Budapesti Hírlap, 1928. szeptember (48. évfolyam, 198-222. szám)

1928-09-01 / 198. szám

1928 szeptember 1. (198. sz.) Budapesti Hírlap Amundsent nem lehet megmenteni BERLIN, aug 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) Skandiná­viai­ jelentések szerint abbahagyják a kutatá­sokat Amundsen után. Barglund norvég ten­gerészeti főparancsnok közli, hogy a norvég és­­ a francia expedíciós hajók szeptember 15-én beszüntetik kutatásaikat, mivel nem te­lelhetnek át a sarki tengeren. Többé már nem lehet arra számítani, hogy Amundsent megta­lálják. Ugyanígy vélekedik Sverdrup kapitány ismert sarkutazó, aki Amundsen több expedí­cióján résztvett. Berlin szenzációja: a fiatal Stinnes bonyodalmas bűnügye BERLIN, aug. 31. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Stinnes­­ügy napról-napra újabb meglepetéseket hoz. Az ügynek ma már újabb szenzációja van: Stinnes magántitkárát, Waldowot, aki már hetek óta vizsgálati fogságban van, ma dél­ben szabadlábra helyezték. A mai nap fo­lyamán Stinnes Hugót elsősorban az annak idején oly nagy port fölvert román üzlettel kapcsolatban hallgatták ki. Ez az üzlet, mint ismeretes, abban állott, hogy Stinnes Hugó­val összeköttetésben álló román körök hadi­­kölcsönvalorizáció törvényerőre emelkedése u­tán rengeteg tőzsdei forgalomban levő ha­­diölcsönnkötvényt és jegyzésű kötvényként je­lentettek be. A román üzleten kívül hason­lóan gyanús párizsi manipulációk is terhelik Stinnes Hugót. Stinnes Hugó mindezekkel a terhelő bizonyítékokkal szemben azt állítja, hogy alkalmazottai manipulációiról s­emmi tudomása sem volt és hogy sem Waldow, sem az Eisen- und Stahlüberseebank igazga­tójának cselekményeiért nem vállahatja a felelősséget. A Berliner Tageblatt szerint Stinnes Hugó letartóztatásának közvetlen oka az volt, hogy a terhelő bizonyítékok sora egyre bővült és a vizsgálóbíró kétséget kizáróan megállapít­hatta, hogy a hadikölcsönbotrány mögött ta­gadhatatlanul Stinnes Hugó áll. Ifjabb Stin­nes Hugó a Stinnes-koncert összeomlása óta már alig játszott szerepet a német gazdasági életben, noha még mindig igazgatósági tagja tizennégy "ipari és hajózási vállalatnak. Az öreg Stinnes milliárdos vagyonából, amelyet az inflációs időkben gyűjtött, örököseinek már csak a mühlheimi bányatelep maradt, ifjabb Stinnes azonban 1925 januárjában erre a bá­nyára is százmillió márkás kölcsönt vett fel Newyorkban, hogy­ talpraállítsa többi vállala­tát. Róla mondotta a Stinnes-koncert fény­­­­korában egyszer egy amerikai újságíró, hogy egész Európából Stinnes-birodalmat akar csi­nálni. Hogy az ifjabb Stinnes pénzkérdések­ben mennyire nem ismert kíméletet, mutatja az az örökösödési per is, amelyet a teljes nyil­vánosság előtt folytatott atyja halála után­ Ödön­ bátyjával, akit úgyszólván mindenéből kiforgatott. Flávia Konstantzia, a szépséges császárleány írta Tomory Jenő ' ' t. Három nap és három éjjel tartott a ret­tenetes öldöklés Pannónia földjén, amíg va­lamennyire lecsillapodott a bosszúálló jászok és kartok dühe. Éppen aratás után volt. A gazdag, áldásiadó mezőkön a kévéknél sűrűbb rendekben feküdt Traján halott népe. A büszke dunai végvárak, amelyeket a bar­bárok ellen emelt a római óvatosság, romok­ban hevertek. Lángban, füstben állott az erődítésekben minden elégethető. A szarmata pusztákról átcsapott szilaj nép végigrom­bolta az egész Dunántúlt a szakáriai kasz­­trumig, ahonnan nem mert kimozdulni az egyetlen, őrségül hagyott légió. Tágas ve­­zéri sátorban pihent meg a véres munka után a két szövetséges fejedelem: Ziraj, a jász, és Vidnár, a katt. Ez utóbbi atyjának, Gambiniusnak legyilkolásáért úsztattak át a Dunán, vérbosszút állani. Ravasz, ál­nok ember volt akkoriban a pannoniai kormányzó, Ekvitziusnak hívták. A félelmes katt szomszédokkal nem mert nyíltan kikezdeni, inkább barátságot szín­lelt. Gambinius, a lovagias katt fejedelem, bár