Budapesti Hírlap, 1927. április (47. évfolyam, 74–97. szám)
1927-04-30 / 97. szám
1W? Sprilís SÖ. (Öf. szj BoMrtsnRmu# 2. Offenbach: Szép Heléna. Megnyitó. 3. Bayer: Babatündér. Egyveleg. 4. Ochs: Variációk egy német népdal felett. 5. Kálmán: Marica. Egyveleg. 6. Lehár: Arany- és ezüstkeringő. 6. Magyar Halhatatlanok XXIX. Estje. Zrínyi Miklós emlékünnepség. (Meghalt 1618.) Az emlékbeszédet Négyessy László egyetemi tanár mondja. 6-30. Előadás a Stúdióból. Gyurkovics lányok. Életkép négy szakaszban. Irta Herczeg Ferenc. Rendezi Gyarmathy Sándor, a Stúdió rendezője. A darabban előforduló mulatójelenet zenéjét Kurína Simi és cigányzenekara szolgáltatja. Szereplők: Gyurkovicsné — özvegy Sziklay Kornélné, Katinka — Verbőczy Ila, Sári — Mészáros Kató, Ella — Kovács Annie, Mici — Jónás Etelka, Liza — Hofbauer Ica ,Terka — Varjas Edit, Klári — Abranovits Nusi, Radványi ezredes — Szegő Endre, Radványi Gida — Palásthy Géza, Horkay Feri — Vándory Gusztáv, Sándorffy — Teleki Sándor, Kemény Tóni — Kabók Győző, Semessey — Vándory Géza, Jankó — Pesthy Kálmán, Cigányprímás — Szalay. Történik Gyurkovicsék bácstamási házában. 9.15. Sport-, ló- és ügetőversenyeredmények. 9.50. A Hungária-nagyszálló étterméből Magyari Imre és cigányzenekarának hangversenye. 11. A Dunapalota-nagyszállóból jazz-band. Bécs (517.2, 577). 11. Szimfonikus hangverseny. 4. Hangverseny. 605. Előadás. 8. Hangverseny. Berlin (483.9). 9. Orgona-hangverseny. II. Énekhangverseny. I. Kamarazene. 5.30. Előadás bélyeggyűjtőknek. 3.50. Mesék. 4.30. Hangverseny. 7.30. Művészettörténeti előadás. 7.55. Előadás a Balkánról. 8.30. Goethe: Walpurgis éjének zenekari előadása. 9.30. Schiller és Goethe szerelmes levelei. 10.30. Tánczene. Boroszló (322.6, Gleswitz 250). 10. Sakk. II. Evangélikus istentisztelet. 12. Beethoven emlékünnep. Kamarazene. 2.45. Rejtvények. 3.15. Mesék. 4. Lehár-hangverseny. 6.15. Képek a régi német diákéletből. 8. Hangverseny. 10.15. Tánczeme. Frankfurt a. M. (428.6, Cassel 272.7). 8. Istentisztelet. 1130. Szülők órája. 12. Előadás. 3.30. Mesék. 4.30. Opera-hangverseny. 8.30. Zongorahangverseny. 9.30. Gordonka-hangverseny. Utána jazzband. Königsberg (329.7, Danzig 272.7). 11.Hangverseny. 4. Karének. 4.45. Hangverseny. 7.30. Operaelőadás. Puccini: Bohémek. Langenberg (468.8, Dortmund 283, Münster 241.9.) 11. Előadás Goethéről. 11.20. Előadás a jelenkori vallásos költőkről. I. Mandolin-hangverseny. 4. Sakk. 5.40. Esztétikai előadás. 6. Előadás a zsidó zenéről. 9. Operaelőadás: A windsori víg nők. Utána tánczene. Lipcse (385.8, Drezda 294). 8.30. Orgonahangverseny. II. Előadás a technika legújabb vívmányairól. 12. Hangverseny. 7.30. Előadás a nemzetek szövetségéről. 8.15. Hangverseny. Milano (322.6) 4.15. Hangverseny. 5.15. Mesék. 8.45. Hangverseny. ... 10.30. Jazzband. München (535.7, Nürnberg 303.) 11. Harangjáték. 11.30. Szavalat. 12. Kamarazene. 3. Természettudományi előadás. 3.30. Énekhangverseny. 5. Előadás Ceylonról. 5.30. Srammelzene. 6.15. Novella. 7. Operaelőadás. Verdi: Aida. Róma (449). 10 30. Templomi zene. 5.18. Jazzband. 9. Olasz zenei est. Stuttgart (379.7, Frelburg 5T7). 11.30. Hangverseny. 1.10. Gramofonzerie. 3.30. Mesék. 6.35. Schiller-ünnepség. 8. Vidám est. Zágráb (310.) 5. Szórakoztató zene. 8.30. Hangverseny. 10. Tánczene. