Budapesti Hírlap, 1927. március (47. évfolyam, 48–73. szám)

1927-03-01 / 48. szám

f&T­m S fém T 7SÉ. W.J Budapesti Rinlup Tej- és vasfogyasztók.­­ figyelmében| Tudatjuk­, hogy üzemünk­ egész tejkezelését bakteriológiai szem­pontból a M. Kir. Ál­lator­vosi Főiskola tejhygiéniai laborató­riumának ellenőrzése alá he­lyeztük. Palacktejünket a tej vitamin­jait megkímélő, a káros bakté­riumokat megsemmisítő pasztő­rözés elvei szerint kezeljük és fiókjaink útján díjmentesen ház­hoz szállítjuk. Fióküzleteinkben s elárusító­­helyeinken forgalomba kerülő vajat kizárólag pasztőrözött és színtenyészettel beoltott tejszín­ből — dán módra — készítjük. * , Budapesti Központi Általános Tejcsarnok Részvénytársaság nak hozzá olyan alapossággal a kérdéshez, mint amilyet fontosságánál fogva meg­érdemel. — Nem lesz ebből sem kormányválság, sem pártszakadás, — fejezte be a földmi­­velésügyi miniszter rendkívül érdekes nyi­latkozatát. És hozzátette még: — Minden más, ezzel ellentétes híresz­telés nem egyéb üres, politikai tenden­ciájú kombinációnál. Az egységes pártban csak a részlet­­kérdésekben merült fel vélemény­­különbség. „Nem lesz ebből sem kormányválság, sem pártszakadás." Mi igaz tehát azokból a hírekből, amelyeket egyes lapok nap-nap után olyan kitartóan ismételgetnek az egy­séges pártban uralkodó nagy ellentétekről, izgalmakról? Szabó Sándor dnh­oz, az úgynevezett kis­gazda-csoport egyik tagjához fordultunk válaszért. Szabó képviselő egyike azoknak, akik a FAKSz-ü­gyet megfelelő higgadtság­gal kezelik. Nem támogatja azűzön-vizen ke­resztül a vitatott tervezetet, de a tervezet heves ellenzői sem számíthatják őt maguk közé. A földmivelésügyi miniszternél tar­tandó holnapi tanácskozáson ő is részt vesz. Szabó Sándor dr. a következőket mon­dotta munkatársunknak:­­ — A végén mindenki egy nézeten lesz: a tervezetet meg kell valósítani. IDe nem is lehet másként, hiszen ha bizonyos tekin­tetekben eltérőek is a bak­ban a vélemé­nyek, ezek tárgyi jellegű részletkérdések csupán, amelyek szerhét­­semmi esetre sem akadályozhatják a tervezet egészének el­fogadását.­­ Hiszen ami azt illeti, én sem tartom tökéletesnek a tervezetet, vagy legalább is­ olyannak, amilyennél jobbat nem lehetne összeállítani a kislakásépítő akció megol­dására. Éppen ezért megnyugtatott, amikor a miniszterelnök úr kijelentette az egyik pártértekezleten, hogy nem holmi merev tervezettel állunk szemben, ellenkezően, a tervezet mindenben simulni, alkalmazkodni kíván az élethez, a körülményekhez. Azzal végre is tisztában kell lennünk, hogy a ter­vezet bírálgatásánál nem támaszkodhatunk kialakult gyakorlatra, hiszen az akció tel­jesen új csapásokon halad, nem lehet tehát csalhatatlanul, megfellebbezhetetlennek tar­tani minden e kérdésben kimondott véle­ményt. Eg­rszóval az ügy­­ jóhiszemű meg­vitatására van csak szükség, már­pedig az eddigi tárgyalások során éppen a jóhisze­műség csendült ki a kérdéshez hozzászólók szavaiból. Ez a magyarázata azután annak is, hogy személyi­ vonatkozás egyáltalán nem került a vita anyagába.