Budapesti Hírlap, 1928. december (48. évfolyam, 273-295. szám)
1928-12-01 / 273. szám
2 résnek, azok az önkormányzat sérelmét látják a főispáni kinevezésben. Pedig ez a kinevezett egyhatod rész elenyésző a választottak számával szemben. Ellenvetésül azt hozzák fel, hogy ki lehet nevezni olyanokat is, akik nem választás folytán kerültek be a bizottságba, hanem érdekképviselet címén. Megtörténhetik — mondják — az is, hogy a kisgyűlésből véletlenül elmaradnak a választottak, ellenben a kinevezettek ott lesznek. Ez esetben, mivel határozathozatalhoz elég két nem tisztvelő tag jelenléte, önkormányzati kérdésekben nem önkormányzati elemek fognak dönteni. Ám ez a kifogás nem egészen helytálló. Nem szabad ugyanis föltenni, hogy a kinevezetteknek kevesebb érzékük lesz az önkormányzathoz, mint a választott elemnek. Azt sem szabad képzelni, hogy a kinevezettek valami bábszínház marionettjei gyanánt fognak a főispán parancsa szerint szavazni. Végül ne panaszkodjunk az önkormányzat sérelméről, ha a tagok kötelességmulasztása teszi lehetővé, hogy a gyűlésben csak a kinevezettek gyakorolják a határozás jogát. Egyébként a javaslat lényegét nem érintené, ha a kisgyűlés csak választott elemből állana. Lássuk már most a kisgyűlés hatáskörét. Intézkedik mindazon ügyekben, amelyek eddig a közgyűlés elé tartoztak, de nem fordulnak elő az előbb ismertetett ügyek közt. Tehát a harmincezer pengős értékhatáron alul levő vagyonjogi ügyek is ide kerülnek. Mint fellebbező fórum határoz mindabban az ügyben, amelyek eddig a közgyűlés elé tartoztak. A kisgyűlés készíti elő a közgyűlés tárgyait, tehát az állandó választmány feleslegessé válik. A közpénzeknek a pénzintézeteknél való elhelyezése dolgában ezentúl az alispán dönt. Megszűnik tehát az a szégyenletes helyzet, hogy a bizottsági tagok javarésze a folyosóra menekült a szavazás elől, mert vagyonukig felelős volt szavazatáért. Sokan a kisgyűlés egész intézményét vegyes érzelmekkel fogadják. Pedig megtaláljuk a nyomát a régi megyei életben is. A szokásjog léptette életbe. Már elődeink is lehetetlennek tartották, hogy minduntalan összehívják a közgyűlést. Akkortájban még minden nemes ember tagja volt. A közlekedés sem volt éppen kényelmesnek mondható. A bajon úgy segítettek, hogy a kisebb jelentőségű ügyeket a kisgyűlés elé vitték. Azon legtöbbnyire a megye székhelyén lakók, meg a tisztviselők jelentek meg. Hogy melyik vármegye jutott először erre az okos gondolatra, azt bajos lenne eldönteni. Valamelyik megkezdte, a többi pedig utánozta. Mert bármennyire függetlenek is voltak egymástól, meg a kormányszékektől, bizonyos egyöntetűség mindig jellemezte őket. A régi hagyományokhoz való visszatérést jelenti tehát a kisgyűlés. Megszívlelhetnék ezt főképpen azok, akik minden újításban az ősi vármegye sérelmeit látják. Hát az ősi vármegye ugyan régen a múlté, de azzal is megbecsüljük a hagyományokat, ha nem idegenkedünk a rég kitaposott utaktól. A külföldi közigazgatásban is megtaláljuk ezt az intézményt. Nem azért hangoztatjuk ezt, mintha idegen mintákra szorulnánk, csak éppen az összehasonlítás kedvéért. Az angol megyét 1888-ig tudvalévően a békebírák igazgatták. Ezek évnegyedenként jöttek össze gyűlésre (Quarter sessions), hogy pedig az ügyek addig se maradjanak elintézetlenül, a békebírák kisgyűléseket (Petty sessions) is tartottak. Határozataikat azután az évnegyedes gyűlés vizsgálta felül. Az 1888-iki Local governemet act azonban