Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)

1926-10-17 / 236. szám

16 — 10. A m. kir. Operaház zenekarából ala­kult kamarazenekar hangversenye. Komor Vilmos karnagy vezényel. 1. Tittel: Mar­­mors Palast: Nyitány. 2. Prihystal Pécsi József: Jour Fox Trott néninél. 3. W. H. Middleton: Néger álma. 4. Schlegel: Streif­­zug durch Johann Strauss sämtliche Ope­retten. 5. Ganne: Huszárkeringő. 6. Lehár: Éva egyveleg. Kedd. 9.30. 12. Hirek, közgazdaság. — 1. Időjárás és vízállásjelentés. — 3. Hirek, közgazdaság.­­— 5. Időjárás és vízállásjelen­tés. — 5.15. A m. kir. Operaház zenekará­ból alakult kamarazenekar hangversenye. Komor Vilmos karnagy vezényel. 1. Meyer­­beer: A hugenották c. opera előjátéka. 2. Csajkovszky: Lyrische suite. 3. Hamm: Pár­beszéd oboa és klarinét között. 4. Mascagni: Előjáték a Rantzau c. operához. 5. Bloch: Kis suite. — 6.20. Rádió amateur posta. — 7. Kádár Zoltán dr. tanár előadása: „A gyermekek hazugságai és a nevelés." — 7.30. A Városi Színház Aida-előadása. Utána: Könnyű és tánczene. AUDION CSŐ Kis fogyasztás, nagy tollaaí­mány ! P. 305. Alacsony frekvenc­á­ja, kis fogyasztása hangszóró cső. P. 207. Hangszóró cső egész, nagy tollssu­macyro. Bármely szaküzletben kérje speciális ismertetésünket ’ AUDSON CSŐBŐL CSAK A LEGJOBBAT! I Bécs (531). Hétfő 11. Hangverseny. — 16.15­ Hangverseny. — 18.40. E. Az osztrák művé­szet a gótika korában. — 19.10. E. — 20.5. Hv. Akadémia. Strausz Rikárd. Kedd. 11. Hangverseny. — 16115. Hv. — 18. Asszonyoknak. — 18.30. E. A könyv. — 19.10. Eszperantó. — 19.30. Angol óra hala­dóknak. — 20.5 Népszerű hv. Berlin (504). Hétfő: 10. E. — 17—18. Kamara hv. — 18 30- Műszaki csevegés. — 19. E. A mexikói események. — 19 25. Előadás Ausztria politikai és történelmi küldetésé­ről. — 19 55. E. Van Dyk. — 20 30. Hv. — 22.30—24.30-ig tánczene. Budapesti Hírap 1926 október 17. (236. sz) -ÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 JUHOSBAN Ml univerzális cső felülmúlhatatlan! t 10TTTTTTTTTTTTTHmnTTTTTTm Boroszló (418). Hétfő. 15.30. Zene. — 16.30. Hv. — 18. Előadás. —• 19.30. Műszaki e. — 21. Hv. Kedd. 16.30. Hangverseny. — 19.50. An­gol óra kezdőknek. — 20-25. Hangverseny. Frankfurt 470. Hétfő. 10.30. Chopin hv. — 17.45. Olvasó óra. — 18.15. E. Oroszország­ról. — 18.45. E. Német vállalkozók. —19.15. A német büntetőjog. — 17.45. Angol óra. — 21.15. Hv. cselló. Kedd. 16.30. Tánczene. 19­45. Munkás­költészet. — 20.15. Szimfonikus hv. Königwusterhausen (1300). Hétfő. 14.30. Al­maborok készítése. — 15 Angol óra kez­dőknek. — 15.30. Angol óra haladóknak. — 17. Sakkóra kezdőknek. — 19. E. A kí­nai zene. — 20.30. Lipcse. Kedd. 14. Az ifjúságnak. — 15.45. Hv. Lipcse (452). Hétfő. 13­30-18-ig Hv. — 19.15. E. Az igazmondás és a rendőrség. — 23— 24-ig tánczene. Kedd. 16.30-18-ig Hv. — 18.30. Új köny­vek. — 22. H. — 22.15—24. Tánczene. Milánó 320. 12. H. — 16.30. Jazz. — 21. Hv. — 23—23.30-ig Jazz. Kedd. 16.30. Tőzsde és különfélék. — 23— 23.30-ig Jazzband. Róma (425). Hétfő. 16.30. Hirek. Ifjúságnak. — 17-15. Hv. — 17.40—18.30. Jazz. — 20.40. Hv. Kedd. 16.30. Hirek. T. Ifjúságnak. — 17.15 —18 30. Jazz. — 21. Színházi előadás. Varsó (480). Hétfő. 16.30 Hv. — 19. Francia óra. — 20.30—22-ig. Hv. Kedd. 17. Hv. Mosclszky elnök előadása Lengyelország történeti fejlődéséről. — 17.30. Hv. — 20.30—22. Hv. Zágráb (350). Hétfő. 20.15 Kamarazene. Kedd. 20. Eszperantó. — 20.15. Hv. — 21.30. Hírek. Zürich (500). Hétfő. 15. Hv. — 16. Hv. — 17­ 30. Könyvek. Kedd. 13. Hirek. — 17 30. Előadás — 20. Olasz est. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM.­ ­ Tudomány­politika. Megemlékeztünk már Műegyetemünk tu­dós rektorának, Szarvasy Imrének beszédéről, mellyel a Műegyetem folyó is­kolaévét a közelmúltban megnyitotta. De ennek a beszédnek egyik-másik részlete túl­nő a szokásos napi események jelentőségé­nek keretén, s alaposabb gondolkodásra késztet. Különösen a közmű- "zési poli­tikát — mondhatjuk: a szorosabb érte­lemben vett tudomány­politikát illető pasz­­szus az, amely a maga elme­mozdító hatá­sával figyelmünket visszatereli erre a be­szédre. Mikor Szarvasi­ rektor — ki az idén már a második éve viseli ezt a díszes tisztet — a múlt iskolaévet megnyitotta, akkori beszédének tárgya a tudományos technikai kutatómunka, jelentősége volt. "Akkor azt fejtegette a rektor, hogy ennek a munkának milyen sorsdöntő szerepe van a nemzetek létfentartásáért folytatott küz­delemben. Teljes joggal utalt aztán arra is, hogy „a nemzet nagy többsége nem is­meri még azt az igazságot, hogy a tudo­mányos kutató produktív munkássága elsőrendű faktora a nemzeti haladásnak." S találóan hangsúlyozta azt is, hogy a ku­tató tudósok tevékenységének jelentősége főleg az, hogy e kutatók „valamennyien egy közös eszmény munkásai és minden haladás, mely az ismeretlenek végtelen birodalma felé visz ... úgy tekinthető, mint hozzájárulás az emberiség közös érdekeihez." Rámutatott egyúttal arra, hogy „a tisztán tudományos célzattal vég­zett vizsgálatok megállapításai idővel gya­korlati használatba mennek át." Erre az igazságra alapítva hangoztatta aztán a be­széd befejező részében, hogy a mai nehéz gazdasági helyzet természetesen egyszerre nem oldható meg gyökeresen, de bizonyos, hogy ,,a kivezető út a tudományos és tech­nikai laboratóriumokon vezet keresztül." Ugyanebbe a nagyfontosságú témába kapcsolódott bele a rektor mostani beszé­dének egyik szakasza is, mikor ezt mondta: „Meggyőződésem, hogy azok a jelentős összegek, melyeket egyes tanszé­keink bizonyos meghatározott problémák kidolgozására kaptak, államháztartásunk legjobb befektetései közé tartoznak, mert tudom, hogy mekkora tudományos felké­szültséggel és becsvággyal fognak hozzá tanáraink a munkához, s így biztosan szá­míthatunk arra, hogy a kutató tevékeny­ség eredményes lesz.“ Mostanában némely körökből — részint a szűk látókörűek, részint a politikai gyű­­lölködők táborából, akik néha éppenség­gel egy ugyanazon csapatot jelentik — szokássá vált a kormányzati politika köz­művelődési ágazatának felfogását és mun­káját hevesen támadni, sokszor megoko- tallan gúnnyal illetni. Kifogásolják, hogy a magyar kultúra mai hivatalos vezére­­— a közok­ta­tásügyi miniszter — túlon­túl sokat foglalkozik a felsőbb tudományos törekvésekkel és igényekkel, s az állam pénzéből sokat áldoz reájuk. Pedig ha arra gondolunk,­­hogy az úgyszólván egészen általánossá vált közvélemény szerint Ma­gyarországot mostani rettenetesen nehéz helyzetében csakis a kultúrfelsőség tart­hatja fenn, s készítheti elő az ország várt és remélt jobb jövendőjét, akkor igazán csodálatos, hogy még mindig vannak, akik valóban nagy koncepciókkal dolgozó tevé­keny kultuszminiszterünket az említett váddal illetik. Klebelsberg gróf legnagyobb elődje, Trefort hangoztatta m­ár, a maga nagy­szabású kultúrpolitikája igazolására és ma­gyarázatául, hogy a világosság felülről jő. Az ő nevéhez fűződnek a hatalmas egye­temi építkezések, általában a felső­oktatás érdekeinek különösképpen való felkarolása, aminek áldásos eredményeit évtizedek óta élvezi az ország minden lakosa é­le, a klinikák legutolsó szegény betegéig. S ha Trefortnak igaza volt akkor, a maga kul­túrpolitikájában — talán még inkább igaza van Klebelsberg grófnak most, mikor a mellett, hogy a népoktatás fontos kérdé­seit sem hanyagolja el, s gondja van a végtelenül fontos középiskolákra is — olyan féltő szeretettel és szinte páratlan lelkesedéssel siet, nagy beruházások és ja­vadalmak kieszközlésével, tudományos in­tézményeink támogatására. Nagyon helye­sen vezérli a minisztert e tevékenységében annak felismerése is, hogy