Budapesti Hírlap, 1926. szeptember (46. évfolyam, 197–221. szám)

1926-09-01 / 197. szám

1926 szeptember 1. (197. sz.) Budapesti Hírlap Magyaror­szág delegátusainak sikeres szereplése az Interparlamentáris Unióban. Lukács György magyar javaslata tárgya­lásra kerül­t Berzevíczy Albert a lefegy­verzés módjának igazságtalansága ellen. Genfből jelentik az Interparlamentáris Unió ottani tanácskozásáról, hogy az Unió ebben az év­ben konferenciát nem tartott; helyette k­­arlamentáris hetet rendeztek, amelyen a magyar delegátusok: Berzevíczy Albert és Lukács György, továbbá Fradisics Elemér élénk és hatásos tevékenységet fej­tettek ki. Az Unió a mostani alkalommal jutott annak a kérdésnek megvizsgálására, mi okozza a parlamentarizmus világszerte észlelhető krízisét. Wirth német kancellár ebben az európai államok általános beteg­ségének tünetét látja. Berzevíczy Albert fel­szólalásában az Uniót jelölte meg alkalmas szervnek a probléma megvizsgálásra. Az etnikai bizottságban a kisebbségi kér­dést tárgyalták. Lukács György felszólalá­sában rámutatott arra, hogy a kisebbségi kérdést a politikai világ nagy közvéleménye elismerte. Lukács György előterjesztette a magyar javaslatot. A legnagyobb sérelmet abban látja, hogy a kisebbségeknek ma nem adják meg a jogot ahhoz, hogy pana­szaikat illetékes fórum elé terjeszthessék, nincs kontradiktórikus eljárás, ahol a vádló nyíltan szembenállhatna a vádlottal. A ma­gyar javaslat elvben elfogadja a kisebb­ségi védelemnek mai rendszerét, de annak fejlesztését óhajtja. Lukács György beje­lentette a magyar kormány készségét arra, hogy amennyiben más állam hasonló kész­séget mutat, megvalósítja a paritásos bi­zottságokat. Nagy megértést mutatott a kér­dés iránt Ritey Andor képviselő, az ellen­zéket Markovich jugoszláv kiküldött képvi­selte. A bizottság Markovich érvelésével szemben úgy döntött, hogy a javaslatot ki­nyomatja s megvizsgálására albizottságot alakít. A lefegyverző bizottságban Berzevíczy Al­bert szóla­l fel. Rámutatott arra a nagy méltántalanságra, amely a lefegyverzéssel kapcsolatban a legyőzött nemzeteket érte. Egyes államok a lefegyverezés előfeltételéül szolgáló feltételeket nem látják megvalósí­­tottaknak, nem csökkentik a fegyverkezést, sőt növe­­k hadseregüknek a békebeli lét­számot meghaladó nagyságát. Természetes, hogy azok az új államok, amelyek a béke­­szerződéseknek köszönhetik létüket, ame­lyek akaratukat ma nemcsak a győzőkkel szemben érvényesíthetik, de más államok­kal szemben is, fenn kívánják tartani a mai rendszert. A nemzeteket megillető jogok egyenlősége csak akkor biztosítható, ha megszüntetik a mai helyzetet, azt, hogy az egyik fél állig fegyverkezetten állhasson szemben a legelemibb védekezés lehetőségé­től is megfosztott legyőzött féllel. Berze­­viczy Alb­ért elfogadta a bizottság javas­latát. Hlinka fokozatos autonómiát kíván a Felvidéken. Csak tótoknak juttatna hivatalt. — A tótok nem félnek az egyház és állam elválasztásától ? Prágából jelentik, hogy az ottani estila­pok ismertetik Hlinkának azt az intervjú­­ját, amelyet a clevelandi Hlas számára adott. Hlinka kijelnetette, hogy a tót nép­párt a Felvidék autonómiájának megvaló­sítását csak fokonként, nem pedig egy­szerre kívánja. Az utóbbi a Felvidék ká­rára volna, mert ilyen autonómia számára nincsen semmi előkészület. Az autonómia esetén Hlinka csak a tótoknak juttatná a hivatalos helyeket, a cseheket elbocsátaná és csak annyit tartana meg közülük, amennyire éppen szükség volna. Hlinka végül az állam és az egyház elválasztásá­ról is nyilatkozott és kijelentette, hogy a tót néppárt, továbbá a tót katolikusok nem félnek az egyház és az­ állam elválasztásá­tól, sőt örülnének neki. Ezt a szétválasztást azonban ma még nem lehet megvalósítani, mert a mai gazdasági válságban a nép nem bírná el az adók mellett az egyházi terhe­ket is. M­EGJELENT MOLNÁR FERENC RIVIÉRA A nagysikerű vígjáték a szín­házi szezon jelentős eseménye Ara 27,500 Korona Kapható és megrendelhető a BUDAPESTi ÍJIKLAP könyvkereskedésében, Vill., József­ körut, 5. szám, .................... 