Budapesti Hírlap, 1925. szeptember (45. évfolyam, 195–219. szám)

1925-09-01 / 195. szám

­ A költő* a szerelem és a dicsőség. Irta Bálla Irma. I. A költő ott lakott a városka végén, a kis fatornyos házban, amelynek vadszőlős erkélyéről látni lehetett, hogy jön haza alkonyatkor a göndörhajú nyáj az ezüstös nyárfasorban. Ilyenkor dalok születtek a­­szivében, melyek rokonai voltak az esti csillag ragyogásának és a csalogány éne­kének. Hálával és szeretettel áradt el a szíve, amiért el volt szabad jönnie a fi­­kok mélyéből, és leborult az élet előtt, amiért a városka túlsó végén lakik egy lány, akinek a haja szőke, mint a hervadó kankalin, és a szeme kék, mint napkeleti királyok csiszolt drágakövei. És ő érette van minden vágy és minden titok, az élet minden szépsége, álma, ragyogása. Bor­bála. v . II. A tavasz tölcsért formált kezével a szá­jához és felágaskodva a dombtetőre, min­denféle boldog, vidám dolgokat kiabált le a völgybe. Vándorlegénynek duzzadt er­szényt ígért, bucsusoknak derűs időt és nyájas, zöldkoszorús fogadót. Ígért friss fehhérnemű-szagú jólétet, csókot és táncot, bókot és lakzit, és kalaplengető tisztelet­adást. Szerencsejátékokat ígért. Hű kutyá­kat és dalos madarakat. Szép, rövid misé­ket ígért, és dús, hosszú ebédeket. Min­dent, amit csak áhit a képmutató ember­­szív. Győzhetetlennek és hatalmasnak érezte magát ilyenkor a költő. Frissen átsietett a vén folyam fahídján és a galambok­rá iII. A költő az estéket szerette legjobban, mikor keskeny vállait, félszeg mozdula­tait elnyelte a sötét s csak a lelke világí­tott és hangja muzsikált és a szomszédok csodálkozva kezdtek figyelni a szavára. Jó volt ülni nyári szomatestéken a kis parti fogadó lombos udvarán, mikor a távoli kék domblánc mögött ott reszketett a va­sárnap ígérete. Mind együtt voltak ilyen­kor. A zöldkalapos hetyke vadász, akinek hamupiros, mosolygó arcából minduntalan ekrofilan hófehér fogsora, a köpcös gyer­Az a törhetetlen drágaság, amely a m­e­­­­zőgazdasági­­ cikkek árának jelentős csök­kenése ellenére nem akart enyhülni, az ille­tékes­ köröket is meggyőzte arról, hogy a mai állapot tovább nem maradhat meg. A három héttel ezelőtt megtartott minisz­­­teri tanácskozás elérkezettnek látta az időt arra, hogy energikus kézzel nyúljon a drá­gaság dzsungeljébe és minden rendelkezé­sére álló eszközt megragadjon ahhoz, hogy az árakat a tényleges helyzet figyelembe­­vételével leszorítsa. A kormánynak igen nehéz helyzete volt, mert nem akarta maximálással vagy más hasonló rendszabályokkal a gazdasági élet tyamárló, akinek nagy arany szent györgy­­tallér fityeg az óraláncán, a pápaszemes öreg tanító a nyakára tekert pamutsáljá­­val és a sárgafelöltös, elbizakodott üveg csiszoló, aki a városka leggazdagabb em­bere hírében áll. Az ezüsthajú fogadós hal­­kana adom­ázva töltöget. Nagy esti pillan­gók röpködnek, miglen megjelenik a lámpa fénykévéjében gyöngyös hímzésével az öreg fogadós világszép leánya: Borbála. Fehér homloka­­ világi­ és karcsú, fehér u­j­­jai között villog a tű. A hangja, ha meg­szólal, olyan, mint a gordonka megütött húrja, mely soká zeng a békés ünnepesti csendben, míg szétfoszlik valahol az álmok partján . . . A messzi vizikirály birodalmában elhal a békakórus. Csak néha világol föl az ég alján egy-egy elkésett nyáréji villanás. Ra­koncátlanul, megfiatalodva rohan ilyenkor partjai