megfosztotta a bükebrakat közigazgatási hatáskörüktől , azt a szabad választás útján létrejött megyei tanácsra ruházta. Ez pedig a törvény 28. szakasza szerint bizonyos ügyeket jogosítva van akár egy, a kebeléből választott bizottságra, akár pedig a békebírákra bízni. Mind a két intézménynek az a célja, hogy a megyei tanács működését megkönnyítse. Franciaországban is megvan a kisgyűléshez hasonló intézmény, az állandó bizottság (commission départementale), melynek 47 tagját a megyei tanács választja. Az a célja ennek is, hogy a megyei tanács együtt nem létében elvégezze mindazt, amit a tanács, vagy a törvény rábíz. Határozatait azonban, ha az érdekeltek, vagy a profet megfellebbezik, a megyei tanács vizsgálja felül. Az olasz közigazgatásban is megvan a kisgyűlés rendszere, az állandó bizottság (deputazione provinciale), tagjainak száma 8—10, kiket amegyei tanács választ. Ha a megyei tanács nincs együtt, ele a bizottság intézkedik. Rá van bízva a megyei tanács határozatainak a végrehajtása is. Hanvankint legalább kétszer gyűlésezik. A megyei tanács vizsgálja felül intézkedéseit. Belgiumban is a megyei tanács választja a hattagú állandó bizottságot (deputation permanente), melynek a hatásköre nem merül ki a megyei ügyekben, hanem az állami közigazgatásban is jelentékeny jogköre van. Tagjai fizetést kapnak. Hollandiában olyan, nagy szerepe van a megyei tanács választotta állandó bizottságnak (Gedeputeerde Staten), hogy a megyei tisztviselőket is ő választja. A községi közigazgatás ellenőrzése, határozatainak helybenhagyása is az ő faladata. E felsorolásból is látható, hogy másutt is megvan a mi tervbe vett kisgyűlésünkhöz hasonló intézmény. Nálunk talán előbb megvolt, mint Angliát kivéve bármely más országban. Mindenütt a gyakorlati élet kényszerűsége, a gyors igazgatás lehetősége adta hozzá az ösztönzést. A mi kisgyűlésünk jóformán csak abban különbözik a többi ország hasonló intézményeitől, hogy határozatairól nem a törvényhatósági közgyűlés lesz hivatva bírálatot mondani, hanem a közigazgatási bíróság. Ebben bizonyára szintén az önkormányzat seregét fogják sokan keresni Nagyon fontos szerep vár a kisgyűlésre abban az esetben, ha a kormány a törvényhatósági bizottságot feloszlatja. Míg ugyanis az új törvényhatósági bizottság meg nem alakul, a kisgyűlés intézi el a törvényhatósági közgyűlés elé tartozó halaszthatatlan ügyeket is. Csak tisztviselőt nem választhat és új adót nem vethet ki. Nyilvánvaló azonban, hogy virtuális jogai lesznek és így a kisgyűlésben való részvétel díszt és elismerést jelent a tagoknak. ten is megismerhettünk. Kétségtelenül Gauguin stílusa volt reá hatással, azonban a francia mesternek az exotikus világban kifejlett dekoratív színálmait északi ízléssel hangolja át. A németek és osztrákok közt néhány igen kvalitásos munkával találkoztunk, azonban itt egypár érdektelen munka is függ a falakon.. Lovis Corinth Nanája feltétlenül nem kellemes látvány, bár a festése kiváló, viszont Stuckot legelőnyösebb oldaláról képviseli a kis Paris ítélete. Falstauer négy osztású, nagy kompozíciójában — Egy nő ritmusa — Rocher vonalemlódiájára ismerünk, azonban a felfogás itt vaskosabb, nyugalmasabb. A hodleri differenciált erotikát primitívebb életöszön váltotta föl. Igen érdekes művész Josef Dobrowsky, aki nagy, összefoglaló színfoltokkal a reális motívumokat szinte misztikus és dekoratív élményekké képes átírni. Willi Jaeckel női aktjaiban éppúgy