1­0 ■1 1 1 ■ ­te upsalai érseknél. Irta Bruckner Győző jogakadémiai dékán. Upsala a svéd kultúra ősi bölcsője. Valaha a svéd királyok székhelye volt és éppen úgy, mint nálunk Árpádházbeli ki­rályaink átengedték az ország első székvá­rosát, Esztergomot az érseknek, hasonlóan cselekedtek a svéd királyok a XIII. század közepe táján is átköltöztek Upsalából Stockholmba, mely mint fő- és székváros, most hatalmas lendületnek indult. Upsala 1276 óta érseki székhellyé lett és azóta a történelmi tradíciók igazi ha­zája, de­ egyúttal a szellemi élet központja is. Svédország szellemi életének irányítója lett akkor, midőn Ulfsson Jakab érsekének buzgólkodása folytán 1477-ben egyetemet kapott. Ez a stúdium generale tette a múlt­ban híressé e vidéki kis városkát, amely­nek jelenleg 35.000 lakosa van és az egye­tem jelenleg is nemcsak Svédországnak, hanem mondhatni az északi népeknek is dicsősége és szemefénye. Az egyetem gaz­dag alapítványokhoz jutott a svédek nagy királyától, Gusztáv Adolftól. A Gustavea­­num, melyet Gusztáv Adolf egyetemi épü­letnek szánt, a gyönyörű dómmal szemben még most is impozáns alkotás és a hatal­mas földglóbusz, amely a főépület kupola­szerű kiugrásán büszkélkedik, hirdeti a tu­domány univerzális jellegét. A Gustavea­­nummal, a hajdani egyetemmel szemben van az új egyetemi épület, mely gránit-, homokkő- és vörös téglából reneszánsz stí­lusban 1877—86-ig épült. Díszes és mo­numentális középület s előtte a gyepes, ár­nyas téren a hálás utókor kegyeletét rótta le az egyetem legnagyobb jótevőjével, Gusztáv Adolffal szemben, kinek itt gyö­nyörű ércszobrot állított. Az egyetem hom­lokzata hatásos kiképzést nyert és ama svéd királyok márványszobrai díszítik, akik nagyobb érdemeket szereztek az egyetem fejlesztése és felvirágoztatása körül. Arany betűkkel vannak az Alma mater világhírű professzorainak, illetve tanítványainak, mint Linné, Celsius stb. nevei megörökítve. Az egyetem lépcsőháza meglepően szép. Oszlopai és lépcsőfeljárata zöldes márvány­ból készült. A lépcsőházat élénkíti az antik szobormásolatok tömege és néhány eredeti művészi szobor Byström-alkotás (különö­sen szép Juno a csecsemő Herkulesszel). A tantermek egy részét eredeti olajfest­mények teszik hangulatossá és kedvessé. Az aula hatalmas kupolaterem, kék és arany festéssel. Az egyetemi diákélet. Az egyetem mögött következik az inter­­nátusok, szemináriumok és egyéb intéze­tek (laboratóriumok) egész csoportja. A diákok bajtársi egyesületekben tömörültek és a legtöbb egyesületnek van saját épüle­tében internátusa, amelyben nyáron át is tartózkodhatnak az egyetemi hallgatók, akik innen látogatják a közvetetten szom­szédságban lévő 1888—92-ig újjá­épített egyetemi könyvtárt (Carolina Rediviva). A kék-sárga (svéd szin) gombbal diszí­­tett fehérsapkás diákok most a nyár dere­kán is sűrűn fordulnak meg Upsala ut­cáin és egyetemi épületeiben, de különösen a könyvtárban. A könyvtárnak külön ki­állítási terme van, melyben közszemlére tették a becsesebbnél becsesebb kéziratokat és ősnyomtatványokat. Külön üvegszek­rényben látható a híres Codex argenteus, Ulfitas püspök gót bibliafordításának négy evangéliuma a IV. század második feléből, mely