Budapesti Hírlap, 1927. július (47. évfolyam, 146–172. szám)

1927-07-12 / 155. szám

*­is A szászországi vihar- és árvízkatasztrófa. Drezda, júl. 11. (Saját tudósítónktól.) A szászországi ka­tasztrófa borzalmassága nem tűnik ki azokból a jelentésekből, amelyek a szász­­országi felhőszakadásos viharokról szóla­nak. Meglehetősen hézagosak és hiányosak a hírek, aminek legfőbb oka az, hogy a katasztrófa következtében a telefon- és táv­­íróösszeköttetés sok helyen lehetetlenné vált, a legtöbb helyen pedig legalább is za­varos volt. Ha az ember a katasztrófa he­lyéről érkező jelentéseket olvassa, megdöb­bentő képet lát maga előtt, majd mindegyik hír ugyanazt mondja: Árvíz, épületek el­sodrása, beomlása, embertömegek halála, borzalmas családi tragédiák, nagy vagyonok pusztulása. Amikor a múlt hét keddjén az a nagy felhőszakadás lepte meg Szászországot, senki, még a legpesszimistábbak sem gon­dolhattak arra, hogy a felhőszakadás való­ságos országos katasztrófává nőjjön. A szerdai és a csütörtöki nap már megmu­tatta, hogy nem normális jelenségről van szó, pénteken pedig már megkezdődött a szombati katasztrófának a bevezetése. A legutóbbi időben való nagy esőzések rop­pant víztömegeket küldtek alá a szászor­szági és a Szászországot körülvevő hegyek­ből. Ezek a víztömegek nem találtak ren­des levezetőutakra, mert az itteni folyókba emberemlékezet óta nem zúdult ilyen víz­tömeg. Az összes patakok és folyók már pénteken annyira megdagadtak, hogy ár­víz veszedelemmel kellett számolni, a szom­baton bekövetkezett áradás azonban min­den számítást felülmúlt. A felhőszakadás főképpen a Müglitz és a Gottleuba völgyét árasztotta el. És külö­nösen három városban tette a legnagyobb pusztítást: Berggiesshübel, Gottleuba és Glashütte városokban.­­ A közlekedési zavarok. A vihar és a nyomába szegődött árvíz mindenütt nagy zavart okozott elsősorban a vasúti közlekedésben. A töltéseket sok helyen megrongálta, hidakat elmosott, vagy legalább is meglazította azokat, úgy, hogy legtöbb vonalon csupán állandó javító­­munkálatokkal tudták csak fentartani a forgalmat. Három fontos vonalon azonban teljesen megszüntették a vasúti forgalmat, mert a vihar olyan nagy pusztítást végzett a töltéseken és a vasúti állomásokon, hogy a pusztítást csak hosszú ideig tartó mun­kával lehet helyrehozni. Ez a három vasút­vonal Pirnából Gottleubába, Pirnától Grossvod­ába és Mendenauból Geisingbe vezet. A telefon- és távhrővezetékek legtöbb he­lyen le vannak szaggatva, helyreállításuk sok helyütt sikerült, jelentősebb részében azonban csak nagyon nehezen állíthatók helyre. Innen van, hogy nem alkothatunk magunknak hű képet a katasztrófáról, nincsenek híreink az összes helyekről, sőt a katasztrófa lefolyásáról sincsenek pon­tos adataink. Ez mindenesetre a kisebbik baj, amelyet a vihar a telefon- és távhrő­­vezetékek elpusztításával okozott, a na­gyobbik kár az, hogy rendes telefon- és táviratforgalom híjján a lakosságot nem lehetett mindenütt idejében értesíteni a közelgő veszedelemről. Ezzel járt termé­szetesen az a baj is, hogy a mentő- és se­­gítőmunka nem jutott elég gyorsan el oda, ahol szükség volt reá. Különösen Glashütte vidékén pusztultak el a vezetékek, úgy hogy Glashütte és az összes környező helységek teljesen el vannak zárva a világtól. A pusztítás. Az árvíz nagyságáról fogalmat