Budapesti Hírlap, 1927. július (47. évfolyam, 146–172. szám)

1927-07-24 / 166. szám

------—HI 1927 jzdlrus 24. (166. sz.)­ BUDAPEST­ filmK­t. 13 rosban. Ott volt a hold születésétől egészen annak haláláig. Ott már akkor látott két fehér embert. Jó emberek, nagy hakimok voltak. Itt Uluban mi vagyunk az első fe­hér emberek. Menelik dzsanhol nag­y har­cos. Sok tüzesöve van. ő most is összeköt­­tetésben van vele, mert minden évben, mindjárt a tel aratása után, két harcost küld a nagy dzsando­ udvarába. Ezek ott elsajátítják a magas abesszin műveltséget és ezekből lesznek itthon a szakállasok. Megtudakolta, milyen volt az utunk, nem volt-e bajunk a turkanadzsákkal. Ezeket nagyon gyűlölheti, mert midőn a nevüket kimondja, undorral köpött ki. R. hirtelen odasugja nekem: — Ez nem olyan veszdelmes, mint az Ongut volt! Ez a porba köp. Bukovecznek eszébe jut a fehér orr­szarvú. Kérdi, hogy láttak-e? Orra gondol­kozó képet csinál és a jobb mutatóujja el­tűnik a jobb orrlyukában. Megkérdi a sza­kállasokat. Ez is hozzászól a kérdéshez, az is. Végeredményben ezt a határozatot hozták: — Apáink idejében itt is volt. Mindenki tudja, hogy ma is van, de hogy hol, — azt senki sem tudja. Közben a nép, a szakállasok során kívül szájtálva figyelt minket, de egy hangot sem lehetett hallani. A dolog kezdett unalmassá válni. Ofra király hátranéz és tapsol. Kapu megértően bólint és eltávozik. Mi a Webi Szidara halászati viszonyait tá­v­di­k le. De már jön vissza Kapu. Nem egyedül jön. Előtte lépdel egy kövérkés, idősebb nő. Csípője reng, a hasa lelóg. Nyakán a bőre csupa ránc. Lehet vagy harminc éves. De büszke főtartása és a mély tisztelet, amel­lyel a nép a gyomrát masszírozta, sejtetni engedte, hogy ez csak a királyné lehet. Odasugom Bukovecz bácsinak: — Vigyázz, jön a királyné. Bukovecz bácsi felugrik. A királyné már előttünk is áll, rengeti a csípőit és kacéran mosolyog. Egyszerre emeljük a karunkat ég felé —­­­, hogy nagyobb legyen a tiszte­let, mind a kettővel hadonászott — és tor­kunk szakadtából ordítottuk: — Szeretlek, királynő! Szeretlek, ki­rálynő! A nép örömrivalgásban tört ki: — Aj aj! Aj aj! A királyné szája széles lett és mutatta a fogínyét, azután leült az ura gyékényére. Ekkor veszem észre, hogy három fiatal leány áll előttünk. Kezükben fonott kosár, magasan megrakva banánnal és egyéb, előt­tem ismeretlen gyümölccsel. Mosolyognak és csengő szóval üdvözölnek. — Szeretlek! Szeretlek! Majd kérdően néznek a királyra. Ez elő­ször Bukovecz bácsira mutat. Az egyik leány nevetve helyezi elébe a kosarat és szorosan melléje ül a gyékényre. Nem ál­lom meg, hogy fel ne kiáltsak: — Tessék! Ez mind a szakállért van. De igazságtalan lett volna panaszkod­nom. Már a mi gyékényünkön is ül egy. — Itt az alkalom! — súgom R.-nek. Az csak sóhajtva néz rám. — Istenem! — ha itt egy fényképezőgép volna. A leányok kedvesen kínáltak. Egyálta­lában nem féltek tőlünk. A banán végit a pici fogaikkal leharapták, lefejtették a héj­­ját és úgy dugták a szánkba. Én az én kis tündéremmel hamar jóban voltam. Először kifaggattam : — Hogy hívnak? — Vina. — Ki vagy te, kis Vina? — Én egy fészekből való vagyok a Ti­­tivel. — Titi? Ki az? Csodálkozva néz rám: — Hát a királyné!. Hiszen akkor királyi hercegnő! — gon­dolom magamban. Mindegy, — de nagyon