Budapesti Hírlap, 1927. július (47. évfolyam, 146–172. szám)
1927-07-24 / 166. szám
------—HI 1927 jzdlrus 24. (166. sz.) BUDAPEST filmKt. 13 rosban. Ott volt a hold születésétől egészen annak haláláig. Ott már akkor látott két fehér embert. Jó emberek, nagy hakimok voltak. Itt Uluban mi vagyunk az első fehér emberek. Menelik dzsanhol nagy harcos. Sok tüzesöve van. ő most is összeköttetésben van vele, mert minden évben, mindjárt a tel aratása után, két harcost küld a nagy dzsando udvarába. Ezek ott elsajátítják a magas abesszin műveltséget és ezekből lesznek itthon a szakállasok. Megtudakolta, milyen volt az utunk, nem volt-e bajunk a turkanadzsákkal. Ezeket nagyon gyűlölheti, mert midőn a nevüket kimondja, undorral köpött ki. R. hirtelen odasugja nekem: — Ez nem olyan veszdelmes, mint az Ongut volt! Ez a porba köp. Bukovecznek eszébe jut a fehér orrszarvú. Kérdi, hogy láttak-e? Orra gondolkozó képet csinál és a jobb mutatóujja eltűnik a jobb orrlyukában. Megkérdi a szakállasokat. Ez is hozzászól a kérdéshez, az is. Végeredményben ezt a határozatot hozták: — Apáink idejében itt is volt. Mindenki tudja, hogy ma is van, de hogy hol, — azt senki sem tudja. Közben a nép, a szakállasok során kívül szájtálva figyelt minket, de egy hangot sem lehetett hallani. A dolog kezdett unalmassá válni. Ofra király hátranéz és tapsol. Kapu megértően bólint és eltávozik. Mi a Webi Szidara halászati viszonyait távdik le. De már jön vissza Kapu. Nem egyedül jön. Előtte lépdel egy kövérkés, idősebb nő. Csípője reng, a hasa lelóg. Nyakán a bőre csupa ránc. Lehet vagy harminc éves. De büszke főtartása és a mély tisztelet, amellyel a nép a gyomrát masszírozta, sejtetni engedte, hogy ez csak a királyné lehet. Odasugom Bukovecz bácsinak: — Vigyázz, jön a királyné. Bukovecz bácsi felugrik. A királyné már előttünk is áll, rengeti a csípőit és kacéran mosolyog. Egyszerre emeljük a karunkat ég felé —, hogy nagyobb legyen a tisztelet, mind a kettővel hadonászott — és torkunk szakadtából ordítottuk: — Szeretlek, királynő! Szeretlek, királynő! A nép örömrivalgásban tört ki: — Aj aj! Aj aj! A királyné szája széles lett és mutatta a fogínyét, azután leült az ura gyékényére. Ekkor veszem észre, hogy három fiatal leány áll előttünk. Kezükben fonott kosár, magasan megrakva banánnal és egyéb, előttem ismeretlen gyümölccsel. Mosolyognak és csengő szóval üdvözölnek. — Szeretlek! Szeretlek! Majd kérdően néznek a királyra. Ez először Bukovecz bácsira mutat. Az egyik leány nevetve helyezi elébe a kosarat és szorosan melléje ül a gyékényre. Nem állom meg, hogy fel ne kiáltsak: — Tessék! Ez mind a szakállért van. De igazságtalan lett volna panaszkodnom. Már a mi gyékényünkön is ül egy. — Itt az alkalom! — súgom R.-nek. Az csak sóhajtva néz rám. — Istenem! — ha itt egy fényképezőgép volna. A leányok kedvesen kínáltak. Egyáltalában nem féltek tőlünk. A banán végit a pici fogaikkal leharapták, lefejtették a héjját és úgy dugták a szánkba. Én az én kis tündéremmel hamar jóban voltam. Először kifaggattam : — Hogy hívnak? — Vina. — Ki vagy te, kis Vina? — Én egy fészekből való vagyok a Titivel. — Titi? Ki az? Csodálkozva néz rám: — Hát a királyné!. Hiszen akkor királyi hercegnő! — gondolom magamban. Mindegy, — de