között a vén folyam, uszályként ringatva tükrén a kék júliusi égboltot ezüst ábráival, amelyek titkán már annyi titán­­szív elvérzett. És fájó, kínzó boldogság nehezedik a költő lelkére. Boldogság, amelyből jó volna föl nem ébredni többé soha. Valahol egy nászinduló zokog föl, messze, messze, ott, hol a csók és fény születik. Borbála, szeretlek ... De senki sem felel rá, csak kottáit rój­ja tovább a nagy-nagy suhanó csend ... Soha . . soha ... Hirtelen kósza fuvalom kap a töl­gyek koronájába s az olajfák­­ ezüstleve­leibe, mintha fölszabaduló sóhaja lenne a­­ lelke kibírhatatlan feszültségének. Édes megkönnyebbüléssel suhognak az öreg fák... Sssss . . . Néha, mintha csendesen zöld szakállába kacagna egyik-másik. Szellemek beszélgetnek ilyenkor egymással, mérhe­tetlen távolokban. Úgy rémlik, megállt az idő mozdulatlanul. Pedig mennek, egyre mennek szapora, tipegő percek és nagy, súlyosléptű órák, mennek és viszik az éle­tet minden könnyével-mosolyával és bol­dogtalanságával együ­tt a túlsó part felé. És a költő lelkébe kétségbeesetten sikoltott föl az elmúlás halálos szorongásában: Bor­bála szeress! ... Borbála fehérrózsa arca pedig mélyeb­ben hajolt a hímzés fölé. És árnyék su­hant át a vadász arcán. IV. A lúgosról bőrszínű és hamvas kék nehéz szőlőfü­rtök csüggtek alá. A vadász tarka fácánt és fiatal foglyot küldött ajándékba az öreg fogadósnak, aki szívesen vette az­ ajándékot. Marcipánt és pergetett mézet áldozott a gyertyamártó, az üveges hatoló cifra poharakkal kedveskedett. A költő csak dalokat adhatott. Ezüstsarkanyagokat pengetve, muzsikáló rímek hódoltak Bor­bálának. Mesebeli tájak szépsége bontako­­kozott ki tarka fátyolokból. Borbála hal­kan olvasni kezdte Bíborhamvas­ni gyűlt az arca és megfeledkezett a többiek aján­dékáról. A költő lopva elnézte a Borbála cs­igaalakú száját, ajka kicserepesedett a kínzó szomjúságtól. Nőtt, egyre nőtt a sze­relm­e és nekifeszült a szive falának. Ha egyszer érinthetné a kedvese ajkát. Ha oda­hajthatná fejét minden ígéret beteljese­­déseképpen szűzies keblére, kerek vállára. Ó. közelléte az imádott kedvesnek- Csoda­balzsam minden földi rontás, minden bá­nat ellen! Ihlet, halhatatlanság, üdvösség! Ó. minden létezés öntudatlan, boldog hála­imádsága: Borbála! ... A sötétléé! szenve­délyesen villogott ki a vadász csillagszeme és Borbála szája úgy tüzelt, mint­ egy ru­­bintkehely. Akkor mondhatatlan h­it és mardosó kínja költözött a költő szivébe ...­­.... Budapest, 1925. _________________XLV. évfolyam, 195. szám. (Ára 2000 kor.) Kedd, szeptember 1. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetés! Arak: Egy hónapra 40.000 korona* negyedévre 120.000 korona. Ausztriában egy példány ára hétköznap 2000 o. kor.* vasárnapon 2700 o. kor. Egyes szésa ára hétköznap 2000 kor. Külföldre az előszdém kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesznek az Eaases Hirdetési irodák. Főszerkesztő: Csajthay Ferenc, Felelős szerkesztő: Sándor Tivadar. Szerkesztőség: Vili. kerület, Rükk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatal: Vil­. ker., József-körút 5. sz. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23—84. Levélcím: Budapest 4. Postafiók 55. Az Országos Többtermelési Liga megmozdulása. Irta Windisch Hermann. Budapest, aug. 31. Az Országos Többtermelési Liga, amely eddig szerény keretekben egy­­egy mecénás támogatása mellett fejtett ki, nem egészen eredménytelen műkö­dést, működési körét a jövőben ki kí­vánja szélesíteni és a többtermelés ér­dekében eddig kifejtett propagandáját ezentúl erélyesebben kívánja folytatni. A Liga a következő eszközökkel óhajtja a maga elé tűzött célokat meg­valósítani: Férfi és női gazdasági téli iskolák és háziipari tanfolyamok felállításával, gazdakörök szervezésével, amelyek tu­lajdonképpen továbbképzői lesznek a gazdasági iskoláknak, előadások meg­tartásával, kisebb mintagazdaságok lé­tesítésével, többtermelési kísérletekkel és egy többtermelési szaklap ingyenes terjesztésével. A Ligát ez eszközök megválasztásá­nál az a megfontolás vezette, hogy ki­sebb gazdáink boldogulásának legfőbb akadálya ma az, hogy ezek a gazdák, gazdálkodásuk mai rendszere mellett, rendszerint csak 4-5 hónapon át dol­goznak és keresetüket a hátralevő idő­ben felélik. Nem képesek tehát tőkét szerezni, melyet a szükséges beruhá­zókra és a gazdaság továbbfejlesztésére fordíthatnának. Ily gazdasági berendez­kedés mellett természetesen a gazda hitelképessége is szenved, mert ilyfor­­mán alig képes az igénybe vett idegen tőkét kamatoztatni és majdan vissza is fizetni. A Liga a fentiek terén már tapaszta­latokat szerzett, sőt bizonyos eredmé­nyeket is ért el és egyes községekben gyakorlati alapokon nyugvó elméleti oktatásokkal kisért tanfolyamokat tar­tott felnőtt gazdák részére olyképpen, hogy a gazdák nemcsak hogy munká­juktól el nem vonattak, hanem a ta­nultakat gazdaságaik minden ágában azonnal érvényesíthették is. Ezeken a tanfolyamokon állandóan utalás történt arra, hogy a kisebb gaz­dálkodók jövedelmekhez és munkaal­kalmakhoz csak úgy juthatnak, hogy­ha a fejlettebb gazdasági kultúrájú ál­lamok mintájára, a gazdasági termelés után, munkájukat a tél folyamán is folytatják és abba családjuknak min­den tagját bekapcsolják. így keletke­zett és vált közkedveltségűvé a háziipar, különösen a fonó- és szövőipar, a füz­­ipar, a cirok, tengeriszár stb. feldolgo­zása, ezeknek természetes folyománya pedig a feldolgozott ipari termékek ke­reskedelmi értékesítése lett, amely kér­déssel a tanfolyamok szintén foglal­koztak. A szervezett tanfolyamok vezető gondolata volt többek között az is, hogy az eddigi egyoldalú gabonaterme­lésnél az ipari növények termelése jö­vedelmezőbb. Ez intenzívebb munkát is kiván, tehát beruházásokra, jobb ta-­lajművelésre és fokozottabb állatte­nyésztésre van szükség, ami azt jelenti, hogy a­ többet termelő egyben többet fogyasztóvá is válik, mert mindehhez gépekre, eszközökre, szerszámokra, vegyszerekre, nemesített vetőmagvakra stb. van szükség. Ezen a ponton kapcsolódik be a többtermelési mozgalomba az ipar és a kereskedelem érdeke is, mert a ter­melés fokozása, illetőleg intenzívebbé tétele egyben az ipar és kereskedelem fellendülését is maga után vonja úgy, hogy a gazdasági kultúra általános fej­lesztése által, az ipar és kereskedelem szintén újabb kereseti és munkaalkal­makhoz jut. Lényegében tehát úgyszólván új fo­gyasztási területek megszerzését is ,le­szállónak a vállára, mert tudták, hogy sze­reti őket. De amint közeledett a kedvese hajléka felé, mindinkább elhagyta bátor­sága és tétován állott meg a kapujuk előtt. Bent a napsütéses udvarban a virágait ra­kosgatta ki Borbála. Szivalaku arcán még ott reszketett az elmúlt fél fehér Hava és