Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)

1926-10-01 / 222. szám

1926 október 1. r­222. sz. Budapesti Hírlap üzemben lévő termeket, s a távozása előtt beírta nevét a pénzverő emlékkönyvébe. A kormányzó látogatásával egyidőben Bethlen István gróf miniszterelnök, Vass József népjóléti és munkaügyi miniszter, Klebelsberg Kunó gróf vallás- és közokta­tásügyi miniszter, Walkó Lajos kereskede­lemügyi miniszter, Mayer János földmive­­lésügyi miniszter és Csáky Károly gróf honvédelmi miniszter is megtekintették a pénzverőt. Képviselői beszámoló: Neubauer Ferenc igazságügyi államtit­kár október 3-án tartja meg Nagybajom­ban képviselői beszámolóját. Ugyanekkor fogják leleplezni a nagybajomi hősi halot­tak emlékszobrát is. „A Felvidék legyen a felvidékieké" A magyar pártoknak együtt kell dolgozniok. A tót népet is elnyomják a csehek. — Szüllő Géza nyitrai beszámolóján közös frontot sürget az autonómiáért Megírtuk már, hogy Szüllő Géza, a Fel­vidék magyarságának egyik leglelkesebb vezére, az Országos Keresztényszocialista Párt elnöke, beszámolót tartott a párt mű­ködéséről Nyitrán. Különös fontosságot le­het tulajdonítanunk ennek a beszámoló­nak, mert hisz Nyitra városa és környéke tót többségű lakosokból áll és így az ott elhangzott szavak kétszeres visszhangot tá­masztva hullámzanak tova a hazája sor­sáért aggódó felvidéki tótság és magyarság között. S jele az időknek, hogy Szüllő nemcsak a két nagy magyar párt együtt­működésének fontosságát hangoztatta, ha­nem nagyon is aláhúzta azt a gondolatot, hogy a Felvidék őslakosainak, tótoknak, magyaroknak, németeknek egy hatalmas összefogásban kell egyesülniök, ha meg akarják menteni az elpusztulástól nemzeti értékeiket. És ha még ma Jurigáék vissza is utasítják azt a magyar kezet, mely soha­sem ütésre, de mindig támogatásra nyúlt tót testvéreink felé, a közel­jövőben rá kell kerülnie a sornak egy nagy kimagya­rázkodásra, mikor az egymástól mestersé­gesen elszakított tótság és magyarság vállat­vetve fog küzdeni ősi földjének autonó­miájáért. Nyitra, szept. 30. Az Országos Keresztényszocialista Párt Nyitrák­ pártgyű­lést tartott. Jedlicska Gyu­lának, a nyitrai pártszervezet elnökének megnyitó szavai után Szüllő Géza képvi­selő, a párt országos elnöke, hosszabb be­szédet tartott. Szomorúan kell megállapí­tania, — mondotta, — hogy mindaz, amit a népfenség teóriája alapján a parlament­ről írtak és tanítottak, Csehországban semmivé lett. Csehországban a parlament végvonaglását éli, nívója egy nagy kupak­tanács nívójának sem felel meg. A cseh parlamentet és a közéletet már teljesen aláásta a személyi torzsalkodás, a kicsi­nyes hiúság, a horizontnélküliség. A Felvidék lakóinak testvériségét hir­detve, azt mondotta, hogy a Felvidék le­gyen a felvidékieké. A keresztényszocialista párt, amely egyforma testvéri érzéssel ta­gozódik három ágazatra: a magyar, a tót és német ágazatra, fennen hirdeti, hogy a felvidéki őslakosság csak úgy boldogul­hat, ha a százados együttélésben testvé­rekké kovácsolt őslakosság összefog és külön autonómiában intézi a maga sorsát. A teljes közjogi és közigazgatási felvidéki autonómia az egyetlen lehetőség arra, hogy a felvidéki viszonyokat konszolidálják. Visszautasította ezután azokat az alap­talan vádakat, amelyeket a prágai parla­mentben a régi Magyarország „elnyomó" politikájáról feltálalnak. Ha a magyar faj valóban el akarta volna nyomni mind­azokat, akik nem az ő fajából