Budapesti Hírlap, 1928. november (48. évfolyam, 249-272. szám)

1928-11-17 / 261. szám

1928 november 17. (261. sz.) Budapesti Hírlap A MAGYAR TANÍTÓ: kántor, hitoktató, leventetanító, tűzoltóparancsnok, anyakönyvvezető és még vagy tízféle foglalkozást lát el önzetlenül Gárdonyi Gézának utólérhetetlenül szép miniatűrjei „Az én falumból“ finom, egy­szerű, mélyérzésű rajzai éledtek föl ben­nünk, amikor az Iparművészeti Múzeum nagycsarnokában a Magyar Tanítók Orszá­gos Egyesületének kiállítását végignéztük. Igen, ez a magyar tanító! Nem az ósdi élcla­­pok elkeseredett, Istentől-világtól elmaradt, pálcás Édes Pátere, hanem a névtelen ma­gyar misszionárius, vagy prédikátor, aki künn a pusztán, vagy a bányatelep zugában apró magyarokat tanít ezer szépre, jóra, betűvetéstől az önálló, világos, okos írás­módig, belevezeti tudásba, művészetbe, hitbe, jó erkölcsbe s mellette marad azután is, hogy a nebuló legénnyé cseperedik, vagy asszonyt visz a házhoz. A tar­tó lelke a kiá­lláson A kiállítás célja kettő,s­ egyfelől az álla­milag szervezett népoktatás eredményeit, másfelől a tanító­­ munkásságát, egyéniségét, lelki képét akarja a legjellemzőbb momentu­mokban megrögzíteni. Olyan nagyszerű, az erőteljes selejtezés mellett is fölényes értékű anyagot ölel fel a kiállítás, amely mindennél szebben bizonyítja, mennyit emelkedett a magyar népoktatás színvonala az utolsó esz­tendőkben. Tanító és kis diák a legszebb versenyben mutatja meg, hogy ma az iskolá­nak túl kell­ lendülnie a régi célkitűzésen: itt a magyarság legnagyobb feladatáról, egy új honszerzésről van szó. Ez a vezérlő gon­dolata Klebelsberg gróf koncepciója szerint a magyar tanítás mai munkájának, amelyet az előcsarnok egy ízléses, nemes elgondolású, rajzos plakátja így fejez ki: „Az elemi is­kola neveljen a hazának vallásos, erkölcsös, értelmes, öntudatosan hazafias polgárokat, akik az általános műveltség alapelemeit a gyakorlati életben is értékesítik.“ Antal Esztike minősítése Az óriási s egyórás sétán át szinte átte­kinthetetlen anyagból, amelynek­ minden da­rabját a magyar tanító és tanítónők hagyo­mányosan tiszta ízlése jellemzi, igazán csak néhány jellemző momentumot lehet kira­gadni. Meglepően érdekes és rokonszenves újítás, amit a pomázi áll. elemi iskolánál láttunk. Az iskola tanítónői itt a gyerekek lelki képéről évről-évre külön naplót vezet­nek. Antal Eszterről, egy kislányról a követ­kezőket jegyzik föl a tanítónők: „Antal Eszter, dolinapusztai születésű (1917 júni. 18.) református, magyar, apja Mihály, juhász, van ház­uk, négy gyermekük. Szülei rendesek, a gyermekekkel sokat törődnek, ál­doznak értük/a tanítók iránt mély tisztelettel viseltetnek. Eszter nagyon rendes, szorgalmas, csendes gyermek, kissé félénk, minden munká­ját elvégzi, pontos, lelkiismeretes, másokon szívesen segít, tanulótársait rendre segíti.“ Ernyei Irén és Bott Julia tanítónők vezetik a gyermekek lelki törzskönyvét sok-sok szere­tettel.