nagyon szép. Tovább faggatom. — És mikor barnították meg a fogaidat? — Azóta kétszer arattuk le a tej termését. Számítok. Akkor tizennégy éves lehet. Csodálom, hogy még nem ment férjhez. Bizonyosan nagyon drága. A társalgás kezd általánossá válni. A banánok alig fogytak a kosárkákból, de mi már torkig vagyunk. Hiába mosolyognak észvesztően a leányok, nem bírok többet enni. Csak R., miután nem tud a leánnyal beszélni, kétségbeesetten, kidülledt szemekkel temeti magát, annak legnagyobb örömére. Most Ofra király is bevégezte az evést és kéjes arckifejezéssel simította végig feszülő hasán a napot. Az eredmény egy a torkából feltörő mély hang volt. A király jóllakott. Mi is majdnem olyan erős hangokat hallottunk, mint a király. Ne mondhassa senki, hogy mi nem ismerjük a jó modor törvényeit. Ofra király megelégedve tekint reánk. Újra belekötöttem a kis Vinába. Aranyos gyerek. Folyton csiripel, mint egy kis madár, olyan bizalmasan, mintha már régi ismerősök lennénk. És milyen gyönyörű, mélytüzű szemei vannak! És a bőre, mint a bársony. Beszéltem neki az én törzsem leányairól. Gondolkozva néz: — Mindenütt fehér a bőröd? — Igen! — mondom. — És a leányok is ilyen bőrben vannak? — Megfogja a kabátom szárnyát. — Ilyenben! Hitetlenül néz reám. De látja, hogy komoly maradok. — Itt is? — és a kis melleire mutat. — Igen! Csak az arcán nincsen bőr. Nagy szemeit reám mereszti. Gondolkozik. — Hiszen ti akkor ilyen bőrt szerettek meg... Most én kezdtem gondolkozni. De mit válaszolhatok? Bizonytalan hangon mondtam: — Igazad van, Vina! Hangosan kacagva csapja össze a kezeit: — Nem igaz, Nittivu! Te hazudsz nekem. Én nem tudnám szeretni ezt a bőrt. Nem is próbáltam, hogy neki a dolgot megmagyarázzam. Közben beesteledett. Hatalmas máglyát hordtak össze és nemsokára a rőt lángnyelvek fantasztikusan világították meg a társaságot. Cincogva cikkáznak a denevérek. Nem messze a bozótban ordít egy dögevő. k Régi és friss dolgok A somfaljaiak. Osztrák bíróság ítélkezett róluk, a somfalvaiakról. Cseh bíróság Ítélkezik, ha a Csallóköz magyarja elszánt a szomszédjától egy arasznyit, szerb, ha a szabadkai tanyák népe bicskázik és román, ha a székely visszaadja a husz év előtt kapott pofont. Ezt mind együtt ugy’ hívják, hogy békeszerződés. Képzelje el Rothermere lord s most Sir Alfred Hopkinson, hogy a Themze partján francia, Párisban bajor, Rómában görög biró ítélkezik s az ir miniszter gyilkosai a bolgár esküdtszék elé kerülnének. Ezt csinálta a Wilson, Clemenceau, Lloy’d George et Cie cég Euópával. A Nemzetközi Dunabizottság és József császár. Olvassuk, hogy a Nemzetközi Dunabizottság legutóbbi ülésén határozatba ment, hogy újra üzembe fogják helyezni a Dunán a hajóvontatást és pedig úgy, ahogy a németek csinálták a háború alatt, a parton mozdony fog haladni s ez vontatja a hajókat. Százötven évvel ezelőtt a hajóvontatás másként történt. József császár tudvalévően ellensége volt a halálbüntetésnek és a tortúrának. Aki azonban azt hinné, hogy talán azért, mert túlságosan könyörületes volt a szive, az nagyon téved. Ellenkezően, a halálbüntetés nem volt neki elég szigorú büntetés arra, hogy másokat elriasszon a nagy bűnöktől. Az volt az álláspontja, hogy csak a rabok hosszú, gyötrő szenvedése