Budapesti Hírlap, 1927. február (47. évfolyam, 25–47. szám)

1927-02-20 / 41. szám

1927 február 20. (41. sz.) Budapesti Hírlap A BBTE országos tőrversenye. — A döntő holnap délután 6 órakor a BBTE tornacsarnokában. — A Budapesti (Budai) Torna Egyesület országos tőrvívóversenye ma délután öt órakor kezdődött el a budaiak Attila­ utcai vívótermében. A benevezett 39 vivő közül 33 jelentkezett a versenyen való részvé­telre. Távolmaradt a küzdelemtől a ver­seny favoritja, Tóth Péter dr. s azonkívül a fiatal vívógárda egyik tehetséges képvi­selője, Eckl Viktor, akinek a kecskeméti vívóversenyen oly szerencsétlenül sérült meg a gyűrűs ujja, hogy még ma is kény­szerpihenőre van kárhoztatva. A 33 vívó elő-, majd középmérkőzések­ben küzdött a döntőbe jutásért. A mérkő­zések meglepetései közé tartozik a béke­évek olimpiai vívójának, a balkezes Apáthy Jenő dr.-nak (BBTE) kiesése. Az ismertebb nevű fiatal vívók közül Meák Géza (BEAC) és Upor László egy-egy tuss­­különbözettel estek el a döntőben való szerepléstől. A mai mérkőzések alapján a következő nyolc vivő vesz részt a döntőben: Báni Szabolcs (MAC), Dávid József (Tiszti VC), Dunay András (BBTE), Heris Béla (MAC), Siálniczky Gusztáv (Tiszti VC), Koller százados (Tiszti VC), Kontra Kálmán (Tiszti VC), Pillér József (MAC). A versenyzők mutatott formáit figye­lembe véve, a verseny sorsa a fiatal Du­nay András és Kálniczky Gusztáv között dől el. A helyezésekre Dávid József, Dani Szabolcs és Kontra Kálmán a legesélye­sebb jelöltek. A döntő mérkőzés holnap, vasárnap dél­után 11 órakor kezdődik a BBTE Attila­ u. 2. szám alatti tornacsarnokában. A ver­senyre belépődíj nincs, egypengős pro­grammal megtekinthető. Hung­áriakuti sporttelep 1927 február 20-án vasárnap d. n. fél 2 órakor lin­tavírus nemzetközi mérkőzés. — Utána d. n 3 órakor Hungária-Libéris bajnoki mérkőzés. Jegyek elővételben lényegesen olcsóbbak A főiskolai gyors­­korcsolyázó bajnokság.­ ­— Kauser győzött 500 és 1500 méteren. — Troppauer E. V.—B. K. E. N­. 5:1 (3:1). — A főiskolai gyorskorcsolyázó bajnokság két versenyszámát ma délelőtt bonyolítot­ták le a városligeti műjégpályán többszáz­főnyi közönség előtt. A bajnokságnak Kauser volt a favoritja, aki úgy látszik, rászolgált az előlegezett bizalomra, mert a bajnokságnak ma megtartott két ver­senyszámában, az 500 méteres és 1500 méteres versenyben fölényes győzelmet aratott. Ugyancsak ma délelőtt került döntésre az 5000 méteres országos ver­seny, amelyben Mérő győzött. A gyorskorcsolyázó versenyek után a Troppauer Eislauf Vérein jéghokki-csapata barátságos mérkőzést játszott a Budapesti Korcsolyázó Egyesület második csapatá­val, amelyet 5:1 arányban legyőzött A versenyek részletes eredménye a kö­vetkező: Főiskolai bajnokság 500 m. 1. Kauser 50.2 mp. 2. Mérő 52.2 m­p. 3. Pentelei 56.5 mp. Főiskolai bajnokság 1500 m. 1.­ Kauser 2 p. 48.8 mp. 2. Mérő 2 p. 55.6 mp. 3. Pentelei 2 p. 58.9 mp. Országos verseny 5000 m. 1. Mérő 10 p. 26.3 mp. 2. Windtner 10 p. 31.9 mp. 3. Bihari 10 p. 32.6 mp. Troppauer E. V. I.