­ A tanyai élet mindenese­ te túl a gyönyörű irkákon, rajzokon, kallig­rafikus tanmeneteken, szóljon a magyar tanító magáért is. A tanításon kívül mi dolga van a népnevelőnek? Íme egy kis áttekintés: Kán­tor, hitoktató, ifjúsági elnökigazgató, levente­oktató, szabad oktató, Hangya-ügyvezető, nép­­míve­si bizottsági tag, nemzetvédelmi munka­parancsnok, énekkarvezető, olvasóköri elnök, tűzolóegyleti parancsnok, anyakönyvvezető, tárlatíró. A tanyai tanulónak­ ez átlag heti öt­venkét órás elfoglaltságot jelent, de kötve hisszük, hogy napi tízórás átlaggal­ megússza ezt a fregoliszerű munkazáport. Hát még ha a tanító rajzol, fest vagy pláne szobrászattal foglalkozik? Mert a magyar tanítóságban meglepően nagy számmal van képviselve a művészi elem: K. Szebeni Jenő rákospalotai igazgató intérieurjei, vitéz Szereda Béla női aktja, Vajda Ferenc Önarcképe, Rácz Jenő (Pécs) havas tájképe, Kaszab Károly (Pest­újhely) erőteljesen mintázott kitűnő genre­­darabjai, portréi az időközi művészkiállítások­nak is becsült oeuvrejeiként szerepeltek. Az elemista bravúrja A kiállítás egyik hangulatos és áhítatot keltő csoportja a magyaros tanítók vitézi gárdája, középen Horthy Miklós kormányzó sikerült portréjával, amely Vargha L. (Pesterzsébet) sikerült alkotása. Csupa tiszta, értelemtől sugárzó tanító és katonaarc, mellük elborítva a vitézségi érmek, keresztek légiójával. Egy legendás tanító nevét keressük köztük: Vén Zoltán székely tanítóét, az orosz harctér pá­ratlan vakmerő és szerencsés hőseét... Nem látjuk, az egyesület elnöksége sem tudja, mi lett vele? ... A vitézi gárdán túl egy nehéz­­selymű, gyönyörű magyar zászló borítja a falat: egy kis elemi iskolás deák, V. J. hozta át a demarkációs vonalon, derekára csavarta, a megszállt Felvidékről. Egy kis magyar hős. Egy másik vitrinben kellemesen lepett meg a gyulai- beltelki iskola falusi szobája.. Dum­­­ás ágy, magyar hímzéssel díszített párnák, bölcső, benne egy kis babával, menyecske söprűvel, búbos kemence. Mind békési fiúk és leányok munkája. Meglepően kedves Kis-Várday fecskecsoportja, amely a számfogal­makkal való operálást helyezi plasztikus alapra; ügyesek és kifejezők a szek­ériet­elepi gyerekek pattogatott kukoricával imitált já­cintjai, vitéz Mohácsi Endre plasztikus svájci tája, Bakit Bélának Hajdúm­egyé­rő­l készített olaj­festésű térképe, a továbbképző iskolák kedves játékszerei, a tanyai iskolák renge­teg szebbnél-szebb, szlöjdön készült szemlél­tető szere, szerszáma, a pécsi gyerekek fá­ból faragott tűzoltó-fecskendője, a pécsi nyolcosztályos iskola kézimunkás vitrinje, amelyben remek ajour­ok gyönyörködtetik a nézőt. Szolnok az iskolai gyermekelőadások képeit állította ki. Miskolc pompás térké­pekkel, grafikonokkal mutatja be oktatás­ügyi viszonyait s a tanyai tanító humorát szellemes rajzokkal illusztrálja Bartha Ká­roly tanító kalendáriuma. A képek, irkák, füzetek, kéziipari holmik, fényképek, relikviák óriási, de végig finom ízléssel rendezett csoportkiállításából azzal a meggyőződéssel távozhattunk, hogy a ma­gyar tanítóság többet tesz, mint amennyit hivatalos munkája raáró. Hiszen ha az isko­lában művésze a munkájának, ezzel is hálára kötelezi a szülőket, kik legdrágább kincsü­ket bízzák reá. De az a magyar tanítóság, amely egyként megállotta helyét a világhá­ború rémségeiben, a szétdarabolt Magyaror­szág ínségében, amely hallgat, dolgozik és szeret, — ez a magyar tanítóság megérdemli, hogy a jóra, szépre fogékony magyar kö­zönség megnézze ezt a kiállítást, eleven tanú­ságát a világ legelfoglaltabb és legönzetle­­nebbü­­­ dolgozó munkásának, a magyar taní­tónak. (W. G. dr.) «•­u amzes hangmerek leg­jobbak, csakie itt a