Budapesti Hírlap, 1925. december (45. évfolyam, 272–295. szám)

1925-12-01 / 272. szám

4 a sajtónak is ennek a kiküszöbölésére kell törekedni. Sokat beszélnek nálunk az orientációról. Ez nem olyan egyszerű kérdés. Ellensé­gekkel vagyunk körülvéve, akik nagyon szoros szerződésre léptek, melynek létjo­gosultságát a mi létünk adja meg. Orien­tálódni csak lassan lehet, és különben is a mai helyzetben nem is jó végleges irányt fölvenni minden kérdésben. Egy lassú munka közepén vagyunk. Ebből a mun­kából mindenki kell hogy kivegye a ré­szét. Támogassuk munkánkkal azt a fér­fiút, aki kifelé oly kiválóan képviselte ezt az országot. (Hosszantartó, lelkes éljenzés.) Barabás Samu párhuzamot vont Széche­nyi István és Bethlen István között, mél­­­tatva Bethlen gróf államférfi­úi kiválóságát. A gyűlés után a Korona-szállóban 300 terítékes bankett volt, amelyen Kállay Mik­lós főispán a kormányzója, Fiakovszky Iván belügyminiszter a város polgáraira, Pesthy Pál igazságügyminiszter pedig a választóközönségre ürítette poharát. Délután öt órakor Teleki Pál gróf a vár­megyeház dísztermében kisázsiai útjáról vetített képekkel előadást tartott. Este 8 órakor ,a belügyminiszter tiszteletére dísz­előadás volt a városi színházban. Pesthy Pál és Teleki Pál gróf vasárnap este visszautazott a fővárosba, Rakovszky Iván belügyminiszter pedig ma délután utazott vissza Budapestre. Az egyetemi kereszt-botrány ügye. A Pázmány Péter Tudományegyetem jogi fakultásán történt kereszt-botrány ügyében, mint már megírtuk, az egyetemi hatóságok megindították a vizsgálatot. A vizsgálatnak eddig még nincsen konkrét eredménye: a tettest, aki a keresztet és a N­iszekegy-ple­­kátot leszedte, nem sikerült megtalálni. A vizsgálatot, azonban rövide­sen befejezik és a kínos incidens minden körülménye tisztázódni fog. Míg azonban az egyetem falain belül teljesen helyre­­állott a rend és a nyugalom, addig ki­vili­ről ismeretlen kezek rejlett, de semmi­esetre sem tiszta célból elsyre jobban igye­keznek bonyolulttá kuszálni az ügyet és a­helyett, hogy nyugalmat teremtenének, ál­datlan viszálykodást szítanak. Egy délután megjelenő napilap már hosszabb cikket közölt,amely szerint a baj­társi egyesületek SzövétSésének iW esetei tegnap összegyűltek az állatorvosi főisko­lán és hosszasabbal­ tárgyaltak a a kereszt­­botrány ügyében m­ ifjúság részéről állí­­tóan megindítót külön nyomozásról. A tárgyalások során a cikk szerint, legna­gyobb meglepetésre, fölmerült az a gyanú, hogy fs föl­háborító cselekedetet egy, a nemzeti érzésű ifjúság soraiba tartozó fia­talember követte el, azzal a céllal, hogy így azután retorzióval élhessenek a zsidó­­vallású és liberális gondolkodású egyetemi hallgatókkal szemben. Munkatársunk ebben az ügyben a Turul bajtársi egyesületek szövetségének vezéré­hez Faith Jenőhöz fordult, aki a követ­kezőket mondotta: — A kereszt-botrányról, minden ellen­kező híreszteléssel szemben, a következőket mondhatom. Pénteken délelőtt tíz órakor érmen az egyetemen tartózkodtam, mikor tudomást szereztem az ügyről és jelentést tettem a rektor úr ő méltóságánál, aki a legszigorúbb vizsgálat megindítását ígérte. Egyben fölhívott