sokszor meggyőződhetett a római hit­­szegésről, mégis annyira bízott benne, hogy elfogadta lakomájára a meghívást. Ez volt a veszte. Mikor a lakoma után távozóban volt, állig fölfegyverzett római harcosok or­vul legyilkolták, minden vele volt főembe­­rével együtt. E vérlázító hírre megmozdult, az egész Duna—Tisza-köze s rajtaütött Pannónián. Amerik Vidnár bosszút lihegő csapata haladt, nem maradt utána élve egyesen teremtett lélek sem. A jászok sem dolgoztak kesztyűs kézzel, bár a szelíd Zizaj szigorúan tiltotta a kegyetlenkedéseket. Hangos mulatozással ülték meg a győzelmi tort a vezérek. Különösen a katt fejede­lemnek volt eszeveszett kedve. Párolgó vér­től, tüzelő bortól egyaránt, illatos volt. Vö­rös­ szakállas arca a belső forróságtól is lán­golt. Apró, zöldes szeme­ nyughatatlanul vil­logott és széles, duzzadt orrát egy hatalmas vágás emléke tette ijesztővé. Annál rokon­szenvesebb, csinosabb levente volt Ziraj fe­jedelem. Erős, kifejlett vállán csaknem nőie­sen szép fej pompázott. .Rózsapiros arcát barnára zomán­cozta a pusztai nap. Vesze­delmesen hetyke, kis fekete bajusza után sóhajtozott orsóját pörgetve minden jász­leány. Vidnár vitte rekedtes, nehéz hangján a szót. Szokásához híven a rómait szidta: —, Nincs annál vérengzőbb, gaz náció a földön, — ordította. — A fenevad csak ak­kor gyilkol, ha éhes, de a római puszta mu­latságból lenyelné a világot is. A jász fejedelem szenden csitította. — Ne légy igazságtalan, Vidnár. Emlékezz vissza, mikor Augustus császár a világ min­den népét meghódította rajtunk kívül. Bezá­ratta a­­Tanús-templomot, hogy most már örök béke lesz a földön s nekünk fegyverbarátsá­got ajánlott föl. — Isten, mert a jász és katt még római gyomornak is kemény falat, — kacagott réme­sen « vörösszakáll”; — de a barátság nem akadályozta meg később Antonius­, hogy ne bocsásson két oroszlánt a védtelen jász sát­rakra. — Amint nem akadályozott meg minket, — tromfolt­ vissza az ifjú —­ hogy hitvány zsoldért ne feréljü­k a császár ellen a marko­mén­. A részeg kati fejedelem torkaszakadtából hahotázott. — Még megérem, hogy az utolsó jász feje­delmi sarj Rómába megy bíboros urának ken­gyelt tartani, ha lóra száll. — A dicső, a hatalmas előtt való hódolás­­ban nincs gyalázat — válaszolt komolyan Ziraj. — Bármint is gúnyolsz, én becsülöm Rómát és nagyszerű népét. Mikor ott jártam atyám­mal, Konstantzius diadalmenetén, egész má­morossá tett a fény, a pompa, a műveltség. Én sohasem felejtem azt az angyali szép... Hirtelen zavartan elhalgatott. Arca még jobban lángolt, mint a másiké, aki indulato­san vágott közbe: — Három világrészt tettek koldussá a ban­diták üres hiúságból, hogy az utókort elkáp­ráztassa gazdagságuknak meséje. De jól vi­gyázz: nő még fű a Capitolium helyén s ott fognak legelni a szarmata és katt lovak. Ziraj csöndesen mosolygott. Beszélhetett neki akármit az öreg róka, nem értett egy árva szót sem abból. Valahol messzire járt már gondolatban, az ünnepi díszbe öltözött Róma utcáin. Hangos, együtemű robajjal vo­nulnak a győzhetetlen légiók. Élükön halad aranyos diadalkocsin a perzsák felett trium­­fáló Imperator. Üdvrivalgással­­kíséri az uj­jongó nép a fényes menetet, amelynek során ott haladnak a szövetséges fejedelmi szemé­lyek is. Kézenfogva­ vezeti atyja az ámuló gyerek Zizajt, akit egészen elkábított a pom­pa, a. zaj. Egyszerre virágcsokor hull eléje. Eöltekint. cp _a császári palota előtt haladtak. Az erkélyről hófehér ruhában, gyönyörű, szép szőke leányka szórja a virágot. Átverek gyorsan fölkap egy kis csokrot s bő köpeny­kéjébe rejti. Fönn az angyal elmosolyodott. Ezt a mosolyt, ezt az arcot nem bírta felej­teni soha a férfi Zizaj sem. Ezért sóhajtoz­nak hasztalan utána a szarmató puszták világszép leányai. A katt kiöntötte minden mérgét s azután játékot indítványozott. Feszült figyelem kö­zött perdültek a kockák. Csak