Budapesti Hírlap, 1925. november (45. évfolyam, 248–271. szám)
1925 november 1. :(24. sz.) Budapesti Hírlap kérdezése nélkül a kormány lecsaphatja az illető vámtételt az önálló vámtarifa tíz percentje alá. Tessék jól megérteni. Az a magyar virágkertész arra számíthatott, hogy talán majd 10—20 percenttel leszállítják a vámtételt, de arra semmiféle virágkertész legsötétebb lázálmában se gondolhatott, hogy a vámtarifa tételét néhány nap alatt az ő megkérdezésük nélkül az eredeti tétel 10 percentjére taszítják alá. Most majd nézheti a B-tistás végkielégítéses tisztviselő, hogy hogy özönlik el a francia virágok a magyar piacot. De nem ám csak a francia virágok Mert előbb láttuk, hogy az olaszok nem kaptak vámkedvezményt, de a szerződés szerint reájuk is vonatkozik minden kedvezmény, amit más államok később kapnak, s így fentebbi letaszított vámtételekkel elözönlik a magyar piacot az olasz virágok is, de sőt az osztrákok is, németek is, belgák is stb. Vagyis mindazon országok virágai, mely országokkal a legtöbb kedvezményezettségi viszonyban vagyunk. Igen ám, csakhogy ha az olasz szerződésnél közegeink nem verekedtek volna olyan sikeresen a magyar virágkertészet érdekében, hanem Olaszország javára egyenesen leszállítottuk volna a virágvámokat, akkor ezért mindenesetre értékes ellenkedvezményt kaptunk volna az olaszoktól. Most Délig a holló kiejtette a sajtot szájából Serruvi úr előkelő fellépésére, s most megkapták az olaszok is, azonban potyán azt az óriási vámkedvezményt, amely tönkreteszi a magyar virágkertészetet. Ha ezt a virágkertészetet tönkre akartáik tenni, akkor legalább kaptunk volna érte Olaszországtól is, Ausztriától is és így tovább ellenkedvezményeket, míg most, a francia szerződés után, potyán hullik ez a vámtétel a külföldi virágkertészek ölébe. De nemcsak a magyar virágkertészetet tették tönkre ezek a tételek, hanem a magyar nemzet külpolitikai presztízsét is, mert mit fog például szólni az olasz kormány, ha azt látja, hogy neki ellenengedménnyel se adtunk kedvezményt a virágok vámjánál, s most a franciák útján megkapják mindezeket soha nem álmodott mértékben a potyán. Ne méltóztassék ám azt gondolni, hogy én fejtegetéseimnél megmaradok a virágoknál. Dehogy! Folytatólagos cikkeimben végig fogok menni az egész francia vámszerződésen és pontról-pontra fogom kimutatni azt a lehetetlen külpolitikai furcsaságot, hogy mi saját magunk, a Clemenceau úr által letiport trianoni Magyarország, megtettük Franciaországot velünk ,szemben Európa majdnem összes államai prolektorának, külügyi úttörő sampionjának, mert ezután fog csak kibontakozni teljes egészében az a kép, hogy micsoda hihetetlen sikereket ért el Serruys ur más országok javára és saját hazáján kívül — a mi bőrünkre, húsúnkra, vérünkre. Majd későbbi cikkeimből fog ez az igazság megdöbbentő körvonalakban kibontakozni. Serruys úr hazavitte zsebében a kész francia szerződést, amelyet lóhalálában létesítettünk. Távoztában bizonyára elégedetten meg is veregette a magyar urak vállait. Valkóét nem, mert ő szabadságon volt. A politika hírei. Hivatalos jelentés a tegnapi miniszteri tanácskozásról. A kormány tagjai tegnap délután 5 órakor Bethlen István gróf miniszterelnök elnöklésével miniszteri tanácskozást tartottak, amelyen elsősorban a