Budapesti Hírlap, 1927. november (47. évfolyam, 248–272. szám)
1927-11-09 / 254. szám
4 kezdték a jelzálog javaslat vitáját is, amelyet Pesthy Pál igazságügyminiszter szavai vezettek be és Kálnoki-Bedő Sándor előadó terjesztett elő. Holnap interpellációs nap van, melyre eddig három kérdést jegyeztek elő. Az ülés lefolyása. A képviselőház mai ülését fél 11 órakor nyitotta meg Puky Endre alelnök. Az elnöki bejelentések során jelentette, hogy Fekete Lajos lemondott mandátumáról és a közigazgatási bíróság Szabóky Alajos mandátumát megsemmisítette. Bejelentette továbbá, hogy a magyar egyetemi és főiskolai ifjúság Wolff Károly képviselő útján kérvényt adott be, amelyben a numerusz klauzusz revíziója ellen tiltakozik; a házszabályok 225. pontja értelmében a kérvénybizottsághoz tette át. Marschall Ferenc napirend előtt teszi szóvá a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesületének vasárnapi közgyűlésén elhangzott sajnálatos nyilatkozatokat. Az egyesület vezetősége alapszabályszerű kötelességének teljesítése közben a szesztilalmi törvényjavaslatot is kritika tárgyává tette, azonban a közgyűlésen megjelenő idegenek destruáló, tekintélyromboló felszólalásokat kockáztattak meg. Ez a hang nem volt a magyar gazdatársadalom Hangja. (Helyeslés az egységes párton.) Így volt, aki azt állította, hogy a népjóléti miniszter a keresztény vallást alapjaiban akarja fölborítani. (Hogy zaj a Ház minden oldalán. Felkiáltások: Hallatlan! így nem lehet beszélni!) A közgyűlésen elhangzott felszólalások a népjóléti minisztert a forradalom szállásmesterének nevezték. (Nagy zaj.) Méltóztassék megengedni, hogy innét az egész gazdatársadalom nevében visszautasítsam ezeket a beállításokat. Láng János: Ott a helyszínen kellett volna visszautasítani. Marschall Ferenc: Egy levelet olvas föl, amelyet a szőlősgazdák egyesületének vezetősége intézett hozzá és amelyben az elnökség tiltakozik e kijelentések ellen és kijelenti, hogy a felszólalással nem vállal semmi közösséget. A Ház tudomásul veszi Marschall Ferenc felszólalását. Majd harmadszori olvasásban is elfogadják a március 15-éről és Kossuth érdemeiről szóló törvényjavaslatokat. Puky Endre alelnök mind a két törvényt átteszi a felsőházhoz. A népjóléti miniszter beszéde. Vass József: A törvényjavaslat valójában az ifjúság védelmét szolgálja és csak másodrendű fontossággal bír itt az alkoholizmus elleni küzdelem. Az alkoholizmus ugyanis a népbetegségek közé tartozik és így azokkal együtt kell majd felvetni az ellene való küzdelem kérdését. (Általános helyeslés a Ház minden oldalán.) Büntetőtörvénykönyvünk egyik-másik pontját is felül kell majd vizsgálni akkor, mert erősen vitatható, hogy helyes-e a büntetőtörvénykönyvnek az a rendelkezése, hogy az ittas állapotban elkövetett bűncselekményeknél ezt enyhítő körülménynek veszik, jóllehet sok ezer esetet látunk, amikor a bűnözésre készülő megfontolt szándékkal fogyaszt alkoholt azért, hogy így mentességet kapjon bűnössége alól. (Zajos helyeslés a Ház minden oldalán.) Láng József: Három liter enyhítő körülmény. Vass József: Mindenesetre mérlegelni kell akkor az ország termelési érdekeit is és bizonyára sikerülni fog olyan összhangot és közhangulatot teremteni, amely a megfelelő rendszabályokat létre fogja hozni az alkoholizmus veszedelmével szemben. — Ennél a javaslatnál hajlandó vagyok megfontolás tárgyává tenni, nem a szőlősgazdák érdekében, hanem a törvény könynyebb végrehajtása