Budapesti Hírlap, 1926. május (46. évfolyam, 98–120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

4 \ sédben inkább az ellenséget, mint a jóba­rátot látják. A lengyel közvélemény ideges­sége elragadta a lengyel politikai világot is és a pénzügyi válság követelte lefegy­verzés Varsóban az új lengyel állam bu­kásának gondolatát váltotta ki. Ezért oly nagy a vágy Varsóban a külpolitikai akciók után, ez okból szövik egyszerre a szálakat a világ minden tája felé, ez okból óhajt a lengyel diplomácia vezérszerepet játszani az új államok sorában akár Oroszország ellen, akár pedig mellette, ezért emlegetik oly idegesen a lengyel korridor sorsát és ezért marad oly kevés erő a belső válság elintézésére, a gazdasági összeomlás elhárí­tására. Lengyelország áldozata a saját kül­politikájának. Nem változtat eme tényen a román-lengyel szerződés sem, amelyről néhány szót külön kell mondani.­­ Az új szerződés természetesen nem vét a Népszövetség alapszabályai ellen, a­mennyiben keretül éppen a szövetség tag­jait kötelező megállapodásokat vette. De mégis túlmegy egy békés szerződés hatá­rain, amennyiben oly konfliktusok megol­dására is gondol, amelyeknek szabályozása tisztán és kizáróan a Népszövetség hatáskö­rébe tartozna. A versaillesi, vagy a trianoni határok biztosítása nem tartozik külön szerződések körébe, hisz arra való a Nép­szövetség és kissé furcsán hat, ha Genfben egy padban ülnek az államok képviselői, a­kik egymás ellen szövetkeztek. Amikor a kis­antant megalakult, még más volt a helyzet, ma, vagy úgy vélik, hogy a Nép­szövetség képes a saját erkölcsi súlyára és hatalmára támaszkodva a békét fentar­­tani, vagy pedig­­ a konfliktusok egész sora előtt állunk. — Ami Magyarországot illeti, csak egy pontra kívánok utalni. Az európai diplo­mácia úgy tetszik, egész munkásságát ab­ban meríti ki, hogy­­ szerződéseket köt. A semlegesség­ és a választott bírósági szer­ződések száma az egekbe nő. Hogy valódi békés törekvéseik mellett szükséges-e ily szerződésekkel terhelni az irattárakat, más kérdés. De a helyzet lassan úgy fog ala­kulni, hogy Magyarország körül, a részben nem éppen békés érzelmektől diktált szer­ződések valóságos hálót fognak alkotni, a­melyekből Magyarország csak úgy bújhat ki, ha ő maga is beleveti magát hálójába. Vagye­, nagyon is pontosan ki lehet számí­tani az időt, amikor Benes, vagy egyik utóda baráti kézmozdulattal meg fogja in­vitálni Budapestet az úgynevezett magyar Locerno megalakítására. És Budapest, bár fájó szívvel, kénytelen lesz a szerződések egész sorát aláírni, amelyek együttesen és külön a trianoni béke újból való és talán végleges megpecsételését fogják tartal­mazni. Nem hiszem, hogy a magyar diplo­máéra ne ismerné mai helyzetének vesze­delmeit és nem is hiszem hogy nem tudná, mint lehetne esetleg az ölelő karokból meg­szabadulni, de a magyar belső politika vég­zetes útjai, a parlamenti harcok elfajulása, a lehetetlen frank-ügy bonyodalmai meg­bénítás.­ és a legnagyobb államférfin sem tudna kifelé valamit produkálni, ha bent örökösen ütik, személyében támadják és külpolitikai hitelét csorbítják. Németország példája mutatja, hogy még minidig lehetsé­ges a külpolitikai aktivitást visszanyerni, ezért oly értékes az orosz szerződés Berlin szemében és ha Németország az orosz lehe­tőséget nem használta volna ki teljes mér­tékben, a gazdasági vonatkozásokról nem is beszélve. Berlint a locarnói egyezség kizá­róan a nyugati politika áramlataiba vonta volna. Természetesen az orosz politikáról