Budapesti Hírlap, 1925. június(45. évfolyam, 123–143. szám)

1925-06-10 / 128. szám

16 1925 június 10. 128. sz.) Budapesti Kirup paktum csak Németországnak a Nemzetek Szövetségébe való felvétele után lép ér­vénybe. A paktum megkötését nem állít­ják fel feltételül Németországnak a Nem­zetek Szövetségébe való belépésére nézve, hanem Németországot felveendőnek minő­sítik a Nemzetek Szövetségébe, még mi­előtt a paktum életbelép.­­ Németország lefegyverzése. ■— Az ellenőrző-bizottság jelentése. — Németország állítólagos mulasztásai. — rf.- (- : Pária, jun. 9. (Wolff.) A francia kormány tegnap este a sajtóval kivonatot közölt a szövetséges­­közi ellenőrző-bizottság ama jelentéséből, amelyet a bizottság február 15-én adott át Foch tábornagynak, a Versailles'i szövetsé­gesközi katonai bizottság elnökének. •A jelentés a bevezetésben hangoztatja, hogy míg az ellenőrző­ bizottság a rendőr­ségnél, a gyáraknál és a polgári hatóságok­nál semmiféle nehézségekkel nem találko­zott, a katonai hatóságoknál a legélénkebb ellenállásba ütközött. A jelentés ezután a versaillesi szerződésnek a lefegyverzésre vo­natkozó rendelkezéseibe ütköző egész sor állítólagos vétséget sorol fel, majd végül a következő következtetésekre jut: A felfegyverzés és más hadianyagok te­kintetében Németország katonai helyzete 1922. óta körülbelül ugyanaz maradt. Az akkor megállapított mulasztások egyikét sem küszöbölték ki. Németország katonai hatalmának kifejezett erősödése a tényleges állományok, az újoncozás és a katonai ki­képzés, valamint bizonyos felszerelések és erődítések terén tapasztalható. Németor­­szág ezenkívül abban a helyzetben van, hogy gyorsan tud hadianyagot gyártani. A jelentés azzal a nyilatkozattal végző­­­dik, hogy az ellenőrző­ bizottság saját kez­déséből és a tapasztaltak alapján kialakult nézete szem előtt tartásával nem jelentheti ki, hogy Németország teljesítette a béke­­szerződés katonai záradékait. A mulasztá­sok kiküszöbölésének még jelentékenyen nagy előhaladást kell tennie. A belügyminisztérium megbízásából Koncz Endre osztálytanácsos és Kuharszky László, az Országos Tűzös Újszövetség főtit­kára, Bánóczy Kálmán népjóléti miniszteri osztálytanácsossal együtt ma Sátoraljaúj­helyre érkeztek. Koncz és Kuharszky részt­vesznek a tűzvizsgálóbizottság további mun­kájában. A tűzvizsgálat végleges befejezése még ma éjszakára várható. A belügymi­nisztérium megbízottai holnap reggel rész­letesen beszámolnak a vizsgálat eredményé­ről. ­ Gyujtogatás okozta a sátoraljaújhelyi tűzvészt — Harminc kár pusztult el. — A kár meg­haladja a négy milliárdot. — Negyven család vált hajléktalanná. — Sátoraljaújhely, jan. 9. (Saját tudósítónktól.) A tegnapi tűzvész okozta izgalom nehezen tud lecsillapodni. A veszedelmet megfékezték, de még ma a hajnali órákban is füstölögtek sok helyen a leégett házak romjai. Sok száz ember, köztük a károsultak szomorú csoportja, ott kavarog a leégett városrész körül s meg­döbbenve szemléli a rettentő pusztulás he­lyét. A tűzoltóság tegnap este óta a romok eltakarításán dolgozik. A városi műszaki hivatal emberei néhány leégett ház cson­kán meredező tűzfalát lebontották, nehogy a megrongált falak bedőljenek és kárt te­gyenek a szomszédos épületekben. Ma a kora délelőtti órákban bizottság szállt ki a tűzvizsgálat megtartására. A bi­zottság tagjai Bertóty Lőrinc rendőrtaná­csos, Márton Elek városi tanácsos és Gru­ber Károly műszaki tanácsos voltak, azon­kívül Bernáth Aladár, a vármegye alis­pánja is megjelent a tűz helyén. A bizott­ság elsősorban annak a megállapításához fogott, hogy mi okozta a katasztrófát. A tűz keletkezése helyén, a Fürdő­ utca 5. számú ház padlásán az üszkös gerendák között egy csomó, olajjal