Budapesti Hírlap, 1926. április (46. évfolyam, 74–97. szám)
1926-04-04 / 76. szám
1&2« fprfsh 4 I70. sgy Budapesti Hírlap terjedő dudva irtására, az elhatalmasodó bozótban való iránymutatásra. Mikor 1859-ben, Kazinczy születésének százados évfordulóján, Gyulai a maga forrón szeretett kedves szűkebb hazájában, Erdélyben, és éppen szülővárosában, Kolozsvárt rendezett ünnepélyen emlékbeszédet tartott a nagy nyelvújító és irodalmi reformátor fölött, többek közt e szavakkal fordult az ünnepeltnek megdicsőült szelleméhez: .........Ha valaha csak gondolatban is fajulni kezdenénk, ha csak egy percig is ingadoznánk, ha csak lankadni is mernénk — jelent meg közöttünk éjjelenként, mint az ősapa, veszélyben forgó unokáinak, ints, vádolj, kérj, követelj, buzdíts és vezess . ... Ki tagadhatná, hogy néhány év óta a lankadásnak, az ingadozásnak, az elfajulásnak tünetei már mutatkozni kezdenek szerencsétlen nemzetünkön. Hitvány gyávaság, nyomorult kishitűség lenne azonban máris arra gondolni és azt hirdetni, hogy a magyarsággal leszámolt a Gondviselés, és a pusztulás útján nincs módunkban megállani és megfordulni. De viszont léha könnyelműség, veszedelmes nemtörődömség lenne abban az ábrándban ringatni magunkat, hogy nincs semmi baj, nem kell megijednünk a posványoktól és örvényektől. Az erkölcsi érzésnek irtózatos megrendülése és sarkaiból való kifordulása, s a nemzetköziséggel kacérkodó elnemzetietlenedés sorvasztó kórsága nyomán olyan lángbetűkből álló belsazári írás jelenik meg előttünk, hogy igazán össze kell szedni ebben a boldogtalan országban minden jóra való akaratot és törekvést, hogy sikeresen meg tudjuk vívni a ránk szakadt küzdelmet, az erkölcstelenségnek, a léhaságnak, a hazafiatlanságnak felszabadult alvilági erőivel. Ennek a küzdelemnek jelentékeny részben éppen irodalmi téren kell lefolynia, nemcsak szorosan vett irodalmi, hanem egyetemes nemzeti érdekből is. Mert amint egész nemzedékeket tönkre lehet tenni a silály irodalom eszközeivel, éppúgy megvan a jó irodalomnak is a maga átalakító, jobbító, nemesbitő, fenntartó ereje. , Ebben a küzdelemben elengedhetetlen szükségünk van a vezérkarban a Gyulai komoly és lelkes szellemére, szükségünk van az ő feddhetetlen és meg nem alkuvó egyéniségének emlékére, hogy nemes büszkeséggel utalhassunk múltúnk dicsőségére, ernyedetlenül végezhessük a jelennek szorgos, nehéz munkáját, s biztosíthassuk irodalmunknak és vele nemzetünknek boldog jövendőjét. A Gyulai Pál emlékének dicsőitésével, az ő példájának követésére való buzdítással, az ő szellemének idézésével, s ezek nyomán igazi nemzeti irodalmunk további virágzásába vetett bizakodó remény hangoztatásával nyitom meg a Magyar Irodalomtörténeti Társaság ez évi rendes közgyűlését. Neheztelés?♦ írta Havas István. Neheztelek egy nagy erdőre A családi völgy felett, Amely minden tavasz jöttére Elcsavarta fejemet. Keblére vont, dédelgetett, Mint az anya kis fiát, Ki-kitárta rengetegjét, Dalt gőgicsélt, muzsikált. Mámorokkal, gyönyörökkel Pátyolgatta szivemet — S mint királyfit, az istenek Asztalához ültetett. Neheztelek én Családra is, Falumra egy völgy ölén, Ahol kedves földjeimmel Mulatgattam egykor én. Kingett, kongott estelenkint özvegyen a kis harang, S még ma is cseng a szivemben Mint karácsonyesti hang — Mért csábított