­­ Érzékeltessem, hogy tulajdonképpen milyen kérdésben is vannak véleménykü­lönbségek? Például abban, hogy anyaghi­telt vagy pénzügyi segítséget adjanak-e a házhelytulajdonosoknak? Vagy egészség­­ügyi szempontból például, hogy padlóztas­­sák-e az építendő házakat vagy sem? Ilyen és ehhez hasonló kérdések, részint lényeg­telenebbek, részint fontosabbak, merültek fel. Ilyenek nem igen vezethetnek pártsza­kadásra. Mégegyszer: a végén mindenki egy nézeten lesz.­­ Nyilatkozott Tamássy József, a FAKS­z. ügvezető­ alelnöke is, aki kijelentette, hogy a FAKSz. a február 9-én nyilvánosságra hozott kormá­n­y­ter­vezet értelmében fog működni, amely „Értesítés a FAKSz-hoz“ címmel érkezett le annak idején a szövet­kezethez és amelyen még az egységes párt­nak néhány tagja némely változtatást kí­ván eszközölni. Amint tehát az egységes párt véglegesen döntött ezek fölött a ter­vezett módosítások fölött, a FAKSz. rög­tön teljes erejével megkezdi munkásságát. Vasárnap délben 12 órakor tartotta a Tisza István Társaskör idei rendes közgyű­lését. A közgyűlés jelentőségét nagyban fokozta az a körülmény, hogy az egybe­gyűltek föl akarták használni ezt az al­kalmat a Társaskör igazgatójának, Berze­­viczy Albertinek üdvözlésére a közelmúlt­ban elhangzott durva támadásai kapcso­latban, amely őt a Kisfaludy Társaságban elmondott nagyszabású beszéde miatt érte. Ennek tulajdonítható, hogy a Társaskör helyiségeit zsúfolásig megtöltötték a tagok, akik közül igen sokan vidékről utaztak föl a közgyűlésre. A megjelentek sorában ott volt: Angyal József, Bacsinszky Vladimír, Balogh Jenő, Beöthy László, Bíró Pál, Csathó Kálmán, Csicseri-Orosz György, Dárdai Ede, Fehér­­váry Imre báró, Fellner Kálmán, Fellner Sándor, Fráter Jenő, Dömötör József, Ga­lambos Jenő, Geiger Dezső, Gerő Géza, Geszty Andor, Gorove László, Grósz Emil dr., Gyürky Gyula, Halászy László, Hazai Samu báró, Hegedűs Pál, Herczeg Ferenc, Hetényi Ákos, Horthy Béla, Horváth Zsig­­mond, Jekelfalussy Zoltán, Jeszenszky Pál, Kaas Albert báró, Kálmán Gusztáv, Kenedy Géza, Kiss Károly, Klauser Kál­mán, Koós Géza, Kőszeghy Iván, Kő­­szeghy Sándor, Kotányi Zsigmond, Laka­tos Sándor, Lányi Márton, Lázár László, Lestyánszky Sándor, Lónyay Ferenc, Lor­­berer Jenő, Lukács György, id. Madaras­ty Gábor, Magyary Lajos, Maróti-Fürst László, Maróthy László, Mattyasovszky György, Mészáros János, Nadányi Emil dr., Natorp Tivadar báró, Orosdy Fülöp báró, Palányi Ernő, Pap Géza báró, Papp József, Pay Vilmos, Petényi Zsigmond báró, Pongrácz Ferenc gróf, Radisits Ele­mér, Ráday Gedeon gróf, Rónay Jenő, Rónay György, Skerlecz Iván báró, Soós Károly, Szathaáry Dezső, Szász Károly, Szenessy Aladár, Szepesházy László, Szinnyey-Merse Istvánt, Teleszky János, Tóthvárady-Asbóth István, Tors Tibor, Vojnits Sándor báró, Wohl Mór, Wolfner Tivadar báró, Zellendorff Jenő, Zelovich I Kornél, Zilahi Kiss László és még szá­mosan. Horánszky Lajos üdvözlő beszéde. Tizenkét órakor érkezett meg a Társas­körbe Berzeviczy Albert, akit az előcsar­nokban az egybegyűltek lelkes ovációval fogadtak. Az ü­nnepelthez a tagok nevében Horánszky Lajos a következő beszédet in­tézte: — A Tisza István Társaskör, mely — ha a napi politikától távol áll is —­ a nemzeti élet minden sorshatározó, fonto­sabb kérdésében buzdító, vagy tiltakozó szavát hallatni kívánja, megnyilatkozni óhajt abból az alkalomból, midőn a Te köztiszteletben álló agyrabecsült