el­lentétes vélemények uralkodhatnak. A kommunizmusról is. De a kommunizmus ma már nem veszedelem oly államokban, amelyekben elegendő erkölcsi erő van. Moszkva izgatását a világforradalom ér­dekében politikai és gazdasági sikerekre támaszkodva, ellensúlyozni. Németország például még azt sem tette meg, amire pe­dig joga lett volna, hogy az orosz követ­ség a személyzet, vagy a hivatalos képvisele­­tek számát korlátozza. Okos és tudatos diplomácia tudja, hogy hol és merre lehet a kommunista méreg útjait elzárni. És ha ez megtörténik, nincs semmi akadálya sem, a felette aktív orosz külső politikát ütőkártyául felhasználni. Ami az orosz belső állapotokat illeti, nem titok, hogy ott a gazdasági válságok egymást váltják föl és hogy e tekintetben belátható időben változás alig várható. Lehet, hogy éppen a gazdasági bajok fogják a mas uralmat megtörni és egy új alakulás lehetőségeit megnyitni. Egyelőre azonban politikai vál­tozásra alig lehet gondolni, elsősorban azért nem, mert a külvilágtól majd teljesen elzárt ország teljesen kommunista szellem­ben nő föl. Oroszországban a szellemi élet megbénult, vagy tisztán kommunista. Az ifjúság az, a felnőttek sem gondolkodhat­nak másként,­­hisz más írás, mint kommu­nista, nem kerül kezükbe, az újságok csak azt írhatják, amit Moszkva akar, idegen sajtónak hivatalosan útját állják, a kül­földre csak kevesen jutnak, az orosz nép úgy tudja, hogy az egész világ, persze a valósággal teljesen ellenkezően, a világfor­­radalom­ra készül és hogy csak egy állam van, amelyben békességes munkában lehet élni. — Oroszország. E tényeken lehet mo­solyogni, de mert valók, minden logika ellenére is megerősítik az állam belső rendjét. A kommunizmusé nem a jövő, hanem Oroszországban ma uralkodik és be kell őt állítani a külső politikai eszkö­zök, lehetőségek és fegyverek közé. Amint Berlin tette, amint Paris készül lenni és ahogy London is tenni fogja, mihelyt Nagybritannia érdekei követelik. Oroszor­szág a külső politikában nem mint kom­munista állam szerepel, nem mint a békés törekvések ellenharcosa, hanem mint egy állam bizonyos külső politikai törekvések­kel, amelyekkel számolni kell, akár akar­juk, akár nem ...* A moszkvai zászlóbontás után követke­zett egy másik, m­ég érdekesebb tüntetés, A Reichstagban. A Hohenzollernek mellett. A kérdés, hogy és mint kártalanítsák a né­met államok vol fejedelmeiket, dűlőre ju­tott. A szocialisták és kommunisták együt­tes javaslata, hogy a volt német fejedelmek vagyonát egyszerűen kobozzák el, majd tizenhárom millió szavazó kívánságára a nép elé kerül. Még néhány hét é­­ minden német szabadon dönthet e kérdésben. A Reichstag széthúzó pártjaiban nem volt annyi erkölcsi erő, hogy egy másik méltá­­nyosabbb javaslatot terjesszenek a népdön­tés elé, hetekig tartó tanácskozás után a jogügyi bizottságnak meg kellett szakítani a tárgyalásokat. A Reichstag maga a saját polgári többségével természetesen nem emelhette törvényerőre a radikális kíván­ságokat, tehát meg kell próbálkozni elő­ször az általános népszavazással. Ebből az alkalomból bontották ki a német nemzeti pártiak a harci zászlót a Hohenzollernek mellett. Ők úgy képzelik a népszavazást, mint valami tüntetést a monarchia mellett, egy csodálatos tüntetést, vagy úgy, hogy milliók sietnek az urnákhoz, hogy elvessék a szocialista-kommunista javaslatot, vagy pedig úgy, hogy ugyancsak milliók marad­nak­ távol a választástól. Ha ugyanis leg­alább is húszmillió választó nem vesz részt a szavazásban, a