Budapesti Hírlap, 1927. április (47. évfolyam, 74–97. szám)
1927-04-12 / 83. szám
13 Budapesti Rima?m áprisx Tss. FŐVÁROS. A beteg Budapest. Pusztít a tüdőgyulladás. — A közigazgatási bizottság ülése. A közigazgatási bizottság ma délelőtt tíz l órakor tartotta április havi rendes ülését, amelyen Ripka Ferenc főpolgármester távollétében Sipőcz Jenő polgármester elnökölt. Napirend előtt az elnök bejelentette, hogy egy leiratban a pénzügyminiszter a közigazgatási bizottság ama feliratára, hogy a fővárosi háztulajdonosoknak a tatarozások elvégeztetéséhez további adókedvezést nyújtson a kormány, közli, hogy az 1927. évi tatarozások adómentességéről a tárgyalás alatt lévő adómérséklésekről szóló törvény intézkedik. Mit jelent a főkapitány. Günther Tivadar dr. tanácsi fogalmazó olvasta fel ezután a szokásos havi jelentéseket, amelyeket a bizottság gyors egymásutánban, hozzászólás nélkül fogadott el. A polgármesteri jelentés szerint a múlt hónapban 228 külföldi illetőségű budapesti lakos kapott magyar honosságot és hét budapesti illetőségű külföldi lakost bocsátottak el a magyar állam kötelékéből. Ezután a főkapitányi jelentés következett. A múlt hónapban 3898 bűnügyben fejezte be a nyomozást a rendőrség. Ezek közül 2428 volt bűntett és 1470 vétség, 386 irányult az ember élete és testi épsége ellen, 2868 vagyon ellen és 694 egyéb természetű. A múlt hónapban 30 egyént helyeztek előzetes letartóztatásba. Szomorú a közegészség állapota. A tiszti főorvos jelentése szerint a főváros közegészségügyi állapota az előző hónaphoz viszonyítva kielégítő. A március havi összes hevenyfertőző megbetegedések száma 2336, ami 358-al több, mint az előző hónapban volt. Emelkedett a hastífusz 7-el, a kanyaró 729-el, a vörheny 21-el, a szamárhurut 4-el, a difteritisz 8-al, a járványos fültőmirigyláb 175-el és a vérhas 3-al. Csökkent az influenza 638-al. Összehasonlítva a március havi megbetegedéseket az előző év március havának hevenyfertőző megbetegedéseivel, kitűnik, hogy amíg tavaly csupán 1353 megbetegedés volt, az idén 2336 hevenyfertőző megbetegedés fordult elő. Ez az emelkedési szám azonban főképpen az enyhébb jellegű kanyaró és bárányhimlő megbetegedésekre esik. A halálokok részletes elemzésénél azt találjuk, hogy a tüdőgyulladásban elhaltak száma az előző évekhez képest még mindig emelkedett. Két évvel ezelőtt márciusban 137, tavaly 124, ez idén pedig 184 ember halt meg tüdőgyulladásban, aminek oka kétségtelenül az influenzajárvány utóhatásában lelhető fel. A főváros közkórházaiban március hónapban 12967 beteg állott ápolás alatt, 139 elmebeteget szállítottak elmegyógyító intézetbe. Élve született márciusban 1524, meghalt február hónapban 1179, összehasonlítva a múlt esztendővel, kitűnik, hogy a halálozás emelkedett és a születések száma is. Az adóforgalom márciusban. A pénzügyigazgatóság jelentése szerint adóban befolyt március hónapban 754.560 pengő, januártól márciusig befizetek 9,671.169 pengőt, összesen 10,396.129 pengőt. Adóhátralék volt március végén 62,720.076 pengő. Március hónapban általános forgalmi adóban befolyt összesen 2,187.089 pengő 94 fillér, fényűzési adóban 915.290 pengő 85 fillér, állatforgalmi adóban 181.119 pengő 35 fillér, értékpapírforgalmi adó cimén 701.293 pengő 98 fillér, fuvarozási illeték cimén 1,055.230 pengő 36 fillér, illetékek cimén 1,942.781 pengő 40 fillér, összesen 3,399.305 pengő 75 fillér. Az árvaszék, a tiszti ügyészség