Kódex ma már kissé fakult állapotban van. A könyvtár kéziratállomá­­nya meghaladja a 15.000-t. Legújabb szer­zemény Amundsen naplójegyzetei északi sarkajjáról. A svéd diákot a múltnak számos dicső emléke munkára serkenti és a sok törté­nelmi tradíció a munkás diák típusát ala­kította ki, amely nem iszik, nem dorbézol és nem párbajozik, hanem komolysággal készül az életre, de az ifjúság ártatlan szó­rakozásairól és tréfás felvonulásairól azért nem feledkezik meg. A svéd diákélet egy bájos, kedves és vonzó családi képet nyújt, amely feledhetetlen emlékeket hagy azok lelkében, akik az upsalai egyetemben tisztelik Alma materjü­ket. Az upsalai egyetemnek valami kimondhatatlan varázs­ereje van és jóllehet Svédországnak van még egy egyeteme Lund­ban és Stockholm­­ban egy jog- és államtudományi és orvos­­tudományi főiskolája, mégis minden svéd egyetemi hallgató néhány félévet az up­salai egyetemen tölt, különben nem tekin­tené tanulmányait befejezetteknek. Az egyetem laboratóriumainak, tudomá­nyos intézeteinek felszerelése teljesen mo­dern. Az egyetemi magántanárokkal együtt mintegy 140 tudós professzor hirdeti közel 3000 hallgatónak a különböző tudományos disciplinákat Az egyetemnek van magya­rul tudó filológus professzora és legújab­ban magyar vérünk. Bárány Róbert, a No­­bel-díj nyertese kerül mint orr- és fü­lspe­­cialista az egyik egyetemi orvostudományi katedrára. Upsalának az egyetemen kívül másik büszkesége a monumer­tális székesegyház, amely a XIII. század utolsó évtizedeitől a XV. század közepéig épült. Csúcsíves, há­rom hajós impozáns alkotás. Etienne de Bonnouil francia építész tervei szerint épült, klasszikus támasztóívekkel, hatalmas pil­lérekkel, számtalan fiaiéval, két hatalmas főtoronnyal (közel 119 méter) és egy filigrán szerkezetű huszártoronnyal. A dóm belseje is méltó külsejéhez. A főha­jót gyö­nyörűen kiképzett köteges 26 oszlop vá­lasztja el a mellékhajótól. A falak festmé­nyei Lindegren A. ecsetjét dicsérik és a pompás színes üvegfestmények a jeles svéd festő tervei alapján készültek. A szószék a barokk stílus valóságos remeke. A főoltár mögött nyert elhelyezést IX. Erik, a vér­tanú királynak, Svédország patrónusának ezüst koporsója és felette van aranyozott ezüst állítólagos koronája, amelynek súlya kilencedfél kilogram. IX. Erik svéd királyt 1160-ban a dánok végezték ki. Ereklyéivel szemben az oldalkápolnában bontakozik ki Gusztáv Wasa hatalmas márvány szarko­­fágja, amelynek sarkain négy nemes obe­­liszk hirdeti a Wasa svéd királyi család dicsőségét. Az oldalkápolnák a svéd nem­zet nagyjainak szolgálnak pihenő­helyül. Az északi mellékhajó első emeletén van a székesegyház kincstára, ahol Gusztáv Wasa, továbbá III. János és feleségeinek arany koronái, az upsalai érsek aranyszá­lakból font remek érseki palástja, süvege és pásztorbotja s még sok egyéb drágaság talált elhelyezést. A fenséges székesegyház tőszomszédságá­ban van a terjedelmes, kétemeletes érseki palota.­­ Az upsalai érsek jelenleg Söder­­blom Náthán dr. jeles egyháztörténetíró és a világ protestáns-keresztény egyházait idő­ről-időre összegyűjtő konferenciáknak egyik életrekeltője és az európai csoport elnöke. Beszélgetés az érsekkel. Tekintettel arra, hogy az ősi eperjesi kollégiumot a svéd király és egyházi na­gyok, elsősorban az upsalai érsekek, a múltban mindenkor hathatósan támogatták erkölcsi és anyagi tekintetben, kötelessé­gemnek tekintettem Upsala nemesen gon­dolkodó érsekénél tiszteletemet tenni s neki az Eperjesről Miskolcra megkü­lt jogaka­démia tanári karának és a miskolci jogász ifjúságnak tiszteletteljes üdvözletét a tanári kar és ifjúság