Budapesti Hírlap, 1928. május (48. évfolyam, 99-122. szám)

1928-05-01 / 99. szám

4 Nagy Emil támadása a kormány ellen Nagy Emil volt igazságügyminiszter, az egységes pártból nemrégen kilépett ország­­gyűlési képviselő, vasárnap beszámoló beszé­det mondott választói előtt Jászladányban.­­A­ tőle már megszokott temperamentummal nyílt szavakkal támadt a mai kormány­zat ellen, különösen külpolitikai szempon­tokból. Szerinte „a dísztéri­ Ballplatz expo­nensei elnyomták lord Rothermere akció­ját“. Diplomáciánk ma is azt hiszi, — mon­dotta — hogy elég csak szoarékat adni, tán­colni tudni és kurizálni. Támadta Ziehy­­r Rubida grófot is, aki szerinte mindent el­követett a Rothermere-akció ellen. Majd belpolitikai helyzetünkről szólva, kijelentette, hogy a magyar kormányzatból egyedural­mat csináltak és ma alig akad ember Ma­gyarországon, aki ne függne a kormánytól. Ha nálunk valaki nem hajt fejet a kor­mánynak, azt majdnem destruktívnak veszik. .Az angol parlamenti váltógazdaság rendsze­rével szemben nálunk a következő a rezsim­­,változás: Tisza Kálmán-rendszer — forra­dalom, Bethlen-kormány — forradalom! Mert erre számíthatunk. Majd arról szólott, hogy jelszavak helyett jó határoknak néprajzi alapon való megvál­toztatását kell követelni. De az addig nem történhetik meg, míg „reakciós ország"­ híré­ben állunk. Ha majd a polgárság érvényesí­teni tudja akaratát a nyílt szavazás révén és érezni fogja, hogy a kormány nem diri­gálja a népet, nem uralkodik fölötte, akkor majd helyreáll a béke és a rend. Ezért csak egy szava van a hatalom mai urai felé: Állj, így nem mehet tovább! • r­: Csodálkoznunk kell Nagy Emil megálla­pításain, amit a Rothermere-album átadásá­nak körülményeiről mondott, mert hiszen le­hetetlen, hogy Nagy Emi nem tudta volna nagyon jól, hogy mik voltak azok az okok, amelyek szinte lehetetlené tették, hogy ebből az alkalomból szélesebb körű demonstrációt rendezzünk éppen a nagy-antant fővárosai­ban. Trianon revíziójának szükségességéről mindannyian egyformán meg vagyunk győ­ződve, de varrnak fomnák, amiket a nemzet­közi udvariasság szabályai következtében respektálni kell, amit különben maga Ro­­thermore lord is minden érzékenykedés nél­kül átlátott. Politikai körökben különösen nagy meg­ütközést keltett a volt pecsétőr nagyon is könnyedén odavetett megállapítása a forra­dalmak elkövetkezéséről. Ilyen könnyen nem volna szabad dobálódzni a forradalom kitö­résének emlegetésével, különösen nem akkor, amikor a magyar végeken megint feltűnt a proletárdiktatúra véresemlékű vezére. Nem mondhatnánk azt sem, — mint ahogy Nagy Emil állítja, — hogy a közhangulat ismere­tében mondhatott volna ilyeneket, mert hi­szen a mai közhangulatról mindent el lehet inkább mondani, csak azt nem, hogy forra­dalmi. Ellenkezőleg, az emberek fáradtak és kimerültek, és a forradalmi rázkódtatások helyett inkább nyugodt és csöndes napokra vágynak. RADICS a magyarokkal való igazságos bánásmódot követeli BELGRÁD, ápr. 30. (A Budapesti Hírlap távirata.) Szabad­kán a parasztdemokrata koalíció vasárnap nagygyűlést tartott, amelyen felszólalt Ra­dics István és Pribicsevics Szvetozár is. Pribicsevics kijelentette, hogy a paraszt­demokrata koalíciónak bojkottálni kell a ki­zárólag szerb politikára