ügyel a formák világos hangsúlyozására, mint a bőr finom színjátékának éreztetésére. Kellemes hatásúak Sergius Pauser festményei, de az ő formaegyszerűségét, ezüstös fényű színeinek harmóniáját már a párizsi modern neoklasszicizmus befolyásolja. Viszont még a régi plain air jogos diadalát élvezhetjük Josef Engelhart és O. Jagerspacher szabadban festett aktjain. A kiállításon szereplő csehek szinte mind Párizs felé orientálódnak. Prccasso, Braque és Derain a mesterük, akiknek szertelenebb, vagy nemesebb stílusváltozataik egyformán követésre találnak náluk. Tagadhatatlanul néhány kvalitásos munka van festményeik között, de szellemükből hiányzik a nemzeti vonás. Maguk a franciák csak egy-két alkotással szerepelnek. André Lhote Fürdő nője a legkülönb munka, klasszikus nemesség és erő nyilvánul a különben mindenképpen modern alkotásban. Az ismertebb franciák közül még Louverbie, Kissing, Le Fauconnier és Valadon alkotásaival találkozunk a kiállításon. Hozzájuk számítható az orosz Basile Schoukhaeff is, aki egy bámulatos realizmussal ás mégis ízléssel festett óriási aktot küldött a kiállításra. Néhány kiváló osztrák mesternek, így az elhunyt Klimt nek művészetét csak rajzok képviselik. Pedig az ő stílusa karakterizálta volna legjobban a közelmúlt idők Becsének ízlését, amely azóta sem hajtott olyan egyéni virágokat. A klirati ízlésből sarjadt ki a nagyra hivatott, de az ifjú korában elhunyt Egon Sehule művészete is. Erről a kiállítás már elég jó fogalmat ad. Tulajdonképpen csak a forma, a vonalak idegesen kifejező ritmikája érdekelte a művészt, a szín inkább csak elhomályosította rajzainak karakterét. Szobor a már említett magyar művészek munkáin kívül kevés látható a kiállításon. Hiányzik az osztrák Hanak, pedig ő egyike a legértékesebb művészüknek. A két Barwignak fából faragott szobrai reprezentálják egyedül az osztrák plasztikát. A klasszikus formáknak és a középkori kifejezésnek egyesítéséről beszélnek. A nemrég elhunyt világhírű belga mesternek, Minnenek, egy ismert márványcsoportjával, az aszott testű Birkózókkal is találkozunk a tárlaton. Kétségkívül komoly művészeti esemény a bécsi aktkiállítás és mindenképpen büszkék lehetünk a magyar művészek itteni szereplésére. Ha ehhez még hozzávesszük Vadász Miklós hátrahagyott műveinek a Pálffy-palotában, Szabó Kálmán grafikai gyűjteményének pedig a Glaspalastban való nagysikerű bemutatását, úgy nem kell félnünk attól, hogy Bécsben megfeledkeznek a kedvezőtlen viszonyok között is élő és fejlődő magyar művészetről*— ■ —-*-*~«**-* Budapesti Rimap 1928 december 1. (273. 51) ISZTEBÁGYI Ilial Mindenütt kapható! Termek: ORSZ. | MAGY. TEJSZÖVETKEZETI KÖZPONT Mit jelent asz, h ha a lillafüredi tévvízfúrásnál benntörik a túró? A Budapesti Hírlap tegnapi számában Naposa Ferenc báró nyilatkozott a lillafüredi hévvízfúrás ügyében. Ezzel a nyilatkozattal kapcsolatban ma a következő levelet kaptuk: Engedje meg igen tisztelt Szerkesztő úr, hogy a lillafüredi fúrás nem csupán közérdekű, hanem egyenesen érdekes, sőt érdekfeszítő vitájában egy-két megjegyzést tehessek. Mindenképp a legnagyobb rövidségre törekszem. Ebből a szemszögből is alkalmasnak mutatkozik tehát, ha Nopcsa Ferenc bárónak b. lapja i. é. november 30-iki számában megjelent nyilatkozatát veszem alapul. A Földtani Intézet eddigi igazgatójának rendkívül tapintatos formában tett nyilatkozata a teljes pártatlanságot oly sokban mutatja be, aminőben már-már egyenesen