Budapesti Hírlap, 1926. május (46. évfolyam, 98–120. szám)
1926-05-01 / 98. szám
4 \ sédben inkább az ellenséget, mint a jóbarátot látják. A lengyel közvélemény idegessége elragadta a lengyel politikai világot is és a pénzügyi válság követelte lefegyverzés Varsóban az új lengyel állam bukásának gondolatát váltotta ki. Ezért oly nagy a vágy Varsóban a külpolitikai akciók után, ez okból szövik egyszerre a szálakat a világ minden tája felé, ez okból óhajt a lengyel diplomácia vezérszerepet játszani az új államok sorában akár Oroszország ellen, akár pedig mellette, ezért emlegetik oly idegesen a lengyel korridor sorsát és ezért marad oly kevés erő a belső válság elintézésére, a gazdasági összeomlás elhárítására. Lengyelország áldozata a saját külpolitikájának. Nem változtat eme tényen a román-lengyel szerződés sem, amelyről néhány szót külön kell mondani. Az új szerződés természetesen nem vét a Népszövetség alapszabályai ellen, amennyiben keretül éppen a szövetség tagjait kötelező megállapodásokat vette. De mégis túlmegy egy békés szerződés határain, amennyiben oly konfliktusok megoldására is gondol, amelyeknek szabályozása tisztán és kizáróan a Népszövetség hatáskörébe tartozna. A versaillesi, vagy a trianoni határok biztosítása nem tartozik külön szerződések körébe, hisz arra való a Népszövetség és kissé furcsán hat, ha Genfben egy padban ülnek az államok képviselői, akik egymás ellen szövetkeztek. Amikor a kisantant megalakult, még más volt a helyzet, ma, vagy úgy vélik, hogy a Népszövetség képes a saját erkölcsi súlyára és hatalmára támaszkodva a békét fentartani, vagy pedig a konfliktusok egész sora előtt állunk. — Ami Magyarországot illeti, csak egy pontra kívánok utalni. Az európai diplomácia úgy tetszik, egész munkásságát abban meríti ki, hogy szerződéseket köt. A semlegesség és a választott bírósági szerződések száma az egekbe nő. Hogy valódi békés törekvéseik mellett szükséges-e ily szerződésekkel terhelni az irattárakat, más kérdés. De a helyzet lassan úgy fog alakulni, hogy Magyarország körül, a részben nem éppen békés érzelmektől diktált szerződések valóságos hálót fognak alkotni, amelyekből Magyarország csak úgy bújhat ki, ha ő maga is beleveti magát hálójába. Vagye, nagyon is pontosan ki lehet számítani az időt, amikor Benes, vagy egyik utóda baráti kézmozdulattal meg fogja invitálni Budapestet az úgynevezett magyar Locerno megalakítására. És Budapest, bár fájó szívvel, kénytelen lesz a szerződések egész sorát aláírni, amelyek együttesen és külön a trianoni béke újból való és talán végleges megpecsételését fogják tartalmazni. Nem hiszem, hogy a magyar diplomáéra ne ismerné mai helyzetének veszedelmeit és nem is hiszem hogy nem tudná, mint lehetne esetleg az ölelő karokból megszabadulni, de a magyar belső politika végzetes útjai, a parlamenti harcok elfajulása, a lehetetlen frank-ügy bonyodalmai megbénítás. és a legnagyobb államférfin sem tudna kifelé valamit produkálni, ha bent örökösen ütik, személyében támadják és külpolitikai hitelét csorbítják. Németország példája mutatja, hogy még minidig lehetséges a külpolitikai aktivitást visszanyerni, ezért oly értékes az orosz szerződés Berlin szemében és ha Németország az orosz lehetőséget nem használta volna ki teljes mértékben, a gazdasági vonatkozásokról nem is beszélve. Berlint a locarnói egyezség kizáróan a nyugati politika áramlataiba vonta volna. Természetesen az orosz politikáról ellentétes