bennünket, hogy mi is igyekezzünk megállapítani a tettes kilétét A nemzeti érzésű egyetemi hallgatók ösz­­szesége természetesen kötelességének tartja, hogy minél gyorsabban megkerüljön a tet­tes, azonban saját felelősségünkre semmi­féle k­ülön nyomozást nem folytatunk, ha­nem teljes nyugalommal várjuk az egye­­temi hatóságok intézkedéseit. Ebben az ügyben a Turul Szövetségnek mindössze az a hivatalos szerepe volt, hogy az esetről jegyzőkönyvet vettünk föl és azt átadtuk a rektori hivatalban. Négy meglepetéssel láttuk ma egy délutáni lap fantasztikus be­állításban írt cikkét. Többek között én is valóban ott voltam tegnap este az állator­vosi főiskolán, azonban semmiféle hivata­los tanácskozást nem folytattam. Mindössze néhány fővárosi és vidéki kolléga gyűlt össze itt vacsorára­ és határozottan állí­tom, hogy a kereszt­botrányról ezen a va­csorán szó sem esett. Ugyanígy valótlan az az állítás is, hogy a fölháborító cselekede­tet a mi sorainkba tartozó ázsán provoka­­tőrök követték el De ha már ázsánprovo­­katőrökről van szó, akkor csakis azok le­hettek aki botrányt akartak fölidézni az egyetemen éppen abban az időben, mikor a miniszterelnök és a kultuszminiszter Genfbe utaznak, talán éppen a numerusz klauzusz védelmére. Mert ha­ itt ázsánpro­­vokatőrök működtek, azok éppen azért Bfi'OMfiállitás Mfl­as italosnál halo ebédlő­, m­lazob­a­­bél, jótállás,al. Vidékre gondos csomagolás, Ifj. Tóth Kálmán mflasztalos IV., Semmelweis-n. negrv Budapesti Htuup 1925 Hecemfier T. (272'. sz.T 1 akartak botrányos jeleneteket kiprovo­­kálni, hogy ezzel csorbítsák a külföld előtt az egyetem és í­gy az ország tekinté­lyét. Ez pedig igazán nem áll a mi érde­künkben. Az egyetemi ifjúság különben egyáltalában nem hagyja magát semmiféle kalandba sodorni. Az ifjúság tehát teljes nyugalommal várja az egyetemi hatóságok intézkedését, semmiféle külön mozgalmat nem indít. Ezzel a sok port fölvert ügy elintézése az egyetem falain belül korlátozódik és nem lesz belőle anyag politikai és társadalmi bajkeverők számára. Puliti büntetése leteltéig nem versenyezhet Magyarországon. Engedélyezték a Festa dr.—Osn­er-mérkőzést. — A Vivőszövet­ség akarja rendezni a jövő évi Európa-bajnokságot. — A Vivő­szövetség tanácsülése. A vivőszövetség tanácsa Pallavicini György őrgróf elnöklésével ma este ülést tartott, amelyen számos aktuális kérdés került megbeszélésre. A tanács elsősorban Gerentsér László dr. bejelentésével foglalkozott, amely szerint a mester vívóakadémiája keretében Posta dr.—Osiier-ve.1, utána Táry Gizella—Ositer­­né­vel tussmérkőzést bonyolít le. A mérkő­zéseket a tanács megengedte, de kimon­dotta, hogy az alapszabályok 19. szakasza értelmében a versenyen a legteljesebb el­lenőrzést óhajtja gyakorolni s ezenkívül Gerentsér dr-nak be kell mutatni a verseny előkészítésével kapcsolatban folytatott le­velezést és az amatőrök díjazását megálla­pító rendelkezéseket. Egyidejűen megbeszélte a tanács a Puliti olasz vívó budapesti szerepléséről elterjedt híreket s megállapította, hogy Puliti m­ind­addig nem vehet részt Magyarországon versenyen, amíg a Nemzetközi Vívószövet­­ség hágai kongresszusa által büntetésül