—B. K. E. II. 5:1 (3:1). A kitűnő játékosokból álló troppaui csa­pat könnyen győzte le a B. K. E. második csapatát. A budapestiek gólját Bajner sze­rezte meg. A vasárnapi versenyek programja a kö­vetkező: Délelőtt fél 9 órakor országos verseny 1000 méteren, fél 10 órakor főis­kolai bajnokság 5000 méteren, fél 11 óra­kor főiskolai műkorcsolyázó bajnokság, délután fél 4 órakor hokkimérkőzés a Troppauer E. V. és a B. K. E. csapatai között. A B. K. E. csapata holnap a kö­vetkezőképpen áll föl: Ordódy—Oláh— Barna, Minder S.—Lator—Krempels P., Weiner, Bethlen l. gróf. * A MASz közgyűlése. Sportegyesületek, testületek, vagy szövetségek közgyűlésein rendszerint nagy viharok és heves ellen­zéki harcok szokták felütni a fejüket. Nagy meglepetést, de egyúttal nagy meg­nyugvást is kelt, hogy a Magyar Atléta Szövetség ma megtartott közgyűlése olyan simán és méltóságteljesen folyt le, ami ritka a sportszövetségek történetében. Sztankovich Szilárd elnöklésével tudomá­sul vették az elmúlt évi eredményes mű­ködésről szóló jelentést, tudomásul vették a pénztári jelentést, a költségvetést, az­után megtartották a szavazást A szava­zásnál is megnyilvánult a MASz békés és munkaszerető hangulata, mert a hivatalos jelöltekkel szemben egyetlen ellenjelöltet sem álította­k. A tegnapi számunkban kö­zöltük a hivatalos jelölő listát, amely vál­toztatás nélkül ment keresztül a mai sza­vazásnál Az egész közgyűlés mindössze egy óráig tartott. * Cseh—olasz válogatott labdarúgómér­kőzés. Vasárnap játszik Milánóban Cseh- Szlovákia válogatott labdarúgócsapata az olaszok válogatott legénységével. Az ola­szok legutóbb Genfben 5:1 arányban, nagyszerű játék után, legyőzték Svájc vá­logatottjait, ami olyan teljesítmény, hogy a cseheknek számolni kell vele. Az ola­szok nagy bizakodással néznek a küzde­lem kimenetele elé, a csehek pedig­­ biz­tosra veszik a cseh csapat győzelmét. A mérkőzés mindenesetre izgalmas keretben fog lezajlani, mert a temperamentumos és elbizakodott olasz közönség aligha fog si­mán beltörődni az esetleges vereségbe. * Leventék síversenye. A Levente Egye­sület sí-szakosztálya Püspöky Pissinger Nándor tanár vezetése mellett február 20-án Galyatetőn síversenyt rendez. Indu­lás: február 19-én este 11 órakor a keleti pályaudvartól. Találkozás fél órával előbb. A verseny a következő részekből áll: I. Technikai rész, mely előírt gyakorlat­ból és szabadon választott gyakorlatból áll. II. Gyakorlati rész, mely terepverseny (5 km. távolságon) és tájékozódási verseny­ből áll. A győztesek között kilenc érmet oszta­nak ki. Az első ezüstözött bronz­érmet, a második nagy bronzérmet és a harmadik kis bronzérmet kap. A versenyen részt vehet minden fővárosi levente. A technikai versenyben haladó le­vente is részt vehet, azonban a terep- és a tájékozódási versenyben csakis a Püspöky Pissinger tanár vezetése alatt tanult leven­ték indulhatnak. TÖRVÉNYSZÉK. Egy talmi Kohn. A büntető jogszolgáltatás krónikáiban sű­rűn találkoztunk kalandorokkal, akik feje­delmi vagy főúri családok nevét bitorolták. Az ál-hercegek, ál-grófok, ál-bárók száma légió. Legutóbb is, mint emlékezhetünk rá, a heidelbergi diákokat tette lóvá egy keres­kedősegéd, aki porosz királyi hercegnek adta ki magát. De