átitatott papirost találtak. A rendőrség ebből arra következ­tet, hogy a tűzvészt gyújtogatás okozta. Annál is inkább feltehető ez, mert az utóbbi években többször előfordult ebben a város­részben tűzeset, melyről mindig megálla­pították, hogy gyújtogatásból keletkezett. A rendőrség a legerélyesebb nyomozást in­dította meg ebben az irányban. Délután két órára fejeződött b­e az ide­iglenes tűzvizsgálat. Ekkor már majdnem tiszta képet lehetett nyerni a tűzvész okozta pusztításról. A bizottság által felvett ada­tok szerint harminc ház pusztult el és negy­ven család vált hajléktalanná. A kár ösz­­szege körülbelül négymilliárd korona. A legnagyobb veszteséget Farkas Andor, Sá­toraljaújhely nyugalmazott polgármestere szenvedte, akinek Jókai­ utcai háza telje­sen leégett és minden ingósága elpusztult a tűzben. Sok szegényebb polgár és mun­káscsalád nem tudott egyebet megmenteni a rajta levő ruházatnál. Minden más hol­mijuk a lángok martaléka lett. A hajlék­talanná vált embereket ideiglenesen a pia­rista gimnázium épületében helyezték el. A koldusbotra jutott családok megsegítésére azonnal társadalmi akciót indított a város tehetősebb polgársága, hogy legalább élel­miszerrel elláthassák a szerencsétlen em­bereket. Bernáth alispán távirati úton for­dult a belügyminiszterhez, akitől ötvenmil­lió­ k­oroma gyorssegítség k­iutalását kérte. Két gyermek. A Múzeumkert egyik gondosan gereb­lyézett útján két gyermek áll, szemben egy­mással. (A nagyobbik, kilenc-tíz esztendős leány, gyönyörű crépe-de-chine ruhában, gondosan ápolt szőke hajfürtökkel, elké­nyeztetett hercegkisasszony benyomását te­szi. A kisebbik, egy körülbelül nyolceszten­­­de­i fűj, egyszerű, tiszta vászonruhácská­ban, okos meleg szemével, határtalan bá­mulattal nézi a kislány csillogó aranykar­kötő­jét. A kislány tudja és érzi ezt s veleszüle­­tett női furfangossággal még növelni igyek­­szik azt. Megforgatja a karkötőt s unottan nézi a karkötőn megtörő napsugarak játé­kát. — Nem is tudom, hogy miért ezt a va­cakot adta rám a kisasszony, mikor jól tartja, hogy nem szeretek ilyen szegényes dolgokat s hogy van másik két karkötőm is . . . A kisfiú tágranyilt szemmel nézi a kis­lányt, a karkötőt s valami felsőbbrendű­séget lát a felvont homlok és a szenvelgő hang mögött. — Anyusnak is volt — mondja azután csöndesen — de eladta ... A karkötőjét is, a fülbevalóját is, a gyűrűjét is, mindent... mindent... S ma nincs semmije .. . Ezt olyan szomorúan mondja, ahogyan csak azok a gyermekek tudnak beszélni, akik korán belenéznek az életbe. A kis leány az elkényeztetett hercegnő, nézte a pajtása bánatos arcát, de nem lá­tott belőle semmit. Nem tudta, mi a szo­morúság, mi a lemondás, csak azt tudta, hogy a kisfiú szegény ... Szegény, mert hiszen máskülönben nem adta volna el az anyuskája a gyűrűjét és a karkötőjét. S valami belénevelt lenézéssel és ösztö­nös kegyetlenséggel elhúzódott a gyermek­től. De azért kíváncsian megkérdezte: — Hol laktok? —­ Egy bútorozott lakásban a Teréz-kör* utón. •— adta meg a fiúcska halk hangon a feleletet. — Anyus nem vehet üres la­kást, mert mindenünk Erdélyben maradt és nincs pénzünk arra, hogy újra bútort vegyünk. A kislány most egészen elhúzódott. Vala­mi gonosz kis ránc támadt az ajka körül, ami szinte visszataszítóvá tette az arcát. — És. .. és az apád? — kérdezte az­után. — Ő nem keres? A kisfiú szemét elöntötte a köny és resz­kető szájjal mondta. — Apus? ... Elesett — Ivangorodnál... — Elesett? Mi az, hogy elesett? — kér­dezte újra kitörő kíváncsisággal a kislány. A fiúcska fölvetette a fejét. Csillogó sze­mében valami büszke fény lobbant föl, amikor megadta a feleletet. — Meghalt, mert nem engedte, hogy az oroszok betörjenek és