riaszt el másokat a bűntől, így például szerinte a fogolynak rabkenyeret és vizet kell adni, fekvőhelyül pedig deszkát s közben erősen kell dolgoznia; a bélyeget az arcára s nem máshova kell sütni, hogy már messziről tudják, hogy olyan ember, akit nagy bűn terhel. A magyar udvari kancellária egyszer jelentette neki, hogy egy időközönként harminc botütésre is ítélt életfogytiglani börtönös elitélt a százhuszadik botütés után teljesen elgyengült, engedje el neki a botot s engedje meg, hogy meleg ételt adjanak neki. A császár a botot elengedte, de meleg ételt nem engedett adni. Kedves büntetése a hajóvontatás volt. Mansburg osztrák jogtudós könyvében közölte a bécsi törvényszék akkori jelentését erről: „Ily rettenetes büntetést elképzelni sem lehet. A negyvenhat bűntettes közül, akit fél éve átvettünk, már csak huszonnyolc van életben. A kiéheztetés folytán elgyengült fegyenceket a hajók elé fogják, arra kényszerítik, hogy a mély sárban vagy vízben menjenek s ha egyik-másik kimerülve leroskad, otthagyják. Ezek a fegyencek sohasem váltanak ruhát, sohasem töltik az éjszakát másutt, mint lekötve". Ezt a szörnyű büntetési nemet 1784-ben léptették életbe s már ebben az évben kétezer embert utaltak erre a munkára. A következő években is ezrekre menő emberszállítmányokat küldöttek le az osztrák tartományokból az Aldunára hajót vontatni. De sajnos, magyar szállítmányok is voltak. Mégis csak nagyot haladt a világ 1784 óta, ma már nem emberek, hanem mozdo nyok vontatják a hajókat. Az emberek legfeljebb azlgát húzzák. Pulszky Ferenc leírja a fiatalkorabeli angol tőzsdét , ezt írja: A tőzsde is másképp van itt berendezve, mint a kontinensen, csak az ügynökök jelenhetnek meg ott, akik a kötött üzletekért felelősek. Ha idegen vetődnék be a tőzsde helyiségébe, beverik a kalapját s óriási lárma közepette kidobják. S nálunk? Egyetlen zöldpaprika tiz hivatásos és tiz hivatatlan kereskedő, közvetítő, kufár kezén megy keresztül. Menynyivel szebb volna, ha csak egyetlen kereskedő volna a termelő és a fogyasztó között, a többit pedig angol példára kidobnák, minekutána megelőzően bevernék a kalapját. „Jöjjön három napra Budapestre." Az idegenforgalomban nálunk csak rébuszok voltak sokáig. Most az I. B. U. Sz., szóval nem a Rébusz, hanem az Ibusz, füzetjegyeket adott ki, amelyeknek a címe: Jöjjön három napra Budapestre. Egy berlini utazási folyóirat, a ,,Das Reisebureau", most azt közli, hogy annyira megtetszett neki ez a füzetjegy s a háromnapos pesti nyaralás gondolata, hogy keresztrejtvénypályázatot tesz közzé . Jöjjön három napra Budapestből. Talán mégis jobb volna azonban, ha kevesebbet törnék a fejüket az emberek ezen a három napon s fejtörések kikapcsolásával inkább mindjárt idejönnének. NAPIHÍREK. rr . ( Csorrszarvú csontjaira akadtak Hatvanban. A Hatvani Gőztégla- és Cserépgyár r.t. igazgatójának, Hirling Árpádnak figyelmét felkeltötték azok a hatalmas méretű csontok, amelyek az agyag fejtése közben elég gyakran kerültek napvilágra. Hirling igazgató a leletről a Nemzeti Múzeum Állattári Osztályának igazgatóját, Csíki Ernőt is értesítette, aki a rendkívül becsesnek mutatkozó lelet közelebbi megvizsgálására azonnal kiküldötte Gaál István geológus professzort. Gaál professzor kétségtelenül