szeméből téli álmok integettek. De fiatal, sz­iszi tagjaiban, mozdulataiban a tavasz örök ritmusa lüktetett. Olyan igy. — gon­dolta a költő — amint profilját megvilá­gítja a tavaszi fény, a halántékára fésült hajával, mint a védőszentje, ama hitvalló ,királyleány egy északi piktor vásznán. Erős, bátor és okos szűz, ünnepies és mégis csupa egészséges derű, mint maga az ős­természet. S a költő egyre méltatlanabb­nak, szürkébbnek és kisebbnek érezte ma­gát, mert a költő, sajnos, csak írnok volt a városka ódon városházán. Szegény, ko­pott, vézna és igénytelen. Poros perga­­mentek között leste napközben, hogy ka­cag be a színes üvegablakon­ keresztül az élet. És szigorú főnöke minduntalan meg­rótta a stílusáért, melynek virágai és ara­­beszköjei mindenütt kikandikáltak a hivata­los nyelvezet kerékbetört rácsain keresztül. lenti a többtermelési mozgalom, amely körülmény különös fontosságot kölcsö­nöz az idevonatkozó törekvéseknek. Szorosan a többtermelés fogalmához tartozik továbbá az elemi és tűzkárok elleni védekezés, valamint a termelés eszközeinek és terméseredményének biztosítása is és idetartozik még az ok­szerű, produktív hitelgazdálkodás is úgy, hogy a többtermelési mozgalom révén a biztosító társaságok, valamint a pénzintézetek előtt is, új üzleti lehe­tőségek nyílnának meg. Mindezen kézen­fekvő nagy anyagi előnyökön kívül, a többtermelési pro­paganda révén közvetett anyagi és je­lentékeny erkölcsi eredmények is vár­hatók, amelyek jelentőségét szintén nem szabad lebecsülni. A többtermelés az életszínvonal emel­kedését és a vagyonosodást van hivatva előmozdítani, ez fokozni fogja a köz­teherviselés iránti hajlandóságot és ké­pességet is, ami az állam hasznává válik. A többtermelés a tudás fensőbbségét hirdeti és így helyreállítja a tekinté­lyek tiszteletét a tudás fegyvereivel. A többtermelés ebben a megvilágításban nemzeti és szociális problémává növi ki magát, amely hivatva van a leghat­­hatósabban előmozdítani azt a nagy munkát, amelyet ma a nemzet és az ország talpraállításának érdekében ki kell fejtenünk. A Liga ehhez a munkássághoz fel­ajánlja önzetlen munkásságát, tagjai­nak és tanácsadóinak szakértelmét, ügyszeretetét és hazafiságát. A társa­dalmon, a hatóságokon és a gazdasági élet vezető szervezetein a sor, hogy ezeket a törekvéseket megértő fogadta­tásban részesítse és megfelelően támo­gassa. A mindenki számára egyaránt fontos és üdvös előnyök ez esetben nem fognak elmaradni. Néhány napon belül jelentősen olcsóbb lesz a kenyér. Drágasági ankét, amely eredménnyel végződik. — Vass József helyettes miniszterelnök nyilatkozata. — 5200 koronás árban újtipusu kenyeret hoznak forgalomba. — Megkezdődik az árleszállítás munkája. s autonómiáját megbolygatni és ezért úgy döntött, hogy rábeszéléssel és szép szóval, ha pedig ennek nem lenne eredménye, akkor a verseny megteremtésével fog hozzá a kérdés gyökeres megoldásához. Ma délután ankét volt a népjóléti mi­nisztériumban a drágaság ügyében és ez az ankét olyan eredményt hozott, amely pil­lanatnyilag kielégíti a nagyközönséget. A pékek a népjóléti miniszter intervenciójá­nak hatása alatt önként elhatározták, hogy a kenyér árát a jelenlegi 11600 koronás nagyságból kilónként 5200 koronára szál­lítják le. Olyan eredmény ez, amely o­kve­­tetlenü­l hatással lesz a többi közszükség­­ A Budapesti Hírlap mai száma 16 oldal.

Next