kultúrfelsősé­­gü­nk biztosítása és beigazolása a ma oly­annyira fontos külföldi propaganda cél­jait is minden más eszköznél jobban és sikeresebben szolgálja. Tessék megfigyelni a külföldet — mindenütt átérzik az anyagi fellendüléshez is hozzájáruló szellemi kul­túra fontosságát. Amerikáról nem is szólva — ahol a mi viszonyainkhoz mérten szinte hihetetlenül nagy, majdnem szédítő összegek fordíttatnak tudományos célokra — de az európai országok is valameny­­nyien át vannak hatva a kulturális szín­vonal emelésének nagy nemzeti fontossá­gától, s e meggyőződéstől vezéreltetve ál­doznak felsőbb kulturális feladatokra. Ha azt az — mondhatni — erőfeszítést látjuk, amit Németország kulturális téren végezt, a felsőbbrendű tudományosság jól felfo­gott érdekében: valóban csak hálával gon­dolhatunk a magunk kormányára, mely­nek kultuszminisztere a szellemi irányítást, pénzügyminisztere pedig a szükséges anyagi eszközöket nyújtja ahhoz, hogy a tudományos intézeteknek és egyesületeknek a szó nemesebb és magasztosabb értelmé­ben módjuk legyen megfelelni hivatásuk­nak és rendeltetésüknek. Nemrégiben Balfour lord — a neves angol államférfiú — egy tudományos tár­saságban mondott beszédében büszkén hangoztatta, hogy habár ő csak műked­velő is a tudományosság terén, de felelős állásában, hivatalos hatáskörében mindig minden lehetőt megtett a tudományos ku­tatások előmozdítására, tudatában annak, hogy bár az igazi nagy tudósok csak tudo­mánnyal foglalkoznak, mégis, kutatásaik­kal az emberiségnek nagy érdekeit moz­dítják elő és pedig nemcsak szellemi, ha­nem anyagi téren is. S a kormányra hárul különösen az a feladat — mondotta —, hogy addig támogassa a kutatást, amíg az még egészen a tudomány légkörében mo­zog, míg nem hagyja el a laboratóriumot s nem lépett a gyakorlati alkalmazható­ság útjára, ahol aztán már könnyebben akadnak támogatói és pártfogói. Anglia közvéleménye sokkal magasabb színvonalú már, hogy meg ne értené s ne méltányolná ezt a felfogást. Nálunk — sajnos — még nem érett meg eléggé a kö­zönség erre, azért vannak nagyon sokan, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy ennek a megcsonkított szegény kis ország­nak oly sok egyeteme van, s hogy az ál­lamkincstárból ezeknek a főiskoláknak, s rajtuk kívül a tudomány egyébb tűzhe­lyeinek olyan sok jut. Olyan sok!? Iste­nem — hiszen éppen Szarvasy rektor idei említett beszédéből kiviláglik az is, hogy a Műegyetem költségvetésében az utóbbi esz­tendőkben a békebeli összegeknek még mindig csak kis hányada állott rendelke­zésre, s nemcsak az elméleti és gyakor­lati oktatáshoz szükséges újabb eszkö­zökre nem volt elég fedezet, hanem a régi felszerelések jó karban tartása is nehézsé­gekbe ütközött. Annál kevésbbé lehetett szó arról, hogy a tudományos kutatáshoz szükséges berendezéseket kiegészíthesse ez. a nagyhivatású, buzgón dolgozó főiskola azokkal a modern készülékekkel, amelyek nélkülözhetetlenek, ha a rohamosan haladó külföldi tudományos munkától nem aka­runk végleg elmaradni. Pedig „közismert tény — mondotta a rektor — hogy a tech­­nikai és természettudományok terén már a megállás is visszaesést jelent." Ennek fölismerése vitte rá a kultuszmi­nisztert arra, hogy — támogassa a kér­dés fontosságát, szintén bölcsen mérlegelő pénzügyminisztertől — megindította az egyetemek költségvetésének nagyobb arányú emelését. Ezért nem gáncs, hanem csak hála illetheti őket, s csak biztatást kaphat­nak, mert hiszen még mindig hátra gyünk, s a felsőoktatás és a vele kapcsola­tos tudományosság felvirágoztatásának mély sok anyagi előfeltétele hiányzik. Tagadhatatlan, hogy az imi-olvasni néni, tudók száma nálunk még nag­y, s bizo­­nyára mindent el kell követnünk arra, hogy e téren is fokozatos javítással halad-, hassunk a cél felé, vagyis, hogy a kultu-­­rális ismeretek