Budapesti Hírlap, 1926. július (46. évfolyam, 145–171. szám)
1926-07-11 / 154. szám
10 A XX—XXV. század fémje. A száz esztendős aluminium-fém. — Mi az a bauxit? — Európa és Amerika aluminium-ipara. — Az alumínium a jövő fémje. Irta Gaál István dr. Az utóbbi években színte egymásra torlódó centenáriumok sorába kívánkozik egy olyan fém kohászaténak századik évfordulója is, amely fémet az ezüsthöz hasonló szép színe, mechanikai feldolgozásának könnyűsége és nagyfokú rozsdaállósága kisebb igényű fényűzési cikkek gyártására már egy-két évtized előtt is rendkívül alkalmassá tett. Ez a fém az alumínium, amelynek kohászati uton való előállítását 1827-ben Wöhter göttingai kémikus kezdte. Az ő módszere azonban annyira kezdetleges volt, hogy még 20 évmúlva is csak egyes apró golyócskákat tudtak előállítani, s az alumínium ipari felhasználására még nem is gondolhattak. Az aluminiumfém itt nem részletezhető kémiai sajátságai miatt, előállításának nehézségeit csak lassan-lassan sikerült anynyira legyőzni, hogy ma már száz esztendő előtti tömegének több milliószorosát hozhatják forgalomba. Térhódításának rohamossága szerves összefüggésben van gyártásának egyszerűbbé válásával, illetőleg egységárának csökkenésével. Mert míg 1 kg. alumínium ára 1854-ben 1000 arany K 1 „ „ „ 1860-ban 200 „ „ 1 „ „ „ 1887-ben 100 „ „ volt, huszonöt év óta, vagyis amióta nagyipari utón állítják elő, az egységár 2—3 koprna közt ingadozik. Az is jellemző erre a kis fajsúlyú fémre, hogy míg a világháború, s a nyomában járó gazdasági leromlás a vas, réz, ólom, an nikkel bányászatának színvonalát érezhetően lenyomta, s ezek termelése még ma is jóval alatta mozog a békenívónak, addig az alumínium-termelés minden gazdasági válság ellenére is a háború előttinek négyszeresére emelkedett. Míg ugyanis 1913- ban is csak 68.000 tonna alumíniumot állítottak elő, ezzel szemben az 1925. évi produkció ennek csaknem négyszeresét, kereken 250.000 tonnát érte el. S habár ezzel a számmal még ma is csak az évi egy-egy millió tonnányi réz, ólom és horganytermelés mögött foglalhat helyet az alumínium egynegyedmillió tonnányi világtermelése, előállításának üteme az utóbbi években rendkívül élénk. Könnyű előre bemondanunk, hogy egy-két esztendő múlva a vasat kivéve, minden más fémet meg fog előzni. Az alumínium előfordulását illetőleg érdekes, hogy míg ez a fém a Föld kérgét alkotó ásványokban és kőzetekben igen gyakorinak mondható, tisztán, vagyis fémállapotban nem található. Még a snorglinek, rubinnak és szafirnak is alumínium a főalkotórésze. Kétségtelen azonban, hogy ilyen ásványokból nem lenne gazdaságos az aluminium-fém előállítása. Nagyipari méretekben való gyártására egy legújabban emlegetett érc, a bauxit a legalkalmasabb. A legtöbb ember az 1923-as tőzsdei konjunktúra alkalmával ismerkedett meg a ,,bauxit“ elnevezéssel. De valószínű, hogy azokat akkor sem érdekelte közelebbről ennek a nagyon szerény, sőt semmitmondó külsejű ércnek valódi minéműsége. •Sokáig még a geológiával és bányászattal foglalkozó szakemberek is csak vastartalmú agyagnak vagy márgának minősítették, s általában rossz (15—30 százalékos) vasércként kezelték. A fakó sárgától a sötét lilás vörösig mindenféle színárnyalatban előfordul. Keménysége is változó. Némelyik fajtája egészen földnemű. A Bauxit-név helyes kiejtése, illetőleg a magyar nyelvbe való áthozása is vitákra nyújtott alkalmat. Mert noha szigorúan véve „brit“ lenne a helyes