Budapesti Hírlap, 1927. április (47. évfolyam, 74–97. szám)

1927-04-30 / 97. szám

1W? Sprilís SÖ. (Öf. szj BoMrtsnRmu# 2. Offenbach: Szép Heléna. Megnyitó. 3. Bayer: Babatündér. Egyveleg. 4. Ochs: Va­riációk egy német népdal felett. 5. Kálmán: Marica. Egyveleg. 6. Lehár: Arany- és ezüst­­keringő. 6. Magyar Halhatatlanok XXIX. Estje. Zrínyi Miklós emlék­ünnepség. (Meghalt 1618.) Az emlékbeszédet Négyessy László egyetemi tanár mondja. 6-30. Előadás a Stúdióból. Gyurkovics lányok. Életkép négy szakaszban. Irta Herczeg Fe­renc. Rendezi Gyarmathy Sándor, a Stúdió rendezője. A darabban előforduló mulató­­jelenet zenéjét Kurína Simi és cigányzene­­kara szolgáltatja. Szereplők: Gyurkovicsné — özvegy Sziklay Kornélné, Katinka — Verbőczy Ila, Sári — Mészáros Kató, Ella — Kovács Annie, Mici — Jónás Etelka, Liza — Hofbauer Ica ,Terka — Varjas Edit, Klári — Abranovits Nusi, Radványi ezre­des — Szegő Endre, Radványi Gida — Palásthy Géza, Horkay Feri — Vándory Gusztáv, Sándorffy — Teleki Sándor, Ke­mény Tóni —­ Kabók Győző, Semessey — Vándory Géza, Jankó — Pesthy Kálmán, Cigányprímás — Szalay. Történik Gyurko­­vicsék bácstamási házában. 9.15. Sport-, ló- és ügetőversenyeredmények. 9.50. A Hungária-nagyszálló étterméből Ma­­gyari Imre és cigányzenekarának hang­versenye. 11. A Dunapalota-nagyszállóból jazz-band. Bécs (517.2, 577). 11. Szimfonikus hangver­seny. 4. Hangverseny. 605. Előadás. 8. Hangverseny. Berlin (483.9). 9. Orgona-hangverseny. II. Énekhangverseny. I. Kamarazene. 5.30. Előadás bélyeggyűjtőknek. 3.50. Mesék. 4.30. Hangverseny. 7.30. Művészettörténeti előadás. 7.55. Előadás a Balkánról. 8.30. Goethe: Walpurgis éjének zenekari elő­adása. 9.30. Schiller és Goethe szerelmes levelei. 10.30. Tánczene. Boroszló (322.6, Gleswitz 250). 10. Sakk. II. Evangélikus istentisztelet. 12. Beethoven emlékünnep. Kamarazene. 2.45. Rejtvények. 3.15. Mesék. 4. Lehár-hangverseny. 6.15. Képek a régi német diákéletből. 8. Hangverseny. 10.15. Tánczeme. Frankfurt a. M. (428.6, Cassel 272.7). 8. Isten­tisztelet. 1130. Szülők órája. 12. Előadás. 3.30. Mesék. 4.30. Opera-hangverseny. 8.30. Zongorahangverseny. 9.30. Gordonka-hangverseny. Utána jazzband. Königsberg (329.7, Danzig 272.7). 11.­­Hang­verseny. 4. Karének. 4.45. Hangverseny. 7.30. Operaelőadás. Puccini: Bohémek. Langenberg (468.8, Dortmund 283, Münster 241.9.) 11. Előadás Goethéről. 11.20. Előadás a jelenkori vallásos költőkről. I. Mandolin-hangverseny. 4. Sakk. 5.40. Esztétikai előadás. 6. Előadás a zsidó zenéről. 9. Operaelőadás: A windsori víg nők. Utána tánczene. Lipcse (385.8, Drezda 294). 8.30. Orgonahang­verseny. II. Előadás a technika legújabb vívmányairól. 12. Hangverseny. 7.30. Előadás a nemzetek szövetségéről. 8.15. Hangverseny. Milano (322.6) 4.15. Hangverseny. 5.15. Mesék. 8.45. Hangverseny. ... 10.30. Jazzband. München (535.7, Nürnberg 303.) 11. Harang­játék. 11.30. Szavalat. 12. Kamarazene. 3. Természettudományi előadás. 3.30. Énekhangverseny. 5. Előadás Ceylonról. 5.30. Srammelzene. 6.15. Novella. 7. Operaelőadás. Verdi: Aida. Róma (449). 10 30. Templomi zene. 5.18. Jazzband. 9. Olasz zenei est. Stuttgart (379.7, Frelburg 5T7). 11.30. Hang­verseny. 1.10. Gramofonzerie. 3.30. Mesék. 6.35. Schiller-ünnepség. 8. Vidám est. Zágráb (310.) 5. Szórakoztató zene. 8.30. Hangverseny. 