elvegyék az orszá­gunkat. — Igen, és itthagyott benneteket kenyér meg lakás nélkül. — mondta kegyetlen jó­zansággal a kislány. — Pedig, ha ez nem így volna és te gazdag volnál, szívesen ját­szanám veled, mert helyes fiú vagy. De így nem lehet. Anyus nem engedi, hogy minden jött-menttel szóba álljak. A kisfiú arca lángszinűre gyulladt. — Én nem vagyok jött-ment. — mondta határtalan büszkeséggel. — És szegény sem vagyok... Van anyuskám, aki szeret. És jegyezd meg magadnak, hogy az én apus­­kám én értem meg teérted esett el. Anyus azt is mondta, hogy mindnyájunkért... Büszke öntudatosság csillant meg a sze­mén. A fejét kissé meghajtotta a leány felé, azután elment. A kislány fitymáló mosollyal nézett utána és határtalan lenézéssel mondta: — Szegény vagy ... azért is szegény ... — (Napirend.) 1925. június 10. Szerda. Római katolikus és protestáns: Margit, ó­gö­­rög: Május 28. Butik. A Nap kél 4 óra 3 perc­kor, nyugszik 7 óra 56 perckor. A Hold két 11 óra 17 perckor, nyugszik 7 óra 52 perc­kor. Nyitvalévő múzeumok: Nemzeti Múzeum ásványtára 9—VII. Akadémia Goethe-szoba 10—12. Akadémia történelmi képcsarnok 10— V­2. Iparművészeti Múzeum 9—1­2. Ráth György múzeum­ 9—Vz­2. Mezőgazdasági Mú­zeum 10—1. Szépművészeti Múzeum modern tárlata 10—172. Nyitvalévő könyvtárak: Vá­rosi nyilvános könyvtár 9—7. Akadémia könyvtára 3—7. Egyetemi könyvtár 9—7. Nemzeti Múzeum könyvtára 9—4. Erzsébet Népakadémia könyvtára 5—8. Iparművészeti — (Az időjárás.) A Meteorológiai Intézet jelenti: A légnyomás eloszlása megegyezik a tegnapival. A maximum helyét a Skandináv félsziget és Anglia között megtartotta és fel­­melegedést okoz Európa nyugati részein, a depresszió is megmaradt Dél-Oroszországban és tovább gyengülve még mindig esős jelleget ad az időjárásnak. Hazánkban az idő válto­zóan felhős, száraz és a hőmérséklet lassan emelkedik. Időjóslat- Túlnyomóan száraz idő, további hőemelkedéssel. . . (A kormányzó elismerése.) A kor­mányzó elrendelte, hogy Kruchina Manó altábornagynak és szentkereszthegyi Kra­­tochwill Károly vezérfőtanácsosnak nyug­állományba helyezésük alkalmából a ma­gyar királyi honvédség fejlesztése, körül tel­jesítőit kiválóan eredményes és hasznos szolgálatukért dicsérő elismerése tudtul adassé­k.­­ (Pápai kitüntetések a szombathelyi egyházmegyében.) XI. Pius pápa Mikes János szombathelyi megyéspüspök előter­jesztésére Buda János dr. püspöki helynö­­köt apostoli protonotáriussá, Tauber Sán­dor dr. apát-kanonokot pápai prelátussá, Kiss Lajos dr. alsósági és Pintér József rá­­bakovácsii plébánosokat pápai káplá­nokká nevezte ki. A kitüntetetteknek a ki­nevező okiratokat Mikes püspök holnap, szerdán személyesen fogja átnyújtani.­­ (A finn elnök Stokholmban.) Stok­­holmból jelentik: Belander dr., a finn köz­társaság újonnan választott elnöke június 19-én az Eläköön finn vadítón Stok­­holmba érkezik, hogy meglátogassa V. Gusztáv svéd királyt. A látogatásnak hiva­talos jellege lesz és Finnország elnökét útjában nemcsak Idman külügyminiszter, volt budapesti finn követ, hanem a kor­mány tagjai is elkísérik. Stokholm városa már megkezdte az előkészületeket, hogy a finn vendégeket illően fogadhassa.