kiejtés, de viszont a francia bányászok és szakemberek „baxit“-nak mondják. S ha már ők sem tartják magukat a ,,forsrift“-hoz, mi bízvást elkeresztelhetjük egyszerűen bauxitnak is. A dél-franciaországi bauxitot, amelyben Bershier elemzése 52% alumíniumot talált, 1873-ban kezdték nagyban termelni. S minthogy a Rhone alsó folyása környékén mintegy 60 millió tonnára becsülték ennek az alumíniumnak a tömegét, s viszont egészen a háborúig aránylag kicsiny volt a kereslet e fém iránt, könnyen megérthető, hogy az alumínium-gyártás alig kívánkozott ki a megadott keretekből. Montpellier környéke egymaga könnyedén kielégíthette egész Európa szükségletét. Lassanként azonban Svájc is berendezkedett az aluminium előállítására, jóllehet neki semmiféle bauxitja sincs. De ezzel szemben nagy előnye, hogy vízűerőből előállított villanyenergiájával nagyon olcsóvá tudta tenni a tiszta fém előállítását. Egy vasúti kocsi bauxit földolgozásához csaknem egy vagon szóda és 3—4 vagon szén szükséges. Ez utóbbinak megfelelő hőenergiát kel tehát lehetőleg vízi energiával előállítani. Az elektrolikus uton való gyártás tulajdonképpen csak a dinamógépek föltalálásával kezdődött, s ezen a téren kivált Héroulinak vannak érdemei. Svájc után Németország is belépett a fémaluminiumot produkáló államok sorába, ámbár eddig az ő földjén sem találtak jelentősebb mennyiségű aluminiumércet. Kohóinak üzeme tehát bevitelre van alapítva. A bevitel eleinte kizáróan Magyarországból, a Biharhegységből történt. Később — 1919 után — azonban, minthogy az oláh kormány akadályokat gördített a bauxit kiszállítása elé, Isztriában, Dalmáciában s a görög szigeteken is kutatott és talált megfelelő ércet. Bizonnyal senkit sem lephet meg, hogy Amerika szédületesen fejlődő ipara az aluminium előállítás és földolgozás terén is fölébe került a vénhedt Európának. S miután szakértőinek becslése szerint Amerika bauxit-telepeit a szükséglet 20 év alatt elfogyasztja, más földrészek aluminiumférceit iparkodik a maga számára biztosítani. A legújabb hírek szerint főképp Kína és Japán bauxit kincseire áhítozik. S hogyha első hallásra talán nem is egészen érthető, hogy a nagy iparűző államok miért helyeznek ma oly nagy súlyt az aluminiumérc biztosítására, ez könnyen átlátható akkor, ha az aluminiumtermelés honvédelmi fontosságát s különösen a mai viszonyok közt szociális jelentőségét is szem előtt tartjuk. Hiszen emlékezhetünk rá, hogy már a háború folyamán is mind több és több hadifölszerelési cikk készült ebből a rendkívül kis fajsúlyú, s mégis megfelelően szívós és szilárd fémből. Még nagyobb lendületet nyert az aluminium ipar a repülőgépek rohamos megszaporodása folytán. Azóta pedig a mindennapi élet szükségletein, s a vasúti kocsik fölszerelésén kívül legfőként a gigászi méreteket öltő automobilgyártás van szerves kapcsolatban az alumínium földolgozásával. S itt elég csak megemlítenünk, hogy legújabban egy rendkívül előnyös tulajdonságú aluminium-ötvözet föltalálása révén, az automobilok fémalkatrészeinek már 80— 90%-a áll alumíniumból. Ezek alapján pedig valóban természetesnek találhatjuk, hogy az európai államok nyíltan vagy burkoltan monopólium tárgyává teszik az alluminiumot, s a nyers érc vagy félgyátmányok kivitelét gátolják. A körülbástyázást szociális szempontok indokolják, hiszen Németországban 1925-ben ez az ipar mintegy 50.000 munkást foglalkoztatott. Ismételjük tehát, a nagy iparűző államok ma épp olyan