státusrendezés kérdésével foglalkoztak azoknak a szempontoknak figyelembevételével, amelyek a takarékossági bizottság és a 33-as szanálási bizottság legutóbbi ülésein e tárgyban felmerültek. A miniszteri tanácskozás a státusrendezésre vonatkozó kormányrendeletet teljes egészében letárgyalta és elfogadta. A rendelet a hivatalos lapban az jövő héten fog megjelenni. A gávai választást Nyíregyházáról jelentik: A gávai kerületben a választók száma 6760 és abból Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter részére ötrl írta alá az ajánlási ívet. Miután ellenjelölt nincs, a választási biztos délután 1 órakor a jelölést lezárta és igy Csáky Károly gróf az egyetlen jelöltje a gávai kerületnek. A letenyei pótválasztás. A letenyei választókerületben a pótválasztás november 5-én, csütörtökön lesz. A volt monarchia államadósságainak felosztása. November 3-án kezdődik meg Prágában az az értekezlet, amely a volt osztrák-magyar monarchia államadósságainak felosztásával foglalkozik. A magyar kormányt az értekezleten Zsigmondy Kálmán pénzügyminisztériumi miniszteri tanácsos és Párniczky Ede pénzügyminisztériumi miniszteri osztálytanácsos képviseli. A nemzetgyűlés kegyelete Tisza, Návay és a hősök emlékének. Impozáns ünnepség a parlamentben. Méltóságteljes, kegyeletes ünnepség keretében adózott ma a nemzetgyűlés Tisza István, Návay Lajos és a hősi halottak emlékének Megjelentek a nemzetgyűlés folyosóin a régi politikai élet vezérei, a volt munkapárt tagjai is nagy számban jártak-keltek a folyosókon és az új emberek szívesen állották körül a régieket. Már tíz óra után élénk élet volt a folyosókon. Miniszterek, képviselők, újságírók fekete ruhát öltöttek ez alkalommal. Tizenegy órakor megszólaltak a csengők, a vendégek a karzaotkon helyeződtek el. Ott voltak: Berzeviczy Albert, Teleszky János, Harkányi János báró, Szász Károly, Josipovich Géza, Földes Béla, Balogh Jenő, Wlassics Gyula báró, Szterényi József báró, Kálmán Gusztáv, Némethy Károly, Müller Kálmán báró, Szipka Ferenc, Herczeg Ferenc, Wolfner Tivadar báró, Horánszky Lajos, Ilosvay Lajos, Jakabbffy Imre, Papp Géza báró, Ráth Zsigmond, Grósz Emil, Niemcssny Mihály, Bernát Géza, Négyessy László, Lengyel Zoltán, Morvay Zsigmond, Krosop Hugó, Nagy Sándor, Gyürky László, Söpkéz Sándor, Pongrácz Ferenc báró, Lévay Lajos báró, Gorove László, Kozma Andor, Angyal József, Sztehló Dezső, Szilassy Zoltán, Kenedy Géza, Zlinszky Isilván, Bartha Ödön, Nagy Ferenc, Fáy István, Vermes Béla, Czobor László, Horváth Elek, Ghillányi Zoltán, Szemere György, Ráth András, Lukovics Aladár, Sümegi Vilmos és még sokan. A jobboldali karzaton foglaltak helyet a Tisza-család részéről Rakovszky Ivánné és Tisza György gróf. Képviseltette magát az — Leleplezték az emléktáblákat. ünnepségen Tisza István ezredének a 2. debreceni huszárezred részéről Ujfalussy Gábor és Tótvárady Asbóth István ezredes. Az ülésterem gyorsan benépesedett. Bethlen István gróf vezetésével a kormány minden tagja itt van. A jobboldalon sűrű sorokban ültek az egységes párt képviselői, a jobbközép és az ellenzéki padsorok is telve voltak, csak a szociáldemokraták és a fajvédők helyei voltak üresek. Az ülés vége felé Eckhardt Tibor megjelent az ülésteremben világos utcai ruhában. Az ülés megkezdése előtt úgy a