szép. Tovább faggatom. — És mikor barnították meg a fogaidat? — Azóta kétszer arattuk le a tej termését. Számítok. Akkor tizennégy éves lehet. Csodálom, hogy még nem ment férjhez. Bizonyosan nagyon drága. A társalgás kezd általánossá válni. A banánok alig fogytak a kosárkákból, de mi már torkig vagyunk. Hiába mosolyo­gnak észvesztően a leányok, nem bírok többet enni. Csak R., miután nem tud a leánnyal beszélni, kétségbeeset­ten, kidülledt szemekkel temeti magát, an­nak legnagyobb örömére. Most Ofra király is bevégezte az evést és kéjes arckifejezéssel simította végig feszülő hasán a napot. Az eredmény egy a torká­ból feltörő mély hang volt. A király jól­lakott. Mi is majdnem olyan erős hangokat hallottunk, mint a király. Ne mondhassa senki, hogy mi nem is­merjük a jó modor törvényeit. Ofra király megelégedve tekint reánk. Újra belekötöttem a kis Vinába. Aranyos gyerek. Folyton csiripel, mint egy kis ma­dár, olyan bizalmasan, mintha már régi ismerősök lennénk. És milyen gyönyörű, mélytüzű szemei vannak! És a bőre, mint a bársony. Beszéltem neki az én törzsem leányairól. Gondolkozva néz: — Mindenütt fehér a bőröd? — Igen! — mondom. — És a leányok is ilyen bőrben vannak? — Megfogja a kabátom szárnyát. — Ilyenben! Hitetlenül néz reám. De látja, hogy ko­moly maradok. — Itt is? — és a kis melleire mutat. — Igen! Csak az arcán nincsen bőr. Nagy szemeit reám mereszti. Gondol­kozik. — Hiszen ti akkor ilyen bőrt szerettek meg... Most én kezdtem gondolkozni. De mit válaszolhatok? Bizonytalan hangon mond­tam: — Igazad van, Vina! Hangosan kacagva csapja össze a kezeit: — Nem igaz, Nittivu! Te hazudsz ne­kem. Én nem tudnám szeretni ezt a bőrt. Nem is próbáltam, hogy neki a dolgot megmagyarázzam. Közben beesteledett. Hatalmas máglyát hordtak össze és nem­sokára a rőt lángnyelvek fantasztikusan világították meg a társaságot. Cincogva cikkáznak a denevérek. Nem messze a bozótban ordít egy dögevő. k Régi és friss dolgok A somfaljaiak. Osztrák bíróság ítélke­zett róluk, a somfalvaiakról. Cseh bíróság Ítélkezik, ha a Csallóköz magyarja elszánt a szomszédjától egy arasznyit, szerb, ha a szabadkai tanyák népe bicskázik és ro­mán, ha a székely­ visszaadja a husz év előtt kapott pofont. Ezt mind együtt ugy’ hívják, hogy békeszerződés. Képzelje el Rothermere lord s most Sir Alfred Hop­­kinson, hogy a Th­emze partján francia, Párisban bajor, Rómában görög biró ítél­kezik s az ir miniszter gyilkosai a bolgár esküdtszék elé kerülnének. Ezt csinálta a Wilson, Clemenceau, Lloy’d George et Cie cég Euópával. A Nemzetközi Dunabizottság és József császár. Olvassuk, hogy a Nemzetközi Du­nabizottság legutóbbi ülésén határozatba ment, hogy újra üzembe fogják helyezni a Dunán a hajóvontatást és pedig úgy, ahogy­ a németek csinálták a háború alatt, a parton mozdony­ fog haladni s ez von­tatja a hajókat. Százötven évvel ezelőtt a hajóvontatás másként történt. József császár tudva­lévően ellensége volt a halálbüntetésnek és a tortúrának. Aki azonban azt hinné, hogy talán azért, mert túlságosan könyö­rületes volt a szive, az nagy­on téved. El­lenkezően, a halálbüntetés nem volt neki elég szigorú büntetés arra, hogy másokat elriasszon a nagy bűnöktől. Az volt az ál­láspontja, hogy csak a rabok hosszú, gyötrő szenvedése riaszt el másokat a