ábrándokra, Mesékre mért kapatott, Hisz az élet durvaságán Annyi eszmény elfagyott! Szülőfalum, zöld erdők tája, Hozzátok már nem megyek, Koldusbotra juttatott szivem Mit csinálna köztetek! Felsikoltaa keserveim Eltemetett zokszava, S az erdő az idegennek Többé meg sem nyílana. Maradjatok emlékeknek, Tört pályámon véghelyek, S életutam vasláncait Feledtesse képetek! Dohányzás írta Kétly László dr- Ma, midőn a dohányzás az emberiség nagy részének majdnem életszükségletévé vált és amidőn vele nemcsak felnőtt férfiak, de a gyengébb szervezetű női nem, sőt a serdülő fiatalság is egyre jobban visszaél, nem látszik időszerűtlennek rövid áttekintést nyújtani a dohány — helyesebben főhatóanyaga: a nikotin — hatásáról az emberi szervezetre. A dohány, illetőleg nikotin káros hatása az emberiségre majdnem az alkohol és a vérbajéval vetekszik. Európában 1492-ben jutott el hire Kolumbus útján, aki Guanahani bennszülötteknél látott összegöngyölt dohánylevelet kukoricalevélbe összecsavarva szívni. Nicot János, II. Ferenc francia király követe 1560-ban Floridából kapott ajándékba dohánynövényt és kertjében termelve, vele a királyt megajándékozta. Ekkor kezdtek vele tubákolni. Erdélybe Bornemissza Pál püspök 1568-ban hozza be, majd 1586-ban spanyol matrózoktól kezdik a dohányzást eltanulni. A dohányzás gyorsan terjed, bár a legtöbb állam hatósága elharapódzását drasztikus eszközökkel ♦igyekezett megakadályozni, így Oroszországban 1684-ben orresonkitás büntetését szabták a dohányzóra, üldözték az angol és holland törvények is, igy pl. I. Jakab Angolországban nagy adókkal sújtja a dohány minden fontját. Erdélyben 1670-től 1697-ig egyremásra hozták a legszigorúbb törvényeket és súlyos büntetést róttak a dohányzókra. Ma már azonban alig van ország, ahol dohányt ne termelnének, sőt a legtöbb állam a termelésére biztat és ebből nagy jövedelmet húz. Napjainkban tehát a dohányzás terjedése elleni küzdelem majdnem céltalan és csak az lehet törekvésünk, hogy rávilágítsunk a nikotin okozta veszélyekre és ezzel igyekezzünk a dohányzókat a túlzástól óvni. Az emberiség által évenként fogyasztott dohánytömeget mutat az, hogy pl. Németország évi fogyasztása 100 millió métermázsa. Maga a tiszta nikotin a levegőn gyorsan megbámuló színtelen folyadék és egyike a legerősebb mérgeknek és a dohányt nikotin tartalma teszi az egészségre károssá. A nikotin az emberbe jutva a nyelvből, a szemből és a végbélből másodpercek alatt felszívódik. Kiválasztása a tüdőkön és veséken át történik. Az egyes dohányáruk nikotin tartalma rendkívül változó és 0.6—7.7 g/o-ig található fel a dohánylevelekben. Szerencsének mondható, hogy az egyes dohányfajok aromája s ezzel kereskedelmi értéke nem arányos nikotintartalmukkal, mert ha a dohány annál finomabb lenne, minél nagyobb mennyiségben tartalmaz nikotint, akkor a kereskedelemben oda törekednének, hogy fokozzák a gyártmány nikotin tartalmát, fokozva ezzel az egészségre való káros hatását is. így tudnunk kell, hogy a nehéz importált, finom szivarok egyáltalán nem kell, hogy több nikotint tartalmazzanak, mint akármelyik »kurta-szivar«. A magyar dohány össz-nikotin tartalma körülbelül 2.26ο ο/o, a havannadohányé körülbelül 2.65 ̇ ο/o. Hazai gyártmányaink közt legerősebb a Virginia 3.26o/o nikotin tartalommal, majd