Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

Budapest, 1926 XLVI. évfolyam, 222. szám. Megjelenik hétfő kivételével mindennap. Előfizetési árak : Egy hónapra 50.000 korona, negyedévre 135.000 korona. Ausztriában egy példány ára hétköznap 30 Groschen, vasárnapon 40 Groschen. Egyes szám ára hétköznap 2000 kor. Külföldre az előfizetés kétszerese. Hirdetéseket Budapesten felvesz minden hirdetőiroda. Főszerkesztő: Csajthay Ferenc. Felelős szerkesztő: Sándor Tivadar.­ra 2000 korona. Péntek, október 1. ■————————— Szerkesztőségi VI. kerület, Rökk Szilárd­ utca 4. szám. Igazgatóság és kiadóhivatalt Vill., József-körút 5. szám. Telefon­számok: J. 43, J. 53, J. 63, J. 23—84. Levélcím: Budapest 4, Postafiók 55. Nemzetközi szövetségek divatja. Budapest, szept. 30. Valamikor a világháború előtti idők­ben a nemzetközi szerződések és szö­vetségek komolyságában még hittek az emberek. Ezt a hitet a világháború tapasztalatai alaposan lerombolták. A világháború előtti időkben az európai államok évtizedek alatt nem kötöttek annyi szövetségi és barátsági szerző­dést, mint mostanában egy pár hónap alatt. Talán azért is vették komolyab­ban előbb ezeket a szerződéseket, mert ritkábbak voltak, talán azért is voltak ritkábbak, mert komolyabban vették. Alapjuk az érdekek valóságos össze­egyeztetése volt s legalább akkor, ami­kor megkötötték, azzal a szándékkal tették ezt, hogy meg is fogják tartani. Most az alapjuk inkább csak taktiká­zás és most már maguk a szerződő fe­lek sem veszik nagyon komolyan a szerződésbeli kötelezettségeket, mert igen előkelő példák megtanították őket arra, hogy a meg nem tartásnak nin­csen semmi kellemetlen következmé­nye. Ezek a most divatos, különböző el­nevezésű szerződések szövegükben ugyan rendszerint a népszövetségi meg­állapodások folyományaiként jelent­keznek, valósággal azonban ellenmon­dásban vannak a Népszövetség lénye­gével és fő céljával. Azok az államok ugyanis, amelyek a Népszövetséget megalakították, vagy abba utólag be­léptek, kifejezetten azért tették ezt, hogy „a nemzetek együttműködését előmozdítsák és a nemzetközi békét és biztosságát megvalósítsákAmikor tehát van olyan nemzetközi szervezet, amely ez idő szerint Európa összes ál­lamait — Szovjet-Oroszország kivéte­lével — magában foglalja és amely az összes államok békéjét é­s biztosságát van hivatva megóvni, akkor két-két államnak egymással külön-külön kö­tött barátsági és biztossági szerződése csak­­a­zt bizonyítja, hogy a Népszövet­ség békét és biztosságot ígérő műkö­dése iránt a szerződő felek vajmi cse­kély bizalommal viseltetnek. Az a barátsági és biztossági szerző­dés ugyanis, amelyet a Népszövetség kötelékébe tartozó bármely két állam egymással köt, minden esetben vala­mely harmadik ellen irányul, akár vi­lágosan ki van ez fejezve, akár nincs és mindig gyanút és bizonytalanságot ébreszt abban a harmadikban vagy negyedikben, amelyik a szerződő felek szándékait,­­ ha mégannyira elhall­gatják vagy­ letagadják is — mindig felismeri. Ezek az utóbbi időben kötött semle­gessé­gi, barátsági, biztossági szerződé­sek tehát a Népszövetségben megszer­vezett európai koncerttel szemben mindig azt jelentik, hogy a koncert­nek két tagja a maga külön nótáját akarja fújni. Ebből a sok külön nótá­ból pedig aligha lesz valami tűrhető harmónia. Érdekes, hogy a diszharmóniát az európai koncertbe éppen az az állam hozta be, amelynek a harmónia bizto­sítására hivatott Népszövetség megala­kításában legnagyobb része volt. Még