személye­det szavakban nem jellemezhető orvtáma­dás érte. Távol áll tőlünk, hogy m­i a Te védelmedre akárcsak egy szót is veszte­gessünk. Neked védelemre szükséged nincs, mert Te a nemzeti közbecsülés ol­talma alatt állasz. — Aki Téged támad, az a magyarságot támadja, aki a Te eszményeidet ócsárolja, az a nemzethűséget gyalázza, megtagadva minden lelki közösséget azzal a nemes, ön­feláldozó, hazafias munkával, melynek gazdagon gyümölcsöző értékeiről jövő időkre és nemzedékekre példaadó tanúbi­zonyságot szolgáltattál. Hozzád a támadá­sok föl nem érhetnek, nemes egyéniséged kristály tisztaságát semmiben sem érinthe­tik. — Mi azért emeljük föl intő és tiltakozó szavunkat, hogy a magyarságot fokozott, éber őrködésre buzdítsuk, szemben azok­kal az áramlatokkal, melyeket ismét fész­­kelődni látunk s melyek hangban és szel­lemben olyannyira emlékeztetnek a ka­tasztrófa előkészítés végzetesen gyászos korszakára. Ma, midőn sorsunk jobb for­dulatán, fokozott reménnyel és önbiza­lommal indulhatunk az új, építő munka útjára, az erélyes leszámolás ezekkel az irányzatokkal mindennél fontosabb, életbe­vágóbb érdeket és kötelességet jelent. — Itt az ideje annak, hogy megalkos­suk párt-, osztály- és felekezetkülönbség nélkül azt a közös nemzetvédelmi frontot és erőszövetséget, melynek szilárd bástyá­ján a destrukció, a felforgatás, a tekintély­­rombolás munkája megtörik. — Elvárjuk, hogy ebben az erőszövet­ségben ott fogjuk látni a küzdelem élén azokat, akik ma az ország vezetésének, a közszellem irányításának a felelősségé­ben osztoznak. A kormányzat és a társada­lom vezető férfiai vannak hivatva az irányítást megadni, s vállvetett erővel a küzdő, dolgozó magyarság belső egységét és békéjét lelki kátmérgezők, a felforga­tók ellen megoltalmazni. — Téged, kegyelmes uram, csakis arra kérünk, hogy haladj továbbra is bátran utadon és vidd a zászlót a régi, törhetet­len hittel és lelkesedéssel. Légy meggyő­ződve arról, hogy a Te hűséges táborod, a Tisza István tábora, mint rendíthetetlen szikhvár, áll melletted mindenkor a küz­delemben. Isten áldása kisérje munkádat. Berzeviczy Albert válasza. Percekig tartó éljenzés és taps követte a beszédet, amelyért Berzeviczy Albert meghatottan mondott köszönetet a követ­kező szavakkal: — Horánszky Lajos kedves barátom beszéde mélyen meghat s egész lelkemmel átérzem szavainak jelentőségét. Két hét óta, m­ióta a Kisfaludy-Társaság emléke­zetes ülésén ismert beszédemet elmondot­tam, a legkülönbözőbb társadalmi osztá­lyok és intézmények képviselőitől, sőt az elszakadt országrészeken lakó véreinktől is egymás után kapom a megnyilatkozáso­kat, hogy igen sokan vannak olyanok, akik egyetértenek velem és helyeslik vélemé­nyemet.­­ Ez a sorozatos megnyilatkozás csak megerősít engem abban a meggyőződés­ben, hogy amit elnöki megnyitó beszédem­ben elmondottam, azt szükséges volt el­mondanom, és az általam kifejezett felfogás megegyezik azokéval, akik élnek-halnak hazájukért és magyarsá­gukért. A rokonérzés e kifejezései között különösen becses előttem a Tisza István Társaskör üdvözlése, mert hiszen sehová sem köt a múltban olyan mélyen gyöke­redző közösség, mint éppen ide. A fővá­rosban kifejtett politikai pályafutásom ele­jén, tehát már