támaszkodókat. Rodics hangoztatta, hogy a magyarokkal és a németekkel szemben igazságos bánás­módot kell tanúsítani és nem szabad nekik udvarolni csak azért, hogy szavazataikat el­nyerjék. A gyűlés befejezése után véres összeütközésre került a sor a koalíció hívei és néhány demokrata között. Egy diák bot­­lítések következtében súlyosan megsebesült. Budapest és az ország legjobb bevásárlási helye BOTOROTTHON •Állandó kiállítása., r: Szolid K­&k. :* Fizetési kedvezmény Vorasd.: POOR VINCE, Barót«-».I»(Törökértési épület Budapesti Hírlap 1928­ mi­m T. (99. sz.) Az egységes párt Árpád szobrát küldi Mussolittinek No, no giamai ! Nem, nem soha ! — az újságírók, lakomáján Szakadatlan ünneplésben, a két nemzet me­leg barátságában folyt le az olasz vendégek itt tartózkodásának tegnapi és mai napja is. Azok az olasz beszédek, amelyek ezeknél az alkalmaknál elhangzottak, lelkes hangjukkal és tartalmukkal amellett szólnak, hogy a ven­dégek mélyen átérzik a feléjük áramló rokon­­érzést és nem kevesebb őszinteséggel viszonoz­zák. Tegnap és ma voltak olyan kijelentéseik, melyek emlékezetesek maradnak. Tudósításaink a következők: Solmi páviai és Kőszeghy buda­pesti tanár előadása a Korvin- Társaságban Vasárnap délelőtt a Korvin Mátyás Társa­ság a Tudományos Akadémia nagytermében díszülést tartott az olasz vendégek tiszteletére. Berzeviczy Albert elnöki megnyitójában olasz nyelven köszöntötte a megjelent olasz vendé­geket, majd ismertette a Korvin Mátyás Tár­saság nyolcéves történetét. Ezután Arrigo Solmi olasz képviselő, a pá­viai egyetem tanára tartott előadást ezzel a címmel: Az olasz renaissance és Magyaor­szág. Méltatta az olasz kultúrának a modern szellem kialakításában való szerepét és az olasz kultúra terjedését a magyar királyság­ban. —­ Magyarország —mondotta végezetül — az új Olaszország géniusza és kultúrája felé fordítja figyelmét, Itália felé, amely immár harmadszor újhodik meg. Az illusztris olasz előadót lelkesen ünne­pelték, majd Kőszeghy László iparművészeti iskolai tanár, tanárképzői előadó tartott elő­adást. Az Akadémia dísztermének freskóit magyarázta meg az olasz vendégeknek, rá­mutatott az olasz kulturális vonatkozásokra, amelyek bőven találhatók a képeken. Kő­szeghy tanár érdekes fejtegetéseit, amelyek tudományos alapossággal világították meg ezt a művészeti kérdést, nagy érdeklődéssel hallgatták úgy az olaszok, mint a jelenlevő magyar közönség. Előadása végén különösen az olasz vendégek ünnepelték nagy szeretet­tel, ezzel is igyekezvén kifejezni hálájukat Kőszeghy tanárral szemben, aki őket egész útjukon kísérte és aki nekik főképpen a művészeti kérdésekről állandóan magyaráza­tokat tartott. A Korvin Mátyás Társaság egyébként Berzeviczy Albert elnök és Durini di Monza gróf társelnök indítványára elhatározta, hogy Mussolinit és Bethlent táviratilag üdvözli. Az Alpesek alján és a Kárpátok között... Vasárnap este az írók és Hírlapírók Ott­hon Köre adott bankettet az olasz képviselők és újságírók tiszteletére. A vacsorán a többi között Radó Antal mondott beszédet olasz nyelven. — Vendégeink láthatták, — úgymond, — a Szabadság-téren az irredenta­ szobrokat, de nem látták az elszakított területek magyar­jainak könnyeit." I Hí,! M Végül meleg szavakkal köszöntötte