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Irodalomtörténeti Füzetek Császár Elemérnek Irodalomtörténeti Füzetek címmel nemrégiben indított vállalata jelentőségben kezd mindjobban kialakulni, értékben szépen gazdagodik. Egészen bizonyos immár, hogy ez a kitűnően összeválogatott kiadványsorozat hathatósan szolgálja az irodalmi tudásnak, tájékozódásnak nemzeti fontosságú érdekeit. Újabban ismét öt füzet jelent meg a vállalattól, melyek közül különösen kimagaslik az Arany János képzelete című, magának a szerkesztő-kiadónak, Császár Elemérnek tollából. A közhit tévedéseinek egyike, hogy Aranynak nem volt fantáziája, csak a másoktól átvett anyagot tudta feldolgozni, a maga leleménye nélkül. Ezt a téves közhitet erősen táplálta a túlszerény költő véleménye magáról, azt tartván, hogy poétái képességei a képzelő erő nélkül szűkölködnek s ha építeni akar, mástól kell megszereznie a „téglát és meszet”. E váddal és önvallomással szemben Császár Elemér kitűnő elméleti megalapozással, meggyőző esztétikai fejtegetések után nagyszerűen bizonyítja be Arany munkáiból, hogy a Toldi és Buda halála írója „egyike volt a leggazdagabb képzeletű magyar költőknek”. „A képzelet munkájának értékét nem az anyag szabja meg, amelylyel a költő dolgozik, hanem az átalakításában, a megformálásában jelentkező erő — hangoztatja Császár — s ebben az irányban Arany képzelete valóban páratlanul fejlett volt“. Sok meggyőző példára hivatkozik Császár, többek közt Pázmány lovagra, kinek pompás történetét Róbert Károly király egyik oklevelének két sorából költötte Arany, azokból, amelyekben az van mondva, hogy a király három falut adományoz fájdalomdíjul Pázmány Istvánnak, a lovagi tornán kiütött három fogáért. Vagy ott van a Nagyidai cigányok komikus eposza, amely „egy rövidke anekdotából fejlett irodalmunk legcsapongóbb képzeletű torzképévé*. A Tetemre hívásnak pedig — „a modern magyar verses epika e gyöngyének* mondja Császárt, egyáltalában nincsenek forrásai, azt egészen a költő képzelete alkotta. De — hangsúlyozza Császár — „mindennél nagyobbszerű volt... az a mesealkotó fantázia, mely a Toldi szerelme főcselekményét teremt ette ... olyan szabadon, olyan merészen, mint akármely romantikus regényíróé*. S annak vizsgálatában, hogy mik voltak Arany nagy hatást elért képzeletének eszközei, Császár elsősorban a motiválásra mutat, melynek terén Aranyt bámulatos ép érzék, biztosság jellemzi s ebben „gyökerezik ... költői nagyságának egyik'' legfontosabb tényezője ... komponáló ereje”, mely tekintetben ő nemcsak a magyar irodalom legnagyobb művésze, hanem a világirodalomban sem múlta őt felül senki. De — fejtegeti tovább Császár — „a motiválás és a kompozíció, amelyekben olyan fényesen tündöklik Arany költői lángelméje, csak eszköz és nem cél költészetében. Aranynál minden egy pont felé mutat s bár a részletek kidolgozásában is mester, képzelete mindig az egész felé irányul, amelynek tengelye a költői eszme”. S utal Császár Arany két költői eszméjére — a legnagyobbszerűre, a hun trilógia alapgondolatára — és a legmélyebbre, arra a világnézeti ellentétre, amely a Toldi estéjében a haladni akaró király és a maradi öreg Toldi közt forog fenn. Ám Arany „képzelete erejének és gazdagságának való mértéke — mondja tovább Császár — nem az ... eseményvilág ... nem is a motiválásban, komponálásban és a szimbolizálásban jelentkező ereje, hanem az az embervilág, amely