Budapesti Hírlap, 1926. október(46. évfolyam, 222–248. szám)
1926-10-17 / 236. szám
16 — 10. A m. kir. Operaház zenekarából alakult kamarazenekar hangversenye. Komor Vilmos karnagy vezényel. 1. Tittel: Marmors Palast: Nyitány. 2. Prihystal Pécsi József: Jour Fox Trott néninél. 3. W. H. Middleton: Néger álma. 4. Schlegel: Streifzug durch Johann Strauss sämtliche Operetten. 5. Ganne: Huszárkeringő. 6. Lehár: Éva egyveleg. Kedd. 9.30. 12. Hirek, közgazdaság. — 1. Időjárás és vízállásjelentés. — 3. Hirek, közgazdaság.— 5. Időjárás és vízállásjelentés. — 5.15. A m. kir. Operaház zenekarából alakult kamarazenekar hangversenye. Komor Vilmos karnagy vezényel. 1. Meyerbeer: A hugenották c. opera előjátéka. 2. Csajkovszky: Lyrische suite. 3. Hamm: Párbeszéd oboa és klarinét között. 4. Mascagni: Előjáték a Rantzau c. operához. 5. Bloch: Kis suite. — 6.20. Rádió amateur posta. — 7. Kádár Zoltán dr. tanár előadása: „A gyermekek hazugságai és a nevelés." — 7.30. A Városi Színház Aida-előadása. Utána: Könnyű és tánczene. AUDION CSŐ Kis fogyasztás, nagy tollaaímány ! P. 305. Alacsony frekvencája, kis fogyasztása hangszóró cső. P. 207. Hangszóró cső egész, nagy tollssumacyro. Bármely szaküzletben kérje speciális ismertetésünket ’ AUDSON CSŐBŐL CSAK A LEGJOBBAT! I Bécs (531). Hétfő 11. Hangverseny. — 16.15 Hangverseny. — 18.40. E. Az osztrák művészet a gótika korában. — 19.10. E. — 20.5. Hv. Akadémia. Strausz Rikárd. Kedd. 11. Hangverseny. — 16115. Hv. — 18. Asszonyoknak. — 18.30. E. A könyv. — 19.10. Eszperantó. — 19.30. Angol óra haladóknak. — 20.5 Népszerű hv. Berlin (504). Hétfő: 10. E. — 17—18. Kamara hv. — 18 30- Műszaki csevegés. — 19. E. A mexikói események. — 19 25. Előadás Ausztria politikai és történelmi küldetéséről. — 19 55. E. Van Dyk. — 20 30. Hv. — 22.30—24.30-ig tánczene. Budapesti Hírap 1926 október 17. (236. sz) -ÁAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAAA4 JUHOSBAN Ml univerzális cső felülmúlhatatlan! t 10TTTTTTTTTTTTTHmnTTTTTTm Boroszló (418). Hétfő. 15.30. Zene. — 16.30. Hv. — 18. Előadás. —• 19.30. Műszaki e. — 21. Hv. Kedd. 16.30. Hangverseny. — 19.50. Angol óra kezdőknek. — 20-25. Hangverseny. Frankfurt 470. Hétfő. 10.30. Chopin hv. — 17.45. Olvasó óra. — 18.15. E. Oroszországról. — 18.45. E. Német vállalkozók. —19.15. A német büntetőjog. — 17.45. Angol óra. — 21.15. Hv. cselló. Kedd. 16.30. Tánczene. 1945. Munkásköltészet. — 20.15. Szimfonikus hv. Königwusterhausen (1300). Hétfő. 14.30. Almaborok készítése. — 15 Angol óra kezdőknek. — 15.30. Angol óra haladóknak. — 17. Sakkóra kezdőknek. — 19. E. A kínai zene. — 20.30. Lipcse. Kedd. 14. Az ifjúságnak. — 15.45. Hv. Lipcse (452). Hétfő. 1330-18-ig Hv. — 19.15. E. Az igazmondás és a rendőrség. — 23— 24-ig tánczene. Kedd. 16.30-18-ig Hv. — 18.30. Új könyvek. — 22. H. — 22.15—24. Tánczene. Milánó 320. 12. H. — 16.30. Jazz. — 21. Hv. — 23—23.30-ig Jazz. Kedd. 16.30. Tőzsde és különfélék. — 23— 23.30-ig Jazzband. Róma (425). Hétfő. 16.30. Hirek. Ifjúságnak. — 17-15. Hv. — 17.40—18.30. Jazz. — 20.40. Hv. Kedd. 16.30. Hirek. T. Ifjúságnak. — 17.15 —18 30. Jazz. — 21. Színházi előadás. Varsó (480). Hétfő. 16.30 Hv. — 19. Francia óra. — 20.30—22-ig. Hv. Kedd. 17. Hv. Mosclszky elnök előadása Lengyelország történeti fejlődéséről. — 17.30. Hv. — 20.30—22. Hv. Zágráb (350). Hétfő. 20.15 Kamarazene. Kedd. 20. Eszperantó. — 20.15. Hv. — 21.30. Hírek. Zürich (500). Hétfő. 