Budapesti Hírlap, 1927. április (47. évfolyam, 74–97. szám)

1927-04-12 / 83. szám

13 Budapesti Rima?m­­ ápris­­x Tss. FŐVÁROS. A beteg Budapest. Pusztít a tüdőgyulladás. — A közigazgatási bizottság ülése. A közigazgatási bizottság ma délelőtt tíz l órakor tartotta április havi rendes ülését, amelyen Ripka Ferenc főpolgármester tá­­vollétében Sipőcz Jenő polgármester elnö­költ. Napirend előtt az elnök bejelentette, hogy egy leiratban a pénzügyminiszter a közigazgatási bizottság ama feliratára, hogy a fővárosi háztulajdonosoknak a ta­tarozások elvégeztetéséhez további adóked­­vezést nyújtson a kormány, közli, hogy az 1927. évi tatarozások adómentességéről a tárgyalás alatt lévő adómérséklésekről szóló törvény intézkedik. Mit jelent a főkapitány. Günther Tivadar dr. tanácsi fogalmazó olvasta fel ezután a szokásos havi jelenté­seket, amelyeket a bizottság gyors egymás­utánban, hozzászólás nélkül fogadott el. A polgármesteri jelentés szerint a múlt hó­napban 228 külföldi illetőségű budapesti lakos kapott magyar honosságot és hét bu­dapesti illetőségű külföldi lakost bocsátot­tak el a magyar állam kötelékéből. Ezután a főkapitányi jelentés következett. A múlt hónapban 3898 bűnügyben fejezte be a nyomozást a rendőrség. Ezek közül 2428 volt bűntett és 1470 vétség, 386 irányult az ember élete és testi épsége ellen, 2868 vagyon ellen és 694 egyéb természetű. A múlt hónapban 30 egyént helyeztek előze­tes letartóztatásba. Szomorú a közegészség állapota. A tiszti főorvos jelentése szerint a fő­város közegészségügyi állapota az előző hónaphoz viszonyítva kielégítő. A március havi összes hevenyfertőző megbetegedések száma 2336, ami 358-al több, mint az előző hónapban volt. Emelkedett a has­tífusz 7-el, a kanyaró 729-el, a vörheny 21-el, a szamárhurut 4-el, a difteritisz 8-al, a járványos fü­ltőmirigyláb 175-el és a vérhas 3-al. Csökkent az influenza 638-al. Összehasonlítva a március havi megbete­gedéseket az előző év március havának hevenyfertőző megbetegedéseivel, kitűnik, hogy amíg tavaly csupán 1353 megbetege­dés volt, az idén 2336 hevenyfertőző meg­betegedés fordult elő. Ez az emelkedési szám azonban főképpen az enyhébb jel­legű kanyaró és bárányhimlő megbetege­désekre esik. A halálokok részletes elem­zésénél azt találjuk, hogy a tüdőgyulla­dásban elhaltak száma az előző évekhez képest még mindig emelkedett. Két évvel ezelőtt márciusban 137, tavaly 124, ez idén pedig 184 ember halt meg tüdőgyulladás­ban, aminek oka kétségtelenül az influenza­­járvány utóhatásában lelhető fel. A fővá­ros közkórházaiban március hónapban 12967 beteg állott ápolás alatt, 139 elme­beteget szállítottak elmegyógyító intézetbe. Élve született márciusban 1524, meghalt február hónapban 1179, összehasonlítva a múlt esztendővel, kitűnik, hogy a halá­lozás emelkedett és a születések száma is. Az adóforgalom márciusban. A pénzügyigazgatóság jelentése szerint adóban befolyt március hónapban 754.560 pengő, januártól márciusig befizetek 9,671.169 pengőt, összesen 10,396.129 pen­gőt. Adóhátralék volt március végén 62,720.076 pengő. Március hónapban álta­lános forgalmi adóban befolyt összesen 2,187.089 pengő 94 fillér, fényűzési adó­ban 915.290 pengő 85 fillér, állatforgalmi adóban 181.119 pengő 35 fillér, értékpa­­pírforgalmi adó cimén 701.293 pengő 98 fillér, fuvarozási illeték cimén 1,055.230 pengő 36 fillér, illetékek cimén 1,942.781 pengő 40 fillér, összesen 3,399.305 pengő 75 fillér. Az árvaszék, a tiszti ügyészség és a