Budapesti Hírlap, 1928. február (48. évfolyam, 26-49. szám)
1928-02-01 / 26. szám
i * n * Tatán másfél esztendő múlva a szoflgabirót Szentmihályról más járásba helyezték őt. Az utolsó napon ült az íróasztala mellett. A hivatalos pennát már letette, már csak a maradék aktáit rendezgette-rakosgatta, mert a tradícióhoz tartozik az is, hogy az utód némi kis örökséggel vegye át a hivatalát, a tekintetes vármegyénél pedig még illik adni valamit a tradíciókra is... Egyszer csak kopogós-csoszogás, és behajlongott, bealázatoskodott az ajtón Bader Miksa—.. .Nem érek rá, öreg! — hangzott az íróasztal mellől a fogadjisten, mielőtt még az öreg bádogos kibátorkodhatta volna fogatlan szájából az adjonistent. — Bocsánat, Herr szolgabiró úr, voltam bátor búcsúzni jönni — mentegetőzött. — Hallottam, hogy el tetszik menni... — Eit . v — Sajnálok! Nagyon sajnálok ... És elhallgatott. Állt és várt. A szolgabiró már végzett az aktáival. Már az asztalfiókban turkált, üres cigarettás dobozokat és elhasznált patronhüvelyeket hajigált ki belőle a papírkosárba. Föl se nézett Baderre. — Sok szerencsét kívánok, tekintetes ur! kezdte hát megint. —s Köszönöm —- válaszolt a szolgabíró. És, hogy lerázza a nyakáról az öreg zsidót, "'kinyújtotta feléje a jobbkezét az asztal fölött: — No, Isten* áldjat De Bader nem nyúlt utána, hanem ide* ges-reszketíj sietséggel kikotorászott valaA képviselőház mai ülésein nagy számmal jelentek meg a képviselők, mert a valorizációs javaslat két érdekes és fontos szakaszára került a tárgyalás sora. Az egyik a tizedik szakasz volt, amely a vasúti fuvarozásokból eredő kártérítések nemvalorizálásáról szólt, és amelyet hosszabb vita után lényegében úgy fogadtak el, hogy a MÁV és egyéb közforgalmi vasutak a fuvarozásból eredő károkért térítést nem fizetnek, amennyiben a károk 1922 január elseje előtt keletkeztek. A következő szakaszok vitájában résztvett Pestiig Pál igazságügyminiszter is, aki többnapos betegeskedés után ma jelent meg először a Házban és ebből az alkalomból a kormánypárti képviselők meg is éljenezték. A magánjogi valorizációról intézkedő szakaszok után került a sor a sokat vitatott tizennegyedik szakaszra, amelyhez a mai ülésen csak négyen szólottak hozzá: Csák Károly, Ostor József, Kálmán Jenő, Wolff Károly. A holnapi ülésen azonban még többen is hozzá kivánnak szólani, mert él az a szakasz, amely bizonyos korlátok közöt ugyan, de lehetővé teszi, hogy a már teljesített ügyletek közül némelyekben valorizált teljesítést lehessen utólag követelni, ha a papírpénzzel való fizetés az egykori hitelezőnek anyagi romlását idézte elő, mit a zsebéből és azt nyújtotta a szolgabiró felé. — Zum Andenken, Herr szolgabiró úr!... Fogadjon el ezt az emlék!... Rábert... És gyáván-merészen — lesz, ami lesz! — leteti le az asztalra. Egy kis öngyújtó volt. —■ Én csináltam ... A tekintetes urnák csináltam! — magyarázta hadarva. — Mert a tekintetes ur az egyetlen becsületes ember itt Szentmihályon ... A szolgabiró felkacagott erre. — No, és maga? — kérdezte. Bader elhúzta a száját. — A Bader egy öreg lengyel zsidó! — és legyintett hozzá a kezével: nem számít ... — Sie aber, Herr szolgabiró úr, — mert ötven év múltán is némettel keverte a magyar szót — Sie sind ein Herr! — és most föllódítootta a kezét a plafon felé. — Egy ur! Olyan egy ur, wie es im Buch steht! Ja!... Az öreg Bader mondja, elhiheti neki: a tekintetes Herr szolgabiró úr volt itt az egyetlen becsületes ember... Ein einziger! És most ő nyújtotta a kezét a szolgabiró felé: ' —• Also, sok szerencsét! Viel Glück! * Múltkor az egyik vadászmellényemben, amelyik már régen nem volt rajtam, egy öngyújtót találtam. És ekkor eszembe jutott megint egy öreg zsidó, aki Tarnopolban született. Bader, a szentmihályi bádogos. Forgattam -nézegettem a kis tűzszerszámot. Elmosolyogtam magamat. — íme: az én becsületrendem ... Csettintgetni kezdtem. Már nem gyuladt meg, de