Budapesti Hírlap, 1928. június(48. évfolyam, 123-146. szám)

1928-06-23 / 141. szám

1 Jk♦ iki Emlékezés a pozsonyi ligetre írta Takáts Sándor úgy félszázaddal ezelőtt, mint gimnáziumi tanulók sok vidám órát töltöttünk a pozsonyi pompás ligetben. Itt, a Dunántúl e gyönyörű parkjában ismerkedtünk meg a ritka virágok és fák nevével. Itt a Duna partján csodáltuk azokat az óriási nyárfákat, melyeknek törzsét nyolcan is alig bírtuk átfogni A pozsonyi fiúk azt regélték e ny­árfákról, hogy az Ár­pádok idejéből valók. Magában a ligetben is akadtak több százados fák. Akkor csak az ilyesmik ragadták meg figyelmünket. Arról sejtelmünk sem volt, hogy a liget minden lábny­omai földjéhez szent emlékek fűződnek. Nem tudták, hogy egykoron Magyarország legrarígyobb fiai e ligetnek mindennapos ven­dégei voltak. Nem is álmodtunk arról, hogy ahol mi gondtalanul­­hallgattuk a madarak dalát, ott egykor követeink országos ügy­ekről tanácskoztak. Ha a liget százados fái beszélni tudnának, Széchenyi István, Deák Ferenc, Batthyány Lajos, Wesselényi Miklós, Kos­suth Lajos, Klauzál Gábor, Bezerédj­ István, stbo. stb. sok-sok beszédét susoghatnák el, mert a pozsonyi országgyűlések követei szám­talan értekezletet tartottak a ligetben s oly eszmék hangzottak itt el, melyek a halált is túlélik. Temetve s feledve van mindennek az em­léke! De ha igaz az, hogy­ a históriai emlék erős cement, mely összetartja az egyes része­ket, akkor minden ily emléket fel kell újíta­nunk. A volt országgyűlési titkos rendőrség szemfüles emberei a követeknek tanácskozá­sát, sőt beszélgetését is mind kihallgatták s róluk kimerítő jelentéseket írtak a rendőrmi­niszter, illetve az uralkodó részére. A pozsonyi ligetben tartott tanácskozásokról tehát sere­­gével maradt ránk a jelentés. Igaz ugyan, hogy a bécsi forradalom a titkos rendőrség levéltárát elégette, de még idejekorán elegendő anyagot lemásoltattunk, így hát a ligetben folyt országgyűlési tanácskozásokról is sok mindent elmondhatunk. Három századon át országgyűlésk idején hajóhidat vertek a Dunán. Az udvar ugyanis a koronázatra és az országgyűlésre Köpcsén felől érkezett s a hajóhídon át vonult Po­zsonyba. Meg kell jegyeznünk, hogy a XVI. és a XVII. században a Duna vize Pozsony­­nál ugyancsak megágazott. A ligeti oldalon még ma is vannak holt­ágak. Szigetek is vol­tak Pozsony előtt, de már nyomuk sincs. A múlt század elején bevett szokás volt, hogy tavaszra kelve, amint a vizek megszáll­tak s a Duna gerébre fordult, azaz hogy med­rébe visszatért, a ligetbe vezető hajóhidat el­készítették. Amint aztán a rügyek fakadásnak indultak s a mezők zöldbe borultak, Pozsony­ népe úgy sietett a ligetbe, mint az éhes ma­darak a szemes szérűre. A virágnevelő tavasz, a rekkenő hév nyár és a levélhullató ősz egy­aránt idecsalta az embereket. Kölcsey és kö­vettársai már március derekán a liget lombta­lan fái közt sétáltak. Maga Kölcsey írta már­cius 15-én naplójában, hogy este Dubravicsky a ligetben az 1809-ben elesett francia katonák sírhalmaait mutogatta nekik s őt mélabús ér­zések fogták el. A haza szomorú sorsa jutott eszébe. Pozsony várának romjait látván a túlsó parton, bánata csak növekedett: „Haza s ti omlott falak, mikor fogtok egyszer ép­ségben állam.