10. Tánczene. IRODALOM ÉS MŰVÉSZET. Irodalomtörténeti Füzetek Császár Elemér­nek Irodalomtörténeti Füzetek címmel nemrégiben indított válla­lata jelentőségben kezd mindjobban kiala­kulni, értékben szépen gazdagodik. Egé­szen bizonyos immár, hogy ez a kitűnően összeválogatott kiadványsorozat hathatósan szolgálja az irodalmi tudásnak, tájékozó­dásnak nemzeti fontosságú érdekeit. Újabban ismét öt füzet jelent meg a vállalattól, melyek közül különösen kima­gaslik az Arany János képzelete című, ma­gának a szerkesztő-kiadónak, Császár Ele­mérnek tollából. A közhit tévedéseinek egyike, hogy Aranynak nem volt fantá­ziája, csak a másoktól átvett anyagot tudta feldolgozni, a maga leleménye nélkül. Ezt a téves közhitet erősen táplálta a túlsze­­rény költő véleménye magáról, azt tart­ván, hogy poétái képességei a képzelő erő nélkül szűkölködnek s ha építeni akar, mástól kell megszereznie a „téglát és me­szet”. E váddal és önvallomással szemben Csá­szár Elemér kitűnő elméleti megalapozás­sal, meggyőző esztétikai fejtegetések után nagyszerűen bizonyítja be Arany munkái­ból, hogy a Toldi és Buda halála írója „egyike volt a leggazdagabb képzeletű ma­gyar költőknek”. „A képzelet munkájának értékét nem az anyag szabja meg, amely­­lyel a költő dolgozik, hanem az átalakítá­sában, a megformálásában jelentkező erő —­ hangoztatja Császár — s ebben az irány­ban Arany képzelete valóban páratlanul fejlett volt“. Sok meggyőző példára hivat­kozik Császár, többek közt Pázmány lovag­ra, kinek pompás történetét Róbert Károly király egyik oklevelének két sorá­ból költötte Arany, azokból, amelyekben az van mondva, hogy a király három falut adományoz fájdalomdíjul Pázmány István­­nak, a lovagi tornán kiütött három fogáért. Vagy ott van a Nagyidai cigányok komikus eposza, amely „egy rövidke anekdotából fejlett irodalmunk legcsapongóbb képzeletű torzképévé*. A Tetemre hívás­nak pedig — „a modern magyar verses epika e gyön­gyének* mondja Császárt, egyáltalában nincsenek forrásai, azt egészen a költő képzelete alkotta. De — hangsúlyozza Császár — „mind­ennél nagyobbszerű volt... az a meseal­kotó fantázia, mely a Toldi szerelme fő­cselekményét teremt­ ette ... olyan szaba­don, olyan merészen, mint akármely ro­mantikus regényíróé*. S annak vizsgálatában, hogy mik voltak Arany nagy hatást elért képzeletének esz­közei, Császár elsősorban a motiválásra mutat, melynek terén Aranyt bámulatos ép érzék, biztosság jellemzi s ebben „gyöke­rezik ... költői nagyságának egyik'' legfon­tosabb tényezője ... komponáló ereje”, mely tekintetben ő nemcsak a magyar iro­dalom legnagyobb művésze, hanem a világ­­irodalomban sem múlta őt felül senki. De — fejtegeti tovább Császár — „a mo­tiválás és a kompozíció, amelyekben olyan fényesen tündöklik Arany költői lángelméje, csak eszköz és nem cél költészetében. Aranynál minden egy pont felé mutat s bár a részletek kidolgozásában is mester, képzelete mindig az egész felé irányul, amelynek tengelye a költői eszme”. S utal Császár Arany két költői eszméjére — a legnagyobbszerűre, a hun trilógia alapgon­dolatára — és a legmélyebbre, arra a vi­lágnézeti ellentétre, amely a Toldi estéjé­ben a haladni akaró király és a maradi öreg Toldi közt forog fenn. Ám Arany „képzelete erejének és gaz­dagságának való mértéke — mondja to­vább Császár — nem az ... eseményvilág ... nem is a motiválásban, komponálás­ban és a szimbolizálásban jelentkező ereje, hanem az az embervilág, amely alkotásait ellepi*. S