bűntől, így például szerinte a fogolynak rabkenyeret és vizet kell adni, fekvőhelyül pedig deszkát s közben erősen kell dol­goznia; a bélyeget az arcára s nem más­hova kell sütni, hogy már messziről tud­ják, hogy olyan ember, akit nagy bűn ter­hel. A magyar udvari kancellária egyszer jelentette neki, hogy egy időközönként harminc botütésre is ítélt életfogytiglani börtönös elitélt a százhuszadik botütés után teljesen elgyengült, engedje el neki a botot s engedje meg, hogy meleg ételt adjanak neki. A császár a botot elengedte, de meleg ételt nem engedett adni. Kedves büntetése a hajóvontatás volt. Mansburg osztrák jogtudós könyvében közölte a bécsi törvényszék akkori jelentését erről: „Ily rettenetes büntetést elképzelni sem le­het. A negyvenhat bűntettes közül, akit fél éve átvettünk, már csak huszonnyolc van életben. A kiéheztetés folytán elgyen­gült fegyenceket a hajók elé fogják, arra kényszerítik, hogy a mély sárban vagy vízben menjenek s ha egyik-másik kime­rülve leroskad, otthagyják. Ezek a fegyen­­cek sohasem váltanak ruhát, sohasem töl­tik az éjszakát másutt, mint lekötve". Ezt a szörnyű büntetési nemet 1784-ben lép­tették életbe s már ebben az évben kétezer embert utaltak erre a­ munkára. A követ­kező években is ezrekre menő emberszál­­lítmányokat küldöttek le az osztrák tarto­mányokból az Aldunára hajót vontatni. De sajnos, magyar szállítmányok is vol­tak. Mégis csak nagyot haladt a világ 1784 óta, ma már nem emberek, hanem mozdo­ nyok vontatják a hajókat. Az emberek legfeljebb az­­­lgát húzzák. Pulszky Ferenc leírja a fiatalkorabeli angol tőzsdét , ezt írja: A tőzsde is más­képp van itt berendezve, mint a kontinen­sen, csak az ügynökök jelenhetnek meg ott, akik a kötött üzletekért felelősek. Ha idegen vetődnék be a tőzsde helyiségébe, beverik a kalapját s óriási lárma köze­pette kidobják. S nálunk? Egyetlen zöldpaprika tiz hi­vatásos és tiz hivatatlan kereskedő, köz­vetítő, kufár kezén megy keresztül. Meny­nyivel szebb volna, ha csak egyetlen ke­reskedő volna a termelő és a fogyasztó között, a többit pedig angol példára ki­dobnák, minekutána megelőzően bevernék a kalapját. „Jöjjön három napra Budapestre." Az idegenforgalomban nálunk csak rébuszok voltak sokáig. Most az I. B. U. Sz., szóval nem a Rébusz, hanem az Ibusz, füzetje­gyeket adott ki, amelyeknek a címe: Jöj­jön három napra Budapestre. Egy berlini utazási folyóirat, a ,,Das Reisebureau", most azt közli, hogy annyira megtetszett neki ez a füzetjegy s a háromnapos pesti nyaralás gondolata, hogy­­ keresztrejt­vénypályázatot tesz közzé . Jöjjön három napra Budapest­ből. Talán mégis jobb volna azonban, ha kevesebbet törnék a fejüket az emberek ezen a három napon s fejtörések kikap­csolásával inkább mindjárt idejönnének. NAP­IH­ÍREK. rr . ( Csorrszarvú csontjaira akadtak Hatvanban. A Hatvani Gőztégla- és Cserépgyár r.