alkotha­tunk magunknak abból, hogy a víztömegek nemcsak hogy nem fértek meg a folyók medrében, és abból kiáradva, döntötték a vidéket, de az alárohanó víztömeg sok­szor olyan nagy volt, hogy egyszerűen új medret választott magának a völgyeken keresztül. Ez is egyik oka volt annak, hogy a helységeket olyan váratlanul érte a veszedelem. Egyes helyeken, ahol védő­­gátak voltak a folyó mentén, az ár tíz méter szélességben elsöpörte a gátat. Van olyan város, amelyre rá sem lehet ismerni, olyan nagy benne a pusztulás. Az árvíz, amelynek jöttét a hír alig pár órával tudta csak megelőzni, a város ha­tárához érve egy-másfél óra alatt már végigszágullott a város túlsó határáig több méter magasságban. Berggiesshübel­­ben közel négyméteres víz hömpölygött az utcákon, de nagyon sok helyen ért fel az első emeletig. Az sem volt ritka eset, hogy csak a jól megépített modern házak harmadik emeletére menekülhettek az em­berek az ár elől. A lakosság a legtöbb helyen semmit sem tudott megmenteni még ingó vagyo­nából sem. Ehhez járult még a rablók és a tolvajok munkája, amely nagyon sok esetben még az utolsó pár megmentett cipőjétől megfosztotta a menekülteket. A borzalmasságukban leírhatatlan jele­neteknek se szeri, se száma. A házakból való menekülés, a fuldoklók megmentése közben sok regénybe illő jelenet, tragédia játszódott le; az emberi kishitűségnek és nemeslelkűségnek sok megrázó és felemelő példája. Sok bajt okozott az ivóvízhiány is. Az árvíz sok helyütt teljesen elpusztítja a víz­vezetékeket. Az árvíz, a felhőszakadás és a vihar ál­tal legerősebben meglátogatott két vá­rosról érkezett jelentések összefoglalva, a következőket mondják el: A katasztrofális időjárás áldozatainak a száma a hivatalos megállapítás szerint 14,5. Ezek közül egyedül Berggiesshübel városá­ban 86 halottat ravataloztak fel. Ez azon­ban nem jelenti azt, hogy az eddigi áldo­zatok száma csak ennyi, mert valószínű, hogy sok holttestre még nem akadtak rá. Ezenfelül nagyon sok az eltűnt is, akikről tudnak, de akiket nem számítottak a ha­lottakhoz. A halottak számát kilenc községben már megállapították, négy községben még nem Ezek valószínűen harminc névvel fogják szaporítani a szerencsétlenül jártak listáját. A legtöbb házból sikerült elmenekülni a lakóknak, de volt sok olyan ház, amelynek lakói m­egfuladtak, vagy pedig a beomló ház maga alá temette őket. Krochamban egy bedőlt ház nyolc embert temetett maga alá. Az épületet az árvíz úgy el­­mosta, hogy egy-két perc alatt teljesen be­omlott. Ugyanebben a községben két öreg­asszony házikójának a tetejére menekült, egyiket lesodorta az ár és csupán a mási­kat sikerült megmenteni. Sokan magas fákra menekültek, így Gottleubában két ta­nító egy magas fára mászott és villámos zseblámpással adtak jeleket, hogy meg­menthessék őket. Egyszerre villám csapott a fába és a két embert agyonütötte. Egy festőművész felesége már kimentette gyermekét a házából, amikor visszarohant, hogy a ház egyik alvó lakóját felköltse. A ház hirtelen beomlott és mindkettőjüket maga alá temette. Egy háromtagú család szintén egy magas fán keresett menedéket, az anyát és gyermekét az árvíz elsodorta, csak az apának sikerült megmenekülnie. A szász kormány 125.000 márka segít­séget küldött a katasztrófa áldozatainak. A birodalmi gyűlés pedig felhatalmazta a birodalmi kormányt arra, hogy a szászor­szági áldozatoknak megfelelő összeget fo­lyósítson. A gyűjtés egész Németországban folyik. 