és a különböző szakhivatalok jelentései következtek ezután, végül a szokásos cselédügyeket intézte el a bizottság, amelynek ülése háromnegyed 11 órára már véget is ért. — A városháza nagyhete. Ma délelőtt tanácsülés volt, melyen a csütörtöki tanácsülésről elmaradt ügyeket tárgyalták. Holnap délelőtt fél 11 órakor Folkusházy Lajos alpolgármester elnöklése alatt a pénzügyi bizottság tart ülést. Napirenden van a Széchenyi-fürdő építésénél szükséges hiteltöbblet ügye, valamint a Szent Gellért-gyógy- Tisztelettel kérjük igen t, vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek. szálló vendéglőjének és kávéházának bérbeadása. Ugyancsak holnap délelőtt ülésezik a műemlékek állandó bizottsága, és ezzel kapcsolatosan helyezini szemle után átveszik a Műemlékek Országos Bizottságától a Szentháromság-szobrot. Ezen az ülésen tárgyalják az Országos Hadimúzeum Egyesület ama kérését, hogy a budavári Bécsikapu-téren hadiemléket állíthasson föl. — Óbuda és az autótaxi. Régi vágya volt Óbuda polgárainak, hogy ők is kapjanak autótaxi-állomást. A hosszú utánjárás végre eredményt hozott: taxistandot létesített az Autotaxi Vállalat R.-T. a Főtéren két kocsival. A megfigyelések igazolják, hogy olyan a forgalom, mely több kocsit is szükségessé tesz és ezt a nyáron még inkább fogja igazolni. Az új állomásban azonban, mint a vállalat minden intézkedésében, nincs köszönet, mert a vállalat csak többszöri telefonsürgetésre küld kocsit és ezeket is elfogják útközben. A III. kerületi Egyesült Polgári Kör most erős akciót indít a sérelmek orvoslása érdekében. TESTEDZÉS. A magyar labdarúgósport lesújtó kudarca Bécsben. — Az osztrák csapat pompás játékkal vívta ki nagy sikerét. — A magyar amatőr válogatott csapat legyőzte az osztrák amatőröket. — Az első magyar-jugoszláv válogatott mérkőzést Magyarország nyerte meg 3:0 arányban. — Szegeden döntetlenül végződött a magyar és az osztrák professzionalisták mérkőzése. — A magyar rendőrök legyőzték a lengyel rendőr válogatott csapatot. — — A professzionalista liga első osztályában a Sabaria 2:2 döntetlent ért el a már 2:0-ra vezető Vasas ellen, a második ligában az Attila és a Bocskay döntetlent értek ellenfelükkel, az amatőr bajnokságban a favorit csapatokat pontveszteség érte. Ausztria válogatott csapata 6:0 (4:0) arányban győzte le Magyarország csapatát. Bécs látványosságszámba menő arénája, a Hohe Warte sporttelep vasárnap délután negyvenötezer főnyi közönséget fogadott be hatalmas nézőtérségén. Bécs egész sporttársadalma, a futball minden rajongója ott volt, hogy tanúja lehessen az osztrák futball mindenkori legnagyobb eseményének, a magyar és osztrák válogatott csapat tavaszi mérkőzésének. És ebben az irtózatos tömegben ezrek és ezrek voltak, akiknek keblében magyar szív dobogott. Bécs magyarjai és az osztrák fővárosba felözönlő magyarok Budapestről különvonaton, Pozsonyból vasúton, villamosokon és autókon, Sopronból és Szombathelyről vonaton mintegy másfélezer ember sietett Bécsbe, hogy lelkesítő érdeklődésével támogassa a magyar válogatott csapatot. Szemmel látható magyar szigetek tarkították az osztrák mezőket, harsogó magyar biztatások harsogták túl a bécsi rivalgásokat. Magyar tűz lángolt a szemekben, magyar zászlócska lobogott a kezekben és reménykedés pírja égett a magyar arcokon. De másfél óra leforgása alatt a remény pirját a fájdalom sápadtsága váltotta föl, a magyar szemeket könyfátyol borította, elhalkult