Budapesti Hírlap, 1927. július (47. évfolyam, 146–172. szám)
1927-07-12 / 155. szám
*is A szászországi vihar- és árvízkatasztrófa. Drezda, júl. 11. (Saját tudósítónktól.) A szászországi katasztrófa borzalmassága nem tűnik ki azokból a jelentésekből, amelyek a szászországi felhőszakadásos viharokról szólanak. Meglehetősen hézagosak és hiányosak a hírek, aminek legfőbb oka az, hogy a katasztrófa következtében a telefon- és távíróösszeköttetés sok helyen lehetetlenné vált, a legtöbb helyen pedig legalább is zavaros volt. Ha az ember a katasztrófa helyéről érkező jelentéseket olvassa, megdöbbentő képet lát maga előtt, majd mindegyik hír ugyanazt mondja: Árvíz, épületek elsodrása, beomlása, embertömegek halála, borzalmas családi tragédiák, nagy vagyonok pusztulása. Amikor a múlt hét keddjén az a nagy felhőszakadás lepte meg Szászországot, senki, még a legpesszimistábbak sem gondolhattak arra, hogy a felhőszakadás valóságos országos katasztrófává nőjjön. A szerdai és a csütörtöki nap már megmutatta, hogy nem normális jelenségről van szó, pénteken pedig már megkezdődött a szombati katasztrófának a bevezetése. A legutóbbi időben való nagy esőzések roppant víztömegeket küldtek alá a szászországi és a Szászországot körülvevő hegyekből. Ezek a víztömegek nem találtak rendes levezetőutakra, mert az itteni folyókba emberemlékezet óta nem zúdult ilyen víztömeg. Az összes patakok és folyók már pénteken annyira megdagadtak, hogy árvíz veszedelemmel kellett számolni, a szombaton bekövetkezett áradás azonban minden számítást felülmúlt. A felhőszakadás főképpen a Müglitz és a Gottleuba völgyét árasztotta el. És különösen három városban tette a legnagyobb pusztítást: Berggiesshübel, Gottleuba és Glashütte városokban. A közlekedési zavarok. A vihar és a nyomába szegődött árvíz mindenütt nagy zavart okozott elsősorban a vasúti közlekedésben. A töltéseket sok helyen megrongálta, hidakat elmosott, vagy legalább is meglazította azokat, úgy, hogy legtöbb vonalon csupán állandó javítómunkálatokkal tudták csak fentartani a forgalmat. Három fontos vonalon azonban teljesen megszüntették a vasúti forgalmat, mert a vihar olyan nagy pusztítást végzett a töltéseken és a vasúti állomásokon, hogy a pusztítást csak hosszú ideig tartó munkával lehet helyrehozni. Ez a három vasútvonal Pirnából Gottleubába, Pirnától Grossvodába és Mendenauból Geisingbe vezet. A telefon- és távhrővezetékek legtöbb helyen le vannak szaggatva, helyreállításuk sok helyütt sikerült, jelentősebb részében azonban csak nagyon nehezen állíthatók helyre. Innen van, hogy nem alkothatunk magunknak hű képet a katasztrófáról, nincsenek híreink az összes helyekről, sőt a katasztrófa lefolyásáról sincsenek pontos adataink. Ez mindenesetre a kisebbik baj, amelyet a vihar a telefon- és távhrővezetékek elpusztításával okozott, a nagyobbik kár az, hogy rendes telefon- és táviratforgalom híjján a lakosságot nem lehetett mindenütt idejében értesíteni a közelgő veszedelemről. Ezzel járt természetesen az a baj is, hogy a mentő- és segítőmunka nem jutott elég gyorsan el oda, ahol szükség volt reá. Különösen Glashütte vidékén pusztultak el a vezetékek, úgy hogy Glashütte és az összes környező helységek teljesen el vannak zárva a világtól. A pusztítás. Az árvíz nagyságáról fogalmat alkothatunk magunknak abból, hogy a víztömegek nemcsak hogy nem fértek meg a folyók medrében, és abból kiáradva, döntötték a vidéket, de az alárohanó víztömeg sokszor olyan nagy volt, hogy egyszerűen új medret választott magának a völgyeken keresztül. Ez is egyik oka volt annak, hogy a helységeket olyan váratlanul érte a veszedelem. Egyes helyeken, ahol védőgátak voltak a folyó mentén, az ár tíz méter szélességben elsöpörte a gátat. Van olyan város, amelyre rá sem lehet ismerni, olyan nagy benne a pusztulás. Az árvíz, amelynek jöttét a hír alig pár órával tudta csak megelőzni, a város határához érve egy-másfél óra alatt már végigszágullott a város túlsó határáig több méter magasságban. Berggiesshübelben közel négyméteres víz hömpölygött az utcákon, de nagyon sok helyen ért fel az első emeletig. Az sem volt