érdekesen vizsgálva a kitűnő ta­nulmány írója, hogy Arany „képzeletének milyen szerepe volt a jellemek kigondolá­sában* — arra az eredményre jut, hogy Arany „hősei... jóformán mind a költő képzeletének alkotása*. Rámutat Császár a Rozgonyi Piroska alakjára, mely „egészen Arany leleménye*, — valamint a Toldi va­lamennyi szereplőjére, kiket szintén egé­szen a költői képzelet formált. Teljesen meggyőzve a figyelmes olvasót, joggal konkludál Császár oda, hogy Arany voltaképpen „akkor emelkedett a művészet legmagasabb régióiba, mikor elhagyva for­rásai szilárd talaját, rábízta magát szár­nyaló fantáziájára ..." S így kétséget ki­záróan meg lehet állapítani, hogy „Arany, ellentétben a maga meggyőződésével és a köztudat tanításával, gazdag leleményű, erős képzeletű költő volt­. A sorozat másik kiváló darabja Angyal Dávid tanulmánya Kölcsey Ferencről. Eb­ben a dolgozatban — mely egy régebben már terjedelmesebb alakban megjelent mű­nek rövidítése — az író a meglepően sok­oldalú Kölcseyvel mint Urai költővel fog­lalkozik legbehatóbban, helyesen hangsú­lyozva, hogy Kölcsey „költészete nem csu­pán az irodalomtörténeté*, mert­­ „a ritka, de mély inspirációk költője*, kinek szavai * (A Városi Színház Lohengrin-je.) A Városi Színház vezetőségének elismerésére­­méltó törekvése, hogy Wagner zenedrá­máit is műsorába iktassa. Nem akarjuk most azt a kérdést tárgyalni, hogy nem volna-e helyesebb az Operaház játékrend­jén már régóta, meglévő operák helyett még ismeretlen, értékes művek előadásá­vá­ gazdagítani a magyar zenei életet? — hanem egyszerűen megállapítjuk, hogy a terv helyességének és jelentőségének a megvalósítás módja nem felel meg. A mű szépségei nagyobbrészt elmosódtak az elő­adásban, a zenekar nyersen hangzott s ál­landóan felfokozott dinamikája mellett a szereplők is kénytelenek voltak folytonos, erőltetett fortéban énekelni. Közülök a leg­jobb Elza megszemélyesítője, Bodó Erzsi volt. Nem csupán azért, mert üde, egész­séges orgánuma, fényes felső­ oktávája könnyedén és természetesen csengett a túlerős zenekaron át, hanem, mert ének­­tudása, stílusérzéke, valamint megjelenése és finom játéka fokozta szép hangjának hatását. Különösen nagy sikere volt a má­sodik felvonás első részében, ahol Radnai Erzsi nagy terjedelmű, kellemes mezzo­szopránja is igen jól érvényesült. A férfi­­szereplők közül a Hirdető szerepében ki­tűnően deklamáló Maleczky Oszkárt illeti a legnagyobb elismerés. Halmos János Lo­hengrin­ je minden igyekezete mellett sem tudott sok illúziót kelteni. Kovács Dezső — Telramund — amúgy is erős csengésű baritonjának állandó fortisszimája, a szö­vegmondás és az intonálás tisztaságának a rovására ment. A király szerepében Ver­m­er Jenő igyekezett világosan recitálni szólamát, gyakran sikerrel. Az előadást Márkus Dezső vezette. A szinház nem telt meg, a közönség különösen a két női sze­replőt ünnepelte. (Op.) * (Magyar Szinház.) A Magyar Szinház nagysikerű sorozatos előadásait ma este különösen érdekessé tette, hogy Buda­pestre érkezett a Csókról csókra zenei vígjáték szerzője, Maurice Yvain, ki a szá­mára rendezett díszelőadáson a karmes­teri székben ült, maga dirigálván a zene­kart. A színházat teljesen megtöltő közön­ség mindjárt a nyitány megkezdése előtt zajos tapssal üdvözölte a szerzőt s a taps egyre élénkebb és melegebb lett minden felvonás után. A második felvonás végén a darab fordítóját, Heltai