valók, akkor a felvidéki részek kultúrája nem lenne olyan magas, mint aminő, — a tót poli­tikusok, akik a külföldön a cseh-szlovák gondolatot terjesztették, nem rendelkez­hettek volna olyan magas műveltséggel, mint aminővel bírnak, — és a felvidéki lakosság nem volna anyagilag olyan erős, mint aminő. Azt hirdették, hogy a tót nép elnyomott és rabszolga volt a magyar ura­lom alatt. Ennek a propaganda-állításnak legjobb cáfolata, hogy a Felvidéknek min­denfelé revízió alá veszik nagyon sokan a régi Magyarország ellen táplált ellenszen­vüket. Látják, hogy minő terrorisztikus eszközökkel tud egy sokkal kisebb hatalom: a cseh a felvidékiek ellen fellépni, látják, minő eredményeket tudnak elérni a csehe­­sítés terén és látják, hogy minő más a mostani nemzetiségi politika, mint az a politika, amelyet ezer esztendőn keresztül a magyar a saját maga területén folytatott. Nem igaz, hogy a magyar állam, a ma­gyar faj meg akarta volna semmisíteni a kebelében élő idegen nemzetiségeket, ha­nem igaz az, hogy a magyar faj élni akart és csak azzal szemben élt megtorlással, aki életereje ellen tört. Viszont megálla­­píthatja, hogy egyetlen állam sincs az egész világon, ahol a nemzetiségeknek ve­szedelmesebb elnyomásban lenne részük, mint Csehországban. Épp ezért nem egy­más ellen kell harcolnunk, hanem közösen a cseh elnyomás ellen. Ha az egyik oldalon ott áll a Magyar Nemzeti Párt, amely reálpolitikát hirdet és a másik odalon az Országos Keresztény­szocialista Párt, amely nem hirdet reál­politikát, ez különbséget teremt, de nem szabad különválasztást jelentenie. A két pártnak együtt kell dolgoznia, hogy meg­állja a harcot a magyarság létére törő cseh soviniszta politikával szemben. Mi a jelen­legi soviniszta cseh irányzattal békét nem köthetünk, azt nem támogathatjuk létünk megsemmisítése nélkül. Mindenben meg akarom találni a két párt együttműködé­sét; csak akkor válnának el útjaink, ha a nemzeti párt a németekkel egyesülve be­lépne a kormánypártba. A nemzeti párt jóhiszeműségét soha kétségbe nem vontam, de taktikáját sokban helytelenítettem, első­sorban a vámkérdésben. Ezen már túl va­gyunk. S mivel bizton tudom, hogy a nemzeti párt nem lép be a kormánypártba, ezért voltam azon, hogy igyekezzünk újból föltámasztani a közös vezérlőbizottságot. Ez sikerült is és a két párt most már az elvek kölcsönös tiszteletben tartása mellett — együttműködhetik. Keresi a találkozást a tót néppárttal is, bár ez nehéz, mert a néppárt tagjai nagy részénél még mindig több az elfogult gyű­lölet a magyar faj iránt, mint a szeretet önmaguk iránt. Fölajánlotta a néppártnak azt is, hogy hajlandó a nemzetközi fóru­mokon szószólója lenni a tótokkal szemben elkövetett kisebbségi sérelmeknek is. Erre az önzetlen fölajánlásomra Juriga Nándor ugyan azt mondotta a prágai par­lamentben, hogy ez „szemtelenség." De en­gem nem tántorítanak el törekvésemben az ilyen megjegyzések. Mert az igazság az, hogy a tót nép is el van nyomva nemzeti öntudatában őseinek földjén. A tótokat minden egyéb nemzetiségnél nagyobb ve­szedelem fenyegeti a csehesítés következté­ben, mert a cseh nyelv hasonlít a tót nyelv­hez és ha a gyermekeket az iskolában nem tótul, hanem csehül tanítják, akkor meg fog valósulni az, amit sokan hirdetnek, hogy a tót nép nem lesz önálló nép, ha­nem csak nyelvi válfaja a cseh népnek. Élénk helyesléssel és sűrűn megnyilat­kozó tetszéssel fogadott beszédét a követ­kező szavakkal fejezte be: — Engem