negyvenhat évvel ezelőtt, ennek a körnek tagja lettem, nevezetesen a szabadelvű­ pártnak, amely, ha elnevezé­sét az idők során meg is­­ változtatta, vál­tozatlanul megtartotta a szellemet, amely mindenkor­ jellemezte. Ez a szellem két emberöltőn keresztül megtartotta irányát s e szellemtől áthatott körben találtam én igazi otthonomra, amelytől engem már csak a kapa és az ásó választhat el. Ez a társaság minden nemes, jó és igaz ügy támogatójának bizonyult s minden nemes, jó és igaz ügy méltán is tarthat igényt e kor támogatására. Én a magam részéről kijelentem, hogy a belém helyezett bizal­mat és szeretetet meg fogom őrizni a jö­vőre is, munkásságomat minden tőlem tel­hető erővel e kör eszményeinek szolgála­tában tartom és hozzájuk szivem utolsó dobbanásáig hű leszek. A közgyűlés, Berzeviczy Albert köszönő szavai f­urult lelkesedéssel és szűnni nem akaró ünnep­léssel fogadták a jelenlevők, majd átvo­nultak a nagyterembe, ahol a kör közgyű­lését tartották meg. , Kálmán Gusztáv v. k. t. t. elnöki meg­nyitója­ után Bíró Béla dr. titkár terjesz­tette elő a választmány jelentését, amelyet a közgyűlés hozzászólás nélkül, egyhan­gúan elfogadott. A tagdíjak megállapítása és a költségvetés elfogadása után megvá­lasztották a következő tisztikart: Igazgatók (három évre): Berzeviczy Al­bert, Beöthy László, Horánszky Lajos, Ká­rolyi Imre gróf, Lukács László, Petényi Zsigmond báró, Wolfner Tivadar báró. Számvizsgálók (egy évre): Kotbenschlag Béla, Kotányi Zsigmond és Nagy Andor dr. Választmányi tagok (három évre): Almási­ László, Bethlen István gróf, Fell­ner Sándor, Gorove László, Herczeg Fe­renc,­­ Horváth Elek, Karafiáth Jenő dr., Lukács György, Nyegre László, Ráday Ge­deon gróf, Rakovszky Iván, Scitovszky Béla, Pap Géza báró, Söpkéz Sándor, To­­leszky János dr., Tóth János dr., Tóth­várady-Asbóth István és Zichy János gróf. Háznagy (három évre): Szepesházy Imre. Ezzel a Társaskör közgyűlése véget ért. Ilerxevicsy Albert üdvözlése a Tisza István Társaskörben A Társaskör tisztújító közgyűlése. Guzzoni ezredes a budapesti Fascio tiszteleti tagja. A budapesti Fascio vasárnap délután Arany János­ utcai dísztermében évi köz­gyűlését tartotta. Megjelent Durini di Monza gróf olasz követ a feleségével és kisleányával, Gunzoni ezredes, a budapesti katonai ellenőrzőbizottság elnöke, Berze­viczy Albert, Bogya János és Kosztolányi Dezső, akiket néhány Olaszországgal kap­csolatot tartó újságíróval együtt a Fascio meghívott. A közgyűlést Pignatelli herceg, mint a budapesti Fascio delegátus­ elnöke hosszabb beszédben nyitotta meg, amelyben bejelen­tene, hogy a Fascio tiszteleti taggá válasz­totta Guzzoni ezredest, ehhez képest át­adja neki a Fascio Tessera d'honore-rel. Hangoztatta még beszédében a herceg. s ■. hupaimili­árban, most kp injÉs! Kiváló szabású, eredeti angol anyagokból, rendelésszerűen, gondosan elkészített ingek, minden nagyságban raktáron: angol brokát ing, fehér, puha angol selyem poplen ing, színes, puha Francia siffon hálóing, komplett nagy Sajti MljeaiKOTvgTfreutban nttt kiváló szép nyakkendők Letnnehazabb tetta Mijrem nrabKendett, u Idei téli szi­­nonról maradt egyes darabok 5- P 6- P 2-P 4*40 P 5-P Nyakkendőház IV., Kígyó-utca és Apponyi-tér