Jenőt is ünne­pelte a közönség, a meleg ünneplést Heltai a francia író társaságában köszönte meg. A szép előadás sikeréből bátran kivehetik részüket a szereplő színészek: Titkos Ilona, Berky Lili, Csortos, Z. Molnár, Dé­nes, Kertész, kik a mai estén is olyan fris­sen, jó kedvvel és ötletesen játszottak, akár a premier napján. A Csókról csó­kra diadalmasan megy tovább a többi jubileum felé. * (A Robbiák művészete.) Az Országos Magyar Iparművészeti Múzeum ismeretter­jesztő előadásai során Ybl Ervin kultusz­­miniszteri titkár, április 30-án, szombaton délután öt órakor A Robbiák művészete címmel, vetített képekkel és bemutatások­kal előadást tart. Belépődíj nincsen. * (Móricz Zsigmond jubileuma.) Móricz Zsigmond 25 éves írói jubileumát május 21-én este 8 órakor a Zeneművészeti Fő­iskola nagytermében ünnepük meg tiszte­lői. Az ünnepségen a magyar művészvilág legkiválóbbjai szerepelnek. * (A zebra.) Talán egy állat képe sem ragad meg olyan hamar a gyermek agyá­ban, mint a zebráé. Fehér feketesávos uni­formisának köszönheti, hogy ha gyermek­kori képeskönyvünkön kívül sohasem is láttuk többé, nem felejtjük el. Armout-nak és Nancy-nak a Fővárosi Operettszínházban ma bemutatott bohózatáról nem mondhat­juk el ugyanezt. A zebra neve szolgál ugyan a darab címéül, de vonatkozást csupán annyit találtunk, hogy a szerzők a bohózat sémájának fehér-fekete elemeiből tákolták össze darabjukat. Helyzetkomikumok eléggé komplikált, de rendszertelen sorozata, min­­den szellemesség és könnyedség nélkül. Ér­deme egyedül az, hogy nem ízléstelen. Ami mulattató, az mind a színészek érdeme. A színészeké, akik ha — amint színházi nyel­ven mondani szokták — nem feküdnének annyira bele szerepükbe, mint ahogy teszik, talán még el se mosolyodnánk az előadás során, így azonban mégis csak elszórako­­zunk. Rátkai, Kabos, a színház két vezér­komikusa, Sarkadi, Kővári, Fodor Artúr, Nagy Jenő és a színház új, talentumos tagja, Vig Miklós játssza a főbb szerepe­ket. A színház művésznőivel kissé mosto­hán bántak a szerzők. Fejes Teri azonban igy is alkalmat talált talentumának érvé­nyesítésére. De igen jók voltak Székely Lujza és Lázár Mária is. A darabot Laka­tos László és Stella Adorján fordították magyarra s Bérczy Ernő rendezte ötle­tesen. (M. I.) .. .. * (Szulamit.) Az OMIKE Dr. Vázsonyi Vilmos Barátok Körének színházi bizott­sága, az egylet segítőalapja javára, csütör­tökön este a Budapesti Színházban elő­adta Donáth Ede karmester Szulamitját. A főszerepet Taksonyi Piroska, az Opera­ház volt tagja, énekelte nagy művészettel. Csengő koloratúrhangja és játéka nagy si­kert aratott. Kitűnően szerepeltek még Tolnay Béla, a Király Színház tagja, Vajda Matild és Kolda Imre. A negyventagú énekkart Donáth Ede vezényelte. A dara­bot Sík Rezső, a Városi Színház főrende­zője rendezte. * (Beethoven-ü­nnep Berettyóújfaluban.) Bihar vármegye közönsége Berettyóújfalu­ban ünnepet rendezett Beethoven emléké­nek. A rendezőség nagyszámú díszes és előkelő közönséget gyűjtött össze a vár­­megyeháza dísztermében. Almásy Sándor főispán méltatta Beethoven zenei alkotá­sainak örökértékűségét és életének magyar vonatkozásait. A 11. gyalogezred szimfoni­kus zenekara Nóth Antal karmester veze­tésével Beethoven több művét adta elő. Gálbory Lászlóné dr.