különböző szakhivatalok jelentései kö­vetkeztek ezután, végül a szokásos cse­lédügyeket intézte el a bizottság, amely­nek ülése háromnegyed 11 órára már vé­get is ért. — A városháza nagyhete. Ma délelőtt tanácsülés volt, melyen a csütörtöki tanács­ülésről elmaradt ügyeket tárgyalták. Hol­nap délelőtt fél 11 órakor Folkusházy Lajos alpolgármester elnöklése alatt a pénz­ügyi bizottság tart ülést. Napirenden van a Széchenyi-fürdő építésénél szükséges hitel­többlet ügye, valamint a Szent Gellért-gyógy- Tisztelettel kérjük igen t, vidéki elő­fizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejé­ben megújítani szíveskedjenek. szálló vendéglőjének és kávéházának bérbe­adása. Ugyancsak holnap délelőtt ülésezik a műemlékek állandó bizottsága, és ezzel kapcsolatosan helyezini szemle után átve­szik a Műemlékek Országos Bizottságától a Szentháromság-szobrot. Ezen az ülésen tár­gyalják az Országos Hadimúzeum Egyesü­let ama kérését, hogy a budavári Bécsi­­kapu-téren hadiemléket állíthasson föl. — Óbuda és az autótaxi. Régi vágya volt Óbuda polgárainak, hogy ők is kapjanak autótaxi-állomást. A hosszú utánjárás végre eredményt hozott: taxistandot létesített az Autotaxi Vállalat R.-T. a Főtéren két ko­csival. A megfigyelések igazolják, hogy olyan a forgalom, mely több kocsit is szük­ségessé tesz és ezt a nyáron még inkább fogja igazolni. Az új állomásban azonban, mint a vállalat minden intézkedésében, nincs köszönet, mert a vállalat csak több­szöri telefonsürgetésre küld kocsit és eze­ket is elfogják útközben. A III. kerületi Egyesült Polgári Kör most erős akciót in­dít a sérelmek orvoslása érdekében. TESTEDZÉS. A magyar labdarúgósport lesújtó kudarca Bécsben. — Az osztrák csapat pompás játékkal vívta ki nagy sikerét. — A magyar amatőr válo­gatott csapat legyőzte az osztrák amatőröket. — Az első magyar-jugoszláv váloga­tott mérkőzést Magyarország nyerte meg 3:0 arányban. — Szegeden döntetlenül végző­dött a magyar és az osztrák professzionalisták mérkőzése. — A magyar rendőrök le­győzték a lengyel rendőr válogatott csapatot. — — A professzionalista liga első osztályában a Sabaria 2:2 döntetlent ért el a már 2:0-ra vezető Vasas ellen, a második ligában az Attila és a Bocskay döntetlent értek ellen­felükkel, az amatőr bajnokságban a favorit csapatokat pontveszteség érte.­­ Ausztria válogatott csapata 6:0 (4:0) arányban győzte le Magyarország csapatát. Bécs látványosságszámba menő arénája, a Hohe Warte sporttelep vasárnap délután negyvenötezer főnyi közönséget fogadott be hatalmas nézőtérségén. Bécs egész sport­társadalma, a futball minden rajongója ott volt, hogy tanúja lehessen az osztrák fut­ball mindenkori legnagyobb eseményének, a magyar és osztrák válogatott csapat ta­vaszi mérkőzésének. És ebben az irtózatos tömegben ezrek és ezrek voltak, akiknek keblében magyar szív dobogott. Bécs ma­gyarjai és az osztrák fővárosba felözönlő magyarok Budapestről különvonaton, Po­zsonyból vasúton, villamosokon és autókon, Sopronból és Szombathelyről vonaton mint­egy másfélezer ember sietett Bécsbe, hogy lelkesítő érdeklődésével támogassa a ma­gyar válogatott csapatot. Szemmel látható magyar szigetek tarkították az osztrák me­zőket, harsogó magyar biztatások harsog­ták túl a bécsi rivalgásokat. Magyar tűz lángolt a szemekben, magyar zászlócska lobogott a kezekben és reménykedés pírja égett a magyar arcokon. De másfél óra leforgása alatt a remény pirját a fájdalom sápadtsága váltotta föl, a magyar szemeket könyfátyol