törvény megbukik. A szá­mítás nagyon egyszerű. Általában fel kell tenni, hogy azok, akik a népszavazást kér­ték, most meg is fogják szavazni a feje­delmi vagyonok elkobzását. Tehát a szocialista-kommunista törvényjavaslatnak vagy tizenhárommillió partidója van. Több aligha lesz. Ha e választókat magukra hagyják és a többiek nem kérnek a sza­vazásból, akkor vége a játéknak. Leg­alább az első felének. Mert a kérdést vala­hogy mégis meg kell oldani. A freichstag feloszlatásáról és kormányválságról beszél­nek. A bonyodalom azonban még nagyobb volna, ha véletlenül a népszavazás mégis a radikális óhajok mellett döntene. Mert akkor a hivatalos világ ártana talpra volt fejedelmek mellett, Hindenburg nem szen­tesítené az új törvényt, a német államok­ többsége, például Bajorország tiltakozna végrehajtása ellen és a zavar csak növe­kedne. De ez a jövő gondja Egyelőre in­gán leng a Hohenzollernek lobogója, akik a többi fejedelmeik vezetői is és csak ke­vesen vannak, akik úgy vélik, hogy a né­met nép most, a békés fejlődés napjaiban, egy forradalmi álmot kívánna megvalósí­tani. Mert a puszta elkobzása a fejedelmi vagyonoknak a legtisztább forradalom. Mintha csak Moszkva diktálná a Ber­linnek. .. különben Andris volt, a kocsis, aki a sülötökül behozta, más hijján, egy régi rongyos libériájában.) Az ebédnél ter­­mészet '. (Én előkelő vendégek is voltak jelen (Szaniszló gróf és két fia) akik­től rr'fvan sokat lehet tanulni. (Ez­t a csi­szorkt­ékre értettem.) Egy elő­kelő ő­ vg hölgy is jelen volt. Sajnos ezzel r: 'T.n nehezen ment a társalgás, mert­­övet használt. Ez Jetty néni volt, a­ki M­­­ion papirtölcsért tartott a füléb '." (’‘ ige is fordított feleleteket adott. ('• " "1 desképpen nagy társalog­hatni'1 '­­ i ’l, és apróra kikérdezett bennü­ ; 1 az otthonunkról, bár egy szavú”' s” értette. A néni különben nagyon l­amentum­os nő. Igazi rassz. ■' n reggel testgyakorlatokat végez •’ a pofonok kiosztása.) Hive a spo'1. Az elhajított tányérok­ról va'; koszvetésféle rémlett át bennem ''nap ebéd után a néni kedvem út a bácsival (lásd a ro­konságról :jó nézetet térés). Persze a bácsi In­ : ■ .;s ember lévén, mindig el­fogadja a ni véleményét. Ebéd után zenéltünk e­ szás a régi gramofonra) este rém a hangversenyen van. (Lásd a békák, macskák és kutyák egyve­legét! A kert csodaszép, de afféle angol park benyomását teszi. (Ebben sem tértem el túlságosan az igazságtól. A kertészolló munkája csakugyan nem látszott meg a kert fésületlen, pon­gyola külsején. Egyben tág teret hagy­tam a postamesternő fantáziája szá­mára.) Azt hiszem, drága anyus, még sokat fogunk látni és sok meglepő ta­pasztalatra teszünk szert a nyár folya­mán. Drágánk, bár itt lenne velünk, hogy együtt mulathatnánk, mert igazán Sok­ mulatságos dolog akad itten, az ember nem is hinné. A néni különben, azt hiszem, meg fog idővel szeretni bennünket, sőt máris nagyon szeret. Azt hiszem. (Ez jám­bor óhajtás volt részemről.) Aztán kö­vetkeztek az üdvözletek. .. Mikor befejeztem a levelet, fölolvas­tam Lolónak, aki helyeslőleg bólintott. — Bolókám — szóltam, — nem me­hetünk haza szégyenszemre, ki kell böj­­tölnünk, illetőleg ennünk ezt a néhány hetet. Úgy is lett. Szaniszló receptjét követve, lehetőleg nem vettünk tudo­mást a néni kirohanásairól és sikerült 5—5 kilóval meggyarapodva, kihúz­nunk a vakációt. A leveleket továbbra is hasonló hangnemben írtam haza, hisz szegény anyusnak az ő nagy ma­gányában ez volt az egyetlen szellemi tápláléka: a testi úgyis kevés