a rövid szivar, a Porto Riko, Regalitas, míg gyengébbek a Trabuko és a Regalia Media. Erős cigaretták a Dráma, Duna, stb., míg gyengébbek a Memphis, a Szfinx és általában az egyiptomi cigaretták. A nikotin mérges hatását jellegzi, hogy egytized gram mennyiség elég ahhoz, hogy egy embert halálosan megmérgezzen. Szomorúan igazolták ezt 1—2 évszázad előtt azok a hirtelen halálesetek, midőn dohányfőzeteket gyógyító célzattal adtak beteg embereknek, például beöntés alakban hashajtóul, vagy féregűzés céljából. A nikotin az ép bőrön át is fejthet ki mérgező hatást, amire nem egy példát szolgáltat a dohánycsempészeken tett tapasztalás, akik testükön rejtve hordták, ruha alatt hosszabb időn át a dohányleveleket. Szinte csodálatos, hogy a dohány óriási elterjedtsége ellenére öngyilkossági, vagy gyilkossági célokra általában alig használják a nikotint. Egy gyilkossági eset ismeretes, melyet egy Bocarne nevű gróf követett el, ki is tiszta nikotint öntött erőszakkal áldozata szájába. Nagyobb növényevő állatok, például ló, vagy szarvasmarha percek alatt pusztulnak el nikotinmérgezésben, ha például 30—40 dkg. száraz dohánylevelet etetünk velük. A nikotinmérgezés foka erősen függ attól, hogy mennyire szokta meg az egyén a dohányzást, így kezdő dohá- és egészség, Egyetemi nyár- tanár. nyosok csaknem mind átesnek a heveny nikotinmérgezés tünetein és pedig oly mennyiségtől, amely gyakorlott dohányos korukban semmi tünetet sem okoz. A heveny mérgezés tünetei a következők: égés a szájban, kaparó érzés a torokban, fokozott nyálelválasztás, izgatottság, főfájás, tagremegés, szédülés, látás- és hallástompulás, fényiszony, böfögés, hányási inger, hányás, nagyobb vagy halálos adagnál erőltetett légzés, szapora, rendetlen érvelés, ájulás, rángógörcs, hasmenés, súlyos idegzavar, bénulás és végül fulladásokozta halál. A heveny mérgezettség állapotánál sokkal jelentősebb a gyakorlat szempontjából az úgynevezett idült mérgezés állapota. Ezt a legtöbb erős dohányos előbb-utóbb átéli. Bizonyos azonban, hogy a dohányneműek igen nagy nikotintartalma ellenére sokkal súlyosabb tünet és több mérgezési eset volna várható, mint aminek tényleg jelentkeznek. A relatíve nem túl súlyos tünetek s nem túl gyakori mérgezés magyarázatául az szolgál, hogy a dohány elégésének folyamata alatt a méreg túlnyomó része hatástalanná válik. Szivarozáskor ugyanis kezdetben egyáltalán semmi nikotin sem kerül a testbe, mert ami jelen van, csaknem teljesen elég. Lassanként azonban a szerves anyagok száraz lepárlása folytán egyre több alkaliás termék keletkezik, így például ammóniák is, ami a nikotint a különböző savakkal való kötelékeiből felszabadítja. Az így szabaddá váló méreg a meleg elől egyre feljebb szorul a szivar a szájban tartott vége felé és itt a hideg, nedves helyen összesűrűsödik és miután a nikotin vízben igen jól oldódik, a nyál kilúgozza és így a szájűrbe kerül. Minél jobban közeledik az égési folyamat a szivar végéhez, annál nagyobb a nikotin-oldat töménységének veszélye. Ezért tulajdonképen nem volna szabad a szivar utolsó harmadát elszívni. Ugyancsak a friss, nedves szivar ártalmasabb, mint az, amely már jól kiszáradt, mert utóbbi nikotinja tökéletesebben elég és a füsttel a levelán tartott egyéb szipkákat használjunk. Az elmondottak arra nem