borította, elhalkult a sző az ajkon és ötezer magyar szive zokogott a szégyen keserűségétől. Régi magyar futballdicsőségeknek lett a temetője a Hohe Warte arénája. Hatvanadik mérkőzését vívta a magyar csapat az osztrák válogatott csapattal és másodszor érte olyan vereség, amelynek számaránya nem tartozik a hétköznapi eredmények sorába. Huszonöt évvel ezelőtt a legelső találkozón, amikor az osztrák fut­­ballsportnak már több esztendős kultúrája volt, a magyar futballsport pedig még gyermekcipőben járt, 5:0 arányú volt a bécsiek győzelme, tegnap pedig 6:0 arány­ban érte vereség Magyarország válogatott csapatát. Nem kell mondani, hogy ez a ve­reség csaknem rombadöntötte egy negyed­századnak minden sikerét és minden dicső­ségét. Tudja, érzi és fájlalja ezt mindenki, aki a futballt megszerette, érdeklődésével kísérte és nemzeti értékét e játék térhódí­tásának tudomásul vette. A vereség hatása döbbenetes volt a Hohe Warte magyarjai között, de még inkább megdöbbentette azokat a százezreket, aki­ket a vereség híre hallomásból, vagy a sportlapok hasábjairól ütött szívén. A sze­rencsésebbek még talán azok voltak, akik közvetetlen tanúi lehettek a gyászos ese­ménynek, akik önszemükkel láthatták a mérkőzés menetét, az osztrák csapat bril­­liáns játékát, a magyar csapat szánalmas vergődését, akik tehát látták a szörnyű be­tegséget és elkészülhettek a beteg kínos halálára is. A szörnyű vereség híre ellen­ben váratlanul támadt csak az emberekre és hatása olyan volt, mint az elemi ka­tasztrófa, amely lopva jön és hirtelen pusztít. És szerencsésebbnek kell mondani a ve­reség magyar szemtanúit, mert egyben ta­núi lehettek annak is, hogy mi volt a vere­ségnek az oka, míg másoknak kijut a két­ség gyötrelmeiből és a tanácstalanságból, pedig mindenki feleletet vár, amikor ilyen, érthetetlennek látszó eredménnyel áll szem­ben. Sajnos, nem lehet vigasztaló és meg­nyugtató magyarázatot adni. Mert nemcsak a magyar válogatott csapat, nemcsak a vá­logatott játékosok szenvedtek megalázó ve­reséget, de lesújtó vereség érte magát a magyar labdarúgó-sportot. Nincs mentség. Nem lehet a balszerencsére, vagy a szeren­csére hivatkozni. A vereség mélyreható okai messzire, a je­­lenlegi futball-életünk gyökeréig nyúlnak vissza. Az utolsó évtizednek minden baja, hibája és bűne nyert megtorlást ebben az eredményben, amely gyászfátyollal vonja be a magyar futball-sportot. Lehet, hogy a sorsnak rendelkezése ez, hogy megtisz­títsa futball-sportunkat minden bűnétől, minden hibájától, hogy észretérítse és jobb belátásra késztesse mindazokat, akik ferde felfogásból, de nem ritkán önző érdekekből a sport igazi céljait alárendelték az anyagi érdekeknek. A sport ma már szolgálhat üzleti érdekeket, de ha mindenki csak üz­letet, csak keresetet és megélhetési forrást lát benne, úgy elvész a sportszellem és megnyílnak a kloákák, megindul a pusz­tulás, jönnek a katasztrófák és elérkezik a teljes bukás ideje. Jobb is, ha kimagyarázás és szépítgetés helyett a dolgok mélyére tekintünk és nem keresünk, de nem is látunk mást a bécsi vereségben, mint mementót, mely óva int a bukás végzetétől. A legteljesebb tárgyi lakossággal el kell ismerni, hogy a magyar válogatott csapat megérdemelte a reá mért vereséget, amely­nek számszerű aránya még súlyosabb is lehetett volna. Három-négy esetben csak a véletlen mentette meg a magyar kaput a góltól, ezzel szemben a magyarok csak két esetben jutottak olyan helyzetbe, amelyből gól származhatott volna. Mindössze