nem vezet egyéb, minthogy önzetlen törekvéssel megtartsam őslakos­ságunk részére a keresztet és az ősi földet. Ezért mi, a Felvidék őslakosai, ragaszkod­junk kitartóan a kisebbségi szerződésben biztosított jogainkhoz. Ne csináljunk kon­zervatív, vagy liberális, agrárius, vagy merkantil politikát, hanem csak egyetlen­egy politikát: erős, öntudatos, nemzetiségi erőnket biztosító kisebbségi politikát. Ezután Franciscy Lajos dr. szenátor mondott tótnyelvű beszédet. Hangoztatta, hogy a csehek soviniszta politikájával szemben, amely a Felvidéknek gazdasági érdekeit is súlyosan sérti, csupán akkor védekezhetnek kellőképpen, ha kivívják a Felvidék autonómiáját. Ez a törekvés azon­ban csak akkor sikerülhet, ha egyesül és egy frontot alkot a Felvidéken élő három nemzet, a tót, a magyar és a német. Felszólalt még Fedor Miklós képviselő és Grosschmied Géza dr. szenátor. Szenti­ványi a magyarok együttműködéséért. Prága, szept. 30. Szentiványi József képviselő a lapokban nyilatkozatot tesz közzé, amelyben han­goztatja, hogy a felvidéki magyar nem­zeti párt az aktivitás alapján áll ugyan, de a magyarság követeléseit a legnyomatéko­sabban képviseli. Ennek a politikának eredményes folytatására annál nagyobb a remény, miután kilátás van a keresztény­­szocialista párttal való komoly együttmű­ködésre. Akár egy kényes cica, amelyik egész nap mosakszik,­ olyan tiszta, olyan „gusztusos" egy ilyen csomag „Asszony­dicséret". De amilyen csinos és ízléses a csomagolása, olyan értékes és hatásos a tar­talma is. Aki fehérneműjét kímélve, fáradtság nél­­kül akarja mosni, annak való a kezébe „Asszonydicséret*4 mosószerKivonat 50% szarvasszappan tartalommal. Mussolini és Chamberlain nagyjelentőségű találkozása. Ma Livornóba érkezett mindkét államférfi. — Bizalmas tanácskozásuk „általán­­ európai érdekű" tárgya elsősorban a Földközi-tenger védelme lesz. — A Duna völgyének és a Balkánnak fontos szerepe az újraéledő moszkovitizmussal szemben. Római jelentés szerint Mussolini ma Li­vornóba utazott, hogy találkozzék Cham­berlainnel, aki ugyancsak odaérkezett. A találkozás állítólag egy olasz hadihajón fog megtörténni. A két államférfi közeli talál­kozását már ismételten jelezték s ezúttal célzás történt arra is, mi lesz tanácskozá­suk tárgya.­­ A nevezetes találkozás most éppen nem váratlanul csakugyan megtörté­nik és a jelek arra vallanak, hogy egyaránt mind a két fél akaratából s ez csak fo­kozza a két nagyszabású államférfi talál­kozásának, főképpen az európai politika szempontjából való jelentőségét. Egyes hírek arra céloztak, hogy Musso­lini és Chamberlain kiváltképp a Tanger­­probléma megtárgyalására ülnek össze. Két­­ségtelen, hogy a tanácskozáson szó lesz Olaszországnak Spanyolország által külö­nösen favorizált arról a szerepéről és szán­dékáról, hogy a tangeri paktum értelmében ezt a nagyfontosságú északafrikai kikötő­várost kormányzó három hatalmon, az angolon, a francián és a spanyolon felül ebben az adminisztrációban ugyancsak sze­rephez jusson. Az is kétségtelen, hogy az olasz Abesszíniának a dolga is szóba fog kerülni. Mindkét kérdésben Anglia bizony­nyal könnyen tárgyalhat Olaszországgal ba­rátságos szellemben, mert Olaszország afri­kai aspirációi épp oly kevéssé keresztezik az ottani angol törekvéseket, mint amily mértékben fenyegeti mindkét európai hata­lom afrikai érdekeltségeit Franciaországnak az egész Északafrika megszerzésére irányuló külső politikája, fáradhatatlan