olykor-olykor még szikrázott. Mint a mast fel-felvillámló emlékei. - -A valorizációs vita alatt megjelentek a parlamentben a pénzügyminisztérium szak-* * referensei Vargha Imre államtitkár vezetésével,akikkel együtt Búd János pénzügyminiszter letárgyalta a pénzügyi tárca költségvetését. Az értekezlet csak két óra tájban ért véget, amikor Búd János a következőket mondotta munkatársunknak: — Csak ma jutottam hozzá, hogy letárgyaljam végre saját tárcám költségvetését is, mert eddig a többi tárcával való tanácskozással voltam elfoglalva. A jövő évi költségvetés tehát teljesen készen áll, úgyhogy nyomdába lehet adni. Remélem, hogy február első felében beterjeszthetem a Ház elé, úgy hogy a pénzügyi bizottság nyomban megkezdheti tárgyalását, február végén pedig már a plénum is hozzáfoghat a költségvetés általános vitájához. Az egységes párt, tekintettel a csütörtöki ünnepre, értesülésünk szerint e héten nem tartja meg szokásos értekezletét. Az ülés efolyása. A képviselőház mai ülését féltizenegy óra után nyitotta meg Zsitvay Tibor elnök. Bemutatja a miniszterelnök átiratát a legutóbb elfogadott törvényjavaslatoknak az Országos Törvénytárban való kihirdetéséről. Napirend szerint következett a valorizációs javaslat részletes tárgyalása, a tizedik szakasz. Gál Jenő véleménye szerint a szakasz megsértése volna az élő törvényeknek. A vasúti fuvarozás közben elveszett áruk megtérítése a vasúti üzletszabályzatban és a berni nemzetközi egyezményben van lefektetve. Ha ezt az elvet most mellőzzük, valósággal gazdasági háborút üzenünk a külföldi államoknak. Dessewffy Aurél kijelenti, hogy azokért a károkért, amelyek a forradalmaik és a háború alatt érték a vasutat, a kávot felelőssé tenni nem lehet. Ugyanez a helyzet a magánvasutaknál is. Egyébként elfogadásra ajánlja az előadó által beterjesztendő módosító javaslatot. Lakatos Gyula előadó: Igazat adok Gál Jenő képviselőtársamnak. Zűrzavaros a helyzet Európában, különösen ott, ahol a nemzetközi jog magánjogi vonatkozásai kezdődnek. Ezért a bonyolult helyzetért azonban Magyarország nem okolható. (Helyeslés.) A Páris körüli békék teremtették ezt az állapotot, amelyből ezek az abszurdumok keletkeztek. (Helyeslés.) A kormány hajandó közeledni Sándor Pál felfogásához. Sándor Pál a vagyoni biztosság terén uralkodó zűrzavart 1920-ban zárja le. A kormány hajlandó ezt az időhatárt kiszélesíteni és az előadó bejelenti, hogy felhatalmazása van egy módosítás beterjesztésére, amely a fuvarozási üzletekből kifolyólag származó pénztártartozások valorizációjának lehetőségét 1922 január 1-től kezdődően a Máv-ra is kiterjeszti. (Helyeslés a kormánypárton.) Gál Jenő félreértett szavait magyarázza Dessewffy Auréllal szemben és ismételten hangoztatta, hogy nézete szerint számtalan zűrzavaros per fóg ebből a szakaszból fakadni. Sándor Pál az egységes párt helyeslése közben visszavonja indítványát. Búd János pénzügyminiszter nem osztja Gál Jenő felfogását és nem érti, hogy miért kell Magyarországról ilyen hangon a külföld számára beszélni. Kálnoki-Bedő Sándor: A népszerűség miatti Bod János pénzügyminiszter erélyesen visszautasítja a Gál Jenő által használt hangot és kéri a szakasz elfogadását. A Ház az előadó szövegezésében fogadja el a szakaszt és a határozathozatalnál Sándor Pál is az egységes párttal szavaz. A magánjogi valorizáció. A 11-ik szakasznál Csák Károly szólal fel. Az állami, törvényhatósági és községi pénztartozások átértékelése a politikai és jogi lehetőségek kérdésévé vált. A valorizáció elvi álláspontján áll, de nem ismer egy, vagy ötszázalékos valorizációval megváltható állami becsületet. A teljes valorizáció mellett foglal állást, amely megvalósítandó, mihelyt lehetségessé válik. Nem tudom, — folytatja, — hogy a mostani valorizációs hangulat mögött nem áll-e valamilyen tőkeérdekeltség. A tőke engem nem tud könnyekre fakasztani. (Helyeslés.) Csák Károly beszéde közben