1927 július 12. (155. sz.)Budapesti Hírlap. Vass József miniszter­­elnökhelyettes Debrecen­ben és Hajdúszoboszlón. Debrecen, júl. 11. -Vass József dr. népjóléti és munkaügyi miniszter, a miniszterelnök helyettese, Járéhr Imre és Scholtz Kornél államtitká­roknak, továbbá titkárának, Ferry Tibor­nak, kíséretében vasárnap a déli gyorsvo­nattal Debrecenbe érkezett. Az állomáson Aradrczy Zsigmond főispán és Magosi György polgármester üdvözölte a minisz­tert, aki innen a városházára hajtatott. A polgármester hivatali szobájában azután bizalmas természetű tanácskozáson a vá­ros népjóléti ügyeit tárgyalták s különösen a klinikák, valamint a közkórház kérdése került szóba. A város ugyanis az egyetem központi épületéhez történt 2.500.000 pen­gős hozzájárulásra keres fedezetet és most ezt­ kéri a népjóléti kormánytól, hogy az állam adja vissza a közkórházat a város­nak. A tanácskozáson azonban e kérdés­ben nem történt végleges megállapodás. Vass József népjóléti miniszter az új­ságíróknak erről az ügyről a következőket mondotta: — A polgármester és a főispán részéről is a legmesszebbmenő jóindulatot találtam abban az irányban, hogy ez a fontos köz­­egészégügyi kérdés megoldható legyen, a­nélkül azonban, hogy a város közönsége, amely amúgy is sok áldozatot hozott köz­célokra, új terhekkel suttatnék. A miniszter és kísérete ezután autóba szállt és Baltazár Dezső református püs­pök zeleméri birtokára ment, ahol a püspök őket vendégül látta. Délután a félhatórás gyorsvonattal Vass József miniszter és kísérete Hadházy Zsig­mond főispán, Nábráczky Béla főjegyző, Ghyczy Tihamér kerületi rendőrfőkapitány és Dalmady Zoltán hőforrásszakértő társa­­ságába Hajdúszoboszlóra utazott, ahol az állomáson a város képviselőtestületének élén Erdős Kálmán polgármester üdvö­zölte. Az állomásról egyenesen a hőforrás színhelyére mentek, amelynek tüzetes meg­tekintése után a minisztert és szűkebb­­körű kíséretét Erdős Kálmán polgármes­ter látta vendégül. Vass József miniszter szoboszlói útja a hőforrás kihasználásával állott összefüggésben. A miniszter és kísérete a­z éjféli vonat­tal tért vissza a fővárosba. Károlyi Mihály Berlinben Berlin, júl. 11. (Tudósítónk telefonjelentése.) Károlyi Mihály gróf berlini tartózkodásáról a kö­vetkezőket állapítottam meg: Károlyi a múlt hét szerdáján érkezett Berlinibe, egészen egyedül, és a Viktória Lujza-tér egyik kis penziójában lakik, mint Lorschy újságíró vendége, aki azé­tis­ Ká­rolyi pártjához tartozott és az egyik buda­pesti német újság munkatársa volt. Hír szerint Lovászi Márton is Berlinben tartóz­kodik. Károlyi ittlétének Berlinben mi jelentő­séget sem tulajdonítanak, a külügyi hivatal nem is tudott róla, az orosz nagykövetség, amelynek pedig tudnia kellene, ha a kom­munista párt valamelyes tárgyalást folytat, szintén nem hallott Károlyiról. Épp olyan kevéssé tud róla valamit a szocialista párt. A Vorwerts csak tőlem értesült Károlyi út­járól. Min­den azt mutatja, hogy a Berlin­ből Budapestre küldött hír, mintha Káro­lyi itt baloldali politikusokkal tárgyalna, nem felel meg a tényeknek. Lehetséges, hogy Károlyi meg fog pró­bálkozni az úgynevezett független szocia­listákkal érintkezésbe lépni, de ezeknek Németországban