szempontjából, hogy nincs-e nagyon magasan megállapítva a tizennyolc éves korhatár. Le kell azonban szögeznem, hogy ez a törvény nem magát a szeszivást tiltja meg, hanem az olyan helyiségek látogatását, ahol szeszt mérnek. A törvény vaskertyűs kezével nem akarunk belenyúlni a családba, hanem ott a propaganda eszközeivel akarjuk felvilágosítani a felnőtteket a szesz káros hatásáról. Statisztikát készítettem ugyanis és arra a megdöbbentő eredményre jutottunk, hogy vannak egész községek, ahol nem rendelkeznek ivóvízzel és így reggel nyolc órakor a gyermekek 50—80 százaléka beborozott állapotban érkezik az iskolába. (Nagy zaj. Felkiáltások: Borzasztó! Hallatlan!) Itt természetesen föl kell világosítani aszülőket, hogy gyilkosaik lesznek gyermekeiknek, ha tovább is így cselekszenek, másrészt az illető községeket jó ivóvízzel kell ellátni. Az ifjúság érdekeit szolgáló intézkedések azonban nem sérthetik a termelés érdekeit. Ha valaki úgynevezett száraz javaslatot hozna a Ház elé, sohse tudnám megszavazni, mert az az eraberi szabadság korlátozását jelentené. Az embert azonban addig, áruig nincs meg az önmeghatározó képessége, védeni kell a veszedelmek ellen. (Taps és éljenzés.) A Ház ezután általánosságban elfogadta a javslatot, azzal a határozati javaslattal együtt, hogy a kormány gondoskodjék róla, hogy az ország összes községei jó ivóvízzel legyenek elláthatók. Puky Endre alelnök az ülést ekkor öt percre felfügeszti. A szünet folyamán kiderül, hogy a felfüggesztést a népjóléti miniszter kérte, mert az ülésteremben levő Íróasztala fiókjának kulcsát nem találta, már pedig ott van a kijegyzett javaslata, amelyre a részletes tárgyalásnál szüksége volt. A szünet alatt azután a parlament egy műszerésze felnyitotta a fiókot és így pár perc múlva az ülést Puky Endre alelnök újra megnyitotta. Nagy vita a korhatárról A javaslat részletes tárgyalásánál az első szónok Klein Antal volt, aki azt állította, hogy Magyarországon nincs alkoholizmus és épp ezért a védőoltások inkább az ellenkező hatást provokálhatnák. Magyarországon a legtöbb szeszt akkor fogyasztották, amikor tiltva volt a szeszfogyasztás a kommunizmus alatt. Krisztián Imre: Főképpen azok ittak, akik eltiltották. Klein Antal: Kéri a túl magas, 18 éves korhatár leszállítását, mert attól tart, hogy a törvény faluhelyen nem lesz végrehajtható. A szocialisták követelése a korcsmák bezárására igen furcsa, mert hiszen éppen ők sérelmezték, hogy szakszervezeteiknek nem adnak italmérési engedélyeket. Hivatkozik arra, hogy az egyetemi zavargásokkal kapcsolatban is helytelen volt mindjárt az egyetem bezárását követelni, egyes szórványos jelenségek miatt. Györki Imre: összetéveszti az allegóriát a filagóriával. (Derültség.) Klein Antal végül módosító javaslatot nyújt be, hogy a korhatárt 16 évre szállítsák le. Csöngedy Gyula az ifjúság közerkölcsének és egészségének védelmét látja a javaslatban. A magyar jövőt beteges, inficiált ifjúsággal nem lehet elképzelni. Felolvassa a cserkészszövetségnek a népjóléti miniszterhez intézett feliratát, amely örömmel üdvözli a javaslat rendelkezéseit. Kéri annak változatlan fentartását. (Helyeslés.) Kiss István indítványt nyújt be, hogy a korhatárt a földművelési, a pénzügyi és a közoktatásügyi miniszterek egyetértésben állapítsák meg. Kéthly Anna a szesztilalmat a leventeköteles, 21 éves korig kívánja fentartani. (Zajos helyeslés a kereszténypárton.) Reisinger Ferenc kijelenti, hogy szociáldemokrata