sarok. (Klotild-palota.) hogy mi a kötelességük a külföldön élő fasisztáknak, különösen olyan baráti or­szágban, mint amilyennek Dániával szem­ben Magyarország mutatkozott. Guzzoni ezredes szólalt fel ezután. Kö­szöni a megtisztelést, mint katona nem lehet tagja a Fascionak, de ez a tiszteleti tagság nagyobb erőt ad neki munkájára. Guzzoni ünneplése után a Fascio a bű­nöké, Oscarre Di Fratico lovag jelentését olvasta föl a múlt évről. Bejelentette, hogy a budapesti olaszok kétnyelvű lapot akar­nak indítani, remélhető, hogy a tervet rö­videsen sikerül nyélbe ütni. Az ünnepség lelkes hangulatban ért véget. Albert Thomas vasárnap este elutazott Budapestről. Kecskeméten megismerkedett a ma­­gyar paraszttal. — Vacsora a keres­kedelemügyi miniszternél. A Nemzetközi Munkaügyi Hivatal igaz­gatója öt napi budapesti tartózkodás után vasárnap este elutazott a fővárosból. A kora reggeli órákban kirándulást tett még a legmagyarabb alföldi városba, Kecske­métre, Thivriot francia képviselő, Boemel­­burg Konrád és Nagy Iván Edgár miniszteri tanácsos kíséretében. A kecskeméti város­házán Zimay Károly polgármester fogadta, délben végignézte a legforgalmasabb órák­ban a kecskeméti nagyvásárt, majd Nyá­radiy János földmivesiskolai igazgató ki0­04 felében megtekintette a gazdasági iskolát és meglátogatott néhány tany­ai kisbir­­tokost, ahol elbeszélgetett a magyar parasz­tokkal. ok A látottak felől a legmelegebb elismerés­sel nyilatkozott s kijelentette, hogy az volt a benyomása, hogy a magyar paraszt na­gyon emlékeztet a francia parasztra. Na­gyon gyakorlati értékű gazdának tartja a magyar kisbirtokost, bár látott olyan ter­­melési módokat, amelyeket Franciaország­ban már nem használnak. A kirándulás után a kecskeméti női ház­tartási iskolában ebéd volt a vendégek tiszteletére, akik délután négy órakor utaz­tak vissza a fővárosba. Este nyolc óraikor Herrmann Miksa ke-­­reskedelemügyi miniszter ebédet adott. A vendégek között voltak Kornfeld Pál és Móric bárók, Tolnay Kornél, Székács Imre, Demény Károly államtitkár, Már­ff­y­ Mantuano rendkívüli követ, a kereskedel­lemügyi minisztérium néhány főtisztvise­lője, valamint az ipari és kereskedelmi élet több képviselője. A vacsora után Hungária­ szállóbeli laká­sán csomagoláshoz láttak titkárai, majd Márffy-Mantuano Rezső meghatalmazott miniszter kíséretében a keleti pályaudvarra ment ki kíséretével, ahonnan a 11 órai expresszvonattal indult el Belgrádba, hogy onnan tovább utazzék Görögországba, Aténbe. A pályaudvaron még nyilatkozott ma­gyarországi tapasztalatairól, melynek során kijelentette, hogy a magyar polgári köz­véleménynek nem kell félnie a szakszerve­zeti mozgalom erősödésétől, mert az ma­gától értetődő jelensége minden gazdasági és társadalmi életnek s csak egészségesebbé és virulóbbá teheti az ország gazdasági éle­tét. Nem aggódik Magyarország sorsáért, mert ebben az országban megvannak az eljövendő jólét és boldogulás szilárd alap­jai. Mindenütt súlyos válságok vannak, a külföldön is, a magyarok is le fogják küz­­deni majd azokat a nehézségeket, amelyek ma még föllendülésük útjában állanak. Szóba kerültek még a szombat esti el­e adása alkalmával elhangzott sajnálatos tüntetésszerű közbekiáltások is, melyekre

Next