arról nem tudnak a kró­nikák, hogy akadt volna valaha valaki, aki a Kohn nevet bitorolta volna. Tudós tal­­mudisták, akiktől ebben az ügyben felvilá­gosítást kértünk, a legnagyobb nyomaték­kal jelentették ki, hogy erre nem volt példa még a Kohnok régmúlt fénykorában sem, amikor ez a név jóval szalonképesebb volt, mint manapság. Teljes lelki megnyugvással állíthatjuk tehát, hogy az alábbi eset hőse az első, aki illetéktelenül vette fel a Kohn nevet. Péntek este volt, Kohn Dávid szerecsen­­utcai szatócsnál éppen vacsorára terítettek, amikor egyszer csak betoppant egy isme­retlen ifjú. Kohn Dávid elsápadt, amikor megpillantotta a meglehetősen zü­lött kül­sejű alakot, akinek nyugtalan tekintetéből nagyító üveggel sem lehetett szemernyi jó szándékot kiolvasni. — Mi tetszik? kérdezte bátortalan han­gon Kohn Dávid az idegent. — Hogy mi tetszik? — kérdezte vissza a jövevény. Hát nem ismer meg? Én va­gyok Kohn Lázár, a maga unokaöccse, aki tíz esztendővel ezelőtt vándorolt ki Ame­rikába. — Kohn Lázár, a Kohn Jakab fia! — kiáltott kórusban az egész família és a következő pillanatban ölelő karok súlya alatt görnyedezett a rég nem látott kedves rokon. A meleg fogadtatás után meghívták va­csorára s Kohn Lázár olyan étvággyal evett, mintha Amerikából Budapestig foly­vást csak koplalt volna. A falatozás any­­nyira lefoglalta, hogy alig-alig felelt nagybátyja kérdezősködésére. Pedig Kohn Dávid sok mindent szeretett volna tudni az új világról. Mindenekfölött pedig azt, hogy vannak-e Amerikában ébredők, van-e ott antiszemitizmus? Kohn Lázár megnyug­tatta az öreget, hogy mindennek Ameriká­ban nyoma sincs. Majd az üzleti viszonyok­ról érdeklődött az öreg Kohn, végre a poli­tikára tért át. Erről a témáról csodálatos dolgokat tudott beszélni a világlátott férfiú. Az elnök, aki Amerikában a királyt pótolja, a polgári életben kefekötő. Igen jóravaló demokrata s noha nagyobb ár, mint Krausz Simi, mindenkivel szóba áll, mindenkivel kezet fog. Törvény van rá, hogy köteles minden bejegyzett kereskedőnek 100.000 dollár erejéig váltót zsirálni, csőd esetén pedig ő fizeti a passzívákat. Kohn Dávid gyönyörűséggel hallgatta ezeket a dolgokat. A káprázatosan szép perspektíva, melyet ez a kép lelki szeme elé varázsolt, mély hatást tett rá s elhatá­rozta, hogy a tavasszal kivándorol. Csak még az indiánusokkal szeretett volna tisz­tába jönni, akikről azt halolt­­a, hogy va­dak, sőt emberhúst is esznek. — Szó sincs róla, — nyugtatta meg az öccse. Csak a pogány indiánusok vetemed­nek néha erre a kosztra, de a zsidó indiá­­­us a világért sem enné meg az emberhúst, se angolosan, se félangolosan. — Hát az indiánusok közt zsidók is vannak? — Bizony vannak. Még Kohnok is voltak köztük. Fájdalom, ezek már kivesztek. — Kohnok? — No igen. Hát nem hallott semmit a Mohi-Kohnokról? Hiszen az utolsó Mohi- Kohnról könyvet is írtak. Kohn Dávid szégyenkezve vallotta be, hogy ezekről a Kohnokról semmit sem hal­lott s egy kövér könnyet morzsolt szét a szemében, mellyel elhunyt indiánus név­rokona emlékének áldozott. Éjfélre járt már az idő, mikor az ame­rikai rokon elbúcsúzott vendéglátó