irodalmi termékeinek átnyuj­­tása kíséretében átadni. Az érsek lekötelező szívességgel fogadott s nagy megbecsüléssel és megértéssel fogadta jogakadémiánk iro­dalmi gyümölcseit, különösen hálásan vette a vaskos, Berzevíczy Emlékkönyvet és A re­formáció és ellenreformáció története a Sze­­pességen címü művemet. A Miskolci Jogász­élet című szakközlönyünk is fölkeltette az érsek érdeklődését. Csakhamar élénk eszmecsere indult meg közöttünk. Söderblom Náthán érsek, aki ma Európa protestánsainak vezéralakja, a magyar nemzet őszinte tisztelője és barátja. Végtelenül fájlalja Magyarország igazságta­lan megcsonkítását és ev. egyházi szempont­ból egyenesen kárhozatosnak és veszedel­mesnek látja a tekintélyes magyarországi protestáns egyház széthullását. Megemlíti, hogy hazánkat személyes ta­pasztalata alapján ismeri és több napot töl­tött „a szép Budapesten*1. — Az európai nagy kulturnemzetek eléggé hálátlanok voltak Trianonban, — mondotta egyebek közt az érsek — a vitéz magyar nemzettel szemben, amely évezredeken át volt a nyugati kultúra védőbástyája. Euró­pának sohasem lett volna szabad megfeled­keznie arról a nagy történeti igazságról, hogy a magyarság egy évezreden át ontotta vérét a különféle mongol törzsekkel, majd a törökökkel szemben, hogy kultúrájának megmentésével megmentse egyúttal Európa békés fejlődését. — A magyar faj szeret uralkodni — folytatá — és a múltban erős akaratát ér­­vényesítette a területén lakó egyéb nemze­tiségekkel szemben, de, felfogásom szerint, megvolt a joga hozzá, hiszen óriási kultúr­­felsőséggel állt a románokkal, szerbekkel és tótokkal szemben. A Romániához és Jugoszláviához csatolt magyarországi ré­szekről szomorú hírek érkeznek hozzá, mert az ottani magas európai nívón álló ev. ma­gyar és szász kultúrát teljesen elfojtják a győzők. A szlovák területen talán valami­vel kedvezőbb a helyzet, mert a cseh, mint legműveltebb nép a szlávok közt, nem kö­vet el oly kegyeletsértéseket, bár tudomá­som van, hogy a hatalmi kilengések ott is sok atrocitásra vezetnek. Kulturbotrány volt például a pozsonyi gyönyörű Mária Teré­zia márványszobor szétrombolása, vagy nagy történeti múlttal bíró ev. iskolák erő­szakos államosítása vagy kiüldözése, vagy beszüntetése. A magyar nemzet nagy meg­próbáltatásoknak van kitéve, de azt hiszem, az erős magyar nemzeti kultúra helyreál­lítja a porba sújtott nemzetet. A magyar­­ tud dolgozni, helyzete nem irigylésreméltó, de nagy kultúrfelsőséget kellene a saját jól felfogott érdekében is továbbra biztosítani. Állam és felekezet nyújtson egymásnak békejobbot a kultúra fejlesztésénél és meg­alapozásánál. A svédek a múltban, de jelen­leg is figyelemmel kísérik a magyarországi ev. egyház kultúrpolitikáját és hogy ezt behatóbban tehessék, tervbe van véve, hogy jövő évben egy svéd teológust küldjünk Magyarországba, Sopronba vagy Miskolcra, ki ott a nyelvet elsajátítván, teljesen meg­bízható információkat hozzon az ottani egy­házi állapotok felől és állandóan fenntartsa a jövőben az­ összeköttetést Magyarország ev. intézményeivel és íróival szakfolyóira­tainkban. Az eperjesi ev. kollégium nemes működése ismeretes előttünk és mély fáj­dalommal hallottuk, hogy ez az évszázados intézmény menekülni kénytelen volt. Bol­dog vagyok, hogy a jogi főiskola, melynek XII. Károly svéd király és a svéd nemzet ismételten segítségére sietett, Miskolcon oly szép virágzásnak indult és ily irodalmi si­kerekkel számolhat be. Ha hontalanná lett s az önök főiskolája, mely ev. szempontból nagy erkölcsi tőkét jelent, tartsanak ki mel­lette, mert egy évszázados tradíciókkal bíró intézmény elejtése a svéd nemzetnél is