alá sem volt írva a versaillesi béke­­szerződés, amikor Franciaország már külön szövetségi szerződéseket kötött Németország keleti szomszédaival, Lengyelországgal és Csehországgal, a­melyeknek feladatává tette, hogy szük­ség esetén hátbavágják a németet és még a trianoni békefeltételek sem vol­tak készen, amikor Franciaország fő­­védősége alatt Magyarország fékentar­­tá­sára létrejött a kis-antant hármas­szövetsége. Igaz, hogy akkor még sem Német­ország, sem Magyarország nem voltak tagjai a Nemzetek Szövetségének, de az ebben csoportosult nemzetek ösz­­szességének fegyveres ereje félelmetes hatalom volt a két fefegyverzett és ki­fosztott legyőzött állammal szemben. A példa követőkre talált és 1922 ápri­leni se mer se jószágához, se mezővárosá­hoz. De a spanyol, meg német zsoldosnak is szivébe mártja pengéjét, ahol éri. Ha meghallja a budai basa ma éjjeli portyánkat, — odaszól Komoróczynak, — mérgében kitépdesi a szakállát. Azon a so­­mosaj­falui réten, hol lest vetettünk, sok vitéze harapott a fűbe. Ilyen dús zsák­mányt még nem ejtettünk. Elhoztuk a fü­­leki, szécsényi, bujáki török őrségnek szánt vadonatúj gúnyákat, puskákat, szablyákat, puskaport, nem is említve a teli pénztárt. Balassi uram még le sem száll bóka lo­váról, mikor lelkendezve érkezik Kékkőről anyjának a stafétája azzal a hírrel, hogy a Nagyasszony végső tusára készül az öreg kaszással. Balassi más lovat nyergeltet, ló­halálában Kékkőre nyargal. Szerelmes fiam, kezdi a Nagyasszony, gyógyír a lelkemre, hogy eljöttél. Elnehe­zültem, nem érem meg a tavasz nyílását, nem látom meg többé a kürtösi völgyet, mikor gesztenyés erdeje, gyümölcsösei vi­rágos ünneplőbe öltözködnek. Nyugodtan hagynálak itt, ha tudnám, hogy nem akasz­tod össze szekered rudját a Leopoldus csá­száréval. Kitérhete­k-e előle? Ha mindenki gyáván behódol neki, egy emberöltő s a magyar szó a fehér hollónál is ritkább madár lesz. Békére vitelek édes fiam, mikor magam megyek az örök béke elé! Félek, te leszel az utolsó Balassi gróf Divény és Kékkő vá­rában. A bujdosók keserves kenyerére ke­rülsz, ha nem gondolsz ostorával Istened­nek. Imre grófnak anyja elköltözése után — megsárgult írásokban olvassuk — indula­tai mind jobban elvadulnak. Életének útját rabló kalandok :­a kurucnak a hajaszála kis hónapjában Németország és Orosz­ország semlege­s­ségi szerződést kötöt­tek. Emlékezünk arra, hogy ez a ra­­pallói szerződés milyen nyugtalanságot, mennyi izgalmat okozott a győztes államokban. Franciaország nem tudott megnyugodni, nem érezte biztonság­ban magát. Sem a Népszövetség, sem régi szövetségeseivel való szerződései, sem a lengyel szövetség, sem a kis­­antant szövetsége, sem­ a Ruhr-vidék megszállása nem tudta lecsillapítani bizsergő idegeit, neki biztossági szer­ződés kellett Németországgal. Franciaország már akkor érezte, hogy gazdasági összeroppanása fog következni s erre az esetre akarta po­litikai nyugalmát biztosítani a félel­metes vetélytárssal közvetetlenül és régi szövetségeseinek jótállása mellett megkötendő szerződés által. így jött létre Lokarnó — az európai béke na­gyobb erősítésére. Ez a Lokarnó azonban, míg egyfelől megnyugtatóan rendezte a Németor­szág és Franciaország közötti viszonyt s ezáltal Európa békéjét egyelőre biz­tosította,­ másfelől jelentékenyen meg­zavarta azoknak az államoknak a nyugalmát és biztossági érzetét, ame­lyek politikájukat a német—francia ellentétekre építették föl s minden re­­ménységü­ket az ő szolgálataikra szo­ruló