szakszervezet nem kért ilalmérési engedélyt és kéri a pénzügyminisztert, hogy ilyent a jövőben ne is adjon ki. Szabó Sándor a 16 éves korhatárt kívánja és kijelenti, hogy kár volna a magyar legény virtuskodását letörni, hiszen nincsen abban semmi hiba, ha néha megállítanak egy-egy autót puszta legénykedésből... Huszár Károly elnök (erélyesen megrázza a csengőt): Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék az ország színe előtt a magyar ifjúságra ilyen kijelentéseket tenni és ne méltóztassék helyeselni az ilyen eljárást. Podmaniczky Elndre báró: Nem virtus az ablakokat betörni. Lukács György feltétlenül szükségesnek tartja a 18 éves korhatárt. (Zajos helyeslés.) Puccsszerűnek látja, hogy a részletes vita folyamán szinte meglepetésszerűen adtak be javaslatot a korhatár leszállítására. Több szónok nem lévén, Vass József népjóléti miniszter felelt az elhangzottakra, kijelentve, hogy ámbár a 18 éves korhatárt tartja helyesnek, nem ragaszkodik mereven felfogásához és teljesen a Ház szabad el- Tisztelettel kérjük igen t, vidéki előfizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejében megújítani szíveskedjenek. Bon wsti Hírlap 1927 novemÜer 9. '(25Í. sb.*) A szesztilalmi törvényt a szocialisták is elfogadják. Következik a szesztilalmi javaslat tárgyalása. Az első szónok, Malasits Géza, kéri, hogy a népjóléti miniszter rendszeres hadjáratot, indítson az alkohol ellen. Inkább a szőlőgazdaságok pusztuljanak el, mint a magyar nép. Nem kívánja ugyan, hogy kivágják a szülőket, de javítsák meg a csemegeszőlők minőségét és törődjenek a gazdák inkább a szőlőkereskedelem fejlesztésével, mint a borkereskedelemmel. A javaslatot elfogadja. Minthogy több felszólaló nincs, Vass József népjóléti miniszter emelkedik szólásra és válaszol az általános vita során elmondott beszédekre. határozására bízza a kérdés eldöntését. (Helyeslés.) Megszavazzák a tizennyolcéves korhatárt. Huszár Károly elnök a Ház tagjainak nagy érdeklődése közben teszi fel a kérdést szavazásra. Az eredeti javaslat mellett állanak fel szavazásra teljes számban a szocialisták, a keresztény párt és az egységes párt néhány tagja. Amikor a jegyző összeszámlálja az eredeti javaslat mellett szavazókat, jelenti, hogy harminckilencen szavaztak a javaslat mellett. Klein Antal módosító indítványa mellett csupán az egységes párt kisgazdaképviselői szavaztak, de velük tartott Bethlen István gróf miniszterelnök is, aki éppen akkor lépett a terembe. A szavazás eredményének kihirdetésénél azonban kiderült, hogy a kisgazdajavaslat mellett csak harminchárman szavaztak. Györki Imre: Leszavazták a miniszterelnököt. Kábák Lajos: Megbukott a Bethlen-kormány. (Nagy derültség.) Bothenstein Mór: Angliában a kormány ilyenkor lemondana. (Derültség, maga a miniszterelnök is mosolyog.) A törvény többi részét változatlanul fogadták el és így a Ház a 18 éves abszolút és a 21 éves fakultatív korhatárt iktatta törvénybe. Következett a telekkönyvi tulajdon és a tényleges birtoklás között előállott eltérések megszüntetését célzó egyes intézkedésekről szóló javaslat, melyet Csák Károly előadó ismertetett és amelyet a Ház általánosságban és részleteiben is hozzászólás nélkül, egyhangúlag elfogadott. Beterjesztik a jelzálogjavaslatot Pesthy Pál igazságügyminiszter emelkedett ezután szólásra és beterjesztette a jelzálogról szóló törvényjavaslatot. Szükséges volt mobillá tenni jelzálogunkat, — mondotta — ezért ez a törvényjavaslat