az olasz újságírókat és Mussolinit, aki egy szer­kesztőségből indult el, hogy végül az olasz nemzet élére kerüljön. Ezután Körösi Sándor dr. üdvözölte az olaszokat, majd Pace báró olasz képviselő mondott beszédet: — Az olaszok ellenségei azt mondják, hogy Olaszországban kisebbségi csoport uralkodik. Hát igen. De ez a kisebbség a nemzet törek­véseit tartja szem előtt és az által fanati­zálja a tömeget, hogy a nép érdekét szolgálja még akkor is, ha az a tömeg pillanatnyi hangulatával nem is egyezik meg. Ezután Solmi tanár beszélt, majd Mario Baratelli báró, a római Tribuna szerkesz­tője. — Az olasz nemzet átérzi, — mondotta — hogy amint az olaszoknak az Alpesek alkot­ják az ország természetes határait, éppúgy Magyarországon is Szent István birodalmá­nak természetes határai azok, amelyek Ma­gyarország életrevalóságát biztosíthatják, mert csak természetes határok adhatnak tel­jes evolúciót egy nemzetnek és nem baj az, ha az Alpesek lejtőjén németek is élnek az olasz honban és az sem baj, ha románok és tótok élnek a Kárpátok láncain belül, mert azok is csak a magyarokkal együtt találhat­ják meg boldogulásukat és fejlődésüket. Ez az olasz nemzet véleménye az úgynevezett ki­sebbségi kérdésről, s az Alpesek alján és a Kárpátok között ennek a felfogásnak kell ér­vényesülnie. Viharos éljenzéssel fogadták Baratelli ki­jelentéseit a vacsora résztvevői, majd Do­náth Gyula olasz nyelvű beszéde után Bri­gante Colonno, a Giornale d’Italia publicis­tája mondott fascináló hatású rövid beszédet: — A Vem, nem soha! — mondotta — bele­vésődött minden olasz újságíró és képviselő szívébe és a Vo, no giamai-n, az olasz nem­zet Cosi non­­a-val válaszol. (Ez így nem ma­radhat.) Vacsora után a cigány magyar nótákat ját­szott, majd Molnár Imre énekelt szemelvé­nyeket régi magyar és olasz népdalokból, s csakhamar olyan intim hangulat és közvetlen­ség töltötte el a bankett olasz és magyar résztvevőit, hogy Cippico szenátor és Colonno felváltva, részben saját költeményeiket, rész­ben Dante, D’Annunzio és más olasz költők remekeit szavalták el. Utána a klub társalgó­jába vonultak át, ahol a hajnali órákig a legvidámabb hangulatban maradtak együtt. Szent István és a római kultúra Almásy László az egységes párt elnöke hétfő délben ebéden vendégül látta az olasz küldöttséget. Az ebéden megjelentek a kor­mány tagjain kívül a budapesti olasz követ­ség tagjai, a képviselők és a felsőházi tagok. A párt nevében az első pohárköszöntőt Pe­kár Gyula mondotta. — Az egységes párt, — úgymond — amely az országnak minden társadalmi rétegét ma­gába foglalja, Árpád vezérnek, a magyar hon­alapítónak szobrát küldi el megemlékezésül Mussolininak, aki Európa pusztulása köze­pette újjáépítette Olaszországot. A nagy ma­gyar vezér emlékszobra üdvözölte ezer esz­tendő távolából Olaszország mai nagy vezér­­férfiát. Ezzel leleplezték a teremben elhelyezett kis ercszobrot, amely Árpádot lóháton ábrázolja. A pohárköszöntőre Cippico gróf válaszolt. — Ez a beszédem — mondotta — a 86-ik beszéd 15 napos magyarországi tartózkodá­som alatt. Szent István,­ a magyarok első nagy királya a maga korában, a két nagy európai kultúráramlat közül nem a bomladozó bizánci kultúrát választotta a maga népének kultúrirányzatává, hanem a