-né hegedűn, Gróf Endréné zongorán Vigh Endre csellómű­­vésszel szintén Beethoven műveit mutatták be a közönségnek. Végül Krüger Aladárné dr.né énekelt két áriát nagy hatással. * (Az Akadémia II. osztályának ülése.) A Tudományos Akadémia III. osztálya má­jus 2-án, hétfőn délután 5 órakor az Aka­démia heti üléstermében tartja április hó­napi előadóülését a következő tárgysoro­zattal: Gélei József levelező tag székfog­lalója: Adatok a sejt biológiájához, Méhély Lajos r. tag: A vércsoportok faji és élettani jelentősége, Konek Frigyes levelező tag: Létezik-e a selensav-anhydrid, a selen­­trioxid (SeDa) ? Mauthner Nándor vendég részéről előterjeszti Ilosvay Lajos r. tag: a) Egy uj resorcyladehyl szintézise, b) Az acetopiperin egy uj szintézise. Tihanyi Mik­lós vendég részéről előterjeszti Rados Gusz­táv r. tag: Nem lényeges diszkrimináns­osztók körosztási számtestben. Tokody László vendég részéről előterjeszti Zimányi Károly r. tag: A rutil szerkezete. Vendl Miklós vendég részéről előterjeszti Mauritz Béla r. tag: Adatok az egyptikas tengelyű ásványok vékony csiszolatban való orientá­ciójának és a vékony csiszolat vastagságá­nak közelítő meghatározásához. Palik Pi­roska vendég részéről előterjeszti Tuzson János levelező tag: Hydrodictyon-tanulmá­­nyok. Az előadóülés után rövid zárt ülés­ben folyó ügyeket tárgyalnak. közül — mondja, Goethe hasonlatával élve — igen sok bebocsáttatott a paradicsom kapuján és örök életet nyert Azután érdekesen ismerteti Angyal a Kölcsey prózai munkásságát is — kritikáit, értekezéseit — megrajzolja alakját, mint szónokét — s általában egyéniségének és egész pályájának hű képét adja ebben a meleg szeretettel, de bölcs kritikával irt ta­nulmányban. A további füzetek közt igen érdekes a kolozsvári György Lajos terjedelmes ismer­tetése Az erdélyi magyarság szellemi életé­ről, mely — mint hangoztatja — „egészen friss hajtás, mely csak most bontogatja első rügyeit­. A nagy gonddal összeálatott tanulmány érdekes könyv- és sajtóstatisz­tikát nyújt, eleven képet fest az irodalmi életről, részletesen tárgyalja a szépírók munkásságát, — kiemelve a lírikus Remé­­nyik Sándorét s Áprily Lajosét­­és az elbe­szélő Gyallai Domokosét — azután a tu­dományos irodalomról, a hírlapokról, a könyvvállalatokról, irodalmi és közműve­lődési egyesületekről, a zenei életről és a képzőművészetekről szól, s így végzi mű­vét: „Megnyugvással vonhatjuk le az er­délyi magyarság önállósult szellemi életé­nek utolsó hét esztendejéből múltunknak azt a nem egyszer megismétlődő tanulsá­gát, hogy a nagy történelmi fordulók és a súlyos megpróbáltatások nem verik le, ellenkezőleg, mindig energiákkal telítik a magyarság lelkét.* A két utolsó füzet egyikét Tóth Béla írta. A Kisfaludy-regék utánzatai­ról, ezekről az igen kevés értékű alkotásokról, s alapos fejtegetései eredményeképpen megállapítja, hogy „a Kisfaludy-regék irodalomtörténeti jelentőségének egyik számottevő tényezője az a közízlést formáló szerep, melyet iro­dalmi életünk kezdő korában több mint negyedszázadon keresztül töltöttek be* és „egy ideig a minta-irodalmiságnak ugyan­azzal a döntő tekintélyével szabtak irányt a költői törekvéseknek, mint... Petőfi le­nyűgöző stílusa a petőfieskedés korában.* Az utolsó füzet címe pedig: Balassi köl­teményeinek kronológiája, s szerzője Wald­­apfel József. Nagy szorgalomra valló dol­gozat ez is, mely rendszeres munkával, alapos megokolással old meg egy régen vitatott irodalomtörténeti kérdés-komplexu­mot, sz. k. 11

Next