Budapesti Hírlap, 1928. április (48. évfolyam, 76-98. szám)

1928-04-05 / 79. szám

Megkezdődött a bomlás a román kormánypártban Liberális képviselők éles támadása a kamarában a Bratianu­­kormány ellen.­­ Tituleszkyt már nem tartják alkalmasnak komoly diplomáciai akcióra Bukarest, ápr. 4. (A Budapesti Hírlap távirata.) A román kamara mai ülésén két érdekes interpelláció hangzott el, amelyeknek éle kifejezetten a kor­mány ellen irányult, jóllehet kormánypárti képviselők terjesztették elő. Fucsu képviselő, Lupa miniszter munka­pártjának tagja interpellációjában az előzetes katonai cenzúra visszaéléseivel foglalkozott. Erélyesen tiltakozott az előzetes cenzúra ellen. A második interpelláló, Istrate Miteszku képviselő, bukaresti egyetemi tanár a külügy­miniszterhez intézte interpellációját, amely­nek tárgya a magyar-román döntőbírósági konfliktus volt. Miteszku azzal vádolta Titu­leszkut, hogy a népszövetségi tanács márciusi ülésszakán figyelmen kívül hagyott különböző jogi érveket, amelyeket Petreszku Comnen berlini román követ terjesztett memorandum formájában Bratianu miniszterelnök elé. Com­nen e memorandumban azt fejtegette, hogy a trianoni békeszerződés 250. szakasza értel­mében csupán oly magyar állampolgárok vi­hetik panaszaikat a vegyes döntőbíróság elé, akiknek magyar állampolgárságához semmi kétség nem fér. Panasszal fordultak azonban a döntőbírósághoz oly magyar állampolgárok is, akik a trianoni békeszerződés aláírásának időpontjában még csak optáltak a magyar ál­lampolgárságra, nem voltak azonban teljes­jogú magyar állampolgárok. A kormány nevében Argetoianu azt fejte­gette, hogy gyakorlatilag semmi jelentősége nincs a magyar állampolgárok és a magyar optánsok megkülönböztetésének. Miteszku interpellációja politikai körökben rendkívül mély benyomást tett, minthogy meg­erősíti azokat a kósza híreket, hogy a kor­mánypárt egy részében Tituleszku ellenes han­gulat kerekedett felül. Politikai körökben azt állítják, hogy Tituleszku személyét illetően beállott hangulatváltozás Bratianu miniszter­­elnök öccsének, Bratianu György képviselő­nek legutóbbi genfi útjára vezethető vissza. Bratianu György hír szerint, feldúlt idegálla­potban találta Tituleszkut, hogy Bukarestbe való visszatérte után a leghatározottabban kijelentette, hogy Titulcszky nem alkalmas többé komoly diplomáciai akció irányítására. Az Adeverul aggódik a Rothermere­­akció miatt Bukarest, ápr. 4. Az Adeverul ma vezércikkben foglalkozik Rothermere lord akciójával és azt írja, hogy Románia súlyos hibát követett el, midőn hó­napokon keresztül figyelemre sem méltatta a lord akcióját és nem nyújtott segédkezet Benes cseh külügyminiszternek, aki már a „Daily Mail“ első cikkének megjelenése után tisztán látta a helyzetet s azonnal „megin­dította ellenakcióját“. A berlini román követ helyzete tarthatatlan Bukarest, ápr. 4. Petrescu Comtiin berlini román követ ,csütörtökön délben Bukarestbe érkezik. Poli­tikai körökben úgy hírlik, hogy Petrescu helyzete Berlinben tarthatatlanná vált és hogy a követ áthelyeztetését fogja kérni. Franciaország mégis kölcsönt szerez Romániának ? London, ápr. 4. A Manchester Guardian párizsi tudósítója szerint a Francia Nemzeti Bank London ha­tározott ellenkezése ellenére eltökélte magát arra, hogy nemzetközi kölcsönök szervezésé­vel segít Románián. A terv hátterében politi­kai szempontok rejlenek, ami a román hábo­rús adósságok rendezése alkalmával is kitűnt. Most még csak a francia állampolgároknak Románia ellen való háború előtti követeléseit kell rendezni, azonban ebben a tekintetben nem várnak lényegesebb nehézségeket. A ki­bocsátandó nemzetközi kölcsönt nyolcvanmil­lió dollárra kontemplálják és ennek oroszlán­­részét Amerikának kellene átvenni. Ebből a célból