ki­rótt két évi időtartam le nem telik. A legutóbbi versennyel kapcsolatban megjelent hírlapi cikkek folyományakép­pen a következő határozatot hozta a ta­nács: A Vivőszövetség kimondja, hogy bár­mely alkalommal, ha akár versenyző, akár zsűritag a vesenybíróság működé­sét tendenciózus és jogtalan kritikával illeti, azt fegyelmi vétségnek tekinti és megtorolja. Végül elhatározta a tanács, hogy az el­nökség átiratban fordul a Nemzetközi Vívószövetséghez és ismételten kéri, hogy Magyarország számára adja meg a jövő évi Európa vívóbajnokságok megrendezési jo­gát. Teljesítették az osztrák postaalkalmazottak követelését. Bécsből jelenti tudósítónk telefonon. A postaalkalmazottak és a kormány ma folytatták tárgyalásukat, amelynek során a kormány felajánlotta, hogy az alkalma­zottaknak évenként 110 schilling jutalmat ad. Az alkalmazottak, minthogy ők 120 schillinget kértek, ezt az ajánlatot nem fo­­gadták el. A tanácskozás után ultimátumot adtak át a kormánynak, amelyben kijelen­tették, hogy csütörtök éjjel 12 órakor sztrájkba lépnek. A kancellár a késő esti órákban ismét ma­gához kérette az alkalmazottak vezetőit s a főbb pontokban meg is egyezett velük. A nyugdíjasok és a státusren­dezés. A nyugdíjasok országos nagygyűlésének határozata : a kormányzótól, a nemzetgyűléstől, a miniszterelnök­től a törvény szellemében kérik sérelmeik orvoslását. A Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségében csoportosult nyugdíjasok, özvegyek és árvák országos szakbizottsága a Nyugdíjas Katonatisztek Országos Szö­vetsége, a Nyugdíjasok Országos Szövet­sége és a Nyugdíjas Fővárosi Tisztviselők Egyesülete vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta Ne­ményi Imre nyugalmazott ál­lamtitkár elnökletével a régi képviselőház üléstermében országos nagygyűlését. Neményi Imre elnök megnyitó szavaiban megrajzolta a nyugdíjasok sérelmeit. Ők a törvény alapján kívánják az orvoslást Határozati javaslatot terjeszt elő: A határozati javaslat. A javaslat részletesen megokolva azt a törvényes alapot, amelyen állva az orvos­lást sürgetik, a következő pontokat foglalja magában: 1. Járuljon az országos nagygyűlés küldött­ségi­leg­­főméltósága a kormányzó elé kérelmével. 2. Forduljon az országos nagygyűlés feliratilag a magyar nemzetgyűléshez. 3. Mutasson rá az országos nagygyűlés arra a súlyos hatásra, ami abból fakad, ha a felsőbbség a törvények által bizto­sított jogoknak figyelmen kívül hagyása által, a törvények erejébe vetett erős hi­tet és szilárd bizalmat a tömegekben megingatja. 4. Járuljon az országos nagygyűlés küldöttsége a miniszterelnök elé s kérje fel őt arra, hogy folyó év december ha­vában kezdődő genfi népszövetségi tanács előtt eszközölje ki a nyugdíjasok érde­keinek kielégítését is. 5. A nyugdíjasok, özvegyek és árvák elesett, elhagyatott helyzetében az or­szágos nagygyűlés elvárja a jelenleg egységes eljárásra tömörült nyugdíjasok szervezeteitől, hogy a további együttmű­ködés kifejlesztése és fentartása által a kellő lépéseket idején megteszi és ad­dig folytatja, míg a nyugdíjasok, özve­gyek és árvák igazságos ügye diadalra nem jut. Elsőnek Kossinszky Viktor nyug. posta­tanácsos