szívós versengést folytatnak a bauxittelepekért, mint a petróleumos területek birtokáért. S mindezeket a tényeket nekünk, magyaroknak egy pillanatig sem szabad szemünk elől tévesztenünk. Mint ahogyan minden német polgár világos tudatában van annak, hogy az ország erejének milyen fontos tényezője a német vas, kőszén és káliumsó, minden magyarnak is tudnia kell, hogy a jövő félezredév fémje az alumínium. Ennek ércei pedig Európa egyetlen országában sincsenek meg olyan tömegben, mint Magyarországon. A magyar bauxittal tehát érdemes lesz legközelebb részletesebben foglalkoznunk. Budapesti Hírlap 1926 július 11. (154. sz.) ▲ ! Bolond világ. Az időjósok csődje. — A rajnai tivornya. — Meg lejjet-e az igazi bortól tsalni? Egy különös statisztika. Havi bevétel: negyven márka. Berlin, jul. 9. (Saját levelezőnktől.) Ami most a levegőben és a földön történik, röviden az időjóslás csődjének nevezhető. A tudósok nem is tagadják, hogy az időjárás tudományában forradalmi jelenségek mutatkoznak. Régi igazságnak tartott tételek értéktelen föltevéseknek bizonyulnak. Az a mesés mennyiségű víztömeg, amely e napokban Berlin nyakába zúdult, elmosta az elméletek egész sorát, a tudós képzelet eddig el nem ért magasságokban kalandozik, új légi áramlatok útjait keresi, üstökösökről beszél, napfoltokkal bizonyítgat, de azért nap-nap után szélnek bocsátja új jövendöléseit, amelyek sohasem válnak be. Csak az bizonyos, hogy állandóan felhőszakadás, rettenetes égháború fenyeget, hogy büntetlenül holmi kirándulásokra még gondolni sem szabad, hogy az eső csak szünetel, de nem szűnik meg és hogy a vízpárákkal terhes levegő tropikus meleget szül. A mai 24 fok felér a normális 40 fokkal. Rendőrség és tűzoltóság állandóan hadakoznak az időjárással, a villám öl és gyújt, a víz pusztít és az égbolt nem mutat barátságos képet, állandóan telve van viharfelhőikkel. Az egész ezután megoszlik apró tragédiákra, a metropolis egyik felében a napsugarak áttörik a fekete felhőket, amíg a szomszédos városrészben felhőszakadás pusztít, Berlinben csak meszsziről villámzott, amikor Wollersdorfban a lázáradat elmosta a kuglizót és gyászba borított sok szerencsétlen családot. Így fest ez a nyár, amely egy sereg új problémát adott föl a tudósoknak. Már úgy vallják, hogy hosszú hetekbe fog kerülni, amíg légkörünkben úgy, ahogyan a régi rend helyreáll, amikor újból jósolni lehet a felhők járásából, addigra azonban véget ér a nyár is, amelyet az elemek harca tesz bizonyára emlékezetessé. És ebben a bolondos időjárásban szinte megfeledkezett a világ a gazdasági nyomorúságról. Talán ma sem beszélnének róla sokat, ha az a boros tragikomédia, amely e napokban a Boljna partján lejátszódott, nem mutatta volna ijesztően, hogy hová sülyedtünk. Hogy egy pusztuló hajó rakományát a parti lakosság minden áron a kezébe keríti és megosztozik rajta, nem új dolog. És ha a rakomány bor vagy pálinka, bizony részegre is isszák magukat a szerencse fiai. Zola egyik novellájában megírt egy hasonló esetet. Ott snapszot találtak a parti lakók, egy hajó elsülyedt, számos hordó teli pálinkával a halászok kezeibe került. És ünnepeltek napokon keresztül. Az ünnep vasárnap este, írja Zola, oly sokáig tartott, hogy az embereknek nem volt erejük hazamenni. Tehát a parton töltötték az éjszakát, azaz egyszerűen elestek és fekve maradtak. A kilenc hordó körül, melyeknek a tartalmát az utolsó cseppig kiitták. Hja, az egész falu ott volt és