francia gazdasági szakértők most min­den követ megmozgatnak Newyorkban. Igaz ugyan, hogy Amerika még sohasem kölcsön­zött Romániának, de emlékezetes, hogy a ro­mán királyné nemrégiben Amerikában járt, hogy megnyerje Amerika jóindulatát országa számára. A nemzeti parasztpárt gyulafehérvári gyűlése fordulópont lesz Románia életében „Erdély az erdélyieké“­­­ írja a holland Maasbode Hollandia egyik legtekintélyesebb lapja, a Maasbode, április elseji számában vezető he­­lyen foglalkozik a romániai állapotokkal. Bratianu liberális pártjának és a nemzeti parasztpártnak a harcával, amely mögött a megnagyobbodott román királyság belső krí­zisének igen mélyen rejlő indítóokai húzód­nak meg. A román problémával a nyugati államok sajtója egyre behatóbban foglalko­zik s ennek a Romániára kevéssé örvende­tes ténynek egyik bizonysága a Maasbodenak alkalmi levelezőjétől eredő cikke is, mely meglepő tájékozottságról tesz tanúságot. A cikk jelentősebb passzusait alább közöljük. Rotterdam, ápr. 1. (A Budapesti Hírlap tudósítójától.) Az oláh nép küzdelme Bratianu liberális kormányzata ellen — úgymond — lépésenként halad az új határokon innen és túl előre. Az erdélyi oláh­­ság közötti agitációval elérte az ellenzék, hogy mozgalmát valóságos népmozgalommá tette. Legelső követelésük, hogy a kormány lépjen le és hogy írják ki az új választásokat. Múlt év őszén megtiltotta Bratianu a parasztpárt­nak, hogy Gyulafehérvárott összejöjjön, de a mellett szabadon engedte gyülésezni őket min­den más városban. Gyulafehérvár az a hely, ahol Ferdinándot Románia Mare királyává koronázták, de egy másik esemény is törté­nelmi nevezetességűvé tette: 1018 őszén itt egyesítették Erdélyt Romániával. Itt esküdtek fel a túlsóvégi testvérek, hogy a Kárpátokon belül élő felszabadított testvéreiknek végre szabadságot adnak, boldoggá és elégedetté te­szik őket. Tíz év múlt el azóta s bizony az erdélyi oláhság, melynek kultúrája a regát­­belijét messze felülmúlja — hisz ez utóbbi kevés kultúráját is Erdélyből kapta — nagyon érzi, hogy megcsalták. A szép ígéretek közül egyetlen egyet sem tartottak meg. Erdély romhalmazhoz hasonlít. Erdély a tíz évi együttélés alatt egyetlen egyszer sem ártotta magát a királyság belső ügyeibe, csak azt kö­veteli, hogy tartsa Oláhország tiszteletben jogait, hogy tisztítsa meg az országot a kor­rupciótól és hogy Erdély politikai jogait sza­badon gyakorolhassa. Horvátországban a volt jugoszláv miniszter, Trumbics Ante így nyi­latkozott: Horvátországnak csak akkor lesznek majd megadva jogai, ha­­Zágrábban horvát kormány fog ülni. A tótok már kilenc év óta küzdenek azért az autonómiáért, melyet nekik a békeszerződés biztosított. Most már hallat­szik a kiáltás: Erdélyt az erdélyieknek. Bi­zony nagyon is komoly események játszódhat­nak le rövid időn belül Romániában, melynek következményei Bukarestre nagy­on balsorsuak lehetnek. Évekig tartott, míg ez a lavina ki­alakult, s most megindult. Mussolini marcia su Roma-ja csak gyerekjáték Maniu presztáció- !' 1 " n A­­­ kedvezi kamatozású OSZipCnZCIK­I mellett elfogadok. V­áltókölcsönöket összeg: erejéig folyósítok C farádi Balogh Constantin Fennáll 45 év­e a Budapest, Vili, Baross­ utca 22. Telefo­n: József 335-7 r Rádiókészülékét csak megbízható he­lyen szerezze be, így sok bosszúságtól kí­méli meg magát. jához. S hogy váljon a hadsereg, mely főleg magyarokból áll, a kormány kezében vak esz­köz volna, másik nagy kérdés. Bratianu nem bízik oláh katonáiban, hogy azok vérüket érte és rendszeréért ontani fogják. A bukaresti tüntetést Erdély szivében, Gyu­­lafehérvárott­ meg fogják ismételni. S ha a kormány és régenstanács addig nem változtat­ják meg álláspontjukat, újra fordulópontot fog jelenteni Gyulafehérvár Románia Mare történetében. ­ M­i Asszonyunk nővérei A józsefvárosi A­ngyalkertet régebben a Zsámbéki Keresztes Nővérek vezették, 1918- tól 1927-ig, azonban szünetelt az óvoda, a cseh konzulátus,foglalta el az épületet. Ami­ ! REGGILIRE UZIONNARA a IPRegészségesebb, legérté­kesebb táplálék gyermekek­nek, felnőtteknek egyaránt egy csésze tejben 2—3 kávés, kanál Ovon.altine. 