új intézményeket, új formákat hoz, amelyek a hitelező és az adós érdekeit egyaránt védik. Új intézmények a telekadósság és a telekadóslevél intézményei. De a törvényben van olyan rendelkezés is, amely takarékossági szempontból igen érdekes lesz. A részletadóslevelek ugyanis, forgalomba kerülve, tőkegyűjtési processzust fognak megindítani. (Helyeslés.) Gondoskodik a javaslat a hitelezők képviseletéről is, oly módon, hogy mindig az első hitelező képviseli fel adósokkal szemben a többi hitelezőket is. Kálnoki-Bedő Sándor előadó részletesen fejtegeti a javaslat gyakorlati hasznát és azt elfogadásra ajánlja. Az elnök napirendi indítványa szerint a Ház legközelebbi ülése holnap délelőtt 10 órakor lesz, napirendjén a ma letárgyalt javaslatok harmadszori olvasásával és a jelzálogról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalásával. Az ülés délután két órakor ért véget. Az Amerikai Kossuth Zarándokbizottság tanácskozása. Az Amerikai Kossuth Zarándokbizottság Apponyi Albert gróf elnöklésével ülést tartott az országház delegációs termében. Az elnök Apponyi Alberten kivül ott voltak: Petényi Zsigmond báró és Pekár Gyula alelnökök, id. Wlassics Gyula báró, Némethy Károly v. b. t. t., Lukács György nyug.miniszter, Balogh Jenő v. b. t. t., Hegedűs Lóránt, Köttevényi Olivér, Paikert Alajos, Petrovics Elek, Hóman Bálint múzeumi igazgatók, Karafiáth Jenő, Puky Endre, Póka-Pivay Béla, Neményi Imre dr. államtitkár, Prészig Elemér, Pest vármegye főispánja, Márkus Miksa, az Újságíró Egyesület elnöke, Liber Endre és Lobmayer Jenő tanácsosok, Ziláhy Dezső, Szávay Gyula, Bisztrai-Balka Gyula, Békés vármegye és Baja főispánja, Vojnits Ferenc, Baja polgármestere, Berthóty István békéscsabai, Bencs Kálmán nyíregyházi, Trak Géza egri, Hodobay Sándor miskolci polgármester, Kispest város képviseletében Horváth Ede tanácsos és még mások. Amikor Apponyi Albert gróf elfoglalta elnöki székét, a megjelentek percekig állva ünnepelték. Megnyitó beszédében Apponyi Albert gróf a többi között a következőket mondotta: — Szerencsés találkozása a körülményeknek, hogy éppen amikor mi itt kőbevésve örökítjük meg az ország szivében Kossuth Lajos emlékét, ugyanakkor Amerika föleleveníti ugyanazokat a benyomásokat, amelyeket Kossuth amerikai szereplésével keltett. Óriás jelentőségű, hogy Magyarország a Kossuth-szoborral ide, Amerika központjába vonul be, az amerikai közönség egyhangú részvételével. Ezután az elnök felolvasta a newyorki polgármester, James J. Walkernek, a szoborbizottság tiszteleti elnökének táviratát, amelyben az egész magyar nemzetet köszönti és elfogadja az elnöki tisztséget. — Olyan időben történik mindez, — folytatta Apponyi, — amikor a művelt világ közvéleménye megmozdul és kezdik megérteni azt a nagy igazságtalanságot, amely bennünket ért. Fölébrednek azok a lelkiismereti erők, amelyeknek politikai kihatása hatalmas elősegítője lesz Magyarország fölszabadulásának. Beszéde további során annak a szükségét hangoztatta Apponyi gróf, hogy Magyarország minél impozánsabban vegyen részt az amerikai ünnepségen. Felolvasta a különböző táviratokat és meghívásokat, amelyek mind bizonyságai a rokonérzésnek, amely az amerikai nép lelkében irántunk él. Különösen meleg szavakkal emlékezett meg az amerikai magyarság lelkes vezéréről, Berkó Gézáról, aki az egész szobormozgalom vezetője. Lelkes taps követte Apponyi Albert gróf szavait, amely után Pekár Gyula, a bizottság elnöke felolvasta