horkolt. Gyermekek, asszonyok, aggok és férfiak. Egyikük sem tudott már a lábán állani. Egyesek a hasukon feküdtek, mások a hátukon, amint éppen a mámoros véletlen magával hozta. Egy nagy hálóterem volt Isten szabad ege alatt, amelyben a tökéletes kedélyesség uralkodott . . . Zola így látta, ma azonban ezerszerte visszataszítóbb volt a kép. Az emberek törték magukat a boroshordók után. Mndenki ivott, mint a kefekötő, amíg csak bírta. Nem is fértek meg egymás között, mint Zola emberei, hanem véresre verték egymást. Félig meztelenül vad táncra keltek és ugráltak zene nélkül, míg össze nem estek. Zola hősei békésen ittak, amíg éppen a készlet tartott, a Rajna partján egy páratlan tivornya undok jelenetei játszódtak le, több mint 80 ezer liter bor fogyott el rövid huszonnégy óra alatt, az egész környék csavargói összegyűltek és próbáltak maguknak egy jó napot csapni. Nem használt e csőcselék ellen, amely lerészegedett, sem rendőrség, sem katonaság és az ég sem könyörült meg rajtuk. Mert amíg másutt nap-nap után szakadt az eső, a Rajna partján meleg napsugaras idő uralkodott, könnyű volt a sülyedő hajó teli hordóit a partra cipelni, léket ütni és azután inni, inni, inni. Pedig a bor olcsó és a Rajna vidékén nem egyszer nyílik alkalom jó bor élvezetére. De ma kevés a pénz, a munkanélküli talán csak híréből ismeri a bort, hajó sem sülyed el mindennap, tehát rajta ... És dúlt a csata, ameddig a bor tartott. Négy halott, számos sebesült az áldozata. És alkoholmérgezést állapítottak meg az orvosok is. Azonban a szerencsétlenek nem ittak igazi bort. A szállítmány feladói vegyi után elvették a bor zamatját, megkeserítették, hogy az után a hajó legénységének kedve ne kerekedjen valahogy a hordókat meglékellni. És ezt a keserű italt öntötték magukba a parti lakók abban a tudatban, hogy jó bort isznak! Talán észre sem vették, vagy úgy gondolták, hogy így jó a bor. És hogy a komédia teljes legyen, jelentkeznek a moseli vincellérek. Tiltakoznak ama feltevés ellen, hogy az ő boruk révén bárki is alkoholmérgezést kapjon. Fittyet hányva minden tudománynak kereken kijelentik, hogy a jó bortól becsíphet ugyan az ember, ami nem megvetendő dolog, ha jó kedve kerekedik, de alkoholmérgezést még senki sem kapott tőle. Tessék inni jó bort literszámra, amíg a gyomor bírja, nagyobb baj sohasem lesz belőle. Tehát, ha a Rajna partján a dőzsölök belehaltak nagy mulatságukba, nem is volt igazi bor a sülyedő hajón. Most az a kérdés, hogy mit is szállítottak a Rajnán? Bort, vagy nem bort? Ezt a kérdést pedig nem a tivornya áldozatai vetik el, hanem a bortermelők. Mert itt a jó bor hírneve forog a kockán. Már úgyis több bort termel az emberiség, mint amennyi elkel, de mi lesz a rettenetes bortermésből, ha az emberek megijednek az alkoholmérgezés rémétől? A bor tragédiájáról valóban félelmetes volna beszélni . . . Pedig éppen azok a körök, amelyekben szívesen ittak valaha egy-egy pohár tüzes bort, szenvednek a legtöbbet a gazdasági válság közepette. Íme erről a kérdésről egy kis statisztika. Berlinben összeállították ama művészek névsorát, akik kereset nélkül állanak. Van közöttük 513 színész, 186 operaénekes, 25 karmester és 2 színigazgató. Ezeknek valaha havonként több mint 500 márka jövedelmük volt és ma kapnak, heti tíz márka segítséget, mint a többi munkanélküliek. Hogy ebből az összegből hogy tudnak megélni, lakásbért fizetni, ruházkodni, ama titkok közé tartozik, amelyekkel