alkotásait ellepi*. S érdekesen vizsgálva a kitűnő tanulmány írója, hogy Arany „képzeletének milyen szerepe volt a jellemek kigondolásában* — arra az eredményre jut, hogy Arany „hősei... jóformán mind a költő képzeletének alkotása*. Rámutat Császár a Rozgonyi Piroska alakjára, mely „egészen Arany leleménye*, — valamint a Toldi valamennyi szereplőjére, kiket szintén egészen a költői képzelet formált. Teljesen meggyőzve a figyelmes olvasót, joggal konkludál Császár oda, hogy Arany voltaképpen „akkor emelkedett a művészet legmagasabb régióiba, mikor elhagyva forrásai szilárd talaját, rábízta magát szárnyaló fantáziájára ..." S így kétséget kizáróan meg lehet állapítani, hogy „Arany, ellentétben a maga meggyőződésével és a köztudat tanításával, gazdag leleményű, erős képzeletű költő volt. A sorozat másik kiváló darabja Angyal Dávid tanulmánya Kölcsey Ferencről. Ebben a dolgozatban — mely egy régebben már terjedelmesebb alakban megjelent műnek rövidítése — az író a meglepően sokoldalú Kölcseyvel mint Urai költővel foglalkozik legbehatóbban, helyesen hangsúlyozva, hogy Kölcsey „költészete nem csupán az irodalomtörténeté*, mert „a ritka, de mély inspirációk költője*, kinek szavai * (A Városi Színház Lohengrin-je.) A Városi Színház vezetőségének elismeréséreméltó törekvése, hogy Wagner zenedrámáit is műsorába iktassa. Nem akarjuk most azt a kérdést tárgyalni, hogy nem volna-e helyesebb az Operaház játékrendjén már régóta, meglévő operák helyett még ismeretlen, értékes művek előadásává gazdagítani a magyar zenei életet? — hanem egyszerűen megállapítjuk, hogy a terv helyességének és jelentőségének a megvalósítás módja nem felel meg. A mű szépségei nagyobbrészt elmosódtak az előadásban, a zenekar nyersen hangzott s állandóan felfokozott dinamikája mellett a szereplők is kénytelenek voltak folytonos, erőltetett fortéban énekelni. Közülök a legjobb Elza megszemélyesítője, Bodó Erzsi volt. Nem csupán azért, mert üde, egészséges orgánuma, fényes felső oktávája könnyedén és természetesen csengett a túlerős zenekaron át, hanem, mert énektudása, stílusérzéke, valamint megjelenése és finom játéka fokozta szép hangjának hatását. Különösen nagy sikere volt a második felvonás első részében, ahol Radnai Erzsi nagy terjedelmű, kellemes mezzoszopránja is igen jól érvényesült. A férfiszereplők közül a Hirdető szerepében kitűnően deklamáló Maleczky Oszkárt illeti a legnagyobb elismerés. Halmos János Lohengrin je minden igyekezete mellett sem tudott sok illúziót kelteni. Kovács Dezső — Telramund — amúgy is erős csengésű baritonjának állandó fortisszimája, a szövegmondás és az intonálás tisztaságának a rovására ment. A király szerepében Vermer Jenő igyekezett világosan recitálni szólamát, gyakran sikerrel. Az előadást Márkus Dezső vezette. A szinház nem telt meg, a közönség különösen a két női szereplőt ünnepelte. (Op.) * (Magyar Szinház.) A Magyar Szinház nagysikerű sorozatos előadásait ma este különösen érdekessé tette, hogy Budapestre érkezett a Csókról csókra zenei vígjáték szerzője, Maurice Yvain, ki a számára rendezett díszelőadáson a karmesteri székben ült, maga dirigálván a zenekart. A színházat teljesen megtöltő közönség mindjárt a nyitány megkezdése előtt zajos tapssal üdvözölte a szerzőt s a taps egyre élénkebb és melegebb lett minden felvonás után. A második felvonás végén a darab fordítóját, Heltai Jenőt is ünnepelte a közönség, a meleg ünneplést Heltai a francia író társaságában köszönte meg. A szép előadás sikeréből bátran kivehetik részüket a szereplő színészek: Titkos Ilona, Berky Lili, Csortos, Z. Molnár, Dénes, Kertész, kik a mai estén is olyan frissen, jó kedvvel és ötletesen játszottak, akár a premier napján. A Csókról csókra diadalmasan megy tovább a többi jubileum felé. * (A Robbiák művészete.) Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum ismeretterjesztő előadásai során Ybl Ervin kultuszminiszteri titkár, április 30-án, szombaton délután öt órakor A Robbiák művészete címmel, vetített képekkel és bemutatásokkal előadást tart. Belépődíj nincsen. * (Móricz Zsigmond jubileuma.) Móricz Zsigmond 25 éves írói jubileumát május 21-én este 8 órakor a Zeneművészeti Főiskola nagytermében ünnepük meg tisztelői. Az ünnepségen a magyar művészvilág legkiválóbbjai szerepelnek. * (A zebra.) Talán egy állat képe sem ragad meg olyan hamar a gyermek agyában, mint a zebráé. Fehér feketesávos uniformisának köszönheti, hogy ha gyermekkori képeskönyvünkön kívül sohasem is láttuk többé, nem felejtjük el. Armout-nak és Nancy-nak a Fővárosi Operettszínházban ma bemutatott bohózatáról nem mondhatjuk el ugyanezt. A zebra neve szolgál ugyan a darab címéül, de vonatkozást csupán annyit találtunk, hogy a szerzők a bohózat sémájának fehér-fekete elemeiből tákolták össze darabjukat. Helyzetkomikumok eléggé komplikált, de rendszertelen sorozata, minden szellemesség és könnyedség nélkül. Érdeme egyedül az, hogy nem ízléstelen. Ami mulattató, az mind a színészek érdeme. A színészeké, akik ha — amint színházi nyelven mondani szokták — nem feküdnének annyira bele szerepükbe, mint ahogy teszik, talán még el se mosolyodnánk az előadás során, így azonban mégis csak elszórakozunk. Rátkai, Kabos, a színház két vezérkomikusa, Sarkadi, Kővári, Fodor Artúr, Nagy Jenő és a színház új, talentumos tagja, Vig Miklós játssza a főbb szerepeket. A színház művésznőivel kissé mostohán bántak a szerzők. Fejes Teri azonban igy is alkalmat talált talentumának érvényesítésére. De igen jók voltak Székely Lujza és Lázár Mária is. A darabot Lakatos László és Stella Adorján fordították magyarra s Bérczy Ernő rendezte ötletesen. (M. I.) .. .. * (Szulamit.) Az OMIKE Dr. Vázsonyi Vilmos Barátok Körének színházi bizottsága, az egylet segítőalapja javára, csütörtökön este a Budapesti Színházban előadta Donáth Ede karmester Szulamitját. A főszerepet Taksonyi Piroska, az Operaház volt tagja, énekelte nagy művészettel. Csengő koloratúrhangja és játéka nagy sikert aratott. Kitűnően szerepeltek még Tolnay Béla, a Király Színház tagja, Vajda Matild és Kolda Imre. A negyventagú énekkart Donáth Ede vezényelte. A darabot Sík Rezső, a Városi Színház főrendezője rendezte. * (Beethoven-ünnep Berettyóújfaluban.) Bihar vármegye közönsége Berettyóújfaluban ünnepet rendezett Beethoven emlékének. A rendezőség nagyszámú díszes és előkelő közönséget gyűjtött össze a vármegyeháza dísztermében. Almásy Sándor főispán méltatta Beethoven zenei alkotásainak örökértékűségét és életének magyar vonatkozásait. A 11. gyalogezred szimfonikus zenekara Nóth Antal karmester vezetésével Beethoven több művét adta elő. Gálbory Lászlóné dr.