Franciaország támogatásába he­lyezték. Az a Franciaország, amely az ő szemükben előbb a győzelem dicső­ségének világításában nagy volt, most a gazdasági válság világításában egy­szerre kicsiny lett s az a Franciaor­szág, amelyet előbb a német veszede­lem fenyegetett, most barátságosan ke­zet fogott a némettel s többé nem szo­rul az ő segítségükre. Magukrahagyatottságuk nyugtalanító érzetében mindegyik keresi a baráto­kat, a szövetségeseket és szövetséges­nek jó az is, akihez nem fűzi semmi érdekközösség, jó még az is, aki eset­leg ellenség lehetne, mintha az érdek­­ellentéteket egy szövetségi szerződéssel ki lehetne küszöbölni a valóságok vi­lágából. Kötöttek egyre­ másgai szövet* ségi, barátsági, semlegességi, biztos* sági szerződéseket, vagy legalább is gazdasági és döntőbírósági egyezmé* nyeket, amelyeknek egész sorát külön nyilvántartás nélkül ma már áttekin­ teni sem lehet. A rapallói és berlini német-orosz és a lokarnói német-francia szerződések mellett s a régebbi francia-lengyel, cseh* jugoszláv, román szövetségek melett ma már van olasz-jugoszláv, olasz-román, görög-román, görög-olasz, orosz-olasz, francia-jugoszláv, francia-román, olasz­* spanyol, lengyel-román külön szerző­­dés, vannak Oroszországnak a határ­­államokkal kötött külön szerződései és legújabban beszélnek egy készülőfél* ben levő angol-olasz külön szövetségi szerződésről. A nemzetek külön szö­­­vetségei keletkeznek így egészen füg­­getlenül a Nemzetek Szövetségétől, amely valamennyiüket magába fog* lalja s amely valamennyiüknek a bé­­kéjét, nyugalmát és biztosságát van hivatva megvalósítani, amely azonban — amint látszik — valamennyiüket kielégíteni és megnyugtatni nem ké­pes, mert nem tud önmaga iránt bizal* falat ébreszteni. Az európai államok* nak uj csoportosulása van itt folyamat* ban, amelynek egyedüli alapja a bi* zonytalanság, a gyanakvás, a félté* kenykedés érzete. Ezért keresnek szö* vetségest mindenkiben, akit ugyanaz az érzés a szövetkezésre indít. Ideig* óráig tartó szövetkezések ezek, ame* lyek legtöbb esetben nem komoly ér­­dekközösségen alapulnak, csak arra jók, hogy megnyugvást szerezzenek addig, amíg a béke tart azok számára, akik nem bízn­ak a béke tartósságán bán. Ha ez a béke egyszer megint fel­­borul és bömbölő ágyuk muzsikája mellett ismét megkezdődik a népek véres tusája, akkor legtöbb esetben nem azok lesznek együtt, akik papiros són szerződéseket kötöttek, hanem azok, akiket minden szerződésnél job­­ban köt egymáshoz az érdekek közös­­sége. Balassi Imre gróf lakomája. . Irta Schmidt Attila. Vulkánusznak, az alvilág sántikáló ko­­vácsmesteréne­k, ugyancsak helyrelegényei valának. Ezermesterek. Hogy egyebet ne említsek, Nógrád vármegyének (nem a mai derékba szakboltnak) északi határán úgy fektették el a Nagykrivánt, mint va­lami házőrző komondort, hogy idegent ne engedjen a bányavárosok kincsesházához. A gyorsmunkájú legények azonban védte­lenül felejtettek egy hágót, melyen könnyű szerrel besurranhat az enyveskezű lator. A szemfüles munkavezető első pillantása e defektusra esvén, kiadá a parancsot: Nosza fiuk, hamar ide egy tűzhányóhegyet! Ekkor emelkedett ki a föld kérgéből az a meredek, északi oldalán megközelíthetet­len sziklakúp, melyen ma a divényi vár össze-vissza töredezett bordái porladoznak. Ködös, borongós őszi délutánon fáradtan poroszkál Divény felé egy fegyveres csa­pat. Elől lovagol hadnagyával lépésben a vezér. Büszke tartásáról, sastollas bársony­süvegéről Balassi (III.) Imre