ritka eset, hogy csak a jól megépített modern házak harmadik emeletére menekülhettek az emberek az ár elől. A lakosság a legtöbb helyen semmit sem tudott megmenteni még ingó vagyonából sem. Ehhez járult még a rablók és a tolvajok munkája, amely nagyon sok esetben még az utolsó pár megmentett cipőjétől megfosztotta a menekülteket. A borzalmasságukban leírhatatlan jeleneteknek se szeri, se száma. A házakból való menekülés, a fuldoklók megmentése közben sok regénybe illő jelenet, tragédia játszódott le; az emberi kishitűségnek és nemeslelkűségnek sok megrázó és felemelő példája. Sok bajt okozott az ivóvízhiány is. Az árvíz sok helyütt teljesen elpusztítja a vízvezetékeket. Az árvíz, a felhőszakadás és a vihar által legerősebben meglátogatott két városról érkezett jelentések összefoglalva, a következőket mondják el: A katasztrofális időjárás áldozatainak a száma a hivatalos megállapítás szerint 14,5. Ezek közül egyedül Berggiesshübel városában 86 halottat ravataloztak fel. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az eddigi áldozatok száma csak ennyi, mert valószínű, hogy sok holttestre még nem akadtak rá. Ezenfelül nagyon sok az eltűnt is, akikről tudnak, de akiket nem számítottak a halottakhoz. A halottak számát kilenc községben már megállapították, négy községben még nem Ezek valószínűen harminc névvel fogják szaporítani a szerencsétlenül jártak listáját. A legtöbb házból sikerült elmenekülni a lakóknak, de volt sok olyan ház, amelynek lakói megfuladtak, vagy pedig a beomló ház maga alá temette őket. Krochamban egy bedőlt ház nyolc embert temetett maga alá. Az épületet az árvíz úgy elmosta, hogy egy-két perc alatt teljesen beomlott. Ugyanebben a községben két öregasszony házikójának a tetejére menekült, egyiket lesodorta az ár és csupán a másikat sikerült megmenteni. Sokan magas fákra menekültek, így Gottleubában két tanító egy magas fára mászott és villámos zseblámpással adtak jeleket, hogy megmenthessék őket. Egyszerre villám csapott a fába és a két embert agyonütötte. Egy festőművész felesége már kimentette gyermekét a házából, amikor visszarohant, hogy a ház egyik alvó lakóját felköltse. A ház hirtelen beomlott és mindkettőjüket maga alá temette. Egy háromtagú család szintén egy magas fán keresett menedéket, az anyát és gyermekét az árvíz elsodorta, csak az apának sikerült megmenekülnie. A szász kormány 125.000 márka segítséget küldött a katasztrófa áldozatainak. A birodalmi gyűlés pedig felhatalmazta a birodalmi kormányt arra, hogy a szászországi áldozatoknak megfelelő összeget folyósítson. A gyűjtés egész Németországban folyik. 1927 július 12. (155. sz.)Budapesti Hírlap. Vass József miniszterelnökhelyettes Debrecenben és Hajdúszoboszlón. Debrecen, júl. 11. -Vass József dr. népjóléti és munkaügyi miniszter, a miniszterelnök helyettese, Járéhr Imre és Scholtz Kornél államtitkároknak, továbbá titkárának, Ferry Tibornak, kíséretében vasárnap a déli gyorsvonattal Debrecenbe érkezett. Az állomáson Aradrczy Zsigmond főispán és Magosi György polgármester üdvözölte a minisztert, aki innen a városházára hajtatott. A polgármester hivatali szobájában azután bizalmas természetű tanácskozáson a város népjóléti ügyeit tárgyalták s különösen a klinikák, valamint a közkórház kérdése került szóba. A város ugyanis az egyetem központi épületéhez történt 2.500.000 pengős hozzájárulásra keres fedezetet és most ezt kéri a népjóléti kormánytól, hogy az állam adja vissza a közkórházat a városnak. A tanácskozáson azonban e kérdésben nem történt végleges megállapodás. Vass József népjóléti miniszter az újságíróknak erről az ügyről a következőket mondotta: — A polgármester és a főispán részéről is a legmesszebbmenő jóindulatot találtam abban az irányban, hogy ez a fontos közegészégügyi kérdés megoldható legyen, anélkül azonban, hogy a város közönsége, amely amúgy is sok áldozatot hozott közcélokra, új terhekkel suttatnék. A miniszter és kísérete ezután autóba szállt és Baltazár Dezső református püspök zeleméri birtokára ment, ahol a püspök őket vendégül látta. Délután a félhatórás gyorsvonattal Vass József miniszter