visz­­szahatást keltene, amely nemzet, mint jól tudom, az alapításon kívül már kétizben mentette meg az eperjesi ev. Kollégiumot. Az érsek azután melegen érdeklődött a legitimizmus mai állása felől, majd ismét visszatért ku­ltu­skérdéseikre és behatóan tu­dakozódott a zsidó­kérdésről s a zsidóság térfoglalásáról hazánkban. Lehetetlen állapotnak tartotta, hogy jog­akadémiánk még mindig nem kapta meg az eperjesi ev. Kollégium nagy könyvtárát, jólehet a cseheknek az hasznavehetetlen. — Felajánlotta készségesen segítségért, hogy a keresztény népek konferenciáján támogatni fogja erre vonatkozó panaszos kérésünket. Igen melegen­ emlékezett meg az érsek Ge­­duly Henrik tiszai ev. egyházkerületi püspökről, aki 1920-ban látogatta meg őt és az upsalai egyetemen ez alkalommal előadásokat is tartott. — Az upsalai egye­tem külön Ikrényben ki is adta Geduly Hen­rik püspök előadásait. — Végtelenül saj­nálta az érsek, hogy az augusztus hónap végén Bernben tartandó protestáns keresz­tény népek konferenciáján Raffay Sándor és Ravasz László nem jelenhetnek meg. — Még levélben külön fel fogja őket keresni, hogy ,,e két ritka tehetségük pü­spölkie okve­­tetle­nül képviselje a sanyargatott magyar ev. egyház érdekeit. Majd nagy elismeréssel és elragadtatás­sal szólt Söderblom érsek Horthy Miklós kormányzó emberfeletti munkájáról, aki a tezüílött álapotoknak Magyarországon nagy lelk­­ierejmével véget ve­tett. Igen élénken érdeklődött még a Csonka­ország ev. iskola ügyei iránt és statisztikai és történelmi tudása egyenesen meglepő és bámulatos volt. Utóbb a protestáns keresztény népek kon­ferenciájára terelődött beszélgetésünk, mely alkalommal rámutatott arra, hogy a konfe­rencián különös figyelmet szánnak azoknak, akik új honpolgárságuk folytán sok üldö­zésnek és megpróbáltatásnak vannak kitéve. A félreértéseket akarjuk eltávolítani, — mondta, — amelyek oka­inírnak, hogy oly sokan elidegenednek az egyháztól. — Az igazságos, testvéries, szociális rendre tö­rekszünk, melyben Isten akarata szerint mindenki megtalálja Céljának szabad és tel­jes érvényesülését. — Szellemi, igazi egy­ségre törekszünk s minél közelebb jutunk a megfeszített Krisztushoz, annál közelebb ál­lunk egymáshoz. — Krisztus keresztje alatt kezet nyújtunk majd egymásnak, mert a Megváltó azért halt meg, hogy Istennek szétszéledt gyermekeit összegyűjtse. Az érsek barátságos szeme e szavakra nem kitűzésedet!, hófehér haja a ráeső nyári napfényben ezüstösen csillog és glóriával környezi nemes pátriárka­ arcát. Felemelkedünk és bevezet hatalmas, mint­egy harmincezer kötetből álló gyönyörűen berendezett könyvtárába és dolgozószobá­jába, ahol néhány tiszteletpéldányt ad em­lékül franciául, angolul és németül megje­lent műveiből, közte az orosz ce­nzúrabé­­lyegzővel ellátott Kleines And­ichtsbuch-ját, melyet a hitbuzgó érsek a világháború ide­jén hadifoglyaink részére szállíttatott Orosz­országba. Majd megmutatja vendégkönyvében Ge­duly Henrik püspök aláírását é­s arra kér fel,­ hogy én is örökítsem meg benne neve­met, mint az ev. eperjesi-miskolci jogaka­démia dékánjáét. Miután módomban volt még az érseket hazai és egyházi, illetve iskolai viszonyaink­ról részletesen informálni, búcsúzni készül­tem. — Az érsek elkisért palotájának kert­jéig és útközben a folyosón három képet mutatott, melyet XII. Károly svéd király, ki az eperjesi Kollégiumnak nagy patró­­nusa volt, fogsága idején Benderben festett. — Ez alkalommal kifejezte a svéd nemzet köszönetét a Magyar Tudományos Akadé­miának, mely Ballagi Aladár XII Károly és a svédek átvonulása Magyarországon cimü művét kiadta. — E mü nemed forditás 3

Next