a sző az ajkon és ötezer magyar szive zokogott a szégyen keserűségétől. Régi magyar futballdicsőségeknek lett a temetője a Hohe Warte arénája. Hatvanadik mérkőzését vívta a magyar csapat az osztrák válogatott csapattal és másodszor érte olyan vereség, amelynek számaránya nem tartozik a hétköznapi eredmények sorába. Huszonöt évvel ezelőtt a legelső találkozón, amikor az osztrák futballsportnak már több esztendős kultúrája volt, a magyar futballsport pedig még gyermekcipőben járt, 5:0 arányú volt a bécsiek győzelme, tegnap pedig 6:0 arányban érte vereség Magyarország válogatott csapatát. Nem kell mondani, hogy ez a vereség csaknem rombadöntötte egy negyedszázadnak minden sikerét és minden dicsőségét. Tudja, érzi és fájlalja ezt mindenki, aki a futballt megszerette, érdeklődésével kísérte és nemzeti értékét e játék térhódításának tudomásul vette. A vereség hatása döbbenetes volt a Hohe Warte magyarjai között, de még inkább megdöbbentette azokat a százezreket, akiket a vereség híre hallomásból, vagy a sportlapok hasábjairól ütött szívén. A szerencsésebbek még talán azok voltak, akik közvetetlen tanúi lehettek a gyászos eseménynek, akik önszemükkel láthatták a mérkőzés menetét, az osztrák csapat brilliáns játékát, a magyar csapat szánalmas vergődését, akik tehát látták a szörnyű betegséget és elkészülhettek a beteg kínos halálára is. A szörnyű vereség híre ellenben váratlanul támadt csak az emberekre és hatása olyan volt, mint az elemi katasztrófa, amely lopva jön és hirtelen pusztít. És szerencsésebbnek kell mondani a vereség magyar szemtanúit, mert egyben tanúi lehettek annak is, hogy mi volt a vereségnek az oka, míg másoknak kijut a kétség gyötrelmeiből és a tanácstalanságból, pedig mindenki feleletet vár, amikor ilyen, érthetetlennek látszó eredménnyel áll szemben. Sajnos, nem lehet vigasztaló és megnyugtató magyarázatot adni. Mert nemcsak a magyar válogatott csapat, nemcsak a válogatott játékosok szenvedtek megalázó vereséget, de lesújtó vereség érte magát a magyar labdarúgó-sportot. Nincs mentség. Nem lehet a balszerencsére, vagy a szerencsére hivatkozni. A vereség mélyreható okai messzire, a jelenlegi futball-életünk gyökeréig nyúlnak vissza. Az utolsó évtizednek minden baja, hibája és bűne nyert megtorlást ebben az eredményben, amely gyászfátyollal vonja be a magyar futball-sportot. Lehet, hogy a sorsnak rendelkezése ez, hogy megtisztítsa futball-sportunkat minden bűnétől, minden hibájától, hogy észretérítse és jobb belátásra késztesse mindazokat, akik ferde felfogásból, de nem ritkán önző érdekekből a sport igazi céljait alárendelték az anyagi érdekeknek. A sport ma már szolgálhat üzleti érdekeket, de ha mindenki csak üzletet, csak keresetet és megélhetési forrást lát benne, úgy elvész a sportszellem és megnyílnak a kloákák, megindul a pusztulás, jönnek a katasztrófák és elérkezik a teljes bukás ideje. Jobb is, ha kimagyarázás és szépítgetés helyett a dolgok mélyére tekintünk és nem keresünk, de nem is látunk mást a bécsi vereségben, mint mementót, mely óva int a bukás végzetétől. A legteljesebb tárgyi lakossággal el kell ismerni, hogy a magyar válogatott csapat megérdemelte a reá mért vereséget, amelynek számszerű aránya még súlyosabb is lehetett volna. Három-négy esetben csak a véletlen mentette meg a magyar kaput a góltól, ezzel szemben a magyarok csak két esetben jutottak olyan helyzetbe, amelyből gól származhatott volna. Mindössze