rend, haladás és erő kultúráját, a római kultúrát. Ezt a kul­túrát Olaszország és Magyarország sohasem fogja elfelejteni, mint más népek, amelyek ugyancsak magukon viselik a római kultúra bélyegét, de annak szelleméről máris elfelejt­keztek. Magyarország ma is éppen olyan vé­dőbástyája az európai civilizációnak és kultú­rának, mint a múltban volt, védőbástyája a Nyugatnak a tudatlansággal, műveletlenség­­gel, szociális és gazdasági forradalmakkal szemben. A római kultúra Magyarországon is teljes világában él, s ez a kultúra naggyá teszi ezt a nemzetet. Hosszantartó lelkes éljenzés követte Cippico szenátor szavait, s melegen ünnepelték a párt tagjai az olaszokat. A párt az olasz vendégek­nek magyarországi látogatásukra való meg­emlékezésül egy-egy ezüst cigarettatárcával kedveskedett, amelyen Csonka- és Nagyma­­gyarország határai vannak feltüntetve. Ugyan­ekkor szétosztották a az olasz vendégek kö­zött azt az albumot, amelyet Márton Ferenc festőművész állított össze az olasz vendégek arcképeiből. Egy olasz képviselőt ünnepelt az ifjúság A múlt év nyarán a római diák­olirapiász­­szal kapcsolatosan tartott nemzetközi diák­kongresszuson a magyar egyetemi ifjúság hét szövetségének kiküldöttei is résztvettek és szo­ros barátságra léptek a fasiszta diákszerveze­tekkel. A Budapesten tartózkodó olasz kül­döttségben most viszont Vico Pellizzari, Róma városának képviselője az olasz parlamentben, a fasiszta diákszövetségnek egyik vezető tagja is részt vett, akit hétfő délután vendégül lá­tott a MEFHOSz hivatalos helyiségében. Az olasz képviselőt itt Nádas János elnök és Antal István főtitkár fogadták, majd a szövetség elnöke hosszabb beszédben üdvö­zölte, megköszönve fáradozásait, amellyel a magyar és olasz egyetemi ifjúság barátságá­nak kiépítésén dolgozott. A beszéd után, me­lyet vitéz Nagy Iván dr., a szövetség tb. el­nöke tolmácsolt, Pellizzari képviselő lelkes szavakkal köszönte meg az üdvözlést és vette át a szövetség részéről átnyújtott díszokleve­let. Beszédében kifejezte azt a reményét, hogy a két nemzet ifjúsága a jövőben mindig egy­más mellett fog masírozni egy szebb jövendő felé. Kosztpénzeket mellett elfogadok. VáltóK51csönoketí£'*S­tasseg erejéig folyóal­ok. farádi Baroslh Constantin Szs.. Budapest, Vili, Baross­ utca 22. Telefon: József 355-75 Győr megye közgyűlésén ünnepelték a kormányzót és a miniszterelnököt A Tisza-szoborra 1200 pengőt szava­zott meg a közgyűlés A vármegye törvényhatósági bizottsága ma tartotta rendes tavaszi közgyűlését. Az el­nöklő Németh Károly dr. főispán indítvá­nyára a közgyűlés egyhangúan elhatározta, hogy a vármegye volt főispánját, Darányi Kálmánt miniszterelnökségi államtitkárrá tör­tént kinevezése alkalmából üdvözli. Pintér László országgyűlési képviselő, bizottsági tag emelkedett ezután szólásra. — A vármegye közönsége — mondotta — nem haladhat el némán Horthy Miklós kor­mányzó és Bethlen István gróf miniszterelnök működésének, nyolc, illetve hétéves forduló­jánál. A legutóbbi bécsi események felmentik attól, hogy párhuzamot vonjon a nyolc év előtti idők és napjaink között, mert Kun Béla megjelenése Bécsben mindenki emlékezetébe idézi azt a szomorú és gyászos időt, amelynek hátteréből markánsul emelkedik ki a kor­mányzó s a miniszterelnök