régi politikusok, mint az új nemzetgyűlés tagjai sokat beszéltek a szociáldemokraták ünneprontó magatartásáról és élesen elítélték azt az elatározásukat, hogy nem akartak osztozni a nemzeti gyász megnyilatkozásában. Pedig a házelnökség mindent megtett, hogy az ünnepség zavartalan lefolyását biztosítsa. Még annak a szocialista kiváltságnak is deferált, hogy a Tisza—Návay emléktáblán változtatásokat eszközöljön. Az eredeti rémuralmi idők szöveg helyett forradalmi idők szöveget javítottak bele a táblába, mert a szociáldemokraták arra való hivatkozással, hogy az októberi forradalmat nem lehet rémuralomnak nevezni, ezt a javítást jelölték meg olyannak, amelynek keresztülvitele nélkül nem jelenhetnek meg az ünnepségen. Miután a házelnök ezt megígérte, a szociáldemokraták tegnap este ülést tartottak és mint mai számunkban megírtuk, úgy döntöttek, hogy nem vesznek részt a mai kegyeletes ünnepségen. A nemzetgyűlés elnökének gyászbeszéde. Negyed 12 órakor nyitotta meg Scitovszky Béla elnök az ülést és megtartotta gyászbeszédét, amelyben a többi között a következőket mondotta: — Halottak napja küszöbén halottak emlékének szenteljük mai ülésünket. A kegyelet egyesítő érzésével gyűltünk, össze, hogy nemzetünk életéért folytatott mindennapi munkánk küzdőterén hősök és vértanuk emlékének áldozzunk. Nincs nemzet a világon, mely a maga életéért való napi munkájában annyira rá volna utalva hősei és vértanúi emlékének kultuszára, mint a magyar s nem volna viszontagságokban oly gazdag történelmünknek korszakit mely ezt a szent emléket olyan termékenyítő rendeltetéssel emelte volna a nemzetfentartó tényezők sorába, mint legnagyobb megpróbáltatásunknak ezek a zord idői, amelyeket élünk. — Ma van hetedik évfordulója a gyászos emlékű napnak, amelyet kitörölni szeretnénk történelmünkből, ha eseményeinek sötét háttere, egyre erősbüdő ténye nem ragyogtatná felénk nemzetünk egyik leghűbb és legnagyobb fiának mártirkoszorús alakját. Tisza István gróf élesen körvonalazol egyénisége nagy harcok füzében forrott össze a dualizmus alapján romjaiból újjáépült Magyarország utolsó huszonöt esztendejének történetével. E negyedszázad politikai harcainak javarészét kettős küzdelem teszi: egyfelől a nemzeti fejlődésünk alapjául felismert dualizmusnak védelme befelé és kifelé egyaránt, másfelől a magyar parlamentarizmus megmentéséért folytatott nagy harc, az anarchia fenyegető veszedelmével szemben. Ezt a veszedelmet vele együtt sokan látták, de az őncélos bátorsága, mindig egyenes útán járó nyítt célkitűzése merte csak felvenni a leszámolást vele. Biztos volt arról, hogyha a felforgató törekvések ezeréves alkotmányos életünk várában hatalommá tudnak nőni, nem fognak megáldani a törvényhozás falai között. — Egész erejével vetette magát a harcba, mint ahogy soha és semmiben nem volt a félmunka embere. Egyéniségéből már ma is a történelmi ítélet erejével ment át a köztudatba: szándékainak önzetlensége, jellemének kristálytisztasága, meggyőződésének és kötelességérzetének követésében tántoríthatatlan szilárdsága, amellyel személyes érdekeit és sorsát nemzete nagy érdekeinek teljesen alárendelte, az erkölcsi nagyság olyan magaslatára emelik, amelyen nemzeti géniuszunk legkiválóbb reprezentánsai sorában foglal helyet. Saját szavai jellemzik egyéniségét, amikor már ott borongott tragikus sorsának előrevetett árnyéka: „Nehéz viszonyok közt mit bánja a becsületes ember, mi lesz saját személyével?