Zizaj dobálta gépiesen, mint az álomlátó. Künn a sátor előtt nagy zsivaj támadt. Valaki veszekedett a kiállított őrökkel. Azután hirtelen megnyílt a sátorfüggöny s egy porlepett, verejtékes férfi rohant be. Bufó volt, a kémcsapat ve­zére. A katt fejedelem dühösen ugrott föl a háborgatásra. De rögtön lecsi­lapult, amint kedves emberét látta. A kém nem várt kérde­zést, riasztó trombitaképpen zúgott a szava. — Talpra urak! Ne veszekedjetek hitvány polturákért, mikor a Szerémségben egész aranyfolyam hömpölyög nyugatról keletre. A szépséges császárleány megy a jegyeséhez, Moziéba. Alig kíséri néhány testőr. Vidnár egyszerre kijózanodott. Szeme ké­jesen csillogott föl. — Ördög vigye az aranyát, — sikoltozott széles kedvvel, •— fő a császári szűz! Ilyen kalandra fáj már régen a fogam! Ezek a pannoniai rabnők nem érnek egy rozsdás sze­get sem! Nyergelni! — Már nyergeltettem, — mosolygott su­nyin az érdemes Rufó, míg a fejedelem elé­­gü­lten veregetett a vállára. A nap nem sza­ladt még egy réfnyire sem, midőn erős csa­pat robogott a holdfényes úton a Délvidék felé. Szótlanok voltak mind, de különösen Zizaj, aki le nem vette szemét a csillagos ég­ről. Mintha két fényes, szerető szem kísérte volna ... II. A szerémségi hatalmas táborhelyen nagy az élénkség. A római császároknak e kedves téli szállásán, ahonnan intézték aldunai had­járatukat, most alig lehet látni harcos kato­nát. Inkább mindenféle rendű szolganép sür­gölődött. Előkelő vendége van a tábornak: Flávia Konstantzia, a szépséges császárleány. . .afíután néz " "■«wiy»"­ / Elsőrendű feketefiu és leánykd iskoldcipők szétvedett minőségben: ’ 06-30 31-35 3©-39 15 Ugydndx bolpnd színben: 06-30 31-35 36-39 90 m ^90 A4A90 Csephész és sjioptcipok, vayepmebköpisnydh és sjioptzobnife dús vörldsztércbdti VII • EPZSÉB£T*KÖRŰT • VII • RÁKÓCZI • ÍIT -6* CEGLÉD ESZTERGOM GYŐR KAPOSVÁR KECSKEMÉT NAGYKÖRÖS PÉCS SZEGED SZÉKESFEHÉRVÁR SZOMBATHELY Coolidge reményei LONDON, aug. 31. (Wolff.) A Times jelenti Washingtonból. Az elnök nyári tartózkodási helyéről kiadott közlés szerint Coolidge meg fogja kérni a sze­nátust, amikor a békepaktumot beterjesztik, hogy a paktumot ne csak nemzetközi morális formulának tekintse, hanem a gyakorlati diplomácia egyik eredményének is. A levelező szerint Coolidge arra az eredményre jutott, hogy a külföldi nemzetekkel való formális összeköttetés megszervezése az Egyesült­ Álla­mokra nézve fontos, arra az esetre, ha a béke veszélyben forogna. Coolidge állítólag azon a nézeten van, hogy sokkal kisebb a háború valószínűsége, ha az amerikai kormány leg­alább formálisan részt vesz az­ elkerülésére irá­­ny­uló kísérletekben. ^ Platonikus gesztus RÓMA, aug. 31. (Stefanii.) A lapok közük Arnaldo Mus­solininak, a Duce fivérének beszédét ahhoz a hatszáz tiszthez, akik a feketeingesek taktikai gyakorlataiban vettek részt. A szó­nok kiemelte e gyakorlatok jelentőségét és szükségességét, utalva arra, hogy a közszel­lemet előkészíti a haza védelmére és Olasz­ország igazának megvédésére. A Kellogg-paktumra való utalással a szó­nok kijelentette,, hogy olyan paktumot, ame­lyet több nagyhatalom Olaszországgal együtt ünnepélyesen aláírt, mosolygással fogadni nem szabad, azonban a paktum aláírása olyan nép fővárosában, amely az utolsó év­század négyötöd részében mindig háborút viselt, csupán platonikusnak tekinthető gesz­­tus, mely a népek történelmének menetére nem fog kihatni. Újabb csatlakozások BUKAREST, aug. 31. (Orient-Radio.) A minisztertanács egyhan­gúlag elhatározta Románia hozzájárulását s Kellogg-féle háborúellenes szerződéshez. Ro­mánia hozzájárulását ma táviratilag tudatják Washingtonnal. ATHÉN, aug. 31. (Havas.) Görögország csatlakozott a Kel­­logg-szerződéshez. A kormány Coolidge el­nöknek szerencsét kívánt kezdeményezéséhez és azt a kívánságát fejezte ki, hogy sikerüljön a világbékét megszilárdítani. s

Next