeresett engem, mert én hallottam, hogy neki vannak adatok a zsebében, s akkor felszólítottam a tisztelt képviselő urat, hogy tessék ideadni az adatokat, mert el akarok járni (Zaj: Az elnök csönget.) s akkor a tisztelt képviselő úr azt felelte, hogy: egy politikai fegyvert nem enged ki a kezéből. (Nagy mozgás és zaj a jobboldalon.) Tisztelt Nemzetgyűlés! Ha valaki ebben a Házban bűnös azért, hogy eddig megtartatlan dolgok vannak, úgy az Beniczky Ödön képviselő úr. (Nagy zaj.) Én alkalmat adtam neki és felszólítottam, hogy adja elő bizonyítékait, mert bizonyítékok nélkül nem vagyok hajlandó senkivel szemben sem eljárni, miután meg kell hallgatni a másik felet is. (Igaz! Úgy van! Helyeslés.) És ma is csak azt ismétlem, tisztelt Nemzetgyűlés, hogy annak ellenére, hogy a képviselő úr politikai fegyvernek kívánta itt használni azt, ami a becsület és a jog kérdése, én mégis el fogok járni ezekben az ügyekben. (Általános helyeslés és taps.) Beniczky Ödön a miniszterelnök beszédére válaszul többek közt a következőket mondta: Beniczky Ödön: Miután két izben felszántottak arra, hogy menjek föl a Várba, mert a miniszterelnök úr vár rám, és szolgáltassam ki adataimat, válaszom egyszerűen az volt hogy bolond ember vetkőződis pőrére, mikor jégeső esik. Vass József helyettes miniszterelnök nyilatkozata. Vass József dr. népjóléti és munkaügyi miniszter, a miniszterelnök helyettese, ma este Rakovszky Iván belügyminiszter és Ángyán Béla sajtófőnök társaságában a népjóléti minisztériumban fogadta a sajtó képviselőit. A miniszterelnök helyettese a sajtó képviselői előtt rámutatott arra, hogy a körülmények milyen sajátságos találkozása az, hogy akkor, amikor Bethlen Istán gróf miniszterelnök külföldre utazik azért, hogy az országot érdeklő kérdésekben fontos tárgyalásokat folytasson, itthon ilyen vagy olyan formában, s a múltakra visszaemlékezve, valamilyen bomba robbanása következik be. Ez esetben arról a cikkről van szó, amely Beniczky Ödönnek a honvédség ügyésze előtt tett vallomását tartalmazza. Ez a vallomás, amelyet már annyiszor beharangoztak és beígértek, s melyet az egész kérdés felett mint egy Damoktes-kardot lobogtattak, az ügy érdemére vonatkozóan semmi nóvumot nem tartalmaz. Semmi bizonyítékot nem találunk benne olyan irányban, hogy a Somogyi—Bacsógyilkosság elkövetői kik voltak. Neveket felhajít a vallomás, a bizonyítékkal azonban adós marad. A vallomás inkább azt a benyomást kelti, mintha mindenféle pletykát és hallomást, pamfletszerűen összeállítva mint vallomást adták a honvédügyész kezébe. Minden tárgyilagos szemlélőben erősen azt a benyomást kelti, hogy a vallomást egyetlen novum kedvéért adtak le, ami a kormányzó személyének az egész ügybe való olyan bevonása, melyre nem talál más jelzőt, mint azt, hogy példátlan. Az államfő meggyanúsítása- Az egész vallomás olyan novum kedvéért történt, mely önmagában sem alkalmas arra, hogy vele azt a célt szolgálják melynek kedvéért mindig hirdette Beniczky, hogy vallomását le fogja adni, tudniillik, hogy kiderüljenek az igazi tettesek, ha csak azt a hallatlan feltevést nem akarná beleinterpretálni a vallomásba, — amely nem volna talán egészen alaptalan. •— hogy az egész ügy ódiumát igen magasan álló személyre akarja visszavezetni s oly formában állítja be a kérdést, mintha nem éppen parancs alakjában, hanem — der Wunsch ist der Vater des Gedankens— igen magas helyen kell keresni a gyilkosság értelmi szerzőjét. Ha teljesen eltekintünk attól, hogy az államfő személyéről van szó és tárgyilagos szemmel nézve mérlegre tesszük a vallomást, állításokon, gyanúsításokon és gyantásokon felül nem találunk benne semmit. Ezek közül a gyanúsítások közül, mint már előbb egykorú okmányok betekintése révén megállapítást nyert, egyetlenegy sem tartalmazza az igazságnak egy szemernyijét sem. Kénytelen tehát rámutatni arra, hogy egy másik szempont jut előtérbe. Nem az volt a fő cél, hogy e sokszor emlegetett vallomással rátereljék a tettesekre a nyomozó hatóságok figyelmét, hanem az, hogy példátlan perfidiával megkonstruált politikai hajszát indítsanak meg a kormányzó személyén keresztül a kormány ellen. A kormány nem fűr forradalmat. Politikailag sokféleképpen oszolhatnak meg az ország polgárai. Nem szeretné azonban feltételezni semmiféle politikai irányzatról sem azt, hogy elfelejti azt, hogy az állam struktúrájának záróköve a legjobb tekintély, az államfő, melyet vagy a király, vagy a kormányzó képvisel. Ezt nem tudja egyetlen irányzatról sem feltételezni, mert ha ezt feltételezné, azt kellene mondania, hogy az az irányzat kimondottan destruálni akarja ez állam egész szerkezetét forradalmat akar csinálni. Irányzatokról ezt nem tételezi fel, egyik-másik emberről azonban úgy látszik fel kell tételeznie. Az egész vallomás nem jelent egyebet, mint azt, hogy a konszolidáció útján keservesen, de mégis előrehaladó országnak irányzékát ezekről a sínekről át akarják váltani egy másik vágányra a forradalomra. Ennek felismerése a kormányt arra indítja, hogy ennek a váltóállításnak megakadályozására minden intézkedést megtegyen.A kormány nem fogja tűrni azt, hogy a legfelsőbb tekintély megingatásán keresztül destruálják az államot, hogy a kormányzót vénasszonyos mendemondák alapján belevonják a politika-