“ Ha sejtették volna elvetemült gyilkosai, hogy a szivébe fúródott golyóval avatták igazi hatalommá, leeresztették volna fegyverüket. — De nekik a halott Tisza István kellett, mert tudták, hogy valahol az élő szívében lobog még az elernyedt nemzeti léleknek annyi ereje, amennyi a pillanatnyilag felszabadult szenvedélyek uralmát megdöntheti. — így követte Tisza Istvánt a vértanúságba közvetetlen elődje a képviselőház elnöki székében: Návay Lajos. A nemzeti élet feltételeivel összeegyeztethető demokratikus haladásnak, a szociális érdekeknek alig volt melegebb szószólója, őnála. Most ott ragyog mindkettőnek neve azon a második táblán, amely olyan folytatása az elsőnek, mint amilyen folytatása volt hatvan évvel előbb az aradi vár vesztőhelye, a Világosnak. Őrizzük emléküket azzal a kegyelettel és a hazánk iránti kötelességeknek azzal a teljesítésével, mellyel az ő áldozatukkal is megszentelt múltúnknak és jövőnknek tartozunk. A nemzetgyűlés tagjai áhitatos csendben hallgatták végig az elnök megkapóan szép megnyilatkozását. Amikor beszédében Tisza István nevét először említette, a nemzetgyűlés tagjai és a karzatok közönsége felálltak helyükről s úgy hallgatták végig az elnök szavait. Melynek befejeztével felkérte a képviselőket, hogy az emléktáblák leleplezésére testületileg vonuljanak át a kupolacsarnok melletti folyosóra- Az emléktáblák leleplezése. Az ülés felfüggesztése után a nemzetgyűlés tagjai és a vendégek a kupolacsarnokkal szemben lévő delegációs folyosóra vonultak, ahol a két emléktábla nemzeti- színűi lepellel lebontva várta a leleplezőt. Mindegyik emléktábla előtt szőnyegekkel borított emelvényen kis asztalka állott, míg a folyosó jobb és baloldalán széksorok voltak felállítva a megjelent előkelőségek részére. A kupolacsarnok hatalmas lépcsőzetén a Budai Dalárda tagjai foglaltak helyet, a folyosón pedig díszruhás parlamenti őrök álltak sorfalat és díszsisakos rendőrök álltak merev vigvázban. A baloldali széksor elején a kormány tagjai ültek Bethlen István gróf miniszterelnök vezetésével, mögöttük a megjelent előkelőségek foglaltak helyet. » A Budai Dalárda szívbemarkolóan elénekelte a magyar Hiszekegyet, majd Huszár Károly nemzetgyűlési alelnök lépett a dobogóra. Emlékbeszéde közben lehullott a hősök emléktáblájáról a lepel. Huszár Károly emlékbeszéde. _ Egy hajótörött, bús nemzedék gyújtja meg a nemzeti önfeláldozásoltárainál a szent megemlékezés örök mécseseit, — mondotta. — A magyar országgyűlés két házának és a törvényhozás tisztviselői és alkalmazottai 13 hősi halottjának emlékét ércbe öntettük. Megint tizenhárom vérlanu! Tizenhárom drága vércsepp a magyar szenvedések mélységes tengeréből. Életüket ádáz csatában elvette az ellenség, de a magyar história egén, mint örökcsillagok gyulladtak ki dicsőséges neveik, most mikor a lepel lehull a művész alkotásáról. — A fiatal Eszterházy Pál gróf főrendnek, a daliás dunántúli mágnás huszártisztnek, a pápai hitbizomány urának szintvét a rohamozó huszárjai élén érte az ellenség golyója. A történelmi középnemesség egyik legkiválóbb hőse a deres fejű, ifjú lelkű Désy Zoltán népfelkelő hadnagy. Erdély veszedelmének ösztönös megérzése hajtja ki okként a frontra. Tüzes lelke, mint a villám jár a csapat élén, amikor a kozák dárdák átjárják a testét, akkor is csak egy szava volt Désy hadnagy uramnak: „Csak előre édes fiam!