és kísérete Hadházy Zsigmond főispán, Nábráczky Béla főjegyző, Ghyczy Tihamér kerületi rendőrfőkapitány és Dalmady Zoltán hőforrásszakértő társaságába Hajdúszoboszlóra utazott, ahol az állomáson a város képviselőtestületének élén Erdős Kálmán polgármester üdvözölte. Az állomásról egyenesen a hőforrás színhelyére mentek, amelynek tüzetes megtekintése után a minisztert és szűkebbkörű kíséretét Erdős Kálmán polgármester látta vendégül. Vass József miniszter szoboszlói útja a hőforrás kihasználásával állott összefüggésben. A miniszter és kísérete az éjféli vonattal tért vissza a fővárosba. Károlyi Mihály Berlinben Berlin, júl. 11. (Tudósítónk telefonjelentése.) Károlyi Mihály gróf berlini tartózkodásáról a következőket állapítottam meg: Károlyi a múlt hét szerdáján érkezett Berlinibe, egészen egyedül, és a Viktória Lujza-tér egyik kis penziójában lakik, mint Lorschy újságíró vendége, aki azétis Károlyi pártjához tartozott és az egyik budapesti német újság munkatársa volt. Hír szerint Lovászi Márton is Berlinben tartózkodik. Károlyi ittlétének Berlinben mi jelentőséget sem tulajdonítanak, a külügyi hivatal nem is tudott róla, az orosz nagykövetség, amelynek pedig tudnia kellene, ha a kommunista párt valamelyes tárgyalást folytat, szintén nem hallott Károlyiról. Épp olyan kevéssé tud róla valamit a szocialista párt. A Vorwerts csak tőlem értesült Károlyi útjáról. Minden azt mutatja, hogy a Berlinből Budapestre küldött hír, mintha Károlyi itt baloldali politikusokkal tárgyalna, nem felel meg a tényeknek. Lehetséges, hogy Károlyi meg fog próbálkozni az úgynevezett független szocialistákkal érintkezésbe lépni, de ezeknek Németországban jelenleg semmiféle súlyuk nincs. Éppen úgy lehetséges, hogy meg fogja kísérelni, hogy valamely ultraradikális lapban Magyarországról cikket helyezzen el. Ez nem volna jelentős esemény, hiszen köztudomású, hogy a német baloldali lapok nem magyarbarátok, különben nem akarták volna agyonhallgatni a Daily Mail-nek szenzációs cikkét. A berlini magyarság köreiben sem tudnak Károlyi és barátai ittlétéről, eddig meg sem kísérelték a magyar körökkel érintkezésbe lépni. Berlinben jól tudják, hogy Károlyi minden párt és összeköttetés nélkül áll és észre sem vették volna, ha Budapestről nem jelentik Berlinnek, hogy itt van és szerepelni próbál. Glashütteben. Glashüttebe pénteken este nyolc órakor Ravenseingről az a jelentés érkezett a glashüttei városházára, hogy nagy árvíz közeleg a város felé. A tűzoltóságot azonnal mozgósították, igyekeztek minden előkészületet megtenni. Nem volt még tizenegy óra, amikor a város folyóján, a Müglitzen megjött az árvíz. Óriási fatömegeket sodort a hátán a víz, ami a pusztítását az árnak még erősebbé tette. Negyedóra múlva az árvíz ellepte a város első házait, mentében mindent magával sodorva. Itt azonban a pusztítása még nem volt oly nagy, mint a többi helyeken, mert Glashütte meglehetős magasan fekszik. Éjfél felé a város egy részében két méter magas volt az ár. A glashüttei hidakat a víz mindenütt leszakította, a legerősebb fákat kitépte. A város egyik büszkeségét, a négyszáz éves kőhidat teljesen lerombolta. Sok házat úgy megrongált, hogy ha nem is omlik be magától, le kell rombolni. A víz sok iszapot hordott a városba, egyes helyeken 1—1V2 méter magasan van az iszap. Az ár egy helyen háromnegyed méteres vastag falat bedöntött. A vasútállomásnál két szenélyvonat haladt egymás mellett két szomszédos sínpáron, a vizár a két vonatot feldöntötte és lesodorta a töltésről. A kocsik a víz alá buktak, az utasok egy részét sikerült megmenteni, a halottak egy részét kiemelték, de még valószínűen vannak a vasúti kocsikban. Glashütteben nagyon sok lakost éjszaka egy szál ingben kergetett ki az árvíz a házakból. Az emberek a magastöltésű országútra menekültek, azonban innen is sokakat lesodort az árvíz. Egész utcasorok rombadőltek, itt dolgoz Migran-kúp helyett a Dr. Morisson 116 ix 4 1x10 szilárd kölnivizet használja. Ára 1 és 2 pentre. Kapható patikában, drogériában. . zik a drezdai tűzoltóság is, ötszáz utász segítségével. Egyedül a Maglic völgyében 80 millió