lép a terembe Pesthy Pál igazságügyminiszter, akit néhány napon keresztül a betegsége aadályozott meg, hogy részt vegyen a vitában. A belépő minisztert az egységes párt megéljenzi. Csák Károly megállapítja, hogy az ingadozó bírói gyakorlat nem volt képes megnyugtató jogszabályrendszert alkotni. A szakasznál felvetődik a kérdés, hogy a felek, megegyezése mennyiben érvényesüljön. Véleménye szerint a consensus feltétlenül respektálandó és ilyen értelemben terjeszt be határozati javaslatot. Gál Jenő elfogadja Csák Károly javaslatát, amelyet mindenképp helyesnek és célszerűnek talál, mert a felek szerződéses megállapodását nem szabad áttörni. Lakatos Gyula szintén elfogadja a határozati javaslatot, amelyhez csupán kiegészítést javasol. Wolff Károly tisztán logikai szempontból tesz megjegyzéseket, mert ellenmondást lát a javaslat szelleme és Csák Károly indítványa közt. Ezt a differenciát azonban az előadó módosítások kiküszöbölik s ezért elfogadja a javaslatot. Kálnoki-Bedő Sándor szerint Csák Károly indítványa nem ad aggodalomra okot. Nem osztja Wolff Károly felfogásai és fentartás nélkül elfogadja a Csák által javasolt módosítást. Pesthy Pál igazságügyminiszter: A magánjogi valorizáció nehéz és fontos kérdés. Ennek a merev és szigorú állásfoglalásnak meg vannak szabva a maga lényeges indító okai. Társadalmi téren nem lehet megengedni, hogy békétlenség következzék el. Gazdaságpolitikai okok is közrejátszanak, mert a valorizáció megengedése súlyos megrázkódtatásokkal járhat. A bíróságok szempontjából is fontos ez a kérdés, mert ha megengednénk a valorizációt, akkor a bíróságok példátlan megrohanásrtak lennének kitéve. Éppen ezért kéri, hogy az új 11-ik szakaszt Csák Károly és az előadó módosításával fogadják el. A Ház ilyen értelemben határoz. A 12-sik szakasznál Gál Jenő fölöslegesnek tartja a körülmények felsorolását, mert azt a bíróság a gyakorlatban sokkal jobban tudja mérlegelni. Kálnoki-Bedő Sándor annak a véleményének ad kifejezést, hogy a felsorolt körülmények éppen a bíróságok tapasztalataiból erednek. Pesthy Pál igazságügyminiszter a bírói gyakorlat kialakítása érdekében kéri a törvényjavaslat e szakaszának változatlan elfogadását. A Ház a szakaszt a bizottság szövegezésében fogadja el. Lakatos Gyula előadó a 12-ik és a 13-ik szakasz sorrendi fölcserélését javasolja. Pesthy Pál igazságügyminiszter hozzászólása után a Ház a szakaszt elfogadja. A tizennegyedik szakasz. Csák Károly kijelenti, hogy most már szűk keretekközé van szorítva annak a lehetősége, hogy a valorizálást perek gyártására használják föl. Ostor József: A marsánjogi valorizációs rendezések legkritikusabb szakaszához érkezett a vita. Beszédében arra a következtetésre jut, hogy a bírói praxis eddig is a visszaható erő álláspontján állott-Kálmán Jenő nem ért egyet mindenben Östörrel. A szakasz generálisan kimondja, hogy nincs átértékelés az olyan pénztartozásoknál, amelyek a törvény életbeléptetése előtt teljesítés útján vagy más módon megszűntek. Kálmán azt a korrektívumot ajánlja, hogy a fogfentartások csak akkor legyenek joghatályosak, ha írásban köttették ki. A gazdasági és jogi bizonytalanság megszüntetésére alkalmasnak látja a szakaszt és erre a szempontra veti a fősúlyt. A jogi bizonytalanság megszüntetést. Nem valorizálják a vasúti kártérítéseket. Húsz felszólaló a valorizációs javaslat négy szakaszához. — Pesthy Pál a méltányos valorizációról. Elkészült a jövő évi költségvetés. A képviselőház mai ülése. 