15. Hv. — 16. Hv. — 17 30. Könyvek. Kedd. 13. Hirek. — 17 30. Előadás — 20. Olasz est. TUDOMÁNY ÉS IRODALOM. Tudománypolitika. Megemlékeztünk már Műegyetemünk tudós rektorának, Szarvasy Imrének beszédéről, mellyel a Műegyetem folyó iskolaévét a közelmúltban megnyitotta. De ennek a beszédnek egyik-másik részlete túlnő a szokásos napi események jelentőségének keretén, s alaposabb gondolkodásra késztet. Különösen a közmű- "zési politikát — mondhatjuk: a szorosabb értelemben vett tudománypolitikát illető paszszus az, amely a maga elmemozdító hatásával figyelmünket visszatereli erre a beszédre. Mikor Szarvasi rektor — ki az idén már a második éve viseli ezt a díszes tisztet — a múlt iskolaévet megnyitotta, akkori beszédének tárgya a tudományos technikai kutatómunka, jelentősége volt. "Akkor azt fejtegette a rektor, hogy ennek a munkának milyen sorsdöntő szerepe van a nemzetek létfentartásáért folytatott küzdelemben. Teljes joggal utalt aztán arra is, hogy „a nemzet nagy többsége nem ismeri még azt az igazságot, hogy a tudományos kutató produktív munkássága elsőrendű faktora a nemzeti haladásnak." S találóan hangsúlyozta azt is, hogy a kutató tudósok tevékenységének jelentősége főleg az, hogy e kutatók „valamennyien egy közös eszmény munkásai és minden haladás, mely az ismeretlenek végtelen birodalma felé visz ... úgy tekinthető, mint hozzájárulás az emberiség közös érdekeihez." Rámutatott egyúttal arra, hogy „a tisztán tudományos célzattal végzett vizsgálatok megállapításai idővel gyakorlati használatba mennek át." Erre az igazságra alapítva hangoztatta aztán a beszéd befejező részében, hogy a mai nehéz gazdasági helyzet természetesen egyszerre nem oldható meg gyökeresen, de bizonyos, hogy ,,a kivezető út a tudományos és technikai laboratóriumokon vezet keresztül." Ugyanebbe a nagyfontosságú témába kapcsolódott bele a rektor mostani beszédének egyik szakasza is, mikor ezt mondta: „Meggyőződésem, hogy azok a jelentős összegek, melyeket egyes tanszékeink bizonyos meghatározott problémák kidolgozására kaptak, államháztartásunk legjobb befektetései közé tartoznak, mert tudom, hogy mekkora tudományos felkészültséggel és becsvággyal fognak hozzá tanáraink a munkához, s így biztosan számíthatunk arra, hogy a kutató tevékenység eredményes lesz.“ Mostanában némely körökből — részint a szűk látókörűek, részint a politikai gyűlölködők táborából, akik néha éppenséggel egy ugyanazon csapatot jelentik — szokássá vált a kormányzati politika közművelődési ágazatának felfogását és munkáját hevesen támadni, sokszor megoko- tallan gúnnyal illetni. Kifogásolják, hogy a magyar kultúra mai hivatalos vezére— a közoktatásügyi miniszter — túlontúl sokat foglalkozik a felsőbb tudományos törekvésekkel és igényekkel, s az állam pénzéből sokat áldoz reájuk. Pedig ha arra gondolunk,hogy az úgyszólván egészen általánossá vált közvélemény szerint Magyarországot mostani rettenetesen nehéz helyzetében csakis a kultúrfelsőség tarthatja fenn, s készítheti elő az ország várt és remélt jobb jövendőjét, akkor igazán csodálatos, hogy még mindig vannak, akik valóban nagy koncepciókkal dolgozó tevékeny kultuszminiszterünket az említett váddal illetik. Klebelsberg gróf legnagyobb elődje, Trefort hangoztatta már, a maga nagyszabású kultúrpolitikája igazolására és magyarázatául, hogy a világosság felülről jő. Az ő nevéhez fűződnek a hatalmas egyetemi építkezések, általában a felsőoktatás érdekeinek különösképpen való felkarolása, aminek áldásos eredményeit évtizedek óta élvezi az ország minden lakosa éle, a klinikák legutolsó szegény betegéig. S ha Trefortnak igaza volt akkor, a maga kultúrpolitikájában — talán még inkább igaza van Klebelsberg grófnak most, mikor a mellett, hogy a népoktatás fontos kérdéseit sem hanyagolja el, s gondja van a végtelenül fontos középiskolákra is — olyan féltő szeretettel és szinte páratlan lelkesedéssel siet, nagy beruházások és javadalmak kieszközlésével, tudományos intézményeink támogatására. Nagyon helyesen vezérli a minisztert e tevékenységében annak felismerése is, hogy