márkára becsülik a kárt a magánosok vagyona nélkül. Berggiesshübelben. A katasztrófa középpontja Berggiesshübel volt. Kezdetben olyan hírek érkeztek innen, hogy azt hittük, túloznak a katasztrófáról a jelentések. Később azonban bebizonyosodott, hogy a valóság ezeket a rémhíreket látó jelentéseket is messze túlszárnyalja. Berggiesshübel nagyrészt valósággal meg van semmisítve, úgy hogy alig lehet ráismerni. Közel húsz házat teljesen elsöpört az áradat, néhányból alig egy-két kő maradt a helyén, a többit elvitte az ár. Éjfél felé jöttek az első vészhírek, másnap este pedig, szombaton ismét az a hír jött, hogy rövidesen akkora árhullám éri a várost, amely kétszeresen felülmúlja a péntekit. Az emberek a második emeletig ellepett házakból sok helyen csak úgy tudtak megmenekülni, hogy kibontották a tetőt. Berggiesshübelben pusztult el a halottainak körülbelül a fele. A város polgármestere elmondotta, hogy az árvíz közeledéséről az első hírt péntek én este 8 óra 10 perckor kapta meg telefonon Gottleubából. Nyomban megtette az intézkedéseket, de nem sok sikerrel, mert a városon átfolyó Gottleuba oly rohamosan lépett ki medréből, hogy a védekező munka nem járhatott sok sikerrel. A folyó a város főútját választotta főmedréül, az útjába akadt házakat, majdnem valamenynyit, összerombolta. A főút ma is víz alatt áll, s azáldozatok között nagyon sok nyaraló van, a környékbeli városok nem fürdőhelyek ugyan, de olcsóságuk miatt sokan látogattak nyaranta. Még nem múlt el a veszedelem, szombat reggelre elült a vihar, úgy hogy már valószínűnek látszott a katasztrófa gyors lefolyása. Délutánra azonban, most már nem felhőszakadás, hanem csak egyszerű kiadós eső zúdult a vidékre. Ez igen nagy kárt okozott, mert egyfelől kimélyítette az előző nap pusztításait, másrészt pedig megnehezítette a munkálatokat, sőt- és ez volt a legnagyobb baj - sokhelitt lehetetlenné tette a mentést. A víz nem folyt le nagyon sok helységből, még most is magasan ellepi az utcákat, s lehetetlenné teszi a lakosságnak, hogy az épen maradt házakba visszamenjen. A kormány intézkedésére szükséglakásokba igyekeztek tenni a menekülteket, szállításukat azonban megakadályozta a dé utáni nagy esőzés. Vagy nehézséggel jár a halottak előkeresse és elszállítása is. Van olyan helység, amelynek autóit, kocsijait a holttestek öszsztkeresésére kellett használni s közben nem tudtak élelmet szállítani a házon kivül tanyázó családoknak. A mentő és helyreállító munkában sokat dogozik a katonaság, amelynek segítségére van a polgárság, amelynek önkéntesei a rendőrség vezetésére bízták magukat. E helyzet ismerői azt mondják, hogy a szászországi katasztrófa valószínűen nem játszódott még le egészen, mert ha a zivar el is vonult Csehország felé, a legutóbbi napok esőzésének víztömege még nemt folyt le a folyókon. A vihar, amely felszántotta ezt a gazdagságáról és népsűrűségéről nevezetes országrészt, szombat este a cseh-német határ fölé, majd Csehországon és Morvaországon át délkeletre vonult. Ma, hétfő hajnalban érintette Magyarországot is. Pusztító forróság Szerbiában. Belgrád, júl. 11. Szarajevóból jelentik, hogy a nagy szárazság következtében több helyen kigyulladtak a boszniai erdőségek. A tűz rendkívüli erővel terjed, eddig még nem sikerült lokalizálni. A kormány széleskörű intézkedéseket tett a tűz lokalizálása érdekében, de eddig még semmi eredményt nem értek el. Mint a Vreme írja, a Bornjei erdőkben a nagy hőségben erdőtűz támadt. A 102 különösen veszedelmes volt Meri Pjeszak környékén, ahol Sándor király vadászkastélya van. A tűz lokalizálására segédcsapatokat küldtek a veszedelmezett területre. Belgrádban napok óta nagy hőség uralkodik. A ma déli hőmérséklet árnyékban 46 fok Celsius volt. A tempelhofi repülőtér víz alatt. Berlin, júl. 11. Vasárnap este Potsdamban felhőszakadás volt, a villám több helyen tüzet okozott. A vasút egyik épületében százötven hordó karbidot, ahol acetiléngáz keletkezett, felrobbantott egy villám. A ház a levegőbe repült. Hétfőn este Berlinben nagy égiháború volt, részben felhőszakadással. A tempelhofi repülőtér teljesen víz alatt áll.