elemi mértékének megszer­­zését az ország minden lakosa számára biztosítsuk. Ezért kétségkívül örülnünk kell a népoktatás fejlesztésének, a tanyai iskolák nagyarányú gyarapításának is. De ne feledjük egy percre sem, hogy az igazi kulturfelsőség, amely nemzeti fenmaradá­­sunknak és állami megerősödésünknek leg­főbb biztosítéka, nem az elemi iskolák padjain, hanem a főiskolák katedráin és laboratóriumaiban, s a tudósok és írók dolgozószobáiban kovácsolódik. Egészen bizonyos, hogy nincs igazi kultúra tudó­­sok és írók nélkül ,­s felsőbbrendű kul­túra nélkül nincs emberi haladás és nincs nemzeti jövő. Amit tehát kultúránkra költünk és ál­dozunk, azt mind azért tesszük, hogy ez a, tagadhatatlanul a magunk hibájából is, de bizonyára méltatlanul is sokat szenve­dett magyar haza, éljen, és mint Himnu­szunk nagy költője egy másik versében zengette: „örökre, mint tavasz" viruljon!... | | | , | 4 házilag kiirtani P­oloskákat ."Löcherer Cimexinnel lehet. Ara ölesé, hatása biztos kapható mindenütt. — Főraktár AKTUS, gyógyszertár, Bossz, IX., Üllői-út 39 Kornis Gyula a bölcsészet­­tudományi kar ketté­­választása ellen. — A Pedagógiai Társaság ülése. — Szombaton tartotta a Magyar Pedagógiai Társaság a Tudományos Akadémia heti üléstermében első rendes felolvasóülését. Kornis Gyula egyetemi tanár, elnök Az egyetem filozófiai karának egysége címmel tartott m­egnyitóelőadást. Tüzetesen mél­tatta a természettudományok fejlesztésé­ről szóló törvényjavaslatot és állás foglalt a budapesti egyetem bölcsészettudományi karának kettéválasztása ellen. Tudomány­elméleti és tudománypolitikai szempontból fejtette ki a bölcsészeti kar egységének je­lentőségét: a bölcsészeti kar az elméleti tudományok egész glóbus intellectuális-át tükrözi vissza. Kettéválasztás esetén ez az egységes tömb két elszigetelt féltekére rob­banna szét. Pedig éppen a filozófiai karnak kell a tudományok mai rendkívüli diffe­renciáltsága korában a tudományos gon­dolkodás egységének tudatát, a tudommány­­nak mint egésznek célját képviselnie. A tervezett kettévágás ellen szól a mai gon­dolkodás koráramlata is, mely a pozitiviz­mus nyomán beállott anarchia közepett mindenfelé szintézist, a magasabb egybe­fogó kategóriák uralmát, a szellemi szét­esés megakadályozását követeli. Ha ezzel az egységesítő szellemi áramlattal szembe­szállni és azt is, ami az egyetemen a tudás egységét még képviseli, darabokra törni modern törekvésnek aligha, legfeljebb ana­kronizmusnak volna minősíthető. De különben is — folytatta a profesz­­szor fejtegetéseit — mennyiben fejleszti a karnak kettéválasztása, az új adminisz­tratív válaszfal a természettudományokat? A kar természetbúvár tagjai is mindig Eötvös Lóránt báróval élükön egyhangúan állást foglaltak a szétválasztással szemben. A jelenlevők nagy tetszése és helyeslése közben fejezte be Kornis Gyula tanár fej­tegetéseit, majd átadta a szót Mitrovics Gyula rendes tagnak, aki Szanálás és ne­velés címmel tartott székfoglalót. Mitro­­vics Gyula a debreceni Tisza István egye­tem professzora, akinek most van kiadás alatt A magyar esztétikai irodalom törté­nete című munkája, amelyben a professzor hathatós érvekkel támogatva azt fejtegeti, hogy ha a magyar szellem hozzá akar já­rulni az emberiség esztétikai kultúrájához, mind az elméleti kutatásnak, mind a mű­vészi alkotásnak fenn kell tartania kapcso­latát saját történelmi előzményeivel. Mai székfoglalójában kifejtette a tudomány egységesítésének fontosságát és a háború következtében hihetetlen módon eldurvult lelki érzékenység felépítésének szükséges­ségét, a pedagógia eszközei felhasználásá­val. • A székfoglaló után Kornis Gyula elnök meleg szavakkal köszöntötte az új tagot. * (Csitáry Béláné) Belgium népe és földje címmel tart előadást hétfőn délután fél 4 órakor az Urániában.

Next