jelenleg semmiféle súlyuk nincs. Éppen úgy lehetséges, hogy meg fogja kísérelni, hogy valamely ultraradi­kális lapban Magyarországról cikket he­lyezzen el. Ez nem volna jelentős ese­mény, hiszen köztudomású, hogy a német baloldali lapok nem magyarbarátok, kü­lönben nem akarták volna agyonhallgatni a Daily Mail-nek szenzációs cikkét. A berlini magyarság köreiben sem tud­nak Károlyi és barátai ittlétéről, eddig meg sem kísérelték a magyar körökkel érintkezésbe lépni. Berlinben jól tudják, hogy Károlyi minden párt és összeköttetés nélkül áll és észre sem vették volna, ha Budapestről nem jelentik Berlinnek, hogy itt van és szerepelni próbál. Glashütteben. Glashüttebe pénteken este nyolc órakor Ravenseingről az a jelentés érkezett a glas­­hü­ttei városházára, hogy nagy árvíz köze­leg a város felé. A tűzoltóságot azonnal mozgósították, igyekeztek minden előké­születet megtenni. Nem volt még tizenegy óra, amikor a város folyóján, a Müglitzen megjött az árvíz. Óriási fatömegeket sodort a hátán a víz, ami a pusztítását az árnak még erősebbé tette. Negyedóra múlva az árvíz ellepte a város első házait, mentében mindent magával sodorva. Itt azonban a pusztítása még nem volt oly nagy, mint a többi helyeken, mert Glashütte meglehetős magasan fekszik. Éjfél felé a város egy részében két mé­ter magas volt az ár. A glashüttei hidakat a víz mindenütt le­szakította, a legerősebb fákat kitépte. A vá­ros egyik büszkeségét, a négyszáz éves kő­­hidat teljesen lerombolta. Sok házat úgy megrongált, hogy ha nem is omlik be ma­gától, le kell rombolni. A víz sok iszapot hordott a városba, egyes helyeken 1—1V2 méter magasan van az iszap. Az ár egy helyen háromnegyed méteres vastag falat bedöntött. A vasút­állomásnál két szenélyvonat haladt egy­más mellett két szomszédos sínpáron, a vizár a két vonatot feldöntötte és lesodorta a töltésről. A kocsik a víz alá buktak, az utasok egy részét sikerült megmenteni, a halottak egy részét kiemelték, de még való­színűen vannak a vasúti kocsikban. Glashütteben nagyon sok lakost éjszaka egy szál ingben kergetett ki az árvíz a há­zakból. Az emberek a magastöltésű ország­útra menekültek, azonban innen is sokakat lesodort az árvíz. Egész utcasorok rombadőltek, itt dolgoz ­ Migran-kúp helyett a Dr. Morisson 116 ix 4 1x10 szilárd kölnivizet használja. Ára 1 és 2 pentre. Kapható patikában, drogériában. . zik a drezdai tűzoltóság is, ötszáz utász segítségével. Egyedül a Maglic völgyében 80 millió márkára becsülik a kárt a magá­nosok vagyona nélkül. Berggiesshübelben. A katasztrófa középpontja Berggiesshü­bel volt. Kezdetben olyan hírek érkeztek innen, hogy azt hittük, túloznak a katasz­trófáról a jelentések. Később azonban be­bizonyosodott, hogy a valóság ezeket a rémhíreket látó jelentéseket is messze túl­szárnyalja. Berggiesshübel nagyrészt valósággal meg van semmisítve, úgy hogy alig lehet ráis­merni. Közel húsz házat teljesen elsöpört az áradat, néhányból alig egy-két kő ma­radt a helyén, a többit elvitte az ár. Éjfél felé jöttek az első vészhírek, más­na­p este pedig, szombaton ismét az a hír jött, hogy rövidesen akkora árhullám éri a várost, amely kétszeresen felülmúlja a péntekit. Az emberek a második emeletig ellepett házakból sok helyen csak úgy tud­tak megmenekülni, hogy kibontották a te­tőt. Berggiesshübelben pusztult el a halot­tai­­nak