lehe­tett... — Hát a költészet, fiaim — fejezte be az ősz költő — néha egy kicsit el­kanyarodik az igazságtól, de alapjá­ban vigasztaló, szent ámítás. Mese nagy gyermekek számára, hogy elfe­lejtsük a nagy Mumust, aki hideg sze­mével ott leselkedik ránk sok-sok ez­redére a sötétség kapujában... Mi szükség lett volna például meg­tudnia a postamesternénak, hogy a néni egy eladósodott, elparlagiasodott bárónak volt a gyermeke, aki elher­dálva a birtokát, a gyermekeit semmi­féle nevelésben nem részesítette. A cse­lédek közt, Isten kegyelméből nőttek nagyra és a bárói címerükön kívül egyebet nem örököltek. Miért rontottuk volna az illúzióit azzal, hogy amikor nagybátyám elvette a baroneszt, valami vig tréfacsináló szétrepítette az újsá­gokba a bárói menyasszony bájos és nagyműveltségü epitetonját. A nagybátyám azontúl minden év­ben meghívott bennünket bosszúból. A postamod'erné sohasem jött rá a dol­gok valódi állására. Csak egyet nem sikerült kisülnöm sohasem: hogy miért is vette el tu­lajdonképen az én nőgyűlölő nagybá­tyám Gunda bárónőt... Budapesti Hírlap 1926 május T. 798. sz.il Általánosságban elfogadták a költségvetést. Tizenkét szónok beszélt a mai ülésen.­­ Május 1-én nem tart ülést a Ház- Bod János pénzügyminiszter vitazáró beszéde. A nemzetgyűlés ma befejezte a költség­­vetés általános vitáját. Ezért a legköze­lebbi ülés kedden lesz. A képviselő urak­nak, de a nagyközönségnek is jól fog esni ez a kis pihenés, mert az utolsó hetek fo­kozott idegölő parlamenti munkája már kezdett nagyon is terhessé válni. Ma este azonbbn az utolsó percig még kétséges volt, hogy holnap lesz-e szünet. A szocia­listák ugyanis kérték a Ház elnökét, hogy adjon május elsejére szünetet és ennek fejében a folyosókon azt mondották, hogy hajlandók némi engedményeket tenni az appropriációs vitánál, ha azonban a Ház holnap is ülést tart, akkor hetekig el fog­ják húzni a megajánlási javaslat vitáját. A házelnökség arra az álláspontra helyez­kedett, hogy abban az esetben, ha m­a vé­get ér az által­ános vita, akkor holnap nem tart ülést a Ház, ha azonban a vita még tart, akkor holnap is egybeül a Ház. Amikor a fajvédők értesültek erről, elha­tározták, hogy megakadályozzák a holnapi szünetet, amely szerintük megünneplése lett volna a vörös május­­­ének. Több szó­nokuk részt is vett a vitában, de mivel ma már minden szónok csak egy órát beszél­hetett, akciójuk nem vezetett eredményre. Az ülésen egyébként tizenkét szónok be­szélt és tizenharmadiknak nagy beszédet mondott Bod János pénzügyminiszter, amely után elfogadták általánosságban a javaslatot és döntöttek a vita során be­nyújtott határozati javaslatokról is. Kedden még tizenkétórás ülést tart a Ház, szerdától azonban újból nyolcórás ülésekben tárgyalják tovább a költség­­vetést. A gazdasági helyzet súlyos, de nem re­ménytelen. Különösen a fixfizetésesek hely­­zete javul egyre. A szesztermelés is nehéz helyzetben van. Az Országos Szeszértéke­­sítő r­­t.-nak az a célja, hogy az értékesí­tésből befolyó összeget a termelők számára biztosítsa. A sárvári műselyemgyár állan­dóan termelési költségen alul kapta a szeszt. Csak a fuvarköltségeknél volt bizo­nyos differencia. Huszár Károly: Ez csak könyvelési tech­­nika. Majd beszélek róla! Hoyos Miksa gróf: Huszár azt is mon­dotta, hogy a külföld olcsóbban kapja a magyar szeszt, mint a belföldi vásárlók. Propper Sándor: Íme a szeszkartell el­nöke! fíakovszky István: Nem közéleti morál az, hogy valaki­ azt a vállalatot védelmezze, ahol érdekelve