meghökkentő. Megjegyzem, hogy ezt nem kifogásolás céljából emelem itt ki, csupán az igazság kedvéért. Nopcsa báró úr szavai szerint, ugyanis a „Cholnoky—Pavai-vitát véglegesen csak úgy lehet eldönteni, ha a fúrás a Pávai főbányatanácsos úr által javasolt 800 métert eléri. Ha ebben a mélységben melegebb víz fakad, mint amilyen normális viszonyok közt ilyen mélységben várható, akkor Pávainak van igaza... Ha azonban a víz hőmérséklete csak olyan, amilyen ugyanebben a mélységben normális viszonyok közt más helyen is előfordul, akkor nyilván Cholnokynak van igaza.“ A föntebb pedzett meghökkentő pártatlanság itt abban áll, hogy Nopcsa báró a vitát még nyíltnak minősíti, holott pedig... No, de én sem akarok kevésbbé pártatlan lenni! Szóval, nem a vita eldönthetése céljából kell a 800 m. mélységig lefúrni. Viszont igaz, hogy okvetlenül le kell fúrni! Másfelől pedig az, ahogyan Nopcsa báró úr a vita archimedesi pontját beállítja, alighanem különféle félreértésekre, — nem akarnám azt mondani: félrecsavarásokra — nyújt nagyon sok alkalmat. Nem hinném például Cholnoky professzorról, hogy teljesen kizártnak tartaná Lillafüreden, a 800 m.-ben ,a normálisnál melegebb“ nedvességet. Csakhogy viszont, — lígyel — nem arról van itt szó, hogy milyen hőfokú a 800 m. mélységben esetleg mutatkozó, de mennyiségre jelentéktelen víz. Határozottan úgy kell tehát ezt a tételt fogalmaznunk, hogy csak akkor lehetne Pávainak igaza, ha a 800 m-ig fölszálló melegvizet talál. S itt aztán viszont nem fontos az, hogy a fölszálló melegvíz hőfoka teljes pontossággal megfelel-e a „normálisnak“. Minden geológus biztosítja Pávait, hogy 1—2 foknyi eltérésnek oda se nézünk. S ennyi valóban nem is okozna semmi bajt. Végül pedig még csak egyet! Ebben a kérdésben — messzire kiható különféle vonatkozásainál fogva — mindanynyian kívánjuk a tiszta szemhatárt. Tehát nemcsak kívánatos, hanem egyenesen szükséges és elmaradhatatlan a 800 m.-ig való lefúrás. S ez a szükségesség úgy értendő, hogy semmiféle technikai akadálynak sem szabad a mondott mélységig előfordulnia. Mert igaz ugyan, hogy némely esetben ilyen mélységben már nagyon törékeny természetű szokott lenni a fúró, de ez egyszer, kivételesen mégis legyen szabad arra hivatkoznunk, hogy a legtöbb fúró minden baj nélkül éri el az 1200, 1500, sőt 2000 m. mélységet is. Ilyen minőségű fúrót kérünk itt használatba venni! —■ Még pedig a fúrás vezetőségének érdekében! Mert, — s ezt hangsúlyozni szeretném, — a 800 m. előtt benntört fúróról már most, előre kénytelen lennék kijelenteni, hogy az a fúrást véleményező szakértők beletörött bicskáját szimbolizálná. Igen tisztelt Szerkesztő Urnak készülve Budapest, 1928 nov. 30. Gaál István dr. főgeológus. * A Budapesti Hírlap hozzáfűzi az elhangzott nyilatkozatokhoz azt a technikusok részéről kapott szakvéleményt, amely szerint a technika mai álláspontja mellett maximálisan három hónap alatt el lehet érni a nyolcszáz méteres mélységet, így tehát a legsürgősebben várjuk, hogy ez a tengeri kígyó végre nyolcszáz méter hosszú legyen, amikor is nyílvan meg fog halni. " Az optitán most a tenger vidékén pusztít BUKAREST, nov. 30. Konstansából jelentik, hogy a Fekete-tengeren hétfő este óta szakadatlanul dühöng a vihar, oly erővel, amilyenre eddig alig volt példa. A konstanzai rádióállomások rendkívül sok segélykérő jelzést vettek fel. Számos gőzös, amely a napokban volt esedékes, nem érkezett meg a kikötőbe. Az