államférfias alakja. A kormány politikáját lehet bírálni, de senki sem tagadhatja le azt a tényt, hogy szociális, pénzügyi és külpolitikai elesettségünkből ki­vezette az országot. Indítványozta ezután hogy a közgyűlés az évforduló alkalmából táviratban üdvözölje Horthy Miklós kor­­mányzót és Bethlen István grófot. A közgyűlés a kormányzó és a miniszterei, nők lelkes éljenzése mellett egyhangúan elfo­­gadta az indítványt. Végül a közgyűlés Tisza István gróf szob­rára 1200 pengőt szavazott meg. A Nemzeti Szövetség Rothermere lordot dísztaggá választotta A Magyar Nemzeti Szövetség Rothermere lordot tegnap, díszközgyűlésen dísztaggá vá­­lasztotta. A rendkívül lelkes hangulatú dísz­­közgyűlést Rakovszky Iván dr. nyugalmazott belügyminiszter nyitotta meg. — Amikor a Nemzeti Szövetség — mon­dotta a többi között — abból a célból összeül, hogy Rothermere lordot, Magyarország ezt a nemeslelkű angol barátját dísztagjává vá­lassza, szomorú idők emlékei kelnek bennem. Tíz esztendővel ezelőtt minden magyar em­bernek olyan érzése kellett hogy legyen, hogy nincs hazája, mert azok, akik itt uralkodtak, nemzetközinek vallották magukat és üldözték azt, aki a haza fogal­mához ragaszkodott. És amikor sem a régi Magyarország területén, sem az egész világon nem találtunk barátra, akkor aranyötvözetű, páncélos Graf-lovagként tűnik fel az óceán partjain Rothermere lord. Fegyvere szürke, de hatásos. Egy számos napi és hetilapból álló sajtóközpont, hogy úgymondjam egy nagy rádióleadó állomás, nyomtatott és írott betűhullámaival hirdeti és fogja hirdetni mindenütt, ahova elhangzik az angol szó, hogy a magyarnak igaza van,­­ hogy gonoszak, álnokok és hazugok azok, akik miránk ezt a békeszerződést húzták. Még esz­tendők nagy küzdelmének, fáradságos mun­kájának kell bekövetkeznie, amíg ez a mag cse­metévé érik, amíg a csemetéből terebélyes fa lesz, de a magot elvetették és hitvány emberek lennénk, ha ezért az ültető, kezdő munkáért nem lennénk hálásak. (Ugy van!) Ennek az örök munkának díszéül, jelképéül, szimbólumául odaállítjuk az élére Rothermere lordot. A nagy tetszéssel fogadott beszéd után a közönség hosszasan ünnepelte Rakovszky Ivánt, aki ezután felkérte Rákosi Jenőt ün­nepi beszédének elmondására. Rákosi lelkes szavakkal méltatta azt a munkát, amelyet Rothermere a maga újság­író zsenijével önzetlenül fejt ki a Magyaror­szágot ért rettenetes trianoni csapás reví­ziójáért. Ezután Ajtay József, a Magyar Nemzeti Szövetség ügyvezető­ alelnöke adta be határo­zati javaslatát, amely kimondotta, hogy Ro­thermere lordot tiszteleti taggá választja a Magyar Nemzeti Szövetség. A közgyűlés nagy lelkesedéssel és felálással ünnepelte Rothere­­meret. Az elnökség a választásról Rothermere lordot táviratban értesíti. Szathmáry István dr., a Petőfi­ Társaság tagja adta elő ezután saját szerzeményű ódá­ját Rothermere lordhoz címmel, majd Muo­­tay István dr. terjesztett be indítványt, mely­nek értelmében a Szövetség foglalja köte­tekbe a nemes lord nevezetes cikkeit s a visszhangként megjelent cikkeket és ezt ma­gyar, angol, francia és német nyelven küldje meg díjtalanul a külföld vezető embereinek. Az indítványt a közgyűlés egyhangúan el­fogadta. A közgyűlés a Himnusz eléneklésé­­vel ért véget.

Next