kultúrfelsőségünk biztosítása és beigazolása a ma olyannyira fontos külföldi propaganda céljait is minden más eszköznél jobban és sikeresebben szolgálja. Tessék megfigyelni a külföldet — mindenütt átérzik az anyagi fellendüléshez is hozzájáruló szellemi kultúra fontosságát. Amerikáról nem is szólva — ahol a mi viszonyainkhoz mérten szinte hihetetlenül nagy, majdnem szédítő összegek fordíttatnak tudományos célokra — de az európai országok is valamenynyien át vannak hatva a kulturális színvonal emelésének nagy nemzeti fontosságától, s e meggyőződéstől vezéreltetve áldoznak felsőbb kulturális feladatokra. Ha azt az — mondhatni — erőfeszítést látjuk, amit Németország kulturális téren végezt, a felsőbbrendű tudományosság jól felfogott érdekében: valóban csak hálával gondolhatunk a magunk kormányára, melynek kultuszminisztere a szellemi irányítást, pénzügyminisztere pedig a szükséges anyagi eszközöket nyújtja ahhoz, hogy a tudományos intézeteknek és egyesületeknek a szó nemesebb és magasztosabb értelmében módjuk legyen megfelelni hivatásuknak és rendeltetésüknek. Nemrégiben Balfour lord — a neves angol államférfiú — egy tudományos társaságban mondott beszédében büszkén hangoztatta, hogy habár ő csak műkedvelő is a tudományosság terén, de felelős állásában, hivatalos hatáskörében mindig minden lehetőt megtett a tudományos kutatások előmozdítására, tudatában annak, hogy bár az igazi nagy tudósok csak tudománnyal foglalkoznak, mégis, kutatásaikkal az emberiségnek nagy érdekeit mozdítják elő és pedig nemcsak szellemi, hanem anyagi téren is. S a kormányra hárul különösen az a feladat — mondotta —, hogy addig támogassa a kutatást, amíg az még egészen a tudomány légkörében mozog, míg nem hagyja el a laboratóriumot s nem lépett a gyakorlati alkalmazhatóság útjára, ahol aztán már könnyebben akadnak támogatói és pártfogói. Anglia közvéleménye sokkal magasabb színvonalú már, hogy meg ne értené s ne méltányolná ezt a felfogást. Nálunk — sajnos — még nem érett meg eléggé a közönség erre, azért vannak nagyon sokan, akik nem tudnak belenyugodni abba, hogy ennek a megcsonkított szegény kis országnak oly sok egyeteme van, s hogy az államkincstárból ezeknek a főiskoláknak, s rajtuk kívül a tudomány egyébb tűzhelyeinek olyan sok jut. Olyan sok!? Istenem — hiszen éppen Szarvasy rektor idei említett beszédéből kiviláglik az is, hogy a Műegyetem költségvetésében az utóbbi esztendőkben a békebeli összegeknek még mindig csak kis hányada állott rendelkezésre, s nemcsak az elméleti és gyakorlati oktatáshoz szükséges újabb eszközökre nem volt elég fedezet, hanem a régi felszerelések jó karban tartása is nehézségekbe ütközött. Annál kevésbbé lehetett szó arról, hogy a tudományos kutatáshoz szükséges berendezéseket kiegészíthesse ez. a nagyhivatású, buzgón dolgozó főiskola azokkal a modern készülékekkel, amelyek nélkülözhetetlenek, ha a rohamosan haladó külföldi tudományos munkától nem akarunk végleg elmaradni. Pedig „közismert tény — mondotta a rektor — hogy a technikai és természettudományok terén már a megállás is visszaesést jelent." Ennek fölismerése vitte rá a kultuszminisztert arra, hogy — támogassa a kérdés fontosságát, szintén bölcsen mérlegelő pénzügyminisztertől — megindította az egyetemek költségvetésének nagyobb arányú emelését. Ezért nem gáncs, hanem csak hála illetheti őket, s csak biztatást kaphatnak, mert hiszen még mindig hátra gyünk, s a felsőoktatás és a vele kapcsolatos tudományosság felvirágoztatásának mély sok anyagi előfeltétele hiányzik. Tagadhatatlan, hogy az imi-olvasni néni, tudók száma nálunk még nagy, s bizonyára mindent el kell követnünk arra, hogy e téren is fokozatos javítással halad-, hassunk a cél felé, vagyis, hogy a kultu-rális ismeretek elemi