nagy­bátyjától. Megígérte, hogy másnap újra eljön s elhozza az ajándékot, melyet Ame­rikából hozott neki szeretete jeléül. Az ám csak a csoda! Egy Meidinger-pipa, melyet minden nyolc napban egyszer kell megtöl­teni s úgy ég és füstöl, mint a tűzhányó. Megér testvérek közt 100 pengőt. Kéz alatt vette egy tönkrement farmertől, aki sírva vált meg kedves pipájától. Kohn Dávid egész éjjel erről a pipáról álmodott. Reggel, amint felkelt, megvetéssel nézett avult rendszerű pipájára, melyet napjában húszszor is meg kell tömni. Hiába, mégis csak okos emberek ezek az amerikaiak! Délben csakugyan beállított Kohn Lázár, de pipa nélkül. Azt mondta, hogy a pénz­ügyőrök meglátták holmija között a pipát s húsz pengő vámot követelnek érte. Neki pedig jelenleg ennyi pénze nincs, mert még nem váltotta be a dollárjait.­­— Sebaj, felelte Kohn Dávid s húsz pen­gőt adott Lázár öccsének, hogy hozza el a pipát. Kohn Lázár a pénzzel úgy eltűnt, mintha a föld nyelte volna el. Nagybátyja aggódott miatta, de különösen a Meidinger-pipa miatt s expresszlevelet irt testvérbátyjának Pusztaöcsödre, hogy nála járt a fia Lázár Amerikából, de hirtelen eltűnt s most nem tudja, mi történt vele. Kohn Jakab azt felelte a levélre, hogy az ő fia nem jött vissza Amerikából, nincs is szándéka visz­­szajönni, amig az a „bizonyos ügy“ el nem évül. Kohn Dávid földindulást érzett a lába alatt, mikor a levelet elovasta. Tehát az az ember, aki nála járt, akit megvendégelt és megölelt s akinek húsz pengőt adott, nem az ő amerikai öccse, nem is Kohn, hanem közönséges svindler. — A királyi Kúria döntése a mohács—­ pécsi vasúti nyugdíjasok ügyében. Az Első Dunagőzhajózási Társaság üzemében álló Mohács—pécsi­­ Vasút alkalmazottait kö­zelről érintő kérdésben foglalt a királyi kúria Roth-tanácsa tegnap kihirdetett íté­letével elvi jelentőségű álláspontot. A ki­rályi kúria egy konkrét esetből kifolyóan elvi döntéssel állapította m­eg, hogy a köz­forgalmú vasútnál teljesített szolgálat alap­ján járó nyugdíj mértékére külön jogsza­bályok irányadók, ilyenek nemlétében pe­dig bírói átértékelésnek van helye. A tör­vény emek rendelkezéséből nyilvánvaló, hogy a magánjogi szolgálati szerződéssel alkalmazottak körétől nemcsak azokat, akik az államnál, hanem azokat is, akik valamely az állami hatóságokkal szoros kapcsolatban lévő intézménynél teljesítet­­tek szolgálatot, a törvény kivételes elbá­násban kívánta részesíteni. Ennek a kivé­teles elbánásnak nem előfeltétele az, hogy a közforgalmú vasút önálló jogi személy legyen, tehát csupán az üzem, illetőleg a teljesített szolgálat mineműsége az irány­adó. A királyi kúriának ez az állásfogla­­lása egy régóta vajúdó és sok száz család exisztenciáját érintő vitás kérdést juttatott nyugvópontra. — A birkózóbajnokok ügye. Lapunk mai számában egy kőnyomatos tudósítás nyomán azt írtuk, hogy Peczák Károly birrkózóbajnok a Czája József feljelenté­sére tartott tárgyaláson olyan nyilatkoza­tot tett, hogy a birkózók szájával a kulisz­­szák mögött mindig megegyeztek. Peczák Kómly annak a kijelentésére kérte föl la­punkat, hogy a tegnapi tárgyaláson ezt a nyilatkozatot nem tette meg.