“ " Kölcsey követtársaival együtt nyáron is gyakran megfordult a ligetben. Országgyűlési naplójában június 2-án élénk színekkel írja le a ligetet. A vasárnapi meleg — írja — egész Pozsonyt a liget árnyai közé kecsegtető. Kegyelmes urak, követek, jurátusok s a nép­nek minden néven nevezendő osztályai álltak, ültek, néztek, leskelődtek és sétáltak. Mi is ezt tettük, várván, hogy Pázmándy jön s újság­jait vélünk tudatja. (1833.) Kölcsey késő ősszel is több ízben a ligetben járt. A levélhullás ilyenkor szomorú gondo­latokat keltett benne. De igaz szíve, mely soha el nem veszté melegségét, ilyenkor is nemzetb irá­nt való szeretettől buzgott. Tudott dolog, hogy az országgy­űlés pártjai 1825—1848-ig Pozsonyban kaszinókat alapí­tottak. A patrióta kaszinó, melynek Kölcsey is tagja volt, azért alakult meg, hogy a köve­tek télen is tarthassanak összejöveteleket és tanácskozhassanak. Nyáron ugyanis rendel­kezésükre állott a liget s egyik-másik követ­nek kerti hely­isége. A ligetben és egyebütt tartott tanácskozá­sok sokban hasonlítottak a kerületi ülésekhez. Ezek a kerületi ülések sem voltak eredetileg egyebek, mint egyes csoportok előzetes tanács­kozásai. Később aztán az országgyűlések szer­ves részeivé lettek ugyan, de törvényes alap­juk nem volt. A kormány épp ezért több íz­ben- t­ürgetta a kerületi ülések — szerinte po­litikai klubok — megszüntetését. Amint említik, az országgyűlési titkos­­rendőrség a ligeti tanácskozásokról kimerítő jelentéseket küldött a rendőrminiszternek Bécsbe. E jelentések bőségesen adják a szó­nokok beszédét is. A ligeti kávéházban és a vendéglőben tartott összejövetelekről is rend­szeres jelentéseket küldtek Bécsbe. A rendel­kezésünkre álló nagy­ anyagból csak néhány­at ismertetünk itt. Az 1833. év május havában Ferstl rendőr­tanácsos az ellenzék ligeti gyűléséről jelen­tést írván, Vay Miklós, Dessewffy, Somsich, Zay, Dubraviczky és Kölcsey beszédeit is közli. E beszédek a leghevesebb kifakadásokat tartalmazzák a főrendi tábla és a bécsi kor­mány ellen. Mondanunk sem kell, hogy a rendőrtanácsos gonoszra magy­arázta azt is, ami magyar szempontból áldásos és üdvös esz­mének bizonyult. Nincs mit csodálnunk ezen, hiszen már akkor is tudta minden lélek, hogy a bécsi jóakarat mi legyen. Wesselényi Miklós 1833 május 5-én utazó­félben volt Pestre. Rendes ligeti társasága — írja a rendőrség — a ligeti vendéglőben búcsú­zott tőle. A vacsorán jelen voltak e követek: Andrássy György gróf, Eötvös báró, Kölcsey, Dubraviczky, Beöthy, Siskovics, Dókus, Ba­logh János, Vay Miklós, Prónay Albert, Giczy, Petrovay, Felsőbüki Nagy Pál, Pod­­maniczky László és Novák. A Szécheny­i küldte pez­sgő fellelkesítvén a jelenlévőket, Rákó­czira s Magyarország függetlenségére emel­tek poharat. Majd meg azokat köszöntötték fel, akik a nemzeti jogokat védelmezik. („Von patriotischen Enthusiasmus hingerissen“ — írja a rendőrség — temérdek toasztot mon­dottak.) A főrendi táblának magatartása s viszon­válasza a vallásügy­ben mélyen elkeseríté a jobb hazafiakat. Az 1833 julius 9-én az ellen­zék tehát a ligetben tanácskozásra­­ gyűlt egybe. („In der Au eine Konferenz abgehal­ten“.) Itt elhatározták, hogy