“ A magyar hazaszerető németség hűségének vértanúja Dahinten Ernő, a szászok kiváló képviselője. A déli végeken a szerb betörés idején az európai kultúra védelmében a ■Száva mocsarai közöt tűnt el. Nagy Sándor könyvtártiszt, a tudós tanár saját vérével írta meg a gorlicei áttörés legendás történetét. Hugonnay Viktor gróf a wolhiniai igoványokban vérzett el. Takács László a Ház építésze betegen is kiment a frontra és a halicsi sáncok ásatása közben kapta halálos sebét. Szilágyi Lajos György dr. a harctéren szerzett tífusz áldozata lett. Döry Sándor kilenc lőtt sebbel esett hadifogságba. Fábián Vilmost és Skultéty Józsefet a szerb fogság borzalmai kínozták korai halálra. Kiss Gábor altiszt a premisli vár körül folyó ütközetben tűnt el. Takács Ferenc Lublin alatt a régi orosz határ legelső községénél lett hősi halott. Gubányi Pál a Ház asztalosa a macsói bánság földjén küzdött utolsó leheletéig. A tizenhárom hősi halott cselekedeteinek felidézése egy pillantás a világháború poklába. Az ő véráldozatuk nélkül az orosz kozákok és szerb komitácsik már 1915-ben Budapesten találkoztak volna és nemcsak a megszállott területek kerültek volna idegen uralom alá, hanem még Csonka- Magyarország földjén is az orosz kancsuka uralkodnék. Még a mainál is szomorúbb lett volna Európa arculata és a magyarság sorsa. — Magyarország Európa lgboldogtalanabb hadiárvája. A háborús gyűlölség még nem múlt el ellenségeink szivéből. .Az ellenség béke palástja ráncai között még új tőröket rejteget a magyarság ellen. Magyarország feldarabolása óta az égbekiáltó halálos bűn lelkiállapotában van egész Európa. Azon a sebkötésen, melyet trianoni békekötésnek csúfol az emberiség, még egyre átüt a vér. — Magyarország széttépése tátongó sebet nyitott Közép-Európa testén és nem lesz itt addig boldog nyugalom, míg amit erőszakosan összetörtek, újra össze nem főve és a békekötések által a nemzetközi jogon és a jó erkölcsökön ejtett sérelmek nem orvosoltatnak. Fogyott erőnkkel is jóvá kell tennünk azt, amit egy gyönge nemzedék s a győztesek botor haragja elrontott. — Ti hősi halottak, rohamsisakos vértanuk éppen jókor jöttek haza szétnézni feldúlt honotokban. A ti . szellemi megjelenésnek fenséges tanúbizonysága az örök nemzeti egységnek, mert egy a nemzet az élőkben és a holtakban. A história prizmáján semmivé homályosulnak azok a különbségek, amelyeket a közélet hétköznapi harcaiban olyan szétválasztóknak látunk. Aki ezt a nagy egységet, a múltnak, jelennek és jövőnek örök nemzeti egységét meg akarná bontani vagy tagadásba venné, az ellen feltámadnának a világháború magyar hősei és a százados sírokban nyugvó milliók. — Te magyar nemzet. Hősi halottaidnak halhatatlan szelleme, dicsőséges életpéldája vezethet ki csak a katakombákból, a gályarabságból, a babiloni fogságból éli megpróbált, szomorú magyar nemzetem. — Dicsőség, áldás és tisztesség a hősöknek, kik meghaltak azért, hogy éljen a nemzet, éljen a hon! ! 3 Hunyadi János temészete • keserűvíz a világ összes országaiban a legkiválóbb hashajtónak van elismerve