indulásra készen álló gőzösök nem tudnak útnak indulni. A Principessa Maria gőzös, amelynek indulási ideje 61 órával ezelőtt lett volna, még mindig a kikötőben vesztegel. Egy angol gőzös, amely a vihar ellenére útnak indult, kénytelen volt visszatérni. Egy motoros gőzös súlyosan megrongálódott. Igen sok halászbárkát horgonyáról szakított le a szélvihar és legnagyobb részük elsüllyedt. A Niki gőzös, amely Gáláéból indult útnak, féloldalra dőlve menekült be az itteni kikötőbe, miután egyes részeit a víz elöntötte. A konstanzai tengerparton a vihar hatalmas rombolásokat végzett. A szokatlanul erős hullámverés következtében az alacsonyabban fekvő raktárházakat elöntötte a víz. A városban igen sok távirópózna kihűlt, s a cégtáblákat a szél leszaggatta. A Mircea-Hceum tetejét a vihar messzire elsodorta. A város most bombázott helyhez hasonlít. A környéken szintén nagy pusztításokat végzett a vihar, különösen Techirghiolban, Manganiában, Medgidiában, Csernavodában és Murfatlarban. A bukarest-konstanzai vonatok Konstantába a viharok következtében nagy késéssel érkeztek meg. Hasonló pusztításokat jelentenek Brailából is. A vihar ereje az ország belsőbb részeit is érte és különösen Odobestiben, valamint Prahova megyében pusztított, ahol hatalmas esőzések kísérték a szélvihart, amely fákat gyökerestől csavart ki, távirópóznákat döntött ki és sok házat megrongált. Ezen a környéken Sinajától kezdve az eső erős havazásba ment át. Besszarábiából is pusztító esőzéseket és árvizeket jelentenek. Kijencvben több külvárost elöntött a víz s az utcákon megakadt a forgalom. Néhány közúti kocsi a pálya alámosása következtében kisiklott, déli tartományokban dühöngött, manillai jelentések szerint tegnap Luzon-sziget északi részére is átterjedt. A tájfun útját borzalmas pusztulás jelzi. Részletes jelentések még nincsenek, minthogy az orkán sújtotta vidékkel minden összeköttetés megszakadt, számolnak, azonban azzal, hogy a halottak száma ismét jóval száz fölött lesz. Ilindamas-sziget partvidékén, Misami kikötőváros közelében hajótörést szenvedett egy angol gőzös. A hajó rádióállomása szünetlenül adja az S. O. S. jeleket. Manillából több gőzöst indítottak a veszélyben forgó hajó segítségére. . 71 tájfun pusztítása a Fülöp- szigeteken LONDON, nov. 30. (A Budapesti Hírlap távirata.) A Fülöpszigeteken pusztító orkán, amely eddig csak a Klebelsberg gróf a budapesti ingyenes olasz nyelviskoláról RÓMA, nov. 30. •Az Impero hosszú interjút közöl, amelyet a lap kiküldött tudósítója Klebelsberg Iváne gróffal folytatott. A kultuszminiszter elismeréssel emlékezett meg Durini di Monza gróf budapesti olasz követnek a magyarolasz kulturális kapcsolatok kimélyítése érdekében kifejtett munkásságáról, valamint Siciliano tanár tevékenységéről. A kultuszminiszter vázolta a budapesti olasz iskolák fejlődését és hangoztatta, hogy az olasz nyelv tanítása Magyarországon mindinkább tért hódít és az olasz nyelvtanfolyam hallgatóinak száma már meghaladja az ezret. Ez évben a pécsi egyetemen állítottak föl olasz irodalmi tanszéket, amelyre bólognai olasz tanár kap meghívást. A magyar kormány minden évben sok tanárt küld ki Olaszországba, akik tanulmányaikról visszatérve, az olasz művészetet és irodalmat fogják Magyarországon terjeszteni. A beszélgetés végén Klebelsberg Kunó gróf lelkesedéssel emlékezett meg Mussoliniról és a fasizmus nagy reformjairól. Hirdessen a posta hirdető irodája útján! Mindenütt olvassák.