szólt hozzá a határozati javas­­lathoz, majd pedig Javornitzky Jenő, a KANSZ vezértitkára, vitéz ölbey Till Sán­dor nyug. tábornok, Rákóczi István nyug. főispán, ifj. Gonda Béla, Walter Ottó és Veress Sándor. Felzudulás, szó­megvonás egy tábornok javaslata nyomán. Ujfalusy István nyug­­tábornok határo­zati javaslatot terjesztett elő, amely szerint mondaná ki a közgyűlés, hogy a nyugdíja­sok valamennyien csatlakoznak a szociál­demokrata párthoz. Erre óriási zűrzavar és lárma tört ki, mely csak akkor csendesedett el, amikor agyagfalvi Hegyi Sándor rendőrtanácsos Ujfalusy tábornoktól megvonta a szót azzal a megokolással, hogy a nagygyűlés nem pártpolitikai szervezkedéssel foglalkozik. Tardy Gyula felszólalása után Rom­­bacher Imre tábornok a NYUKOSZ nevé­ben hangoztatta, hogy az abban tömörült katonatisztek nem értenek egyet Ujfalusy felszólalásával. Baló József, Kossányi Havas Rezső és Gruber Ödön felszólalásai után Szilágyi Lajos nemzetgyűlési képviselő hangoztatta, hogy nem tudna hinni az ország feltámadá­sában, ha azt látná, hogy a kormány kö­zömbösen tud elhaladni egy olyan fontos és fájdalmas kérdés mellett, mint a nyug­díjasoké. Juhász János és Balogh Béla felszóla­lásai után Walter Ottó olvasta fel a sop­roni nyugdíjasok átiratát. A határozati javaslat egyhangú elfoga­dása után a nagygyűlés a Himnusz hang­jai mellett ért véget. A gyűlés ügye a nemzet­gyűlés elé kerül. A NYUKOSZ tegnapi gyűlésének vissz­hangjai nagy hullámokat vertek fel a po­litikai életben. Nagy megütközéssel tár­gyalják Ujfalusy tábornok indítványát, a­melyet forradalmi jellegűnek minősítenek. A nyugdíjasok gyűlését a nemzetgyűlésen is szóváteszik és úgy a honvédelmi minisz­tertől, mint a belügyminisztertől nyilatko­zatot várnak, mily módon akarják meg­akadályozni a nyugdíjasok körében történő izgatások folytatását. Tanárok, tanítók, óvónője a státusrendezés ellen. Az Országos Polgári Iskolai Tanáregye­sület memorandummal fordult a nemzeti gyűlés tagjaihoz, amelyben a státusrende­­zés hibáit teszi szóvá. * A KANSz elemi iskolák csoportja leg­utóbbi ülésén állást foglalt a státus­rendelet ellen s megállapította, hogy a pénzügymi­niszternek a költségvetési záróbeszédében a tanítóságra tett kijelentése csak téves információ alapján történhetett. A valósá­gos állapotot feltüntető számadatokkal iga­zolják be, hogy a tanítók fizetése a béke­beli fizetésnek 65% -át éri el. Matlekovits Sándor meghalt. Matlekovics Sándor v. b. t. t. 83 éves korában ma délután 2 órakor hirtelen el­hunyt. Az elhunyt a déli órákban frissen érkezett meg rendes sétájáról családja kö­rébe, íróasztalához ült és itt érte a halál. Halálának oka szívszélhüdés volt. Az elhunyt, akinek jelentőségét vezér­cikkünk méltatja, nagy pályát futott be, amelyet az alábbiakban ismertetünk: Mad­ekovits Sándor 1842 október 12-én született Budapesten. Itt végezte az isko­láit, jogász lett és ügyvédi oklevelet szer­zett, majd közigazgatási pályára lépett és a főváros szolgálatába állott. Ebbe­n az időben szerezte meg a budapesti tudomány, egyetemen a nemzetgazdaságtanból magán­tanári képesítését. Később a pénzügytanból is habilitáltatta magát. Képességeit a köz­­igazgatási munkakörben nem tudta kifej­teni és itt munkaterületet keresett ma­gának. Már 1867-ben a földművelésügyi minisz­térium fogalmazói:.'', majd rövidesen "tit­kára lett. Ekkor írta a Nemzetgazdaságtan, Pénziaytan és A kereskedelem története ciműl műveit, mely munkáiért az akadé­mia levelező tagjává választotta. 