adnak ugyan választ, hogy mi ártalmnasabb: a szivar, vagy a cigaretta, de kétségtelenül kitűnik, hogy legkevésbbé ártalmas a hosszúszárú pipa, mert a hosszú csőben összegyűl a nikotin. De viszont az ilyen hosszú pipaszárban összegyűlt nagyon mérgező nedvet szorgos tisztogatással el kell távolítani. Ugyancsak a fentiekből következik, hogy a szivar és cigaretta szívásánál azokat ne szívjuk egész végig és minél hosszabb papír, vagy jól tisztántartott szipkát használjunk. A szervezetbe bejutó nikotin háromféle hatást fejt ki: 1. Helyi hatást, ami az alkalmazás helyén, mint enyhe idegizgalom jelentkezik. A hatás második és harnadik csoportjába a már felszívódott nikotin okozta tünetek sorozhatók .Így elsősorban az agy és gerincagy bizonyos részeiben előbb izgató, majd enyhe, bénító hatást fejt ki. A vele járó kellemes érzés teszi a dohányt közkedveltté, de ezektől a dohányzás közben jelentkező, még viszonylag enyhe tünetektől túlhajtott dohányzás esetében, már csak egy lépés választja el az illetőt a beláthatatlan károkat okozó idült nikotinmérgezés tüneteitől. Ez lehet enyhébb vagy súlyosabb. Enyhe alakja az, ahol csak idült garat- és gégehurut, reggeli fuldokló, görcsös köhögést, sűrű és nyákos köpést okozva, jelentkezik. Már súlyosabb mérgezés az, ahol kínos, szorongó, nyomasztó szívtáji érzések, erős szívdobogás, stb. jelentkeznek. A látás is gyakran szenved, romlik, a beteg időnként sötét foltokat lát, sőt múló vakság is jelentkezhet. Emellett bizonyos színek iránt (főleg vörös és zöldszín látás) tompul a látóélesség. Gyengül a hallás, tompul a szaglás és az szérzés is. Nyálfolyás, öklöndözés, hányás kíséretében kolikás görcsökkel jelentkező hasmenések, sőt olykor bélvérzés is jelentkezhet súlyosabb mérgezésnél. Az idegrendszerben főkép izgalmi jelenségek jutnak túlsúlyra. Az általános idegesség enyhébb tüneteitől a görcsök vagy eszmélet-zavar súlyos kórképéig a legkülönbözőbb átmenetek jelentkezhetnek. A fenti, többé-kevésbbé súlyos tünetek azonban csak a kifejezett nikotinmérgezés eseteiben jelentkeznek, míg a dohányzás okozta káros következményeknek egész sora hosszú időn át rejtve maradhat, hogy aztán már helyrehozhatatlan megbetegedéshez vezetve sújtsa a dohánnyal visszaélőt. így feltétlenül bizonyos, hogy az érelmeszesedés kifejlődését arra egyébként is hajlamos egyéneknél egyedül, vagy annak létrejöttét elősegítő más tényezők mellett a nikotin nagy fokban elősegíti. E káros hatás a főkép azáltal érvényesül, hogy az ágybéli érszűkítő központra, valamint magukra az érfalakra is izgatólag hat és ezúton a verőerek görcsös összehúzódását váltja ki és ez különösen akkor sietteti az érfalak arterioszkleroszisos megbetegedését, ha az illetőnél állandóan fokozott vérnyomás is van már jelen. Ezért nagyon tanácsos volna, ha minden 40—50 év körüli dohányos magát orvosilag többször megvizsgáltatva, vérnyomás fokozódás esetén, a dohányzást abbahagyná, vagy erős dohányos nagyon lemérsékelné, mert így az érelmeszesedés gyorsabb kifejlődését és számos, sokszor halálos következményét elkerülhetné és életét esetleg egy-két évtizeddel meghosszabbíthatná. Természetesen az idült nikotinmérgezés fentvázott bármely tünetének jelentkezésénél forduljunk orvoshoz és hagyjuk abba a dohányzást, mert e tünetek, ha csak nem