mértékének megszerzését az ország minden lakosa számára biztosítsuk. Ezért kétségkívül örülnünk kell a népoktatás fejlesztésének, a tanyai iskolák nagyarányú gyarapításának is. De ne feledjük egy percre sem, hogy az igazi kulturfelsőség, amely nemzeti fenmaradásunknak és állami megerősödésünknek legfőbb biztosítéka, nem az elemi iskolák padjain, hanem a főiskolák katedráin és laboratóriumaiban, s a tudósok és írók dolgozószobáiban kovácsolódik. Egészen bizonyos, hogy nincs igazi kultúra tudósok és írók nélkül ,s felsőbbrendű kultúra nélkül nincs emberi haladás és nincs nemzeti jövő. Amit tehát kultúránkra költünk és áldozunk, azt mind azért tesszük, hogy ez a, tagadhatatlanul a magunk hibájából is, de bizonyára méltatlanul is sokat szenvedett magyar haza, éljen, és mint Himnuszunk nagy költője egy másik versében zengette: „örökre, mint tavasz" viruljon!... | | | , | 4 házilag kiirtani Poloskákat ."Löcherer Cimexinnel lehet. Ara ölesé, hatása biztos kapható mindenütt. — Főraktár AKTUS, gyógyszertár, Bossz, IX., Üllői-út 39 Kornis Gyula a bölcsészettudományi kar kettéválasztása ellen. — A Pedagógiai Társaság ülése. — Szombaton tartotta a Magyar Pedagógiai Társaság a Tudományos Akadémia heti üléstermében első rendes felolvasóülését. Kornis Gyula egyetemi tanár, elnök Az egyetem filozófiai karának egysége címmel tartott megnyitóelőadást. Tüzetesen méltatta a természettudományok fejlesztéséről szóló törvényjavaslatot és állás foglalt a budapesti egyetem bölcsészettudományi karának kettéválasztása ellen. Tudományelméleti és tudománypolitikai szempontból fejtette ki a bölcsészeti kar egységének jelentőségét: a bölcsészeti kar az elméleti tudományok egész glóbus intellectuális-át tükrözi vissza. Kettéválasztás esetén ez az egységes tömb két elszigetelt féltekére robbanna szét. Pedig éppen a filozófiai karnak kell a tudományok mai rendkívüli differenciáltsága korában a tudományos gondolkodás egységének tudatát, a tudommánynak mint egésznek célját képviselnie. A tervezett kettévágás ellen szól a mai gondolkodás koráramlata is, mely a pozitivizmus nyomán beállott anarchia közepett mindenfelé szintézist, a magasabb egybefogó kategóriák uralmát, a szellemi szétesés megakadályozását követeli. Ha ezzel az egységesítő szellemi áramlattal szembeszállni és azt is, ami az egyetemen a tudás egységét még képviseli, darabokra törni modern törekvésnek aligha, legfeljebb anakronizmusnak volna minősíthető. De különben is — folytatta a profeszszor fejtegetéseit — mennyiben fejleszti a karnak kettéválasztása, az új adminisztratív válaszfal a természettudományokat? A kar természetbúvár tagjai is mindig Eötvös Lóránt báróval élükön egyhangúan állást foglaltak a szétválasztással szemben. A jelenlevők nagy tetszése és helyeslése közben fejezte be Kornis Gyula tanár fejtegetéseit, majd átadta a szót Mitrovics Gyula rendes tagnak, aki Szanálás és nevelés címmel tartott székfoglalót. Mitrovics Gyula a debreceni Tisza István egyetem professzora, akinek most van kiadás alatt A magyar esztétikai irodalom története című munkája, amelyben a professzor hathatós érvekkel támogatva azt fejtegeti, hogy ha a magyar szellem hozzá akar járulni az emberiség esztétikai kultúrájához, mind az elméleti kutatásnak, mind a művészi alkotásnak fenn kell tartania kapcsolatát saját történelmi előzményeivel. Mai székfoglalójában kifejtette a tudomány egységesítésének fontosságát és a háború következtében hihetetlen módon eldurvult lelki érzékenység felépítésének szükségességét, a pedagógia eszközei felhasználásával. • A székfoglaló után Kornis Gyula elnök meleg szavakkal köszöntötte az új tagot. * (Csitáry Béláné) Belgium népe és földje címmel tart előadást hétfőn délután fél 4 órakor az Urániában.