grófra isme­rünk. Portyáról érkezik hadi népével. Nem holmi kényeskedő dámákkal lehetett csetepatéjuk, mert a Balassi hatalmas bu­zogánya, nemikülönben a talpasok bekö­tött koponyái megalvadt vértől rozsdásak. Akad nehéz sebesült is, ki hordágyon nyö­szörög. A rogyásig megrakott társzekerek, meg a hátrakötöttkezü török foglyok ar­ról tanúskodnak, hogy Balassi uramék nem hiába fáradoztak. Hová őkigyekne saske­­selyű módjára lecsap, ott nem ismer irgal­mat. Nincs különb törö­kverő nála e hazá­ban. Fél is tőle a bestya pogány* közeli* sem görbült meg miatta­, erőszakosságok, véget nem érő tivornyák, bilincscsörgés ki­séri. Mindez nem hagyja nyugodni a Nagy­asszonyt a kékkői kriptában. Éjjelenként — ahogy Chalupka András, az öreg kertész nekünk mesélte, ő az öregapjától hallotta — kilép a koporsójából s a kivilágított ká­polnában órákon át imádkozik, hogy fia vétkeit lekönyörögje. Távozásakor az Üd­vözítő lábát csókolgatja, könnyeivel áztatja. Beteljesült rajta a nagytiszteletü Bertalan!! kivánsága, kit Dévényből világgá kergetett, ki onnan e szókkal távozott: A miatt ful­ladjon könnyárba a Nagyságod szeme, akit legjobban szeret. Addig jár a kecske a jégre táncolni, mig elvágódik. Balassi uram is erőszakoskodá­saival, rablásaival addig feszítgette a Leo­poldus türelmének amúgy is vékonyka fo­nalát, míg elszakadt. Kibékül ugyan a császárral, de ennek a békének nagy az ára. Le kell mondania végleg Divény váráról, melyet német őrség szállt meg. Reverzálist ad, hogy ezentúl szomszédjaival nem erőszakoskodik, pa­naszra nem ad okot. A várhegy aljában egy lakóhelyet épít magának (fel is építette vár­­szerű kastélyát), hol békében fog élni. Könnyebb a zugó vihart útjában meg­állítani, mint Balassi Imrét békés életre birni. Egy reggelen hivatja György nevű, kedvelt íródeákját. Tudod-e, mi gyötör engem? Se éjjelem, se nappalom, a bor is megkeseredik a nyelvemen, ha belém villan a gondolat, hogy ősi váramat elvesztettem. Adj taná­csot, miként szerezhetném vissza. Békességet ajánlok. Ha a bécsi király* látja, hogy Nagyságod békességes életre szánja magát, Divény várát visszaadandja. Hej, mindez nem történik vala, ha Nagysá­god csak egyszer is reám hallgat. Morogj, morogj, te vén Györgyöm! Ba­­lassi-vér buzog bennem, nem tehetek róla. Ha kell, gyilokkal is, de visszaszerzem Di­vény várát. Most pedig azt kérem Nagyságodtól, eresszen el engem, régi szolgáját, ki pi­henni szeretnék tályai kis házamban. Látom öreg, nem akarod itt bevárni ne­héz harcomat. Fogadd el emlékbe ezt az aranyláncot. Isten vezéreljen! Az Urnák 1673-ik decemberében ugyan­csak kemény tél tette udvarlását a Felvidé­ken. A szelek királya egyre ott kódorgott a Nagykrivánon, de a fél éles hóban nehéz hátizsákjával nem kiván kutyagolni, kibon­totta. Uccu neki! Elvetik magukat acél­­izmu legényei, a gyorslábú északi szelek. Olyan tisztára söprik a divényi határt, hogy a legszemesebb kaszárnyát pucoráló ké­szültség is magántanfolyamra járhatna hozzá. Balassi uram kastélyának" ebédlőpalotá­jában hajnal óta bajoskodik két sütőle­­gény a kandalló tüzével. Nem unatkoznak, mert szélurfi olyan nótákkal mulattatja őket, hogy könnyekig meghatódnak. Nem annyira a mélabús akkordoktól, mint a csí­pős füsttől, melyet a pajzán fickó szemükbe vagdos. — Galibába kerülünk, Marci, — szól a ko­rosabbik — ha meleg nem lesz itt, mikor ebédre konditják a harangot, olvasatlanul ránk mérik majd a mogyorófa suhogóját, _ fes Mondja csak, András bátyó* urán.

Next