egynegyed órája volt a magyar csapatnak, a játékidő többi részében egyenlőtlenek voltak az ellenfelek. Az osztrák csapatnak valamennyi tagja a tudás és a kondíció legmagasabb fokán állott és a csapat olyan harmóniában volt, hogy vele szemben szinte szánalmat keltő volt a magyar együttes minden taktikát és észszerűséget nélkülöző, fejvesztett kapkodása. Pánikszerű volt a magyar csapat munkája és alig mutatott föl olyan akciót, amelyben taktikának a nyomát is föl lehetett volna fedezni. Viszont az osztrákoknak a munkája lüktetett az erőtől, telve volt színes fordulatokkal, ötletességgel, józansággal és így a végén egészen természetes volt, hogy kezébe került a legnagyobb győzelem, amit az osztrák válogatott csapat valaha is kivívott. Ausztria csapatát feltétlen elismerés illeti pompás játékáért és elhatározó győzelméért, bár kétségtelen, hogy ezt a hatgólos győzelmet csak egy olyan csapattal szemben érhette el, amely egy ország leromlott futballsportjának volt a képviselője. Ausztria csapatában az osztrák sport jövője, a fiatalság aratott babért, míg a magyar csapatban a múlt nagyságai törtek le negyvenötezer néző szeme láttára. Kár volna sokat beszélni a magyar csapat bécsi játékáról. Rossz volt a csapat, nagyon rossz volt, de a legrosszabb volt a fedezetsora. Húsz percnyi játék után felmondta a szolgálatot és csak szélmalomharcot vívott az osztrák támadással, amelynek nem tudta többé útját állani a magyar védelem, amelyben pedig Beneda és Fogl //. csodákat művelt. Ennek a két névnek az említésével már el is lehetne intézni a magyar játékosokat, mert amit a többi produkált, nem is lehet reprezentatív játékosokat megillető kritika mértékével mérni. Schlosser elveszítette rugalmasságát. Rázsó és Molnár teljesen elromlott, a Molnár helyére beállított Opata egyéni játékkal kísérletezett. Dán nem rendelkezik az irányító szellem fegyvereivel, Kohut pedig kellő támogatás hiányában csak elvétve tudott kibontakozni. Néhanéha föllobbant a csatárok játékában az akarat és elszántság tüze, de a nagyszerű osztrák védelem közbelépése hamarosan el is oltotta. A fedezetek megrokkanása-val roppant terhes munka hárult a védelemre, amit azonban a félelmetes lendülettel dolgozó osztrák csatársorral szemben teljes sikerrel meg nem oldhatott. Az osztrák csapat hat gólt lőtt a magyar hálóba, ebből négy mesteri támadásnak volt a jutalma, egyet a bíró szigorú ítélete révén tizenegyesből értek el, egyet pedig kornerból, a szél segítsége sodort Beneda hálójába. Hatszor zúgott félelmetes erővel a közönség örömrivalgása és hatszor kellett elviselni a magyar közönségnek a tőrdöfést, amelynek égő sebére most már csak a jövő hozhat gyógyítórt. Az osztrák közönség jogos elragadtatással ünnepelte csapatát, amelyről el kell ismerni, hogy játéka klasszis dolgában vetekedett a legjobb angol professzionalista csapat képességével. Wessely balszélső feltarthatatlan lefutásai és pontos beadásai, Horváth ördöngős technikája, Jirda nagyszerű fejesei, majd a helyére lépett Sindelár művészi cselfogásai éppen úgy jogosult a leghízelgőbb kritikára, mint Blum halálosan biztos védőmunkája, Hoffmann elegáns fedezetjátéka, Geyer gyorsasága és határozottsága, Resch szerelései, valamint Roppan és a fiatal Weiss megértő összjátéka. Rajner méltó partnere volt Blumnak, míg Saft éppen csakhogy ízelítőt adott tudásából, mert teljes képességeinek a bemutatására a magyar támadósor nem tudott alkalmat