van. Hoyos Miksa gróf: Ezt visszautasítom, mert én itt kötelességet teljesítek. (Nagy zaj a baloldalon. fíakovszky István: Ez összeférhetetlen!) Tessék a saját portája előtt söpörni. (Hosszantartó zaj minden oldalon.) Az ülés lefolyása: Scitovszky Béla elnök féltizenegy órakor nyitja meg az ülést. Ernst Sándor, aki elnöke volt az állam­­jegyek ellenőrzésére kiküldött bizottságnak, napirend előtti felszólalásában előadja, hogy a bizottság összes jelentéseit eljuttatta a Ház elnökéhez. A Ház ezután áttér a költségvetés folyta­tólagos tárgyalására. Kreisinger Ferenc, az első szónok Tisza István szerepléséről beszél, aki alatt a ma­gyar nép széles rétege ki volt zárva az al­kotmány sáncaiból. (Élénk ellentmondások a jobboldalon. Felkiáltások: Akkor maguk nem lennének itt!) Klárik Ferenc: A belügyminiszter úr há­borút visel a munkások ellen! Rakovszky Iván belügyminiszter: Nem a munkásság, hanem a munkásvezérek ellen. freisinger Ferenc: Ha Salgótarján még­­egyszer felkerekedik, akkor baj lesz. Ha továbbra is így mennek a dolgok, szerinte csak a diktatúra jöhet. Hoyos Miksa gróf lehetségesnek tartja a parlament összes pártjainak együttműködé­sét, de ez nagyrészt a szocialistáktól függ, akiknek be kell bizonyítaniuk, hogy ma­gyar emberek, hogy nem tartoznak a nem­zetköziség hívei közé. Megállapítja, hogy az összes ellenzéki vacsorák feltálalása és a fekete leves egy szakácstól származnak. A honvédelmi miniszter a széna­panamáról. Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter, Kiss Menyhért képviselő felszólított, hogy az Avena részvénytársasággal kötött szál­lítási szerződéseket mutassam be a Ház­nak. A szóban forgó szerződéseket egy-két napon belül bemutatja. (Helyeslés.) Az A­véna részvénytársasággal a kincstárnak semmiféle nehézsége nem volt. Az Avena mindössze három szállítást bonyolított le, még­pedig a vásári átlagos árnál kedve­zőbben. A Földbirtokosok és Földbérlők Szövetkezete valóban sok helyen adott be pályázatot­, de mindenütt, ahol megkapta a szállítást, a legolcsóbb ajánlattevő volt, egyetlen esetet kivéve, ennek az eredetét viszont még nem tudták kibogozni. A kinsetárnak semmiféle vesztesége nincs és az esetleges későbbi veszteségek is fedezve lesznek. Mindent elkövetünk — úgymond — hogy kellő megtorlással megakadályoz­zuk hasonló helyzet előfordulását. Az, hogy a vezérigazgató hol sikkasztott és mennyit, nem a mi dolgunk­ Ami a szerencsétlen megtévesztett tisztviselőket illeti, akik a megvesztegetéseket elfogadták, az eddigi vizsgálat szerint, úgy látszik, hogy csak ne­vetséges csekély összegek ezek ahhoz ké­pest, amit a vezérigazgató ezen a címen el­számolt. Srék­i Imre: Határozati javaslatot nyújt be, amelyben felhívja a pénzügyminisztert és a belügyminisztert, hogy a községi és közjegyzők státusrendezéséről szóló rende­letet a községi és körjegyzők legutóbbi nagygyűlésén elfogadott határozat értelmé­ben mielőbb adják ki. Pakots József: Hoyos felszólalását össze­férhetetlennek tartja. Sok panamáról sut­tognak. A honvédelmi miniszter felelős a szénapanamáért, mert munkatársai pana­­másztak. Kuna­i­ András: A miniszter előre nem szagolhatja. (Nagy derültség.) freischl Ricáté A bortermelés válságá­ról beszél. A szőlőtermelés helyett más ter­melési ágra kell áttérni. Az örökösödési illetéket túl magasnak találja. Karitatív valorizálásra van szükség A fürdőtörvényt sürgeti a Balaton érdekében Kifogásolja, hogy egyes állami hivatalok nem használ­ják a királyi szót és, hogy a bíróságok nem

Next