vélemények uralkodhatnak. A kommunizmusról is. De a kommunizmus ma már nem veszedelem oly államokban, amelyekben elegendő erkölcsi erő van. Moszkva izgatását a világforradalom érdekében politikai és gazdasági sikerekre támaszkodva, ellensúlyozni. Németország például még azt sem tette meg, amire pedig joga lett volna, hogy az orosz követség a személyzet, vagy a hivatalos képviseletek számát korlátozza. Okos és tudatos diplomácia tudja, hogy hol és merre lehet a kommunista méreg útjait elzárni. És ha ez megtörténik, nincs semmi akadálya sem, a felette aktív orosz külső politikát ütőkártyául felhasználni. Ami az orosz belső állapotokat illeti, nem titok, hogy ott a gazdasági válságok egymást váltják föl és hogy e tekintetben belátható időben változás alig várható. Lehet, hogy éppen a gazdasági bajok fogják a mas uralmat megtörni és egy új alakulás lehetőségeit megnyitni. Egyelőre azonban politikai változásra alig lehet gondolni, elsősorban azért nem, mert a külvilágtól majd teljesen elzárt ország teljesen kommunista szellemben nő föl. Oroszországban a szellemi élet megbénult, vagy tisztán kommunista. Az ifjúság az, a felnőttek sem gondolkodhatnak másként,hisz más írás, mint kommunista, nem kerül kezükbe, az újságok csak azt írhatják, amit Moszkva akar, idegen sajtónak hivatalosan útját állják, a külföldre csak kevesen jutnak, az orosz nép úgy tudja, hogy az egész világ, persze a valósággal teljesen ellenkezően, a világforradalomra készül és hogy csak egy állam van, amelyben békességes munkában lehet élni. — Oroszország. E tényeken lehet mosolyogni, de mert valók, minden logika ellenére is megerősítik az állam belső rendjét. A kommunizmusé nem a jövő, hanem Oroszországban ma uralkodik és be kell őt állítani a külső politikai eszközök, lehetőségek és fegyverek közé. Amint Berlin tette, amint Paris készül lenni és ahogy London is tenni fogja, mihelyt Nagybritannia érdekei követelik. Oroszország a külső politikában nem mint kommunista állam szerepel, nem mint a békés törekvések ellenharcosa, hanem mint egy állam bizonyos külső politikai törekvésekkel, amelyekkel számolni kell, akár akarjuk, akár nem ...* A moszkvai zászlóbontás után következett egy másik, még érdekesebb tüntetés, A Reichstagban. A Hohenzollernek mellett. A kérdés, hogy és mint kártalanítsák a német államok vol fejedelmeiket, dűlőre jutott. A szocialisták és kommunisták együttes javaslata, hogy a volt német fejedelmek vagyonát egyszerűen kobozzák el, majd tizenhárom millió szavazó kívánságára a nép elé kerül. Még néhány hét é minden német szabadon dönthet e kérdésben. A Reichstag széthúzó pártjaiban nem volt annyi erkölcsi erő, hogy egy másik méltányosabbb javaslatot terjesszenek a népdöntés elé, hetekig tartó tanácskozás után a jogügyi bizottságnak meg kellett szakítani a tárgyalásokat. A Reichstag maga a saját polgári többségével természetesen nem emelhette törvényerőre a radikális kívánságokat, tehát meg kell próbálkozni először az általános népszavazással. Ebből az alkalomból bontották ki a német nemzeti pártiak a harci zászlót a Hohenzollernek mellett. Ők úgy képzelik a népszavazást, mint valami tüntetést a monarchia mellett, egy csodálatos tüntetést, vagy úgy, hogy milliók sietnek az urnákhoz, hogy elvessék a szocialista-kommunista javaslatot, vagy pedig úgy, hogy ugyancsak milliók maradnak távol a választástól. Ha ugyanis legalább is húszmillió választó nem vesz részt a szavazásban, a törvény