­t. igazgatójának, Hirling Árpádnak figyelmét felkeltötték azok a hatalmas méretű cson­­tok, amelyek az agyag fejtése közben elég gyakran kerültek napvilágra. Hirling igaz­­gató a leletről a Nemzeti Múzeum Állattári Osztályának igazgatóját, Csíki Ernőt is ér­tesítette, aki a rendkívül becsesnek mutat­kozó lelet közelebbi megvizsgálására azon­nal kiküldötte Gaál István geológus pro­fesszort. Gaál professzor kétségtelenül megállapít­hatta, hogy" egy harmadkori, tehát mintegy 4—5 millió esztendős ősorrszarvú vázrészeit rejtik az akkori mocsár agyagos, iszapos üledékei. A jelek szerint itt, a Strázsahegy agyag­rétegei az ősorrszarvú teljes csontvázát megőrizték napjainkig. Annál sajnálato­sabb, hogy az első jó néhány csontdarabot a munkások elpusztították, s így most már a teljes csontváz nem lesz fölállítható. A hatvani ősorrszarvú-lelet újra figyel­messé tesz benünket arra, hogy hazánk földje nagyon sok érdekes őstörténelmi adatot rejt méhében. Az ősleletek lelkiisme­retes gyűjtése pedig annál fntosabb köteles­ségünk, mert a tudományos kutatásnak és gyűjtésnek ebben az ágában még észrevehe­tően elmaradtunk a nyugati kulturnemzetek mögött. Grássy-ut 103.) 10—1-ig. — Nyitvalevő könyv­tárak: Fővárosi Nyilvános Könyvtár (Gróf Károlyi­ u. 8.) 10—1. Iparművészeti Könyvtár (Üllői-út 33/35 ) 9—12. Kereskedelmi és Ipar­kamara Könyvtár (Szemere­ u 6.) 9—2. Tech­nológiai olvasóterem (József-körút 6.) 9—12. Vakok Könyvtára (Ida-u. 5.) 8—12. Egyetemi olvasóterem (Ferenciek-tere 5.) —­ 1927 július 25. Hétfő. (Lengyelország első felosztása 1772-ben.) Róm. kat.: Jakab ap. Gör. kat.: Anna anya. Prot.: Jakab. A Nap kél 4 óra 27 perckor, nyugszik 19 óra 45 perckor. A Hold kél 1 óra 8 perckor, nyug­szik 17 óra 14 perckor. — Nyitvalevő múzeu­mok: Nemzeti Múzeum állat- és ásványtár 9—2-ig. Mezőgazdasági Múzeum (Széchenyi­­sziget) 10—1. Szépművészeti Múzeum (Aréna­­ut 41/42.) grafikai gipszgyüjtemény közép és újkori 10—fél 2. Kereskedelmi Iparcsarnok 8— 6. Goethe-szoba (Akadémia) 10—12. Ipar­művészeti Társaság állandó kiállítás (An­drássy­ út 69.) 9—2. Népegészségügyi Múzeum zárva. — Nyitvalevő könyvtárak: Fővárosi Nyilvános Könyvtár (Gróf Károlyi-u. 8.) 3—7. Akadémia Könyvtár (Akadémia-u. 2.) 3—7. Egyetemi Könyvtár (Ferenciek-tere 5/a) 9—2. Iparművészeti Könyvtár (Üllői-út 33/35.) 3—8. Kereskedelmi és Iparkamar (Szemere-u. 6.) 9— 2. Statisztikai Hiv. Könyvtár (Keleti Ká­­roly-u. 5/7.) 10—1. Széchenyi Könyvtár (Mú­­zeum-körut 14.) 9—4. Technológiai olvasóte­rem (József-körut 6.) 9—2. Vakok Könyvtára (Ida-u. 5.) 8—12. Egyetemi olvasóterem (Fe­­renciek-tere 5.) 9—7. Erzsébet Népakadémia (Német-u. 40.) 9—2, 5—8. Állatkerti Könyv­tár (Állatkert) 10—1-ig. — Külügyminiszter fogad előzetes bejelentés alapján. — (Az időjárás.) A Meteorológiai Intézet jelenti: Az atlanti depresszió a Skagerrak tá­jára jutott és mélyebb lett. Tőle délre másod­­rangú depresszió van fejlődőben, mely az Al­pok táján zivataros esőket okoz. A fődepresz­­szió környékén Németország és az Északi- és Keleti-tenger vidékén is voltak esők. A hő-­­­mérséklet Franciaországban és Svájcban erő­sen sülyedt. Hazánkban tegnap száraz és me­leg idő uralkodott. A hőmérséklet maximuma megközelítette a 30 fok Celsiust. Ma reggel gyenge esők fordultak elő az ország észak­­nyugati részein. Időjóslás: Esős, zivataros idő várható lehűléssel és élénkülő szelekkel.­­ (Vízállás.) A földmivelésügyi miniszté­rium vízrajzi osztálya jelenti: A Duna Mo­hácsig apad, lejebb árad. Pozsony és Újvidék között közepes, máshol alacsony vizállásu. Mai vízállások: Passau 293, Stein 40, Komá­rom 344, Budapest 310, Baja 330, Mohács 361. A Tisza Záhony és Tokaj között árad, más­hol apad, alacsony vizállásu.