­­ (A végkielégítés, amit ígérnek, de nem adnak.) Innen-onnan két hónapja, hogy ezzel a címmel nekünk beküldött panaszos levelet közöltünk arról, hogy egy „végelbánás alá vont“ ember, aki súlyosan beteg, sehogysem tudja megkapni a vég­­kielégítését. A levél megjelenése után azon­n­nal érdeklődtek nálunk a belügyminiszté­rium részéről és most az alábbi levélben hivatalosan is közlik velünk az ügy állá­sát. A hivatalos fölvilágosítás, amely a ké­sedelmeskedés minden vádja alól tisztázza a belügyminisztériumot, így szól: Mélyen tisztelt Főszerkesztő Úr. Nagybecsű lapjának 1925. évi április hónap 15-i számá­ban „A végkielégítés, amit ígérnek, de nem adnak” cím alatt közlemény jelent meg, mely­ben panasz tárgyává tétetett, hogy a belügy­minisztériumban 240.307/924. VI. a. számú rendeletével megállapított 564 aranykorona végkielégítés a közleményben né­vleg meg nem nevezett rendőr részére mindezideig nem fizet­tetett ki. A közleményt illetőleg van szeren­csém mélyen tisztelt Főszerkesztő úrral a kö­vetkezőket közölni: A hivatkozott 240.307/924 B. M. VI." a. számú rendelettel a létszámcsökkentés foly­tán szabályszerű végelbánás alá vont Molnár I. István m. kir. állami rendőr részére fiakik Celldömölk, Pápai­ utca 11.) állapíttatod meg 564 aranykorona végkielégítés és minthogy a létszámcsökkentés folytán végelbánás alá vont állami alkalmazottakat megillető végkielégíté­seket az 5941/ 924 P. M. számú rendelet ér­telmében a pénzügyminisztérium utalja ki. a nevezett részére kiadott értesítéssel egyidejű­leg felkéreteti a pénzügyminisztérium, hogy a Molnár I. István részére megállapított végki­elégítést utalja ki. A pénzügyminisztérium át­iratunkra közölte, hogy nevezett részére a végkielégítést kiutalta és a kiutalásról szóló csekket 1925. február hónap 27-én kifizetés végett a postatakarékpénztárnak megküldötte. Tekintettel arra, hogy a Molnár I. István 564 aranykorona végkielégítését kiutaló, csekk 1925. február 27-én már elkü­ldetett a posta­takarékpénztárnak, az 1925. április 15-én meg­jelent panaszközlemény szerint pedigg a vég­kielégítés nevezett részére még mindig nem lett kifizetve, telefonon felhivatott a postata­karékpénztár annak jelentésére, hogy a szó­ban levő csekk ki­fizethetett-e, illetőleg a kifi­zetés miért nem történt meg. A postatakarék­pénztártól nyert jelentés szerint Molnár Ist­ván végkielégítését 1925. március 3-án a cell­­dömölki postahivatal nevezett feleségének ki­fizette. E’ jelentés alapján utasítottam a szombat­­helyi kerületi rendőrfőkapitányt, állapítsa meg, hogy a celldömölki postahivatal miért fizette ki Molnár István végkielégítését neve­zett feleségének és hogy a feleség a Pénz fel­vételét miért nem közölte férjével. A beérke­zett jelentés szerint a postahivatal azért fizette ki a feleség kezeihez a végkielégítést, mert a felvételezési jogosságát a községi bító igazolta. A pénz átvételét pedig a feleség azért nem közölhette férjével, mert szombathely, ke­rületi rendőrfőkapitány által beterjesztett és a celldömölki anyakönyvi hivatal által kiült-1211 &JSS&S m­ár pénzfelvétele előtt 1925. március 2-án elhalt. Az előadottakból nyilvánvaló, hogy a iljyi Di­azes közlemény beküldője levelének megírá­sakor sem Molnár István elhunytáról, sem pe­dig arról, hogy végkielégítését „ feleség már felvette, nem bírt tudomással, mert hiszen a panasz abban az időben már tárgytalan volt. Fogadja mélyen tisztelt Főszerkesztő Ur ki­váló tiszteletem őszinte nyilvánítását. Buda­pest, 1925. évi május hónap 30-án. A minisz­ter helyett: Kőszeghy h. államtitkár. — (Rektorválasztás a pécsi egyetemen.) Pécsről jelentik: Az Erzsébet-egyetemen tegnap választanak új rektort. Az új ta­nulmányi évre Bakay Lajos dr. nyilvános rendes egyetemi tanárt, a pécsi sebészeti klinika vezetőjét választották meg rek­torrá. Bakay Lajos a kitüntetést megkö­szönve, elvállalta a rektori tisztséget.­­ (Urnapi kön­end a Várban.) Az idei Urnapi körmenetet nagy fénnyel tartják meg a Várban. A hivatalos testületek, in­tézetek már 8 órakor kezdenek gyülekezni a Szentháromság-téren. 9 órakor szent­mise kezdődik úgy a koronázó Mátyás­­templomban, mint a Szentháromság-téren a kiszorult hivek számára. A szentmise után ünnepies körmenet lesz, melyen a kormányzót Klebelsberg Kunó gróf val­lás- és közoktatásügyi miniszter fogja kép­viselni. A részvétel módozatairól felvilágo­sítás­ az Országos Katolikus Szövetség köz­ponti irodája IV., Ferenciek­ tere 7. 