megbukik. A számítás nagyon egyszerű. Általában fel kell tenni, hogy azok, akik a népszavazást kérték, most meg is fogják szavazni a fejedelmi vagyonok elkobzását. Tehát a szocialista-kommunista törvényjavaslatnak vagy tizenhárommillió partidója van. Több aligha lesz. Ha e választókat magukra hagyják és a többiek nem kérnek a szavazásból, akkor vége a játéknak. Legalább az első felének. Mert a kérdést valahogy mégis meg kell oldani. A freichstag feloszlatásáról és kormányválságról beszélnek. A bonyodalom azonban még nagyobb volna, ha véletlenül a népszavazás mégis a radikális óhajok mellett döntene. Mert akkor a hivatalos világ ártana talpra volt fejedelmek mellett, Hindenburg nem szentesítené az új törvényt, a német államok többsége, például Bajorország tiltakozna végrehajtása ellen és a zavar csak növekedne. De ez a jövő gondja Egyelőre ingán leng a Hohenzollernek lobogója, akik a többi fejedelmeik vezetői is és csak kevesen vannak, akik úgy vélik, hogy a német nép most, a békés fejlődés napjaiban, egy forradalmi álmot kívánna megvalósítani. Mert a puszta elkobzása a fejedelmi vagyonoknak a legtisztább forradalom. Mintha csak Moszkva diktálná a Berlinnek. .. különben Andris volt, a kocsis, aki a sülötökül behozta, más hijján, egy régi rongyos libériájában.) Az ebédnél természet '. (Én előkelő vendégek is voltak jelen (Szaniszló gróf és két fia) akiktől rr'fvan sokat lehet tanulni. (Ezt a csiszorktékre értettem.) Egy előkelő ő vg hölgy is jelen volt. Sajnos ezzel r: 'T.n nehezen ment a társalgás, mertövet használt. Ez Jetty néni volt, aki Mion papirtölcsért tartott a füléb '." (’‘ ige is fordított feleleteket adott. ('• " "1 desképpen nagy társaloghatni'1 ' i ’l, és apróra kikérdezett bennü ; 1 az otthonunkról, bár egy szavú”' s” értette. A néni különben nagyon lamentumos nő. Igazi rassz. ■' n reggel testgyakorlatokat végez •’ a pofonok kiosztása.) Hive a spo'1. Az elhajított tányérokról va'; koszvetésféle rémlett át bennem ''nap ebéd után a néni kedvem út a bácsival (lásd a rokonságról :jó nézetet térés). Persze a bácsi In : ■ .;s ember lévén, mindig elfogadja a ni véleményét. Ebéd után zenéltünk e szás a régi gramofonra) este rém a hangversenyen van. (Lásd a békák, macskák és kutyák egyvelegét! A kert csodaszép, de afféle angol park benyomását teszi. (Ebben sem tértem el túlságosan az igazságtól. A kertészolló munkája csakugyan nem látszott meg a kert fésületlen, pongyola külsején. Egyben tág teret hagytam a postamesternő fantáziája számára.) Azt hiszem, drága anyus, még sokat fogunk látni és sok meglepő tapasztalatra teszünk szert a nyár folyamán. Drágánk, bár itt lenne velünk, hogy együtt mulathatnánk, mert igazán Sok mulatságos dolog akad itten, az ember nem is hinné. A néni különben, azt hiszem, meg fog idővel szeretni bennünket, sőt máris nagyon szeret. Azt hiszem. (Ez jámbor óhajtás volt részemről.) Aztán következtek az üdvözletek. .. Mikor befejeztem a levelet, fölolvastam Lolónak, aki helyeslőleg bólintott. — Bolókám — szóltam, — nem mehetünk haza szégyenszemre, ki kell böjtölnünk, illetőleg ennünk ezt a néhány hetet. Úgy is lett. Szaniszló receptjét követve, lehetőleg nem vettünk tudomást a néni kirohanásairól és sikerült 5—5 kilóval meggyarapodva, kihúznunk a vakációt. A leveleket továbbra is hasonló hangnemben írtam haza, hisz szegény anyusnak az ő nagy magányában ez volt az egyetlen szellemi tápláléka: a testi úgyis kevés lehetett... — Hát