­­ (IV. Károly király-emlékünnep Ti­hanyban.) Széchenyi Emil gróf v. k. t. t. elnöklete alatt álló­­V. Károly Király Ti­hanyi Országos Emlékbizottság a magyar lélek hűségének kegyeletével akar hódolni Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én Tihanyban IV. Károly apostoli ki­rályunk emlékének. A kegyeletes emlék­ünnep egy főpapi nagymiséből, egy szent­beszédből és egy világi szónok emlékbe­szédéből fog állani, mely után a rendező­ség bemutatja a jövőre felállítandó mű­vészi kivitelű Kálvária helyét és terveit. Az ünnepély keretében leplezik le a temp­lom külső falán elhelyezett tihanyi hő­sök emléktábláját. Ez alkalomból úgy a MÁV, mint a Délivasút vonalain 4, illetve 6 napig érvényes, oda-vissza utazásra szóló, ötven százalékos kedvezéses je­gyekkel lehet utazni. A Balatoni Hajózási Részvénytársaság erre a napra Balaton­­füredről, Siófokról és Balatonföldvárról Tihanyba külön hajójáratokat állít be 60 százalékkal olcsóbb jegyekkel, mint a múlt évben. A résztvenni szándékozóknak felvilágosítással szolgál a rendezőbizott­ság, IV., Vámház­ körút 2. sz. II. em. Te­lefon: József 383—80. — (Uj kormány főtanácsos.) A kor­mányzó a miniszterelnök előterjesztésére Serédi Jusztinián dr. bencserendi szerze­tesnek a közélet terén kifejtett érdemes te­vékenysége elismeréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta. Egységes jobboldali útközlekedés Európában. A Népszövetség állandó útügyi bizott­sága legutóbb Bécsben ülést tartott, ame­lyen két elvi jelentőségű határozatot ho­zott. Az egyik határozat kimondta annak szükségét, hogy az európai kontinens or­szágai a legrövidebb időn belül egysége­sen állapítsák meg a közlekedés irányát. A bizottság nem kívánt azokkal a részle­tekkel foglalkozni, melyek a jobb-, vagy baloldali forgalmi irány hasznára és ká­rára vonatkoznak, hanem mivel a legtöbb európai országban a jobboldali közleke­dés honosodott meg, azt tartotta legalkal­masabbnak, ha mindenütt ezt a közleke­dési irányt fogadják el. A másik határozat az útjelzésekre vo­natkozik és megállapította az ilyfajta út­jelző táblák alakját, nagyságát, jeleit és színeit. A legközelebbi ülésen részletesen meg fogják vitatni a most felvetett prob­lémákat, s igy számot kell vetnünk azzal a lehetőséggel, hogy rövidesen Magyar­­országnak is át kell térnie a jobboldali közlekedésre.­­ (Napirend.) 1927 julius 24. Vasárnap. (D. Szathmáry Károly regényíró született 1831-ben Szilágysomlyón.) Róm. kat.: B. 7. Kriszt. Gör. kat.: B. 7. Kriszt. útnő. Prot.: B. 6. Kriszt. A Nap kél 4 óra 26 perckor, nyugszik 19 óra 46 perckor. A Hold kél 0 óra 32 perckor, nyugszik 16 óra 3 perckor. — Nyitvalevő múzeumok: Nemzeti Múzeum az összes tájak 9—2. Mezőgazdasági Múzeum (Szécheny­i-sziget) 10—1. Szépművészeti Mú­zeum (Aréna-ut 41/42.) az összes gyűjtemé­­nyek 10—fél 2. Iparművészeti Múzeum (Im­lei-ut 33.) 9—fél 2. Közlekedési Múzeum (Hermina-ut 16.) 9—12. Kereskedelm­i Ipar­csarnok 9—12. Történelmi arcképcsarnok (Akadémia) 10—1. Iparművészeti Társaság álllandó kiállítás (Andrássy-út 69.) 10—1. Földtani Múzeum (Stefánia-ut 14.) 10—1. Fővárosi Múzeum (Stefánia-ut) 9—1. Aquin­cumi Múzeum (Szentendrei-ut 7.) 9—fél 2. Ráth György­ Múzeum (Vilma királynő-ut 12.) 9—fél 2. Zichy Múzeum (Verpeléti-út 3.) 10 —1. Hopp Ferenc (Keletázsiai Múzeum (An­ t

Next