megállapíthatta, hogy" egy harmadkori, tehát mintegy 4—5 millió esztendős ősorrszarvú vázrészeit rejtik az akkori mocsár agyagos, iszapos üledékei. A jelek szerint itt, a Strázsahegy agyagrétegei az ősorrszarvú teljes csontvázát megőrizték napjainkig. Annál sajnálatosabb, hogy az első jó néhány csontdarabot a munkások elpusztították, s így most már a teljes csontváz nem lesz fölállítható. A hatvani ősorrszarvú-lelet újra figyelmessé tesz benünket arra, hogy hazánk földje nagyon sok érdekes őstörténelmi adatot rejt méhében. Az ősleletek lelkiismeretes gyűjtése pedig annál fntosabb kötelességünk, mert a tudományos kutatásnak és gyűjtésnek ebben az ágában még észrevehetően elmaradtunk a nyugati kulturnemzetek mögött. Grássy-ut 103.) 10—1-ig. — Nyitvalevő könyvtárak: Fővárosi Nyilvános Könyvtár (Gróf Károlyi u. 8.) 10—1. Iparművészeti Könyvtár (Üllői-út 33/35 ) 9—12. Kereskedelmi és Iparkamara Könyvtár (Szemere u 6.) 9—2. Technológiai olvasóterem (József-körút 6.) 9—12. Vakok Könyvtára (Ida-u. 5.) 8—12. Egyetemi olvasóterem (Ferenciek-tere 5.) — 1927 július 25. Hétfő. (Lengyelország első felosztása 1772-ben.) Róm. kat.: Jakab ap. Gör. kat.: Anna anya. Prot.: Jakab. A Nap kél 4 óra 27 perckor, nyugszik 19 óra 45 perckor. A Hold kél 1 óra 8 perckor, nyugszik 17 óra 14 perckor. — Nyitvalevő múzeumok: Nemzeti Múzeum állat- és ásványtár 9—2-ig. Mezőgazdasági Múzeum (Széchenyisziget) 10—1. Szépművészeti Múzeum (Arénaut 41/42.) grafikai gipszgyüjtemény közép és újkori 10—fél 2. Kereskedelmi Iparcsarnok 8— 6. Goethe-szoba (Akadémia) 10—12. Iparművészeti Társaság állandó kiállítás (Andrássy út 69.) 9—2. Népegészségügyi Múzeum zárva. — Nyitvalevő könyvtárak: Fővárosi Nyilvános Könyvtár (Gróf Károlyi-u. 8.) 3—7. Akadémia Könyvtár (Akadémia-u. 2.) 3—7. Egyetemi Könyvtár (Ferenciek-tere 5/a) 9—2. Iparművészeti Könyvtár (Üllői-út 33/35.) 3—8. Kereskedelmi és Iparkamar (Szemere-u. 6.) 9— 2. Statisztikai Hiv. Könyvtár (Keleti Károly-u. 5/7.) 10—1. Széchenyi Könyvtár (Múzeum-körut 14.) 9—4. Technológiai olvasóterem (József-körut 6.) 9—2. Vakok Könyvtára (Ida-u. 5.) 8—12. Egyetemi olvasóterem (Ferenciek-tere 5.) 9—7. Erzsébet Népakadémia (Német-u. 40.) 9—2, 5—8. Állatkerti Könyvtár (Állatkert) 10—1-ig. — Külügyminiszter fogad előzetes bejelentés alapján. — (Az időjárás.) A Meteorológiai Intézet jelenti: Az atlanti depresszió a Skagerrak tájára jutott és mélyebb lett. Tőle délre másodrangú depresszió van fejlődőben, mely az Alpok táján zivataros esőket okoz. A fődepreszszió környékén Németország és az Északi- és Keleti-tenger vidékén is voltak esők. A hő-mérséklet Franciaországban és Svájcban erősen sülyedt. Hazánkban tegnap száraz és meleg idő uralkodott. A hőmérséklet maximuma megközelítette a 30 fok Celsiust. Ma reggel gyenge esők fordultak elő az ország északnyugati részein. Időjóslás: Esős, zivataros idő várható lehűléssel és élénkülő szelekkel. (Vízállás.) A földmivelésügyi minisztérium vízrajzi osztálya jelenti: A Duna Mohácsig apad, lejebb árad. Pozsony és Újvidék között közepes, máshol alacsony vizállásu. Mai vízállások: Passau 293, Stein 40, Komárom 344, Budapest 310, Baja 330, Mohács 361. A Tisza Záhony és Tokaj között árad, máshol apad, alacsony vizállásu. (IV. Károly