2 eme lapjaira, azt mondották, ne tovább, menjünk a bíró elé. Így esett, hogy a magyar-cseh vegyes döntőbíróság, a békeszerződéssel felállított ez a különleges nemzetközi bírói szerv, ma egy magyar ember elorzott birtokának sorsával foglalkozik. Gulliver utazásai jutnak eszünkbe. Amikor elért a kis vándor az óriások országába, az óriások nagyon megbámultak és csodájára jártak. Az óriások országának szarkája azonban nem elégedett meg a csodálkozással, odament hozzá és csőrével kikapta a kezéből a kenyerét. A világhatalmak sorában ezt a szarkaszerepet tölti be Románia és Csehország is, az óriások karmaiba került magyar Gulliver kezéből ezek vennék ki az utolsó falatot. Csoda-e, ha ezt az utolsó falatot Gulliver a késhegyig védelmezi? A magyar-cseh vegyes döntőbíróság előtt most történtek máris érdekes tanúságokat szolgáltattak, holott a döntés még csak a holnap zenéje. Csehország ugyanazt a taktikát folytatja, mint Románia, pergátló kifogást tesz a vegyes döntőbíróság ítélkezése ellen, nem ismeri el azt a jogát, hogy ezekben a birtokrablási perekben a vitás kérdéseket, a birtokok sorsát hatáskörébe vonja. Ezen túl azonban a cseh védelem útja élesen eltér a román védelem útjától. Csehország a mai hírek szerint kész arra, hogy a bíróság illetékességét a hágai nemzetközi bíróság döntse el, vagyis teljesen ellentétes az álláspontja Romániáéval. A per kimenetele két eshetőségre nyújt alapot. Vagy kimondja a magyar-cseh vegyes döntőbíróság, hogy nem illetékes a per elbírálására és ebben az esetben a vegyes döntőbíróság előtt megszűnik a per, vagy pedig, ami valószínűbb, megállapítja a maga hatáskörét. A késő éjjeli órákban érkezett híradás szerint azonban a vegyes döntőbíróság állítólag e két eshetőség közül egy harmadikat választott. Ugyanis kimondta, hogy „a bíróság nyilvánvaló illetéktelenségéről nem lehet szó. Ennélfogva a bíróságnak joga lenne Ndrlik-Barkóczy gróf és fia kérelmére előzetes biztosítási intézkedéseket elrendelni.“ Ez a ha nem egészen kategóriásakn megfogalmazott határozat lényegében mégis azt jelenti tehát, hogy a vegyes döntőbíróság illetékesnek érzi magát arra, hogy a magyar-cseh agrárpert eldöntse. Azt jelenti tehát, hogy a cseheknek a bíróság illetékessége ellen tett kifogását a bíróság elvetette és a felperes magyar birtokosok keresőjogát ismerte el. A cseh-magyar vegyes döntőbíróság ezúttal sem tett mást, mint a XIX. század során működött nagy nemzetközi választott bíróságok, melyek mind saját maguk állapították hályi bádogosmestert még sem küldték haza Tarnopolba, meg, hogy valamely eléjük vitt kérdésben fennáll-e illetékességük. E lausannei határozat ellenére nemcsak lehetséges, de fölötte valószínű, hogy Csehország nem nyugszik meg, hanem az illetékesség kérdése mégis a hágai állandó nemzetközi bíróság elé kerül, mert nyilvánvaló, hogy Csehország ugyanazt, a nemzetközi jog történetében egyedülálló komédiát akarja eljátszani, amit Románia játszott el, visszahíván a vegyes döntőbíróságból a maga bírói delegátusát. Ha Csehország erre az útra lép, ha a kérdés cseh vonatkozásában is a Népszövetség elé kerülne, a Népszövetség ismét az előtt a kérdés előtt állana, hogy eldöntse, várjon respektálja-e a békeszerződésből folyó azt a világos kötelezettségét, hogy semlegesekből delegáljon a cseh biztok helyébe új bírót, vagy ismét spekuláljon, tervezgessen, hogy micsoda aksziómákkal gazdagítsa a világot. Ezek azonban mind távolabbi eshetőségek. Abból, hogy a harc már az ellen is megindult volt, hogy a vegyes döntőbíróság biztosítási intézkedéseket tegyen, arra kellett következtetni, hogy a bíróság a maga hatáskörét itt is meg fogja állapítani. A fejleményekre méltán vagyunk kiváncsiak, bár bizonyos, hogy ezek lényegesen tompábbak lesznek, mint a román események, mert Csehország Romániától eltérően, hajlandó a hágai nemzetközi kúria elé lépni. Románia mindenesetre okulhat ebből az esetből. Nekünk a Népszövetség márciusi ülésszakára nem csekély jelentőségű újabb argumentumokat bocsátott a rendelkezésünkre a merev és vakmerő román magatartással szemben Csehország, amikor szemben a román állásponttal, amely tudni sem akar az illetékesség kérdésében Hága döntéséről, közeledik a nemzetközi jog becsületkódexének szelleméhez, ha nem is száz százalékig, de legalábis néhány százalékig. Budapesti Hhilap '1928 feSraJSr T w. «.t