a vallásügyet levétetik a napirendről. A vallásügyi javas­latról a halotti beszédeket Beöthy, Balogh, Palóczi­, Kölcsey, Dubraviczky és Prónay vállalták magukra. E beszédek — írja a rendőrség — a klérus ellen intézett támadá­sok lesznek. („Unter einem greilen Donner“). Ez év nyarán a Duna áradása miatt nem tart­hattak tanácskozást a ligetben. Augusztus 7-én a Duna vízállása már közel tizennégy lábny­ira emelkedett. Zichy Ferenc főlovász­­mester vezette nem­rég azokat a vízépítési munkálatokat, amiket a Duna a sok sarkan­tyúval együtt most elsöpört. A pozsonyiak közt aztán ez a bonmot járta: azért oly ha­­rágós a Duna, mert Zichy Ferenc oly esztet­lenül megsarkantyúzta! Amikor Deák Antalt Deák Ferenc váltotta fel az országgyűlésen, a ligeti tanácskozások mindég gyakoriabbak lettek. Ha az idő szén" 1928 június 23. (141. sz.) Budapesti Hírlap A mezőgazdaság nehéz helyzete . Sokan foglalkoztak a felsőházi vita során a mezőgazdaság helyzetével és örömmel ál­lapítom meg, hogy ott látták a javítás szük­ségességét, ahol én debreceni beszédemben, Somssich László gróf felszólítást intézett hozzám, hogy én, mint Magyarország mi­niszterelnöke, álljak élére annak az akciónak, amely a magyar mezőgazdaságot súlyos helyzetéből kivezeti. Megtisztelve érzem ma­gam e felszólítással, nem vonom ki magam és nem is vonhatom ki magam azok alól a kötelességek alól, hogy mint miniszterelnök segítségére legyek a mezőgazdaság súlyos helyzetén. A közgazdasági élet faktoraival egyetértésben meg fogjuk találni azokat a módozatokat, hogy ezeken az átmeneti ne­hézségeknek segítsünk. A rentabilitás hiányá­nak okai azok, hogy a termelési költségek emelkedtek, az iparcikkek árai emelkedtek, megdrágult óriási módon a hitel és korlá­tolt mértékben áll a rendelkezésre a hitel, a munkabérek is bizonyos mértékben emelked­tek, ezzel szemben nehezebbé váltak az értéke­­lési viszonyok.­­ Sokan felhozták, hogy exportunk nincs kellően megszervezve, szállítási díjtételeink is megnehezítik az értékesítést. Aláírom, hogy ha a közös vámterület idején az ipart, úgy ma a mezőgazdaságot kell támogatni.­­ Ha a szomszéd államokkal és más álla­mokkal kötött szerződést nézzük, látjuk, hogy nem a magyar állam szűkkeblűsége volt az oka, hogy nem tudunk megfelelő szerződőket kötni, de az a fokozott és egyre jobban érvényesülő tendencia, hogy ezek az államok a saját mezőgazdaságukat iparkod­nak minden eszközzel megvédeni és saját mezőgazdasági ter­etésü­ket fokozni. Ez az oka, hogy nem kaptunk megfelelő agrártéte­leket. Hiszem, hogy talán bizonyos tendencia is vegyül ebbe­ a gazdasági politkába, az a tendencia, hogy belekényszerítsenek bennün­ket valamilyen középerópai blokk címén valami politikai vagy más irányú egyesülésbe.