111. lépcső I. emelet 8. ad. — (Mussolini és a brit állampolgár.) Rómából jelentik: A király uralkodásának huszonötödik évfordulója alkalmából egy régtől fogva Olaszországban élő brit állam­polgár, aki magát megnevezni nem óhajtja, Mussolininak egymillió líra értékű 5 szá­zalékos államadóssági kötvényt bocsátott rendelkezésére jótékony célra. A nagylelkű adományhoz írt kísérőlevelében a fasiszta kormány iránt érzett mély rokonérzésének adott kifejezést. Mussolini meghatott sza­vakkal mondott köszönetet a bőkezű aján­dékozónak és úgy rendelkezett, hogy az összeget az ajándékozó akarata értelmé­ben használják fel.­­ (Az iskola és a mozgókép.) A de­res­té­jüek még emlékeznek arra, mikor világ csodájára bemutatták az első mozgóképe­ket. Azóta bizony sok víz folyt le a Dunán és a mai nemzedék egészen természetes­nek találja ha fotográfiát lát, amelyen mintha minden élne, mozog, hajlong, fut, fordul, csónak, hajó megy a vizen kémé­nye füstöt okád, robog a vonat, a gép­kocsi­ az utca és az érd minden jelensége és eseménye a legtermészetesebb hűséggel varázsolódik a néző szeme elé. Nem pa­naszkodhatunk mi sem a mozgókép-szín­házak elégtelensége miatt, de a külföldhöz viszonyítva igenis el vagyunk még maradva abban, hogy a kisgyermekek oktatására, érdeklődésük fölkeltésére és ismeretük gya­rapítására nem használjuk ki eléggé a fil­met. Az oktató film ugyanis teljes külön­legesség és sokkal ritkább, mint a regé­nyes, kalandos, történeti vagy humoros film, de helyesen megszerkesztve és okos következetességgel felhasználva bizonyára több jót tesz, mint bárm­ely más mozgó­kép. Éppen e téren való tagadhatatlan el­maradottságunk teszi érdekessé és elism­e­­­résre méltóvá a Néptanítók Lapja szerkesz­tőségének pályázatát, amelyet „mozgóké­peknek az elemi iskolai tananyaghoz való beillesztésének kidolgozására“ írt ki. A ki­dolgozandó munka címe ez: ,az elemi is­kola egyes tantárgyaihoz mily oktató fil­mek készítésére volna szükség? A pálya­­díj egymillió korona; pályázhat minden tanító, tanítónő, tanítóképzőintézeti tanár és tanárnő; a pályázat határideje 1925 ok­­tóber 1. A gyakorlati pedagógiai munkát végző tanítóság bizonyára a legilletékesebb ennek a nagyfontosságú kérdésnek a meg­válaszolására és remélhető, hogy annak a nemes vetélkedésnek eredményeként, amely a pályadíj elnyeréséért megindul, hama­rosan kipótolhatja az iskola azt amit e téren eddig elmulasztott. A Néptanítók Lapja, amely most megjelent júniusi szá­mában hirdeti ki ezt az életrevaló pályá­zatot, egyébként is sok értékes olvasnivaló­val szolgál. A szerkesztő, Körösi Henrik, az új népiskolai tantervet ismertető, a Budapesti Hírlap­ban a minap megjelent cikkét közli: Bárány Gerő kultuszminiszté­­riumi h. államtitkár Gondolatszilánkok c., sok becses igazsággal szolgáló és belső el­mélyedésre késztető elmélkedését közli az életről. Laurentzy Vilmos dr., Gulyás Pál dr., Nógrády László dr. és mások tanul­ságos cikkein kívül gazdag tartalmú rova­tok teszik élvezetessé a jeles szaklapot.­­ (Foghúzásból vérmérgezés.) Sopron­ból jelentik: Pozsgay Géza hirlapiró, a Sopronvármegye munkatársa ma reggel vérmérgezésben meghalt. Pozsgaynak a múlt héten fogfájásból ínygyulladása tá­madt s szombaton már annyira gyötörte, hogy fogorvoshoz ment bajával. A fog­orvos kihúzta a fájós fogat, a seb azonban valahogyan fertőzést kapott, úgy hogy Pozsgayt kórházba kellett szállítani, a vérmérgezés azonban már oly súlyos volt, hogy a szerencsétlen fiatalembert nem tud­ták megmenteni. n­apihírek.

Next