király-emlékünnep Tihanyban.) Széchenyi Emil gróf v. k. t. t. elnöklete alatt állóV. Károly Király Tihanyi Országos Emlékbizottság a magyar lélek hűségének kegyeletével akar hódolni Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én Tihanyban IV. Károly apostoli királyunk emlékének. A kegyeletes emlékünnep egy főpapi nagymiséből, egy szentbeszédből és egy világi szónok emlékbeszédéből fog állani, mely után a rendezőség bemutatja a jövőre felállítandó művészi kivitelű Kálvária helyét és terveit. Az ünnepély keretében leplezik le a templom külső falán elhelyezett tihanyi hősök emléktábláját. Ez alkalomból úgy a MÁV, mint a Délivasút vonalain 4, illetve 6 napig érvényes, oda-vissza utazásra szóló, ötven százalékos kedvezéses jegyekkel lehet utazni. A Balatoni Hajózási Részvénytársaság erre a napra Balatonfüredről, Siófokról és Balatonföldvárról Tihanyba külön hajójáratokat állít be 60 százalékkal olcsóbb jegyekkel, mint a múlt évben. A résztvenni szándékozóknak felvilágosítással szolgál a rendezőbizottság, IV., Vámház körút 2. sz. II. em. Telefon: József 383—80. — (Uj kormány főtanácsos.) A kormányzó a miniszterelnök előterjesztésére Serédi Jusztinián dr. bencserendi szerzetesnek a közélet terén kifejtett érdemes tevékenysége elismeréséül a magyar királyi kormányfőtanácsosi címet adományozta. Egységes jobboldali útközlekedés Európában. A Népszövetség állandó útügyi bizottsága legutóbb Bécsben ülést tartott, amelyen két elvi jelentőségű határozatot hozott. Az egyik határozat kimondta annak szükségét, hogy az európai kontinens országai a legrövidebb időn belül egységesen állapítsák meg a közlekedés irányát. A bizottság nem kívánt azokkal a részletekkel foglalkozni, melyek a jobb-, vagy baloldali forgalmi irány hasznára és kárára vonatkoznak, hanem mivel a legtöbb európai országban a jobboldali közlekedés honosodott meg, azt tartotta legalkalmasabbnak, ha mindenütt ezt a közlekedési irányt fogadják el. A másik határozat az útjelzésekre vonatkozik és megállapította az ilyfajta útjelző táblák alakját, nagyságát, jeleit és színeit. A legközelebbi ülésen részletesen meg fogják vitatni a most felvetett problémákat, s igy számot kell vetnünk azzal a lehetőséggel, hogy rövidesen Magyarországnak is át kell térnie a jobboldali közlekedésre. (Napirend.) 1927 julius 24. Vasárnap. (D. Szathmáry Károly regényíró született 1831-ben Szilágysomlyón.) Róm. kat.: B. 7. Kriszt. Gör. kat.: B. 7. Kriszt. útnő. Prot.: B. 6. Kriszt. A Nap kél 4 óra 26 perckor, nyugszik 19 óra 46 perckor. A Hold kél 0 óra 32 perckor, nyugszik 16 óra 3 perckor. — Nyitvalevő múzeumok: Nemzeti Múzeum az összes tájak 9—2. Mezőgazdasági Múzeum (Széchenyi-sziget) 10—1. Szépművészeti Múzeum (Aréna-ut 41/42.) az összes gyűjtemények 10—fél 2. Iparművészeti Múzeum (Imlei-ut 33.) 9—fél 2. Közlekedési Múzeum (Hermina-ut 16.) 9—12. Kereskedelmi Iparcsarnok 9—12. Történelmi arcképcsarnok (Akadémia) 10—1. Iparművészeti Társaság álllandó kiállítás (Andrássy-út 69.) 10—1. Földtani Múzeum (Stefánia-ut 14.) 10—1. Fővárosi Múzeum (Stefánia-ut) 9—1. Aquincumi Múzeum (Szentendrei-ut 7.) 9—fél 2. Ráth György Múzeum (Vilma királynő-ut 12.) 9—fél 2. Zichy Múzeum (Verpeléti-út 3.) 10 —1. Hopp Ferenc (Keletázsiai Múzeum (An t