­­ Mindenesetre résen kell lennünk, amikor látjuk, hogy a gazdaságpolitikai tendenciák­ban bizonyos külpolitkai tendencia is bele­vegyül, résen kell lennünk, hogy ezek a ten­denciák ránk nézve hátrányosan ne érvénye­sülhessenek. A vámszerződések revíziója — Kifejtettem már Debrecenben, hogy a vámszerződések megkötése után bizonyos re­vízió lesz szükséges egyes tételeknél. A mi­nisztertanácsok előtt állandóan szerepel egyes hatóságok felmentése, amelyek szükségét lát­ják annak, hogy szükségleteiket külföldről szerezhessék be. Mindig megnézem, van-e vám ezekre a dolgokra és látom, hogy ren­desen magas vám van ezekre. A vámtari­­fánk ugyanis sokszor gyűjtő­fogalom alá vesz olyan dolgokat, amelyeket talán nagy rész­ben mentesíthetnénk a vámtól. Komoly meg­fontolás alá esik az, hogy a szállítási tarifa is drágítja és akadályozza az értékesítéseket. A MÁV tarifája komoly megfontolás alá eshet, épp azért a kormány az összes ex­port­tarifák revízió alá vételét határozta el, sőt a belföldiek revízióját is a tranzitóval való összehasonlításban. Igaza van Back Bernátnak, arra kell törekednünk, hogy új piacokat teremtsünk. Hiszem, hogy ez bizo­nyos határokon belül lehetséges is. Expor­tunk a folyami és tengeri hajózás útján is fejleszthető. A nyugati nagypiacokra is fi­gyelemmel kell lennünk. Somssich László gróf kijelentette, hogy a magyar bor export­­képtelen. Nem osztom ezt az álláspontját. Nekünk a speciális, jó minőségű hegyi borok­nak az exportálásával kell törődnünk, mert ezek a drága, fajborok elbírják a távolságot, a szállítási költségeket és konkurensképesek a külföldön is, ha jól kezelik őket és egysé­ges típust tudunk teremteni.­­ A bortermelést a hegyi területeken ebből a szempontból kell megfogni.­­­ A hegyközségi törvény végrehajtása az első pont, amelyből ki kell indulni. A luxusfogyasztást vissza kell szorítani . Igazuk van azokna, akik a mérhetetlen luxusfogyasztást kifogásolják, azt a mérhe­tetlen luxusfogyasztást, amely nem egyeztet­hető össze mojdani szegénységünkkel, lerom­lottságunkkal, középosztály­unk szenvedésével. Ezt a luxusfogyasztást vissza kell szorítani. (Helyeslés.­) Kormány­unknak és társadal­munknak mindent el kell követnie, hogy­ ahol a magyar közgazdaság jó minőségű árut tud adni, ne importáljunk külföldről. Folytatni kell a termelési politikát, a jobb vetőmag, a műtrágya és a kisemberek teny­észállatokkal való ellátásának akcióját. A mezőgazdaság és az ipar közötti összeműködés nagy problémá­ját nem szabad sohasem szem elől téveszteni. A hitel megoldása Kijelenti a miniszterelnök, hogy magáévá teszi Pálóczi­-Horváth István határozati ja­vaslatát a falu kultúrájának emelésére vonat­kozólag, majd azzal folytatja beszédét, hogy néhány szót kell szólania a hitelkérdésről is. Nagyon sokat fog segíteni a mostani helyze­ten, ha két, két és fél év alatt 200 milliót a gazdák rendelkezésére lehet bocsátani az ált­a­­luk megváltott föld fejében.­­ Gondoskodni kell a kormányzatnak, hogy olcsóbbakká legyenek a hosszúlejáratú kölcsö­nök. Egyesek, községek a külföldön nagy mennyiségben hely­eztek el magy­ar kötvénye­ket, zálogleveleket és ezzel igazán nem járul­tak hozzá a kamattételek csökkent­­éséhez. Tisztelettel kérjük igen t, vidéki elő­fizetőinket, hogy lapunk zavartalan küldése érdekében az előfizetést idejé­ben megújítani szíveskedjenek. ­ Amennyiben nem szűnik meg egyesek folytonos futkosása kisebb kölcsönökért a külföldön, úgy nem lehet kilátás arra, hogy a külföldi kölcsönök kamattételei csökkenjenek. Szükség van e tekintetben legalább az altruista intézeteknek bizonyos összefogására. A köz­hitel nem egyeseké, de az államé és azért a kormány felelő.