egy­negyed órája volt a magyar csapatnak, a játékidő többi részében egyenlőtlenek vol­tak az ellenfelek. Az osztrák csapatnak va­lamennyi tagja a tudás és a kondíció leg­magasabb fokán állott és a csapat olyan harmóniában volt, hogy vele szemben szinte szánalmat keltő volt a magyar együttes minden taktikát és észszerűséget nélkülöző, fejvesztett kapkodása. Pánikszerű volt a magyar csapat munkája és alig mutatott föl olyan akciót, amelyben taktikának a nyomát is föl lehetett volna fedezni. Vi­szont az osztrákoknak a munkája lüktetett az erőtől, telve volt színes fordulatokkal, ötletességgel, józansággal és így a végén egészen természetes volt, hogy kezébe ke­rült a legnagyobb győzelem, amit az osz­trák válogatott csapat valaha is kivívott. Ausztria csapatát feltétlen elismerés illeti pompás játékáért és elhatározó győzelméért, bár kétségtelen, hogy ezt a hatgólos győ­zelmet csak egy olyan csapattal szemben érhette el, amely egy ország leromlott fut­­ballsportjának volt a képviselője. Ausztria csapatában az osztrák sport jövője, a fia­talság aratott babért, míg a magyar csa­patban a múlt nagyságai törtek le negy­venötezer néző szeme láttára. Kár volna sokat beszélni a magyar csa­pat bécsi játékáról. Rossz volt a csapat, nagyon rossz volt, de a legrosszabb volt a fedezetsora. Húsz percnyi játék után felmondta a szolgálatot és csak szélma­lomharcot vívott az osztrák támadással, a­melynek nem tudta többé útját állani a magyar védelem, amelyben pedig Beneda és Fogl //. csodákat művelt. Ennek a két névnek az említésével már el is lehetne intézni a magyar játékosokat, mert amit a többi produkált, nem is lehet reprezen­tatív játékosokat megillető kritika mérté­kével mérni. Schlosser elveszítette rugal­masságát. Rázsó és Molnár teljesen elrom­lott, a Molnár helyére beállított Opata egyéni játékkal kísérletezett. Dán nem rendelkezik az irányító szellem fegyverei­vel, Kohut pedig kellő támogatás hiányá­ban csak elvétve tudott kibontakozni. Néha­­néha föllobbant a csatárok játékában az akarat és elszántság tüze, de a nagyszerű osztrák védelem közbelépése hamarosan el is oltotta. A fedezetek megrokkanása-­­­val roppant terhes munka hárult a véde­lemre, amit azonban a félelmetes lendü­­­­lettel dolgozó osztrák csatársorral szem­­ben teljes sikerrel meg nem oldhatott. Az osztrák csapat hat gólt lőtt a ma­­gyar hálóba, ebből négy mesteri támadás­­nak volt a jutalma, egyet a bíró szigorú ítélete révén tizenegyesből értek el, egyet pedig kornerból, a szél segítsége sodort Beneda hálójába. Hatszor zúgott félelme­tes erővel a közönség örömrivalgása és hatszor kellett elviselni a magyar közön­ségnek a tőrdö­fést, amelynek égő sebére most már csak a jövő hozhat gyógyító­­rt. Az osztrák közönség jogos elragadtatás­sal ünnepelte csapatát, amelyről el kell ismerni, hogy játéka klasszis dolgában vetekedett a legjobb angol professziona­lista csapat képességével. Wessely balszélső feltarthatatlan lefutásai és pontos beadá­sai, Horváth ördöngős technikája, Jirda nagyszerű fejesei, majd a helyére lépett Sindelár művészi cselfogásai éppen úgy jogosult a leghízelgőbb kritikára, mint Blum halálosan biztos védőmunkája, Hoffmann elegáns fedezetjátéka, Geyer gyorsasága és határozottsága, Resch sze­relései, valamint Roppan és a fiatal Weiss megértő összjátéka. Rajner méltó part­nere volt Blumnak, míg Saft éppen csak­hogy ízelítőt adott tudásából, mert teljes képességeinek a bemutatására a magyar támadósor nem tudott