a költészet, fiaim — fejezte be az ősz költő — néha egy kicsit elkanyarodik az igazságtól, de alapjában vigasztaló, szent ámítás. Mese nagy gyermekek számára, hogy elfelejtsük a nagy Mumust, aki hideg szemével ott leselkedik ránk sok-sok ezredére a sötétség kapujában... Mi szükség lett volna például megtudnia a postamesternénak, hogy a néni egy eladósodott, elparlagiasodott bárónak volt a gyermeke, aki elherdálva a birtokát, a gyermekeit semmiféle nevelésben nem részesítette. A cselédek közt, Isten kegyelméből nőttek nagyra és a bárói címerükön kívül egyebet nem örököltek. Miért rontottuk volna az illúzióit azzal, hogy amikor nagybátyám elvette a baroneszt, valami vig tréfacsináló szétrepítette az újságokba a bárói menyasszony bájos és nagyműveltségü epitetonját. A nagybátyám azontúl minden évben meghívott bennünket bosszúból. A postamod'erné sohasem jött rá a dolgok valódi állására. Csak egyet nem sikerült kisülnöm sohasem: hogy miért is vette el tulajdonképen az én nőgyűlölő nagybátyám Gunda bárónőt... Budapesti Hírlap 1926 május T. 798. sz.il Általánosságban elfogadták a költségvetést. Tizenkét szónok beszélt a mai ülésen. Május 1-én nem tart ülést a Ház- Bod János pénzügyminiszter vitazáró beszéde. A nemzetgyűlés ma befejezte a költségvetés általános vitáját. Ezért a legközelebbi ülés kedden lesz. A képviselő uraknak, de a nagyközönségnek is jól fog esni ez a kis pihenés, mert az utolsó hetek fokozott idegölő parlamenti munkája már kezdett nagyon is terhessé válni. Ma este azonbbn az utolsó percig még kétséges volt, hogy holnap lesz-e szünet. A szocialisták ugyanis kérték a Ház elnökét, hogy adjon május elsejére szünetet és ennek fejében a folyosókon azt mondották, hogy hajlandók némi engedményeket tenni az appropriációs vitánál, ha azonban a Ház holnap is ülést tart, akkor hetekig el fogják húzni a megajánlási javaslat vitáját. A házelnökség arra az álláspontra helyezkedett, hogy abban az esetben, ha ma véget ér az általános vita, akkor holnap nem tart ülést a Ház, ha azonban a vita még tart, akkor holnap is egybeül a Ház. Amikor a fajvédők értesültek erről, elhatározták, hogy megakadályozzák a holnapi szünetet, amely szerintük megünneplése lett volna a vörös májusének. Több szónokuk részt is vett a vitában, de mivel ma már minden szónok csak egy órát beszélhetett, akciójuk nem vezetett eredményre. Az ülésen egyébként tizenkét szónok beszélt és tizenharmadiknak nagy beszédet mondott Bod János pénzügyminiszter, amely után elfogadták általánosságban a javaslatot és döntöttek a vita során benyújtott határozati javaslatokról is. Kedden még tizenkétórás ülést tart a Ház, szerdától azonban újból nyolcórás ülésekben tárgyalják tovább a költségvetést. A gazdasági helyzet súlyos, de nem reménytelen. Különösen a fixfizetésesek helyzete javul egyre. A szesztermelés is nehéz helyzetben van. Az Országos Szeszértékesítő rt.-nak az a célja, hogy az értékesítésből befolyó összeget a termelők számára biztosítsa. A sárvári műselyemgyár állandóan termelési költségen alul kapta a szeszt. Csak a fuvarköltségeknél volt bizonyos differencia. Huszár Károly: Ez csak könyvelési technika. Majd beszélek róla! Hoyos Miksa gróf: Huszár azt is mondotta, hogy a külföld olcsóbban kapja a magyar szeszt, mint a belföldi vásárlók. Propper Sándor: Íme a szeszkartell elnöke! fíakovszky István: Nem közéleti morál az, hogy valaki azt a vállalatot védelmezze, ahol érdekelve van. Hoyos