-né hegedűn, Gróf Endréné zongorán Vigh Endre csellóművésszel szintén Beethoven műveit mutatták be a közönségnek. Végül Krüger Aladárné dr.né énekelt két áriát nagy hatással. * (Az Akadémia II. osztályának ülése.) A Tudományos Akadémia III. osztálya május 2-án, hétfőn délután 5 órakor az Akadémia heti üléstermében tartja április hónapi előadóülését a következő tárgysorozattal: Gélei József levelező tag székfoglalója: Adatok a sejt biológiájához, Méhély Lajos r. tag: A vércsoportok faji és élettani jelentősége, Konek Frigyes levelező tag: Létezik-e a selensav-anhydrid, a selentrioxid (SeDa) ? Mauthner Nándor vendég részéről előterjeszti Ilosvay Lajos r. tag: a) Egy uj resorcyladehyl szintézise, b) Az acetopiperin egy uj szintézise. Tihanyi Miklós vendég részéről előterjeszti Rados Gusztáv r. tag: Nem lényeges diszkriminánsosztók körosztási számtestben. Tokody László vendég részéről előterjeszti Zimányi Károly r. tag: A rutil szerkezete. Vendl Miklós vendég részéről előterjeszti Mauritz Béla r. tag: Adatok az egyptikas tengelyű ásványok vékony csiszolatban való orientációjának és a vékony csiszolat vastagságának közelítő meghatározásához. Palik Piroska vendég részéről előterjeszti Tuzson János levelező tag: Hydrodictyon-tanulmányok. Az előadóülés után rövid zárt ülésben folyó ügyeket tárgyalnak. közül — mondja, Goethe hasonlatával élve — igen sok bebocsáttatott a paradicsom kapuján és örök életet nyert Azután érdekesen ismerteti Angyal a Kölcsey prózai munkásságát is — kritikáit, értekezéseit — megrajzolja alakját, mint szónokét — s általában egyéniségének és egész pályájának hű képét adja ebben a meleg szeretettel, de bölcs kritikával irt tanulmányban. A további füzetek közt igen érdekes a kolozsvári György Lajos terjedelmes ismertetése Az erdélyi magyarság szellemi életéről, mely — mint hangoztatja — „egészen friss hajtás, mely csak most bontogatja első rügyeit. A nagy gonddal összeálatott tanulmány érdekes könyv- és sajtóstatisztikát nyújt, eleven képet fest az irodalmi életről, részletesen tárgyalja a szépírók munkásságát, — kiemelve a lírikus Reményik Sándorét s Áprily Lajosétés az elbeszélő Gyallai Domokosét — azután a tudományos irodalomról, a hírlapokról, a könyvvállalatokról, irodalmi és közművelődési egyesületekről, a zenei életről és a képzőművészetekről szól, s így végzi művét: „Megnyugvással vonhatjuk le az erdélyi magyarság önállósult szellemi életének utolsó hét esztendejéből múltunknak azt a nem egyszer megismétlődő tanulságát, hogy a nagy történelmi fordulók és a súlyos megpróbáltatások nem verik le, ellenkezőleg, mindig energiákkal telítik a magyarság lelkét.* A két utolsó füzet egyikét Tóth Béla írta. A Kisfaludy-regék utánzatairól, ezekről az igen kevés értékű alkotásokról, s alapos fejtegetései eredményeképpen megállapítja, hogy „a Kisfaludy-regék irodalomtörténeti jelentőségének egyik számottevő tényezője az a közízlést formáló szerep, melyet irodalmi életünk kezdő korában több mint negyedszázadon keresztül töltöttek be* és „egy ideig a minta-irodalmiságnak ugyanazzal a döntő tekintélyével szabtak irányt a költői törekvéseknek, mint... Petőfi lenyűgöző stílusa a petőfieskedés korában.* Az utolsó füzet címe pedig: Balassi költeményeinek kronológiája, s szerzője Waldapfel József. Nagy szorgalomra valló dolgozat ez is, mely rendszeres munkával, alapos megokolással old meg egy régen vitatott irodalomtörténeti kérdés-komplexumot, sz. k. 11