körülbelül a fele. A város polgármestere elmondotta, hogy az árvíz közeledéséről az első hírt pénte­k én este 8 óra 10 perckor kapta meg tele­fonon Gottleubából. Nyomban megtette az intézkedéseket, de nem sok sikerrel, mert a városon átfolyó Gottleuba oly rohamo­san lépett ki medréből, hogy a védekező munka nem járhatott sok sikerrel. A folyó a város főútját választotta főmedréül, az útjába akadt házakat, majdnem valameny­­nyit, összerombolta. A főút ma is víz alatt áll, s az­­áldozatok között nagyon sok nyaraló van, a környékbeli városok nem fürdő­helyek ugyan, de olcsóságuk miatt sokan látogattak nyaranta. Még nem múlt el a veszedelem, szombat reggelre elült a vihar, úgy hogy már valószínűnek látszott a katasztrófa gy­ors lefolyása. Délutánra azonban, most má­r nem felhőszakadás, hanem csak egy­­sze­rű kiadós eső zúdult a vidékre. Ez igen nagy kárt okozott, mert egyfelől kimélyí­­tette az előző nap pusztításait, másrészt pedig megnehezítette a munkálatokat, sőt­­- és ez volt a legnagyobb baj - sok­­he­li­tt lehetetlenné tette a mentést. A víz nem folyt le nagyon sok helység­ből, még most is magasan ellepi az utcá­kat, s lehetetlenné teszi a lakosságnak, hogy az épen maradt házakba visszamen­­jen. A kormány intézkedésére szükségla­kásokba igyekeztek tenni a menekülteket, szállításukat azonban megakadályozta a dé utáni nagy esőzés. Vagy nehézséggel jár a halottak előke­resse és elszállítása is. Van olyan helység, am­elynek autóit, kocsijait a holttestek ösz­­sztker­esésére kellett használni s közben ne­m tudtak élelmet szállítani a házon ki­­vü­l tanyázó családoknak. A mentő és helyreállító munkában sokat dogozik a katonaság, amelynek segítségére van a polgárság, amelynek önkéntesei a rendőrség vezetésére bízták magukat. E helyzet ismerői azt mondják, hogy a szá­szországi katasztrófa valószínűen nem játszódott m­ég le egészen, mert ha a zi­­va­­r el is vonult Csehország felé, a leg­utóbbi napok esőzésének víztömege még ne­mt folyt le a folyókon. A vihar, amely felszántotta ezt a gaz­dagságáról és népsűrűségéről nevezetes or­­sz­ágrészt, szombat este a cseh-német határ fölé, majd Csehországon és Morvaországon át délkeletre vonult. Ma, hétfő hajnalban érintette Magyarországot is. Pusztító forróság Szerbiában. Belgrád, júl. 11. Szarajevóból jelentik, hogy a nagy szá­razság kö­vetkeztében több helyen kigyul­ladtak a boszniai erdőségek. A tűz rend­­kív­üli erővel terjed, eddig még nem sike­rült lokalizálni. A kormány széleskörű in­tézkedéseket tett a tűz lokalizálása érde­kében, de eddig még semmi eredményt nem értek el. Mint a Vreme írja, a Bornjei erdők­be­n a nagy hőségben erdőtűz támadt. A 102 különösen veszedelmes volt Meri Pje­­szak környékén, ahol Sándor király va­dászkastélya van. A tűz lokalizálására se­gédcsapatokat küldtek a veszedelmezett területre. Belgrádban napok óta nagy hőség ural­kodik. A m­a déli hőmérséklet árnyékban 46 fok Celsius volt. A tempelhofi repülőtér víz alatt. Berlin, júl. 11. Vasárnap este Potsdamban felhőszaka­­dás volt, a villám több helyen tüzet oko­zott. A vasút egyik épületében százötven hordó karbidot, ahol acetiléngáz keletke­­zett, felrobbantott egy villám. A ház a le­vegőbe repült. Hétfőn este Berlinben nagy égiháború volt, részben felhőszakadással. A tempel­hofi repülőtér teljesen víz alatt áll.

Next