diplomáciai, katonai, gazdasági és építőtevékenysége. Ezzel szorosan összefügg a Földközi-ten­geren való elsőbbség kérdése is, amelyben Olaszország és Anglia megosztozhatnak, de nem osztozhatnak meg egy harmadik hata­lommal is, amelynek szárazföldi készült­sége köztudomás szerint amúgy is arány­talanul a legnagyobb. Ezekben a kérdésekben azonban még aligha merül ki Mussolini és Chamberlain tanácskozásának az anyaga. Egynémely olasz lap hangoztatja, hogy e tanácskozá­son általános európai érdekű kérdésekről lesz szó, mert a találkozás elsősorban a francia-német közeledésnek a természetes következménye. Ha Franciaország és Né­metország jónak látják, hogy viszonyukat új alapokra fektessék, ugyanezt kell tennie a locarnói paktumot zsiráló másik két nagyhatalomnak is. Ennek jelei azonban már régebbi keletűek, mert megmutatkoz­tak már akkor, amidőn Olaszország a Bal­kán-államokhoz közeledve, leszerződött Ju­goszláviával, majd e napokban Romániá­val és barátságos magaviseletet tanúsít Bul­gáriával és Magyarországgal szemben. Olaszországnak ez a ténykedése nem ker­­esztezi sőt inkább támogatja a Duna völ­gyén s a Balkánon épp olyan szempontból és irányban érdekelt Anglia délkeleteurópai politikáját. Olaszországnak máris sikerült a Duna völgyén s a Balkánon Francia­­ország vezető szerepét átvenni s Anglia és Olaszország közös érdeke Csehország nagy­hatalmi aspirációinak a megnyesése. En­nek a közös politikának az indítáoka és fő célja a Földközi-tengernek bármilyen formák között de valójában új erőre kapó pánszláv expanziópolitikától való megvé­dése. — Francia­országot ez a veszedelem­­ nem fenyegeti, sőt Németország kelet felől­­ való sakkbantartására éppenséggel kívána­tos szövetségese. Angliának és Olaszország­nak ellenben exisztenciális érdeke a Föld­közi-tenger és a sztárság között ellenálló­­képes gátat teremteni. Aligha tévedünk, ha azt hisszük, hogy a livornói tanácskozás során az „általános európai jellegű" kérdé­sek között nem ez lesz az utolsó.­ Róma, szept. 30. Mussolini miniszterelnök Grandi külügy­­minisztériumi államtitkárnak és kabinet­főnökének kíséretében Livornoba utazott, a Chamberlainnel való találkozásra, aki teg­nap este érkezett oda yachtján. Róma, szept. 30. A Popolo di Roma vezércikkben foglal­kozik a Mussolini és Chamberlain között való mai találkozással és azt írja, hogy a beszélgetés főképp a német-francia kö­zeledés körül fog forogni. Olaszországnak és Angliának, mint locarnói garancia­ha­talmaknak, joguk van ezt a közeledést egy­más között megvitatni. Livorno, szept. 30. Mussolini miniszterelnök ma délelőtt 9 órakor Rómából ideérkezett. Tizenegy óra­­kor Grandi alállamtitkár és Paulacci kabi­netirodai főnök kíséretében a Delphin an­gol yacht fedélzetére ment, ahol Cham­berlain és családja fogadta. Általános jel­legű rövid beszélgetés után Mussolini és Chamberlain a parancsnoki hídra vonul­tak vissza, ahol tárgyalást folytattak, a­mely nem sokkal egy óra után ért véget. Ezután kíséretükkel a Giuliana olasz yacht fedélzetére vonultak reggelire. Róma, szept. 30. (Saját tudósítónktól.) Mussolini és Chamberlain ma Livornóban találkoztak. Chamberlain tegnap este érkezett meg yachtján s ma Mussolinit az olasz állam yachtján látogatta meg. A yacht körül tor­pedórombolók cirkáltak. A hivatalos jelen­tés, amelyet a találkozásról kiadtak, úgy tünteti fe a dolgot, mintha a találkozáson a két államférfi csak általános dolgokról 3

Next