gyárban kap­hatók. Httrénlesen Javít! Artegjrzákot Ingyen HU Mogyoróssy Gyula m. kir. szab. hangszergyára Budapest, Vill., HAkácmi­nt 71. p. A nagymágocsi vadászat (Kallós Oszkár felvétele) Szerte az országban megkezdődtek a vadá­szatok. A természetbarátok tömegesen hódol­nak ennek az egészséges sportnak, amelynek megvannak az érdekes tradíciói Magyarorszá­gon is. A most lezajlott előkelő vadászatok között különösen szép volt a nagymágocsi vadászat, amelyen megjelent Horthy Mik­ós kormányzó is nejével együtt. Nagymágocs Károlyi Imre gróf birtoka, amely különösen alkalmas arra, hogy ott fácánra és nyálra vadásszanak. — A nagymágocson van Magyarország leg­szebb parkja, — így emlegetik a híres Káro­lyi-palota körül lévő mágocsi erdőt, amelynek az elhelyezése is igen érdekes, amennyiben két régi Tisza-meder közé esik. Nemcsak az erdő dús flórája miatt beszélnek elismeréssel róla, hanem azért is, mert a fák kü­önleges elhelye­zésénél gondot fordítottak arra, hony,­ a­ rayes fák színe eredeti hatást váltson ki a l ' Ágo­tából. Úgy helyezték el ugyanis a fákat, hogy a színekre is tekintettel voltak. Károlyi Imre gróf és neje újonnan építtet­ték az erdő közepében modern hastól­or­kát. HORTHY MIKLÓS ÉS HORTHY MIKLÓSNÉ A NAGYMÁGÓCSI VADÁSZATON A baloldalon Károlyi Imréné grófné PIHENŐ A NAGYMÁGOCSI VADÁSZATON Balról jobbra: Papp Géza báró, Károlyi Viktor gróf, Pongrácz Jenő gróf, Wenckheim László gróf, Károlyi Sándor gróf, Széchenyi Károly gróf és ifjú Horthy Miklós (Kallós Oszkár felvétele)­­ , amelynek berendezése a legnyugateurópaibb ízléseknek is megfelel. Híres ezen a birtokon a Károlyiak gazdál­kodása is. Valóban mintagazdálkodás, ami a m­ágocsi birtokon folyik. Károlyi Imre gróf meghívta a vadászatra Horthy Miklós kor­mányzót és családját, Andrássy Géza grófot, Wenckheim László bárót, Pongrácz Jenő gró­fot, Papp Géza bárót; ott voltak Károlyi Vik­tor, Károlyi Sándor, továbbá Károlyi Alajos gróf leánya és fia is. November 11-én érkezett meg a kormányzó, és neje a Károlyi-kastélyba és 12-én, 13-án és 14-én volt a vadászat. Az első két napon fácánra lőttek. A leg-, rejtetebb hajtásokból kis allékben, magas fák között vadásztak a fácánokra. Két nap alatt több mint ezer fácánt lőttek a társaság tagjai. A többi napokon nyálra és fogolyra vadásztak. A vadászat megrendezése a legki­űnőbben siker­ült. A hajtókat kitűnően betanították. Délelőtt tíz órakor indult­­ el a társaság va­dászni, délben egy órakor volt egy vadász­(Kallós Oszkár felvétele) uzsonna, gulyás ás hideg hús és kint voltak az erdőben egészen addig, amíg besötétedett. Hazatérés után rövid pihenés következett, majd este kilenc órakor diné volt, amelyen jó hangulatban beszélték meg a társaság tag­jai a vadászat részleteit. , Andrássy Géza gróf régi híres vadásztörté­netekkel derítette föl a társaság tagjait. Kü­lönösen jól mulattak azon az eseten, amikor Andrássy fiatal korában reggel egy élő med­vét engedett be a vendégek hálószobájába, ahol természetesen" nagy riadalom támadt az álmukból föl­riadt urak között. A Budapesti Hírlap számára Kallós Oszkár készített a Károlyi-család vendégeiről kitű­nően sikerült fényképeket. HORTHY MIKLÓSNÉ NAGYMAGÓCSON Az előtérben Papp Géza báró (Kallós Oszkár felvétele) A NAGYMÁGOCSI VADÁSZAT Károlyi Imre gróf és Andrássy Géza gróf

Next