alkalmat adni. Cejnár prágai bíró vezette a mérkőzést jó szándékkal, pártatlanul, de túlságosan alkalmazkodva a szabály holt betűihez. Gyakran megállította a játékot és szabad­rúgást ítélt, amikor pedig a sérelmet szenvedett csapat támadásban maradt. Az ilyen esetek a legtöbbször a magyar csa­patot károsították. A nagy mérkőzés előtt folyt le Magyar­­ország és Ausztria amatőr válogatott csa­patának a küzdelme. Eléggé sivár előjá­téka volt ez a magyar-osztrák meccsnek és bizony arra vallott, hogy az amatőr­sportnak mind a két országban sokat kell fejlődni, hogy kielégíthesse a nézőközön­ség igényeit. A magyar csapat favorizá­lása nem bizonyult megokoltnak, mert a szerény 2:1 arányú győzelmet csak nehe­zen tudta megszerezni. Zsák nagyszerű védésére és Fröhlich kimagasló csatár­játékára volt szükség, hogy legalább az amatőr­ fronton ne érje kudarc a magyar színeket. Egyébként is a válogatott játékosok napja volt a vasárnap. Mialatt Bécsben két magyar csapat harcolt az osztrákkal, itt­­hon három válogatott mérkőzés tartotta lekötve az érdeklődést. Budapesten Jugoszlávia válogatott labda­rúgói mérkőztek egy válogatott magyar csapattal, amelyből a magyarok 3:0 (2:0) arányban kerültek ki győztesként. A jugo­­szlávok a játék első negyedórájában egyen­­rangú ellenfélnek bizonyultak, de azután a magyarok nagy felsőbbségbe kerültek és az első félidőben két, a másodikban egy góllal terhelték meg a vendégek kapuját. A magyar-jugoszláv küzdelem előtt a len­gyel rendőrök válogatott csapata játszott a magyar rendőrök válogatottjaival, ame­lyet ugyancsak a magyar színek képviselői nyertek meg 2:0 (1:0) arányban. Ezt meg­előzően a KISOSz válogatottjai szép és ní­vós játékkal 2:1 (2:0) arányban legyőzték a BLSz válogatottjait. Szegeden egy harmadik magyar váloga­tott csapat játszott egy válogatott osztrák együttes ellen, amely 1:1 arányban döntet­lenül végződött. A professzionalista liga első osztályában a válogatott mérkőzések miatt csak egy já­tékot tudtak lebonyolítani. A Vasas láto­­gatott el Szombathelyre, ahol a Sabária el­len már 2:0 arányban vezetett és a mér­kőzés győztesének látszott, de azután a Sabária felülkerekedett és kigyenlített. A liga második osztályában a liga élén álló Attila saját otthonában az Erzsébetváros ellen 2:2 döntetlent ért, a Bocskay pedig ugyancsak a saját otthonában nem bírta legyőzni az Ékszerészt, hanem kénytelen volt 1:1 döntetlen eredménnyel megelé­gedni. Az amatőrbajnokság első osztályában nagy meglepetést keltett, hogy a Törekvés kikapott és az FTC, valamint az UTE csak döntetlen eredményt tudott elérni. A vasárnapi mérkőzések részletes ered­ménye a következő: Válogatott mérkőzések: Ausztria—Magyarország 6:0 (4:0). A mérkőző csapatok így álltak fel: Ausztria: Saft—Reiner, Blum—Richter, Hoff­mann, Geyer—Weiss, Roppan, Jirda, Horváth, Wessely. Magyarország: Beneda—Fogl II., Fogl II.—Borsányi, Lutz NI., Obitz—Rózsa, Molnár, Dán, Schlosser, Kohut. A helyválasztás Fogl II.-nek kedvezett, aki a gyenge széltől támogatott oldalt választotta, a játékot pedig az osztrákok kezdték el, akik azonnal a magyar kapu előtt teremtek és ve­szélyeztették Beneda hálóját. A 2. percben Rappan alig pár lépésre volt a kaputól és Beneda csak rávetéssel tudta a labdát meg­kaparintani. Ezután is az osztrákok támadtak és a magyar játékosok csak a 7. percben ve­zették az első komoly akciót, amely Kohut lefutása után eredmény nélküli kornerrel vég­ződött. A II. percben Weszely lövését Beneda

Next