Miksa gróf: Ezt visszautasítom, mert én itt kötelességet teljesítek. (Nagy zaj a baloldalon. fíakovszky István: Ez összeférhetetlen!) Tessék a saját portája előtt söpörni. (Hosszantartó zaj minden oldalon.) Az ülés lefolyása: Scitovszky Béla elnök féltizenegy órakor nyitja meg az ülést. Ernst Sándor, aki elnöke volt az államjegyek ellenőrzésére kiküldött bizottságnak, napirend előtti felszólalásában előadja, hogy a bizottság összes jelentéseit eljuttatta a Ház elnökéhez. A Ház ezután áttér a költségvetés folytatólagos tárgyalására. Kreisinger Ferenc, az első szónok Tisza István szerepléséről beszél, aki alatt a magyar nép széles rétege ki volt zárva az alkotmány sáncaiból. (Élénk ellentmondások a jobboldalon. Felkiáltások: Akkor maguk nem lennének itt!) Klárik Ferenc: A belügyminiszter úr háborút visel a munkások ellen! Rakovszky Iván belügyminiszter: Nem a munkásság, hanem a munkásvezérek ellen. freisinger Ferenc: Ha Salgótarján mégegyszer felkerekedik, akkor baj lesz. Ha továbbra is így mennek a dolgok, szerinte csak a diktatúra jöhet. Hoyos Miksa gróf lehetségesnek tartja a parlament összes pártjainak együttműködését, de ez nagyrészt a szocialistáktól függ, akiknek be kell bizonyítaniuk, hogy magyar emberek, hogy nem tartoznak a nemzetköziség hívei közé. Megállapítja, hogy az összes ellenzéki vacsorák feltálalása és a fekete leves egy szakácstól származnak. A honvédelmi miniszter a szénapanamáról. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter, Kiss Menyhért képviselő felszólított, hogy az Avena részvénytársasággal kötött szállítási szerződéseket mutassam be a Háznak. A szóban forgó szerződéseket egy-két napon belül bemutatja. (Helyeslés.) Az Avéna részvénytársasággal a kincstárnak semmiféle nehézsége nem volt. Az Avena mindössze három szállítást bonyolított le, mégpedig a vásári átlagos árnál kedvezőbben. A Földbirtokosok és Földbérlők Szövetkezete valóban sok helyen adott be pályázatot, de mindenütt, ahol megkapta a szállítást, a legolcsóbb ajánlattevő volt, egyetlen esetet kivéve, ennek az eredetét viszont még nem tudták kibogozni. A kinsetárnak semmiféle vesztesége nincs és az esetleges későbbi veszteségek is fedezve lesznek. Mindent elkövetünk — úgymond — hogy kellő megtorlással megakadályozzuk hasonló helyzet előfordulását. Az, hogy a vezérigazgató hol sikkasztott és mennyit, nem a mi dolgunk Ami a szerencsétlen megtévesztett tisztviselőket illeti, akik a megvesztegetéseket elfogadták, az eddigi vizsgálat szerint, úgy látszik, hogy csak nevetséges csekély összegek ezek ahhoz képest, amit a vezérigazgató ezen a címen elszámolt. Sréki Imre: Határozati javaslatot nyújt be, amelyben felhívja a pénzügyminisztert és a belügyminisztert, hogy a községi és közjegyzők státusrendezéséről szóló rendeletet a községi és körjegyzők legutóbbi nagygyűlésén elfogadott határozat értelmében mielőbb adják ki. Pakots József: Hoyos felszólalását összeférhetetlennek tartja. Sok panamáról suttognak. A honvédelmi miniszter felelős a szénapanamáért, mert munkatársai panamásztak. Kunai András: A miniszter előre nem szagolhatja. (Nagy derültség.) freischl Ricáté A bortermelés válságáról beszél. A szőlőtermelés helyett más termelési ágra kell áttérni. Az örökösödési illetéket túl magasnak találja. Karitatív valorizálásra van szükség A fürdőtörvényt sürgeti a Balaton érdekében Kifogásolja, hogy egyes állami hivatalok nem használják a királyi szót és, hogy a bíróságok nem