1875. óta részt vett az összes vámügyi tárgyalásokon és számos alapvető vámpolitikai munkát irt. Ezek közül még ma is alapvető forrás­munka Az osztrák-magyar monarchia vám­politikája 1850-től napjainkig. Rövidesen miniszteri tanácsossá, majd az­­Ausztriával való közgazdasági kiegyezésünk alkalmával államtikárrá léptették elő. Ettől kezdve mint országgyűlési képviselő szerepelt po­litikán életünkben. Mint az 1885. évi orszá­gos kiállítás elnöke érdemelte ki a Szent István-rend középkeresztjét. 1889. májusá­ban megvált a minisztériumtól, ekkor ér­demei elismeréséül a v. b. t. t. címet kapta. Megválva az állami szolgálatból, munkaa­­erejét és kiváló képességeit a gyakorlati gazdasági életben hasznosította. Számos vállalkozás irányításában vett részt, ezen­felül pedig elvállalva az Országos Ipar­­egyesület elnöki tisztét, ahol igen értékes érdekképviseleti munkásságot fejtett ki. Az ő érdeme a Magyar Közgazdasági Társa­­ság komoly munkássága". Mint a társaság elnöke, nagy hozzáértéssel állította mindig össze a napirendre tűzendő kérdéseket s gondja volt arra is, hogy az összes aktuá­lis gazdasági, va­l­amint pénzügypolitikai kérdésekben a leghivatottabb szakemberek a társaság felolvasóasztala előtt fejtsék ki véleményüket. A kommunizmus után friss erővel vette föl a munkát. Reorganizálta a Közgazda­­sági Társaságot és az Országos Iparegyesü­letet. Bekapcsolódott minden aktuális gaz­dasági kérdés megvitatásába. Mindenki előtt ismeretes az a hatalmas munka, amit az­ új vámtarifa előkészítése körül, mint a szabadkereskedelmi elvek tántorítlatatlan apostola kifejtett. A tarifa életbeléptetése előtt könyvet tett közzé, amelyben kifej­tette állásfoglalását és a hivatott vám­poli­­tikus pompás felkészültségével, valamint hatalmas fegyverzetével harcolva, igyeke­zett a tartfa tarthatatlanságát a szabad­ke­­reskedelem nézőpontjából bebizonyítani. De nem volt gazdasági kérdés, amelyhez a legutolsó időkig hozzá nem szólt volna, mindig érdekesen és tanulságosan. Körül­belül egy félév előtt kezdett betegeskedni, régi vesebántalman kínozták. A bajt azon­ban nem engedte magán elhatalmasodni. Még a legutolsó hónapokban is betegszo­bájából irányította az Országos Kézműves­ipari Tárlat rendezését s aki meglátogatta, láthatta, hogy dolgozás robajának íróaszta­lán ott voltak a legújabb törvényjavasla­tok és szakköryek. Vitatkozó kedve egy pillanatra sem lankadt és aki fölkereste, azzal szívesen, szellemesen és nagy polé­mikus erővel vitatta meg a szőnyegen lévő kérdéseket. Bár betegsége hosszú idő óta szobájához kötötte katasztrófára nem lehetett számí­tani, mert szervezete szembeszállott a kínzó ballal. Úgy látszik, az utolsó pilla­natban olyan súlyos fájdalmak vették elő, amelyekkel nem bírt a legyengült test s igy következett be ma délután két órakor a halál.

Next