azokat a táviratokat, amelyeket Apponyi Albert intézett a newyorki Kossuth-szobor leleplezési ünnepség szervezőihez. Angolnyelvű sürgönyben köszöni meg Apponyi Walker polgármester áldozatkészségét és irántunk tanúsított rokonérzését, amely kifejezésre jut abban, hogy a szoborbizottság elnöki tisztét elvállalta és Newyorkban méltó helyet adományozott a szobor fölállítására. Berkó D. Géza szerkesztőhöz a következő táviratot intézte Apponyi Albert: „Amidőn Kossuth tiszteletére az amerikai magyarság által Newyorkban emelendő emlékmű eszméjének nagyszerű elgondolásáért és keresztülviteléért önnek elismerésünket nyilvánítjuk, ama reményünknek adunk kifejezést, hogy nagy fáradozásait méltó siker fogja koronázni." A newyorki Kossuth-szobor bizottsághoz is táviratot küldtek. Pekár Gyula ezután rövid beszédében azt fejtegette, hogy a jelek szerint Amerika tart igényt arra a szerepre, amelyet régi időkben a két egymással harcoló országon kívül álló harmadik ország töltött be. Amerika részt vett a háborúban, de nem írta alá a békeszerződést, nem lépett be a Népszövetségbe, ami mindazt bizonyítja, hogy Amerikára történelmi feladat vár a népek életének, irányításában. Az itt időzött amerikai újságírók ki is jelentették, hogy igen, Amerika igényt tart erre a szerepre. — Ez az ünnepség — mondotta Pekár Gyula — nagy erővel hajtja a malmunkra a vizet, s annak a bizonysága, hogy Kossuth emléke még mindig intenzíven él az amerikai nép lelkében. Majd az egész értekezlet tagjainak egyhangú és lelkes kérését tolmácsolta Apponyi Albert grófnak, felkérve, hogy ő vezesse a magyar küldöttséget. Hatalmas tapssal helyeselte az egész ülés közönsége Pekár Gyula szavait, amelyre Apponyi Albert gróf meghatóban válaszolt és kijelentette: nem hinné, hogy ilyen sorsdöntő jelentősége volna az ő személyének a newyorki ünnepségben és különben is már nem mai gyerek, s kockázatos volna az ilyen hosszú útra való vállalkozás. — Ha nem mehetek is személyesen, lelkem, gondolatom ott lesz az ünnepségen, amelynek impozánsnak kell lennie. (Nagy taps.) Perényi Zsigmond báró szólalt fel ezután, a következőket mondván: — Azt hiszem, hogy teljesen fölösleges e szavak után tárgyalnom, hogy milyen nagy nemzeti érdek fűződik ahhoz, hogy ezen a newyorki ünnepen a magyar nemzet méltó módon legyen ünnepelve. Hogy ez soha vissza nem térő alkalom arra, hogy a hatalmas Egyesült Államoknak rokonérzését megnyerjük, hogy a magyar sors és a magyar igazság iránt való érdeklődését fölkeltsük. De tovább megyek. Az én nézetem szerint ez különösen jó alkalom arra is, hogy ott élő magyar véreinket meglátogassuk, akik a szökevények és más ellenségeink által félrevezettetve tőlünk, sajnos, némiképp elidegenkedtek, hogy felvilágosítsukőket s megnyerjük őket a nemzeti gondolatnak és céloknak. A gyakorlati részt illetően, ha azt akarjuk, hogy a zarándokút sikerüljön, szükséges Apponyi Albert grófot megnyerni a küldöttség vezetésének. Egyébként is szükséges dolog, hogy minél nagyobb számban menjünk ki, legalább is százan. Felekezeti külöbség nélkül valónak kell lenni ennek a küldöttségnek, paraszt, munkás, polgár egymás mellett dokumentálja, hogy itt az egész magyar társadalom ügyéről van szó, amelynél nincsen osztálykülönbség. Az ünnepségen lehetően minél többen nemzeti viseletben vegyenek részt, jól tudjuk, hogy a legnagyobb akadály éppen az anyagi kérdés, hiszen az utazás, beleszámítva tizenkét napos ott tartózkodást, körülbelül