manapság ki sem törődik. A mai világ más bolondságokon töri a fejét . . . . Ráfi vezet Legyőzte Takácsot. — Zinner az új magyar mester. — A nemzetközi sakkverseny tizenkettedik fordulója. A mai tizenkettedik forduló kiemelkedő eseménye Réti Richard győzelme Takács fölött, aki szívósan védekezve sem tudta megakadályozni, hogy ellenfele az élre ne küzdje föl magát. A mai fordulón egyébként Rubinstein gyönyörűen vezetett játszmában (elhárított vezércsel) kettős toronyáldozatal győzött Vajda dr. ellen, így Rubinstein is a vezetők közvetlen közelébe dolgozta föl magát. Yates hatodik világos bábokkal vezetett jászmáját is megnyerte. Rendkívül finom huszármanővere ellen Kmoch nem talált védelmet. Monticelli és Nagy dr. között a játszma változatos küzdelem után remisvel végződött, Snosko-Borowskinak is sikerült Tartakower dr. ellen remist elérnie. Grünfeld Steiner ellen jobban áll, miután Steiner kedvezőbb állását nem tudta realizálni. Matttson ellen Havasi jobban áll, a játszma függőben maradt. Colle és Prokes között sincs döntés. A versenyzők állása: Réti, Takács 7 és fél. Rubinstein, Grünfeld (1) Kmnoch, Monticelli 7, Colle (1), Tartkower, Yates 0, Nagy dr. 5 és fél stb. A mesterversenyen Walter győzött a puha Gruber ellen és így egyedül vezet, követve Tschepurnofftól, aki az Aljechinvédelemben a Krivoss-féle támadással lepte meg ellenfelét a cseh Rejfirt. Sárközi győzött Lovas ellen és így második helyen áll Tschepurnoffal együtt . . . Elekes dr. szépen győzött Fazekas dr. ellen, Földes pedig Jakab állását törte át a centrumban, a nap első győzelmét aratta. A verseny állása: Walter Q. Tschepumoff, Sárközi) 8, Lovas, Theten (l) 7, Elekes dr. dr. 6 és fél stb. Zinner Sándor az új magyar mester. A főtornán a Bakonyi—Zinner Skandináv nyitású játszma döntetlenül végződve a mesteri címet és oklevelet Zinner Sándor nyerte meg 6 ponttal 75 százalékos eredménnyel. A fiatal (született 1900-ban) sakkozónak sikere nem jött váratlanul. Ő és Bakonyi annyira kifejezett tehetséges a magyar sakkozásnak, hogy az úgynevezett vegyes mesterversenyen sem szerepel olyan tehetséges sakkozó mint ok. A verseny végállása: Zinner GV2, Anhony 6, Poschenko 5, Sevay dr. 4/s; következnek Szabó dr., Hein, Scharf és Szijjártó és Szabó. Dolgozzunk vasárnap is! A földmivelésügyi miniszter rendelete. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Mayer János földmivelésügyi miniszter valamenynyi vármegye alispánjához és törvényhatósági jogú város polgármesteréhez rendeletet intézett, amelyben rámutat arra, hogy az időjárás rendkívüli, folytán fontos közgazdasági érdekek fűződnek ahhoz, hogy a mezőgazdasági termények betakarításával kapcsolatos munkák végzésére teljes mértékben kihasználjanak minden olyan időt, amikor az időjárási viszonyok e munkálatok elvégzését lehetővé teszik. Éppen ezért a belügyminiszterrel egyetértve a július 11., 18., 25 és augusztus 1. és 8. napjaira eső vasárnapokon az említett mezőgazdasági munkálatok végzését elkerülhetetlenül szükségesnek jelenti ki, vagyis ezeken a felsorolt vasárnapokon a szóbanlévő munkálatok végezhetők. liAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA Most jelent meg a 9-1 . kiadás MÓRICZ ZSIGMOND SÁRARANY dmü gyönyörű regénye a magyar parasztról, a magyar lélekről és magyar földről. Ara 70.000 korona. Kapható és megrendülhető a BUDAPESTI HÍRLAP könyvkereskedésében, VIH., József-kötet 5. sz. fTffyymyrTyyyTmvyTmyffyff>TTryfTTfiTI