­­ Felmentettek egy jósnőt. A főkapi­tánysághoz tavaly őszkor névtelen felje­lentés érkezett, amely elmondta, hogy Fleitler Zsigmondné Izabella­ utcai lakásán jóslással foglalkozik és jóslásának az a következése, hogy Budapesten rohamosan emelkednek az öngyilkosságok. A főkapi­tányság detektíveket küldött Heitler Zsig­mondné lakására, akik a jósnő várószo­bájában két hölgyet találtak. Heitlerné el­len szemfényvesztés vétsége címén bűn­vádi eljárás indult meg. Az ügyet ma tár­gyalta a büntető járásbíróságon Czukor József járásbíró. Heitlerné beismerte, hogy jósolt, de tagadta, hogy ezzel vétkezett volna, mert soha semmiféle anyagi ellen­szolgáltatást nem fogadott el. Nincs is erre rászorulva, mert háza van, férje pedig jól kereső ember. Csupán azért jósolt, hogy klienseit megnyugtassa. Hat évvel ezelőtt a detektivtestü­letnek a Margitszigeten ren­dezett jótékonycélú ünnepén a detektiv­­testület felkérésére reggeltől estig jósolt s az ünnep jövedelmének legtekintélyesebb részét az ő jóslása szolgáltatta. A detektiv­­napnak köszönheti tehát, hogy jóslási te­hetségével hírre tett szert. A járásbiró ez­után azt a két hölgyet hallgatta ki, akiket a detektívek Heitlerné előszobájában ta­láltak. Mind a ketten igazolták, hogy Heit­lerné a jóslásért egy fillért sem fogadott el. Heitlerné védője fölmentést kért azzal a megokolással, hogy az asszony üzlet­szerű jóslással nem vádolható. Felolvasta Szabó Andor dr. egyetemi magántanár nyi­latkozatát. .Ebben a nyilatkk jzatban Szabó dr. azt mondja, hogy Heitlerné az emberi­ség jóltevőjének tekinthető. A védő előter­jesztése után az ügyészi megbízott Heit­lerné ellen elejtette a vádat, mert szerinte nincs bizonyíték arra, hogy üzletszerűen jósolt volna. A járásbíró ennek következ­tében Heitlerné ellen a további eljárást megszüntette. — Szabad-e a lakásban fajkutyát te­nyészteni? Virág Gyula dr. ügyvéd a Poch­­maniczky­ utca 75. számú ház gondnoka, felmondott a ház egyik lakójának, Gross Alfréd zeneszerzőnek, mert a lakásán bul­dog­ kutyákat tenyészt. A zeneszerző nem fogadta el a felmondást, így tehát az ügy a bíróság elé került. Gross Alfréd jogi képviselője, Báder József dr. előadta, hogy ügyfele a magyarországi buldog-klub al­­elnöke s már tizennyolc éve foglalkozik kedvtelésből kutyatenyésztéssel. A járás­bíró kihallgatta mint szakértőt Ilosvay Lajost, a Magyarországi Ebtenyésztő Egye­sület igazgatóját, aki elmondta, hogy Gross Alfréd csak fajkutyát tenyészt, már­pedig ez fontos nemzetgazdasági érdek. A ház­mestert is kihallgatták, aki azt vallotta, hogy a házban Gross Alfréden kívül még öt lakó tart kutyát. A járásbíró a ház­­gondnok keresetét elutasította. 21 Két hét múlva megkerült az ál-Kohn, Dattelbaum Adolf pincér személyében, aki az amerikai Kohn iskolatársa volt s állás nélkül lévén, fölvette annak a nevét, hogy ezen a réven Kohn Dávidot megsarcolja. A büntetőjárásbíróság kétheti fogházra ítélte a csalót. A két hét alatt talán sikerül neki megoldani azt a számtani rejtvényt, hogyha a Kohn név bitorlásáért két hetet kapott, mit kapott volna, ha véletlenül Eszterházy hercegnek adta volna ki magát. ízs.

Next