­­ Szükséges, hogy a hosszúlejáratú hite­lekhez hozzájuthassanak a kisbirtokosok és hogy a rövidlejáratú hitelek átváltoztathatók legyenek hosszúlejáratúakká. Szükséges, hogy az OKH és az Altruista Bank megerősíttes­­senek. Elkerülhetetlen, hogy a kormány új törvénnyel bele ne nyúljon a hitel kérdésébe. Új banktörvény és a részvényjog reformja — Szükség van új banktörvényre. Szükség van a részvényjog reformjára is, mert egyes részvényeseket quantité negligeablenak tekin­tenek. Vannak olyan intézetek, amelyeket egyes vezérigazgatók kizárólagos domíniumok­nak tekintenek. (Helyeslés.) A részvényes néha osztalékot sem kap, vagy' pedig csak kö­­ny’öradomány'! (Úgy van! úgy van!) A nél­kül, hogy egy’es tekintély­es és tisztességes in­tézetek szemrehány­ást tenne, kijelenti, hogy a részvényjog reformját keresztül kell vinni. — A munkabér kérdéseiről szólva megálla­pítja, hogy a női és gy­ermeknapszám, vala­mint a cselédkonvenció emelkedett, ám a bir­tokososztálynak a jövőben még nagy­obb szo­ciális terheket kell magára vállalnia. Az öreg­ségi és rokkantsági biztosítást keresztt kell vinni a mezőgazdaság terén is. Ha a magyar birtokososztály­ a szociális békét komoly­an akarja venni, akkor nem szabad az áldozatok­tól visszariadni. A földmívelésügyi miniszter az ősszel be fogja terjeszteni az idevonatkozó javaslatot. 3 Kipróbálta Ön is talán 7 ugy­e, legjobb szer a Sátán Sátán Muki Győr Sin Uhegisz­ti ! Ani­la— Egy fi vég ára 1­20 és 2.40 A nemzet jövője a magyar családoktól függ Ezután megemlékezik Huszár Károlynak a család védelméről mondott beszédéről. Ez valóban nagy politikai kérdése a nemzetnek, mert a nemzet jövője azon fordul meg, várjon regenerálni lehet-e a magyar családot és szembe lehet-e szállni az egyke veszedelmével, mert ez a nemzet jövőjének ássa sírját. Köz­hangulatot kell teremteni e téren, amely fel­vegye a harcot a bűnökkel és a mulasztásokkal szemben. (Zajos taps.) Felhívja az egyházak fejeit, fogjanak össze és keressék a kivezető utat. Ne gondolja senki, hogy ha sok gyer­meke lesz, akkor nem lesz megélhetése, ahol új élet van, ott új életlehetőségek teremtődnek. E kérdéshez nem kishitűséggel, hanem hittel és bizalommal kell hozzányúlni. Bejelenti, hogy törvényt készít elő, amelyben megpró­bálkozik birkózni e bajokkal. Külpolitikai problémák — Széchenyi Aladár gróf felvetette, hogy a miniszterelnök kezdeményező lépést tegyen a bolseviki veszedelemmel szemben, hogy ösz­­szehozza Európa hatalmait. Ennek az ügynek igen nagy nehézségei vannak, amely­ek nem­csak a gazdasági k­valitásban gyökereznek, amikor oly­an területről van szó, amelyekhez egyes államokat gazdasági érdekek fűzik, hanem bizony­os politikai megkötöttségek is szerepet játszanak, amelyek egyes szerződések TM .am———«XT7 folydán keletkeztek. Ha e téren egységet le­hetne teremteni, ezt örömmel üdvözölné. Ami­kor módunkban volt a veszélyekre ráterelni a külföldi államférfiak figyelmét, ezt mindig megtettük és sürgettük is az összefogást. De nem egy kis összegyötört ország dolga a kez­deményezés ilyen téren. Ezenkívül pedig tart a sikertelenségtől és esetleg egy ellenpropa­ganda ódiumától. Ugy­ancsak Széchneyi Ala­

Next