nagyon előrehaladottak és súlyosak, rendesen gyorsan és teljesen visszafejlődnek és így nagyobb károknak elejét vehetjük. Az erős dohányzás a fogakat megbarnítja, a fogmedreket sorvasztja és így a fogak kihullásához vezet. Ugyancsak erős dohányosoknál vérszegénység is fejlődik, amit a vörös vérsejtek megfogyása és a haemoglobin csökkenése bizonyít. A nikotin ily hatását állatkísérletek is bizonyítják, mert aránylag kisadag nikotinnal táplált kísérleti állatoknál, már hetek alatt 40%-ig iomolhat a vérkép. Különösen érzékenyek a nikotinnal szemben a fiatal, fejletlen szervezetek és itt nemcsak az és ellen dohányzó gyermekekre gondolunk, hanem azokra a szerencsétlen gyermekekre is, akik a létért való küzdelemben a dohány- áruk gyártása körül kénytelenek foglalkozni, így különösen meleg, nedves dohánylevelek hordozását végző germekeknél napok alatt léphetnek fel súlyos nikotinmérgezés tünetei. Ezért a hatóságoknak gyermekek alkalmazását dohánygyártásnál el kellene tiltani. Ugyancsak a női szervezetet is, miután az a férfiénál gyengébb és izgékonyabb, a nikotin gyorsabban és jobban károsítja. Sőt teherben lévő nőknél, mint dohánygyári munkásnőknél tapasztalni, a nikotin hatása abortusban nyilvánulhat. Az intelligens és a dohányzás szenvedélyének ma mindinkább hódoló nőknek, ha már a dohányzástól vissza nem tarthatók, legalább feltétlenül anyai kötelességük, hogy serdülő gyermekeiket óvják a korai dohányzástól és legalább a gyermekszobába belépve szűnjenek meg dohányozni. Laikusoknak ama gyakori megjegyzése, hogy a dohány nem káros, hiszen vannak éjjel-nappal dohányzó 90, sőt 100 évig is élő emberek, nem komoly ellenérv a túlzott dohányzás ellenzőivel szemben, mert ily szerencsés kivételek ritkák, mint ahogy vannak oly egyének is, akik éjjel-nappal részegek és mégis aggkorukban végelgyengülésben halnak meg és ezért mégsem fogja senki állítani azt, hogy az alkohol túlélvezete az egészségre nem káros. Gyakorlatilag fontos kérdés az, hogy a dohány élvezetéről lemondani nem akaróknak megszabhatjuk-e azt a határt, amely mellett a dohányzás nem válik károssá. Erre nézve határozott tanácsot nem adhatunk, mert az egyes szervezetek a nikotinnal szemben különbözőkép reagálnak. Mégis a tapasztalat azt mutatja, hogy könnyebb szivarokból 4—5, mig az erősebbekből 3 szivar naponta nem ártalmas, mig a cigarettáknál az erősebből 5—6, gyengébbekből 8—10 engedhető meg naponta. A nikotin káros hatása csökkenthető, ha hosszúszáru pipából szivünk és ha a szivarnál és cigarettánál minél hosszabb szipkákat használunk. Óvakodjunk a kivételesen nagymennyiségű dohányzástól is, mert ily fogadásból, vagy más okból elszírt nagy dohánymennyiség halált is okozhat, így például, valaki 17 pipa dohány egymásutáni elszívásánál pár perc alatt szívgyengeség tünetei között meghalt. Végül szóljunk még az úgynevezett denikotinizáló eljárásokról, amelynek célja az, hogy a dohányt ha nem is nikotinmentessé, de erősen nikotinszegénnyé tegye. Az ily nikotinszegény dohány arra volna hivatott, hogy egyrészt a dohánytól megbetegedett, "de arról lemondani nem tudóknak nyújtson élvezetet, másrészt a nikotin káros hatásaitól félőknek erősebb dohányzásra nyújtson módot .Sajnos ,azonban a denikotinizálás eddigi módjai a gyakorlatban nem igen váltak be, mert a do- 35