adni. Cejnár prágai bíró vezette a mérkőzést jó szándékkal, pártatlanul, de túlságosan alkalmazkodva a szabály holt betűihez. Gyakran megállította a játékot és szabadrúgást ítélt, amikor pedig a sérelmet szenvedett csapat támadásban maradt. Az ilyen esetek a legtöbbször a magyar csapatot károsították. A nagy mérkőzés előtt folyt le Magyarország és Ausztria amatőr válogatott csapatának a küzdelme. Eléggé sivár előjátéka volt ez a magyar-osztrák meccsnek és bizony arra vallott, hogy az amatőrsportnak mind a két országban sokat kell fejlődni, hogy kielégíthesse a nézőközönség igényeit. A magyar csapat favorizálása nem bizonyult megokoltnak, mert a szerény 2:1 arányú győzelmet csak nehezen tudta megszerezni. Zsák nagyszerű védésére és Fröhlich kimagasló csatárjátékára volt szükség, hogy legalább az amatőr fronton ne érje kudarc a magyar színeket. Egyébként is a válogatott játékosok napja volt a vasárnap. Mialatt Bécsben két magyar csapat harcolt az osztrákkal, itthon három válogatott mérkőzés tartotta lekötve az érdeklődést. Budapesten Jugoszlávia válogatott labdarúgói mérkőztek egy válogatott magyar csapattal, amelyből a magyarok 3:0 (2:0) arányban kerültek ki győztesként. A jugoszlávok a játék első negyedórájában egyenrangú ellenfélnek bizonyultak, de azután a magyarok nagy felsőbbségbe kerültek és az első félidőben két, a másodikban egy góllal terhelték meg a vendégek kapuját. A magyar-jugoszláv küzdelem előtt a lengyel rendőrök válogatott csapata játszott a magyar rendőrök válogatottjaival, amelyet ugyancsak a magyar színek képviselői nyertek meg 2:0 (1:0) arányban. Ezt megelőzően a KISOSz válogatottjai szép és nívós játékkal 2:1 (2:0) arányban legyőzték a BLSz válogatottjait. Szegeden egy harmadik magyar válogatott csapat játszott egy válogatott osztrák együttes ellen, amely 1:1 arányban döntetlenül végződött. A professzionalista liga első osztályában a válogatott mérkőzések miatt csak egy játékot tudtak lebonyolítani. A Vasas látogatott el Szombathelyre, ahol a Sabária ellen már 2:0 arányban vezetett és a mérkőzés győztesének látszott, de azután a Sabária felülkerekedett és kigyenlített. A liga második osztályában a liga élén álló Attila saját otthonában az Erzsébetváros ellen 2:2 döntetlent ért, a Bocskay pedig ugyancsak a saját otthonában nem bírta legyőzni az Ékszerészt, hanem kénytelen volt 1:1 döntetlen eredménnyel megelégedni. Az amatőrbajnokság első osztályában nagy meglepetést keltett, hogy a Törekvés kikapott és az FTC, valamint az UTE csak döntetlen eredményt tudott elérni. A vasárnapi mérkőzések részletes eredménye a következő: Válogatott mérkőzések: Ausztria—Magyarország 6:0 (4:0). A mérkőző csapatok így álltak fel: Ausztria: Saft—Reiner, Blum—Richter, Hoffmann, Geyer—Weiss, Roppan, Jirda, Horváth, Wessely. Magyarország: Beneda—Fogl II., Fogl II.—Borsányi, Lutz NI., Obitz—Rózsa, Molnár, Dán, Schlosser, Kohut. A helyválasztás Fogl II.-nek kedvezett, aki a gyenge széltől támogatott oldalt választotta, a játékot pedig az osztrákok kezdték el, akik azonnal a magyar kapu előtt teremtek és veszélyeztették Beneda hálóját. A 2. percben Rappan alig pár lépésre volt a kaputól és Beneda csak rávetéssel tudta a labdát megkaparintani. Ezután is az osztrákok támadtak és a magyar játékosok csak a 7. percben vezették az első komoly akciót, amely Kohut lefutása után eredmény nélküli kornerrel végződött. A II. percben Weszely lövését Beneda