100 ÉVES A PESTI ANGYALKERT, amelyet Beethoven halhatatlan szerelmének nővére alapított A főváros legrégibb óvodáját mindezideig egy szerény egyesület tartotta fenn LÁTOGATÁS MI ASSZONYUNK NŐVÉREINÉL Az emeletes szürke házat sokan ismerik Budapesten. Itt volt éveken át a cseh kon­zulátus. A csehek aztán tavaly végre elköl­töztek a Kun-utcai házból és így visszaad­ták eredeti rendeltetésének a magyar kul­túrának ezt a régi­, kis várát. A Kun-utca 3. számú háziban levő óvoda ugyanis a fő­város legrégibb kisdedóvója: a főváros az idén, június elsején ünnepli meg az úttörő intézmény fennállásának százéves fordulóját. Ezt az óvódát pontosan száz évvel ezelőtt, 1828 június elsején alapította Brunswick Teréz grófnő, aki cselekedetével örökre be­írta nevét a magyar kultúra évkönyveibe. A kiváló grófnő nevét azonban nemcsak Magyarországon ismerik, világszerte, amerre kultúrnépek élnek. Ismert hangzású ez a név: Brunswick Teréz volt Beethoven hal­hatatlan és reménytelen szerelmének, Bruns­wick J­oze­finnek nővére. A Kun­ utcai kisdedóvót jelenleg a Mi Asszonyunkról elnevezett kalocsai iskolanő­vérek vezetik. Csöndes, finom, klastromos állítat terjeng az ódon falak közt: fönn az emeleten nesztelenül suhannak a kegyes nő­vérek. Este van. A kihűlt tűzhelyre most viszik a parazsat. « Klára nővér, a főtisztelendő főnöknő fo­gad és előadásából lassan kint kibontakozik ennek a kultúrtörténeti szempontból is nagy­fontosságú intézménynek viszontagságokkal teli históriája. A százesztendős pesti óvoda ugyanis mindez ideig­­nem részesült a fő­város részéről valami dédelgető elbánásban. Fenntartásáról még most is a Józsefvárosi Óvoda Egyesület gondoskodik, amelynek el­­nöknője Győry Teréz grófnő, alelnöke pedig a karitatív mozgalmakból annyira ismert­­nevű Földváry Emma. így bizony nem csoda, ha most örülnek a nővérek, hogy a főváros közoktatásügyi osztályában komoly mozgalom indult meg a legnagyobb anyagi nehézségekkel küzdő kisdedóvó fölsegítésére. Purébl Győző tanácsnok ki is jelentette, hogy intézkedtek már felszerelések, szekrények, játékszerek kiutalása iránt, e mellett­­rend­kívüli segélyt is adnak az intézménynek, végül pedig a jövő évi költségvetésbe már fel is veszik az e célra megfelelő összeget. Az „Angyalkért" vándorlása Brunswick Teréz grófnő valójában nem ebben a házban nyitotta meg az első óvo­dát. 1828 június elsején Budán, a Vérmező mellett,­­a Mikó­ utca 1. számú házban, a grófnő szüleinek házában nyílt meg az első magyar óvoda, amelyet Brunswick Teréz gyengéd bájjal „Angyalkertnek“ nevezett el. Az Angyalkert aztán pár esztendő után át­költözött Pestre, a Mária­ utca 30. számú házba, és ott volt egész az ötvenes évekig, amikor is a grófnő végre jelenlegi hajlé­kába költöztette az angyalok kertjének an­gyalait. A Kun­ utcai öreg ház tehát nincs ugyan száz esztendős, de bizony meglehetősen rossz úiállapotban van. Mi Asszonyunk kalocsai nő­vérei életveszélyesnek tudják a pincét, de leg­inkább fáj szívüknek, hogy a gyermekek ját­szadozására nem igen alkalmas az udvaron levő úgynevezett nyári óvoda. Már­pedig a józsefvárosi Angyalkertnek sok látogatója van: száztizenhat csöppséget írattak be az idén is, a napközi otthonban pedig 17—18 kis­gyermek van állandóan. Ezek a csöppsé­gek 30 fillérért kapnak naponta két tál ízes táplálékot: ugyanazt, amit a nővérek esznek. A sok szegény kis­gyermek között a három legszegényebb: ingyen kapja a kosztot. A kegyes nővérek tulajdon szájuktól vonják meg a falatot, mert bizony a „büdzséből“ nem telne az ingyen kosztolásra. Már tavaly kiköltöztek, a Brunswick Terén alapítását támogató Józsefvárosi Óvodaegye­sül­et a Mi Asszonyunkról elnevezett kalo­csai iskolanővéreket hívta meg. Öten vannak? Klára nővér, a főnöknő és két óvónő, foga­dalmi nevük szerint: Mária Prezentáta és Mária Krizomba. Van ezenkívül két segítő­­nővér is, ezek végzik a házimunkákat. A főnöknő vasárnap délutánomkint szokott szórakoztató előadásokat tartani a környék­beli cselédleányoknak, akik sajnos, egyelőre nem valami nagy számmal keresnie fel a Kun­­utcai öreg házat, ahol az illendőség, a jó mo­dor, a finom beszéd és a társasági műveltség elemeire oktatja tréfás-bájosan a lányokat, főtisztelendő Klára főnöknő. A kegyes nővérek csöndes életébe most nagy mozgalmasságot hozott a közeli cen­tenáriumra való készülődés. Elhatározták, hogy az Urániában előadásokat fognak tar­tani, amelyen a kisdedek mutatnak majd be alkalmi játékokat, azonkívül szűkebb körű h­á­­ziünnepségre is készülődnek, de még nem tudják, hogy illik-e majd belépődíjat kérni?­ Pedig sok pénzre van ám szükség, mert egy mérnök megállapította, hogy legalább 5000 pengőbe kerülne a ház renoválása. Attól tar­tanak, hogy ennyi pénzt nem tudnak előte­remteni, így aztán már azt is kifundálták, mitévők lesznek, ha nem kapnak elegendő pénzt. Egyszerű mun­ká­serobereket hívnak és mérnöki asszisztencia nélkül próbálják hely­reigazítani a cserepes udvart, hogy a mezít­lábas kisgyermekek nyáron játék közben meg ne sértsék lábukat. Beethoven halhatatlan szerelme Megkérdjük az égjük nővért, mit tud Brunswick Teréz grófnő életéről. Mária Prezen­tata nővér adja meg a felvilágosítást, amely azonban némely részletében különbözik a leg­újabb tudományos kutatások által megállapí­tott tényektől. Nevezetesen: a legendával el­lentétben, Beethoven nem Brunswick Ter­rézbe, hanem nővérébe, Jozefinbe volt sze­relmes. Mária Prezentáta nővér egyébként a következőket mondotta: — Úgy hallottam, hogy a grófnő, miután szülei nem adták Beethovenhez, soha életé­ben nem is ment férjhez, hanem nővére gyer­mekeinek nevelésére fordította minden idejét. Eközben szerette meg a kis gyermekeket és látva külföldi utazásai közben, a külföldi gyermekbarátok különféle mozgalmait, elha­tározta, hogy Angyalkertet alapít. Ebben az ügyben sokáig levelezett Wertheimer József­fel, a híres bécsi gyermekbaráttal, akivel kö­zösen határozta el üdvös tevékenységét. A grófnő aztán élete végéig, 1861-ben bekövet­kezett haláláig a gyermeknevelésnek, főként pedig a kisdedek megóvásának szentelte min­den idejét. Érdekes megemlíteni, hogy a kiváló gróf­nő nem elégedett meg azzal, hogy tizenegy óvodát alapított és ezzel Európaszerte meg­vetette az alapját a kisdedóvás intézményé­nek, hanem erős agitativ tevékenységet is fej­tett ki, a többi közt számos propagandafüze­­tecskét írt. Ezek közül a legnevezetesebb 1830-ban kiadott műve, amelynek ez a címe: „Rendszabási a nemzeti egyesületnek, a kis­dedek koránti nevelésére nézve gyám- és kép­zőintézetek által“, továbbá másik könyve, amelynek ez a címe: „Rajza azon végtelen haszonnak, melyeket a kisgyermekek oskolái nyújtanak.“ A főváros, mint említettük, mindezideig meglehetősen mostohán bánt Brunswick Te­réz grófnőnek kultúrtörténeti szempontból is oly­an fontos intézményével. Eddig ugyanis mindössze az történt, hogy 1899-ben emlék­táblával jelölték meg a budai házat, az An­gyalkert első hajlékát. Most azonban a cen­tenárium, végre száz esztendő után, fölkel­tette a főváros figyelmét és immár re­mélni lehet, hogy rövidesen jobb napok vir­radnak a józsefvárosi Angyalkertre, a ma­gyar kultúra e régi kis várára.

Next